Képes Vasárnap, 1939. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)

1939-06-18 / 25. szám

SZERKESZTŐI ÜZENETEK F. Irma: Ne tegyen magának szemrehányást, hogy nem tudta le­beszélni barátnőjét arról az ember­ről. Nem a tanácsok döntik el az em­berek cselekedeteit. Legalább is: többnyire nem, ösztönöknek, belső kényszereknek, indulatoknak vagy saját elgondolásainknak engedünk, amikor ezt megtesszük, vagy azt nem tesszük meg. A tanács leggyakrabban lepereg, főként a jó tanács, amelyet nehéz volna követni. Barátnője ese­tében pedig eleve reménytelen volt a dolog, hiszen lángoló szerelemről volt szó. Legjobb barátnője — így szól a „regény“ — úgynevezett jó házasságban élt előkelő állású urá­val Megértették egymást, de szere­lemről ott nem volt szó. Szórakozás szép utazások, kellemes társasági élet, gyönyörű otthon és gondtalan­ság, ez volt a szép és elkényeztetett fiatalasszony osztályrésze. Gyermek nem volt, a fiatalasszony sokat spor­tolt s az egyik tenniszpartner, egy „filmszinész-szépségű“ fiatalember elkezdett neki udvarolni. A fiatal­ember művész volt, elragadó svádájú gavallér, jó táncos és híres Don Juan. A megtört asszonysziveket csak úgy hurcolta maga után — legalább is így suttogta a mendemonda. Levél­írónk barátnője iránt — tisztelet és becsület — „komoly“ szerelemre gyul­ladt. Minél inkább látta, hogy ez az úriasszony nem tartozik a könnyű hó­dítások közé, annál makacsabbul os­tromolta, sőt annál jobban hitette ön­magáva­l az asszonnyal, hogy végre megtalálta a „nagy“ és öröknek mon­dott szerelmet. Az asszony végül is szintén belészeretett. Felmerült tehát a válás kérdése s az újból való félhez­­menés az udvarlóhoz. Itt kezdődött el levélírónk baráti szerepe, mert itt érzett ő, a beavatott, súlyos felelős­séget. „Ne tedd" — mondotta sok balsejtelemmel —, „ez nem az az em­ber, akire rábízhatod magadat. Most halálosan szerelmes, mert ellent­­álltál, mert szép vagy, mert új asz­­szony vagy. A házasságban elér, megismer, és félő, hogy visszatér régi, hűtlen és csapodár természete. Mit fogsz akkor csinálni, te, aki a világ legjobb férjét, megkímélt éle­tedet, békés otthonodat, pozíciódat, biztonságodat otthagytad érte? Nem beszélve arról, milyen megalázást és fájdalmat jelentene számodra az a feleségi helyzet...“ Ilyen okosan beszélt és igazat mondott levélírónk pár évvel ezelőtt, barátnője sors­döntő napjaiban. Erre tért vissza mai levele, amely szomorú és rész­véttel eltelt írás: barátnője, termé­szetesen, férjhez ment szerelméhez, eleinte boldog volt , és ma szana­tóriumban ápolják, megtört és meg­öregedett asszony, olyan keserves időket kellett átélnie férje mellett, aki azóta másba, egy kedves kis szí­nésznőbe szeretett bele „halálosan“. Sok tanulság rejlik az egész törté­netben, sajnos, mindenki tanul be­lőle, csak az nem, akinek feje fölött kigyullad a ház. Csak az nem fogja megszívlelni soha, akinek voltakép­pen szól... Az az egy azonban bizo­nyos: a tanácsadó nem tehet róla. Tizennyolc esztendős. Sajnálja, ír­ja, hogy ez volt az utolsó év, amelyet nevelőintézetben töltött. Az „érett" kisasszonyoknak búcsút kell monda­­niok mindannak, ami nyolc, hosszú tanéven keresztül kitöltötte az életü­ket, kiki hazamegy a szülői otthon­ba, ahol új feladatok, kötelességek, örömök várják. Most azt is illik végre megtudni, hogy