Pesti Hirlap Vasárnapja, 1935. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
1935-11-03 / 44. szám
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773—1805) egy alkalommal Biharban lévén, elhatározta, hogy meglátogatja költőtártársát, Bessenyei Györgyöt. Minthogy szükiben volt a pénznek, gyalog indult útnak, bár az agg költőjó messze lakott. Már fél napja rótta az országutat c csokonai, midőn azon kezdett aggódni, hogy eltévesztette az utat. Egy élő lélekkel nem találkozott útjában, akitől kérdezősködhetett volna. Végre felbukkant egy subás öregember. „No végre akadt valaki, akitől kérdezősködhetem“, gondolta magában Csokonai. És rákiáltott az atyalíra, mégpedig versben: Hallja-e kend, bácsi, Messze van-e Pusztakovácsit A bundás ember erre Így válaszolt: Menjen az úr szaporán, Még ma eléri talán. Csokonai elálmélkodott a verselő paraszton, de csakhamar kitalálta, hogy ki lehet a bundás öreg. — Bessenyei! — kiáltotta örvendezve és lekapta a kalapját. — Te meg, öcsém, nem lehetsz más, csak Csokonai Vitéz Mihály! — és megölelte fiatal költőtársát. I. FERENC (1494—1547) francia király egy este éppen akkor haladt el egy kis ház kapuja mellett, midőn egyik szolgálattevő tisztje csinos leánykát csókolt meg. — Bocsánat, felség! — csengett a tiszt megzavarodva. — Itt nincs helye bocsánatkérésnek, — jegyezte meg a király kedélyesen, — mi az ilyen dolgot nem tiltjuk, de — irigyeljük. WILLIAM HOGART (1697—1764) angol festőművész kevéssel halála előtt festett egy képet, mely maga a megtestesült keserű humor. E kép a földi élet múlandóságát állította szem elé egy törött kancsó, tövig elkoptatott seprő, egy puskatus és egy repedt harang rajzaiban. Volt továbbá a képen egy égő földgömb, rombadőlt ház s egy felütött színmű utolsó lapja e felírással: „Minden elmúlik“. Végül még egy törött festéklapot rajzolva a képre, letette ecsetjét s igy szólt: — Készen vagyok! Minden elmúlt. Egy hónapra e festmény befejezése után a művész meghalt. MINIATŰRÖK IV. IVÁN (1530—1584) orosz cár 1548-ban III. Keresztély dán királynak egy ütőórát e sorok kíséretében küldött vissza: „Én hiszek az Istenben, tehát semmi közöm az égi jegyekhez és planétákhoz.“ # JEAN UE LA BRUYÉRE (1645—1696) francia író mondta egy alkalommal: — Inkább kérdem meg egy öreg embertől, mikor fog meghalni, mint egy öreg asszonytól, — ki még tetszeni vágyik — mikor született? * LODOVICO ARIOSTO (1474—1533) olasz költőhöz egy bőbeszédű, üresfejű ember, miután sületlen fecsegésével már jó darabja kínozta, igy szólott: — Talán alkalmatlankodom önnek beszédemmel és hasznosabb munkától tartom vissza? — Csak beszéljen tovább, — válaszolta Ariosto — úgysem hallgatok beszédére. # KARL GOTZLAFF (1803—1851) német orientalista és hittérítő már kora ifjúságában kikerült Kínába, ahol a térítgetés mellett tudományos kutatásokat is végzett; élete vége felé már saját magát is kínainak tartotta. Pulszky Ferenc 1849-ben Kossuth Lajos londoni követe volt és a szabadságharc leverése után még néhány évig Londonban maradt. Egy alkalommal Richard Cobden angol politikus fényes estélyt adott, melyen hírneves spanyol, francia, amerikai, olasz és német személyiségek gyűltek össze. Megjelent az estélyen Pulszky is és Karl Gützlaff. A társaság egy kisebb csoportjában éppen arról beszélgettek, hogy Lajos Fülöp király elűzésével kikiáltották a francia köztársaságot. — Minthogy most jöttem Kínából, nem tudom, hogy mik ennek a köztársaságnak az alapelvei, — szólt bele a társalgásba Gützlaff. Pulszky lelkesen jegyezte meg: — Szabadság, egyenlőség, testvériség! — Mi, kínaiak — viszonta Gützlaff — már kétezer esztendővel ezelőtt ugyanerre a hármas alapelvre fektettük állami létünk súlyát, ám e hármas elv összhangbahozatala végett egy negyedik hasznos elvet is be kellett hoznunk és azóta csend és rend van országunkban. — S ha szabadna kérdeznem, mi az a negyedik elv? — érdeklődött Pulszky. —• A bambusz — felelte mosolyogva Gützlaff. II. JÓZSEF (1741—1790) császár utolsó betegsége előtt még egyszer megszemlélte a schönbrunni parkban levő szobrokat. Prokopp szobrász csoportozata, mely a menekülő Aeneast Anchises-szel és Ascanius-szal ábrázolja, sokáig lekötötte figyelmét. Kísérőjétől, Patuzzitól megkérdezte, hogy Aeneas hátrahúzódó lába nincs-e kissé nagyon kiterjesztve? — Felséges uram, — válaszolta Patuzzi — a félelem haladéktalanul szaporítja az erőt. — Igaz, — felelte a császár — de a félelem nem alkotja egyik lábát hoszszabbnak a másiknál. WILLIAM HOADLY angol orvos ötször nősült meg. Utolsó házassága alkalmával barátainak e kérdésére: „Honnan e kora megszabadulás nejeitől?“, őszintén bevallotta: „ Soha ellent nem mondani, kivétel nélkül igazat adni, hagyni tenni, amit akarnak; ez volt a mód, mely által azoktól oly hamar megszabadultam, miután az ilyen eljárásra, csendes indulatoskodásukban egymásután mind elhaltak. * AREZZOI GUIDO (XI. század), az avellanói kolostor apátja találta fel az olasz skálát és ezáltal a harmonikus zenét. A skála hangjainak nevét a Szent János himnusz sorainak első szótagjából vette. íme: Ut queant laxis Resonare fibris Mira gestorum Famuli tuorum Soivft polluti Labii reatum Nancta Joannes. Később az utolsó hang nevét a jóhangzás kedvéért Li-re változtatták. VOLTAIRE (1694—1778) francia költő nagyon kapzsi természetű volt. Midőn „Oedipus“ című szomorújátékát Párizsban előadták, megérdemlett nagy sikert aratott vele és az uralkodó Orleánsi herceg a szerzőnek egy medaillont akart ajándékozni az arcképével oly aranyláncon, aminőt Voltaire maga választ ki. Midőn tehát Launay aranyműves őt eziránt megkérdezte, Voltaira ezt válaszolta : — Vegye mintául a huzókút láncát. Csók on© Gutitoff zsef tőke 41