Pesti Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-10 / 289. szám

II. ÉVFOLYAM 289. SZÁM 1991. DECEMBER 10., KEDD Pesti­ Hírlap FÜR LAJOS VENDÉGE RICHARD CHENEY, AMERIKAI VÉDELMI MINISZTER Élénkülő katonai kapcsolatok Für Lajos honvédelmi mi­niszter hétfőn délelőtt előbb négyszemközti megbeszélést folytatott a meghívására va­sárnap hazánkba érkezett Ri­chard Cheney amerikai vé­delmi miniszterrel, majd pe­dig plenáris tárgyalást tartot­tak a Honvédelmi Minisztéri­umban. A megbeszélésekről Keleti György honvédelmi szóvivő elmondta:­Für Lajos többek között arról tájékoztatta ven­dégét, hogy a hazánkban vég­bement jelentős politikai vál­tozások következtében Ma­gyarországnak önállóan kell gondoskodnia szuverenitásá­ról. A kétoldalú kapcsolato­kon kívül különösen nagy fontosságú hazánk számára, illetve a kontinens biztonsá­ga érdekében a NATO, amely­nek kiemelkedő a jelentősége a politikai és a katonai kap­csolatok elmélyítésében. Jugoszláviával kapcsolat­ban Für Lajos annak a véle­ményének adott hangot, hogy déli szomszédunknál veszé­lyes helyzet alakult ki, ami hosszabb ideig is elhúzódhat. Lehet, hogy ez nem vonatko­zik a fegyveres összecsapá­sokra, de a politikai ellenté­tek igen mélyek. A magyar miniszter a szovjet átalaku­lást örvendetesnek minősí­tette, de megjegyezte, hogy ez bizonyos veszélyeket is magá­ban rejt. A magyar—ameri­kai kapcsolatokkal összefüg­gésben hangsúlyozta: azzal, hogy Magyarország az Öböl­­háború idején engedélyezte a szövetséges csapatok számá­ra légtere használatát, illetve orvosokat küldött a térségbe, elkötelezte magát az igazság oldalán. Utalt arra is, hogy Magyarország és az Egyesült Államok között az utóbbi idő­ben megélénkültek a kétolda­lú katonai kapcsolatok. Richard Cheney kiemelte: azért érkezett Magyarország­ra, hogy megerősítse és elmé­lyítse a két ország kapcsolata­it, különös tekintettel a biz­tonságpolitikai kérdésekre. Az Egyesült Államok támo­gatja a NATO-nak azt a tö­rekvését, hogy a közép- és ke­let-európai országokkal új felfogású kapcsolatokat épít­sen ki. Rendkívül komoly fe­szültségnek minősítette Che­ney a Jugoszláviában kiala­kult helyzetet. A válság fő­ként Európa biztonsága mi­att nyugtalanítja Washing­tont. Véleménye szerint az USA most az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsán keresztül fejtheti ki a legnagyobb hatást a béke megteremtése érdekében. A Szovjetunióban végbemenő önállósodási folyamatot biz­tatónak minősítette az ame­rikai védelmi miniszter. Van­nak ugyan veszélyek, de meg­nyugtató, hogy több függetle­nedő köztársaság is kötele­zettséget vállalt a korábban megkötött nemzetközi biz­tonságpolitikai megállapodá­sok végrehajtására — mon­dotta. A két miniszter magyar-amerikai térképészeti megállapodását írt alá. (MTI) ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK Minimális minimálbérek A munkaadók partnerek a szakszervezetekkel abban, hogy a munkavállalók kapja­nak beleszólást a munkahelye­ken, a szociális ellátást, a mun­kaidőt, a munkakörülménye­ket, a munkvédelmet illető kérdésekben. Az irányítás vi­szont a tulajdonos, a munkahe­lyi vezető feladata és felelőssé­ge. A piacképesség, a rentabili­tás, a racionális szempontok érvényesítése nem mindig felel meg a munkavállalók igényei­nek. De csak az eredményesen