Pesti Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 101. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET Pestis Hírlap II. ÉVFOLYAM 101. SZÁM 1991. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK WASHINGTON George Bush elnök jövő januárban jelenti be, hogy indul az 1992-es elnökválasztáson és alelnökjelöltje ismét Dan Quayle lesz — közölte John Summ, Bush kabinetfőnöke a The Washington Timesban szerdán megjelent nyilatkozatában. George Bush újjáválasztását ez idő szerint senki nem vonja kétségbe, annál is kevésbé, mivel komoly eséllyel rendelkező demokrata párti jelölt még nem is jelentkezett: a párt számottevő politikusai vonakodnak attól, hogy kompromittálják magukat az eleve esélytelen küzdelemben. EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Egyesült Államok a belátható jövőben nem vonja ki csapatait Kelet-Ázsiából — közölte az amerikai védelmi miniszter. Richard Cheney, aki kedden japán kollégájával tárgyalt Washingtonban, kijelentette: a térségben állomásozó amerikai csapatok feladata továbbra is az északkoreai, kínai és szovjet katonai fenyegetés ellensúlyozása. Cheney biztosította a japán minisztert arról, hogy Washington a kétoldalú védelmi szerződésnek megfelelően változatlanul garantálja Japán biztonságát, s fenntartja a nukleáris védőernyőt a térség felett. Pentagon-források szerint a két miniszter egyetértett abban, hogy az övezetre nézve az észak-koreai atomprogram jelenti a legfőbb veszélyt. SZÓFIA Bulgária nem ír alá olyan kétoldalú biztonsági szerződést a Szovjetunióval, amely kitételként tartalmazná, hogy a Varsói Szerződés volt tagállamai nem csatlakozhatnak a Szovjetunió biztonságát veszélyeztető szövetségekhez — jelentette ki kedden Ivailo Trifonov, a bolgár köztársasági elnök hivatalának vezetője. Bulgária a Szovjetunióval kötendő kétoldalú szerződés kérdésében ugyanazt az álláspontot képviseli, mint Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország. Trifonov ezzel a nyilatkozatával cáfolta a bolgár televíziónak azt a hírét, hogy Szófia kész lenne olyan szerződést aláírni Moszkvával, mint amilyet Románia kötött a Szovjetunióval. A szovjet-román szerződésben szerepel a nevezetes kitétel. KAIRÓ Hoszni Mubarak egyiptomi elnök szerdán felszólította Izraelt, hogy az Egyesült Államok irányította közel-keleti békeerőfeszítések sikere érdekében szüntesse be a megszállt palesztin területek kolonizálásának minden formáját. Május 1-je alkalmából mondott ünnepi beszédében az államfő az értintett felek kötelességének nevezte az Öböl-háború után adódó alkalom kihasználását a palesztin ügy méltányos rendezésére, a közel-keleti térségben egy új, a háború szellemétől az erőszaktól és a feszültségektől mentes korszak megnyitására. PEKING Roland Dumas francia külügyminiszter kínai látogatása kapcsán a pekingi lapok kiemelik: normalizálódtak a két ország kapcsolatai. Csien Csi-csen kínai külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy Roland Dumas látogatása előrelendíti a hagyományos baráti kapcsolatokat a két ország közt. A francia miniszter azt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kérdésekben a két ország érdekei megegyeznek. A DEMOKRATA PÁRT VEZETŐJE NYILATKOZOTT LAPUNKNAK ALIÁNAK GORBACSOVOT KELL KÖVETNIE Mindössze egy hónap telt el az első szabad albán választások óta, de az elmúlt héten ismét súlyos zavargásokról és kivándorlásokról