Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-01-02 / 1. szám
Mihály, Szergely János; jegyző: Sárosy Gyula; kiadó : Szegner Imre ; iktató: Balogh Imre. Debreczenben: elnök: — ülnökök: Karap Sándor; — jegyző: Barcsay Károly kiadó: Szentimrey Lajos; iktató: Sárváry Ferencz. Eperjesen: elnök: szinnyei Merzse László ; ülnökök : Berzeviczy Titus, Stiller Leó; jegyző: Okolicsányi Lucián; kiadó: Alemann Ferencz; iktató : Gazsik Ferencz. Károlyvárosban : elnök: Lentulay Imre; ülnökök: Catinely Károly, Klobucsarich Károly; jegyző: Sulyok Sándor; kiadó: Szále Adolf; iktató : Mirich Henrik. Dévaványai Havassy Ferencz, a’ tiszántúli ker. tábla első ülnöke „királyi tanácsos“ czimet nyert. Sugáry József a’ magyar udvari kamaránál, Biró Albert pedig az erdélyi kir. kincstárnál, fogalmazó-gyakornokból, tiszteletbeli fogalmazókká (az utóbbi számfelettivé) neveztettek. Trivel Ferencz temesvári kam. igazgatósági napdijnok az ottani árvák pénztára mellett megürült tisztirnokságra alkalmaztatott. (Megtiszteltetés.) Ő cs. ’s apost. kir. Felsége múlt Télelő 18-kán költ legmagasb cabinetiratánál fogva Martonicz bárót, a’ magyar testőrsereg alkapitányát, a’ magyar kir. Sz.-István-rend középkeresztével méltóztatott feldiszesíteni. (Legújabb, magány tudósítás Telelő 31-ről.) Ő felségének legújabb kegy. határozatánál fogva Fáy Ferencz a’ debreczeni, Nagy Lajos (elnöki udv. titoknok) az aradi váltótörvényszékek elnökeivé. — Asztalos Pál, kir. tanácsos pedig Fáy Ferencz helyére a’ váltófeltörvényszék ülnökévé neveztettek. (Budapesti lánczhid.) Beszélik, hogy Clark urat minap Londonbanaz admiralitás fölhivatá, megtudandó, honnan vél a’ zárgátakhoz alkalmas fát kaphatni, mert a’ számoló angolok szeretik tudni, honnan fedezhetik hajógyári szükségeiket, ha egykor Danzigból és Amerikából nem lehetne vagy nem akarnák. „Ön jeles munkát vállalt magára Magyarhonban“ — mondának — „de a’ Duna medre homokos, mélyre kell verni a’ czölöpöket, hogy a’ zárgátakba alakul viz ne szivárogjon. Mi ismerjük Europa erdeit, ’s kételkedünk, vallyon alkalmas fákat kaphat e? —„De nekem már van“— felesé Clark úr — ’s nem kellett Magyarországból kimennem.“ És valóban a’ gyönyörű és 12 öles czölöpök mind a’ brodi határőrezred őserdeiben nőttek fel, így nyújt egy közhasznú vállalat egyenes hasznán kívül, ezer mellékes hasznokat. Megismerteti a’ hon rejtett kincseit benn és külföldön, ’s uj ágakat nyit az internationális közlekedés erkölcsi és anyagi jótékonyságainak; mig végre azt sem tudnék, mi volt az ok, és mi az okozat, úgy összeforrnak tény és eredmény. A’ zárgát czölöpjein egyébiránt a’ kemény hideg daczára is folyvást zörögnek a’ bálványok, de a mi benn a’ folyamban történik, az nem állandóságra, hanem csupána’ jégerő megkisértésére van számítva; mit ha el vinne is a’ jég, nem volna okunk aggódni, mert csak annál erősb építés következnék belőle ; baj semmi a’ közönségre, legfölebb költség a' társaságnak. Íme tehát az első nemzeti nagy vállalat, egy fontos lánczszem abból, a’ mire nem lehet elég nagy figyelmet fordítanunk : a’ közlekedés ’s iparmozgalom könnyítéséből. Tudjuk, hogy vannak sokan közöttünk, kik e’ vállalatot a‘ teendők ABC-jében talán az X helyére illesztik. Tiszteljük őket, de nem osztozunk véleményükben. Olly javítási kérdéseknél, mellyek institutióinkat tárgyazzák, mellyek a’ tömeg munkássága irányát egészben vagy nagy részben módosíthatják, a’ betüsorozat kérdése igen fontos egy kérdés. Például ha arról van szó, eltörölvén a’ czéheket, minthogy a’ társulati (socialis) viszonyok változtával, e’ hajdan szükséges, hajdan nagy hasznú institutiónak csupán kártékony oldala jutott el ránk, engedtessék e teljes, korlátlan