Pesti Hírlap, 1993. december (2. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-01 / 280. szám

2. (152.) ÉVFOLYAM 280. SZÁM 1993. DECEMBER 1., SZERDA MIT MOND? Basa István A FÜRDŐEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉRŐL K.BRÁZ JÁNOS — Több mint tucatnyi fürdő­­egyesületből alakították meg egy évvel ezelőtt a Balatonpar­­ti Fürdőegyesületek Szövetsé­gét, ami a napokban tartotta első konferenciáját. Mi indo­kolta a konferencia megrende­zését? — kérdeztük a BFSZ fő­titkárától. — Eddig nem volt olyan fórum, ahol kimondottan a Balatonról véleményt cserél­hettek volna az egyesületek. Ráadásul a szövetségnek szándéka volt az is, hogy ön­magát szélesebb körben is­mertté tegye. A fürdőegyesü­­letektől eljutott vélemények, észrevételek alapján úgy ítél­tük meg, hogy az általános közérzet nem javult, nem vál­tak be a Balatoni Regionális Tanács megalakításához fű­zött remények, még mindig nincs a tónak igazi gazdája. Mostantól kezdve a szövetség erőteljesebben igyekszik fel­vállalni ezt a szerepet. — Milyen témákkal foglal­koztak a konferencián? — Nem akartunk sem ke­veset, sem sokat markolni, ezért igyekeztünk olyan té­mákat választani, amelyek va­lóban általános érdeklődésre tartanak számot, így például a tó vizének minőségével, a környezetvédelem egyéb te­rületeivel foglalkoztunk. Szó volt a Balatoni Regionális Rendezési Terv felül­vizsgálatáról, átdolgozásáról, továbbá a Balaton-törvényről is. Szerintünk a világ édesvízi tavainak találkozója az 1996- os Expo kísérő rendezvénye lehet, a Balatoni Szövetség be is nyújtott erre pályázatot. A konferencián szerettük volna közelebb hozni a fürdőegye­sületeket és víziközmű-társu­­latokat is. Természetesen ez a téma számtalan vitára ad al­kalmat, például a szennyvíz­­tisztító létesítmények helye, nyomvonalvezetés, a járulé­kos mellékhatások, a létesítési költségek, költségviselés há­nyada, megoszlása, a tulaj­donviszonyok stb. A Balaton közlekedési problémáit vára­kozásunknak megfelelően csak érintőlegesen tárgyaltuk meg, felszínre kerültek a köz­úti, vasúti, hajózási, sőt a re­püléssel összefüggő kérdések is. Talán a legtöbb érzelmeket kiváltó téma a helyi választá­sok, illetve választhatóság kérdése volt. Az üdülőtulaj­donosok igazságérzetét bánt­ja, hogy adózási kötelezettsé­gük van, de választójoguk nincs. Úgy érzik, hogy na­gyon sok esetben tudnának hatékony segítséget nyújtani, ha véleményüket, javaslatai­kat érvényre juttathatnák. Ennek egyik megoldása le­hetne, ha az önkormányzati választásokban választási, il­letve választhatósági jogosít­vánnyal rendelkeznének. Eb­ben a témakörben sokféle szempont szerinti javaslat hangzott el. — Miben tud segíteni a BFSZ? — Szándékaink szerint tö­rekszünk a komplex szemlé­let érvényre juttatására. A BFSZ-nek ez volt az első ilyen rendezvénye, amit egyrészt fi­­gyelemfelkeltőnek, másrészt erőfelmérőnek is szántunk. Meggyőződésünk, hogy az egyes témákat nem a BFSZ tagjainak kell megoldaniuk, de tagságunk kritikus szemlé­letével és sokirányú felké­szültségével nagyon sok hasz­nosítható segítséget, javasla­tot tud adni. A BFSZ-tagság­­nak egyetlen kritériuma van, az, hogy aki bármelyik fürdő­egyesületbe belép, az a Bala­tonért valamit tenni akarjon. A szövetség politikától, válasz­tási periódusoktól mentes, öt­vözi a hagyományokat, és úgy igyekszik munkálkodni, hogy unokáinknak is egészséges környezetet, a Balaton szere­­tetét tudja örökül hagyni. Mindebből következik, hogy ezzel a konferenciával hagyo­mányt kívánunk teremteni. I AZ ÉN TELEVÍZIÓM A meg nem értett szörny Több mint valószínű: a hiba az én készülékemben van. Legalábbis túlzottan érzékeny lettem. Annyi­ra bolond persze nem vagyok, hogy azt képzeljem: az HBO a bolsevizmus „ügynöke”. (Mégis megrendített a hétvégén sugárzott kétrészes amerikai produkció, a Sztálin. Nem a túlontúl is jól tu­dott rémtettek tálalása, nem is a kevés, eddig ismeretlen részlet. Az döbbentett meg, amit az amúgy ki­tűnő film sugall. Az HBO olvasatában a hu­szadik