Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-05 / 36. szám

nem méltató genie, mit a’ „par force“ boldogítni akaró kegyelem nyújt, kevés élet után nyom nél­kül enyészik el, és maradandóan hasznot nem terem;(emlékezzetek József császár nagyszerű tö­rekvéseire) a’ mire nézve egy nemzet természetes körülményei ápoló hatással nincsenek, a’ mit mások természetes körülményeiknél fogva job­ban vagy olcsóbban állíthatnak elő, az örökös tengésben marad (nézzetek a’spitalfieldi selyem­­gyárakra az olly igen ipardús Angliában). Mi te­hát soha sem fogjuk óhajtani, hogy mindent ma­gunk készítsünk; e’ mindenben igen sok örökké csak üvegházi növény maradna, mellynek fűte­ni kell, különben elvesz; sőt sajnálnék, ha erőnket, időnket, pénzünket természetszerűbb, tehát hasznosabb munkától elvonnék csak a’­vé­gett, hogy elmondhassuk: ez is honi mű. De mindig fogjuk kívánni, hogy az ipar természe­tes kifejlését gátló balgatag akadály­ok lerontas­­sanak; mert meg vagyunk győződve, hogy ekkint a’ földművelési szükségek fedezésétől felmara­dandó erő, önkint és természetesen ráfordul a’ m­űipar azon osztályba, mellyeket legtöbb ha­szonnal űzhetünk. — így körülírva immár Ha­­raszty úrral mindenben egyetértünk, csak abban nem, hogy törvényeink e’ részben már eleget tettek; — nem tettek eleget, mert sokat tettek; mert az ipar kifejlésének gátjait még el nem há­rították ; mert még mindig ápolni akarják az ipart,pedig azt csupán nem gátolni kell. A’ fentebb idézett „Laissez nous faire“ még minálunk nincs életben, és azért mi hármat óhajtunk: 1) A'sta­tushoz szólva, magunkévá teszszük, mit Pou­let­­ Thomson (most kormánynok Canadak­­ban) 1839 ápril 14-kén a’ parlamentben imádsá­gának vallott; ’s ez ennyiből áll: „Adjatok sza­bad tért, több semmi sem kell.“ 2) Még egy imádságunk van: adjatok módot és alkalmat ta­nulni, mit a’műiparhoz tudni kell. (Meglátjuk, minő viszhangra talál keletkező iparegyesüle­tünk .) 3) Mi is kérjük a’ nemzetet, legyen di­vattá méltánylani, mit a’honi műszorgalom ön­kint teremtett. — Többre nincs szükség. — így majd — palit ingeniis campus, certusque merenti Stat lavor, ornatur propriis industria donis. Figyelmeztetés az újonnan ala­pított angol-magyar intézetre. Mi­után a’ fentnevezett intézet eredeti terve, mellynek egyedüli czélja az valt, minden ki­fogáson túli biztosságot nyújtani a’ magyar termesztőknek, nem fogadtatott el egész ki­terjedésében, ’s miután tavai, az ennek következésében módosított terv biztos létesí­tését, az azt megelőzött soknemű nehézsé­gek legyőzése után ’s a’ mármár meg­indítandó vállalat küszöbén kifejlett várat­lan körülmények megakadályoztatók, ’s mi­után ennek folytában, hazámfiai javának tekintetéből, felszólalni kénytelenittetém, a­­zon reményt valók bátor nyújtani , hogy ezen nagyszerű ’s honunkra nézve tetemes jótéteményeket ígérő terv annak idejében erősb’s biztos­ alapon emelkedendik fel. A’ feladat a’ történtek után az vala, még egy­szer kifeszitni a’ vitorlákat, újrakezdeni a' nehéz munkát, m­egujítni a’ soknemű fárad­ságot és költségeket, ’s kitenni így magát u­­tolag a’ vállalat nem csekély számú nehézsé­geinek ’s bizonytalan eseményeinek. Mindez megtörtént, ’s az ég sikerrel koronázáa’ buz­gó igyekezetét. Több hónapi folytonos mun­kálkodás után egy uj társaság megalapítása sikerült, melly mind teljes biztosságot nyújt, mind bő pénzalappal bir, ezen nagyszerű vál­lalatnak teljes fénynyeli kivitelére, ’s melly munkálkodását, Magyarhon termesztőinek tettleges részvéte által segittetve, azonnal elkezdendi. Az intézet vezérlésére olly házat valék szerencsés megnyerni, melly London első kereskedőházainak egyike, melly az an­gol főváros köztiszteletét bírja, ’s mellyet magas állása, szilárd jelleme ’s kereskedési nagy tapasztalásai illy fontos vállalatra min­den tekintetben képesítenek. — Illy ház meg­nyerése kétségkívül megbecsülhetlen nyere­ség, nem