Képes Pesti Hirlap, 1935 (57. évfolyam, 1-297. szám)
1935-01-01 / 1. szám
— Hát te megbolondultál, ám akarsz eljönni a hangversenyre. 1! — Itten. Tudjátok, hólm én mi mii fintu öltözöm, ahogy az alkalom megkiromja. Ez a hangverseny olyan hosszú és unalmas, hogy feltétlenül át fogom aludni. (The Humorist.) Texasban. — Nem lakik erre sehol. —• Pedig nekem azt mondták, hogy a maga házától egy puskalövésnyire lakik. — Pont annyira lakott... Számonkérés. (Tit Bits.) — Hajó formára, öntötted az ólmot, Fridi Biztosan tengeri útra mégy! — Lehet... Mánd érzem. in... a tengeri betegséget. (Fliegende Blätter.) Mindig a helyzethez illően. — Mondjam öregem, itt lakik a sánta Bilit A repülő felesége: Mit Tíz óra hossszat repültél Afrikától Berlinig! Hazudsz, biztosan megint valami nővel csavarogtál, vagy leszálltál közben! (Fliegende Blätter.) Egy kis különbség. — Hat évig voltam fogoly külföldön... — Az nem lehet, hiszen a háború nem is tartott hat évig. — Az igaz, de én jóval a háború után kezdtem . .. (Dimanche MUustré.) SZILVESZTERI BABONÁK Bizonyos mértékig babonás vagyok, mint a legtöbb ember. Hiszek bizonyos jelekben és összefüggésekben. A múltkor például, amikor reggel kiléptem a kapun, az első ember, akit megpillantottam, kéményseprő volt. Migyárt tudtam, hogy kivételesen szerencsés napom lesz. És csakugyan az is volt: aznap délelőtt még három kéményseprővel találkoztam. Szilveszter estére is megvan a magam babonája. Mások ólmot öntenek, hogy megtudják a jövendőt, én ezüstöt öntök. A szilveszteri ezüst-öntés úgy történik, hogy fölmegyek a klubba és éjfélkor földobok a bakk asztalra egy ötpengős ezüstöt Három eset lehetséges. Ha nyerek, jó lesz a következő évem. Ha vesztek, az uj esztendő is mínusszal fog végződni. Ha en carte vagyok a bankárral, vagyis, ha a lapjaink végösszege megegyezik, akkor az új év nem lesz se jó, se rossz, marad minden a régiben. Tavaly szintén megcsináltam a szilveszteri ezüstöntést. Földobtam az asztalra az ötpengőst, a bankár leosztotta a kártyákat, a pointeurnek kilence volt. — Nyert! — kiáltotta a játékmester. Levettem az asztalról megduplázott tétemet. Nem a pillanatnyi nyereségnek örültem, hanem az elkövetkező év ígérkező sikereinek. Éppen zsebre akartam csúsztatni a pénzt, amikor valaki megfogta a kezemet. — Szabad kérnem? Egy rég elfelejtett hitelező volt. Pontosan tíz tengővel tartoztam neki. Szél nélkül átnyújtottam a pénzt, nemcsak a hozadékot, hanem az alaptétet is. Az olvasó ebből a kis történetből fölállíthatja elmúlt esztendőm mérlegét. * A születésnap is kezdődő új év az ember életében és az én születésnapom eddig még mindig rosszul sikerült. Még soha senkitől nem kaptam születésnapi ajándékot, amiben azért nincs semmi csodálatos, mert világrajövetelem napja pontosan december huszonnyolcadikára esik. Amikor a karácsony már rég kifosztotta az erszényeket és az új év még nem gondoskodott pótlásról. De azért változatlanul hiszem, hogy egyszer eljön az én születésnapi ajándékom is. .Tavaly történt például, hogy születésnapom előestéjén késő éjszakáig dolgoztam az íróasztal mellett. Mikor fáradtan fölkeltem, eszembe jutott, hogy holnap megint idősebb leszek egy évvel és mialatt beléptem a hálószobába, magamban így imádkoztam: — Édes Istenem, idestova vén szamár leszek és még sohasem történt velem igazán kellemes dolog. Mutasd meg szereteted jelét és add, hogy a holnapi napom szebb legyen, mint az eddigiek ... Hirtelen megvilágosodott az erkélyajtó nagy üvegablaka. Az egész hálószoba túlvilági fényben ragyogott, rövid hatvan másodperc leforgása alatt háromszor lobbant föl a fény és én ott álltam a hálószoba ajtajában megdicsőült lélekkel, a boldogságtól elálló szívveréssel, íme, a jó Isten megnyilatkozott nekem! Háromszoros fénysugárral tudatta, hogy tudomást vett rólam és meghallgatta kérésemet. Ebben a pillanatban megszólalt a feleségem, akiről azt hittem, hogy órák óta alszik: — Ejnye, mi a csoda lehet ez?! Egyszeriben összeomlottam. Ha a feleségem is látja, akkor a csoda nem lehet, csoda. Szégyenkezve és boldogtalanul odasomfordáltam az erkélyablakhoz és kerestem, honnét jött az „égi jel?“ Nem kellett soká keresnem. Szemközti szomszédomnál, a rendőrfőtanácsosnál nagy társaság volt és a házigazda magnéziummal fotografálta a vendégeket. * A történet teljességéhez tartozik, hogy másnap iefutott egy úr, aki valami jelentéktelen, félórás irodalmi munkáért kétszáz pengőt nyomott a markomba. Kétszáz pengő semmiért. A csoda tehát mégis megtörtént. De még ma sem tudom, kinek köszönjem meg: a jó Istennek, vagy a rendőrfőtanácsosnak? Kálmán Jenő. — Igazgató úr! Éppen most telefonáltak a gegsterek, hogy elfogták a méltóságos asszonyt és csak 5000 dollárért eresztik szabadon ! — Kérdezd meg tőlük, mennyi őrzési dijat számitanak havonta! (Dimanche Ilustré.) A fegyverkezés vége. Tanulságos történet. (Merle Blanc Faris.) Hajnali párbeszéd. — A te orrod, napról-napra vörösebb lesz, paftás! — Mit törődsz vezet Mindenesetre sokkal többe van nekem, mint neked a vízfejed.I (Interessante Blatt.) /«S'' ^ 1 Ajánlat. — Bocsásson meg, ügyvéd úr, van ugye lexikonját — De, asszonyom, éppen most, Szilveszter éjjelén jön ilyesmivel ! — Igen, mert azon vitatkozunk az urammal, hogy amíg nem vezették be a középen mpni volt az éjféli időszámítást, hány órakor (Fliegende Blätter.) (Dimanche Ilustré.) Új év küszöbén. Jelmezbál a dzsungelben. Zsiráf: Én zebrának öltöttem ... Orrszarvú: Én meg párducnak... Remélem, nem fognak minigyárt felismerni! (Ric et Rác.) Alkalmatlan ember. 1. összeesküvő: Nem, ezt az embert nem vehetjük fel magunk fölé ... II. összeesküvő: Miért, hiszen mindig olyan megbízhatóan dolgozott az érdekünkben . . . I. összeesküvő: De álmában beszél.