Képes Vasárnap, 1941 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1941-03-23 / 12. szám
Bartók Béla hatvanéves A kilencszázas évek elején történt, hogy Richter János, a világhírű magyar származású karmester, Wagner személyes híve és lelkes apostola, a londoni filharmonikusok egy hangversenyén bemutatott egy magyar kompozíciót. A címe: „Kossuthszimfónia“ volt, szerzője ismeretlen, fiatal magyar zeneszerző: Bartók Béla. A műben nemcsak merész és újszerű muzsika volt, hanem politikai időszerűség is. Akkor lobogott legmagasabban a magyar nemzeti függetlenségi törekvések zászlaja. „Hatvanhét“ sáncait akkor ostromolták leghevesebben „negyvennyolc“ rohamcsapatai a parlamentben, a vármegyei közéletben és a gazdasági aspirációk területén. A Londonban, majd nemsokára itthon is bemutatott zenemű visszatükrözte ezt a hadállást: kigúnyolta a Gotterhaltot és himnikus dicsfénnyel ragyogta körül a Kossuth-nótát. A szerző, Bartók Béla, a Zeneakadémia zongora- és zeneszerzési tanszakának nagyreménységű neveltje, huszonkét éves volt akkor. 1881-ben, a temesmegyei Nagyszentmiklóson született, így hát az idén, március 25-én tölti be hatvanadik életévét. Márciusi ifjúnak érezte magát szívvel-lélekkel a fiatal Bartók. Külsőségekben is annak mutatkozott. Zsinóros magyar ruhát, Petőfinyakkendőt viselt. A nemzeti gondolat bevitette első művészi megnyilatkozásaiban. Liszt és Mosonyi nyomdokain akart haladni mint zeneszerző. Ennek feltűnést keltő jeleit adta a Kossuth-szimfóniát követő műveiben. Már ebben a kezdő korszakában művész-ösztöne új csapásokat keresett, hangképzelete a leghaladottabb külföldi irányzatok (Strauss, Debussy stb.) eredményeit is készséggel fogadta be és fejlesztette tovább. Neve, amelyet zongoraművészi sikerei is korán ismertté tettek, hamarosan a vele szinte egykorú Kodály Zoltánéval társulva kapott egyre messzebbre világító tündöklést. Ők ketten lettek megindítói és vezérei annak a mozgalomnak, amely a magyar faj tősgyökeres zenei megnyilatkozásainak egybegyűjtését, tudományos rendezését tűzte ki célul A program megvalósításával párhuzamosan mindketten a feltárt népzenei kincs varázsától megittasulva és megtermékenyülve folytatták alkotó tevékenységüket. Munkásságukkal, példájukkal, tanításukkal a magyar zene új, nagy korszakát teremtették meg. Bartók, mint a művészet forradalmi újítói általában, sokáig értetlenséggel találta magát szemközt. Újszerű és merész disszonanciái sértették a klasszikusromantikus hagyományon nevelkedett közönség hangérzékét. Zenei nyelvezetét, jóllehet, vagy talán éppen mert ősnépi elemekből született meg, sokan idegenszerűnek érezték, démoni erejű mondanivalóit, korlátlanul egyéni kifejező formáit visszautasították. Viták kerekedtek, pártok és ellenpártok alakultak körülötte. Bartók tántoríthatatlanul hű maradt önmagához, soha másra, mint a benne élő igazságnak parancsszavára nem hallgatott. Kristálytiszta művészerkölcse, acélos akarata világító és serkentő példaadás minden magascélú emberi törekvés számára. Lángelméjét ma már az egész művelt világon ismerik és csodálják, annak minden megvillanását komoly, mondhatni izgatott érdeklődés fogadja. Hatvanadik születésnapjáról csak távollétében emlékezhet meg a magyar társadalom. A múlt ősszel feleségével és tanítványával, Bartókné Pásztory Ditta zongoraművésznővel együtt Amerikába hajózott, hogy eleget tegyen az előző évi amerikai útja alkalmával kapott koncertmeghívásoknak. A jelenlegi viszonyok közt aligha várható, hogy egyhamar visszatérjen. Tudományos munkásságának betetőzését, a magyar népdalgyűjtés anyagának akadémiai kiadását nagy fegyvertársa, Kodály Zoltán készíti elő. Ő maga pedig az újvilágban is a magyar faj szellemi megújhodásának, új, szabad munkaterületeken való érvényesülésének ügyét szolgálja, saját ,kimeríthetetlen mélységű géniuszának hatalmas erejével. Itthon már felnőtt egy nemzedék, amely nem félő tisztelettel, hanem a megértés természetességével fogadja be Bartók művészetét. L. V. Bartók Béla. Bartók Béla 1930 februárjában székfoglalóját mondja a Tudományos Akadémián, Bartók Béla zongorája mellett. Előtte Gertler Endre áll. — Alsó kép: Bartók és felesége, Pásztory Ditta kétzongorás hangversenye a Zeneakadémián. 189