Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-08 / 37. szám

lett, mellyekben a* diák nyelv első elemeit tanuló gyerkő­czék annak minden szabályait diák nyel­ven kényszerittetnek megmagolni, — tehát azon nyelven, mellyet épen tanulandók, és valljon ők bölcsebben cselekesznek, mikor a’ hazai tör­vényeket , ’s néhol még egyéb tudományokat is diák nyelven taníttatják azoknak, kik között csak oktatója beszédét is alig érti száz közül tiz? Istenem! alig tud valamennyire olvasni a’ magyar gyermek, már a’ diák nyelv jármába fogatik, ’s — kevés kivétellel — ebben nyög folyvást, mig csak az iskola küszöbén kilépve , a’ világba megy, hálát adván az égnek, hogy itt semmi szüksé­gét vagy hasznát nem látja azon diák nyelvnek, mellyet 12 éven keresztül mindig tanult, de soha meg nem tanult. ’S aztán panaszkodunk, hogy nincs a’magyar ifjakban szellemi indigentia ér­zete ? Bámulnunk kellene mint csudát, ha vol­na; okozat nincs ok nélkül, ’s ha amaz rossz, rossz ez is. Ha idegen holt nyelven engedjük folyvást taníttatni a’ tudományokat, örökké ide­genek maradandnak ifjaink ezekhez; csákányai nyelv által lévén képes a’ lélek a’ tudományt sa­­játítni. Midőn ama’ nagy nevű éjszaki bölcs egy belga egyetembe hivatott észtan tanítására, ki­­mondá, hogy ha elmenend, nem diákul — mint azon országban szokás — hanem anyai nyelven fogná az észtant tanítani, különben ez a’ nem­zet sajátévá soha sem válhat... Ha találkozná­nak még homályoskodók, kik kétkednek a’ mon­dottak felől: szabad legyen őket felszólitnom: menjenek egy protestáns főiskolába, ’s hallgas­sák meg, vagy kérdezzék ki a’ növendékeket azon tudományból, mellyet saját nyelvükön hall­gattak, — nem kétlem, hogy más meggyőző­déssel lépenének ki abból, mint mellyel belép­tek. Azonban olly világos ’s közönségesen be­látott elv már ez a’ tanitásmódban, hogy szük­ségességének bizonyitgatása helyett czélszerű­bb lesz a’ kérdésre felelnünk: mit csináljanak hát a’ magyar iskolák ?... Felelet: 1. Addig is, mig a’nemzet óhaj­tását mindinkább méltánylani ’s teljesítni szerető felséges fejedelem és kormány, e’ tárgyban ke­gyelmes resolutióját, mellyet a’ múlt országgyű­lés végén az idő rövidsége miatt halasztani kénytelen volt, leküldené, a’ protestáns isko­lák tegyék meg azt, a’mit tenniök szabad. Pa­rancsoljanak minden academiai tudományokat honi nyelven taníttatni, ’s ne engedjék, hogy a’ százfejü hydra, a’diák nyelv, tovább is szívja olly szűken termő nedvét lassú felvirulásunknak. 2. A’ gymnasiumi iskolákban ám tanittassék[a’ diák nyelv, de ne úgy mint eddig, azaz ne csu­pán maga, vagy legalább ne túlsúlylyal, hanem úgy, hogy a’ reál tudományokra összesen leg­alább annyi idő fordittassék, mint a’diák nyelv­re, — ’s ne annyi éveken át, mint eddig ; 4—5 év igen elég lenne. 3. Ezen gymnasiumi iskolákban meg ne en­gedtessék, hogy akármi reál tudomány idegen, azaz nem magyar nyelven tanittasék. 