szabadság a műiparnak, vagy állíttassanak a’ szerfölötti csőd ellen némi védfalak, nehogy ollyasmi bajokat idézzünk elő, miket az orvos vértolulásnak nevez? mi talán szerény véleményünkben azt mondanék: szabadítsuk föl elébb a’ földet, szedjük le ennek szolgalánczait, mert a dolog úgy van jó rendben , ha csupán azon erőfölösleg fordul a' műiparos mezőre, melly a’ földművelési érdekek tökéletes födözése után fölmaradott, pedig ha előbb lesz a’ műipar mezeje egészen szabaddá, mint a’ föld, az arány majd nagyon megfordul. A’ nemzeti munkás erő kifejtésének A.B.C.-jében tehát „A” betűnek tartjuk e’ szócskát: „Szabad föld“. De egyebekben ez máskint vagyon. Kezdjünk bár X- nél betűt ismerni, csak tanuljuk meg végig végiglen, a' rendtévesztés nem ollyan nagy kár, mint az, ha sor felett kétkedve időt vesztettünk. Valóban díszére válik a’ nemzetnek, hogy a’ sor kérdésével nem bíbelődve, áldozatul hozá szabadalmainak egyik legkényesbikét. Mert valljuk meg őszintén, minket nagyon bánt ez a’ gondolat, hogy a’ hídfőnél garast kiáltson ránk a’ vámszedő. Még most is vannak talán, kik Pestről Vácz ’s Párkány felé készek menni Budára, ’s Párkánynál a’ repűlőhidon egy forint borravalót adni inkább , hogysem egy vámgarast fizessenek. Szerencsés utat mi garast adunk. Azonban őszintén megvalljuk, mi jobb szeretnék, ha kedves nemzetünk megbarátkoznék a’ gondolattal, hogy a’ közlekedés nagy eszközeit, a’ nemzeti test eme’ vérereit, köz költségen építsük. Angolhon helyzete e’ részben egészen különbözik a’ mienktől. Ott a’ kamatláb alant áll, nem annyira pénz hiányzik hasznos vállalatokra, mint alkalom a’ pénzt haszonná forgatni ; a’ vállalkozási szellem nagyon kifejlett, ipara roppant nagyszerű, tetszik magának gondolatokban, miknek kivitelét félszázad előtt mesének tartjuk vala, ’s egykor talán (mert Albion előtt is voltak nemzetek , nagyok ’s hatalmasak, és eltűntének , mint homokpusztán a' vándor nyoma) — egykor talán csodamű gyanánt emlegetend a’ traditio; szeret 90 lábnyi magasságban házak és völgyek fölett kocsizni a’ fergeteg szárnyain ; ’s a’ vállalkozók száztól kettővel , hárommal is beérik kamatul, mert mellékes hasznaikat számítják, miket más vállalataikban, egy csatornával, vagy egy vasúttal eszközöltenek. Illy nemű tartományban meglehet, hogy országutak, csatornák, vasutak magános erővel legczélszerűbben épülnek. Ámbár Belgium példája ez részben is czáfolni látszik. De minálunk, hol a’ járkelési élénkséget még teremteni kell, teremteni pedig csak a’ közlekedés könnyítésével lehet; minálunk a’ lengyel határszélt Fiiméhez csak a’ nemzet kötheti. Aztán ne mystiticáljuk magunkat.Magányos vállalatrugója nyerészkedés. Magányos vállalkozók soha sem szállítják alább vámjaikat, mint érdekök kívánja. De a’ statusnak elég, ha annyit vesz be, mennyi kell, hogy az út, csatorna, hid magát fentartsa. ’S ez az olcsóság az, a’ minek haszna fölszámithatlan. Igen — mondja valaki — könnyű beszélni, de hol van a’ pénz ? Van beiz az, uraim, csak akarjunk. Erről kell is, fogunk is sokszor szólani. (Pesten a’ vontatók eltörölve.) Pest megye adózó népéről egyik legsúlyosabb, legsajnosabban érzett teher vétetett le az utóbbi közgyűlés azon határzatával, minélfogva a’ fővárosban a’ vontatás (sorspontnak mondják magyarul) végetti kezelés végképen eltöröltetett. Képzelni lehet, minő teher volt e’ nagy kiterjedésű megyében (területe 1914/100 mértföld) gyakran 20 mértföldnyi távolságból is , ha sor kívánta, legszorgosabb munka idején négy lóval, szekérrel L’estre jőni, itt a’ hazasóvárgás keserű érzetével egész hetet tölteni, ’s néha még csak annyit sem keresni, hogy heti élelmét, veszteglése költségeit födözhetné, másszor pedig elcsigázott , előfogyasztott, kikoplaltatott szegény barmait, a’ Pest körül mindig rész után nap mellett kergetni. Hát még a’ statusgazdálkodási kár , melly a’ nemzeti tőke két legnyomosabb factorának, idő és munkának veszteségéből eredett,és az erkölcsben,egészségben megfogyatkozás , mellyet az undok vétkek városi barlangjai nem egy illy veszteglőnek ízről iziglen átokul adtak! Lehetlen nem örvendeni Pest megyének e’ határozatán.