Pesti Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

JÓ REGGELT, MAGYARORSZÁG! ORSZÁGOS GAZDASÁGI, KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: BENCSIK ANDRÁS Holnap, pénteken ismét megjelenik lapunk televíziós és rádió­műsorokat tartalmazó mel­léklete, az Megtalálja benne a műhol­das adások programjait és számos ismertetőt az érde­kesebb műsorokról. Pesti Ez Hírlap Keresse pénteken is a Reg­geli friss számát az újságá­rusnál. Egy lap—és még egy lap! ­----------------------------------- Hájim Herzog nyilatkozata Lehet, hogy mégis valakik meg akarták zavarni az iz­raeli államfő budapesti tartózkodását? Tudósítá­sunk és kommentárunk a napok óta tartó találgatá­sokról. 2. oldal Kanadaiakkal a kárpótlásról A Balsai István igazsá­gügyminiszter vezette küldöttség aktívan bekap­csolódott az Európa Ta­nács ottawai igazságügy­miniszteri találkozójának munkájába, s erről nyilat­kozott lapunknak. 3. oldal Ma: kormányülés Ismét vízdíjváltozás. Újra a testület előtt a Start-hi­tel. 4. oldal Ruszt József: „Európába, egy kiültelki kultúház csavargóival. Ma a szám­házi struktúra ne­migen más, mint az épüle­tek struktúrája.” 8. oldal __________________________________________________/ Törvény a vasútról Várhatóan az őszi hónapok­ban tárgyalja a Parlament a vasútról szóló törvényterve­­zetet. Ennek két sarkalatos pontja lesz. Nevezetesen: az állam és a Magyar Államvasutak kö­zött a piaci viszonyokat tük­röző kapcsolat alakul ki, to­vábbá, hogy az állam - a köz­úti, a légi és a vízi közlekedés­hez hasonlóan - részt vállal a jövőben a vasút infrastruktú­rájának fejlesztésében. II. ÉVFOLYAM 143. SZÁM 1991. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK Az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot, szerdán 15 óra egy perckor. Az alakulatok teljes kivonása után — amely az első katonavonat indulásával 1990. március 13-án kezdődött, és a tervezettnél két héttel hamarabb, 1991. június 16-án, 23.40 órakor a zárószerelvény távozásával fejeződött be — utolsóként Viktor Silov altábornagy lépte át a magyar—szovjet határt a záhony—csapi átkelőhelyen. A Déli Hadseregcsoport parancsnokát, aki néhány adminisztrációs teendő elvégzésére maradt hazánkban, a határállomáson Annus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára búcsúztatta. Silov altábornagy ezt követően gépkocsival ment át az átkelőhelyként szol­gáló Tisza-hídon. A Déli Hadseregcsoport parancsnoka néhány nap múlva azonban civilként visszatér Budapestre, hogy mint a szovjet kormány meghatalmazottja részt vegyen a csapatkivonás pénzügyi kérdéseit tisztázó jegyző­könyv elkészítésében. PILHAL GYÖRGY FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT A tudósító, akit azzal küldtek ki a magyar—szovjet határra, hogy onnan mélyenszántó ri­portot hozzon a szabadság legelső pillanatáról, most a záhonyi Tisza-híd korlátját fogja, a nemzeti színű határ­karót nézi, és erősen szipog. Vannak pillanatok, ami­kor az embernek el kell dön­tenie, hogy most tudósít­son-e, vagy sírjon. Én sírok. A híd, ahol pillanatokkal ezelőtt két cirill­ rendszámú fekete Volga hajtott át, most üres. A határforgalom már hosszú percek óta áll, a tájnak erre a részére furcsa csend ült, a fülekben még ott a két Volga nehéz püfögése, a leve­gőben még érezni a kipufogók füstjét. Hát ez lenne itt a szabad­ság legelső pillanata. Viktor Silov altábornagy, a szovjet Déli Hadsereg főpa­rancsnoka 1991. június 19- én, 15 óra 01 perckor fekete Volgájával áthajt a Záhonyt Csappal összekötő Tisza-hí­don. Nincs több szovjet katona magyar földön. A nagy pillanatban kevés a protokoll. A két Volga megáll, Silov kiszáll, tiszteleg, szem­ben vele Annus Antal magyar tábornok. Silov beszéde rö­vid, magyarra nem is fordít­ják. Ugyan mit mondhat egy ősz szovjet tábornok egy ma­gyarnak? Hogy sajnálja? Hogy negy­venötben, ötvenhatban nem így gondolta egészen, csak hát a jaltai egyezmény, meg a nemzetközi viszonyok?... Hogy Kádár személyesen kér­te?... Hogy felülről diktáltak mindent?... Silov beszél, aztán körbe­­csókolja Annust. Ez már egészen biztosan búcsúcsók, kettő ide, egy oda, összesen három. Annus vala­mennyit keményen állja. Aztán Silov kocsiba ül és áthajt a hídon. Ötven fotóriporter fut utá­na csalódottan, hiszen az elő­zetes programban az állt, hogy Silov majd gyalog megy át a hídon, lépteivel pecsételi le az elmúlt negyven évet. Ezzel szemben Silov ki sem száll a kocsiból, ötvennel