Pesti Hirlap Vasárnapja, 1935. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

1935-09-08 / 36. szám

AZ ELSŐ! „Mindig érdekes az­ ami az emberrel először törté­nik!“ Ez a régi szólás-mondás adja a kezembe a tollat. Talán nem lesz érdektelen visszaemlékezni egy kicsit... mikor, mi is történt velem először. Az első impressziók örökké frissek maradnak... szeretjük megőrizni őket! Tehát: „Dallal kezdődik az emlékezésem!“ * Az első dalt — amelyre vissza tudok emlékezni — az édesanyámtól hallottam. Úgy vélem, ezzel valamennyien így vagyunk. Azt énekelte vékony, kissé félénk, kedves hangján: „Bánatosan zeng a madár, Vesztett párját siratja ...“ Ha behunyom a szemem, ma is élénken tisztán hallom e hangot és e dalt! És kisérni fog, amíg élek. A legna­gyobb földi áldás, hogy­­ tudunk emlékezni! Az első verset is az édesanyámtól hallottam. Petőfi verse: „Mondád, anyám, hogy álmainkat ferente festi égi kéz ...“ Nagyon tetszett nekem. De nem értettem. * Az első találkozás a halállal: „János vitéz“ Iluskája. Amikor meghalt... sirattuk napokig. Ez volt az igazi bánat, a legelső. Később, még egyszer bánatot okozott nekem Iluska. Ezerkilencszázhatban, a „János vitéz“ Ki­rály­ Színházi premierjén. Bánatos voltam, hogy ez a re­mek téma — nem énnekem jutott az eszembe! Az első „Szerkesztői üzenet“, amely megbírálta írá­somat, Forgó bácsi „Kis Lap“-jában jelent meg 1890-ben. Ma is tudom szóról-szóra, így szólt: F. Debrecen: „Egy nyári nap!“ Sok szép részlettel dicsekedik a te leírásod. Egészben véve azonban még nem való sajtó alá. Főleg azon okból, hogy messze van még „Egy nyári nap!“ Még egy szerkesztői üzenetre emlékezem. Egy bekül­dött novellámra volt válasz. Emlékszem pontosan min­den szavára. A Pesti Hírlap üzenetei között jelent meg az 1894-ik évben: F. Debrecen. Nem új ötlet ugyan, éppenséggel nem az, de oly naivul kedves, hogy érdemes volna a ki­dolgozásra, így, ahogyan van, olyan, mintha az ember karrarai márványból­­ kapubálványt látna. * Az első újságíró-munkám? Magasan kezdtem. Min­­gjárt szerkesztő lettem. A „Kis Regélő“ című folyóira­tot szerkesztettem, elejétől­ végig én irtára, akárcsak Bródy Sándor a „Fehér könyv“-et! Csakhogy én tízéves voltam és első gimnazista. A cimborítékon ott voltak az olvasók nevei és aláírásukkal igazolták, hogy fizettek-e már, vagy sem? Öt krajcár volt az olvasási díj. Irodalmi munkásságommal — aránylagosan akkor ke­restem legtöbbet az egész életemben. * Az első színdarab, amit láttam, a „Mikádó“ című operett, a debreceni Városi Színházban 1888-ban. A hú­gomat még nem vitték el a szüleim, hát ideadta a babáit, hogy azok lássák legalább a darabot. Én beváltottam az ígéretemet és az első felvonásban hat rongyos kis törött babát raktam ki a t­áholy pirosbársony peremére. * Az első versem Forgó bácsi „Kis Lap"-jában jelent meg 1894-ben. Címe ez volt: „A madárka búcsúja!“ Elhervadt a virág, Pusztul a határ is. Más hazába indul A dalos madár is. Fölszállott a légbe, Búcsúzó dalt zeneg: „Isten hozzád, fészkem, Ismerős táj és berek! Búsan suttog a fa, Búsan zúg a berek, Mintha azt susogná: Isten, Isten veled! Húsz évvel később találkoztam a pesti Andrássy-úton egy szép hölggyel, aki így szólt hozzám: — Jöjjön, teázzon velem! A szemközti cukrászdára mutatott. A cukrászda ele­gáns, drága hely volt, a hölgy gyönyörű volt és nekem nem volt — egy krajcárom se. Azt mondtam: — Egy pillanatra! Fölfutottam a szemközti ház második emeletére. Ott volt Pósa bácsi lapjának, az „Én Ujságom“-nak a szer­kesztősége. Expressz eladtam a „Madárka bucsujá“-t öt koronáért. Két perc múlva már — kértem a cukrászdában a tehát... hideg tejszínnel. De szendvicset nem mertem kérni hozzá! Az első érettségit Iglón tettem, az 1896-ik évben. Igen, az elsőt! Mert — fájdalom — másodikat is tet­tem, 1897-ben. Nagyon népszerű voltam az iglói professzorok közt. Alig tudtak megválni tőlem.. . Az első szmokingomat pesti jogász koromban csi­nálta Mikuska­­András szabómester, aki a Marokkói-ud­varban lakott, az Erzsébet-téren. Ez volt egyúttal az első perem. ■# Az első taxi, amit láttam, Párizson futott velem vé­gig. Juhász Jenő barátommal ültünk bele, aki minisz­teri fogalmazó kollégám volt a honvédelmi miniszté­riumban. Nem láttunk semmit Párizsból, csak a taxit néztük megkövülten. Minden pillanatban ugrott egyet... # Az első könyvem 1894-ben jelent meg. Tizenötéves voltam. A címe: „Virágszálak“ volt és versek voltak benne. Tábori Róbert írt hozzá­m,biztató előszót". * Első, egész estét betöltő darabom az „Iglói diá­kok“ volt. Kolozsvárott volt a bemutatója 1907-ben. Senki se bízott benne. A direktor, aki jó barátom volt, azt mondta: — Előadatom, nem bánom, ha — ketten nézzük is! Talán nem szerénytelenség, ha ideirom, hogy a da­rabot azóta, különböző helyeken, mintegy — kétezerszer adták ...# Az első honorárium? Az „Új idők“-ben jelent meg „Szerelem tudománya" címü verses vígjátékom. Harminc forintot kaptam érette! Hej, de ráfizettem azóta a szerelem tudományára! * Az első diploma. — És az utolsó! Kolozsvárott kaptam. Doktorrá avattak. A diploma latinul volt írva. Egy szót sem értettem belőle... Kezembe adták a diplomát! Ma sem értem. * Az első szerelem? Feketehajú, kékszemű asszony. Gyönyörű, kedves, nyulatságos, édes. Időpont: 1935! Vagy ahogyan a darabok előtt írják: „Jelenkor“ — avagy: „Napjainkban !“ Úgy van! Minden szerelemről azt hisszük, hogy: „Ez az első!... Farkas Imre. * *

Next