Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-04-28 / 34. szám
SZERDA 34. TAVASZIIG 28. 1841. Pesti Hírlap Mejtjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr , borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. penffel. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Vezérczikk. (Valami a’ népneveléshez). Katonatartásróli országos választmány Pesti szegénygyermek-gyógyintézet. Agarász-társ. Ung-szabolcsi gőzmalom. Fővár, ujdons. Kérelem levelezőinkhez. Megyei dolgok Hevesi gyűlés részletesebben, mind a’ két sziliből vonalok. Zemplén (pótlék az utolsó gyűlésről pénztári szomorú dolgok és russomania). Esztergom (a’ kesztölczi emberzálogokról). Fejér (a nemesek házipénztárban részesülésének elve elfogadtatik, — kisdedóvás, — takarékpénztári terv, — fogházi javítás). Külföldi napló. Franczhon. Törökország. Egyiptus. Oláhország. Értekező. Nyilvános zsidó iskola Pesten, Bajkay Endrétől. Hirdetések. — MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések. Ő cs. ’s apost. kir. felsége gr. Dessewffy Aurél kir. helytartósági tiszteletbeli tanácsost, Zsedényi Edvárd udvari titoknokot és Szobovics János k. helytartósági titoknokot a’ kir. helytartó-tanácshoz valóságos tanácsosokká, — Gerliczy Henriket pedig a’fiumei kormányzóság első ülnökévé méltóztatott kegy. kinevezni. Az ágostai valláson levők dunamelléki superintendentiájának Pozsonyban f. h. 21-kén tartatott gyűlésén gr. Zay Károlynak közfőfelügyelővé lett előléptetése által megürült kerületi felügyelőségre báró Jeszenák János választatott. A’ fömirgy hétszemélyü tábla iktatójává Nesztor István kir. itélő-táblai iktató neveztetett. A. nm. m. kir. udv. kamara Novottny Ferenczet szlavnicskai bánya-kamarai erdészhivatalra, Loga Ferdinándot sóvári kasznárságra, Kappeler Antalt bányai számtartósági írnokságra, Gurány Jánost lippai ideiglenes kasznárságra, Saáry Ákost ugyanottani ideiglenes ellenőrködésre ,ovázánecz Józsefet pedig verseczi ügyvédségi irnokságra alkalmazá. (Hirn.) Vezérczikk. (Valami a’nép neveléshez.) A’ gyapjuvásár közéig, ’s a’ ki juhot tart, de kivált kinek (mint nekünk magunknak is egy pár száz juhocskánkkal) a’ telelés nagy gondot adott, némi nyugtalansággal néz a’ gyapjuárnak elibe ; mert hiszen még azok szerint is, kik, mint Elsner, legtöbbnyire kedvező conjuncturákat szeretnek a’ gyapjutermesztőknek jóslani, a’ legjobb, a’mi történhetik, az , hogy a’ tavaknál alább nem száll. És ez a’ nyugtalanság, és ez a’ bizonytalanság évről évre tart, és évről évre súlyosodik, ’s bár optimistáinkat néha egy pár forintnyi árszökkenés új reményekre éleszsze, önmystificatio nélkül nem lehet tagadnunk, hogy a’ gyapjutenyésztésre a’ mostaninál tartósan jutalmazóbb jövendő minden valószínűségen kívül van, ellenben a’ csökkenés csaknem bizonyos , két oknál fogva : 1) mivel a’ termesztésben olly vetélytársak léptek a’ világpiacz színpadára, kik óriási lépésekkel túlszárnyalni fenyegetőznek, ’s kikkel mi a’ világpiaczon a’ versenyt ki nem állhatjuk; 2) mert a’ fogyasztás nem szaporodik , sőt népességszaporodási viszonlag talán kisebbedik. — Kevesbülni véljük a’ fogyasztást, mert a’ gyapotszövetek igen sok birtokot elfoglalnak, hol ezelőtt csak a’ gyapjú uralkodott, ’s habár az alsóbb néposztály, vagyonossága növekedtével és szokásai változtával, még Europa némelly vidékein, nevezetesen minálunk, a’ közönséges gyapjufogyasztást növelhetné, de mi azt hiszszük, még vagy egy századig bízvást koldussá lehetne minden gazda, ki gazdasági számvetését ezen reményre alapítaná; Chinának 250 millió embere pedig ha tücsköstül bogarastul meghódol is a’ kevély Albionnak, alig lesz egy hamar hajlandó , climaticus és népszokásos körülményeihez alkalmatosabb selyem üregét posztó kabáttal felváltani. Ellenben midőn e’ szerint a’ fogyasztás nem épen rózsaszínű reménynyel biztat, más részről a’ termesztésben hatalmas versenytársak keletkeznek. Elég itt csak szárazon említeni az óriási Orosz birodalmat és különösen Ijhollandot és Van Diemenslandot, honnan 1810-ben még csak 41,407 font gyapjút vittek be Angliába, 1830-ban már 1,967,309 fontot, 1840-ben pedig (ha nem csalatkozunk) Anglia gyárainak 32—40 millió fontnyi behozott gyapjúra menő szükségét egy hatodrészben Australia pótolta, mellynek végetlen legelői, a’ népességnek számbavételt még alig érdemlő csekélysége mellett, a’juhtartásnak csaknem határtalan kiterjedést engednek ; a’ már magában is olcsóbb tengeri szállítást pedig sem utvámok sem harminczadok nem nehezítik. Illy conjuncturák között, e’ tárgyakbani tudatlanságunk mellett is , czáfolattól nem tartva merjük elmondani, hogy eljött az idő gondoskodni, mivel fogja nemzetünk a’gyapjúban valószínűleg elkövetkezendő jövedelemhiányt pótolni? — mert pótolnia kell, ha elszegényedni nem akar. — És e’ kérdésre elmondjuk egyszerűn, a’ mit előttünk egy tisztán practicus életet élő barátunk e’ napokban elmondott: „Gyapjumanufactura, ezukor belföldi növényekből, és különösen selyem — e’ három czikk bőven fedezhetné a’ gyapjú miatti hiányt nemzetünk jövedelmében. Készítsünk csak annyit e’háromból, mennyire magunknak szükségünk van, ’s kárunk gazdagon ki lesz pótolva, ’s vetélytársaktól nincs mit tartanunk; mert nem annyira abban, hogy sokat vegyünk be, mint inkább abban, hogy keveset adjunk ki, fekszik a valódi nyereség egyeseknél, mint nemzeteknél.