Pesti Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
I. ÉVFOLYAM 143. SZÁM 1991. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK Pesti Hírlap Miért fontos a budapesti Ludwig Múzeum LÁSZLÓ HELGA A Ludwig házaspár első alkalommal a 80-as évek elején fordult meg Magyarországon, amikor is a bécsi Ludwig Gyűjteményből 1983-ban a Műcsarnokban megrendezett „A nemzetközi művészet 1960 után” elnevezésű alkalmi tárlat megnyitásán vett részt. A kiállítás sikere után a 80-as évek második felében kezdődtek a tárgyalások Ludwig professzor és az akkori művelődési kormányzat között egy gyűjtemény elhelyezésének lehetőségéről. A Magyar Nemzeti Galéria 1987- ben került kapcsolatba Peter Ludwiggal. A Ludwig Alapítvány és a galéria között létrejött szerződés értelmében Peter Ludwig egy évre adta kölcsön kiállításra a műtárgyakat — ez a szerződés azonban évente megújítható. Ezt követően 1988 márciusában hozták létre a Magyarországi Ludwig Alapítványt. Ez a részben aacheni, részben magyar tőkéből alakult, s szervezetileg mindentől független intézmény művészeti, képzőművészeti tevékenységek szponzorálása céljából született. 1989 februárjában nyitt meg Aachenben az a magyar képzőművészeti kiállítás, amelyet követően Peter Ludwig 34 magyar műalkotást vásárolt meg. S végül kapcsolatunk jelentős mérföldköveként 1989. március 21-én jött létre a magyarországi Ludwig Múzeum megalapításáról szóló szerződés — az a szerződés, amely a mostani megnyitót lehetővé tette. A gyűjtők nem önmaguknak, hanem a nyilvánosságnak gyűjtenek képeket. Peter Ludwig: „Nem a lakásunk, nem saját környezetünk számára gyűjtünk, annak ellenére, hogy szívesen megtennénk ezt. Mégis úgy döntöttünk, hogy minden, amit mi ezen a területen teszünk, a nyilvánosságot kell hogy gazdagítsa. A Ludwigféle múzeumok létrehozásakor a fő indítóok nem a Ludwig Gyűjtemény képeinek múzeumi bemutatása, hanem az, hogy ezek a képek alapító tőkeként kezdeményezést adjanak más művészek munkáinak bemutatására az adott múzeumban... Nem pillanatnyi, egy házaspár hatalmas adományára utaló emlékművet szeretnénk állítani, hanem működőképes intézményt akarunk kezdeményezni. Budapest Európa legszebb városai közé tartozik. Feleségem és az én számomra nagy öröm ezt a múzeumot ebben a városban létrehozni. Magyarország és Németország kapcsolatai már ősrégiek. Aachennek, ahol mi élünk, számtalan magyar történeti vonatkozása van. Az aacheni katedrálisban Nagy Lajos király óta létezik egy magyar kápolna. Maga Nagy Lajos sok kegytárgy adományozásával gazdagította Aachen városát. Mindez részben megmutatja azt, miért is jöttünk ilyen szívesen Budapestre... Ráadásul nem mi érdeklődtünk, hanem az akkori kulturális miniszter, illetve később dr. Bereczky, a Nemzeti Galéria főigazgatója indítványozta az együttműködést... Az a minket mozgató általános szándék pedig, hogy információs réseket töltsünk ki, pont Budapest esetében jelentett kihívó feladatot. Itt ugyanis a II. világháború után keletkezett szituációban, amikor Magyarország a kommunista blokk része lett, lehetetlenné vált a város számára híres nyugati művészek munkáit megvásárolni.” A magyarországi Ludwig Múzeum megalapításáról szóló szerződést a Ludwig házaspár, az Aacheni Ludwig Alapítvány és a Művelődési Minisztérium, illetve szervezőként a Magyar Nemzeti Galéria nevében írták alá 1989. március 21-én. Ennek értelmében Magyarország a Ludwig Múzeum gyűjteményének alapjaként ajándékba megkapta az eddig letétben itt lévő 70 képzőművészeti alkotást. A német partner ezen felül további 84 mű tartós letétként való átadására vállalt kötelezettséget, illetve a múzeum kialakításához szükséges munkák fedezetére 500 ezer márkát ajánlott fel. A magyar félnek mindennek ellenértékeként az anyag elhelyezéséről köteles szigorú határidőn belül gondoskodni: 1992 a múzeumépület kijelölésének és a szükséges átalakítási munkálatok megkezdésének, míg 1995 a Ludwig Múzeum megnyitásának határideje. Az új gyűjtemény végleges elhelyezését más múzeumok anyagának mozgatása, s az épületek rekonstrukciója kell hogy megelőzze. A Művelődési Minisztérium terveiben a