gazdálkodó vállalkozások ké­pesek béremelésre, illetve a magasabb adó befizetésére. E magasabb adókból teljesíthető a szociális ellátás javítása is. A minimálbérek jövő év ele­jétől 9700 forintra emelését túlzott igénynek tartják. Értik a szakszervezetek elképzelé­sét, miszerint alulról, a mini­málbérek felől kell felfelé szorí­tani a fizetéseket. Azt viszont nem tudják figyelmen kívül hagyni, hogy az év elején még 5800 forint volt a minimális bér, s ezt akarják most a szak­­szervezetek 9700 forintra emelni. Sok helyütt a jelenlegi 7000 forintos minimális bért sem tudják teljesíteni. Nem értenek egyet azzal az igénnyel sem, hogy a kezdő szakmunkásoknak 12 100, a kezdő diplomásoknak 14 000 forintos tarifaminimumot fo­gadjanak el. Az ilyen képesíté­sekhez, szakmákhoz kötött minimumbérekről ágazati szinten kell megállapodni az ottani piaci viszonyok, a mun­­kaerőkereslet-kínálat alapján. A munkaadók nehezmé­nyezik azt a kormányzati tö­rekvést, miszerint a 24-25 na­pos táppénzzel — mint ki nem mondott adóval — a vállalko­zásokat kívánják terhelni. Nem tartják megfelelőnek az ÉT-ülésen a kormány részéről hangoztatott indoklást, hogy ez csak mintegy 2,5 százalékos társadalombiztosítási többlet­­befizetésnek felel meg. A mun­kaadók számítása szerint jóval több — a 43 százalékos járu­lékkal együtt —, 40 milliárd forint kiadást jelent ez a vál­lalkozói körnek .(MTI) A KÜLÜGYI SZÓVIVŐ NYILATKOZATA Lezárult egy történelmi szakasz Magyarország mindig is tá­mogatta a Szovjetunió népei­nek önrendelkezési jogát, legutóbb éppen az ukrán nép akaratnyilvánítását fogad­tuk el a szuverenitásra vo­natkozóan — jelentette ki tegnap Herman János kül­ügyi szóvivő azzal kapcsolat­ban, hogy Oroszország, Uk­rajna és Belorusszia közös nyilatkozatban mondta ki­ a Szovjetunió megszűnését. A szóvivő rámutatott: Ma­gyarország abban érdekelt, hogy a szovjet térség válto­zásai békésen menjenek végbe, az önrendelkezésre való törekvés rendezetten, demokratikusan történjen. Az is kívánatos, hogy az együttműködés továbbra is fennmaradjon az egyes köz­társaságok, illetve országok között.Mindenképpen fontos biztosítani, hogy a Szovjetu­nió által korábban vállalt nemzetközi kötelezettsége­ket az új országok is magukra vállalják, méghozzá a közöt­­tük történő megegyezés alap­ján. Különösen fontos a poli­tikai, biztonságpolitikai és gazdasági vonatkozású szer­ződések megtartása, illetve az európai együttműködési rendszerben vállalt kötele­­zettségek folytatása. Arra a kérdésre, hogy ér­demes volt-e az elmúlt héten aláírni a magyar—szovjet alapmegállapodást, Herman János kifejtette: a Szovjetu­nió még a nemzetközi jog alanya, az ENSZ BT állandó tagja, atomfegyverekkel ren­delkező katonai nagyhata­lom. Ez az arzenál jelenleg központi ellenőrzés alatt áll. Magyarország egyidejűleg helyezte kapcsolatait új ala­pokra az unióval, illetve az egyes köztársaságokkal. A több mint egyéves előkészítő munkát igénylő szerződés aláírásával hivatalosan is le­zártuk a magyar—szovjet kapcsolatok egy történelmi szakaszát. Megteremtettük annak lehetőségét, hogy füg­getlenül az unió belső átala­kulásától, bármilyen létrejö­vő államalakulattal új alapo­kon fejleszthetjük kapcsola­tainkat — mondta a szóvivő. (MTI) IPARI MINISZTERRE MÉG VÁRNI KELL Bázelbe már jegybankelnökként