“ így szólt barátunk. Mi ezt általában nem volnánk hajlandók aláírni; mi azt gondoljuk, hibázna a’ nép, melly mindent, a’ mire szüksége van, maga akarna termeszteni és készíteni; az annyit tenne , mint megszüntetni az internationalis kereskedést. Mi a’ statusgazdaságban azok tanyához szegődtünk, kik legjobbnak vélik, ha minden nemzet azt teszi, amit saját körülményeihez képest leghasznosabban tehet; ’s ennek fölöslegét kicseréli ollyanokért, miket mások könnyebben ’s olcsóbban képesek előállítani. Azonban épen e’ tannál fogva vagyunk hajlandók aláírni, a’mit derék barátunk „in specifice“ javasol. Mert azt hiszszük, hazánknak kevesbbé termékeny, de nagyon népes felső vidékei , igen alkalmasok arra, hogy annyi gyapjút, mennyire magunknak szükségünk van, feldolgozzanak ; a’ czukor pedig és különösen a’ selyem olly termékek , mikre csaknem Üstökűnknél fogva ragadnak a’ körülmények.— Irtózatos pénzt adunk ki évenkint ezukorért, mellyet mégis, mikint Angliában a’ sört, minden gazdasszony olcsóbban előállíthatna csaádja számára ; — pedig lám! még a’ pesti czukorgyár is (ha nem csalatkozunk) ameritai czukornádlisztet dolgozik fel; — a’ mi pedig a’ selymet illeti: milliók vannak hazánkban, kik egy rőf posztót egész éltükön át nem vesznek; de talán egy sincs, a’ kin vaami kis selyem ne volna: a’ legszegényebb leány hajában is van egy selyemszalag, ’s tán még a’ nyomorult koldus rongyai közt is van selyem férczelés , avvagy kalapján egy selyem szegély. Mindezt játszva teremthetnők előben a’ honban, a’ nélkül hogy földeink egyéb terméket kevesitenek, vagy a’ munkás erőt mástól elvonnák. „Azonban — folytató barátunk — ezekről szólva, nem egyes birtokosok vagy egyesületek forognak szemeim előtt, hanem a’ nép ; mert nemzeti kárról, haszonról van szó. Egyes vállalatok szállnak és kelnek, a’ nélkül hogy a’nemzet életerejét tartósan föltételeznék. Tartósság és életerő csak a’ népben van. A’ minek termesztését a’ nép magáévá nem tette, az egy egész nemzetre áldáshozó nagyszerűségben virágozni soha sem fog. Ellenben a' melly idegen terméket a’ nép felfogott, a’ nép honosított meg, az állandó, kiirthatlan súlyt képez a’ nemzeti jólét mérlegében. Illyen nálunk a’ kukoricza, burgonya, dohány, szőlő ’s némelly olajnövény ; illyen Lombardiában, illyen lehet minálunk a’ selyem is. Olaszhonban is idegen termék volt egykor a’ selyem. Tudjuk, hogy 550-ik év előtt Európában még selymet nem tenyésztettek; Gibbon-ból kiki megtanulhatja , mikint Justinian volt, ki két persa barát által hozatta Chinából az első selyembogártojásokat, és megmaradt a’selyem Európában kiirthatlanul; mert termesztését a’ nép fogta föl, és a’ nép általa vagyonossá lön ; mig az aranybányákban bérért dolgozó nép lelkileg testileg nyomorult marad.“ Az tehát a’ kérdés, mikép kellene különösen a selyemtenyésztést úgyszólván a' népnek kezére játszani . És mi e’kérdésre alig tudnánk mást felelni, mint ezt: népiskolák által, uraim! A’népnevelés alkalmasint a’ legkorszerűbb kérdések egyike közöttünk. Sok fontos szózat emelkedők már e’tárgyban, de sok el is enyészett, siker nélkül, mikint kiáltás a’ kietlenben. Ne hagyjuk, uraim! legközelebb Zsoldos Ignácznak utóbbi számainkban közlött fontos szózatát elenyészni sikertelenül. Egyesületeket javasol ő; fogadjuk el a’ két krajezáros adakozás rendszerét, ’s e két krajczárral álljon össze mindenik megye , Pest példája szerint, egy nagy egyesületbe. Azonban nekünk van még ezenkívül saját nézetünk a’dologról, mellynek gyakorlati alkalmazására nézve, megvalljuk őszintén, leginkább az hozott tisztába, mit az ismertető derék szerkesztő-tulajdonosa egy pár év előtt egy, morvaországi helység (ha nem csalatkozunk, Turcs) iskolájáról közlött; mi azonban, fájdalom szintúgy pusztában hangzott el, mint más igen sok. Mi azt gondoljuk: a népiskolának valósággal népiskolának kell lenni, különben czéljának meg nem felel. Tehát irányul kell magának kitűznie a’ nép életmódját, hivatását, rendeltetését. Ez pedig minálunk legnagyobb részben a’ földművelés. De a’ föld— 67