Pesti Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET HM Tokió Mihamarabb rendezni kelle­ne a szovjet kormányzat és a köztársaságok viszonyát, hogy a keményvonalas irány­zat újbóli megerősödésének elejét lehessen venni — mondta Thatcher volt brit miniszterelnök, aki tíznapos magánlátogatásra érkezett Tokióba. Tárgyalásaik során egyet­értettek abban Kaifu Tosiki miniszterelnökkel, hogy a nemzetközi stabilitás szempontjából rendkívül fon­tos, hogy a továbbiakban is működjék a központi szovjet kormányzat, Gorbacsoval az élen. Szaura Szíria és Libanon katonai együttműködési egyezményt írt alá Ez a megállapodás az első konkrét eredménye a május végén a két állam kö­zött létrejött testvériségi és együttműködési szerződés­nek. A két ország védelmi, il­letve belügyminisztereiből Külbiztonsági és Védelmi Bi­zottságot alakítanak, amely veszély esetén javaslatokat tesz a közös akciókra. Az alá­írásra a szíriai katonai ellen­őrzés alatt tartott libanoni Bekaa-völgyben került sor. Az izraeliel szembenálló Szí­ria 35 ezer katonát állomá­­soztat libanoni előretolt állá­saiban. I­ÍRKOLÁ­­. Bagdad Irakba érkezett az ENSZ újabb, immár harmadik szak­értői küldöttsége. A delegáció az iraki vegyi fegyverek meg­semmisítéséről tárgyal a bag­dadi kormány képviselőivel, folytatja a közel-keleti ország hadipotenciáljának ellenőr­zését és előkészíti a tömeg­­pusztító fegyverek megsem­misítését. Kuvait Az iraki agressziós törekvé­sek megújulásától tartó Ku­­vait védelmi szerződést akar kötni az Egyesült Államok­kal. Asz-Szabah sejk, a kuva­iti külügyminiszter rövidesen Washingtonba látogat és megállapodást ír alá, amely­nek értelmében az amerikai­ak fegyvereket fognak felhal­mozni Kuvaitban és közös hadgyakorlatokat tartanak. Moszkva Moszkvaiak százezrei ünne­pelték szombaton a hagyomá­nyos vidám évfordulót , vá­rosuk születésnapját. Reggel a Kremlben lévő Uszpenszkij székesegyházban II. Alekszij, Oroszország pátriárkája ve­zette az ünnepi szertartást. Délután az oroszországi mi­nisztertanács előtt nagygyű­lést rendeztek az „Oroszor­szág- Moszkva- szabadság” jelszó jegyében. Moszkva ün­nepe az éjszakába nyúló utca­bálokkal és tűzijátékkal ért véget. Szingapúr A kormányzó párt fölényes győzelmével ért véget Szinga­púrban a parlamenti válasz­tás. A győztes Népi Akciópárt kénytelen tudomásul venni, hogy az ellenzék növelte kép­viselőinek számát a parla­mentben. A választásokon a kormányzó párt a 81 fős par­lamentben 77 helyet szerzett meg, ezért újból ők szereztek jogot a kormányalakításra. Luanda Tizenöt évi száműzetés után visszatért hazájába Roberto Holden Roberto, az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) elnevezésű, egykor tekintélyes ellenzéki szervezet vezetője. A szerve­zetet a luandai kormány fegy­veres erőinek viszonylag ha­mar sikerült szétvernie, s Ro­berto Holdennek ekkor kel­lett menekülnie. Pesti­ Hírlap II. ÉVFOLYAM 205. SZÁM 1991 .SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ A KORMÁNYPÁRT ROHAMOSAN VESZÍT NÉPSZERŰSÉGÉBŐL Válságban a CDU A német kormánykoalíció vezető pártja a Keresztény­­demokrata Unió (CDU) jelenleg nagy megrázkódtatá­son megy át. A lavinát Volker Rühe főtitkár indította el azzal, hogy élesen bírálta az új tartományok párt­­szervezeteit, azokat személyi megújhodásra és a szer­vezeti munka tartalmi megjavítására szólította fel. Az elmúlt hónapokban végzett közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a kormánypárt a decemberi válasz­tások óta óriásit veszített népszerűségéből, minde­nekelőtt az ország keleti részében. A szimpatizánsok is csalódottan regisztrálhatták, hogy felelős állami pozícióba számtalan olyan személy került, aki a poli­tikai rendszerváltás előtt is szerepet játszott. LEZSÁK MIHÁLY, STUTTGART Bizonyítékok alapján már tá­vozásra kényszerült Gerd­ries Szász-Anhalt