ment Bod Péter Ákos korábbi ipari és kereskedelmi miniszter hétfőtől a köztársasági elnök kinevezése alapján már a Magyar Nemzeti Bank elnöki funkcióját tölti be. Várhatóan azonban a volt mi­niszter csak a jövő héten áll mun­kába. Hétfőn egyébként jegy­bank elnöki minőségében - Hárs­hegyi Frigyes, a szintén újonnan kinevezett jegybank alelnök tár­saságában - Bázelbe utazott, ahol részt vesz a Nemzetközi Fizeté­sek Bankja soros ülésén. A jegy­bank alelnökei - mivel a minisz­terelnök javaslata alapján a köz­­társasági elnök a korábbi elnök­helyetteseket nevezte ki erre a posztra - folyamatosan viszik az ügyeket a Magyar Nemzeti Bank­ban a legfelső szintű vezetőváltás idején. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mikor és ki veszi át Bod Pé­ter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter helyét a tárca élén. A miniszter tárca-helyettesítője Siklós Csaba közlekedési, hírköz­lési és vízügyi miniszter. A tárcán belül Pohankovics István politi­kai államtitkár helyettesíti Bod Péter Ákost mindaddig, míg ki nem nevezik az új ipari és keres­kedelmi minisztert. (MTI) Veszteglő kamionok Záhonynál Csak nappal, reggel 7 és dél­után 17 óra között kelhetnek át az árut szállító kamionok a magyar—ukrán határ Zá­hony—csapi állomásán, mert a túloldalon este, illetve éjjel nem fogadják a teherautókat. Az ukrán fél a kamionstoppot energiaellátási zavarokkal magyarázza. A sötétedés be­állta után a csapi átkelőhe­lyen csak igen gyér a közvilá­gítás, emiatt a kamionok vámkezelését, az útiokmá­­nyok ellenőrzését nem tudják elvégezni. Estétől reggelig így Záhonynál gyakran 50-80 ka­mionból álló, kilométeres ko­csisor torlódik össze. Akad olyan teherautó, amelyik több mint 20 órát kénytelen várni arra, hogy végül átkel­hessen a határon. A veszteglő kamionok természetesen las­sítják az amúgy is meglehető­sen zsúfolt záhonyi határállo­más személyforgalmát, az utasok még nehezebben jut­hatnak el úticéljukhoz. (MTI) Egyre több a menekült Néhány napos átmeneti csökkenés után ismét sok jugoszláv menekült érkezik hazánkba — mondta hét­főn Zubek János határőrségi szóvi­vő az MTI érdeklődésére, hozzáté­ve: a hétvégén 235-en kértek ideig­lenes menedéket. Ugyancsak a hétvége krónikájá­hoz tartozik, hogy a jugoszláv ha­társzakaszon elfogtak egy 22, il­letve egy 32 tagú kínai csoportot, melynek tagjai Jugoszláviába kí­vántak átszökni embercsempé­szek segítségével. A hegyeshalmi határátkelőnél egy cseh-szlovák rendszámú, ponyvás teherautóban akartak Ausztriába átcsempész­ni 38 törököt. (MTI) KÖZÉLET 3 A breszti ultimátum DARÓCZI LÁSZLÓ Az 1917-es bolsevik forradalomnak tíz napra volt szüksége, hogy megrengesse a világot, s egyben megnyissa az utat a később Szovjetuniónak nevezett világbirodalom létrehozásához. Ez év augusztusában három napig izgultunk, nehogy a moszkvai ál­lamcsíny véres tragédiába torkolljon, s idő előtt, még „zölden” leszakítsa a peresztrojka és demokratizálódás gyümölcseit. Most, ezen a decemberi hétvégén alig több mint 24 órára volt szüksége Oroszország, Ukrajna és Belorusszia első számú po­litikusainak, hogy egy tollvonással végleg múlt időbe tegyék a közös szovjet történelmet. A nagyvilág teljes bizonytalanságban várja a fejleményeket, de mi ez ahhoz képest, amit Mihail Gor­bacsov érezhetett