Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-04-17 / 31. szám

SZOMBAT 31. TAVASZUÓ 17. 1841. Megyeien e’ hírlap minden héten kétszer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr . postán borítékkal 6 fr. pengrő p.—Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM Kinevezések. Vezérczikk. (Er­dély és unió még egyszer.) Pesti ref. főiskola. Bu­dai jótékony nőegyes. M. gazdas. egyesület. Fő­vár. ujdons. Megyei dolgok: Túrócz (statá­rium, vegy. házas , ököljogi intézkedés fenyíték alatt, válasz a’14 szmb. észrevételeinkre). Zemp­­lény (megyei rendszerszabályozás). Tem­es (vilá­­gositás a’ fogház ügyében, gyűlési végzetek). Arad (gyűlési pótlék, olv. társ, hangverseny, árvíz) Sáros (eliminatio és recriminatio, fogház-épitési terv nemesi költségen). Marmaros (feladások). Kraszna (gyüléstartási garantia). Figyelmezte­tés (komáromi gyűlésről és egyes vádakról). Ki­rályi városok köréből: Felső-Bánya (ba­bona). Karpona (magyarosodás). Esztergom (kesztölczi zálogok kibocsátva). Temesvár (ki­rályi biztos, fogház-kórállapot). Szeged (három casino, játékdüh, gazd. egyes., m olv. társ., sze­szes italok). Vidéki levéltárcza: N. Várad (czukorgyár, polgárcasino, m. nyelven tanítás). Po­zsony (tanítók nyilatkozása). Magy. nyelvtanitó­­szék Karlovczán. Pécs (ujoncz áll. embervá­­sárlat). Igazítások. Czáf­olatok: Szabadkáról (kir. bizt. működés). Pécsről (piaczon botozta­­tás). Külföldi napló: Angolhon. Francziaország Éjszakamerika. China. Törökhon. Legújabb. Egy­veleg. Értekező. Pillantás az erdélyi ügyekre. Játékszini dolgok. Kérelem. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ([Kinevezések). 0 cs.’s apost. kir. felsége, Noszlopy Ignácz sopronyi váltótör­vényszéki elnököt udvari tanácsosi czimmel felruházni, — Spécz Antal helytartósági ti­­toknokot kir. tanácsosi czim­mel nyugalomba helyezni, — Kolosy Sándor helytartósági fo­galmazó gyakornokot pedig tiszteletbeli fo­galmazóvá méltoztatott kegy. kinevezni. A’ m. kir. udv. kamara a’ győri harmincz­­adhivatalnál megürült ellenőrségre Zaura Károlyt,— ujfalvi ellenőrzé Hoffmann József sopronyi harminczadi segédet — ennek he­lyébe Brunner Józsefet, — a’ sz.-mártoni vizsgálói hivatalra Kindermann Miklóst, — útlevélvizsgálói hivatalra a’ rajevosellói har­­minczadnál Katona Istvánt, az uj­borcsainál pedig Leiszt Károlyt alkalmazza. Az erdélyi kir. udv. cancellaria Bartha István kir. tanácsos nyugalmazásával meg­­ürült erdélyi kormányszéki titoknoki hivatal­ra Nagy Sámuelt nevezte ki. Vc'/.HírC/-1lA8i. (Erdély és unió még egyszer.) Megemlitők, a’ mennyire tudtuk a’ magas szempontot, mellyben néze­tünk szerint olly parancsoló szükség rejtezik az egye­sülésre, hogy ellenében minden más érdek ’s minden más érdekből szivárgó ellen­kezés, kicsinyszerűség ’s önzés bélyegét vi­selné , azonban gyakran ’s egész elszánt­sággal kell mégis velők megküzdenünk, mert olly kútfőből erednek, melly az ember akaratjára leghatározóbb közvetlen hatást gyakorol. A’ közel érdek kútfejét értjük. A’ nap egész földünknek világot adva csi­gg láthatólag a’ végetlenben, de tenyerünket tartjuk szemünk elé, és nem látjuk őt, így teszik apróbb dolgok nagy tekintetek iránt szemehúnyottá az emberfiát. A’ szempont, mellyet emliténk, távolba, lehet hogy mesz­­sze távolba mutat; ’s