mi az a ház­tartás, hogyan kell megvarrogatni azt, ami elszakadt, hogyan kell fel­­nőtthöz illően felnőttek közt mozog­ni, miből áll az, mikor saját belá­tással műveljük tovább magunkat és végül eszünkbe juthat, hogy egy napon, ha a sorsunk is így akarja, férjhez megyünk ... Titokzatos szó: férjhez — amikor ma még fogal­munk sincs, ki és milyen lesz az a jövendőbeli? Nem árt ez a sok töp­rengés a sok új fogalom és elgondo­lás előtt, az új élet küszöbén. Oly szép és várakozásteljes mindaz, ami egy fiatal lány életében ilyen korban és ilyen szerencsés körülmények kö­zött történik, hogy ki kell élvezni, mint a szép májusok mindenik nap­ját. Mint a szép májusokét, nem olyanét, amilyen az idei, hideg és esős volt. Mert ezek bizony: a kivé­telek. És a kivételek erősítik a sza­bályt, ahogy azt egy érett kisasz­­szonynak illik tudnia. Költő 17. Csokonai Lilláját pol­gári nevén Vajda Juliánnának hív­ták. Vajda Pál jómódú komáromi gabonakereskedő leánya volt, „de­­réktermetü, kinyilt homloku, interes­­sáló ábrázatú, szőke és tűzszemü leányka“. Mikor a költő Lillát meg­ismerte, megszerette és feleségül kérte, huszonnégy éves volt, vén diák, kit a debreceni kollégium ki­csapott, költő, kinek nem volt exisz­­tenciája, hanem egyesek pártfogásá­ból és vendégszeretetéből élt. A leány, a szép Vajda Juliánna, akivel Bédi János csizmadiamester házában találkozik, úgy érzi, viszontszereti. Ígéri, hogy hozzámegy — de egybe­kelésükhöz, természetesen, még az atyai áldás, a gabonakereskedő bele­egyezése is szükséges. Ez a bele­egyezés, amint várható volt, sohasem adódott, aminthogy a szorgalmazott gimnáziumi-tanári állást se kapta meg Csokonai, akit egyszer már QjutbmMYI FOGKRÉMPOR DISZ­SZÓRÓ ISO FILLÉR A VAKÍTÓ FEHÉR FOGAK TÜKÖRBEN ELLENŐRIZHETŐK! MINDENÜTT KAPHATÓ ! * AUTOMENTH FOGAT MENT RENDSZERVÁLTOZÁS A NEDVES FOGKEFÉN TERMELŐDIK A HABOS, DÚS, TÖMÖR FOGKRÉM KIADÓS, MERT Csipetnyit FÉLÉVRE ELEGENDŐ a nedves MENNYISÉG 90 FILL. Debrecenben, ahol egy osztály taní­tását és erkölcsi nevelését rábízták, súlyos fegyelmi kihágások miatt fel­függesztettek. A kihágások olyasmi­ből álltak, hogy Csokonai versenyt ivott az erdőben tanítványaival, hogy az osztályt a leckeórán tanítás he­lyett énekeltette és — horribile dictu! — velük együtt gúnyolta ki egyik vagy másik tanár urat. Ala­csony dolgokról azonban a szemére­­vetett kihágások bűnlajstromán so­hasem volt szó. Nos, ennek a sehon­­nai, csavargó, betűvető és mihasz­nán verselő imposztornak csak nem adja oda leányát se 1797-ben, se azelőtt, se azután — egy tisztes és jómódú gabonakereskedő. Lilla, az érdekes arcú, szőke és tüzesszemű Lilla belátja, hogy apjának igaza van, kiadja útját Csokonainak és en­gedelmes polgárlányka létére, köny­­nyű szívvel megy férjhez máshoz. Nem baj, Lilla azért ilyenformán, és talán pontosan így, sorsszerűen kel­lett Vitéz Mihály életében. Mert a jó­zan kis Lilla nélkül, hogyan szület­tek volna meg, azok a mámoros és magyarzamatu férfiversek, amelyek, amig nyelvünk él, minden igaz ér­zésű magyart el fognak ragadni. A melléklet szerkesztéséért BÖNYI ADORJÁN, kiadásáért dr. KOVÁCS DEZSŐ felelős. (Megjelenik hetenként. Egyes példány ára 20 fillér.) Pesti Hirlap R. T. kiadása, Légrády Testvérek R. T. nyomása. Budapest, V., Vilmos császár­ ut 78. Nyomdaigazgató: KERTÉSZ ÁRPÁD.

Next