századi történelem egyik legsötétebb, s egyben leghosszab­­ban tartó korszakában csupán egyetlen „bűnös”, a torz lelkű Sztálin létezett. (Legfeljebb akadt néhány huszadrangú jellemgyen­ge kreatúra: Jagoda, Jezsov, Be­­rija, akik nemtelen eszközeivé vál­tak.) Viszont a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártjának va­lamennyi vezetője kivétel nélkül pozitív figuraként jelenik meg a képernyőn. Egyiküknek sincs egyetlen visszatetsző szava, moz­dulata, gesztusa sem. Csupa re­mek, kiemelkedő képességű, nép­szerű, művelt, tanult ember, kivá­ló államférfi. Lenin, Trockij, Ka­­menyev, Zinovjev, Buharin, Ki­rov, Ordzsonikidze egyaránt. E csodálatra, tiszteletre, szeretetre és — legfőképpen — követésre méltó nagyszerű, elvhű forradal­márok mind-mind a faragatlan, lelket­len cselszövő ártatlan áldozatai, mint ama — az HBO szerint — több tízmillió szovjet állampolgár. Sztálin, a sátán gyatra meg­testesülése tébolyult Néróként ül­dözi az alkoholizmusba, az őrület­be, a halálba szeretteit is. Durva, primitív, mégis pokoli gátlásta­lanságával, aljasságával fölébe kerekedik mindenkinek. Végórája közeledtekor az újságfényképeket kivagdosó, ragasztgató, gügye bá­csiról megtudhatjuk, az idő előtt elaggott „hegylakó" csupán sze­rencsétlen, meg nem értett ször­nyeteg. Képtelen vagyok attól a rossz érzéstől szabadulni, hogy az ame­rikai szuperprodukció azt sejteti: minden más lett volna, ha nem Sztálin szerzi meg a hatalmat a párt, az ország felett. Más lett volna, jobb lett volna, ha az ártat­lanul megölt derék forradalmárok építették volna a „szocializmust”. Talán még ma is boldogan él­nénk, élhetnénk az igazi, az em­berarcú „szocializmusban”. Mint a mesében. A tévémesében.­ ­ J.J. SMITH RAJZA FALUDI ÁDÁM: BIG MEK Hónaposbagoly 7 hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly Hit jacet in tumba Rosa mundi, non Rosa munda, hónaposbagoly Non redolet, sedolet, quae redolere selet. hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly hónaposbagoly A semmi értelméig hajtogatni! J. L. szerint egy papírlapot nyolcnál több­ször félbe, képtelenség. A semmi értelméig. Kellő gyorsasággal alkalmazva legyőzi a szellem erejét. Hónaposbagoly, hónaposbagoly, hó. * * * A hal éji éneke, a legmélyebb német költe­mény (Köd volt, de ez nem mentség.) „A nap hideg, szilárd és homogén gömb. Felszíne négyzetméterekre oszlik, melyek egy­­egy hosszú, felfordított és csavarmentes gúla alapjai; ezeknek hossza egyenként 696699 ki­lométer, csúcsuk egy kilométerre van a közép­pontjuktól.” Alfred állítja ezt. Miért ne hinnénk neki? Azért, mert a lexikont nem ő írta? És ha ő írta volna? Hogy nézne ki a Jarry-Lexikon? Lám-lám. „Ha nincs több fogad, vedd ki a szádból a sovány vigaszt.” Ahogy a filmben mondta egy másik uralko­dó: „ Barátokat szerezni kereskedelmi tevé­kenység, ellenségeket viszont művészet. Kereskedő vérem a kisujjamban van. Elfér benne. Kiszámítottam, hogy ha trófeáimat sza­bályosan kicsontoznám, és kolbászhúsnak dol­goznám fel, a kapott termék egyegészegyti­­zedszer érné körül az Egyenlítőt. A csontokból összerótt létrát pedig a Hősök Emlékezete fel­iratú emlékműtől pontosan a Holdhoz tá­maszthatnám. — Meg sem fordulna a fejemben, hogy azon a létrán akár csak egyetlen lépést is te­gyek. Tovább forgatta a könyvet: „A repülőgép szexuális szimbólum, amelynek segítségével hamarabb lehet Berlinből Bécsbe jutni.” Fekete filctollal kimásolta, rá a hűtőszek­rényre, és aláírta: Freudkakas. (folytatjuk) Pesti­­Hírlap EZ A LAP ELFOGADTA A VÁLASZTÁSI ETIKAI NYILATKOZATOT Itt is magyar, ott is magyar jeles megemlékezéseket tartanak már na­pok óta körülöttünk. Olyan vidékeken persze, ahol szintén magyarok élnek, csak éppen más fennhatóság alatt. Pattognak a dátumok, haptákba vágják magukat a be­tűk és a szavak. Szobrokat avatnak, tereket szentelnek fel. Szokás szerint hamisítják a történelmet, éppen 75 éve. Mert ennyi év telt el azóta, amióta — bukaresti szempontból — Erdély önként csatlakozott Romániához, s ugyanezekben