a breszti ultimátum hallatán ? A szovjet(?) elnök(?) hatalmi helyzete a három szláv köztár­saság váratlan és meghökkentően merész megállapodása után enyhén szólva is kétségessé vált. Gorbacsovnak esetleg végérvé­nyesen meg kell békülnie a gondolattal, hogy a függetlenedő köztársaságoknak elegük van már a rossz emlékű moszkvai központból kiinduló reformokból. Kijevben például már nem bíznak a moszkvai ígéretekben. Az elmúlt évtizedek alaposan megtanították őket arra, ne higgyenek a csak saját érdekeiket szem előtt tartó bürokratikus irányító apparátusnak, amely, ha szükséges volt, a legfelsőbb helyről érkezett utasításokat is el­szabotálta. A breszti hármak tehát saját kezükbe vették sorsuk alakítá­sát, ám aligha hihető, hogy ezzel egy csapásra világra hozták azt a gyermeket, amelynek kihordásával Gorbacsov oly hossza­san és olyan fájdalmasan vajúdott. A peresztrojka és a glasz­­noszty atyja elegánsan távozhat ugyan a most már igencsak in­gataggá vált elnöki székből, de ezzel még nem lesz kevesebb a kérdőjelek száma. Ma még nehezen átlátható például, mennyire aktivizálják magukat a jelen szövetségi kötelékekhez ragaszkodó erők és tö­megek. A legnagyobb kérdőjelet azonban a hadsereg lehetséges szerepe jelenti. Mi nyom vajon többet a latban? Az, hogy a Szov­jetunió villámgyors jogi megszűnése, illetve annak kinyilvání­tása könnyen lehetetlen helyzetbe hozhatja tisztek és tiszthelyet­tesek tízezreit, fokozva ezzel az amúgy is többszörösen vérig sér­tett és megalázott hadsereg elégedetlenségét ? Avagy a hadsereg egyes vezetői arra emlékeznek inkább, hogy az augusztusi puccs napjaiban éppen Borisz Jelcint, az orosz demokráciát támogat­ták, s a formálódó szláv trojkát is szívesebben szolgálnák, mint a régi politikai gárdát? S nem próbálkozik-e a színfalak mögött a szovjet elnök a katonák kegyeit elnyerni ? Lehet-e véletlen, hogy éppen a hármas csúcs előestéjén mentette fel Gorbacsov a vezérkari főnököt ? Több mint bizonytalan az is, miként tudná­nak hirtelen közös nevezőre jutni például a gazdasági kérdések­ben az aláírók, amikor manapság különböző kiviteli listák ér­vényesek a különböző köztársaságok között? Szinte a végtelenségig sorolhatnánk még a kérdőjeleket, ám ehelyett kívánjunk sikert az új, formálódó államalakulatnak. Semmi sem hiányozna ugyanis kevésbé Magyarországnak, mint egy második Jugoszlávia — atomfegyverekkel dúsítva — egy másik határunk mentén. Akkor ugyanis valószínűleg a ki­rakatba tehetnénk csak a napokban aláírt és egyébként oly­annyira fontos magyar—ukrán, magyar—orosz és magyar— szovjet államszerződések díszes mappáit. Tegyünk is értük PÓSA ZOLTÁN Nézem a szombat délelőtti, a vasárnapi gyere­keknek, kamaszoknak szánt tévéműsorokat. Szépen, okosan, artikuláltan fejtik ki jeles sza­kértők a véleményüket. Ahogy jómagam is, mint valamikori gyermek irodalmi folyóiratszerkesz­tő, számtalanszor leírtam: miért kell gyermeke­inkbe erőszakkal beleverni az alsó, a felső tago­zatban olyan ismereteket, amelyeket gimnázi­umban enélkül is játszva elsajátítanának? Miért kell halmazelméletet, valószínűségszámítást ta­nulniuk. Jól emlékszem, a hetvenes évek elején, a debreceni Orvostudományi Egyetem több ki­váló orvos-, biológus-, kórboncnok-professzora is elmondta keserűen tanítványainak: az a ma­guk