Pesti Hírlap, 1993. december (2. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-01 / 280. szám
2. (152.) ÉVFOLYAM 280. SZÁM 1993. DECEMBER 1., SZERDA MIT MOND? Basa István A FÜRDŐEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉRŐL K.BRÁZ JÁNOS — Több mint tucatnyi fürdőegyesületből alakították meg egy évvel ezelőtt a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetségét, ami a napokban tartotta első konferenciáját. Mi indokolta a konferencia megrendezését? — kérdeztük a BFSZ főtitkárától. — Eddig nem volt olyan fórum, ahol kimondottan a Balatonról véleményt cserélhettek volna az egyesületek. Ráadásul a szövetségnek szándéka volt az is, hogy önmagát szélesebb körben ismertté tegye. A fürdőegyesületektől eljutott vélemények, észrevételek alapján úgy ítéltük meg, hogy az általános közérzet nem javult, nem váltak be a Balatoni Regionális Tanács megalakításához fűzött remények, még mindig nincs a tónak igazi gazdája. Mostantól kezdve a szövetség erőteljesebben igyekszik felvállalni ezt a szerepet. — Milyen témákkal foglalkoztak a konferencián? — Nem akartunk sem keveset, sem sokat markolni, ezért igyekeztünk olyan témákat választani, amelyek valóban általános érdeklődésre tartanak számot, így például a tó vizének minőségével, a környezetvédelem egyéb területeivel foglalkoztunk. Szó volt a Balatoni Regionális Rendezési Terv felülvizsgálatáról, átdolgozásáról, továbbá a Balaton-törvényről is. Szerintünk a világ édesvízi tavainak találkozója az 1996- os Expo kísérő rendezvénye lehet, a Balatoni Szövetség be is nyújtott erre pályázatot. A konferencián szerettük volna közelebb hozni a fürdőegyesületeket és víziközmű-társulatokat is. Természetesen ez a téma számtalan vitára ad alkalmat, például a szennyvíztisztító létesítmények helye, nyomvonalvezetés, a járulékos mellékhatások, a létesítési költségek, költségviselés hányada, megoszlása, a tulajdonviszonyok stb. A Balaton közlekedési problémáit várakozásunknak megfelelően csak érintőlegesen tárgyaltuk meg, felszínre kerültek a közúti, vasúti, hajózási, sőt a repüléssel összefüggő kérdések is. Talán a legtöbb érzelmeket kiváltó téma a helyi választások, illetve választhatóság kérdése volt. Az üdülőtulajdonosok igazságérzetét bántja, hogy adózási kötelezettségük van, de választójoguk nincs. Úgy érzik, hogy nagyon sok esetben tudnának hatékony segítséget nyújtani, ha véleményüket, javaslataikat érvényre juttathatnák. Ennek egyik megoldása lehetne, ha az önkormányzati választásokban választási, illetve választhatósági jogosítvánnyal rendelkeznének. Ebben a témakörben sokféle szempont szerinti javaslat hangzott el. — Miben tud segíteni a BFSZ? — Szándékaink szerint törekszünk a komplex szemlélet érvényre juttatására. A BFSZ-nek ez volt az első ilyen rendezvénye, amit egyrészt figyelemfelkeltőnek, másrészt erőfelmérőnek is szántunk. Meggyőződésünk, hogy az egyes témákat nem a BFSZ tagjainak kell megoldaniuk, de tagságunk kritikus szemléletével és sokirányú felkészültségével nagyon sok hasznosítható segítséget, javaslatot tud adni. A BFSZ-tagságnak egyetlen kritériuma van, az, hogy aki bármelyik fürdőegyesületbe belép, az a Balatonért valamit tenni akarjon. A szövetség politikától, választási periódusoktól mentes, ötvözi a hagyományokat, és úgy igyekszik munkálkodni, hogy unokáinknak is egészséges környezetet, a Balaton szeretetét tudja örökül hagyni. Mindebből következik, hogy ezzel a konferenciával hagyományt kívánunk teremteni. I AZ ÉN TELEVÍZIÓM A meg nem értett szörny Több mint valószínű: a hiba az én készülékemben van. Legalábbis túlzottan érzékeny lettem. Annyira bolond persze nem vagyok, hogy azt képzeljem: az HBO a bolsevizmus „ügynöke”. (Mégis megrendített a hétvégén sugárzott kétrészes amerikai produkció, a Sztálin. Nem a túlontúl is jól tudott rémtettek tálalása, nem is a kevés, eddig ismeretlen részlet. Az döbbentett meg, amit az amúgy kitűnő film sugall. Az HBO olvasatában a huszadik