csak magára ezen vállalatra, hanem általában véve egész honunkra nézve, any­­nyival inkább, mivel ez, nagy összekötteté­sei, rendithetlen hitele, Angolhon első rangú házainak ’s magának a’ ministeriumnak is ajánlásai, végre az angol kormány által meg­ígért minden tekintetbeni segedelem- ’s párto­lásnál fogva, Ilonunkra — ha az illőleg mél­tányoltunk — nem csak kereskedési, de ipari tekintetben is szerencsét hozand, a’ ci­­vilisatio előttünk dús reményekkel felnyílt pályáján. — A’ honi hírlapok közelebbi szá­mában, Gifford János úr, ki mint a’ vál­lalat képviselője, annak megnyitása és sze­mélyes vezérlése végett Londonból ide Pestre megérkezett, az intézet szellemét, szerke­zetét, föltételeit közrendi Magyarhon termesz­tőivel ; én pedig befejezvén munkámat, annak biztos reményével lépek vissza, hogy a­ buz­gó igyekezetnek ez­úttal az egész honra néz­ve szerencsés eredménye leend. — Almási Balogh Pál. Egyesületek, és még valami. A’ mit egyes erő végrehajtani nem képes , azt va­­lósítni fogja több erő, mondták a’ világnak min­den bölcsei; mondtuk mi magyarok is olly szám­talanszor ; ’s e’ meggyőző­désben iparkodtunk egyesülni, hogy nagyot mozdítsunk összevetett vállal, ’s legyőzzük közerővel az akadályokat, mellyek csak erőegyesítés útján valának le­győzhetők. ’S gondoljuk e, hogy e’ meggyőző­dés alapos volt ? Nem. Mi meghazudtoltuk a’ világ minden bölcseit; meghazudtoltuk min ma­­gunkat; meghazudtoltuk a’ természet örök tör­vényeit. Máskor és máshol üdvöt hozának az egyesülések; nálunk átkot kezdenek fattyazni. Honnét e’ kárhozatos fonákság ? Elámitottuk min magunkat. Erőt gondolánk egyesíteni, és hi­ányt, gyengeséget egyesítettünk, melly a’ való­di erőt is fölemészté, semmivé tette; mert hol több a’ gyengeség, mint az erő, ott ez semmivé sűlyed, megemésztetik amaz által, ’s ott, hol előbb valami volt, leend semmi, vagy, szám­taniig véve, kevesb a’ semminél. — Nem ér­tetek talán, ti honfiak? mondhatom, én sem értelek titeket. Hogy azonban addig is, m­ig meg­­foghatóvá tehetendem­ előttetek azokat, mik keb­lem zajdultának idején szükségkép tajtékzó for­rongásban törnek elő, innen itt közlöm egy férfiú­nak eszméletre hozó hideg-nyugodt nyilatkozását és fölszólító szavait, fentartván magamnak ez ügyben minden esetre egy utószózatot. — Kuno­ss, Pozsony, tavaszhó 25. 1841. A’ ta­lálmányomat gyámolitandó pozsonyi egyesü­let részéről fölállított magas és jóságos elő­­mozditásu választmány, i. é. tavaszhó 22-kén tartott ülésében olly nyilatkozást ten, mellynek következtében gépeim létesitendését a’ t. ez. pozsonyi egyesületnek eddigi gyámolita u­t­­­á­n annyival is inkább megszűntnek kell tekintenem, minthogy semmi bizto­sitó segély nem nyujtatik, ’s önnön tulajdo­nom e’ nembeli követelések ’s egyéb viszo­nyok miatt veszélyesen terhelve áll. — Mi­után tehát legelsőben is, nem csak köteles­ségből , hanem benső érzet által indíttatva, minden kegyelőknek ’s előmozdítóknak, kik a’ vállalatot eddigi segélyezés által gyámolí­tották , nemkülönben minden honfiúi barátim­nak is, kik részvétük által előmozditák, leg­­szívesb köszönetet mondok, kényszerítve lá­tom magamat kinyilatkoztatni, hogy vagyo­­nomnak további nyeldeklő terheléstől meg­óvása végett, jövendőre részvényes befizeté­sek útján , e­l­s­ő­r­en­djű a­j­á­n­l­k­o­z­a­t­o­m értelmében, semmi segedelmezést el nem fogadok. Egyszersmind kínálkozom szövet­­ségbe­ lépésre bármelly jóhitelű házzal vagy egyesülettel, itt, vagy bárhol, ha az haj­landónak érezné magát egyenlő részeltséggel hozzám csatlakozni, azon további nyilvání­tással, hogy a’ találmány miségét ’s állapot­­ját itt csak annyiban ismertetem meg, hogy 30 különféle betünemeknek osztályozása vagyis szétrakása csupán egy fogantyúnak fordítása által 1 betűre nézve 1*/2 másod­­perczben történik; továbbá, hogy négy kü­lönnemű betűkből álló rövidke sornak össze­állítása és szétrakása, két