Pesti Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-02 / 205. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET HM Tokió Mihamarabb rendezni kellene a szovjet kormányzat és a köztársaságok viszonyát, hogy a keményvonalas irányzat újbóli megerősödésének elejét lehessen venni — mondta Thatcher volt brit miniszterelnök, aki tíznapos magánlátogatásra érkezett Tokióba. Tárgyalásaik során egyetértettek abban Kaifu Tosiki miniszterelnökkel, hogy a nemzetközi stabilitás szempontjából rendkívül fontos, hogy a továbbiakban is működjék a központi szovjet kormányzat, Gorbacsoval az élen. Szaura Szíria és Libanon katonai együttműködési egyezményt írt alá Ez a megállapodás az első konkrét eredménye a május végén a két állam között létrejött testvériségi és együttműködési szerződésnek. A két ország védelmi, illetve belügyminisztereiből Külbiztonsági és Védelmi Bizottságot alakítanak, amely veszély esetén javaslatokat tesz a közös akciókra. Az aláírásra a szíriai katonai ellenőrzés alatt tartott libanoni Bekaa-völgyben került sor. Az izraeliel szembenálló Szíria 35 ezer katonát állomásoztat libanoni előretolt állásaiban. IÍRKOLÁ. Bagdad Irakba érkezett az ENSZ újabb, immár harmadik szakértői küldöttsége. A delegáció az iraki vegyi fegyverek megsemmisítéséről tárgyal a bagdadi kormány képviselőivel, folytatja a közel-keleti ország hadipotenciáljának ellenőrzését és előkészíti a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését. Kuvait Az iraki agressziós törekvések megújulásától tartó Kuvait védelmi szerződést akar kötni az Egyesült Államokkal. Asz-Szabah sejk, a kuvaiti külügyminiszter rövidesen Washingtonba látogat és megállapodást ír alá, amelynek értelmében az amerikaiak fegyvereket fognak felhalmozni Kuvaitban és közös hadgyakorlatokat tartanak. Moszkva Moszkvaiak százezrei ünnepelték szombaton a hagyományos vidám évfordulót , városuk születésnapját. Reggel a Kremlben lévő Uszpenszkij székesegyházban II. Alekszij, Oroszország pátriárkája vezette az ünnepi szertartást. Délután az oroszországi minisztertanács előtt nagygyűlést rendeztek az „Oroszország- Moszkva- szabadság” jelszó jegyében. Moszkva ünnepe az éjszakába nyúló utcabálokkal és tűzijátékkal ért véget. Szingapúr A kormányzó párt fölényes győzelmével ért véget Szingapúrban a parlamenti választás. A győztes Népi Akciópárt kénytelen tudomásul venni, hogy az ellenzék növelte képviselőinek számát a parlamentben. A választásokon a kormányzó párt a 81 fős parlamentben 77 helyet szerzett meg, ezért újból ők szereztek jogot a kormányalakításra. Luanda Tizenöt évi száműzetés után visszatért hazájába Roberto Holden Roberto, az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) elnevezésű, egykor tekintélyes ellenzéki szervezet vezetője. A szervezetet a luandai kormány fegyveres erőinek viszonylag hamar sikerült szétvernie, s Roberto Holdennek ekkor kellett menekülnie. Pesti Hírlap II. ÉVFOLYAM 205. SZÁM 1991 .SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ A KORMÁNYPÁRT ROHAMOSAN VESZÍT NÉPSZERŰSÉGÉBŐL Válságban a CDU A német kormánykoalíció vezető pártja a Kereszténydemokrata Unió (CDU) jelenleg nagy megrázkódtatáson megy át. A lavinát Volker Rühe főtitkár indította el azzal, hogy élesen bírálta az új tartományok pártszervezeteit, azokat személyi megújhodásra és a szervezeti munka tartalmi megjavítására szólította fel. Az elmúlt hónapokban végzett közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a kormánypárt a decemberi választások óta óriásit veszített népszerűségéből, mindenekelőtt az ország keleti részében. A szimpatizánsok is csalódottan regisztrálhatták, hogy felelős állami pozícióba számtalan olyan személy került, aki a politikai rendszerváltás előtt is szerepet játszott. LEZSÁK MIHÁLY, STUTTGART Bizonyítékok