érkeztek hírek a balkáni országból. Mint ismeretes, a Demokrata Párt, reményeivel ellentétben, elveszítette a választásokat a Munka- párttal szemben, ráadásul a kommunista Munkapárt kétharmados többséget szerzett a parlamentben. A legnagyobb ellenzéki csoportosulás elnökségének tagja, Gramos Pashko lapunk érdeklődésére beszámolót adott az albán belpolitikai helyzetről. GULYÁS L. ISTVÁN — Pashko úr: Magyarországra kevés információ szivárog el azokról a zavargásokról, amelyek Lezheben történtek. Annyit tudunk, hogy ebben a városban is leégett Munkapárt székháza, és ketten meghaltak. Mik voltak az események előzményei ? — Egy néhány ezres tömeg Shkodrából és kisebb közeli településekből ment Lezhebe, valamint Shengjinbe, hogy Olaszországba távozzon. A rendőrség azonban feltartóztatta őket. Erre a tömeg viszszatért a városközpontba, és üzleteket rombolt le és tört össze, gépkocsikat, teherautókat gyújtott fel, ekkor halt meg az ön által említett két ember is. A probléma az, hogy ez egyszerűen vandalizmus, és a mi pártunk távol tartja magát minden hasonló megmozdulástól. Tény azonban, hogy a rendőrség senkit nem tartóztatott le, és nem keresett felelősöket sem. Lezheben és Shengjinben egyébként jelenleg nincsenek fegyveresek, a kikötők nyitottak. Változatlanul megoldást kell azonban találni a gazdasági problémákra, hogy megállítsuk ezeket a kivándorlásokat. Ez az ország tragédiája, s ezt a tragédiát kommunista diktatúrának hívják, amelyet Enver Hodzsa és Ramiz Alia neve „fémjelez”. Emlékezetem szerint a Demokrata Párt első számú vezetője, Sali Berisha közvetlenül a választások után ígéretet tett arra, hogy a városok lakossága elfogadja a választások végeredményét. A tények azonban azt mutatják, hogy ez nem így van. — Nézze, a választási eredményekkel nincs mit kezdenünk, azok valóban tények már. Mint ahogy a Lezheben történtekkel sem tudunk foglalkozni. Ne keressen a két momentum között kapcsolatot, ugyanis nincsen! A mostani zavargások semmilyen összefüggésben nincsenek választási vereségünkkel, a politikai harcokkal. A gond szerintem az, hogy a parlamentben még mindig nem tisztázták, mi is történt valójában április másodikén Shkodrában, ki adott parancsot arra, hogy a tömegbe lőjenek. Az egész ügy nagy szégyen országunkra nézve. — Hogyan látja: hatással vannak még követőikre önök, a párt vezetői? — A tömegek a választások után túl sokat vártak. Jobb munkakörülményeket, életfeltételeket azzal, hogy bekerültünk a parlamentbe. De ott sajnos az Albán Munkapárt kétharmados többségben van. — Az újonnan megválasztott parlamenti elnököt azonban változatlanul Ramiz Alidnak hívják. Véleménye szerint Alia mennyiben felelős az erőszakos akciókért, és a múlt hónapok tömeges kivándorlásáért? — Meg kell mutatnia nekünk, „honnan jött és hová megy”. Őszintének, tisztának kell lennie, amolyan Gorbacsovnak. — Más téma. Az albán nép miként ünnepelte május elsejét? — Ha most kinézek az ablakon, azt látom, hogy mindenki nyugodtan sétál az utcán. A tüntetések, megmozdulások teljesen normális menetben történnek. Tudja, az emberek többsége megfáradt, és mindenféle politikai megnyilvánulástól távol tartja magát. LE PEN IS KIVONULT GYÖNGYVIRÁG A FRANCIÁKNAK _____________JUHÁSZ ATTILA, PÁRIZS_____________ Franciaországban május elseje nemcsak politikai ünnep. Ezen a napon hagyományosan gyöngyvirággal köszöntik egymást