Pesti Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-24 / 146. szám
4 HAZAI ÉLET KISGAZDA NAGYVÁLASZTMÁNY Zárt ajtók mögött A Független Kisgazdapárt június 29-i nagyválasztmányi ülése zárt ajtók mögött tanácskozik. Erről a párt országos vezetősége döntött szombati ülésén. E határozatot azonban a nagyválasztmány az ülés kezdetén megváltoztathatja, amennyiben a többség a nyilvánosság mellett teszi le voksát. Az országos vezetőség szombati tanácskozásának szünetében tartott sajtótájékoztatón Torgyán József társelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a nagyválasztmányi ülés a párt életében igen jelentős tényező lesz. Az országos vezetőség bízik abban, hogy indulatoktól mentes, „tiszta” ülésen választják meg az új vezetést, s a zavaros ügyek felemlegetése nem viszi mellékvágányra a munkát. Az országos vezetőség foglalkozott a kárpótlási törvény körül kialakult új helyzettel. Az MTI értesülése szerint heves vitában a megyei vezetők tolmácsolták a tagság véleményét: a párt ne engedjen eredeti elképzeléseiből, ragaszkodjék korábban meghirdetett programjához. Az országos vezetőség erre tekintettel felkéri a Kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportját, hogy „harcoljon” tovább az eredeti kisgazda-javaslat érdekében, esetleg a frakció tagjai adjanak be további „közelítő” egyéni javaslatokat. Amennyiben a frakció nem tud eredményt elérni, az országos vezetőség arra kéri a képviselőket, hogy az MDF- javaslatban szereplő, a licitálásra vonatkozó részt ne szavazzák meg. Nem fogadható el ugyanis, hogy az érdekeltek, „mint a vigécek” saját földjükre alkudozzanak. (MTI) MDF-szervezet Párizsban Antall József, az MDF elnöke levélben üdvözölte a Magyar Demokrata Fórum franciaországi szervezetének alakuló ülését, amelyet szombat délután tartottak meg Párizsban. A miniszterelnök levelében, amelyet dr. Balsai István igazságügy-miniszter, az ülésre érkezett MDF-küldöttség vezetője olvasott fel, sok sikert kíván a párt párizsi szervezetének, és arra kéri tagságát, hogy működjék közre a ma minden eddiginél jobb magyar—francia kapcsolatok továbbfejlesztésében. (MTI) A dialógus határai nem szűkülhetnek le a hívő keresztények és zsidók kontaktusára, hiszen ők már saját csoportjaikban is kisebbséget alkotnak. Ezt a megállapítást tette nyivánvalóvá a „Keresztény—zsidó együttműködés Németországban és Magyarországon” címmel Budapesten rendezett háromnapos konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés. A tanácskozást a Konrad Adenauer Alapítvány és a B’Nai B’Rith zsidó szervezet hívta egybe. Amint Kovács András mondotta, a zsidóság nem lehet pusztán csak vallás kérdése, s a zsidóság mint etnikai csoport nem állítható párba a kereszténységgel, amely önmagában sem tekinthető és értelmezhető egységesnek. Az eszmecsere német vendégei hangsúlyozták, hogy bár ők már jelentős lépéseket tettek a keresztény—zsidó együttélés köznapivá tételéért, s így számos tapasztalatuk van, a magyar viszonyok más feladatot rónak ránk. Európában csak a Szovjetunióban él több zsidó, mint hazánkban, s a százezres magyar zsidóközösség kétszerese a németországinak. A magyar zsidók szervesen kifejlődött és tradicionális formák között illeszkednek a társadalomba, míg az egyesített Németország zsidósága nagyrészt emigráns csoportokból jött létre, így különállásuk más formákban jelentkezik. A vitát vezető Hanák Péter leszögezte: a keresztény és a zsidó fogalma nem politikai kategória, és a szeretet szerepe is külön értelmezést igényel, mert bár ez mindkét kultúrkör központi kategóriája, önmagában mégsem lehet állam- és társadalomszervező erő. A vitában részt vevő Ernst Ludwig Ehrlich zürichi és Hanspeter