alapján már távozásra kényszerült Gerdries Szász-Anhalt miniszterelnöke, több miniszter és államtitkár különböző tartományokból. Ezen túlmenően a tartományi képviselők majdnem 30 százaléka — nemcsak a CDU-ra vonatkozik ez — keveredett gyanúba, hogy a Stasinak dolgozott. Rühengui kritikája a keleti kereszténydemokraták vezető köreiben felháborodást váltott ki. Miután a múlt keddi találkozón nem sikerült kiküszöbölni a nézeteltéréseket a CDU elnöksége Helmut Kohl pártfőnök vezetésével pénteken Bonnban foglalkozott a párton belüli válsággal. A gyűlésen Lothar de Maiziére, a volt NDK utolsó miniszterelnöke, a párt szövetségi alelnöke és a brandenburgi CDU vezetője, a keletnémet pártszervezetek nevében visszautasította a támadásokat. Példátlannak minősítette azt a merészséget, amellyel a főtitkár a szabályzatok figyelmen kívül hagyásával beavatkozott a tartományi szervezetek életébe, és azok vezetőit nyilvánosan meghurcolta. De Maiziere megállapítása szerint azon folyik a mesterkedés, hogy a keleti pártszervezeteknek nyugati arculatot adjanak. Azokat a politikusokat pedig félre akarják állítani, akik 1989 őszén a társadalom demokratikus átalakulásáért fáradoztak ugyan, és a német egységet előkészítették, de már nem illenek az elképzelésekbe. Különösen sérelmesnek nevezte de Maiziere az előítéleteket, amelyekkel megkülönböztetés nélkül, nyíltan és burkoltan illetik a volt NDK CDU-tagjait. Ez fokozza a párton belüli békétlenséget. A továbbiakban de Maiziere nem tagadta, hogy keleten a pártmunka nem kielégítő, ám a megújhodás szükségességét az egész CDU-ra vonatkoztatta. A főtitkárhoz fordulva utalt a párt választási vereségeire a nyugati tartományokban, majd csípősen megjegyezte, „aki az általános problémákról úgy tereli el a figyelmet, hogy a keleti hiányosságokat abszolutizálja, az nincs tisztában a párt jelenlegi állapotával.” Kohl a gyűlés után újságírók előtt elmondta, hogy Rühe kritikáját nem egyeztette vele. Kétségtelen viszont, hogy van pótolnivaló a keleti szervezetekben, a részproblémákat viszont külső beavatkozás nélkül kell megoldani. Az egész vita azt tanúsítja, hogy az emberi együttélés kérdéseire még nem találtuk meg a választ — mondta Kohl. A kancellár további egyeztető tárgyalásokat helyezett kilátásba, amelyekre valószínűleg csütörtökön kerül sor. Erre annál is inkább szükség lesz, mert a hét végén a várakozás ellenére tovább mélyült a válság. Míg néhány CDU-vezető a főtitkár kritikáját ismételten alaptalannak, és politikailag kultúrátlannak nyilvánította, többen egyetértettek Rühe bírálatával, főleg a múlttal való leszámolást illetően. Günther Krause mecklenburgi CDU-főnök nem vonta kétségbe Rühe tisztességes szándékát, de — mint mondta — stílusával összetört sok politikai porcelánt. Rosszul ítélte meg az emberek érzékenységét. Az egyesítés pszichológiailag hosszabb időt vesz igénybe, mint a gazdasági egyesítés — jegyezte meg Krause. Egyébként is keleten már megkezdték a tartományi és kerületi pártszervezetek újjászervezését. Az év végéig mindenütt újraválasszák a vezetőséget, csak igazi demokraták juthatnak majd mandátumhoz. Kohl kancellárnak nemcsak a külügyek miatt fáj a feje FOTó:MTI/REUTER ARGENTÍNAI MAGYAROK LEVELE MILOSEVICHEZ Európai gondolkodást! CZANYÓ ADORJÁN, BUENO$ AIRES A Buenos Airesben megjelenő magyar hírlap legutóbbi számában az Argentínai Magyarok Szövetsége nyílt levélben fordul Szlobodan Milosevic szerb köztársasági elnökhöz. Levelének főbb pontjai a következők: Argentína több mint harmincezer magyar származású polgára, köztük sokan olyanok, akik Bácska, Bánát területéről vándoroltak ide érthető aggodalommal követik a jugoszláviai válságot és testvérháborút. Félünk attól, hogy a kicsiny, megcsonkított Magyarország határai mentén az egész Európára