áthajt a Tiszán. Mi meg itt maradunk ma­gunkra. Hát itt van a szabadság, tessék megragadni! A tudósító ott, a híd karfá­jánál most a vízre pillant, nézi a hullámokat, és mert azok ugyanúgy zubognak, meg­nyugszik, a telefonhoz indul. Az élet megy tovább. JESZENSZKY GÉZA FELSZÓLALÁSA BERLINBEN Emlékezés a Marshall-segélyre A közép- és kelet-európai or­szágoknak feltétlenül szüksé­gük van külső segítségre ah­hoz, hogy sikerre vigyék gaz­daságuk és társadalmuk át­alakításának bonyolult folya­matát - hangoztatta az EBEÉ tagállamok külügyminiszteri tanácsának berlini értekezle­tén szerdán felszólalt Je­szenszky Géza. A magyar külügyminisz­ter felhívta a jelenlevők fi­gyelmét azokra a nehéz és összetett feladatokra, ame­lyeket Közép- és Kelet-Euró­­pa államainak ma egyidejűleg kell megoldaniuk a piacgaz­daság intézményes keretei­nek létrehozása érdekében. Kemény stabilizációs intéz­kedéseik dacára gazdaságuk legtöbb ágazatát recesszió sújtja, állandósult infláció kí­séretében. A nehéz gazdasági helyzet szociális velejárója a növekvő munkanélküliség, il­letve széles társadalmi réte­gek tömeges elszegényedése, ami végső soron veszélybe so­dorhatja az átmeneti folya­matot. Jeszenszky Géza leszögez­te: a demokrácia megszilárdí­tása és a piacgazdaságra való sikeres áttérés belátható időn belül nem vihető véghez a meglevő társadalmi feszült­ségek súlyosbodása nélkül, ha az érintett országok nem kapnak külső segítséget. A magyar diplomácia vezetője kifejezte azt a reményét, hogy a Közös Piac integrációs fo­­lyamata nem akadályozza meg a nyugat-európai álla­mokat abban, hogy reagálja­nak azokra a problémákra, amelyek a kontinens keleti felében merülnek föl a koráb­bi politikai és gazdasági struktúrák összeomlása nyo­mán. Történelmi párhuzamot vonva az 1945 és az 1989 utá­ni helyzet között, a magyar külügyminiszter rámutatott, hogy a Marshall-segély volt az, amely hozzájárult a nyu­gat-európai gazdaságok talp­­raállításához. „Következés­képpen, továbbfolytatva az említett történelmi párhuza­mot, a népeink közötti meg­békélés felé mutató folyama­tot csak akkor lehet fenntar­tani, ha ehhez nyugati part­nereink hatékony és célirá­nyos együttműködési prog­rammal segítenek hozzá min­ket” — hangsúlyozta. NDK-DOKUMENTUM Támadni készült a VSZ Az egykori NDK-ban a német egyesítés után talált doku­mentumok elemzése azt mu­tatja, hogy a NATO feltétele­zései a Varsói Szerződés tá­madó terveiről nemcsak hogy helytállóak voltak, de a való­ság még a NATO-tervezők legmerészebb feltételezéseit is felülmúlta - írja szerdai ki­adásában megbízható forrá­sokra hivatkozva a NATO ügyeire specializált brüsszeli Atlantic News című kőnyo­matos. Az első kiszivárgott infor­mációk szerint a dokumentu­mokból kitűnik, hogy a Varsói Szerződés a NATO-országok elleni nagyszabású és megele­­petésszerű támadásra ké­szült. Stratégiájában nagy­szabású offenzíva szerepelt, és nemcsak védelmi célokat követett, mint azt a Varsói Szerződés vezetői állították. Ezt többé-kevésbé a NA­TO is feltételezte, mivel sike­rült megfejtenie a VSZ-had­­gyakorlatok kódjait. Az NDK- dokumentumok elemzésekor viszont meglepetésként érte a szakértőket hogy a támadás nemcsak a központi övezetre, hanem már az első naptól az északi szárnyra is irányult volna (Dánia, Holstein irá­nyába). A NATO ugyancsak nem számított arra, hogy a Varsói Szerződés országai már az offenzíva második napján rövid hatótávolságú taktikai atomfegyvereket ve­tettek volna be. Az NDK-ira­­tok azt is tanúsítják az Atlan­tic News forrása szerint, hogy a Varsói Szerződés napi 50 ki­lométeres előrenyomulást feltételezett a NATO terüle­tén. Feltúrt kedélyek A főváros négereinek érezhetik magukat manapság az autósok. A fő­polgármester és a környezetvédők — igaz, ők sem biciklivel közle­kednek — mindent megtesznek azért, hogy a pöfögő négykerekűek gazdái — akik nem éppen jószántukból ücsörögnek az exszocialista járgányokban — sarokba szorítva érezzék magukat. Anyagilag a ha­tósági „autótolvajok” sanyargatják őket, az úton való előbbre jutást pedig a vakondtúrásként szaporodó útfelbontások teszik lehetetlen­né. A tekintetüket égre emelő autósok — akik a távolban délibáb­ként lebegő zöld lámpát úgyis hiába figyelik — már-már arra gya­nakodnak, hogy az útlezárások is kifejezetten az ő megfélemlítésü­ket célozzák. Szolgáljon számukra vigasztalásul, hogy erről azért még nincs szó. (írásunk a 6. oldalon) ARA: 8,80 Ft

Next