Heintz augsburgi professzorok az idegengyűlölet, valamint a társadalmakban meglévő történelmi eredetű etnikai szembenállások feloldhatóságáról, ezek módjáról szóltak. A türelmetlenség újszerű és hazai veszélyeire figyelmeztetett Szénási Jonathan Sándor, zsidó származású református lelkész, aki a vele szembeni zsidó értetlenség ellenére sem vált antiszemitává, noha élményei érthetőbbé tették számára az e téren munkáló indulatokat. Gaizer Gyula, a Keresztény Ökumenikus Társaság alelnöke napjaink gondjait emlegetve megértően szólt azon zsidókról, akik a letűnt rendszerben a maguk biztonságát hitték megtalálni. Részben vele vitatkozva Fasang Árpád azt állította, hogy az elmúlt 20 évben itthon folyó zsidó—keresztény párbeszéd hazug kapcsolat volt, hiszen két, egyformán nem szabad erő — az egyházak képviselői— között folyt. A tanácskozás főleg elvi keretek között zajlott, és — mint egy résztvevő mondta — az egyetértők vitája volt, így különösen jelentős az a Gaizer Gyula által említett és egyre terjedő gyakorlat, amely szerint a magyar falvakban újólag állított második világháborús emlékműveken már együtt szerepel a munkaszolgálatos és a katona áldozatok névsora. AMI A KÖZÖS NÉVSOROK MÖGÖTT VAN Keresztény—zsidó párbeszéd ENYEDI NAGY MIHÁLY TANÁCSKOZÁS A BÜNTETŐPOLITIKÁRÓL Törékeny egyensúlyok BALLA PÉTER A büntetőpolitika — nemcsak Földvári professzor szerint—Janus-arcú fogalom, éppen úgy köze van a tudományhoz, mint a praxishoz, s bizonyos értelemben határterülete a politikának és a büntetőjognak. De nemcsak a kriminálpolitika bonyolultsága magyarázza, hogy a múlt hét második felében két tudományos műhely, a Finkey Ferenc Bűnügyi Reform Társaság és a Büntetőjogászok Klubja egyaránt napirendjére tűzte ezt a különösen aktuális kérdést. Tagadhatatlan, hogy az igazságszolgáltatás (ideértve a bűnüldöző apparátust is) nincs és nem is volt felkészülve a bűnözés ugrásszerű növekedésére. Furcsa paradoxon: ha a rendőrség — valamilyen csoda folytán — hirtelen száz ismeretlen tettessel induló bűnügyben — a mostani 46-tal szemben — mondjuk 70 esetben megtalálná a tettest, akkor az igazságszolgáltatás egyik napról a másikra összeomlana... A büntetőpolitika reformja nem korlátozódhat pusztán a büntetőjogra és a büntető-eljárási jogra, hanem érintenie kell a többi jogágat,valamint a rendőri, ügyészi, bírói szervezet kérdéseit is. Az idő szorít, mégpedig többféle értelemben. A bűnügyi helyzet egyre aggasztóbb, s a reformok fő „megrendelője” — a lakosság igazságosság iránti igényével együtt — maga a bűnözés. A halálbüntetéssel kapcsolatos társadalmi reagálás pregnánsan megmutatta: a nemzetközi normáknak megfelelő, humanizált büntetőjog mögött már manapság sincs túl nagy állampolgári tá■mogatás. Félő, hogy a késedelmeskedés oda vezet: a társadalom többségének akaratát képviselő honatyák e liberális törvények megszavazásakor a saját lelkiismeretükkel kerülnek szembe. A választók ugyanis egyre többen csak és kizárólag a szigorban, a súlyos büntetésekben látják majd az egyedüli kiutat. A reform mint kifejezés lassan lózunggá válik, de a reális, gyakorlatban megvalósítható változásokra nagyobb szükség van, mint bármikor. Nem árt odafigyelni a kontinuitás-diszkontinuitás törékeny egyensúlyára, nem muszáj mindent kidobni, ami régi. Már csak azért sem, mert az ötvenes években nem maga a jogrendszer volt a legfőbb métely, hanem a bírák politikai függősége és az a politikai kurzus, amely a legális jogszabályokat semmibe véve, titkos utasításokkal terrorizálta a társadalmat. Az elmúlt évek szakmai slágere a vizsgálóbírói intézmény újbóli bevezetése körüli, kissé terméketlenné váló vita volt. Bizonyára 1991-ben is akadnak örökzöldnek számító régi-új ötletek: az esküdtbíráskodástól a közigazgatási (egykoron kihágási) büntetőbíráskodásig, a többfórumú bírósági rendszertől a tanúk intézményes védelméig. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne vegyünk tudomást a világon már— valamilyen formában—kitalált jogintézményekről, a nemzetközileg bevált jogi megoldásokról. Egyvalamit azonban eközben sem szabad elfelejteni: a jogrendszertől merőben idegen — már máshol bevált — intézmények mechanikus átvétele ellentmond a hagyományoknak is! Pesti Hírlap . ÉVFOLYAM 146. SZÁM 1991. JÚNIUS 24., HÉTFŐ felhívás párbajra Világítsák át a miniszterelnököt! Bár a szovjet csapatok kivonultak az országból, nem látni a szabadság örömjegyeit a magyar ember arcán — mondotta Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke azon a csaknem négy órán át tartó gyűlésen, melyet a Politikai Foglyok Szövetségének orosházi szervezete tegnap tartott a város Petőfi Sándor Művelődési házában. DÁNYI LÁSZLÓ, BÉKÉSCSABA A nagytermet zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt kijelentette: az ellen még a falakon belül tanyázik, a régi rendszer híveit gyengíteni akarván nehéz szüléssel bajlódó demokráciánkat — pozícióikban ülve szabotálják a mezőgazdasági termények eladását. A kárpótlási törvényről szólva elmondta, kárpótolni ott lehet, ahol nincs mit visszaadni — a tulajdont vissza kell adni a kisemmizett embereknek. Ezt követően emelkedett szólásra — a POFOSZ helyi elnöke által magyar Jelcinnek nevezett — Torgyán József. Mint megjegyezte, 465 év után végre független lett Magyarország, ám igazi rendszerváltozásról még nem beszélhetünk. A reprivatizálás szükségessége mellett érvelve felhívta a figyelmet arra: amennyiben nem történik meg, a bukott kommunista rendszer gazdasági alapja változatlanul fennmarad. Nem lehet a rablott holmi tetejéről hirdetni a magántulajdon szentségét — hangúlyozta —, azokat az embereket pedig, akik elárulták és eladták az országot, a nép ítélő széke elé kell állítani, börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra kell ítélni őket. A személyét érintő vádakkal kapcsolatban kijelentette: Antall József jelenlétében hajlandó a tévé nyilvánossága előtt, egyenes adásban átvilágíttatni magát, de csak abban az esetben, ha a miniszterelnök is vállalkozik arra. A magát nyíltan jobboldali politikusnak minősítő szónok radikalizmust sürgetett, és kilátásba helyezte, ha megválasztják a Független Kisgazdapárt elnökének, olyan minisztereket és államtitkárokat ad a kormányzatnak, akik nem hagyják figyelmen kívül a kisgazdák érdekeit. Kiskunmajsa első szabad népünnepélyét rendezte meg az elmúlt hét végén. Az egész város, mint valami hatalmas Vidám Park, egyre újabb és újabb látványosságokat kínált. Volt ökumenikus istentisztelet, nemzetközi labdarúgó-mérkőzés, hőlégballon, akrobatikus rock and roll- és majorettbemutató, pónilovaglás, orgonahangverseny és rockkoncertek. Felléptek bábművészek, body-buildingesek, beszédet mondtak ismert és kevésbé ismert politikusok, hogy hirdessék: véget ért a szovjet megszállás, Magyarország független, szuverén állammá lett. FOTÓ: KONCZ GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GAZSÓ L. FERENC, KAMARÁS PÉTER Szerkesztő: DEÁKI LÁSZLÓ, PAPP MÁRIÓ Pesti Hírlap Kiadó Kft. Felelős kiadó: Varga István ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Osvát u. 8. Levélcím: Budapest 1440. Pf. 31. Telefon: 111-8007, Telex: 20-2800. Telefax: 131-8174 (szerkesztőség), 131-8572 (kiadó). Betűk: RealComp System. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, XIII., Lehel út 10/a, 1900., közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Nyomás: Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató. HU ISSN: 0865-6495. Ne láss szemem, ne hallj fülem, nem szólhat szám! O. KOVÁCS ATTILA „A lábszagú anyázás ” ideje lejárt! A Független Kisgazdapárt többé nem tűrheti, hogy hülyének nézzék! „Talán” ez motiválhatta az FKgP vezetőit azon döntésükben, hogy a sajtó képviselőit — mint ahogy decemberben — ezúttal is kizárják az e hét végén esedékes rendes, rendkívüli vagy váratlan (?) nagyválasztmányukról. Mint a párt kibővített vezetőségének tegnapelőtti sajtótájékoztatóján Györgyi Árpád ellenőrző bizottsági elnök elmondta, a hátralévő öt nap egyben szilencium is: sem személyes, sem politikai vagy politikai jellegű vitára nincs mód. S hogy a szilenciumnak súlya is legyen, kilátásba helyezték a renitenskedők pártból való azonnali kizárásának lehetőségét. „Egyúttal felkérjük a párton belüli különböző politikai csoportosulásokhoz tartozókat, hogy semmiféle utcai tüntetést ne szervezzenek, s azzal a belül történő döntéseket presszionálni ne próbálják” — jelentette be ezt — a Torgyán Józseffel szembeni elfogultsággal igazán nem vádolható — ellenőrző bizottsági elnök. Bölcs döntés, hiszen az utóbbi időben szinte megszállták az országot az Oláh Sándorral, Pártay Tivadarral, Zsíros Gézával, Pásztor Gyulával vagy Ómolnár Miklóssal rokonszenvező, főleg a Képviselőház előtt tüntető tömegek. A látszólag racionális döntést azzal indokolták, hogy bizony a 78 ezer 150 nyilvántartott taggal rendelkező párt nem képes olyan választmányi tagokat delegálni (számuk ezúttal 521 lesz), akik disztingváltan viselkednének a személyi kérdések eldöntésénél. Magyarul: a vezetőség nem kívánja a szabad véleménynyilvánítás kulturálatlan, a „B” középre jellemző vagy inkább balkáni formáit publikussá tenni. Bele kell tehát törődnünk a „megváltoztathatatlan” ténybe, nem hallhatjuk, amikor vérbíró segédnek, ügynöknek, a volt kommunista vagyon átmentői által pénzeltnek titulálnak egyeseket. Sőt, az „új” tisztségviselők megválasztásánál egyúttal szeretnék elkerülni még a visszaélés gyanúját is, s ezért a küldöttek számozott székeikről, számítógéppel adják le voksaikat. Arról nem szól a fáma, vajon készítettek-e olyan programot, amely megakadályozza, hogy a szavazókat név szerint is visszakereshessék. Mert, ha nem, akkor ez bizony nem titkos szavazás. Különösnek vagy inkább fölöslegesnek tetszik a társelnökök megnyitó utáni azonnali lemondásának ötlete, amely azt igazolná, hogy a jelöltek szűzen, tiszta lappal vállalják a megmérettetést. Még különösebb vagy inkább már a politikai bravúr szintjén álló ötlet, hogy az új elnök megválasztása után ismerteti programját. Ennél már csak az az indoklás pazarabb, amellyel Torgyán József megindokolta, miért csak egynapos lesz a nagyválasztmány. (A kérdés, amelyre a társelnök válaszolt, reális, hiszen az FKgP eddig még egyetlenegyszer sem tudta maradéktalanul megvalósítani nagyválasztmányainak napirendi pontjait.) Ezek szerint tekintettel arra, hogy most van a mezőgazdasági munkák dandárja, nem lehetséges két napra kivonni küldötteiket a munkákból. Túl azon, hogy meg is érdemli a magáét az a mezőgazdaság, amely képes 521 — ha mindegyikük paraszt — munkaerő híján összeomlani, egy dologra érdemes a Kisgazdapárt vezetőinek figyelmét felhívni. A demokrácia, ezzel együtt a nyilvánosság nem játék, nem a sajtóval szembeni „haragszomjátok ” gyűjteménye! A pártok, s legfőképp a parlamenti pártok nagyválasztmányai, kongresszusai a parlamenti demokrácia alapintézményei, s az ott történtek szigorúan a nyilvánosságra tartoznak. Juli néninek, Pista bácsinak joga van értesülni az ott történtekről, még akkor is, ha nem történik ott semmi más, csak „lábszagú anyázás”!