Pesti Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám

4 HAZAI ÉLET KISGAZDA NAGYVÁLASZTMÁNY Zárt ajtók mögött A Független Kisgazdapárt június 29-i nagyválasztmá­nyi ülése zárt ajtók mögött tanácskozik. Erről a párt országos vezetősége döntött szombati ülésén. E hatá­rozatot azonban a nagyválasztmány az ülés kezdetén megváltoztathatja, amennyiben a többség a nyilvá­nosság mellett teszi le voksát. Az országos vezetőség szomba­ti tanácskozásának szüneté­ben tartott sajtótájékoztatón Torgyán József társelnök an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy a nagyválasztmá­nyi ülés a párt életében igen je­lentős tényező lesz. Az orszá­gos vezetőség bízik abban, hogy indulatoktól mentes, „tiszta” ülésen választják meg az új vezetést, s a zavaros ügyek felemlegetése nem viszi mellékvágányra a munkát. Az országos vezetőség fog­lalkozott a kárpótlási törvény körül kialakult új helyzettel. Az MTI értesülése szerint he­ves vitában a megyei vezetők tolmácsolták a tagság vélemé­nyét: a párt ne engedjen erede­ti elképzeléseiből, ragaszkod­jék korábban meghirdetett programjához. Az országos vezetőség erre tekintettel fel­kéri a Kisgazdapárt parla­menti képviselőcsoportját, hogy „harcoljon” tovább az eredeti kisgazda-javaslat ér­dekében, esetleg a frakció tagjai adjanak be további „kö­zelítő”­­ egyéni javaslatokat. Amennyiben a frakció nem tud eredményt elérni, az or­szágos vezetőség arra kéri a képviselőket, hogy az MDF- j­avaslatban szereplő, a licitá­lásra vonatkozó részt ne sza­vazzák meg. Nem fogadható el ugyanis, hogy az érdekel­tek, „mint a vigécek” saját földjükre alkudozzanak. (MTI) MDF-szervezet Párizsban Antall József­­, az MDF elnöke levélben üdvözölte a Magyar Demokrata Fórum franciaor­szági szervezetének alakuló ülését, amelyet szombat dél­után tartottak meg Párizs­ban. A miniszterelnök levelé­ben, amelyet dr. Balsai István igazságügy-miniszter, az ülésre érkezett MDF-küldött­­ség vezetője olvasott fel, sok sikert kíván a párt párizsi szervezetének, és arra kéri tagságát, hogy működjék köz­re a ma minden eddiginél jobb magyar—francia kap­csolatok továbbfejlesztésé­ben. (MTI) A dialógus határai nem szűkül­hetnek le a hívő keresztények és zsidók kontaktusára, hiszen ők már saját csoportjaikban is kisebbséget alkotnak. Ezt a megállapítást tette nyivánva­­lóvá a „Keresztény—zsidó együttműködés Németország­ban és Magyarországon” cím­mel Budapesten rendezett há­romnapos konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés. A ta­nácskozást a Konrad Adenau­er Alapítvány és a B’Nai B’Rith zsidó szervezet hívta egybe. Amint Kovács András mon­dotta, a zsidóság nem lehet pusztán csak vallás kérdése, s a zsidóság mint etnikai csoport nem állítható párba a keresz­ténységgel, amely önmagában sem tekinthető és értelmezhe­tő egységesnek. Az eszmecsere német vendégei hangsúlyoz­ták, hogy bár ők már jelentős lépéseket tettek a keresz­tény—zsidó együttélés közna­pivá tételéért, s így számos ta­pasztalatuk van, a magyar vi­szonyok más feladatot rónak ránk. Európában csak a Szov­jetunióban él több zsidó, mint hazánkban, s a százezres ma­gyar zsidóközösség kétszere­se a németországinak. A ma­gyar zsidók szervesen kifejlő­dött és tradicionális formák között illeszkednek a társa­dalomba, míg az egyesített Németország zsidósága nagy­részt emigráns csoportokból jött létre, így különállásuk más formákban jelentkezik. A vitát vezető Hanák Péter leszögezte: a keresztény és a zsidó fogalma nem politikai ka­tegória, és a szeretet szerepe is külön értelmezést igényel, mert bár ez mindkét kultúrkör központi kategóriája, önmagá­ban mégsem lehet állam- és társadalomszervező erő. A vi­tában részt vevő Ernst Lud­wig Ehrlich zürichi és Hanspe­­ter