leendő Modern Múzeum elhelyezési lehetőségeként a budavári palota A -épülete, a volt Munkásmozgalmi Múzeum szerepel. Ez azonban csak akkor lesz az új múzeum rendelkezésére bocsátható, ha a Természettudományi Múzeum megkapja a Ludovikát, megtörténik a Nemzeti Múzeum rekonstrukciója és a Nemzeti Múzeum legújabbkori történeti gyűjteményeként odaköltözik a volt Munkásmozgalmi Múzeum. Bereczky Lóránt: „A Ludwig Múzeum sorsával a magyar múzeumügy nem egy komoly kérdése fondott öszsze. A Ludwig Múzeum létrejötte és kiteljesedése tulajdonképpen katalizátorként mozgatja azt a tényt, hogy meg kell oldani a Természettudományi Múzeum elhelyezését és a Nemzeti Múzeum rekonstrukcióját. A köztük levő megegyezés alapján ez nem húzható el, hiszen a megegyezésben határidők vannak.” Dévényi István: „A mostani kiállítással pillanatnyilag még csak egyfajta társbérlet jött létre köztünk és a Legújabbkori Történeti Múzeum között. Ezzel még semmi sincs biztosítva. A szerződés szerint ’92-ig már el kell foglalnunk a leendő épületet, meg kell kezdődnie a beköltözésnek. ’95-re pedig meg kell nyílnia a Ludwig Múzeumnak, amely összefüggésben van a Kortárs Művészeti Múzeum ügyével.” A múzeológusok ezzel a megoldással megelégednének, itt most már kormányszintű döntés szükséges. Magyarország gazdasági helyzetében palantnyilag nem elhanyagolható az a kérdés, ki az, aki mindennek anyagi terheit vállalja. Dévényi István: „A Magyar Nemzeti Galéria, mint minden országos múzeum, közvetlenül a minisztériumhoz tartozik, s így mint költségvetési intézmény természetszerűleg onnan kapja a pénzt. Adva van az évi költségvetési keretünk, de nyilvánvalóan minden olyan nagyobb akciót, ami ezen felül kiadásokat jelent, a minisztériumnak kell biztosítania. Amennyiben a Modern Művészeti Múzeum ügyében továbblépésre kerül sor, erre mindenképpen plusz anyagi keretet kell biztosítania a költségvetésnek. A folyamatos működést nem lehet szponzori keretből biztosítani, különösen nem egy országos intézményét. A szerződésnek van egy nagyon komolyan veendő kitétele: amennyiben a magyar állam 1995-ig nem teljesíti a rá vonatkozó — zömmel a múzeum épületével kapcsolatos — feltételeket, a szerződés érvényét veszti. Ez pedig azt jelenti, hogy a teljes művészeti anyag visszaszármazik az adományozóra. Dévényi István: „Ehhez a kivételhez Ludwigék ragaszkodtak, hiszen ez jelenti számukra annak biztosítékát, hogy a Ludwig Múzeum a közeljövőben valóban állandó jelleggel megnyithatja kapuit. Bereczky Lóránt: „Ha az egyik fél nem teljesíti a feltételeket, a szerződés zárópontja szerint akár olyan helyzet is teremtődhet, hogy az ajándékként idekerült művek elvesztik ezt a státusukat és visszakerülnek az ajándékozóhoz... Meggyőződésem, hogy a rendszerváltás ellenére nincs Magyarország abban a helyzetben, hogy Picassoművet vásároljon. Ennek egyszerűen anyagi okai vannak. És abban sem reménykedhetünk, hogy minden magyar állampolgárt Nyugatra tudunk majd utaztatni, hogy Picassót lássanak...” A Ludwig Gyűjtemény anyagából ma Magyarországon 154 műalkotás található. Dévényi István: „A Ludwig Múzeum törzsanyaga — 70 mű —, amely a szerződés szerint a magyar állam tulajdona, zömében azonos az 1987-es kiállítás anyagával. Azonban nem teljesen. Amikor az első kiállítás készült, mind a bécsi Modern Művészetek Múzeum, mind a kölni és az aacheni Ludwig Múzeum anyagából kaptunk kölcsön műveket — amelyek közül a számunkra nagyon fontos alkotásokat most visszakérték. Ez persze nem túl sok, s a törzsanyag ezzel párhuzamosan ki is lett egészítve néhány új darabbal... A most érkezett 85 alkotás 25 éves letétként van itt. Ez azt jelenti, hogy bár ugyanolyan múzeumi kezelésben részesül, mint a többi, tulajdonjoga azonban nem a magyar államé. Ezzel kapcsolatban a későbbiekben még történhet változás, a mostani tulajdonjogi státusa szerint mi csak kezeljük őket... Mennyiségileg így most sokkal több műalkotás van Magyarországon, mint az 1987-es kiállítás kapcsán. Az átadás időpontjában történt értékbecslés szerint a művek összértéke meghaladja a 27 millió márkát. Ez természetesen nem stabil, hanem