4. Azon iskolákban, hol sok tót vagy német növendék van, mint Pozsonyban, Eperjesen ’stb. csupán azon körülmény miatt halasztassék a’ honi nyelvnek ezen különben halaszthatlan hasz­nálata, ha az oktatók magyarul nem értenek kiknek két év a’ nyelv megtanulására engedtet­hetnék. Az ellenvetés, hogy ,,a’ német ’s tót növendékek magyarul nem tudván , igazságtalan lenne azokat ezen nyelven tanulásra kényszerí­­ti, figyelmet sem érdemel; mert magyarul csak könnyebb tanulniok, mint diákul, így, illy előzmények után, nem csak a’ nem­zeti nyelv terjedését, a’nemzetiség erősödését — mellyek már magokban is a’ közjólét dús csirái gyanánt tekinthetők — hanem a’ közértel­­mességnek alig képzelhető sebességgel növeke­dését is remélhetjük ’s a’ legbiztosabban várhat­juk; pedig nem a’ nagy telkek, nem a’ roppant bányák, hanem valósag a’ közértelmesség ’s ez­zel párosult szorgalom teszik a’ nemzeti gaz­dagságot, így igenis egygyé olvadna a’ nemzet, ’s két­ségtelenül rövid időn igaz leendne az is, mit Diesterweg már való gyanánt hirdet, hogy ír zsidók teljesen emancipáltatnának. Most meny­nyire vagyunk még e’ czéltól, a’ kassai, eper­jesi ’s zsámbéki legközelebb történt szomorú ese­mények és egyéb számtalanok és borzasztók elég szembeötlőn bizonyítják. — Z,­rül rendelvén, az utóbbiakat egyedül az óvások fölvételével bízzák meg. Azonban mi e’ két el­nevezést nézi, lévén egy pont váltótörvényünk­ben, melly hihetőképen „váltójegyzők“ helyett „váltótörvényszékieket“ említ, veszélybe jövünk azt hinni, hogy a’ törvényszerkezetben hiba tör­tént , vagy azt kell föltennünk, hogy van eset, midőn imezek amazok helyett működhetve, az óvást a’ váltótörvényszéki jegyzők is fölvehetik. A’ XV. t. ez. 1-ső r. 132-ik szakának harmadik pontja ugyanis ekként hangzik : „Illy óvási jegy­zőkönyvek fognak tartatni a’ váltótörvényszé­keknél, hová a’ váltótörvényszéki jegy­ző; — a’ rendezett tanácsoknál, hová a’ ta­nácsbeli jegyző;—és a’ vármegyéknél, hová a’ megyei tisztviselők által kivett óvások szóról szóra beiktatandók.“—Wildner és Foga­­rasi váltójogi kézikönyveikben a’kérdéses helyen e’ szót„váltótörvényszéki“jegyzők váltójegyzők­re módosítván, Császár pedig ’s a" „Commen­­tár“ jeles fordítója, egész munkájok folytában, amaz váltójegyzőket, emez pedig „váltótörvény­széki jegyzőket“ használván, úgy látszik, a’ tör­vénynek e’ kétféle kifejezése általok azonosít­­tatott, de külön czikk- vagy jegyzékben egyik sem adja urát ez azonosításnak. Én részemről meg vagyok arról győződve, hogy törvényho­zásunk, melly mindannyi jeles főből állott, mi­dőn váltójogunkat alkotó, nem szőhetett abba egy pontot sem, mellynek bizonyos határozott értelmet nem tulajdonított, nem semmi műsza­vat, mellyet különfélekép használva, ezáltal fogalomzavart okozni akart volna. Kell tehát O . f .ff lenni okának, m­erthogy a kérdéses pontban „váltótörvényszéki jegyzők“ kifejezéssel élt, midőn egyebütt a’ „váltójegyzőket“ használta, s melly ok kétségkívül nem más, mint hogy más külföldi váltótörvények példája ’s ezen jogelv szerint: „kinek a’ több szabad, szabad bizonynyal a’ kevesebb is,“a’ váltótör­vényszéki jegyzőnek, kit már a’ nm. helytartó­­tanács későbben „tollvivőnek“, a’ Jelenkor pedig, nem szinte helyesen „tollnoknak“ neve­zett, az óvás fölvételére szükség esetében ha­tóságot adott. — E’ körülmény figyelmet érde­mel már azért is, mert az óvás fölvehetése