Pesti Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-10 / 289. szám
II. ÉVFOLYAM 289. SZÁM 1991. DECEMBER 10., KEDD Pesti Hírlap FÜR LAJOS VENDÉGE RICHARD CHENEY, AMERIKAI VÉDELMI MINISZTER Élénkülő katonai kapcsolatok Für Lajos honvédelmi miniszter hétfőn délelőtt előbb négyszemközti megbeszélést folytatott a meghívására vasárnap hazánkba érkezett Richard Cheney amerikai védelmi miniszterrel, majd pedig plenáris tárgyalást tartottak a Honvédelmi Minisztériumban. A megbeszélésekről Keleti György honvédelmi szóvivő elmondta:Für Lajos többek között arról tájékoztatta vendégét, hogy a hazánkban végbement jelentős politikai változások következtében Magyarországnak önállóan kell gondoskodnia szuverenitásáról. A kétoldalú kapcsolatokon kívül különösen nagy fontosságú hazánk számára, illetve a kontinens biztonsága érdekében a NATO, amelynek kiemelkedő a jelentősége a politikai és a katonai kapcsolatok elmélyítésében. Jugoszláviával kapcsolatban Für Lajos annak a véleményének adott hangot, hogy déli szomszédunknál veszélyes helyzet alakult ki, ami hosszabb ideig is elhúzódhat. Lehet, hogy ez nem vonatkozik a fegyveres összecsapásokra, de a politikai ellentétek igen mélyek. A magyar miniszter a szovjet átalakulást örvendetesnek minősítette, de megjegyezte, hogy ez bizonyos veszélyeket is magában rejt. A magyar—amerikai kapcsolatokkal összefüggésben hangsúlyozta: azzal, hogy Magyarország az Öbölháború idején engedélyezte a szövetséges csapatok számára légtere használatát, illetve orvosokat küldött a térségbe, elkötelezte magát az igazság oldalán. Utalt arra is, hogy Magyarország és az Egyesült Államok között az utóbbi időben megélénkültek a kétoldalú katonai kapcsolatok. Richard Cheney kiemelte: azért érkezett Magyarországra, hogy megerősítse és elmélyítse a két ország kapcsolatait, különös tekintettel a biztonságpolitikai kérdésekre. Az Egyesült Államok támogatja a NATO-nak azt a törekvését, hogy a közép- és kelet-európai országokkal új felfogású kapcsolatokat építsen ki. Rendkívül komoly feszültségnek minősítette Cheney a Jugoszláviában kialakult helyzetet. A válság főként Európa biztonsága miatt nyugtalanítja Washingtont. Véleménye szerint az USA most az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül fejtheti ki a legnagyobb hatást a béke megteremtése érdekében. A Szovjetunióban végbemenő önállósodási folyamatot biztatónak minősítette az amerikai védelmi miniszter. Vannak ugyan veszélyek, de megnyugtató, hogy több függetlenedő köztársaság is kötelezettséget vállalt a korábban megkötött nemzetközi biztonságpolitikai megállapodások végrehajtására — mondotta. A két miniszter magyar-amerikai térképészeti megállapodását írt alá. (MTI) ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK Minimális minimálbérek A munkaadók partnerek a szakszervezetekkel abban, hogy a munkavállalók kapjanak beleszólást a munkahelyeken, a szociális ellátást, a munkaidőt, a munkakörülményeket, a munkvédelmet illető kérdésekben. Az irányítás viszont a tulajdonos, a munkahelyi vezető feladata és felelőssége. A piacképesség, a rentabilitás, a racionális szempontok érvényesítése nem mindig felel meg a munkavállalók igényeinek. De csak az eredményesen gazdálkodó vállalkozások képesek béremelésre, illetve a magasabb adó befizetésére. E magasabb adókból teljesíthető a szociális ellátás javítása is. A minimálbérek jövő év elejétől 9700 forintra emelését túlzott igénynek tartják. Értik a szakszervezetek elképzelését, miszerint alulról, a minimálbérek felől kell felfelé szorítani a fizetéseket. Azt viszont nem tudják figyelmen kívül hagyni, hogy az év elején még 5800 forint volt a minimális bér, s ezt akarják most a szakszervezetek 9700 forintra emelni. Sok helyütt a jelenlegi 7000 forintos minimális bért sem tudják teljesíteni. Nem értenek egyet azzal az igénnyel sem, hogy a kezdő szakmunkásoknak 12 100, a kezdő diplomásoknak 14 000 forintos tarifaminimumot fogadjanak el. Az ilyen képesítésekhez, szakmákhoz kötött minimumbérekről ágazati szinten kell megállapodni az ottani piaci viszonyok, a munkaerőkereslet-kínálat alapján. A munkaadók nehezményezik azt a kormányzati törekvést, miszerint a 24-25 napos táppénzzel — mint ki nem mondott adóval — a vállalkozásokat kívánják terhelni. Nem tartják megfelelőnek az ÉT-ülésen a kormány részéről hangoztatott indoklást, hogy ez csak mintegy 2,5 százalékos társadalombiztosítási többletbefizetésnek felel meg. A munkaadók számítása szerint jóval több — a 43 százalékos járulékkal együtt —, 40 milliárd forint kiadást jelent ez a vállalkozói körnek .