Képes Vasárnap, 1939. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)
1939-06-18 / 25. szám
SZERKESZTŐI ÜZENETEK F. Irma: Ne tegyen magának szemrehányást, hogy nem tudta lebeszélni barátnőjét arról az emberről. Nem a tanácsok döntik el az emberek cselekedeteit. Legalább is: többnyire nem, ösztönöknek, belső kényszereknek, indulatoknak vagy saját elgondolásainknak engedünk, amikor ezt megtesszük, vagy azt nem tesszük meg. A tanács leggyakrabban lepereg, főként a jó tanács, amelyet nehéz volna követni. Barátnője esetében pedig eleve reménytelen volt a dolog, hiszen lángoló szerelemről volt szó. Legjobb barátnője — így szól a „regény“ — úgynevezett jó házasságban élt előkelő állású urával Megértették egymást, de szerelemről ott nem volt szó. Szórakozás szép utazások, kellemes társasági élet, gyönyörű otthon és gondtalanság, ez volt a szép és elkényeztetett fiatalasszony osztályrésze. Gyermek nem volt, a fiatalasszony sokat sportolt s az egyik tenniszpartner, egy „filmszinész-szépségű“ fiatalember elkezdett neki udvarolni. A fiatalember művész volt, elragadó svádájú gavallér, jó táncos és híres Don Juan. A megtört asszonysziveket csak úgy hurcolta maga után — legalább is így suttogta a mendemonda. Levélírónk barátnője iránt — tisztelet és becsület — „komoly“ szerelemre gyulladt. Minél inkább látta, hogy ez az úriasszony nem tartozik a könnyű hódítások közé, annál makacsabbul ostromolta, sőt annál jobban hitette önmagával az asszonnyal, hogy végre megtalálta a „nagy“ és öröknek mondott szerelmet. Az asszony végül is szintén belészeretett. Felmerült tehát a válás kérdése s az újból való félhezmenés az udvarlóhoz. Itt kezdődött el levélírónk baráti szerepe, mert itt érzett ő, a beavatott, súlyos felelősséget. „Ne tedd" — mondotta sok balsejtelemmel —, „ez nem az az ember, akire rábízhatod magadat. Most halálosan szerelmes, mert ellentálltál, mert szép vagy, mert új aszszony vagy. A házasságban elér, megismer, és félő, hogy visszatér régi, hűtlen és csapodár természete. Mit fogsz akkor csinálni, te, aki a világ legjobb férjét, megkímélt életedet, békés otthonodat, pozíciódat, biztonságodat otthagytad érte? Nem beszélve arról, milyen megalázást és fájdalmat jelentene számodra az a feleségi helyzet...“ Ilyen okosan beszélt és igazat mondott levélírónk pár évvel ezelőtt, barátnője sorsdöntő napjaiban. Erre tért vissza mai levele, amely szomorú és részvéttel eltelt írás: barátnője, természetesen, férjhez ment szerelméhez, eleinte boldog volt , és ma szanatóriumban ápolják, megtört és megöregedett asszony, olyan keserves időket kellett átélnie férje mellett, aki azóta másba, egy kedves kis színésznőbe szeretett bele „halálosan“. Sok tanulság rejlik az egész történetben, sajnos, mindenki tanul belőle, csak az nem, akinek feje fölött kigyullad a ház. Csak az nem fogja megszívlelni soha, akinek voltaképpen szól... Az az egy azonban bizonyos: a tanácsadó nem tehet róla. Tizennyolc esztendős. Sajnálja, írja, hogy ez volt az utolsó év, amelyet nevelőintézetben töltött. Az „érett" kisasszonyoknak búcsút kell mondaniok mindannak, ami nyolc, hosszú tanéven keresztül kitöltötte az életüket, kiki hazamegy a szülői otthonba, ahol új feladatok, kötelességek, örömök várják. Most azt is illik végre