századi történelem egyik legsötétebb, s egyben leghosszabban tartó korszakában csupán egyetlen „bűnös”, a torz lelkű Sztálin létezett. (Legfeljebb akadt néhány huszadrangú jellemgyenge kreatúra: Jagoda, Jezsov, Berija, akik nemtelen eszközeivé váltak.) Viszont a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának valamennyi vezetője kivétel nélkül pozitív figuraként jelenik meg a képernyőn. Egyiküknek sincs egyetlen visszatetsző szava, mozdulata, gesztusa sem. Csupa remek, kiemelkedő képességű, népszerű, művelt, tanult ember, kiváló államférfi. Lenin, Trockij, Kamenyev, Zinovjev, Buharin, Kirov, Ordzsonikidze egyaránt. E csodálatra, tiszteletre, szeretetre és — legfőképpen — követésre méltó nagyszerű, elvhű forradalmárok mind-mind a faragatlan, lelketlen cselszövő ártatlan áldozatai, mint ama — az HBO szerint — több tízmillió szovjet állampolgár. Sztálin, a sátán gyatra megtestesülése tébolyult Néróként üldözi az alkoholizmusba, az őrületbe, a halálba szeretteit is. Durva, primitív, mégis pokoli gátlástalanságával, aljasságával fölébe kerekedik mindenkinek. Végórája közeledtekor az újságfényképeket kivagdosó, ragasztgató, gügye bácsiról megtudhatjuk, az idő előtt elaggott „hegylakó" csupán szerencsétlen, meg nem értett szörnyeteg. Képtelen vagyok attól a rossz érzéstől szabadulni, hogy az amerikai szuperprodukció azt sejteti: minden más lett volna, ha nem Sztálin szerzi meg a hatalmat a párt, az ország felett. Más lett volna, jobb lett volna, ha az ártatlanul megölt derék forradalmárok építették volna a „szocializmust”. Talán még ma is boldogan élnénk, élhetnénk az igazi, az emberarcú „szocializmusban”. Mint a mesében. A tévémesében. J.J. SMITH RAJZA FALUDI ÁDÁM: BIG MEK Hónaposbagoly 7 hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly Hit jacet in tumba Rosa mundi, non Rosa munda, hónaposbagoly Non redolet, sedolet, quae redolere selet. hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly A semmi értelméig hajtogatni! J. L. szerint egy papírlapot nyolcnál többször félbe, képtelenség. A semmi értelméig. Kellő gyorsasággal alkalmazva legyőzi a szellem erejét. Hónaposbagoly, hónaposbagoly, hó. * * * A hal éji éneke, a legmélyebb német költemény (Köd volt, de ez nem mentség.) „A nap hideg, szilárd és homogén gömb. Felszíne négyzetméterekre oszlik, melyek egyegy hosszú, felfordított és csavarmentes gúla alapjai; ezeknek hossza egyenként 696699 kilométer, csúcsuk egy kilométerre van a középpontjuktól.” Alfred állítja ezt. Miért ne hinnénk neki? Azért, mert a lexikont nem ő írta? És ha ő írta volna? Hogy nézne ki a Jarry-Lexikon? Lám-lám. „Ha nincs több fogad, vedd ki a szádból a sovány vigaszt.” Ahogy a filmben mondta egy másik uralkodó: „ Barátokat szerezni kereskedelmi tevékenység, ellenségeket viszont művészet. Kereskedő vérem a kisujjamban van. Elfér benne. Kiszámítottam, hogy ha trófeáimat szabályosan kicsontoznám, és kolbászhúsnak dolgoznám fel, a kapott termék egyegészegytizedszer érné körül az Egyenlítőt. A csontokból összerótt létrát pedig a Hősök Emlékezete feliratú emlékműtől pontosan a Holdhoz támaszthatnám. — Meg sem fordulna a fejemben, hogy azon a létrán akár csak egyetlen lépést is tegyek. Tovább forgatta a könyvet: „A repülőgép szexuális szimbólum, amelynek segítségével hamarabb lehet Berlinből Bécsbe jutni.” Fekete filctollal kimásolta, rá a hűtőszekrényre, és aláírta: Freudkakas. (folytatjuk) PestiHírlap EZ A LAP ELFOGADTA A VÁLASZTÁSI ETIKAI NYILATKOZATOT Itt is magyar, ott is magyar jeles megemlékezéseket tartanak már napok óta körülöttünk. Olyan vidékeken persze, ahol szintén magyarok élnek, csak éppen más fennhatóság alatt. Pattognak a dátumok, haptákba vágják magukat a betűk és a szavak. Szobrokat avatnak, tereket szentelnek fel. Szokás szerint hamisítják a történelmet, éppen 75 éve. Mert ennyi év telt el azóta, amióta — bukaresti szempontból — Erdély önként csatlakozott Romániához, s ugyanezekben az 1918-as