— Pest megye részéről tehát Pest városában vontatót többé senki sem kap. Meglássa kiki, mikint utazik. — Midőn az válthatott; ’s így a’ hírlapi szenvedélyesség nem abban álland nálunk , hogy a’ status szolgálatában elaggott férfiút megleczkézze a’ collegialis ifjúság; nem abban, hogy az, ki a’ három alkotmányos hatalomról tíz lapot olvasott Montesquieuben, correcta et relectát biggyeszszen a’ belügyek ministerének tárczájára; nem abban, hogy a’ proletarius a’ nagynak, a’ gazdagnak ünnepélyeinél mane, tekla, phares-t mázoljon a’ terem falára; — de az erkölcsi veszély abban álland, hogy a’ magányos, a’ kisebb dimensióju férfiú becsületén csorba ejtethetnék, mi valahányszor megtörtént, a’ bűnöst nyomban is érte a’ köz megvetés, — ’s álland kivált abban , hogy lapjaink egy szomszéd város lapjainak példájára oltárt emelhetnének a’ felbehagyott érzékiségnek, a’ tűz körül forgó nyársnak, nem a’ polgári érdemek dicsőítésének, ’s az emberiség szent érdekei hódolatának, olly veszedelem , melly hogy ezentúl még kevésbé fenyegetend mint eddigien, azt íróink szilárd jellemétől és kormányunk magas belátásától, melly a’ magyarnak alkotmányos életében a’ monarchia legszilárdabb biztosítékát találja, nem csak bizodalommal várjuk, de már tettlegesen tapasztaljuk is. Több alappal bir azon vád, mellynél fogva a’ való tudományosság érzékeny kárt szenved az improvisált hírlapirás által, ’s melly szerint azt, hogy újabb műveink jóval rövidebb életlehelettel birók a’ régiség örök iratainál, a’ már nevüknél és rendeltetésöknél fogva csak ephemeri hatású újságoknak tulajdoníthatni. Ezeknek védői a’ vád elhárítására kinyomozták, hogy a’ s hírlapok, a’ legclassicusabb időszakban, magáiban az örök Rómában vették eredetüket, hogyCicerónak, midőn proconsul volna Ciliciában, Coelius újságokat küldött volt Rómából,— ’s a’ hírlap, talán azért is, mert a’ genealógia tekintetében, bármi democraták legyünk is különben, örömest látjuk törzsökfáinkat az élőkor fellegei közt eltűnni, — csakugyan nem mondott ellene’ származtatásának. Azonban ezáltal még aligha meg van nyerve az ügy, mert a’ pontifexi annalisokat pótló iratok szerzőit tudtunkra nem helyezd a’ Liviusok és Dionysius Halicarnassiusok mellé a’régiség, ’s ki tudja, ha egyébnek nézée, literatúrai tekintetbe vételről nem is emlékezve, Cicero a’ Coelius által küldött újságokat, mint a’ miknek e’ vagy ama’ hivatalt kereső fővárosi ügyviselőjének híradásait tekinti. Ita napjaink hírlapi literaturájának díszesebb állás nem jut, mint minő a’ réginek lehetett; ha azt ennek folytatása gyanánt, ’s nem mint uj érdekek , uj szükségek által teremtett ágát a’ világliteraturának tekintjük, — úgy veszendőben van az ügy a’ classicai literaturának ellenében. De nincsen így, ’s külön más szempontból kell kiindulnunk. Napjaink hírlapi literaturája keletkezett, mert korunkban nincsen többé külön tudomány beavatottak és külön avatlanok számára, mint azt a’ régiség bölcsei tanították ; mert nem többé mysteriumok leple alatt szabadíttatik fel teljeskorúságára az ész; mert a’ tudós nyelvek helyébe, minden magasabb érdek megvilágítására, a’ sokaság, a’ népek nyelvei léptettek; mert uj kerekek, uj rugók illesztettek a’ társasági gépbe; — ’s mindennek következése az jön.