megtudni, hogy mi az a háztartás, hogyan kell megvarrogatni azt, ami elszakadt, hogyan kell felnőtthöz illően felnőttek közt mozogni, miből áll az, mikor saját belátással műveljük tovább magunkat és végül eszünkbe juthat, hogy egy napon, ha a sorsunk is így akarja, férjhez megyünk ... Titokzatos szó: férjhez — amikor ma még fogalmunk sincs, ki és milyen lesz az a jövendőbeli? Nem árt ez a sok töprengés a sok új fogalom és elgondolás előtt, az új élet küszöbén. Oly szép és várakozásteljes mindaz, ami egy fiatal lány életében ilyen korban és ilyen szerencsés körülmények között történik, hogy ki kell élvezni, mint a szép májusok mindenik napját. Mint a szép májusokét, nem olyanét, amilyen az idei, hideg és esős volt. Mert ezek bizony: a kivételek. És a kivételek erősítik a szabályt, ahogy azt egy érett kisaszszonynak illik tudnia. Költő 17. Csokonai Lilláját polgári nevén Vajda Juliánnának hívták. Vajda Pál jómódú komáromi gabonakereskedő leánya volt, „deréktermetü, kinyilt homloku, interessáló ábrázatú, szőke és tűzszemü leányka“. Mikor a költő Lillát megismerte, megszerette és feleségül kérte, huszonnégy éves volt, vén diák, kit a debreceni kollégium kicsapott, költő, kinek nem volt exisztenciája, hanem egyesek pártfogásából és vendégszeretetéből élt. A leány, a szép Vajda Juliánna, akivel Bédi János csizmadiamester házában találkozik, úgy érzi, viszontszereti. Ígéri, hogy hozzámegy — de egybekelésükhöz, természetesen, még az atyai áldás, a gabonakereskedő beleegyezése is szükséges. Ez a beleegyezés, amint várható volt, sohasem adódott, aminthogy a szorgalmazott gimnáziumi-tanári állást se kapta meg Csokonai, akit egyszer már QjutbmMYI FOGKRÉMPOR DISZSZÓRÓ ISO FILLÉR A VAKÍTÓ FEHÉR FOGAK TÜKÖRBEN ELLENŐRIZHETŐK! MINDENÜTT KAPHATÓ ! * AUTOMENTH FOGAT MENT RENDSZERVÁLTOZÁS A NEDVES FOGKEFÉN TERMELŐDIK A HABOS, DÚS, TÖMÖR FOGKRÉM KIADÓS, MERT Csipetnyit FÉLÉVRE ELEGENDŐ a nedves MENNYISÉG 90 FILL. Debrecenben, ahol egy osztály tanítását és erkölcsi nevelését rábízták, súlyos fegyelmi kihágások miatt felfüggesztettek. A kihágások olyasmiből álltak, hogy Csokonai versenyt ivott az erdőben tanítványaival, hogy az osztályt a leckeórán tanítás helyett énekeltette és — horribile dictu! — velük együtt gúnyolta ki egyik vagy másik tanár urat. Alacsony dolgokról azonban a szemérevetett kihágások bűnlajstromán sohasem volt szó. Nos, ennek a sehonnai, csavargó, betűvető és mihasznán verselő imposztornak csak nem adja oda leányát se 1797-ben, se azelőtt, se azután — egy tisztes és jómódú gabonakereskedő. Lilla, az érdekes arcú, szőke és tüzesszemű Lilla belátja, hogy apjának igaza van, kiadja útját Csokonainak és engedelmes polgárlányka létére, könynyű szívvel megy férjhez máshoz. Nem baj, Lilla azért ilyenformán, és talán pontosan így, sorsszerűen kellett Vitéz Mihály életében. Mert a józan kis Lilla nélkül, hogyan születtek volna meg, azok a mámoros és magyarzamatu férfiversek, amelyek, amig nyelvünk él, minden igaz érzésű magyart el fognak ragadni. A melléklet szerkesztéséért BÖNYI ADORJÁN, kiadásáért dr. KOVÁCS DEZSŐ felelős. (Megjelenik hetenként. Egyes példány ára 20 fillér.) Pesti Hirlap R. T. kiadása, Légrády Testvérek R. T. nyomása. Budapest, V., Vilmos császár ut 78. Nyomdaigazgató: KERTÉSZ ÁRPÁD.