Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-03-24 / 24. szám
lenségére nézve is biztosabb lesz a’ nemzet. — Nehéz a’ haladásnak pályája, mert az ellenkező magányérdekek ezreivel kell küzdeni , mellyek, hogy önmagokat védjék, gyakran minden lépést polgári alkotmány felforgatására intézettnek kiáltanak. De fontos is az, mert minden lépéstől a’ nemzet jövendője függ. A’ törvényhozásnak a’ nemzet jelen szükségeit kell főkép tekintetbe venni; de figyelemmel legyen egyszersmind arra is, hogy midőn az alkotott törvények a’ jelent tetszőleg kielégítik, a’ jövendőnek kifejtését meg ne kössék, vagy annak helytelen irányt ne adjanak. Nemzetünk is föllépett a’ békés haladásnak e’ pályájára; csekély az, a’ mi eddig történt, csak gyönge kezdet, de az első nehéz lépés már meg van téve; mert ismerjük, sőt mélyen érezzük törvényeink számos hiányait, ’s keblünkben élénk, nem mulékony ösztön támadott, pótolni a’ hiányt, ’s javítva változtatni , a’ mit rossznak ’s károsnak ismerünk. Ezen érzés pedig ’s ezen ösztön létre hozzák majd azon erőt, melly a’ jónak eszközlésére szükséges. Hajdan a’ véres harczok szünetlen küzdései között csak egy szent kötelességet ismertek őseink hazájok iránt, vérrel is védni annak jogait, függetlenségét. Korunkban ezen szent kötelességgel még egy másik párosult: kifejteni a’ nemzetnek szunnyadó erejét, tj életet adni a’ szorgalomnak, ’s az annyi véren vásárlótt béke áldásai között virágzásra emelni a’ hazát, mellyet őseink vére vívott ki, ’s ismét őseink vére tartott meg számunkra; ’s a’ ki ezen kötelességet nem teljesíti, mert a’ sértett magányérdekek felzudult zajától visszaijed, az gyáva, szintúgy mint a’ ki az ellenség fegyverétől félve, hazája védelmére föl nem kelt, midőn hajdan a’ fölkelés jelét, a’ véres kardot, hordozták szét az országban. A’ki hazája kifejlődésére minden legkisebb áldozattól irtózik, az épen olly kevéssé szereti hazáját, mint a’ ki a’ hon védelmezésének kötelességét csak kényszerítve teljesíti, ’s többet nem tesz, mint a’ mire hatalom vagy törvény kényszerítik; mert a’ tespedésnek életölő álma lassú halál, és méginkább semmivé teszi a’ nemzetet ’s annak függetlenségét, mint a’ fegyveres ellenség dúlása. A’ feldúlt országnak eldarabolt ereje ismét össszeállhat, ’s idő és körülmények kedvezésével megtörheti az ellenség hatalmát; de a’ tespedésben kialudt nemzeti erőt semmi hatalom többé vissza nem hozza. — A’ vélemények különbsége haladási kérdések felett ’s az ebből származott elmesurlódások el nem ölik a’ haladás ösztönét, sőt annak uj erőt adnak, csak gyülölség és üldözés ne párosuljon velök ; mert ekkor a’ vélemények sérthetlen szabadsága van elnyomva, melly nélkül nincs szabad tanácskozás. Alkotmányos nemzeteknél, hol csak a’ többség határoz, minden lépés csak akkor biztos, midőn a’ kifejtett eszméket az okoknak győző ereje ’s az igazságnak hatalma vívja ki; ’s ez el nem marad, csak„kitürni tudás“ kisérje. De a’ hanyagság, csüggedés, ingatagság, azon súlyos átkok, mellyek minden kifejlődést lehetetlenné tesznek. A’ ki az elkezdett munkában már kifáradt, ’s ezentúl henyén akar vesztegelni, nézzen előre, ’s ha látni fogja, mennyi még a’ teendő, hanyagsága múlni fog, vagy nem lépett tiszta szándékkal azon pályára, mellyről olly hamar lelépni készül. A’ ki csügged, mert erejét ’s erőnket a’ teendők nagy tömegéhez mérve, nem lát reményt, hogy czélt érhessünk, az tekintsen vissza hazánk egykori állapotára, tekintsen vissza a’ közelebb lefolyt 25 évre, ’s látni fogja, hogy mégis haladtunk, hogy a’ gyengébb erő is, hanem csügged, sükerrel munkálódhatik; ’s gondolja meg, hogy miénk a’ kezdésnek nehéz munkája, ’s egy ember élete csak egy óra a’ nemzetnek életében, de minden lépés könnyebbé teszi a’ következőt, ’s minden óra kevesíti a’ teendőket. Az ingatag és változékony pedig figyelmezzen a’ világ tapasztalásának a’ történetek évkönyveiben leírt azon tanítására, hogy az ingatag és változékony erő csak elpazarlott erő, melly ezért nem érhet soha, és hogy a’ sükert más nem biztosítja, mint a’ kitürni tudás,mellynek minden bukásnál jelszava: csak újra, és ismét újra!