minta, t. i. az osz­tó és gyorsszedő gép mintája által (mikép ezt Pozsonyban és Pesten tett ezernyi próbák bi­zonyíták, mellyekről a’ honi ’s külföldi lapok legkedvezőbben szóltak) már tettleg kimutat­­tatott, ’s jelenleg is minden órán kimutatható; továbbá, hogy a’ könyvműhelyek mostani ál­­lapotjában is legczélszerűbb ’s leghaszonve­­hetőbb alkalmazású szétosztó gépnek készí­tése már annyira előhaladt, hogy az, nyolczas rendszerben készítve, legalább ötféle irásfaj­­jal, ’s mindenik irásfajnál nonpareilltől fogva tertiáig, hat vagy tiz hét alatt, (­egyébiránt nem teljes bevégzettségig) ha készítése elég erővel folyamatba tétethetik, a’ vállalat to­vábbi folytatásának biztosítására elégséges eredményt nyujthatank. A’ találmány további fölvilágositását és visszonyait, annak minél­­előbbi valósíthatása tekintetéből, egy külön munkácskában adandóm elő, mellyet rövid időn annyival inkább kibocsátandok, mivel ezt találmányom némelly barátai szorgalmaz­va kivánák, ’s általában mivel annak belső be­csét ’s hatékonyságának legfőbb nyomosságát világosíthatandja föl. Értekezéseket ’s kér­dezéseket tartok és elfogadok lakásomon, Po­zsonyban, domb-utczai 135 számú házban.— Kliegl*). Hangászegyesület. — Nyugp­én­z­­intézet. A’ pestbudai hangászegyesület ez évi második közgyűlése jövő vasárnapon (máj. 9.) délelőtti 10 órakor lesz Pesten a’ városi redut-épületben, melly alkalommal az egye­sületi újabb szabályok értelme szerint elren­dezendő igazgatási, valamint a’ nyugpénzin­­tézeti ügyek is tanácskozásba fognak vétetni. A’ t. ez. egyesületi tagok és mindazok, kik a’ nyugpénzintézetben részt venni óhajtanak, megjelenésre kéretnek. — A’ nyugpénzinté­­zet nyomtatott szabályait 10 ezüstkron lehet váltani Budán Dolezsálek I. urnái, vakok intézete igazgatója ’s hangászegyesü­­leti alelnöknél, és a’ várban Mile ez I. ur­nái , — Pesten pedig egyesületi főpénztárnok W­e­i­s­z B. F. urnái a’ „vastuskó“ melletti fűszerárusboltban; ugyszinte Kl­aus­z B. L. egyesületi pénztárnok és Mátray G. e. ti­­toknoknál. — A. p.-b. hangászegyesület igazgató választmánya. — Közli Mát­ray Gábor.­­) Fővárosi újdonságok. Múlt szombaton gyönyörű nap és május elsője volt. Budapesten e’ napon úgynevezett népünnep van, azaz: a’ mesteremberek és legényeik szögre akasztván munkáikat, a’ hegyek közé sietnek, ott egy vagy több héti keresetűket eldomborozzák, ’s este felé kurjongatva tán­torognak haza. Ezt itt népünnepnek nevezik, de a’ népünnep valódi typusától annyira tá­volít, mint a’ pesti városliget árnyéka a’ ca­­nadai őserdők árnyékától, vagy a’ gödöllői út a’ liverpooli vasúttól. Az alsóbb osztályú­ak e’ napon ex officio mulatnak, mit ezen erőtetett ugrándozások, félálmos tréfák, ízet­len enyelgések, ezen csak a’ szirtormokban tompa viszhangra találó kurjongások és visító torokpróbák bizonyítanak; azonban itt mégis árnyéka, vagy — ha úgy tetszik — torz­mintája van a’ mulatságnak, az ember leg­alább tudja, hogyan lehetne, vagy hogyan kellene életvidornak lenni, mert hiszen a’ kopár hegy, a’ kiaszott virányok is érdekkel bírnak egy tájfestőre nézve; de a’ közép- és főbbrendűek még nem látszanak a’ természet egyszerű pompájával, a’ hegyek és völ­gyek dúsan kínálkozó gyönyöreivel annyira megbarátkozni, hogy ezek miatt nélkülöz­hetnék az éldeletnek azon nemét, mellyért a’ porlepte városok apró hősei küzdenek és gyakran — életörömeik és lélekszabadságuk veszteségével — mások bohóivá törpülnek. — Múlt csütörtökön éjjeli 11 — 12 óra közt a’ budai Vízivárosban a’ katonai szénatár és jég­vermek közelében egy kocsis vigyázatlansá­ Szerk. *) Mi megborzadván ez esemény fölött, miután magunknak alkalmunk nem lehetett Kliegl találmányával ’s a’ dolog históriájával meg­ismerkedni: kérjük Kimoss urat, pótolja ki tudatlanságunkat, és szóljon nyíltan, és nem általános panaszszal, hanem neveket nevezve szóljon, min szenvedett a’ dolog hajótörést? — 294

Next