Heintz augsburgi professzo­rok az idegengyűlölet, vala­mint a társadalmakban meglé­vő történelmi eredetű etnikai szembenállások feloldhatósá­gáról, ezek módjáról szóltak. A türelmetlenség újszerű és ha­zai veszélyeire figyelmeztetett Szénási Jonathan Sándor, zsi­dó származású református lel­kész, aki a vele szembeni zsidó értetlenség ellenére sem vált antiszemitává, noha élményei érthetőbbé tették számára az e téren munkáló indulatokat. Gaizer Gyula, a Keresztény Ökumenikus Társaság alelnö­­ke napjaink gondjait emleget­ve megértően szólt azon zsi­dókról, akik a letűnt rend­szerben a maguk biztonságát hitték megtalálni. Részben vele vitatkozva Fasang Árpád azt állította, hogy az elmúlt 20 évben itthon folyó zsidó—ke­resztény párbeszéd hazug kap­csolat volt, hiszen két, egyfor­má­n nem szabad erő — az egy­házak képviselői— között folyt. A tanácskozás főleg elvi ke­retek között zajlott, és — mint egy résztvevő mondta — az egyetértők vitája volt, így külö­nösen jelentős az a Gaizer Gyu­la által említett és egyre terjedő gyakorlat, amely szerint a ma­gyar falvakban újólag állított második világháborús emlék­műveken már együtt szerepel a munkaszolgálatos és a kato­na áldozatok névsora. AMI A KÖZÖS NÉVSOROK MÖGÖTT VAN Keresztény—zsidó párbeszéd ENYEDI NAGY MIHÁLY TANÁCSKOZÁS A BÜNTETŐPOLITIKÁRÓL Törékeny egyensúlyok BALLA PÉTER A büntetőpolitika — nemcsak Földvári pro­fesszor szerint—Janus-arcú fogalom, éppen úgy köze van a tudományhoz, mint a praxishoz, s bi­zonyos értelemben határterülete a politikának és a büntetőjognak. De nemcsak a kriminálpolitika bonyolultsága magyarázza, hogy a múlt hét má­sodik felében két tudományos műhely, a Finkey Ferenc Bűnügyi Reform Társaság és a Büntető­­jogászok Klubja egyaránt napirendjére tűzte ezt a különösen aktuális kérdést. Tagadhatatlan, hogy az igazságszolgáltatás (ideértve a bűnüldöző apparátust is) nincs és nem is volt felkészülve a bűnözés ugrásszerű növekedé­sére. Furcsa paradoxon: ha a rendőrség — vala­milyen csoda folytán — hirtelen száz ismeretlen tettessel induló bűnügyben —­ a mostani 46-tal szemben — mondjuk 70 esetben megtalálná a tet­test, akkor az igazságszolgáltatás egyik napról a másikra összeomlana... A büntetőpolitika reformja nem korlátozód­hat pusztán a büntetőjogra és a büntető-eljárási jogra, hanem érintenie kell a többi jogágat,vala­mint a rendőri, ügyészi, bírói szervezet kérdéseit is. Az idő szorít, mégpedig többféle értelemben. A bűnügyi helyzet egyre aggasztóbb, s a reformok fő „megrendelője” — a lakosság igazságosság iránti igényével együtt — maga a bűnözés. A ha­lálbüntetéssel kapcsolatos társadalmi reagálás pregnánsan megmutatta: a nemzetközi normák­nak megfelelő, humanizált büntetőjog mögött már manapság sincs túl nagy állampolgári tá­­■­mogatás. Félő, hogy a késedelmeskedés oda ve­zet: a társadalom többségének akaratát képviselő honatyák e liberális törvények megszavazása­kor a saját lelkiismeretükkel kerülnek szembe. A választók ugyanis egyre többen csak és kizá­rólag a szigorban, a súlyos büntetésekben lát­ják majd az egyedüli kiutat. A reform mint kifejezés lassan lózunggá válik, de a reális, gyakorlatban megvalósítható változá­sokra nagyobb szükség van, mint bármikor. Nem árt odafigyelni a kontinuitás-diszkontinuitás tö­rékeny egyensúlyára, nem muszáj mindent ki­dobni, ami régi. Már csak azért sem, mert az öt­venes években nem maga a jogrendszer volt a leg­főbb métely, hanem a bírák politikai függősége és az a politikai kurzus, amely a legális jogszabályo­kat semmibe véve, titkos utasításokkal terrorizál­ta a társadalmat. Az elmúlt évek szakmai slágere a vizsgálóbírói intézmény újbóli bevezetése körüli, kissé terméket­lenné váló vita volt. Bizonyára 