az emberek, s örülnek a tavasz megérkezésének. Természetesen a politikai irányzatok képviselői, nemcsak a virágadás szép gesztusát gyakorolják, hanem érdekeiknek megfelelően képviselve, az utcán adnak hangot politikai nézeteiknek. Egész Franciaország érdeklődéssel figyelte a párizsi eseményeket, ahol tüntetés és ellentüntetés résztvevői foglalták el a fő gyülekezési pontokat. Tegnap délelőttre a Le Pen vezette szélsőjobboldali Nemzeti Front a királyi palota terére hirdetett gyűlést, amelyen 15 ezer szimpatizáns résztvételével tisztelegtek Jeanne D ’arc emlékének. A Nemzeti Front elnöke felszólított minden hazafit, hogy vegyenek részt a május 10-ére tervezett tiltakozó felvonuláson, amelyet Francois Mitterrand elnök megválasztásának 10. évfordulója alkalmából rendeznek. A baloldali 250-ek felhívására nagygyűlést szerveztek, „Le a Fronttal” jelszóval, melyhez a párizsi prefektúra szintén nem adott engedélyt. A legnagyobb baloldali szakszervezet, a CGT délután felvonuláson ünnepelte a 101. munka ünnepét, mely egy órán keresztül tartott, és ahol követelték a minimálbér 7 ezer frankra való emelését, a társadalombiztosítás védelmét, a fajgyűlölet elleni harcot. G. FEHÉR PÉTER KOPPENHÁGAI JELENTÉSE KIS ORSZÁG — NAGY VÉDELEM A NATO-nak pillanatnyilag nincs meg a lehetősége arra, hogy kiterjessze védelmét a kelet-európai államokra. Ezt a dán külügyminisztériumban az Atlanti Szövetség illetékes megbízottja jelentette ki a Reggeli Pesti Hírlap tudósítója előtt, reagálva Antall Józsefnek a vasárnapi New York Times-ban megjelent kijelentésére. Mint ismeretes, a magyar miniszterelnök ebben azt mondta, hogy hazánknak nem érdeke a semlegesség. A dán tisztviselő hangsúlyozta, hogy nem szabad megengedni, hogy a NATO és a Szovjetunió határos legyen egymással. Éppen ezért az Atlanti Szövetségnek pillanatnyilag az az érdeke, hogy a kelet-európai országok az Észak-Atlanti Szövetségen kívül maradjanak. NATO-berkekben egyértelmű a vélemény, hogy Lengyelországnak, Csehszlovákiának és Lengyelországnak mindenféleképpen meg kell őrizniük jelenlegi státusukat, és önállóan kell gondoskodniuk saját védelmükről. Dán diplomáciai körök viszont azt is hangsúlyozzák, hogy saját országuk védelmét nem tudják másképpen elképzelni, csak kollektív módon. Miután A II. világháború alatt a náci Németország lerohanta Dániát, hangsúlyozták a Külügyminisztériumban. Éppen ezért a nagy világégés után Koppenhágának gondoskodni kellett arról, hogy védelmét kollektív módon szervezze meg. Ezért csatlakozott a NATO-hoz. Jelenleg újraértékelik Dánia védelmét, méghozzá úgy, hogy egy új tervet dolgoztak ki annak érdekében, hogy adott esetben angol, amerikai és kanadai csapatok gyorsabban tudjanak partra szállni Dániában. Koppenhágában büszkék arra, hogy a NATO- jelenlét nem érezhető az országban, nincsenek külföldi csapatok, a dán támaszpontok egyértelműen a helyi hatóságok kezében vannak, és nem érezhető az országban az, hogy bármiféle módon is tagja a katonai szervezetnek. Ugyanakkor elismerték Koppenhágában, hogy bizonyos ellentét mutatkozik Washington,Koppenhága, illetve Washington és a kisebb NATO-tagállamok között. Az Egyesült Államok ugyanis azt szeretné, ha a kisebb európai tagállamok jobban hozzájárulnának saját védelmükhöz. Koppenhágában azt tartják, hogy annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés felbomlott, továbbra is