nem csak jog, hanem kötelesség is egyszersmind, melly ha nem teljesittetik, vagy az óvást arra föl nem hatalmazott, bár hiteles személy is, ve­szi föl, valamint az óvató kárát vallhatja, úgy más részről az óvásvételre megkeresettet is azon következmények érhetik, mellyekkel fölvétel esetében a’ hivatalos hamisság, a’ fölvenni vo­nakodáséban pedig a’ késedelem terheltetik. Azért tisztelettel felhívom hazám jogtudósait, hogy e’ pont iránti okszerű nézeteiket, biztos el­­igazodhatás végett, nyilvánosság útján közölni szíveskedjenek. — Sárosy Gyula. NÉHÁNY SZÓ a’ pozsonyi polgári kereskedő­re ad­nék Wildner Jr. ur értekezésére: „vál­jon az uj törvény szerinti könyvve­zetés bir­e valódi nehézségekkel?“ e’ hírlap 24-ik számában nyilvánított válaszára. Wildner tr. urnak lévén joga, az ellene in­tézett pozsonyi válaszra pontonkint kiterjeszked­ve felelni, ’s azt, ha lehet, pedig könnyen lehet — mert, legkiméltebben mondva, sophisticus el­lenvetésekből áll—kellőleg megczáfolni, az il­lető ’s el nem is maradható választ megelőzni jogsértés volna, mind e’ mellett, mivel a’ po­zsonyi válasz balmagyarázaton fölül törvényel­­leni tételeket foglal magában, e’ szempontból én is kötelességemnek tartom felszólalni, hogy a’ törvénynek bizalmatlanságot szülő gyanúsítása elhárittassék. — Az állittatik: „Habár Wildner Jr.ar értekezé­sében megengedi is több első följegyzési könyv tarthatását, mivel maga az értekezés tartalmából világos, hogy csak egyetlenegy első följegyzési könyvet szabad tartani, ’s ezt a’ V. T. N­. R. 106. §. is f) alatt tanúsítja: nyilván következik, hogy eredetileg csak egy első följegyzési könyv javasoltatott, ’s a’ törvény is csak egyet parancsol“ Uraim! eredetileg hány első följegyzési könyv javasoltatott ? ezt nem tudom; hanem azt tu­dom ’s állítani merem, hogy sem a’ felhozott 106. §-ban, sem az egész váltótörvényben nem parancsoltatik csak egy, és nem tiltatik több első följegyzési könyv tartása; de sőt épen az idézett 106 §. b) pontjából magyarázható, hogy több első följegyzési könyvet tartani nem csak lehet, hanem múlhatlanul megkivántatik.­­ Ugyanis a’ N­. R. 106 §-ában b) alatt ez áll: „Minden, mi kereskedésök vagy gyártásuk köréhez tartozik ’stb., egy hitelesített első följegyzési könyvbe jegyeztessék fel.“ Mi ezen törvénypontnak va­lódi értelme? Nem az, hogy minden kereskedő vagy gyártó egy első följegyzési könyvet tart­son, hanem az, hogy a’ kereskedő vagy gyártó azt jegyezze vagy jegyeztesse csak egy első föl­jegyzési könyvbe, a’ mi kereskedése vagy gyár­tása köréhez tartozik. Most már ha egy keres­kedő, több nemű kereskedést folytat, p. o. kel­meárúkkal és fűszerekkel, — vagy egynemű kereskedést ugyan, de különböző ágban, p. o. nagyban és kicsinyben; — tovább, ha egy gyár­tó több nemű gyártást tesz, p. o. kőedény- és posztógyáros, vagy a’ mellett, hogy gyártóke­reskedést is űz, akár öngyártmányival, akár más árukkal, p. o. egy kőedény- és egyszersmind posz­­tógyártó gyapjukereskedő is, sőt kőedény­es posztó gyártmányú részint önmaga nagyban vagy kicsiny­ben árulja, részint több helyeken raktárokban árul­tatja­ illy eseteket, mellyek nem csak