1991-ben is akad­nak örökzöldnek számító régi-új ötletek: az es­küdtbíráskodástól a közigazgatási (egykoron ki­­hágási) büntetőbíráskodásig, a többfórumú bíró­sági rendszertől a tanúk intézményes védelméig. Nem engedhetjük meg magunknak azt a lu­xust, hogy ne vegyünk tudomást a világon már— valamilyen formában—kitalált jogintézmények­ről, a nemzetközileg bevált jogi megoldásokról. Egyvalamit azonban eközben sem szabad elfe­lejteni: a jogrendszertől merőben idegen — már máshol bevált — intézmények mechanikus átvé­tele ellentmond a hagyományoknak is! Pesti­ Hírlap . ÉVFOLYAM 146. SZÁM 1991. JÚNIUS 24., HÉTFŐ felhívás párbajra Világítsák át a miniszterelnököt! Bár a szovjet csapatok kivonultak az országból, nem látni a szabadság örömjegyeit a magyar ember arcán — mon­dotta Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke azon a csaknem négy órán át tartó gyűlésen, melyet a Politikai Foglyok Szövetségének orosházi szervezete tegnap tartott a város Petőfi Sándor Művelődési házában. DÁNYI LÁSZLÓ, BÉKÉSCSABA A nagytermet zsúfolásig meg­töltő hallgatóság előtt kije­lentette: az ellen még a fala­kon belül tanyázik, a régi rendszer hívei­t gyengíteni akarván nehéz szüléssel baj­lódó demokráciánkat — pozí­cióikban ülve szabotálják a mezőgazdasági termények el­adását. A kárpótlási törvény­ről szólva elmondta, kárpó­tolni ott lehet, ahol nincs mit visszaadni — a tulajdont vissza kell adni a kisemmizett embereknek. Ezt követően emelkedett szólásra — a POFOSZ helyi elnöke által magyar Jelcin­nek nevezett — Torgyán Jó­zsef. Mint megjegyezte, 465 év után végre független lett Magyarország, ám igazi rend­szerváltozásról még nem be­szélhetünk. A reprivatizálás szükségessége mellett érvel­ve felhívta a figyelmet arra: amennyiben nem történik meg, a bukott kommunista rendszer gazdasági alapja változatlanul fennmarad. Nem lehet a rablott holmi te­tejéről hirdetni a magántulaj­don szentségét — hangúlyoz­­ta —, azokat az embereket pedig, akik elárulták és elad­ták az országot, a nép ítélő széke elé kell állítani, börtön­­büntetésre, vagyonelkobzás­ra kell ítélni őket. A személyét érintő vádak­kal kapcsolatban kijelentet­te: Antall József jelenlétében hajlandó a tévé nyilvánossá­ga előtt, egyenes adásban át­világíttatni magát, de csak abban az esetben, ha a minisz­terelnök is vállalkozik arra. A magát nyíltan jobboldali poli­tikusnak minősítő szónok ra­dikalizmust sürgetett, és ki­látásba helyezte, ha megvá­lasztják a Független Kisgaz­dapárt elnökének, olyan mi­nisztereket és államtitkáro­kat ad a kormányzatnak, akik nem hagyják figyelmen kívül a kisgazdák érdekeit. Kiskunmajsa első szabad nép­ünnepélyét rendezte meg az el­múlt hét végén. Az egész város, mint valami hatalmas Vidám Park, egyre újabb és újabb lát­ványosságokat kínált. Volt öku­menikus istentisztelet, nem­zetközi labdarúgó-mérkőzés, hőlégballon, akrobatikus rock and roll- és majorettbemutató, pónilovaglás, orgonahangver­seny és rockkoncertek. Fellép­tek bábművészek, body-buil­­dingesek, beszédet mondtak is­mert és kevésbé ismert politi­kusok, hogy hirdessék: véget ért a szovjet megszállás, Ma­gyarország független, szuve­rén állammá lett. FOTÓ: KONCZ GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GAZSÓ L. FERENC, KAMARÁS PÉTER Szerkesztő: DEÁKI LÁSZLÓ, PAPP MÁRIÓ Pesti Hírlap Kiadó Kft. Felelős kiadó: Varga István ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Osvát u. 8. Levélcím: Budapest 1440. Pf. 31. Telefon: 111-8007, Telex: 20-2800. Telefax: 131-8174 (szerkesztőség), 131-8572 (kiadó). Betűk: RealComp System. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, XIII., Lehel út 10/a, 1900., közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Nyomás: Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató. HU­ ISSN: 0865-6495. Ne láss szemem, ne hallj fülem, nem szólhat szám! O. KOVÁCS ATTILA „A lábszagú anyázás ” ideje lejárt! A Független Kisgazdapárt többé nem tűrheti, hogy hülyének nézzék! „Talán” ez motivál­hatta az FKgP vezetőit azon döntésükben, hogy a sajtó képvise­lőit — mint ahogy decemberben — ezúttal is kizárják az e hét végén esedékes rendes, rendkívüli vagy váratlan (?) nagyvá­lasztmányukról. Mint a párt kibővített vezetőségének tegnape­lőtti sajtótájékoztatóján Györgyi Árpád ellenőrző bizottsági el­nök elmondta, a hátralévő öt nap egyben szilencium is: sem sze­mélyes, sem politikai vagy politikai jellegű vitára nincs mód. S hogy a szilenciumnak súlya is legyen, kilátásba helyezték a re­­nitenskedők pártból való azonnali kizárásának lehetőségét. „Egyúttal felkérjük a párton belüli különböző politikai csopor­tosulásokhoz tartozókat, hogy semmiféle utcai tüntetést ne szer­vezzenek, s azzal a belül történő döntéseket presszionálni ne próbálják” — jelentette be ezt — a Torgyán Józseffel szembeni elfogultsággal igazán nem vádolható — ellenőrző bizottsági el­nök. Bölcs döntés, hiszen az utóbbi időben szinte megszállták az országot az Oláh Sándorral, Pártay Tivadarral, Zsíros Gézá­val, Pásztor Gyulával vagy Ómolnár Miklóssal rokonszenvező, főleg a Képviselőház előtt tüntető tömegek. A látszólag racionális döntést azzal indokolták, hogy bizony a 78 ezer 150 nyilvántartott taggal rendelkező párt nem képes olyan választmányi tagokat delegálni (számuk ezúttal 521 lesz), akik disztingváltan viselkednének a személyi kérdések el­döntésénél. Magyarul: a vezetőség nem kívánja a szabad véle­ménynyilvánítás kulturálatlan, a „B” középre jellemző vagy in­kább balkáni formáit publikussá tenni. Bele kell tehát törőd­nünk a „megváltoztathatatlan” ténybe, nem hallhatjuk, ami­kor vérbíró segédnek, ügynöknek, a volt kommunista vagyon átmentői által pénzeltnek titulálnak egyeseket. Sőt, az „új” tisztségviselők megválasztásánál egyúttal szeretnék elkerülni még a visszaélés gyanúját is, s ezért a küldöttek számozott szé­keikről, számítógéppel adják le voksaikat. Arról nem szól a fá­ma, vajon készítettek-e olyan programot, amely megakadályoz­za, hogy a szavazókat név szerint is visszakereshessék. Mert, ha nem, akkor ez bizony nem titkos szavazás. Különösnek vagy inkább fölöslegesnek tetszik a társelnökök megnyitó utáni azonnali lemondásának ötlete, amely azt iga­zolná, hogy a jelöltek szűzen, tiszta lappal vállalják a megmé­rettetést. Még különösebb vagy inkább már a politikai bravúr szintjén álló ötlet, hogy az új elnök megválasztása után ismer­teti programját. Ennél már csak az az indoklás pazarabb, amellyel Torgyán József megindokolta, miért csak egynapos lesz a nagyválaszt­mány. (A kérdés, amelyre a társelnök válaszolt, reális, hiszen az FKgP eddig még egyetlenegyszer sem tudta maradéktalanul megvalósítani nagyválasztmányainak napirendi pontjait.) Ezek szerint tekintettel arra, hogy most van a mezőgazdasági munkák dandárja, nem lehetséges két napra kivonni küldötte­iket a munkákból. Túl azon, hogy meg is érdemli a magáét az a mezőgazdaság, amely képes 521 — ha mindegyikük paraszt — munkaerő híján összeomlani, egy dologra érdemes a Kisgaz­dapárt vezetőinek figyelmét felhívni. A demokrácia, ezzel együtt a nyilvánosság nem játék, nem a sajtóval szembeni „harag­­szomjátok ” gyűjteménye! A pártok, s legfőképp a parlamenti pártok nagyválasztmányai, kongresszusai a parlamenti de­mokrácia alapintézményei, s az ott történtek szigorúan a nyil­vánosságra tartoznak. Juli néninek, Pista bácsinak joga van értesülni az ott történtekről, még akkor is, ha nem történik ott semmi más, csak „lábszagú anyázás”!

Next