Pesti Hírlap, 1993. december (2. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-17 / 294. szám
2. (152.) ÉVFOLYAM 294. SZÁM 1993. DECEMBER 17., PÉNTEK GÓG LÁSZLÓ — Ön, aki tagja volt a magyar megfigyelőcsoportnak, mit tapasztalt a múlt hét végi oroszországi választásokon ? — Nyolcvankilenc ország részéről körülbelül ezer külföldi megfigyelő vett részt, Magyarországról hatan. A nemzetközi megfigyelőnek tulajdonképpen technikai szerepe van, ami azt jelenti, hogy az illető feladata figyelemmel követni, hogy az érvényes, az adott országban hatályos jogszabályokat, a választásokkal kapcsolatos előírásokat betartják-e vagy nem. Az egész választási rendszernek az elvi és gyakorlati politikai következtetéseit le kell vonni, és össze kell vetni az általunk európainak tekintett gyakorlattal. Mi Moszkvában vettünk részt a választások ellenőrzésében, ahol 3600 szavazókörzet volt. Az országos választási bizottság kiadott nekünk egy száz szavazókörzet címét tartalmazó listát, ami féreérthető lehetett, sokan esetleg úgy értelmezhették, hogy a többi helyre nem kívánatos vagy nem célszerű ellátogatni... — De hagyták önöket szabadon mozogni? — Saját tapasztalatommal minden esetleges gyanakvást el kell oszlatnom. Én magam egyetlen ajánlott körzetben sem voltam, kizárólag a listán nem szereplő helyeken vettem részt, és mindenütt szeretettel fogadtak. — Még kint Moszkvában önök azt nyilatkozták, hogy komolyabb szabálysértéseket nem, csak apróbb hiányosságokat tapasztaltak. Milyeneket ? — Ami föltűnő volt számunkra, nem volt egyértelmű, hogy az egyéni jelöltek melyik párt színeiben indulnak, illetve kik támogatják őket. Ez eléggé zavarta a szavazólapok kitöltését. De azt a választ kaptam, hogy ez így normális, másképp nem is lehetne lebonyolítani a választást. Továbbá több helyen nem volt a fülke lefüggönyözve, mondván: a tűzoltók tűzvédelmi indokkal levették a függönyöket. Az emberek mint egy totó-lottó irodában, a falhoz állított asztalok mellett mindenféle titkosság mellőzésével töltögették ki a szavazólapokat. A szabályok szerint a listákon legfeljebb két jelöltet lehetett beikszelni. Sok helyütt utólag, a szavazatok számlálásánál láttuk, hogy volt, ahol nem fogadták el azokat a szavazatokat érvényesnek, ahol csak egy jelölt volt megjelölve. Ezeket, miután jeleztük is a központnak, elfogadták érvényesnek, de ez sem volt egyértelmű. Az is gondot okozott az, hogy az alkotmányra vonatkozóan egy egészen más szavazólap volt, melyen a „da-igen” és a „nyet-nem” szerepelt. Ha valaki igent mondott az alkotmányra, akkor a nyetet kellett megjelölnie. Ez egy fordított logika, és sokan nem tudták. A hetvenéves automatizmus részben még működött. Egy helyen például egy értelmiségi külsejű hölgy ott téblábolt a szavazóhelyiségben, és többször is megkérdezte egy választási bizottsági tagtól, hogy mi van, ha ő nem választana senkit. Láthatólag nagy kő esett le a szívéről, hihetetlenül megkönnyebbült, mikor mondták neki hogy nem kötelező. Joga van nem szavazni, ha nem akar. A mi fogalmaink szerint korántsem titkos, korántsem jól szervezett, korántsem gördülékeny szavazás volt. A politikai konklúzió, hogy a korábbi patthelyzet ismétlődik meg, mert van az elnöknek rendkívüli lehetőségeket biztosító alkotmány, amire a választók közel 60 százaléka szavazott, viszont ott van vele szemben egy parlament, amelyben szélsőséges, nacionalista, soviniszta tendenciák is meg fognak jelenni. Mikor ismertté váltak az első részeredmények, hogyan fogadták az emberek Zsirinovszkij győzelmét? — Abban a körzetben, ahol én részt vettem a szavazatok számlálásában, ott minden száz szavazatból csak kettőt kapott Zsirinovszkij, az Oroszországi Választás tömb pedig megközelítőleg ötvenet. Zsirinovszkij