Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-01 / 35. szám

inkább kívánnunk kell, hogy olly ténye­kért, mellyeket criminalitásnak a’ világon csakugyan senki sem mondhat, ne használ­­tassék a’ büntetésnek ollyan neme, mellyel Jamaicában már a’ tolvajt és rablót sem bün­tetik, ’s addig is, míg e’ részbeni törvénye­ink javíttatnának, legalább tekintet legyen arra, hogy egy helység biráját, vagy —hogy visszatérjünk, a’ honnan indultunk — egy kalaposmesterembert deresre nem huzatha­tunk a­­nélkül, hogy civilisatiónknak fagy­pontom állását ne bizonyítsuk.­­ Fővárosi újdonságok. Előttünk fekszik 1. évi múlt hó 17-kén tartatott pest­városi tanácsülés jegyzőkönyvi kivonata, mellyből értjük, hogy miután e’ város pol­gári­ kórházépületének , a’ számos betegek czélszerűbb orvosi ápolása végett megkez­dett és részint már el is készült tágítása által a’ kórházi alaptőkéből kétszáz ezer váltóforint kamatja elesik, és a­ betegek száma naponként szaporodik, ezeken kívül pedig még más új, eddig nem létezett hi­vatal- és szolgálatbeli fizetések lesznek ala­­pítandók , ezen fölötte üdvös intézet további fenállhatására, annak körülményekhez képesti újabb szabályozása mulhatlanul szükségessé lett. Ezen szabályozás következtében az it­teni városi rendes és tiszteletb. orvosok közül (kiknek száma egyszer már huszonnégy volt, utóbb tizenkettőre szállíttatott), öt orvos és két sebész neveztetett ki *), kik a’ bel- és külvárosi szegényeket gyógyítani ’s azok számára a’ városi pénztár által fizetendő ír­­jegyzékeket kiadni fogják. — A’ múlt év­ben egészen újonnan épített ’s minden kitel­hető kérelemmel ellátott tág katonai úszó­­intézet, nem messze a’ polgári úszóisko­lától , a' hódutcza átellenében, ma fog ismét megnyittatni. Ezen intézet már tavai és a’ múlt években annyi számos mindkét nembeli látogatóknak örvendete, hogy az igazga­tóság a’ jelen évben azon kellemes hely­zetben látja magát, mind az előfizetési, mind a’ belépti díjakat leszállíthatni. A’ szükséges és illy intézeteknél annyira kívá­natos rendtartásra egy felügyelő tiszt nevez­tetett ki; az egészet pedig a’ mind pontos rendszeretetéről, mind sokoldalú műveltségé­ről és tudományáról ismeretes Flamm Károly őrnagy fogja igazgatni. — A’ budai rudas­­fürdőben a’ szokott ivóforrásnál ez idén a’ gyógyvizet pénzen kell vásárolni; három-négy fi­­s nőgyermek foglalja el a’ tért, ’s tolako­dó szemtelenséggel zsarolnak pénzt a’ beteg ivóktól; ki pedig semmit sem ad, az bízvást hazulról vih­et magának poharat. Szeretnék tudni, valljon a’ bérlő megegyezésével törté­nik e ezen szemtelen adócsikarás, vagy tán csak egy két utczai suhancz, a’ nyilvánosan tilalmazott koldulástól félve, ott véli űzhetni ármányát? Az industriának illy neméről szól­ván, mellynek — hála isten! — még nincsen ma­gyar neve, említenünk kell, hogy az utczán kolduló gamm­csapatok, a’sánta lábat, vak sze­met , genyes karokat ’stb. már elavult fogá­soknak tartván, most avval akarnak bennün­ket könyörű­letességre indítani, hogy ma­gyarul koldulnak. Boldog Isten! mikép fognak még nemzetiségünk rovására vétkez­ni? — Balla Károly „véleményt“ hirdet a’ büntetésmód javítása iránt. Véleményünk sze­rint Balla Károlynak véleménye e’ tárgyban minden esetre kielégítő leend, miután azon kedvező körülményben volt, hogy magának a’ büntetésmód javítása iránt tökéletes is­mereteket szerezhetett, mit ugyanis már több ízben de különösen a’nemzeti színház építésé­nél gyakorlatilag bebizonyított. S­ál­asz. A’ Tageblatt 94. számában! ,,Xeniak“-ra a Jelenkor 33. számának „budapesti napló“-jában megjelent birálat 's ezzel egybekapcsoltan kiadói személyes állá­somra vonatkozó kitörések kötelességemmé te­szik kinyilatkoztatni, hogy én a’ Tageblaunak sem szerkesztését nem vezetem, sem szerkeszté­si vezérletére magamnak legkisebb befolyást sen nem tartottam. Egyedüli szerkesztője dr. Saphir Zsigmond, mint ezt minden számában