miniszter­­elnöke, több miniszter és ál­lamtitkár különböző tarto­mányokból. Ezen túlmenően a tartományi képviselők majdnem 30 százaléka — nemcsak a CDU-ra vonatko­zik ez — keveredett gyanúba, hogy a Stasinak dolgozott. Rühe­ngui kritikája a keleti kereszténydemokraták veze­tő köreiben felháborodást váltott ki. Miután a múlt ked­di találkozón nem sikerült ki­küszöbölni a nézeteltérése­ket a CDU elnöksége Helmut Kohl pártfőnök vezetésével pénteken Bonnban foglalko­zott a párton belüli válsággal. A gyűlésen Lothar de Maizié­­re, a volt NDK utolsó minisz­terelnöke, a párt szövetségi alelnöke és a brandenburgi CDU vezetője, a keletnémet pártszervezetek nevében visszautasította a támadáso­kat. Példátlannak minősítet­te azt a merészséget, amellyel a főtitkár a szabályzatok fi­gyelmen kívül hagyásával be­avatkozott a tartományi szer­vezetek életébe, és azok veze­tőit nyilvánosan meghurcol­ta. De Maiziere megállapítása szerint azon folyik a mester­kedés, hogy a keleti pártszer­vezeteknek nyugati arculatot adjanak. Azokat a politikuso­kat pedig félre akarják állíta­ni, akik 1989 őszén a társada­lom demokratikus átalakulá­sáért fáradoztak ugyan, és a német egységet előkészítet­ték, de már nem illenek az el­képzelésekbe. Különösen sé­relmesnek nevezte de Maizie­re az előítéleteket, amelyek­kel megkülönböztetés nélkül, nyíltan és burkoltan illetik a volt NDK CDU-tagjait. Ez fo­kozza a párton belüli békét­lenséget. A továbbiakban de Maiziere nem tagadta, hogy keleten a pártmunka nem ki­elégítő, ám a megújhodás szükségességét az egész CDU-ra vonatkoztatta. A fő­titkárhoz fordulva utalt a párt választási vereségeire a nyugati tartományokban, majd csípősen megjegyezte, „aki az általános problémák­ról úgy tereli el a figyelmet, hogy a keleti hiányosságokat abszolutizálja, az nincs tisz­tában a párt jelenlegi állapo­tával.” Kohl a gyűlés után újság­írók előtt elmondta, hogy Rühe kritikáját nem egyez­tette vele. Kétségtelen vi­szont, hogy van pótolnivaló a keleti szervezetekben, a rész­­problémákat viszont külső beavatkozás nélkül kell meg­oldani. Az egész vita azt tanú­sítja, hogy az emberi együtt­élés kérdéseire még nem ta­láltuk meg a választ — mond­ta Kohl. A kancellár további egyeztető tárgyalásokat he­lyezett kilátásba, amelyekre valószínűleg csütörtökön ke­rül sor. Erre annál is inkább szükség lesz, mert a hét vé­gén a várakozás ellenére to­vább mélyült a válság. Míg néhány CDU-vezető a főtit­kár kritikáját ismételten alaptalannak, és politikailag kultúrátlannak nyilvánítot­ta, többen egyetértettek Rühe bírálatával, főleg a múlttal való leszámolást ille­tően. Günther Krause meck­­lenburgi CDU-főnök nem vonta kétségbe Rühe tisztes­séges szándékát, de — mint mondta — stílusával össze­tört sok politikai porcelánt. Rosszul ítélte meg az embe­rek érzékenységét. Az egyesí­tés pszichológiailag hosszabb időt vesz igénybe, mint a gaz­dasági egyesítés — jegyezte meg Krause. Egyébként is ke­leten már megkezdték a tar­tományi és kerületi pártszer­vezetek újjászervezését. Az év végéig mindenütt újravá­lasszák a vezetőséget, csak igazi demokraták juthatnak majd mandátumhoz. Kohl kancellárnak nemcsak a külügyek miatt fáj a feje FOTó:MTI/REUTER ARGENTÍNAI MAGYAROK LEVELE MILOSEVICHEZ Európai gondolkodást! CZANYÓ ADORJÁN, BUENO$ AIRES A Buenos Airesben megjelenő magyar hírlap legutóbbi szá­mában az Argentínai Magya­rok Szövetsége nyílt levélben fordul Szlobodan Milosevic szerb köztársasági elnökhöz. Levelének főbb pontjai a kö­vetkezők: Argentína több mint harmincezer magyar származású polgára, köztük sokan olyanok, akik Bácska, Bánát területéről vándorol­tak ide érthető aggodalom­mal követik a jugoszláviai válságot és testvérháborút. Félünk attól, hogy a kicsiny, megcsonkított Magyarország határai mentén az egész Eu­rópára veszélyt jelentő