az 1918-as szomorkás őszi napokban nyilvánította ki a Vajdaság lakossága „önkéntes” csatlakozását ahhoz a vadonatúj államhoz, amelyet éppen december elsején kiáltottak ki, s nevezték el a Szerbek, Horvátok és Szlovénok Királyságának. Persze teljes szerb, azaz belgrádi fennhatósággal. Szerbia nagyobb lett, Románia nagyobb lett. Néhány millió magyar is a nyakukba zúdult, akik — mert többségük konokul ragaszkodik szülőföldjéhez — sehogyan sem akarnak elmene­külni, elköltözni. Nem hagyják el ősi földjüket. Vállalják a rá­juk kényszerített igát, de nevezhetjük ezt akár sorsközösségnek is, persze más szemszögből. Pedig a mindenkori román és szerb-jugoszláv hatalom már mindenfélével megpróbálkozott. Időközben hozzásegítettük Szlovákiát meg Romániát az Eu­rópa tanácsi tagsághoz, diszkréten bár, de a Jugoszlávia-ellenes szankciók enyhítésén is fáradozunk. Kenyeret kínálunk, követ hajítanak ránk. De a trianoni elszakított, elrabolt területeken élő magyarság most már nem az itteni és ottani vörös doktrína által megköve­telt lojalitással bólint rá minden nagyszerb, nagyromán és nagyszlovák megnyilvánulásra, hanem autonómiát kér. Nem határváltoztatást, nem határeltolódást, hovatovább terület­visszacsatolást, hanem egyszerűen autonómiát. Csak hát ez a kifejezés nagyon idegenül cseng a belgrádi, a bukaresti és a pozsonyi fülekben. Hát olyan nehéz iskolát nyit­ni és kétnyelvű feliratot elhelyezni? Nehéz. Piszokul nehéz. A „minden szerb egy hazában” című milosevici jelszót bol­dogan nyugtázták Bukarestben, Pozsonyban egyaránt. Majd a Nyugat is előbb-utóbb rámondja az igent, és Milosevicet titói államfőként kezeli. És mi magyarok? Akiket háromnegyed évszázada ide-oda lökdös a sors, mi mit kiáltunk ki? Semmit. Mi majd az idén is — kisebbségi és többségi magyarok, akik át- és visszatelepültek, át- és visszahonosodtak, betelepedtek, letelepedtek, díszma­gyarok és gyászmagyarok — mi az idén is feldíszítjük a kará­csonyfát, és boldog új évet kívánunk egymásnak. Aztán kokár­dával örömünnepet ülünk, majd a választások előtt azon mélá­zunk és vitatkozunk, melyik magyar szavazhat, és melyik ma­gyar nem szavazhat. És arról: egyáltalán ki a magyar? Minthogy Magyarország önmagával határos, bőséges a vá­laszték. Ebben a „pannon fateknőben” bőségesen akad ma­gyar, csak jelző, határbesorolás és ízlés dolga, ki milyen ma­gyar. Erdélyi magyar, vajdasági magyar, szlovákiai magyar, kárpátaljai magyar, horvátországi magyar, szlovéniai magyar, burgenlandi magyar, magyar magyar, pesti magyar, zsidó ma­gyar, talpra magyar.... A határtalanságig hosszú az út. Főleg úgy, hogy megünne­peltetik a magyarsággal jeles évfordulóikat, „önkéntes” csatla­­kozásukat egy másik országhoz. Ami kevés magyart vonzott an­nak idején. Most se nagyon. Amilyen szoboravató és magyarellenes na­pokat élünk. Főszerkesztő, felelős kiadó: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: SESZTÁK ÁGNES Lapszerkesztő: CSERMELY PÉTER, FEKETE ZOLTÁN Művészeti vezető: KOROLOVSZKI ANDRÁS Olvasószerkesztő: BALÁZS ÉVA, DEMETER ZOLTÁN, KECK ZSIGMOND Kiadja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Lapigazgató: DR. DOBOZY DÁNIEL Kereskedelmi Igazgató: ANDREJSZKY ZOLTÁN Bankszámlaszám: MHB 324-13140-7007 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V., Október 6. u. 8.1. Levélcím: Budapest 1431 Pf. 169. Telefon (kiadó, terjesztés): 266-5501; Telefax: 266-5504 Telefon (szerkesztőség):117-6162,266-5502,266-5503,266-1006; telefax: 117-6029 Hirdetésfelvétel: 266-5502 Terjeszti: a Magyar Posta is az Extra Hír Lapterjesztő Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 450 Ft, negyedévre 1350 Ft, fél évre 2700, egy évre 5400 Ft. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) 1900 Budapest XIII., Lehel út 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Elnök-vezérigazgató: dr. Csöndes Zoltán HU ISSN 1216-0768 _____ Lapszámunkat szerkesztette: Csermely Péter Olvasószerkesztő: Balázs Éva Tervezőszerkesztő: Horváth Gy. Gábor MUCSI GÉZA

Next