szomorkás őszi napokban nyilvánította ki a Vajdaság lakossága „önkéntes” csatlakozását ahhoz a vadonatúj államhoz, amelyet éppen december elsején kiáltottak ki, s nevezték el a Szerbek, Horvátok és Szlovénok Királyságának. Persze teljes szerb, azaz belgrádi fennhatósággal. Szerbia nagyobb lett, Románia nagyobb lett. Néhány millió magyar is a nyakukba zúdult, akik — mert többségük konokul ragaszkodik szülőföldjéhez — sehogyan sem akarnak elmenekülni, elköltözni. Nem hagyják el ősi földjüket. Vállalják a rájuk kényszerített igát, de nevezhetjük ezt akár sorsközösségnek is, persze más szemszögből. Pedig a mindenkori román és szerb-jugoszláv hatalom már mindenfélével megpróbálkozott. Időközben hozzásegítettük Szlovákiát meg Romániát az Európa tanácsi tagsághoz, diszkréten bár, de a Jugoszlávia-ellenes szankciók enyhítésén is fáradozunk. Kenyeret kínálunk, követ hajítanak ránk. De a trianoni elszakított, elrabolt területeken élő magyarság most már nem az itteni és ottani vörös doktrína által megkövetelt lojalitással bólint rá minden nagyszerb, nagyromán és nagyszlovák megnyilvánulásra, hanem autonómiát kér. Nem határváltoztatást, nem határeltolódást, hovatovább területvisszacsatolást, hanem egyszerűen autonómiát. Csak hát ez a kifejezés nagyon idegenül cseng a belgrádi, a bukaresti és a pozsonyi fülekben. Hát olyan nehéz iskolát nyitni és kétnyelvű feliratot elhelyezni? Nehéz. Piszokul nehéz. A „minden szerb egy hazában” című milosevici jelszót boldogan nyugtázták Bukarestben, Pozsonyban egyaránt. Majd a Nyugat is előbb-utóbb rámondja az igent, és Milosevicet titói államfőként kezeli. És mi magyarok? Akiket háromnegyed évszázada ide-oda lökdös a sors, mi mit kiáltunk ki? Semmit. Mi majd az idén is — kisebbségi és többségi magyarok, akik át- és visszatelepültek, át- és visszahonosodtak, betelepedtek, letelepedtek, díszmagyarok és gyászmagyarok — mi az idén is feldíszítjük a karácsonyfát, és boldog új évet kívánunk egymásnak. Aztán kokárdával örömünnepet ülünk, majd a választások előtt azon mélázunk és vitatkozunk, melyik magyar szavazhat, és melyik magyar nem szavazhat. És arról: egyáltalán ki a magyar? Minthogy Magyarország önmagával határos, bőséges a választék. Ebben a „pannon fateknőben” bőségesen akad magyar, csak jelző, határbesorolás és ízlés dolga, ki milyen magyar. Erdélyi magyar, vajdasági magyar, szlovákiai magyar, kárpátaljai magyar, horvátországi magyar, szlovéniai magyar, burgenlandi magyar, magyar magyar, pesti magyar, zsidó magyar, talpra magyar.... A határtalanságig hosszú az út. Főleg úgy, hogy megünnepeltetik a magyarsággal jeles évfordulóikat, „önkéntes” csatlakozásukat egy másik országhoz. Ami kevés magyart vonzott annak idején. Most se nagyon. Amilyen szoboravató és magyarellenes napokat élünk. Főszerkesztő, felelős kiadó: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: SESZTÁK ÁGNES Lapszerkesztő: CSERMELY PÉTER, FEKETE ZOLTÁN Művészeti vezető: KOROLOVSZKI ANDRÁS Olvasószerkesztő: BALÁZS ÉVA, DEMETER ZOLTÁN, KECK ZSIGMOND Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Lapigazgató: DR. DOBOZY DÁNIEL Kereskedelmi Igazgató: ANDREJSZKY ZOLTÁN Bankszámlaszám: MHB 324-13140-7007 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V., Október 6. u. 8.1. Levélcím: Budapest 1431 Pf. 169. Telefon (kiadó, terjesztés): 266-5501; Telefax: 266-5504 Telefon (szerkesztőség):117-6162,266-5502,266-5503,266-1006; telefax: 117-6029 Hirdetésfelvétel: 266-5502 Terjeszti: a Magyar Posta is az Extra Hír Lapterjesztő Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 450 Ft, negyedévre 1350 Ft, fél évre 2700, egy évre 5400 Ft. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) 1900 Budapest XIII., Lehel út 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Elnök-vezérigazgató: dr. Csöndes Zoltán HU ISSN 1216-0768 _____ Lapszámunkat szerkesztette: Csermely Péter Olvasószerkesztő: Balázs Éva Tervezőszerkesztő: Horváth Gy. Gábor MUCSI GÉZA