tűzfé­szek alakul ki. Két világhábo­rú keserves tapasztalatai még 13 ezer kilométernyi tá­volságban, az Argentínában élő magyarokban is olyan ref­lexeket váltottak ki, hogy lő­­poros kanóccal játszik az, aki ma Európában erőszakkal, akárcsak belső határokat kí­ván megváltoztatni. Senkinek semmi kifogása nem lehet egy olyan Szerbiá­val szemben, amely mások ér­dekeit nem sérti. Kellő meg­értéssel kérjük öntől, hogy Európai mércével gondolkod­jék el azon, hogy egységesülő kontinensünkön minden et­nikumot azonos jogok kell hogy megillessenek. Szerbe­ket, horvátokat, szlovéneket, magyarokat, albánokat és bosnyákokat egyaránt. Rövid történelmi visszapillantás után így folytatódik a levél: A nemzetközi sajtóban azt ol­vassuk, hogy ön szent hábo­rúra szólította fel Horvátor­szág határain belül élő szerb kisebbségeket. A horvát kor­mány, mint értesültünk róla, a szerb etnikum létét és jogait nem tagadja, de 1300 éves nemzeti határaira hivatko­zik, amelyeket nem kíván csorbítva látni. Ha az ön or­szága Európába be kíván lép­ni, akkor egyfajta mértéket alkalmazzanak minden té­ren. Legyenek szívesek a belgrádi televízióban bemon­dani, hogy a Vajdaságban, amely 1920 óta tartozik Jugo­szláviához ugyanazok a jogok illetik meg a 600 ezer ma­gyart, mint a horvát Krajina ugyanezen számú szerb pol­gárait. Tegyék meg, így lesz hitelük a magyarok és horvá­­tok, valamint Európa előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Vajdaságnak már csak egy kisebbségét képviseli a 600 ezer fős magyarság. De tekintettel a mi 1100 éves ál­lamiságunkra az ön kijelenté­seire szeretnénk megkérdez­ni öntől, mennyiben van több joga önöknek Koszovóra mint a magyaroknak a Vajdaságra. És ismételten feltesszük a kérdést, miféle apartheid gondolkodás az, hogy ön jogo­kat akar adni 600 ezer kraji­­nai szerbnek, és ugyanezt megtagadja az ősi földjén élő 600 ezer magyartól. Irreden­ták és soviniszták mi nem va­gyunk, hisszük, hogy ön is csupán jó hazafi és nem más. Kérjük, hogy az európaiság szellemében ennek adja mi­előbb tanújelét. Ezért is vár­juk mielőbbi válaszát, felold­hatatlan dilemmánkra. Miért ne Magyarország? ___ KAMARÁS PÉTER A magyar fővárosnak három különleges vendége lesz ma. A bal­ti államok külügyminisztereinek látogatása egyáltalán nem nevezhető protokoll vendégeskedésnek. Mint már beszámoltunk róla, az észt, a lett és a litván diplomáciai kapcsolatok újrafel­­vételét célozza ez a budapesti utazás. S amikor szólunk az ese­ményről, rögtön ide kívánkozik a közelmúlt krónikája is: au­gusztus utolsó napjaiban Szlovénia, Horvátország, illetőleg a jugoszláv államelnökség vezető közéleti személyiségei ugyan­csak eljöttek hozzánk. A magyar kormányzattal folytatott meg­beszélések nyilvánvalóan nemcsak a déli szomszédról alkotott válságkép elemzéséül szolgáltak. Legalább ennyire téma volt a két „áruló” tagköztársaság jövőjének, terveinek megvitatása. Mindezekből látszik, a magyar álláspont, hazánk diplomá­ciai aktivitása erősen foglalkoztatja azokat az önálló jogálla­miságra törekvő új képződményeket, amelyek eddig a térképen csupán egy szövetségi rendszer alkotóelemei voltak. A balti ál­lamok közeledésén kívül jól ismerjük a magyar-ukrajnai kap­csolatokban rejlő lehetőségeket. Hasonlóképpen Horvátország és Szlovénia is keresi-kutatja létjogosultságát a nemzetközi diplomáciában. Nem pusztán rokonszenvre, vagyis szolidari­tásra számítanak a ma még véres harcokat folytatók. Azzal is tisztában vannak: az új Európa szép fogalom, ám tartalommal csak a napi politikai együttműködéssel tölthető meg. Új EURÓPA? Mitől válik valóban átalakítottá kontinen­sünk ? Egy hosszan tartó, két-három éven belül lezajló diplomá­ciai fejlődési menet adhat erre a kérdésre megnyugtató választ. Amikor a helsinki folyamat gondolatát a megváltozott politi­kai-történelmi körülményekhez