veszélyt jelentő tűzfészek alakul ki. Két világháború keserves tapasztalatai még 13 ezer kilométernyi távolságban, az Argentínában élő magyarokban is olyan reflexeket váltottak ki, hogy lőporos kanóccal játszik az, aki ma Európában erőszakkal, akárcsak belső határokat kíván megváltoztatni. Senkinek semmi kifogása nem lehet egy olyan Szerbiával szemben, amely mások érdekeit nem sérti. Kellő megértéssel kérjük öntől, hogy Európai mércével gondolkodjék el azon, hogy egységesülő kontinensünkön minden etnikumot azonos jogok kell hogy megillessenek. Szerbeket, horvátokat, szlovéneket, magyarokat, albánokat és bosnyákokat egyaránt. Rövid történelmi visszapillantás után így folytatódik a levél: A nemzetközi sajtóban azt olvassuk, hogy ön szent háborúra szólította fel Horvátország határain belül élő szerb kisebbségeket. A horvát kormány, mint értesültünk róla, a szerb etnikum létét és jogait nem tagadja, de 1300 éves nemzeti határaira hivatkozik, amelyeket nem kíván csorbítva látni. Ha az ön országa Európába be kíván lépni, akkor egyfajta mértéket alkalmazzanak minden téren. Legyenek szívesek a belgrádi televízióban bemondani, hogy a Vajdaságban, amely 1920 óta tartozik Jugoszláviához ugyanazok a jogok illetik meg a 600 ezer magyart, mint a horvát Krajina ugyanezen számú szerb polgárait. Tegyék meg, így lesz hitelük a magyarok és horvátok, valamint Európa előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Vajdaságnak már csak egy kisebbségét képviseli a 600 ezer fős magyarság. De tekintettel a mi 1100 éves államiságunkra az ön kijelentéseire szeretnénk megkérdezni öntől, mennyiben van több joga önöknek Koszovóra mint a magyaroknak a Vajdaságra. És ismételten feltesszük a kérdést, miféle apartheid gondolkodás az, hogy ön jogokat akar adni 600 ezer krajinai szerbnek, és ugyanezt megtagadja az ősi földjén élő 600 ezer magyartól. Irredenták és soviniszták mi nem vagyunk, hisszük, hogy ön is csupán jó hazafi és nem más. Kérjük, hogy az európaiság szellemében ennek adja mielőbb tanújelét. Ezért is várjuk mielőbbi válaszát, feloldhatatlan dilemmánkra. Miért ne Magyarország? ___ KAMARÁS PÉTER A magyar fővárosnak három különleges vendége lesz ma. A balti államok külügyminisztereinek látogatása egyáltalán nem nevezhető protokoll vendégeskedésnek. Mint már beszámoltunk róla, az észt, a lett és a litván diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét célozza ez a budapesti utazás. S amikor szólunk az eseményről, rögtön ide kívánkozik a közelmúlt krónikája is: augusztus utolsó napjaiban Szlovénia, Horvátország, illetőleg a jugoszláv államelnökség vezető közéleti személyiségei ugyancsak eljöttek hozzánk. A magyar kormányzattal folytatott megbeszélések nyilvánvalóan nemcsak a déli szomszédról alkotott válságkép elemzéséül szolgáltak. Legalább ennyire téma volt a két „áruló” tagköztársaság jövőjének, terveinek megvitatása. Mindezekből látszik, a magyar álláspont, hazánk diplomáciai aktivitása erősen foglalkoztatja azokat az önálló jogállamiságra törekvő új képződményeket, amelyek eddig a térképen csupán egy szövetségi rendszer alkotóelemei voltak. A balti államok közeledésén kívül jól ismerjük a magyar-ukrajnai kapcsolatokban rejlő lehetőségeket. Hasonlóképpen Horvátország és Szlovénia is keresi-kutatja létjogosultságát a nemzetközi diplomáciában. Nem pusztán rokonszenvre, vagyis szolidaritásra számítanak a ma még véres harcokat folytatók. Azzal is tisztában vannak: az új Európa szép fogalom, ám tartalommal csak a napi politikai együttműködéssel tölthető meg. Új EURÓPA? Mitől válik valóban átalakítottá kontinensünk ? Egy hosszan tartó, két-három éven belül lezajló diplomáciai fejlődési menet adhat erre a kérdésre megnyugtató választ. Amikor a helsinki folyamat gondolatát a megváltozott