Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1940-04-07 / 14. szám
Háború az árvíz ellen A rendkívül kemény tél, a nagy mennyiségben leesett hótömegek a szakembereket kellő időben figyelmeztette arra, hogy az olvadás beálltakor a tavaszi áradások a szokottnál nagyobb mértékben fogják az országot elönteni. (Szerencsés körülménynek tekinthető, hogy márciusban az időjárás elég hideg volt és így az olvadás csak fokozatosan következett be.) A folyók kiléptek medrükből, gátakat szakítottak át, községek egész sorát lepték el és óriási termőterület került víz alá. A medencékben felhalmozódott hatalmas hótömegből belvizek képződtek, amelyeket a megfagyott föld nem tudott felszívni és így a folyóktól, patakoktól távol fekvő területeken is valóságos tengerek képződtek. Az árvizeknek földrajzi és meteorológiai előzményei vannak. Az Alföld óriási síksága természetes területe az árvizeknek. Magas hegyek veszik körül, melyeken mindig nagyobb a csapadék és ahonnan a vizek a középpont felé törekedve futnak az Alföld szívébe. Már az ősidőkben is ez a terület volt az árvizek színhelye. A hat és félmillió holdból kereken négymillió volt az, melyet még száz évvel ezelőtt is úgyszólván állandóan elborított az ár. Ezen a nehéz területen kellett a magyar vízimérnököknek életet és kultúrát teremteni. Az árvizek szempontjából a Duna vize jelentősen különbözik a Tisza völgyétől. A Duna medre keskeny. A Tisza völgye széles, megfelelő lehetőség nyílik meg a jégtáblák szétterülésére. Egyes helyeken a Tiszának kilométerenként mindössze 2 centiméter az esése. Ezt az esést is csak a szabályozás után érték el. A szabályozás előtt a kiöntött Tisza két oldalán messzire széthúzódott és gyakran hat hónapig is kint volt a medréből. Feljegyzések szerint Szegedről a vásárosok még 1830-ban is kompokon mentek Kikindára. Az időjárás enyhülése rendszerint a Földközi tenger felől jön. Először a Száva medencéjét éri el. Az árhullám elviszi a jeget a Száváról és a belgrádi partokról. A Dráva rendszerint együtt árad a Dunával. A két folyón együtt indul meg a jég. Ha a két nagy folyó áradása összetalálkozik, megtörténik a baj. Ez játszódott le a márciusi áradásoknál. Fokozta a veszedelmet, hogy a német Dunáról hatalmas jégtorlaszok jöttek a magyar szakaszra és elrekesztették a víz útját. A jégtömegek el-elszakadtak ugyan egymástól, de a kanyarodóknál, szigetcsúcsoknál újból összetorlódtak. A Tiszán a jég rendszerint nem okoz bajt, a hullámtér 2—3 kilométer széles, az eredetileg 200 méteres jégpáncél nagy felületen eloszlik. Ez idén azonban a folyók vizén felül az olvadó hólét is le kellett vezetniük az alföldi folyóknak. Az Alföldön hó alakjában mintegy 5—6 milliárd köbméter víz halmozódott fel, amelyből csak nagyon kevés párologhatott vagy szivároghatott el. Ehhez a mennyiséghez még hozzájárult a Felvidékről és Erdélyből betörő víztömeg. A dunátúli folyók, a Zala, a Kapos, a Sió, Koppány és a Sárvíz március közepén a hirtelen betört hőhullám folytán megduzzadtak és a húsz fokos meleg a hótakarókat is elolvasztotta. A másfél hónapra való vízmennyiség két nap alatt szabadult fel s ez okozta a dunántúli árvizeket. A hivatalos körök számítottak a belvizekre és különleges intézkedések történtek az ármentesítő társulatoknak szénnel és egyéb szükséges anyagokkal való ellátására. Azonban ilyen nagyméretű katasztrófákra nem lehet előkészülni. A gátépítők nem méretezhetnek olyan magas vízállásra, mint amilyen ez évben bekövetkezett. Amennyiben mégis megtennék, olyan hatalmas költségeket jelentene, amely az időnként megismétlődő rendkívüli árvizek esetében sem fizetődnék ki. A száz évben egyszer előforduló vízmennyiségre szivattyútelepeket sem lehet méretezni. A magyar árvédelem a külföldi szakkörök véleménye szerint is kitűnően van megszervezve. Néhány évvel ezelőtt az amerikai Mississippi folyó szabályozásával foglalkozó mérnökök tanulmányúton voltak Magyarországon és csodálkozva látták, hogy a magyar vízvédelem aránylag csekély költséggel mily sokat teljesített. Az ország területén 7200 kilométer árvédelmi gát van és mintegy 17.000 kilométer hoszszúságú belvízcsatorna képezi a vízvédelmet. A 178 szivattyútelep másodpercenként körülbelül 200 köbméternyi vízmennyiséget tud elszállítani. Az árvizek által veszélyeztetett területek a trianoni Magyarország termőföldjének 22 százalékát jelentik. Amennyiben az árvízvédelmet minden tekintetben biztosítani akarnánk, csatornahálózatunkat legalább a kétszeresére, szivattyútelepeink számát a háromszorosára kellene emelni. Ezeknek a védelmi berendezéseknek a megépítésére 200 millió pengőre volna szükség. A Sajó, a Hernád, a Zagyva és a Szamos folyók szabályozása legégetőbb feladataink közé tartozik. A szakkörök véleménye szerint az elkövetkezendő nagyobb felmelegedés és ennek következtében beálló hirtelen olvadás már nem fenyegeti nagyobb árvízveszéllyel az országot. Jelentősebb hóolvadás már legfeljebb csak a kárpátaljai folyókon lehet. Ha ez a bekövetkezendő hirtelen felmelegedés sok csapadékot is hoz, csak a kisebb folyók vize árad újból meg. A jelenleg víz alatt álló földekről a víznek eltávolodása kizárólag az időjárástól függ. Nagyrészt lapos területek vannak elöntve, a belvizeink már csekély apadás esetén is könnyen felszabadulnak. Az idei árvíz mezőgazdasági következményeit ma még nem ismerjük, azonban közgazdasági szempontokból számítani kell az árvízsújtotta területek adóelengedésével, a rombadőlt házak újjáépítésének költségével, megfelelő mennyiségű vetőmag újbóli bevetésével. .. 1. Alsó kép: katonai ponton menti a lakosságot Pócsmegyeren. Képek az árvíz pusztításairól. Baloldalon: elöntött rész Budafokon. Jobboldalon: Tolna egyik utcája víz alatt. Alsó kép: vízben álló ház Pócsmegyeren. A földművelésügyi minisztérium vízrajzi intézetének vízjárási térképe az árvízveszedelem csúcspontján, március 28-án. A sűrű vonalozású sávok az áradó, a pontozott sávok az apadó folyókat és árvízterületüket fogják közre. A szaggatott vonalkázás a legmagasabb vízállást jelzi.