(MTI) A KÜLÜGYI SZÓVIVŐ NYILATKOZATA Lezárult egy történelmi szakasz Magyarország mindig is támogatta a Szovjetunió népeinek önrendelkezési jogát, legutóbb éppen az ukrán nép akaratnyilvánítását fogadtuk el a szuverenitásra vonatkozóan — jelentette ki tegnap Herman János külügyi szóvivő azzal kapcsolatban, hogy Oroszország, Ukrajna és Belorusszia közös nyilatkozatban mondta ki a Szovjetunió megszűnését. A szóvivő rámutatott: Magyarország abban érdekelt, hogy a szovjet térség változásai békésen menjenek végbe, az önrendelkezésre való törekvés rendezetten, demokratikusan történjen. Az is kívánatos, hogy az együttműködés továbbra is fennmaradjon az egyes köztársaságok, illetve országok között.Mindenképpen fontos biztosítani, hogy a Szovjetunió által korábban vállalt nemzetközi kötelezettségeket az új országok is magukra vállalják, méghozzá a közöttük történő megegyezés alapján. Különösen fontos a politikai, biztonságpolitikai és gazdasági vonatkozású szerződések megtartása, illetve az európai együttműködési rendszerben vállalt kötelezettségek folytatása. Arra a kérdésre, hogy érdemes volt-e az elmúlt héten aláírni a magyar—szovjet alapmegállapodást, Herman János kifejtette: a Szovjetunió még a nemzetközi jog alanya, az ENSZ BT állandó tagja, atomfegyverekkel rendelkező katonai nagyhatalom. Ez az arzenál jelenleg központi ellenőrzés alatt áll. Magyarország egyidejűleg helyezte kapcsolatait új alapokra az unióval, illetve az egyes köztársaságokkal. A több mint egyéves előkészítő munkát igénylő szerződés aláírásával hivatalosan is lezártuk a magyar—szovjet kapcsolatok egy történelmi szakaszát. Megteremtettük annak lehetőségét, hogy függetlenül az unió belső átalakulásától, bármilyen létrejövő államalakulattal új alapokon fejleszthetjük kapcsolatainkat — mondta a szóvivő. (MTI) IPARI MINISZTERRE MÉG VÁRNI KELL Bázelbe már jegybankelnökként ment Bod Péter Ákos korábbi ipari és kereskedelmi miniszter hétfőtől a köztársasági elnök kinevezése alapján már a Magyar Nemzeti Bank elnöki funkcióját tölti be. Várhatóan azonban a volt miniszter csak a jövő héten áll munkába. Hétfőn egyébként jegybank elnöki minőségében - Hárshegyi Frigyes, a szintén újonnan kinevezett jegybank alelnök társaságában - Bázelbe utazott, ahol részt vesz a Nemzetközi Fizetések Bankja soros ülésén. A jegybank alelnökei - mivel a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök a korábbi elnökhelyetteseket nevezte ki erre a posztra - folyamatosan viszik az ügyeket a Magyar Nemzeti Bankban a legfelső szintű vezetőváltás idején. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mikor és ki veszi át Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter helyét a tárca élén. A miniszter tárca-helyettesítője Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. A tárcán belül Pohankovics István politikai államtitkár helyettesíti Bod Péter Ákost mindaddig, míg ki nem nevezik az új ipari és kereskedelmi minisztert. (MTI) Veszteglő kamionok Záhonynál Csak nappal, reggel 7 és délután 17 óra között kelhetnek át az árut szállító kamionok a magyar—ukrán határ Záhony—csapi állomásán, mert a túloldalon este, illetve éjjel nem fogadják a teherautókat. Az ukrán fél a kamionstoppot energiaellátási zavarokkal magyarázza. A sötétedés beállta után a csapi átkelőhelyen csak igen gyér a közvilágítás, emiatt a kamionok vámkezelését, az útiokmányok ellenőrzését nem tudják elvégezni. Estétől reggelig így Záhonynál gyakran 50-80 kamionból álló, kilométeres kocsisor torlódik össze. Akad