politikai-történelmi körülményekhez igazítja a világ, és a mára merevnek számító határok sérthetetlenségének elvét egy sokkalta időszerűbb rugalmasság alapgondolata váltja fel. Ha ennek az új helyzetnek a főszereplőit jogállamiságukban mindenki maradéktalanul elismeri. Még konkrétabban megfogalmazva, az európai együttműködés és biztonság elveit újra kell értelmezni — a megváltozott szereposztás miatt. Itt az ideje, hogy megkezdődjenek az előkészületek egy új konferencia összehívására! Nem mintha Helsinkiben vagy Párizsban rosszul szövegezték volna meg a záródokumentumokat, inkább az akkori aláírók mára már nem képviselhetik a korábbi gyámoltakat. Jó volna, ha Budapest magára vállalná egy jövendő konferencia előkészítését és megrendezését. Hazánk diplomáciai presztízsét számos körülmény erősíti; a 60-as évek végén ugyanitt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete a helsinki találkozó érdekében már komoly lépéseket tett. Továbbá, a magyar vér nélküli demokratikus átmenet — figyelembe véve a jugoszláv vagy a szovjet eseményeket is — megint csak növelte Budapest tekintélyét. Magyarország kapcsolata a Nyugattal a kelet-európai helyzet válságos óráiban kifejezésre jutott telefonbeszélgetésekben és konzultációkban egyaránt. Diplomáciai vezetésünk tehát joggal aspirálhatna egy új európai békekonferencia megrendezésére. Magyarország erejét sohasem szabad túlértékelni, de erőnkkel arányban álló vállalkozás lehetne az európai újrarendezés jószolgálati feladatára pályázni. Egyetlen kérdés marad csupán hátra: a magyar kormányzat mikor ismeri fel történelmi lehetőségét ebben az ügyben? RPHB AN-EXKLUZÍV Pankin a külügyek élén A Novosztyi munkatársa megkérte Vitaly Ignatyenkót, a szovjet elnök sajtótitkárát, hogy mutassa be Borisz Pankint, az új szovjet külügyminisztert. — Milyen meggondolásból nevezte ki külügyminiszterré Gorbacsov a volt prágai nagykövetet? —Ez az ember a válságos pillanatokban tanúságot tett emberi és szakmai tisztességéről. Pankin minden korábbi munkahelyén hasonló magatartást tanúsított, erről személyesen is volt alkalmam meggyőződni, amikor a 60-as, 70-es években együtt dolgoztunk a Komszomolszkaja Pravda szerkesztőségében. Pankin tisztességgel végigjárta az újságírás ranglétráját, a gyakornokságtól a főszerkesztői székig. Megalkuvást nem ismerő életfelfogásával messze megelőzte a kort, amelyben akkor éltünk. Engem egyáltalán nem lepett meg a puccs alatt tanúsított magatartása. Bátor kiállásáért megtapsolták a tisztességes cseh és szovjet állampolgárok egyaránt. — Ön szerint várható-e, hogy az új vezetés alatt megváltozik a szovjet külpolitika? — A külügyminisztériumban nagy intellektuális tartalékok halmozódtak fel, s mivel Pankin karizmatikus egyéniség, minden valószínűség szerint színesebbé teszi ennek az intézménynek a munkáját. Szerintem az ő vezetésével a külügyminisztérium megpróbál szakítani a hivatalnoki mentalitással, már nem az lesz a legfontosabb, hogy minél előbb jelentsenek... — Ön szerint milyen tanulságokat vont le a külügyminisztérium az augusztusi leckéből ? —Szerintem Borisz Pankin nemcsak diplomataként, hanem az intézmény új vezetőjeként is levonja a megfelelő tanulságokat. Természetesen nem lesz közömbös számára az, hogyan viselkedtek külföldön a szovjet képviselők, akik annak idején a Szovjetunió törvényes elnökére esküdtek fel. Ami pedig országunk külpolitikájának fő irányait illeti, azokat az elnök jelölte ki, tehát természetesen változatlanok maradnak. *•* Borisz Pankin 1931-ben született, húsz évig dolgozott a Komszomolszkaja Pravdánál, az utolsó nyolc évben a lap főszerkesztője volt. 1973-tól a Szovjet Szerzői Jogvédő Hivatalt vezette, 1982-ben lépett diplomáciai pályára, svédországi nagykövetként. Prágában 1990-től képviselte a Szovjetuniót.