Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-13 / 41. szám
mindennap foglalkozom és mikor készülök el, azt nem tudnám megmondani. A biblia eredeti nyelvezetét átmagyarosítani nagyon nehéz, mert hisz sok kifejezését még a szavakban oly gazdag magyar nyelvvel sem lehet sokszor helyesen és megfelelően pótolni. A püspök híres arról, hogy színtiszta magyarsággal prédikál. Idegen kifejezést alig használ. Híve az úgynevezett közmondások stílusának, a világos, mindenki számára érthető, egyszerű és nyelvezetében mégis oly szép — magyar beszédnek. Pompás magyaros stílus jellemzi irodalmi munkásságát is. Eddig negyvenöt önálló műve jelent meg. Tagja a Petőfi Társaságnak, a Gyóni Társaságnak, a Gárdonyi Társaságnak, a Nagykőrösi Arany János Körnek, a Luther Társaságnak, a Protestáns Irodalmi Társaságnak, a németországi Luther Akadémiának és még soksok belföldi és külföldi irodalmi, tudományos egyesülésnek. Több egyetem díszdoktorrá választotta. Mint egyházvezető és egyházdiplomata is híressé tette nevét. Hívei, mint a magyar evangélikus istentiszteleti rend megnyítóját és egységesítőjét tisztelik. Hosszú időn át részt vett, mint a magyar evangélikus egyház képviselője szinte valamennyi külföldi egyházi gyűlésen, összejövetelen. Mikor az amerikai evangélikus magyar egyházak szervezésének szükségessége merült fel, az államkormány és a hazai egyetemes evangélikus közgyűlés 1914-ben Raffay Sándort küldte ki Amerikába. Hosszú időn át tanulmányozta a németországi vallási mozgalmakat is. El lehet róla mondani, hogy mindig száz keze volt. Mialatt egyházkerületében egymásután építtette a templomokat, mialatt részt vett a hazai nagy felekezeti problémák békés megoldásában, mialatt ellátta a budapesti lelkészi teendőket és szünet nélkül gyógyította a lelki betegeket, ugyanakkor mindig jutott ideje arra is, hogy a külföldön élő evangélikus magyarok sorsával törődjön, neves barátokat szerezzen a magyar hazának. A lelkibetegek orvosa — Hogyne, vállvetve kell dolgoznunk, hisz idehaza az evangélikusok kisebbségi egyházat alkotnak és így természetesen nehezebb is a sorsuk, mint például Svédországban, Norvégiában, Dániában, Németországban — mondja a püspök. — A világnézetek kavargásának idejét éljük. Az egész világ nagy belső átalakuláson megy keresztül és ez a belső átalakulás a vallást is érinti. Sok gondot okoz nekünk például a vegyesházasságok ügye. Ma a vegyesházasságok kérdése megoldatlan és káros, mert sok esetben a családi békét is feldúlja. — Nem lebecsülendő jelenség az sem, hogy a lelkibetegek száma nem akar csökkenni. Bennünket, vezető lelkipásztorokat nagyon sokan felkeresnek, hogy elmondják, meggyónják bajukat. Jól tudják, hogy a lehetőséghez képest segítünk a betegen, hogy a jó testvérhez illően fogadjuk őket. Pedig a helyzetünk nem könnyű, mert az emberek rendszerint, akár a testibetegség esetén, nagyon megkésve keresik fel lelkibetegségük orvosát, a papjukat. Raffay Sándor hirtelen mintha végig gondolna azon a sok-sok emberen, akivel neki, a lelkipásztornak, az életében már dolga volt. Egyszer, mikor elárvult volt és elárult a hős magyar s rázuhogott kegyetlenül egy átkos, véres zivatar s az őrület szétrombolta az ezeréves szent hazát, bitang kezek összetörték a talizmán-turulmadárt. Turulmadár büszkén állott szoborba öntve őrhelyén, a Kárpát ormain körül Dévénynél és a Cenkhegyén, Munkácson és Verecke ormán s mindenütt, hol magyar lakott, mit drága vérrel öntözött és tengerkönnyel áztatott. Szegény, büszke turulmadár húsz évig a porba zúzva! Mint Phönix a poraiból feléledtél ime újra! — Bizony sok újszülöttet megkereszteltem és sok halottat eltemettem. Mikszáth Kálmán, Hermann Ottó, Vízvári Gyula, Kossuth Ferenc, Gömbös Gyula, Szontagh