olvas­hatni. Én csak kiad­ó vagyok,­­s mint illyen a’ lapnak sem tartalmassága­ sem tartalmáért, h­a­nem­ egyedül előfizetés utjáni illő megjelenésé­ért kezeskedem; sőt a’ Xéniák fölvételét még azon esetben sem gátolhattam volna, ha a’szer­kesztés vitelére befolyással lehetnék, mivel meg­jelenésükkor Bécsben valók.A’critica ugyan min­den kiadót munkát emlékeinek ’s kiadói vállalatai­nak ferde ’s erkölcstelen iránya miatt általában joggal feleletre vonhat, de kiadói’s főkép magyar kiadói munkásságom iránt a’nyilvánosság orgá­numai, ’s maga a’ „budapesti napló“ szerkesz­tője is, igen gyakran részemre nagyon is hi­­zelgőleg nyilatkoztak; mi pedig a’ Tageblatt vállalatát ’s irányát illeti: az eddigi évfolyamok­ból kivehetni vélem, hogy általában nem nem­zetiségelleni, ’s habár egy-két czikk néha fölvé­tetett is, mi buzgó hazafiak nézetei­­ ’s törek­véseivel valamint az enyéimmel sem egyezik, az a’ szerkesztőség dolga, melly a’miatt a’ critica és közvélemény alatt áll; de miért vádol miattok a’ „budapesti napló“ engemet, ’s mi­ért akar a’ nyilvánosság előtt illy egyes czikke­­ket politicai hitvallásom ’s érzelmeim kifejezése gyanánt rám tolni? Még azon gyanúsítást sem hagyhatom szó nélkül, miszerint a’ „budapes­ti napló“ írója kiadói munkásságomnak főkép magyar irodalom mezején forgását emlegetvén, kereskedésem sikerét hazafisági érzelmeim alap­jául látszik fölvenni. — E’ gyanúsítást nemes önérzettel kell visszautasitnom. I hazafiai érzel­mekre más az én mértékem ’s tisztábbak inditó­­okaim, és magyar kiadási vállalataimnak nye­resé­gi vagy veszteségi mutatója haza­­fiságom mérője soha sem leend. Ezek a’ specu­­latio koczkavetései ’s a’ honszeretettel semmi közük. De ha lemondva minden ügyleti haszon­ról, sőt gyakran valóságos áldozattal is munkás­ságomat tisztább inditóokokból már gyakran honi irodalmunk érdekeinek szentelem, jutal­mamat az öntudatban lelém , ’s érte sok tiszte­letreméltó hazafinak szíves elismerését nyerém, ’s azon becsülésteljes bizonyítványokat, mikre b. Eötvös József és dolgozótársai méltattak, ’s mellyek eredményeire nézve bíráló úr most, szint­­olly sértőleg mint alaptalanul, feleletre van. Én a magyar közönség igazságos ítéletére hivatko­zom, ’s bizton remélem, hogy bíráló kemény vádjai nekem beszámíttatni nem fognak. Heckenast Gusztáv: Megyei dolgok. Baranyából. (Pécs, ápril 22.) Folyó hó 19-kére rendelt közgyűlésünk első napján dicsőségesen országló koronás királyunk szü­letése napját ünnepelték megyénk rendei. — Másnap igen számos nemesség ’s papság gyűlt egybe. Legelőbb is egy főispáni levél olvastatott fel, mellyben a’ megürült főjegy­zői hivatalra Madarász József főszolgabíró neveztetvén ki, a’ közszeretetben álló tiszt­viselő nevét a’ BR. szíves örvendéssel fo­gadták. Utóbb az elnök-alispán 16 megyének a’ vegyes házasságtóli áldás megtagadása iránt érkezett leveleit terjesztette a’ BB. elé; mire inditványoztaték, hogy miután mindezen megyék határozatai már a’ hírlapokból tud­­vák, a’ szükségtelen felolvasás mellőztével nyomban kezdessék meg a’ tanácskozás ; de a’ többség ezt sem a’ megyei hatóság iránt tartozó tekintettel, sem a’ gyűléshez intézett hivatalos irományok felolvasását szorosan megkívánó renddel megegyeztetni nem tud­ván , mindeneknek felolvasását elhatározó, ’s tartott is a’ felolvasás az napon délutáni 2 óráig, ’s még másnap is, néhány „éljen“ közbevetését kivéve, egész csendességben, csupán az esztergomi levél előjöttével zavar­ta meg a’ csendet egy megyei plebánus, ki székéről fölkelve közbe kiáltott: „Ezt is hallgassa meg az ellenfél!“ — Mire közönséges ingerültség következett. „Mi­csoda ellenfél? ki mer ellenfelet emlegetni, mig senki sem nyilatko­zott?