állandóan emelkedő érték.” Peter Ludwig: „Tudatosan nem szerepel szerződésünkben semmi olyan kitétel, amely rögzítené, hogy az adományozott képeket folyamatosan kell a múzeumban kiállítani, illetve amely meghatározná a kiállítás formáját és helyét. Célunk az, hogy mind a kölni, mind a budapesti múzeum az ajándékozók—tehát az én és a feleségem — befolyása nélkül önállóan tudjon dolgozni. Véleményünk szerint különösen egy ilyen jellegű intézmény nem munkaképes. A most megnyílt tárlaton a Ludwig Múzeum, Budapest nemzetközi anyagának 154 darabjából 54 művésztől 70, és a Magyar Nemzeti Galéria kortárs magyar anyagából 88 művésztől 108 alkotás látható. A kiállítás eredendő célja, hogy a 70-es és 80-as évek egyetemes és magyar képzőművészete együtt szerepeljen. Míg a nemzetközi anyagban 1960-as a legrégebbi, a magyar művészetből döntő részben a 70-es és 80-as évekbeliek szerepelnek, bár van néhány 90-ben készült alkotás is. Dévényi István: „Azért súlyozódott erre az időszakra a bemutató, mert a 60-as évek kiállítása párhuzamosan még áll a budavári palotában. A modern magyar művészet iránt érdeklődők így egy nagyon széles panorámát láthatnak: a 60-as évektől napjainkig.” Bereczky Lóránt: „A kiállítással hiátus keletkezik, mert a jelenkori magyar művészet bemutatását minimum az 50-es évekkel kellene kezdenünk. Két évtized magyar művészetének bemutatása további feladatunk lesz a Kortárs Művészeti Múzeum keretében: amikor egy állandó kiállításban gondolkodunk, ennél szélesebb spektrumot kell majd figyelembe vennünk. A budapesti Ludwig Múzeum, illetve a leendő Modern Művészeti Múzeum a Magyar Nemzeti Galéria keretein belül működő teljesen új intézmény lesz, saját helyiségekkel, saját alkalmazottakkal. Anyagát a mostani kiállításnak megfelelően részben a Ludwig Múzeum anyaga, részben a Magyar Nemzeti Galéria jelenkori gyűjteményének anyaga fogja képezni. Dévényi István: „Megnyitásával reményeink szerint megoldódik a modern magyar képzőművészet nemzetközi kontextusban való bemutatása. A modern magyar művészetet történetiségében tudnánk áttekinteni. A leendő múzeumban szintén csak az anyag egy válogatott részét állítanánk ki, lennie kell ugyanis egy gyűjteményi bázisnak is.” Bereczky Lóránt: „A kiállítást abban bízva nyitottuk meg, hogy a magyar kulturális közgondolkodásban egy olyan szellemi támadást indít el, amelynek eredménye lehet a magyar képzőművészeti kultúra értékeinek felszínre hozása. A magyar művészet itt együtt szerepel a nemzetközi művészettel, s ez a magyar művészet nemzetközi léptékben történő értékelését teszi lehetővé.” Dévényi István: „A budapesti Ludwig Múzeum létrejöttének több szempontból is rendkívüli fontossága van. A Ludwig házaspár által Magyarországra került anyag a magyar kulturális életet gazdagítja, hiszen így nálunk is láthatóak ezentúl jelentős külföldi munkák. Másrészt ezzel a magyar művészet nemzetközi kontextusban is bemutathatóvá vált — ezáltal adva lehetőséget egy másfajta értékelésre. Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy éppen az együttműködés kapcsán mi is rendeztünk Aachenben egy magyar művészeti kiállítást, melynek során a Ludwig Gyűjtemény magyar alkotásokkal gazdagodott.” S ha valaki kételkedne az időszerűségben... Peter Ludwig: „Természetesen ismeretes számomra, hogy Magyarországon sok polgár felteszi magának a kérdést: a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben szüksége van-e az országnak egy ilyen anyagi megerőltetést hozó múzeumra. Az én véleményem az, hogy éppen akkor kell az embereket az élet perspektívájára emlékeztetni, amikor a hétköznapi problémák nyomasztóak. Ami ma nyomasztja az embereket, az a jövőben jóra fordul. Az elveszített világháború hatalmas mértékű rombolása után Németországban az emberek egyik első gondolata múzeumaiknak és műemlékeiknek az újjáépítése volt. Magyarország ma sokkal jobb helyzetben van, mint akkor mi. Az értékeket a jövőre gondolva gondozni kell. Ludwig úr felesége Dévényi Istvánnak, a kiállítás rendezőjének gratulál Bereczky Lóránt tájékoztatását hallgatva Az adományozók végignézik gyűjteményüket KULTÚRA 11