“ Igazítás: Előbbi 23-ik lapunk 3-ik hasábján a’ 28-ik sorban „kir. fiscusra“ lilán hibásan becsúszott,11 em“ kihagyandó. A Felszólamlott honfiak ellennyilatkozása a’ nemzeti színházat igazgató országos választmány értesítésére.) Hitelességet sem parancsolni, sem egyedárazni nem lehet; az közbizodalomnak szüleménye, mit csak hosszasabb idő lefolyta alatt bebizonyított ügyes kezelés, egyenesség és nyilvánosság által érhetni el, mit tehát ezeknél fogva az igazgató választmánynak követelnie még joga sem lehet. Ki nemzeti közügyekben nem barátja a' nyilvánosságnak, sokkal kevesbbé barátja az magoknak a’ közügyeknek is, mint az, ki ezeknek hiányait fölfedezgeti, és igazságaiban bár keserű, de jószándékú gyógyszert nyújtogat. Tévedhet az egyes felszólaló, mert ember, ’s őt könnyű megczáfolni, sőt egyenesen hozzá intézett szavakkal megróni, ha túlságoskodik; de tévedhet az igazgató választmány is, mert emberekből áll, ’s ezt közügyben figyelmeztetni polgári kötelesség. Általános távogatásnak tehát az igazgató választmány részéről valóban semmi helye. Aki szólani fogunk, valamikor csak az intézetre nézve a’felszólalásnak szükségét látandjuk, bár kevés sikert remélve is azokra nézve, kik ezt vakmerőségnek keresztelgetik, mert érezzük, kik felszólaltunk, magunkban azt,hogy azon hazát, mellynek ege alatt létezünk, legalább is szeretjük úgy, mint az igazgató választmány, és ezen szeretetnek biztosabb jelét adjuk az által, hogy egy nemzetnek erkölcsi életét kifejtő és tökéletesítő intézet dolgaiban, egyedáruság ellenében, nyilvánosságot követelünk. Vannak színházi dolgok, mikben egyedül az igazgatóság adhat hiteles értesítést; de vannak viszont színházi dolgok, mikben, nehogy magukat vádolják, szívesen hallgatni szoktak az igazgatóságok ’s illyesekben más lakusoknak is jó éles és biztos szeme lehet. Tettel tehát közügyben, tettel, nem auctoritással! így az ellennyilatkozás. A’ lapjaink 22-ik számában közlött „hivatalos értesítésnek“ nyers ’s országos választmánytól — igen gyöngén szólva — meglepőleg váratlan hangjára másképen felelni talán nem is lehetett. — A’ mi minket illet: mi magunk is azok közé tartozunk, kik az országos igazgató választmány eljárását igen kevés dolgokban helyeselhetjük. E’ nemhelyeslés, vagy — ha úgy tetszik — rosszalás egyes vélemény, ’s mivel emberé, csalatkozható; — e’ véleményt azonban alkotmányos honban ’s a’ nyilvánosság korában, kivált illy dologról, melly a’ nemzeté, kimondani jogunk van; és tessék bár, vagy ne tessék a’ színházat igazgató választmánynak, ki fogjuk mindig mondani, és mindig úgy fogunk gondolkozni, hogy a nemzeti színház, igazgató választmányával és mindenével egyetemben, a’ nyilvánosság ellenőrsége alá tartozik; és azért igen gyakran meglehet, hogy nem csak olly szülészeti tárgyakról szólandunk, mellyeknek tudomása az igazgató választmány ítélete szerint a’ közönséget illetheti, hanem ollyakról is, mellyeket talán a’ közönség tudomására nem tartozóknak vél az igazgató választmány, ’s mellyekről az ígért „hiteles“ tudósításokban talán egy szó sem lesz; tudniillik magának az igazgató választmánynak eljárásáról. — És ha e’ dolgokról szólván, egyben-másban talán tévedünk: az ígért „hiteles“ tudósítások — ha méltónak tartandják — megróvják tévedésünket, bár — ha úgy tetszik — azon darabos modorban is, mellynek jellemző „specimenét“ látjuk az ígéretben; de viszont mi is szemmel tartattjuk a’ „hiteles“ tudósítások írott és nem írott sorait és hitelességűket is; az ítélet aztán a’ közönségé. — Mi azonban, az igazgató választmány stylját, hangját ’s nyersen darabos modorját soha sem követendők, miután az említett hivatalos értesítés a’ szinház ügyében felszólamló „némety személyeket a’ szív redőit vizsgáló tekintélylyel hazafiságtalanságról ’s ki tudja, mi mindenről vádolna“; az pedig, hogy a’ vád kit illet, megmondva nem volna, mi az igazgató választmányt tisztelettel kérjük, s ezt kérni jogunk van, nevezze meg, kiről, vagy kikről beszél; mert miután lapjainkban színházi tárgyakról mi magunk is születtünk, de Fáy András is szólott, morális felhatalmazást érzünk magunkban, az ő nevében is kimondani, hogy tévedhetünk ugyan, ’s ezt is sem többé sem kevesbbé mint maga az igazgató választmány, de hazánk elleni kikelésről, nemzeti jogokkali viszszaélésről, lealacsonyitásra törekvésről ’stb 'stb. magunkat vádoltatni nem törjük, ’s a’ szívben lángoló hazafiság egyenvonalától senkinek — magának a’ színházat igazgató választmánynak is — irányában vissza nem borzadunk. A’ Pesti Hírlap 22-dik számában „hivatalos értesítés a’ nemzeti színházat igazgató orsz. választmányról“ czím alatt bizonyos nyilatkozás állván , kénytelennek érzem magamat, kijelenteni, miszerint azon igazg. választmányi ülésről, mellyben az említett nyilatkozás közhírré tétele rendeltetett, semmit sem tudtam, következésképen abban semmi részem sincs. — Gr. Ráday Gedeon m. k. ideigleni igazgató. Áttekintése :a’ pesti gyermekkórháztól ingyen gyógyittatott szegény beteg gyermekeknek, az intézet megnyitásától 1841-diki tavaszelő 20-ig. — A’ gyógyítottak összes száma 1549. Ezek közül a’ kórház ágyaiban gyógyittattak 380, járorvoslatilag (ambulatorie) 1169, figyermek 804, leány 745, a' legfiatalabb beteg 6 napos,a legidősb 13 éves volt. — Agy- é s idegrendszeri betegségekben 95 ; szembetegségekben 122;száj - és nyakbajokban 81; mellbetegségekben 125 ; altesti bajokban 208; csorvás, epés, hurutos, csúzos, váltó- és ideglázban 354; lázas bőrkiüregekben 81; idült bőrbetegségekben 164; mirigykórban (scrofulae) 139; bujasenyvben 9; rákban 6, vizkórságban 16; külső betegségekben, mellyek miatt sok nagyobb sebészi műtételek (operatiók) vitettek véghez, 258. Az ápolt beteg gyermekek közül a’ belső városból volt 106 , Leopoldvárosból 36, Teréziavárosból 660 , Józsefvárosból 472 , Ferenczvárosból 107, Budáról 47; vidékiek 121. — Az arány a’ törvénytelen és törvényes gyermekek között, mint 15. Anyjokkal együtt ápoltatott kisded 100, árva 145. —Az intézet ágyaiba általában azon betegek vétetnek föl, kik aránylag hon legnyomorultabb és minden segítségtől megfosztott körülmények közt vannak, a’ többi járorvoslatilag. Meghalt az intézetben 72 , ezeken fölül több holttest hozatott bonczolás végett az intézetbe. Felinél több tüdővészben halálozott meg , egy negyedrész rákos és más idült anyagi életműves elfajulásokban; himlőben 6, gyuladásban 4. — A’ kegyes adakozók közül a’ következőket nevezhetem: a’ fenséges pártfogónő ismételve nagy menynyiségben ágyruhát ’s öltönyöket; Rottenbiller ur évenkint 2000 pióczát ajánlt; Leyritz Fridrik ur szereket nagy mennyiségben adott; Köstler ur 24 mindenféle sebészi kötőkészületeket ; Csáky Petronel grófnő ruhákat ; a’ nővargalegények 10 sor. p. p. — Ámbár az adakozások hálás jelentése fél— évenkint történni szokott, ezen rendelés miatt azonban némelly esetekben a’ köszönet sokáig elmaradván , az intézet érdekében ezeket jelenteni czélirányosnak tartom. Pest, tavaszelő 21-kén 1841. — Dr. Schoepf. Felszólítás a’ pestbudai t. ez. hangászokhoz ’s műkedvelőkhöz. — A’ pestbudai hangászegyesület teljesitni óhajtván a’ classical hangművek tisztelőinek több ízben nyilvánított kivonatát, saját javára közelebbi husvétvasárnapon Mendelssohn-Bartholdy Bódog „Pál“ czimü nagyszerű oratóriumát adandja elő, és pedig, ha lehetséges, mintegy 500 egyénből álló személyzettel. Ennélfogva illőleg felszólittatnak a’ két rokonvárosban lakó t. ez. hangászok ’s műkedvelők, hogy e’ vállalatot szives részvétel ’s együtt működésökkel az említett előadás alkalmával előmozditni ne terheltessenek. A’ működőkre nézve 192