olyan teherautó, amelyik több mint 20 órát kénytelen várni arra, hogy végül átkelhessen a határon. A veszteglő kamionok természetesen lassítják az amúgy is meglehetősen zsúfolt záhonyi határállomás személyforgalmát, az utasok még nehezebben juthatnak el úticéljukhoz. (MTI) Egyre több a menekült Néhány napos átmeneti csökkenés után ismét sok jugoszláv menekült érkezik hazánkba — mondta hétfőn Zubek János határőrségi szóvivő az MTI érdeklődésére, hozzátéve: a hétvégén 235-en kértek ideiglenes menedéket. Ugyancsak a hétvége krónikájához tartozik, hogy a jugoszláv határszakaszon elfogtak egy 22, illetve egy 32 tagú kínai csoportot, melynek tagjai Jugoszláviába kívántak átszökni embercsempészek segítségével. A hegyeshalmi határátkelőnél egy cseh-szlovák rendszámú, ponyvás teherautóban akartak Ausztriába átcsempészni 38 törököt. (MTI) KÖZÉLET 3 A breszti ultimátum DARÓCZI LÁSZLÓ Az 1917-es bolsevik forradalomnak tíz napra volt szüksége, hogy megrengesse a világot, s egyben megnyissa az utat a később Szovjetuniónak nevezett világbirodalom létrehozásához. Ez év augusztusában három napig izgultunk, nehogy a moszkvai államcsíny véres tragédiába torkolljon, s idő előtt, még „zölden” leszakítsa a peresztrojka és demokratizálódás gyümölcseit. Most, ezen a decemberi hétvégén alig több mint 24 órára volt szüksége Oroszország, Ukrajna és Belorusszia első számú politikusainak, hogy egy tollvonással végleg múlt időbe tegyék a közös szovjet történelmet. A nagyvilág teljes bizonytalanságban várja a fejleményeket, de mi ez ahhoz képest, amit Mihail Gorbacsov érezhetett a breszti ultimátum hallatán ? A szovjet(?) elnök(?) hatalmi helyzete a három szláv köztársaság váratlan és meghökkentően merész megállapodása után enyhén szólva is kétségessé vált. Gorbacsovnak esetleg végérvényesen meg kell békülnie a gondolattal, hogy a függetlenedő köztársaságoknak elegük van már a rossz emlékű moszkvai központból kiinduló reformokból. Kijevben például már nem bíznak a moszkvai ígéretekben. Az elmúlt évtizedek alaposan megtanították őket arra, ne higgyenek a csak saját érdekeiket szem előtt tartó bürokratikus irányító apparátusnak, amely, ha szükséges volt, a legfelsőbb helyről érkezett utasításokat is elszabotálta. A breszti hármak tehát saját kezükbe vették sorsuk alakítását, ám aligha hihető, hogy ezzel egy csapásra világra hozták azt a gyermeket, amelynek kihordásával Gorbacsov oly hosszasan és olyan fájdalmasan vajúdott. A peresztrojka és a glasznoszty atyja elegánsan távozhat ugyan a most már igencsak ingataggá vált elnöki székből, de ezzel még nem lesz kevesebb a kérdőjelek száma. Ma még nehezen átlátható például, mennyire aktivizálják magukat a jelen szövetségi kötelékekhez ragaszkodó erők és tömegek. A legnagyobb kérdőjelet azonban a hadsereg lehetséges szerepe jelenti. Mi nyom vajon többet a latban? Az, hogy a Szovjetunió villámgyors jogi megszűnése, illetve annak kinyilvánítása könnyen lehetetlen helyzetbe hozhatja tisztek és tiszthelyettesek tízezreit, fokozva ezzel az amúgy is többszörösen vérig sértett és megalázott hadsereg elégedetlenségét ? Avagy a hadsereg egyes vezetői arra emlékeznek inkább, hogy az augusztusi puccs napjaiban éppen Borisz Jelcint, az orosz demokráciát támogatták, s a formálódó szláv trojkát is szívesebben szolgálnák, mint a régi politikai gárdát? S nem próbálkozik-e a színfalak mögött a szovjet elnök a katonák kegyeit elnyerni ? Lehet-e véletlen, hogy éppen a hármas csúcs előestéjén mentette fel Gorbacsov a vezérkari főnököt ? Több mint bizonytalan az is, miként tudnának hirtelen közös nevezőre jutni például a gazdasági kérdésekben az aláírók, amikor manapság különböző kiviteli listák érvényesek a különböző köztársaságok között? Szinte a végtelenségig sorolhatnánk még a kérdőjeleket, ám ehelyett kívánjunk sikert az új, formálódó államalakulatnak. Semmi sem hiányozna ugyanis kevésbé Magyarországnak, mint egy második Jugoszlávia — atomfegyverekkel dúsítva — egy másik határunk mentén. Akkor ugyanis valószínűleg a kirakatba tehetnénk csak a