szükség van a NATO fenntartására, elsősorban azért, mert a Szovjetunió változatlanul kérdőjel kontinensünk és az egész világ számára. Az illetékes tisztviselők a Külügyminisztériumban elmondták, nem tudnak eligazodni sokszor a szovjet megnyilatkozásokon, és nem látják pontosan az ország jövőjét. BÉKÉS MOSZKVAI FELVONULÁS LACZKÓ KRISZTINA, MOSZKVA A szakszervezetek és nem a kommunista párt volt a szervezője a május elsejei ünnepségeknek a Szovjetunióban. A Vörös téri tömegdemonstráción a szakszervezetek országos szövetségének főtitkára, Scserbakov határozatban foglalta össze a lakosság véleményét a gazdasági helyzetről, amelyet aztán a résztvevők közfelkiáltással elfogadtak. Ebben a munkások szociális védelmet, piacgazdaságot, megfelelő bérezést követeltek, valamint a szakszervezetek függetlenségét, a pártok kizárását a munkahelyekről. Meghívást kapott, de a nagygyűlésen nem jelent meg az orosz Legfelsőbb Tanács elnöke, Borisz Jelcin, aki Kuznyeckben megállapodást írt alá a kuznyeci gazdasági körzet átmenetéről orosz fennhatóság alá. Megjelent viszont a Vörös téren, és mosolyogva integetett a tribünről Mihail Gorbacsov, akit ezúttal sem szóbeli, sem fizikai támadások nem értek a békés felvonuláson. A Szovjetunió nagyobb városaiban hasonló jellegű megmozdulások zajlottak, kivételt talán csak a Baltikum jelentett. Vilnius főterén gazdasági és szociális követeléseket hangoztattak, Rigában viszont a politikai pártok „háborújává” változott az ünnep. NOVOKUZNYECKI PRÓBATÉTEL DARÓCZI LÁSZLÓ Különös, kiszámíthatatlancikk-cakkok mentén halad mostanában a szovjet belpolitika, bármi megtörténhet, s annak az ellenkezője is. Csak hogy a legutóbbi 9 plusz 1-es titkos novo-ogarjevói megállapodást említsük, amelynek minden részletéről — a híresztelések és cáfolatok ellenére — korántsem hullott még le a lepel. A megfigyelő számára ugyanilyen meglepő volt arról hallani, hogy Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin, a Jelen Szovjetuniójának két nagyágyúja táviratban köszöntötte egymást a munka ünnepén. Bárj ha képzeletben megpróbálunk a hatalmi rivalizálás színfalai mögé pillantani, már csökkenhet meglepetés érzetünk. Egy hatalmas taktikai csata bontakozik ki szemünk előtt, amelyben mind a szovjet elnök, mind pedig a reménybeli orosz elnök számtalan fogást bevet a végső stratégiai cél, az egyeduralom megszerzése és birtoklása érdekében. Most ugyanis a két vezető olyannyira rá van szorulva a másikra, hogy átmeneti kompromisszumkötésük elkerülhetetlen. A jelek szerint ez a Moszkva környéki tanácskozáson megköttetett, most már azért folyik a harc, ki lesz képes a maga javára jobban felhasználni az egyezséget. E politikai csatározás keretébe illeszkedik Jelcin legújabb huszárvágási kísérlete is, amikor egy elegáns távirattal mentette ki magát attól, hogy a moszkvai május 1. ünnepen egy emelvényről együtt integessen Gorbacsovval. A novo-ogorjevói paktum aláírásával mintha kibékültek volna ugyan, de mégis, az orosz nép belé vetett bizalmát sem szeretné eljátszani. Ezért azután éppen május 1- jére utazott a nyugat-szibériai bányászokhoz az orosz parlament vezetője. Elnökválasztási kampánya kezdetén Jelcin több legyet is le akar ütni egy csapással. A paktum aláírásával máris kihúzta a talajt azok alól, akik azzal vádolták: túlzott makacssága és szembenállása Gorbacsovval csak újabb léket üt a Szovjetunió amúgy