a’távolság az, melly az óriást törpévé teszi. A’ vallás egy igaz­ságos istent imádtat, ki büntet ’s jutalmaz érdemünk szerint; és e’ túl világi büntetés­re fel­tté a’ kikerülhetlen bizonyosság pe­csétjét, mégsem gyakorol olly hatást, a’ minőnek illy bizonyosság mellett gondolnék, még azoknál sem, kik a’ poklot egy való­ságos olvasztó kemencze örök lángjának ’s körülte az ördögöket szarvas, farkas hó­­hérlegényseregnek hiszik. És miért nem gyakorol az örökkévaló büntetés a’ hívők­nél is nagyobbra hatást? mert távolban van ; a’ távolság törpévé sorvasztá az óriást; — ’s innen magyarázható, hogy a’ ki kis úját mécslángra tartani képes nem volna, csak ne féljen a’ csendbiztostól, rabolni megy, ’s fe­lejti az olvasztó kemenezének hitt pokol örök lángjait. — Figyelmet érdemlő lélektani kö­rülmény a’büntetőtörvényhozásnál! kis bün­tetés azonnal hatásosabb, mint távolban nagy. — Aztán legtöbbnyire úgy vagyunk a’ haza­­fisággal mint az erdővel, kivágatjuk, mert pénzre van szükségünk, akármit csinál ko­pár hegyeinkkel a’ maradék, így szeretitek sokan a’ hazát; a’ „hazai név alatt a’ jelent, saját javatok , saját kérelmetek, saját szo­kásaitok, saját előitéletetek az, a’ mit sze­rettek ; — de a’ hon, a’ melly lesz, midőn ti többé nem lesztek, e’ hon kívül van sze­relmeteken, ennek jövendője végett nem örömest mozdultok a’ megszokás káros szé­kéből, már csak azért sem, mert mozdulni kell, annál kevesbbé, ha áldozni kell. És va­lóban könnyebb, kétségtelenül könnyebb nem hinni a’ jövőt olly feketének, mint a’ minő hiszen akarat a’ hitnek egyik fő orgánuma C a volonté est un des principaux organes de la croyance) , mint Pascal mondja: „Igen — mondjátok erdélyhoniak — de ha egyesülünk, elveszítjük függetlenségün­ket, önállásunkat; pedig a’ melly nemzet ezt elvesztette, épen úgy mint egyes ember, lel­kének jobb felét veszítette el.‘ Hogyan, uraim? hiszen mi azt hittük, függetlenséget nyertek az unióval ! Egy hóditónak karjait tárjuk e mi felétek mi magyarok , vagy a’ szeretet ’s polgári egyenlőség testvéri karját? Fejedelm­ük egy, alkotmányunk egy eredetű, ’s midőn két illy nemzet a fejedelemnek meg­­egyeztével egyesül , és egyesül a’ nélkül hogy a’ kisebb jogaiból valamit veszítene, hogy a’ nagyobb illy veszteséget kívánna, midőn a’ közös alkotmány minden jóvoltinak és minden jognak közös élvezetére egyesül, hol van itt ok, függetlenségvesztésről szólani? Nézzük csak, ha úgy tetszik, miben áll ez a’ füg­getlenség. Első tekintet az ország állása kül­föld iránt. Ez részben, úgy hiszszük, hosszadal­mas mutogatás nélkül szabad azokra utalnunk, miket előbbi számunkban mondottunk. Máso­dik tekintet: az ausztriai tartományok iránti viszony. Erre nézve jó fejedelmünk jogosság szeretete egyiránt biztosít; de ha az első tekintetre állítani mertük, miképen Erdély függetlenséget ép’ az egyesülés által kap, nem pedig veszít: a’ másodikra nézve is el­mondhatjuk, hogy függetlensége, bizonyo­san nem kisebbedik. Vagy talán a’ kor­mány iránti viszonyról van szó, midőn önál­lás emlegettetik? Erre már igazán sokat le­hetne szólanunk. Azonban mellőzhetjük a’ szót, ’s elfogulatlan elmélkedésre hivat­kozunk. Végre még a’ beligazgatás szer­kezetét értitek talán , midőn önállásról szól­tok, más szóval hogy Erdélynek saját kor­mányzója van. Ám hiszen