napokban aláírt és egyébként olyannyira fontos magyar—ukrán, magyar—orosz és magyar— szovjet államszerződések díszes mappáit. Tegyünk is értük PÓSA ZOLTÁN Nézem a szombat délelőtti, a vasárnapi gyerekeknek, kamaszoknak szánt tévéműsorokat. Szépen, okosan, artikuláltan fejtik ki jeles szakértők a véleményüket. Ahogy jómagam is, mint valamikori gyermek irodalmi folyóiratszerkesztő, számtalanszor leírtam: miért kell gyermekeinkbe erőszakkal beleverni az alsó, a felső tagozatban olyan ismereteket, amelyeket gimnáziumban enélkül is játszva elsajátítanának? Miért kell halmazelméletet, valószínűségszámítást tanulniuk. Jól emlékszem, a hetvenes évek elején, a debreceni Orvostudományi Egyetem több kiváló orvos-, biológus-, kórboncnok-professzora is elmondta keserűen tanítványainak: az a maguk baja, hogy a periódusos rendszert magoltatták be önökkel a gimnáziumban a Toldi helyett. Heti hét óra matematikával kínozták magukat magyar irodalom és hittan helyett. Rossz a memóriájuk, mert alig foglalkoztak versekkel. Nem olvastak elég irodalmat, így nem tanultak meg tanulni. S lelkiismeretlenek, sőt, amorális figurák mind, mert istentelennek nevelték magukat. S elkezdődött a kísérletezősdi gyermekeinkkel. Bevezették hazánkban a hetvenes években, fokozatosan, szinte mindenütt a „globális, vizuális olvasásoktatást”. Éppen abban az esztendőben indult el ez a hullám, amikor az Egyesült Államokban, a módszer szülőhazájában egy évi gyakorlati próba után kiderült, hogy rossz. Hogy felületesen olvasnak a gyerekek tőle, nagyjából, a szóegészből következtetik ki a betűket. Magyarországon viszont felnövekedett az akadozva olvasók több nemzedéke. Szép lassan leváltották a magyar irodalmat, egyre több és több lexikális adatot tömtek és tömnek matematikból, biológiából, kémiából a gyerekek fejébe. Olyan dolgokat viszont, amelyeket igazából csak gyermekkorban lehet megtanítani: olvasást, írást, számolást, ízlést, erkölcsi érzéket, hitet, másodrendű dologként kezeltek. Igazán akkor szomorodtam el, amikor a közelmúltban, vidéki rendhagyó irodalmi óra után a pedagógusokkal is leültünk egy kis eszmecserére. Velem egykorú kollégákkal sem sikerült már megértetnem, hogy amiről beszélek, az nem filosz elfogultság. Rosszul olvasó gyerekek nem tudják megtanulni később rendesen a reál tárgyakat sem. S egyetlen hathatós tréning létezik az elvont tudományok későbbi megtanulásához a gyermek számára: ha szüntelenül olvas. Az egyetlen kiút az lehet, hogy — ha tetszik — békebeli idők szellemében visszatérjenek az alternatív iskolatípusok. Legyen például nyolcosztályos gimnázum, ahol az első négy osztályban semmi mást ne tanuljanak, csak alapismereteket, de azokat alaposan. Az elmélyült, tüzetes pedagógiai munka lehetővé teszi, hogy a gyerekről már tízesztendős korában kiderüljön valami. No, nem az, hogy mi lesz belőle, az sem, hogy konkrétan melyik tantárgy tudora lesz nagykorában. De az mindenképpen kikristályosodjék, hogy az irodalmat, a történelmet, a lakóhelyismeretet vagy a számtant, a mértant, a rajzot érti-e, szereti-e jobban. És legyen újra humán-reál gimnázium. Magyarán, gyereknyúzás és -kínzás helyett az egyik vagy a másik tantárgytípust kell dominánssá tenni — különféle iskolavariációkban. Lehessen választani. Németh László figyelmeztetett bennünket írásaiban, nyilatkozataiban a mini-polihisztorképzés abszurd, primitív, kivitelezhetetlen agyrémének veszélyére. Hasztalan. Nézzünk csak végig kiváló elméink névsorán. Szinte mindezeket az ásatagnak mondott valláserkölcsi alapelvek szerint, a régimódinak deklarált reál-humán tagozatrendszerben nevelték föl. S vessünk néhány pillantást a parkokban, játszóterek, játékautomaták, discók környékén kallódó, szocializmus, pragmatizmus, technika-imádat szellemében nevelt, hittantól és filosz szemlélettől megkímélt kis polihisztorainkra. Karácsonyközelben vagyunk, közvetlenül a gyermekkönyvhét a Mikulás eljövetele után. Legalább ilyenkor jussanak eszünkbe. De már ez sem elég. Könyörgök, az okoskodás helyett tegyünk is értük valamit végre...