előretörése a nagyvárosokban, a föderáció központjaiban nem számottevő, viszont ott, ahol az emberek veszélyeztetettnek érzik magukat, ott a résztvevők kilencven százaléka adta voksát Zsirinovszkijra. Akikkel beszéltem, ijedelemmel fogadták el csalódottsággal ezt az eredményt, hiszen ismerték Zsirinovszkij programját, kijelentéseit, tetteit. Ahogy orosz értelmiségiekkel beszéltem, ők az általa hangoztatottakat nem tartják igazi orosz érdekektnek. MIT MOND? Csapody Miklós AZ OROSZORSZÁGI VÁLASZTÁSOKRÓL AZ ÉN TELEVÍZIÓM Tudjuk, nagyon gyenge az emberi emlékezet, s a politikában különösen sokszor találkozhatunk ennek az emberi gyengeségnek a megnyilvánulásaival. Eszünkbe jut Ady Endre néhány sora: „Ez a világ nem testálódott / Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak. / Legkülönb ember, aki bátor/ S csak egy különb van, aki: bátrabb." Századunknak, de az elmúlt évtizednek is ez a „különb”-je minden bizonnyal Tőkés László erdélyi református prédikátor, mert „bátrabb” volt. E napokban emlékezünk a csodálatos temesvári napokra. Ekkor lobbant lángra a romániai forradalom tüze, s ennek a tűznek ő volt a csiholója. Ezt még — az elfogultsággal nem vádolható — Comea asszony is elismerte. Ezt a tüzet — sajnos — hamar eloltották a politika nagy manipulátorai, de emléke ma is él, s egy-egy lángocska néha-néha azért utat tör a magasba. Ilyen, lángot adó személyiség Dinescu, a következetesen Ceausescu- és Iliescu- ellenes politikusköltő. A temesvári forradalom évfordulójának előestéjén láthattunk-hallhattunk vele egy beszélgetést a magyar televízióban. A családjával együtt ma Berlinben élő költő véleményéről elmondhatjuk, hogy az igazi román ellenzék igazi hangja. Láthattuk, hogy a forradalmi megmozdulások közepette, Ceausescu eltávozása után ott ágált a szabad román televízió képernyőjén. Aztán háttérbe, majd kiszorították. Most Berlinből üzent nekünk hazájáról, honfitársairól és a '89- es forradalomról mondva véleményt. A temesvári tűz évfordulójának előestéjén. Még a „Temesvár” szót is kimondta, de a Tűz csiholójának, Tőkés Lászlónak a neve nem jött a szájára. A tévé riportere el nem vette, vagy nem akarta észrevenni. Kár. Mindig reméltük, hogy az igazi román ellenzékkel szót tudunk érteni, mert ugyanaz a véleményünk szabadságról, demokráciáról és igazságról. Különösen, ha az az igazság nem elválaszl, hanem összeköt. Persze a tény akkor is tény marad, ha nem emlegetik, s mindennek ellenére bízunk benne, hogy az igazság fénye messze világi. Mint a temesvári tűz fénye. BASYROV RAJZA FALUDI ÁDÁM: BIG MEK Az egervári csata (21.) A szoba két szekrényből, ágyból, kályhából és egy, az ajtótól balra eső polcrendszerből állt. A szekrények T alakban. A kétajtós akasztás nyílt a polcokra, mint T tető. A té szára arccal az ágynak egy rakodós és egy nyitott polcos résszel. A hátuljára deszkalap került, hogy íróasztal is szerepeljen a kínálatban. Térelválasztó té, amely a nem létező teret választotta el. És mindenütt drótok, hangfalak, meg drótok, középpontban egy szalagos magnóval. Az utcára — benzinkútra — nyíló ablak térdmagasságban kezdődött. Kőművestrükk. Doktor Maligán később ezen keresztül közlekedett rendszeresen. Imre Hercegnő a té szárának legalján, a szekrénypolcon lakott. Itt hozta világra a papírok mögött fél évvel később (nyár elején) az utódait. Persze ehhez sem értett. Nem rágta el a köldökzsinórokat. Tollasvessző szemeteslapátra tette a vinnyogó triót és lenyeszetelte arról a véres valamiről, amin addig éltek. Később kiderült, hogy négyen fogyasztották ugyanazt a lepényt. Egyikük kipréselve — rózsák szirma — került elő az első s egyben utolsó Nagytakarítás alkalmával. Medvebőrként használta a hercegi família. A fekhelyük