is süllyedő hajóján. Ugyanakkor a gyors novokuznyecki látogatással az orosz parlament elnöke a bányászok jogos kritikájának is élét szerette volna venni. Igaz, úgy, hogy rábírja őket a munka felvételére. Kétségtelen, mindkét oldalon számos pluszpontot kasszírozhat be a népvezér Borisz Nyikojevics, ha látogatása után a bányászok ismét leszállnak az aknákba. Ennek azonban ára van. Jelcinnek nem elég csak ünnepélyesen aláírnia, hogy a bányák orosz irányítás alá kerülnek, a kivitelezéshez meg kell ehhez szereznie Moszkva beleegyezését is. Ez pedig kemény diónak bizonyulhat. Legfeljebb az enyhítheti a Központ kőszívét, hogy az Unió gazdasági túlélése szempontjából jobb ma egy működő orosz, mint egy álló szovjet bánya. PETRE ROMAN DOKI KAMARÁS PÉTER Még első születésnapját sem élhetette meg a tavaly június 28-án megalakult román kormány. A politikai kisded számos betegségben szenvedett, a szervezetét ért támadások lelassították az életműködését. A Doktor, jelesül Petre Roman miniszterelnök a tüneti kezelésekkel megpróbálta kihúzni az időt, de a szervátültetés most elkerülhetlenné vált. A legsebezhetőbb pontjai a gazdasági és a szociális tárcák voltak. Az infláció, a vasutasok bérkövetelése , az áruhiány még a pokolba kívánt Ceausescu-diktatúrát is túlszárnyalja. A hajdani Román Kommunista Párt vasmarka szorítása a társadalmi testet megakadályozta a teljes leépülésben. Hatalmi utódja, a Nemzeti Megmentési Front már nem képes erre az erőszakos beavatkozásra. Már csak azért sem, mert a kormányfő vezette párton belül is a megosztottság politikai átka jelentkezett. Miközben a kormányátalakítást a „Nyitás” jelszavával hirdettte meg a miniszterelnök, addig a demokratikus átalakítás hiánya következtében mondott búcsút a Frontnak egy radikálisnak számító csoport. Ettől persze még nem válik halálra ítéltté a román társadalom. Aggódni viszont van okunk a Beteg miatt. Mintha a gyógykezelés hatékonyságában lenne elég kételkedni valónk. A személycserék ugyanis nem a sebészeti beavatkozásra, inkább az elsősegélynyújtásra vallanak. Viszont a betegség ennél sokkal súlyosabb. Kezdjük mindjárt a román politikai erővonalakkal. Az ellenzék jelentősebb tényezői, így az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt és a Paraszt Párt nem vállalkozott a segítségnyújtásra, mert úgy ítélte meg: vajákos kuruzsláshoz akarják őket felkérni, pedig a Beteg akár az intenzív osztályra is bevonulhatna, mivel jelenlegi állapota azt megkövetelné, így lényegében, néhány változtatással csupán látszatterápia zajlott le, amit a bukaresti képviselőház két helyen is meg akart torpedózni. Az egészből nem lett semmi, mert a Doktor a szenátust meggyőzte arról: a medicina az ő kezében van, ezért kellő megértéssel viseltessenek az általa javasolt terápia iránt. Csakhogy a bukaresti, a kolozsvári vagy a brassói utca embere nem ilyen türelmes. És legfőképpen az ellenzék nem az. Lemondását követelni Románnak, vagy Iliescunak, már elkoptatott követelés. Ugyanolyan, mint amilyen a „Nyitás” igéjét unosuntalanul meghirdetni. Teljesen közömbös, hogy a hadügy eddigi első embere most széket cserélt, és Stanculescu ezentúl a román ipar gazdája lesz. Valljuk be, a tüneti kezelésbe ez is belefér. Az életbemaradáshoz elegendő néhány intézkedést hozni. De meddig húzható, halasztható a valódi szervátültetés? S a Doktor, tényleg a betegség szakavatott orvosa?