baja, hogy a periódusos rendszert magoltat­­ták be önökkel a gimnáziumban a Toldi helyett. Heti hét óra matematikával kínozták magukat magyar irodalom és hittan helyett. Rossz a me­móriájuk, mert alig foglalkoztak versekkel. Nem olvastak elég irodalmat, így nem tanultak meg tanulni. S lelkiismeretlenek, sőt, amorális figurák mind, mert istentelennek nevelték ma­gukat. S elkezdődött a kísérletezősdi gyermekeink­kel. Bevezették hazánkban a hetvenes években, fokozatosan, szinte mindenütt a „globális, vizu­ális olvasásoktatást”. Éppen abban az esztendő­ben indult el ez a hullám, amikor az Egyesült Ál­lamokban, a módszer szülőhazájában egy évi gyakorlati próba után kiderült, hogy rossz. Hogy felületesen olvasnak a gyerekek tőle, nagyjából, a szóegészből következtetik ki a betű­ket. Magyarországon viszont felnövekedett az akadozva olvasók több nemzedéke. Szép lassan leváltották a magyar irodalmat, egyre több és több lexikális adatot tömtek és tömnek mate­­matikból, biológiából, kémiából a gyerekek fejé­be. Olyan dolgokat viszont, amelyeket igazából csak gyermekkorban lehet megtanítani: olva­sást, írást, számolást, ízlést, erkölcsi érzéket, hi­tet, másodrendű dologként kezeltek. Igazán akkor szomorodtam el, amikor a kö­zelmúltban, vidéki rendhagyó irodalmi óra után a pedagógusokkal is leültünk egy kis eszmecse­rére. Velem egykorú kollégákkal sem sikerült már megértetnem, hogy amiről beszélek, az nem filosz elfogultság. Rosszul olvasó gyere­kek nem tudják megtanulni később rendesen a reál tárgyakat sem. S egyetlen hathatós tré­ning létezik az elvont tudományok későbbi megtanulásához a gyermek számára: ha szün­telenül olvas. Az egyetlen kiút az lehet, hogy — ha tetszik — békebeli idők szellemében visszatérjenek az alternatív iskolatípusok. Legyen például nyolc­­osztályos gimnázum, ahol az első négy osztály­ban semmi mást ne tanuljanak, csak alapisme­reteket, de azokat alaposan. Az elmélyült, tüze­tes pedagógiai munka lehetővé teszi, hogy a gye­rekről már tízesztendős korában kiderüljön va­lami. No, nem az, hogy mi lesz belőle, az sem, hogy konkrétan melyik tantárgy tudora lesz nagykorában. De az mindenképpen kikristályo­sodjék, hogy az irodalmat, a történelmet, a lakó­helyismeretet vagy a számtant, a mértant, a raj­zot érti-e, szereti-e jobban. És legyen újra hu­mán-reál gimnázium. Magyarán, gyereknyúzás és -kínzás helyett az egyik vagy a másik tan­tárgytípust kell dominánssá tenni — különféle iskolavariációkban. Lehessen választani. Németh László figyelmeztetett bennünket írásaiban, nyilatkozataiban a mini-polihisztor­­képzés abszurd, primitív, kivitelezhetetlen agy­rémének veszélyére. Hasztalan. Nézzünk csak végig kiváló elméink névso­rán. Szinte mindezeket az ásatagnak mondott valláserkölcsi alapelvek szerint, a régimódinak deklarált reál-humán tagozatrendszerben ne­velték föl. S vessünk néhány pillantást a parkok­ban, játszóterek, játékautomaták, discók kör­nyékén kallódó, szocializmus, pragmatizmus, technika-imádat szellemében nevelt, hittantól és filosz szemlélettől megkímélt kis polihiszto­rainkra. Karácsonyközelben vagyunk, közvetle­nül a gyermekkönyvhét a Mikulás eljövetele után. Legalább ilyenkor jussanak eszünkbe. De már ez sem elég. Könyörgök, az okoskodás helyett tegyünk is értük valamit végre...

Next