elé terítették, hogy feldobják vele az előszobájukat. Imre Hercegnőnek rossz mániájáról. Imre Hercegnő éjjelente felmászott az ágyra, letelepedett Tollasvessző hasára és dorombolva álomra hajtotta a fejét. Tollas vessző mindig hanyatt feküdt, mert nem bírt máshogyan. Rádió nélkül sem bírt, és sokszor villany nélkül sem. Éjszakánként arra riadt fel, hogy a hasa melegszik. Az Imre Hercegnő nevezetű önjelölt villanypárnát egy kósza mozdulattal lesöpörte magáról, de Imre Hercegnő nem nyugodott ebbe bele. Az ítéletnapi harsona bírta csak jobb belátásra. — Van egy harsonám. Egy úttörőcsapat felejtette nálam. Azzal hasították a hajnalt és azzal inszilencióztak. Befektettem magam mellé az ágyba, lekapcsoltam a villanyt és vártam. Imre időközben nagyon rafinált lett, megvárta amíg biztosan elalszom, s csak azután kezdett becserkészni. Nagyon óvatosan, nagyon lassan, nehogy felriadjanak. Akkor is legalább negyed órába telt amíg elhelyezkedett rajtam. Megvártam, majd milliméterről milliméterre, hang nélkül számhoz emeltem a harsonát. Teleszívtam magamat levegővel, aztán életem legnagyobb harsonahangját produkáltam. Imre feje mellett öt centiméterrel lehetett az epicentrum. Éreztem, ahogyan mind a négy lábával elrugaszkodik, hallottam, ahogy koppan a mennyezet faborításán, s egy pillanattal később éktelen nyávogásba kezd az ajtó előtt. Villanyt kapcsoltam, az őrület tüze lángolt a szemében. Kiengedtem. Nem jött elő, csak másnap déltájban. — Később csak mutatni kellett neki a harsonát, felért a legnagyobb fenyítéssel — mesélte az Ismerkedés Napján Tollasvessző Doktor Maligánnak. — A háromhuszas lecsókolbász a kedvence. — Ha beszélsz hozzá, leül, meghallgat, s ha befejezted, válaszol. Véleményez. Attól függően, hogy mit borítottál elé lelked moslékosvödréből, mindig más hanghordozásban küldi hozzá a minút. — Megtanítottam zongorázni. Piszokul élvezi. A verebek idegbajt kapnak, ha lendületből lekever nekik egy négykezest. A péduszos téli álmát aludta a konyhában március közepéig, minden tartozékában egy halálos ítélettel, amelyet aztán a véletlennek köszönhetően nem kézbesített ki. (folytatjuk) Pesti s Hírlap EZ A LAP ELFOGADTA A VÁLASZTÁSI ETIKAI NYILATKOZATOT Erkölcs és praktikum BENCSIK ANDRÁS Szabad-e, illik-e olyan házban, ahol temetetlen halott fekszik a ravatalon, üzleti ügyekről beszélni? A politika semmihez nem hasonlítható sajátossága, hogy míg a köznapi életben a gyász hosszabb vagy rövidebb ideig megakasztja a praktikus cselekvések sorát, addig a politikában nem lehet üresjárat, mert egy ország, egy nemzet sorsa nem tűri a halasztást. Meghalt a király, éljen a király — tartja a régi mondás, amely mai nyelvre és mai helyzetre fordítva azt jelenti: a halott uralkodó helyére lehetőleg azonnal utódot kell állítani, mert semmi sem lehet veszélyesebb, mint a bizonytalanság. Bár kegyetlen, de igaz ez Antall József halálára is. A Magyar Köztársaság első miniszterelnökét holnap kísérjük végső útjára, de már tegnap és ma megszülettek a legfontosabb döntések utódlásáról. Olyan döntések, amelyek újabb döntések sorzatát indították el. Kegyelemből és fegyelemből vizsgázik a Magyar Demokrata Fórum politikai vezérkara, amikor a végzet szülte helyzethez igazodik. Alighanem ez a magyarázata azoknak a lépéseknek, amelyeket a legszemfülesebb, leginkább jól értesült lap sem tudott, súgott előre. Boross Pétert sokan várták a megüresedett miniszterelnöki poszt jelöltjének, ám a megnyugtatóan kiegyenlített szavazatokkal végződött jelöltállítás azt mutatta, a szavazásra jogosultak, ha tartottak is attól, ami bekövetkezett, politikai spekulációkban, lobbizásokban nem vettek részt. Elvileg ekkor még nem volt kizárható, hogy Boross Péter megtartja a belügyi tárcát. Egyrészt