Félix, Papváry Elemérné — csak egy-két név a sok közül —, én búcsúztattam őket utolsó Útjukon. A közismert egyéniségek, egy nagy író, nagy színész, nagynevű természettudós, híres politikus, lánglelkű költő, előkelő kormányférfiú utolsó búcsúztatása mindig jelentős munkát ró a lelkészre, hisz a búcsúbeszéd elmondása előtt át kell tanulmányoznunk az illető életének egész történetét. A püspök, mint könyvkötő és asztalosmester A püspök dolgozószobája valóságos kis könyvtár. Könyveinek száma meghaladja a háromezret. — A felső sorokban lévő hatszáz darab könyvet magam kötöttem be! — jegyzi meg mosolyogva és az üveges könyvszekrények felső polcaira mutat. Megtudom, hogy Raffay Sándor titkos tanácsos, evangélikus püspök egyben nemcsak kitűnő könyvkötő de asztalos és faesztergályos mester is. — Mikor a kommunisták reám is kivetették hálójukat és Fáber egyházlikvidáló népbiztos fenyegetett, megmondtam neki,hogyha a jó Istentől nem fél, az én sorsom ne zavartassa őt szégyenletes munkájában, mert ha én nem lehetek püspök és lelkipásztor, mint asztalos, faesztergályos vagy mint könyvkötőmester is megkeresem családom és a magam kenyerét! Raffay Sándor különben is már sokszor keményen szembenézett az élettel. Lelkészi pályafutását is olyan faluba kezdte, ahol a gazdalegény virtuskodása alig ismert határt és attól sem riadtak vissza, hogy saját papjukat megtámadják. Dehát a jó vívó és jó tornász, a hatalmas termetű és hatalmas erejű Raffay Sándorban ugyancsak emberükre akadtak. Pozsonyban, mint akadémiai profeszszor arra vállalkozott, hogy hat teljes éven át ingyen, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül látta el a papi teendőket. — Mindig igyekeztem, hogy megbirkózhassak az elvégzésre váró feladatokkal — mondja a püspök. — Vigyáztam arra is, hogy bizonyos derű, humor éljen bennem. Természetesen a csípős, falánkos, csúfondáros humorizálásnak nem vagyok a barátja, de tudom, hogy aki lelkének derűjével szemléli a világot, az csak azt állapíthatja meg, hogy az élet — szép! A baj az, hogy az emberekben egymással szemben nem lángol eléggé a testvéri szeretet érzése, hogy az emberek nemigen hajlandók arra, hogy kíméljék egymást, hogy nem tudják magukat eléggé fékezni, hogy sokszor kiüt a kultúrálatlanságuk. Pedig az élet igazán akkor szép, ha őszinte felebaráti szeretettel szeretjük, istápoljuk egymást... Raffay Sándor dolgozószobájából jobbra a lakás egyik szalonja, balra tágas ebédlő nyílik. Az ebédlőn túl vannak a különböző lakószobák. A szobák során végiglátni. Mindenütt cserepekben, vázákban virág, kedves, egyszerű falusi virágok. Erről a lakásról bátran el lehetne mondani, hogy Budapest legderűsebb lakása. Aki itt, a sok virág, derű, napfény között köszöntheti Raffay Sándort, a szeretet püspökét, az ezt a látogatást soha többet nem tudja elfelejteni. Kelemen Ernő: Ismét büszke szárnyat kaptál, összeforrott széttört tested s a nagy magyar feltámadást diadallal hirdetheted. A sok széttört turulmadár mind testet ölt és szárnyat kap, ismét őrhelyére állhat, hogy ne bántsák a hős magyart. Csak egyszer volt Mohács, Mohi s kutyavásár öreg Budán! Immár Árpád vitézei száguldnak a hadak útján! Már nem vagyunk elárvultak, hajnal pirkadt az egünkre, hiába raktak bilincset Trianonban a kezünkre. Nem száll már sok rablóhajtás e szent földről a nagy égig, turulmadár, hű madarunk, álljál őrt új ezer évig! vitéz Gereőffy Géza: Turulmadár Gróf Teleki Pál miniszterelnök a képviselőház ünnepi ülésén beterjeszti a keleti és erdélyi országrészeknek az anyaországhoz való visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot Az aradi vértanuk ünnepe a Szabadság-téren. — Alsó kép: az erdélyi ezredek zászlóit vitéz Aggházy Kamill ezredes átadja a frontharcosoknak.