igazítja a világ, és a mára me­revnek számító határok sérthetetlenségének elvét egy sokkalta időszerűbb rugalmasság alapgondolata váltja fel. Ha ennek az új helyzetnek a főszereplőit jogállamiságukban mindenki ma­radéktalanul elismeri. Még konkrétabban megfogalmazva, az európai együttműkö­dés és biztonság elveit újra kell értelmezni — a megváltozott szereposztás miatt. Itt az ideje, hogy megkezdődjenek az előké­születek egy új konferencia összehívására! Nem mintha Helsin­kiben vagy Párizsban rosszul szövegezték volna meg a záródo­kumentumokat, inkább az akkori aláírók mára már nem kép­viselhetik a korábbi gyámoltakat. Jó volna, ha Budapest magára vállalná egy jövendő konfe­rencia előkészítését és megrendezését. Hazánk diplomáciai presztízsét számos körülmény erősíti; a 60-as évek végén ugyan­itt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete a helsinki találkozó érdekében már komoly lépéseket tett. Továbbá, a ma­gyar vér nélküli demokratikus átmenet — figyelembe véve a ju­goszláv vagy a szovjet eseményeket is — megint csak növelte Bu­dapest tekintélyét. Magyarország kapcsolata a Nyugattal a ke­let-európai helyzet válságos óráiban kifejezésre jutott telefonbe­szélgetésekben és konzultációkban egyaránt. Diplomáciai vezetésünk tehát joggal aspirálhatna egy új eu­rópai békekonferencia megrendezésére. Magyarország erejét sohasem szabad túlértékelni, de erőnkkel arányban álló vállal­kozás lehetne az európai újrarendezés jószolgálati feladatára pályázni. Egyetlen kérdés marad csupán hátra: a magyar kormány­zat mikor ismeri fel történelmi lehetőségét ebben az ügyben? RPHB AN-EXKLUZÍV Pankin a külügyek élén A Novosztyi munkatársa megkérte Vitaly Ignatyen­­kót, a szovjet elnök sajtótit­kárát, hogy mutassa be Bo­risz Pankint, az új szovjet külügyminisztert. — Milyen meggondolás­ból nevezte ki külügyminisz­terré Gorbacsov a volt prá­gai nagykövetet? —Ez az ember a válságos pillanatokban tanúságot tett emberi és szakmai tisz­tességéről. Pankin minden korábbi munkahelyén ha­sonló magatartást tanúsí­tott, erről személyesen is volt alkalmam meggyőződ­ni, amikor a 60-as, 70-es években együtt dolgoztunk a Komszomolszkaja Pravda szerkesztőségében. Pankin tisztességgel végigjárta az újságírás ranglétráját, a gyakornokságtól a főszer­kesztői székig. Megalkuvást nem ismerő életfelfogásával messze megelőzte a kort, amelyben akkor éltünk. En­gem egyáltalán nem lepett meg a puccs alatt tanúsított magatartása. Bátor kiállá­sáért megtapsolták a tisz­tességes cseh és szovjet ál­lampolgárok egyaránt. — Ön szerint várható-e, hogy az új vezetés alatt meg­változik a szovjet külpoliti­ka? — A külügyminisztéri­umban nagy intellektuális tartalékok halmozódtak fel, s mivel Pankin karizmati­kus egyéniség, minden való­színűség szerint színesebbé teszi ennek az intézmény­nek a munkáját. Szerintem az ő vezetésével a külügymi­nisztérium megpróbál sza­kítani a hivatalnoki menta­litással, már nem az lesz a legfontosabb, hogy minél előbb jelentsenek... — Ön szerint milyen ta­nulságokat vont le a külügy­minisztérium az augusztusi leckéből ? —Szerintem Borisz Pan­kin nemcsak diplomata­ként, hanem az intézmény új vezetőjeként is levonja a megfelelő tanulságokat. Természetesen nem lesz kö­zömbös számára az, hogyan viselkedtek külföldön a szovjet képviselők, akik an­nak idején a Szovjetunió törvényes elnökére esküd­tek fel. Ami pedig orszá­gunk külpolitikájának fő irányait illeti, azokat az el­nök jelölte ki, tehát termé­szetesen változatlanok ma­radnak. *•* Borisz Pankin 1931-ben született, húsz évig dolgo­zott a Komszomolszkaja Pravdánál, az utolsó nyolc évben a lap főszerkesztője volt. 1973-tól a Szovjet Szer­zői Jogvédő Hivatalt vezet­te, 1982-ben lépett diplomá­ciai pályára, svédországi nagykövetként. Prágában 1990-től képviselte a Szovje­tuniót.

Next