azért, mert jelölésével még nem ért véget a folyamat, hiszen előbb a parlamentben kell elegendő támogatást szereznie, s csak ezután dönt megbízatásáról a köztársasági elnök. Másrészt, mert mandátuma ekkor is csak a választásokig tart, s nyilvánvaló, hogy az MDF februári országos gyűlése kell hogy döntsön, kit állít miniszterelnök-jelöltnek a választásokon. Ezért bizonyos fokig meglepetésként hatott, hogy az MDF talán legfegyelmezettebb politikusa, Kónya Imre e döntési sorozat következő lépéseként a tárcájáról lemondó belügyminiszter helyét foglalja el, amennyiben az első döntés Göncz Árpád jóvoltából törvényessé válik. Ugyanígy tekinthetjük váratlannak Fekete György helyettes államtitkár állítását a halott miniszterelnök megüresedett képviselői posztjára. Mint ahogy azt is, hogy a februári országos gyűlést megelőzően már elhangzott Für Lajos neve, mint a párt reménybeli elnökjelöltje, illetve Kulin Ferencé a frakcióvezetői posztra. E döntések azt mutatják, hogy a Magyar Demokrata Fórum erkölcsi megfontolásokból nem készített részletes forgatókönyvet Antall József hosszú betegsége idején személyének pótlására. És ez jó, mert azt jelzi, hogy a moralitás iránt mindig is nagy érzékenységet mutató MDF, amely éppen ezért meglehetősen sokáig hordozta magában azt a válságot, amit egyik vezéralakjának, Csurka Istvánnak a kiválása zárt le, továbbra is érzékeny az erkölcsiség iránt. Nem spekulált előre, így viszont kénytelen gyorsan és sokat dönteni. Ez persze nem túl hasznos egy olyan kiélezett politikai helyzetben, amely ma jellemző az országra. Viszont világos és tiszta következtetés levonására ad lehetőséget. Mely így szól: az MDF-ben ma nincs olyan formátumú személyiség, aki egyszemélyben volna képes betölteni azt az űrt, amit Antall József hagyott. A legnagyobb kormánypárt gyorsan és határozottan hozott döntésekkel zárta sorait. Ez biztosítja ugyanis a stabilitást. Azt a stabilitást, amely nélkül elképzelhetetlenek a nyugodt választások. Hiszen az országnak addig is működnie kell. De csak ennyi történt, semmi más. A neheze majd hétfőtől következik. E gyorsan hozott személyi váltások mutatják egyfelől a párt alkalmazkodóképességét válságos helyzetekben, ám azt is, hogy e döntéseket csak átmenetinek kell és szabad tekintenünk. Februárban, az MDF alighanem legdrámaibb országos gyűlésén kell annak eldőlnie, hogy az első négy év pergőtüzében drámai veszteségeket szenvedett párt képes lesz-e mától felnőni az új nagy megmérettetésre. A praktikum világos és gyors döntéseket követel. Az erkölcs pedig azt, hogy hétfőtől mindent elölről kell kezdeni. Főszerkesztő, felelős kiadó: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: SESZTÁK ÁGNES Lapszerkesztő: CSERMELY PÉTER, FEKETE ZOLTÁN Művészeti vezető: KOROLOVSZKI ANDRÁS Olvasószerkesztő: BALÁZS ÉVA DEMETER ZOLTÁN, KECK ZSIGMOND Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Lapigazgató: DR. DOBOZY DÁNIEL Kereskedelmi igazgató: ANDREJSZKY ZOLTÁN Bankszámlaszám: MHB 324-13140-7007 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V., Október 6. u. 8.1. Levélcím: Budapest 1431 Pf. 169. Telefon (kiadó, terjesztés): 266-5501; Telefax: 266-5504 Telefon (szerkesztőség):117-6162,266-5502,266-5503,266-1006; telefax: 117-6029 Hirdetésfelvétel: 266-5502 Terjeszti: a Magyar Posta és az Extra Hír Lapterjesztő Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 288 Ft, negyedévre 864 Ft, fél évre 1728, egy évre 3456 Ft. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel út 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Elnök-vezérigazgató: dr. Csöndes Zoltán HU ISSN 1216-0768 Lapszámunkat szerkesztette: Csermely Péter Olvasószerkesztő: Demeter Zoltán Tervezőszerkesztő: Horváth Gy. Gábor