“ — ’s több illy felszólamlások ’s köz­ben itt „Zala“,ott „Heves“ hangzottakra’ keletkező ingerültséget azonban az elnök al­ispán könnyen lecsilapitá. — Elvégre meg­kezdetett a’ tanácskozás. Protestáns egy sem szólott. A’ catholicus világiak egy része Za­la példáját kívánta mindenben követni, más rész felírást nem kívánt, mert törvényhiány nincs, hanem ott van az 1647: 14 t. ez., melly módot nyújt az illy törvénysértések megboszulására; említtetett az 1507:8 t. ez. is; egy szóval, N. J. táblabiró urat kivéve, a’ kath. főpapok ezen tette törvénytelennek is­mertetett, ’s az innen eredő közsérelem gyö­keres orvoslása tekintetéből minél előbbi or­szággyűlés egybehivása végett csakugyan felírás határoztatott. Az egyházi rend részé­ről is fejtegettettek elvek, ’s K. kanonok igen mérsékelve, csinos előadással védte az egy­házi rend jogait, mig C. J. kanonok ’s Sz. A. plebánus némi fenyegetőző ’s igen illet­len kifejezésekkel éltének; — nem mondhat­ják pedig, nem is panaszolkodhatnak megye­beli papjaink, hogy vagy meghallgatva nem valónak, vagy illetlen mondásaikra a’ BB. részéről indulatos kitörések szolgáltattak al­kalmat ; mert igazán el lehet mondani, hogy minden indulatoskodás nélkül ’s a’ tárgy ér­dekéhez mérve igen komolyan folyt a’ vitat­kozás, ’s az indulatok még akkor sem törtek ki, midőn C. J. kanonok ezeket mondá: „ne­künk is hatalmunkban volna, a’né­pe­t a’ megyék ellen fellázítani, ’s mit tennének akkoron a’ megyék?“ — April 23-kán panaszképen feladatott a’ megyei közgyűlésen , miképen Pécs városa egy siklósi járásbeli ujonczot, a kit ugyan Pécs városa a’ siklósi választmánytól visszakivánt, de a’ visszaadás megtagadta­tok, ’s ezen tárgy eldöntése a’ középponti választmánynak átadatott, mielőtt ezen vá­lasztmány rendelkezett volna, ugyan Siklós m.városától erőhatalommal elvett akkoron, midőn az besorozás végett Pécsre hozatott, mire nézve tiszti vizsgálat rendeltetett. Sok visszaélések és törvénytelenségek jöttek ez­úttal szóba , mellyeket Pécs városa ujonczál­­litás közben állítólag elkövetett, ’s miknek némi hitelességet látszik nyújtani azon körül­mény, hogy a’ sorshúzás Pécsett csakugyan zárt ajtóknál tartatott. Ezek miatt az 1507: 8­­. sz. értelmében, javadalmainak elvesztése végetti felírás is indítványoztatok; de az in­dítvány pártolásra nem talált. — Baranyai. Azon ujonczállítási em­bervásárlatra nézve, mellyel Q jegyű pécsi levelezőnk lapjaink 31-ik számában 0. a helység haszonbérlőjét vádolja, minthogy Baranyában Ózd helysé­gen kívül 0 betűvel kezdődő több falu ha­szonbérben nincs , erre magyarázva két czá­­folat érkezék hozzánk, egyik gróf Migá­­czy Ferencztől Mindszentről, mellyben ér­­tesittetünk, miképen Ózd helység haszonbér­lője már a’ közlök történet ideje előtt Po­zsonyba utazott; ’s különben az egész vidék tudomására jobbágyaival mindig a’ legkegye­sebben bánik; egyébiránt az egész dolgot törvényes vizsgálat alá fogja vétetni; ’s ered­ményét, a’ vád alaptalanságát kivilágitandót, velünk tüstint közlendi. — A’ másik czáfolat magától az illető (szentlőrinczi) járás főszol­gabírójától Jesz­enszky János úrtól jő , ’s igy szól: „Úgy vélem, erről nekem mint já­rásbeli főszolgabírónak csak kellene tudnom valamit! — mert Baranya megyében mind a’ helységenkinti összeírás, mind a’ sorshúzás egy ezen végre kinevezett fiókválasztmány által vitetett véghez, ’s a’ besoroztatás is a’ járásbeli tisztviselők, nem pedig faluk ha­szonbérlői által történt; de még ezenfelül a’ középponti választmánynál minden fogadónak, úgy félfogadottnak meg kelle jelennie, és szabad akaratból eredeti fogadását saját fia helyett ezen választmány előtt nyilvánítani; nem különben a’ félfogadási bért is bemonda­ni. — Így tehát igen csodálkozom, hogy ön­nek azon levelezője többet tud azon járásról, mellynek főbírája vagyok, mint én , ’s ezen esetet még biztos forrásból mentettnek mond­ja : felszólítom tehát egész szerénységgel­ ­­ ’ belváros részére Pluhovszky Ferencz, a’ külvárosokéra: Klin­kó János, Grosz Ferencz, Manovecz Leopold, Molcsó György orvos, és Lestáiner Antal és Posgár János sebész urak. 286

Next