alkotmányunk nem centralisation alapszik : önállású helyha­tósági rendszer — ez a’ mi polgárzatunk alakja. A’ magyar nemzet e’ részben önma­gát soha sem tagadta meg, jogot nem vett el soha nemzettől, mellyel frigyesült, és saját jogainak tág használatából soha sem zárta el legkisebb részben is frigyeseit inkább anna­k adta a’ világ történeteiben talán egyedül álló példáját, hogy önmagát tagadta ki jogok él­vezéséből koronája birtokának olly részeiben, mellyek lakosainak a’ maga tág határaiban minden jogokban osztályt engedett. E­ rész­ben hát bizonynyal nyugodtak lehetnek erdé­lyi rokonaink. Ha nekünk megvan nádorunk, Horvátországnak megvan bánja, Erdélynek meglehet kormányzója, és a’ kormányzónak kormányszéke is lehet, a’ nélkül hogy ez egygyéolvadásunkat akadályozná. Második tekintet az országgyűlés. Erdély­nek —■ a’ mint tudjuk — csak egy táblája van. A’ személyes jelenlét jogát (a királyi hi­vatalosságot, a’ mint nevezik) nem születés adja, mint minálunk, hanem a’ gubernium terjeszti fel lajstromát mindazoknak, kiket meghívásra alkalmasoknak vél, ’s ezek kö­zül a’ felség meghívja azokat, a’ kiket akar, kivévén talán, hogy némelly regalista csa­ládok mintegy jogosan számíttathatnak a’ meghívásra; e’ királyi hivatalosak és a’ kor­mányszék és a’ királyi tábla tagjai együtt ülnek a’ törvényhatóságok és szabad helyek követeivel, és mindenki egyenlő szavazattal bír. — Nézz­e már most honunkat. A’ főren­di tábla mint mindenütt a’ világon, úgy miná­lunk is a’ stabilitási elemre épített institutio, mellyet azonban saját keblében is mérsékel némelly regalisták állása. Nevek, mmellyekkel — mint mondani szoktuk — egy rohanásra be lehet törni a’ győri kaput; nevek , mellyek századok óta megszokták, a’ nemzet sorsá­nak vezérei közt állani, ’s kik e' hivatást bi­zonynyal megértik a’ béke korán, a’ mint megértették a’ harcz idején. De ép' ezen elem hozza magával, hogy a’ főrendi tábla inditványi joggal minálunk nem él. — És igy, mivel alkotmányi szerkezeteknél mindig azt kell vizsgálni, minő kezességet nyújtanak, Magyarhonban a’főrendek táblája képes aka­dályozni, de nem képes ténylegest indítvá­­nyozni. Ellenben az erdélyi országgyűlésen minden megfordítva áll : ott akármelyik tag, nem csak paralizálhatja akármellyik tör­vényhatóság szavazatát egyesegyedü­l (nem­leges hatás), hanem mindent is indítvá­­nyozhat tényleges hatás). — E’ rövidke vázlatból könnyű az egyen vonal. — Nem is változtat nézetünkön az, hogy Erdélynek or­szággyűlései még illy szerkezet mellett is mu­tatnak jeleneteket, melyeknél a’ hazafinak örömében szíve repes; mert a' mi jó történt, az nem ezen szerkezet következésében, hanem annak daczára történt; és a' mi érdem van benne, az a’ nemzeti lelk­letnek érde­me, nem a'rendszeré;—azon lelkűlét érde­me, mellynek hatásköre az egyesülés után is nem csak megmaradna, sőt növeked­nék, sőt terjedne, sőt egy (minden hibái mel­lett is) egészségesebb rendszer által támo­­gattatnék. — Mi a’ képviseleti rendszerről sokat elmélkedénk életünkben, és elmélke­dés­ük azon eredményre vezetett, hogy em­beri mű mindig tökéletlen marad itt e* téren is; ’s a’ kérdés csak az: mi több, a* fény oldal­a, vagy az árnyéklat? mert árnyék­­lata mindennek van. —­á1 nem szeretnénk olly országban élni, hol a’ nemzetnek a’

Next