törvény­­szerüek, mert senkinek, ha különben jogos ke­reskedő vagy gyártó, tiltva nincs, többféle keres­kedést, vagy egy neműt több ágban folytathatni, több nemű gyárt állíthatni, gyártmányit árulhat­ni, áruitathatni, sőt gyártás mellett más árukkal is kereskedést űzhetni; hanem a’ kereskedői vi­lágban előfordulhatnak ’s elő is fordulnak, a’ felhozott törvény­pontra alkalmazva, valljon az­­ a’ törvény rendelete, hogy egy kelme- ’s fű­szerárus ’s igy, tovább egy első följegyzési köny­vet tartson ? Épen nem; hiszen azért, hogy egy személy kelme- ’s fűszerárus, a’ kelme - ’s fű­­szerkereskedés köre egybe nem olvad , hanem az a’ törvény rendelete, hogy a’ kereskedés vagy gyártás körét illetőleg jegyeztessenek föl minden tételek egy első följegyzési könyvbe, és igy egy kelme - ’s fűszerárus két, egy nagy­ban ’s kicsinyben egy nemű árukkal kereskedő két,—egy kőedény - ’s posztógyáros két, ha mellette más czikkel kereskedést is űz, három, —ha mindkét nemű gyártmányit önmaga árulja, öt,—ha raktárokban is föltéve 7 helyen árultat­ja, tizenkét első följegyzési könyvet nem csak tarthat, hanem tartania kell; különben a’ keres­kedés vagy gyártás köre összezavartatnék, ’s egy első «• följegyzési könyvbe, mit a’ törvény tilalmaz, az vezettetnék, mi a’ kereskedés vagy gyártás köréhez nem tartozik. Azon kérdésre: „valljon az első följegyzési könyvnek, például kiskereskedésben a’ straz­­zának, szükség­e tisztának , igazitásmentnek és hibátlannak lenni ?“ — minden észtevé­s nélkül igen könnyű felelni, hogy: nem csak az első, hanem a’ számviteli könyvnek is nem mulhatla­nul szükség tisztának, igazitásmentnek és hi­bátlannak lenni. — Üssük fel csak a’ váltótör­vényt, ’s olvassuk a’ II. R. 106 §-át: ebben g) alatt ez áll: „Egyes levelek kivágása vagy be­ragasztása, minden kivakarás, egyes tételek, lényeges szavak későbbi beiktatása és szokatlan hézag hagyása a’ könyvek hitelességét elenyész­­teti.“ Uraim! hol van itt vagy az egész váltó­­törvényben, hogy az első följegyzési, de a’ számviteli könyvnek is szükség tisztának, iga­zitásmentnek és hibátlannak lenni? — Ne kép­zeljék kegyetek, h­ogy a’ törvény csalhatlansá­got követel, ’s hibázhatlanságot hárít a’ keres­kedői karra; — távol legyen! hiszen az idézett törvénypontnak az épen szülőoka, hogy a’ ke­reskedő könyvvitelében nem csak szántszádé­­kosan, hanem öntudatlan is hibázhat, — külön­ben nem lett volna szükség törvényre; ’s mint­hogy hibázhat, azért van törvény ’s ebben meg­határozva, hogy az ejtett hibát mi módon nem szabad kiigazítani, p. o. nem szabad egyes le­velek kivágásával vagy beragasztásával, kivaka­rással, egyes tételek vagy lényeges szavak ké­sőbbi beiktatásával, mert illy kiigazítási mód a’ könyvek hitelességét elenyészted; szabad azon­ban egyébkint, p. o. uj bejegyzéssel, mert ezt a’ törvény nem tiltja, következőleg a’ könyvek hitelességét sem enyészteti el. Ha tehát a’ ke­reskedő mint ember följegyzésében hibát ejt, nem kell elhajítani az egész könyvet, hisz a’ hi­ba a’ könyv hitelességét nem enyészteti el, ha­nem a’ hibát úgy kell, mert igy szabad kiigazí­tani, a’ mint a’ törvény nem tiltja. — A’ tör­vény e’ részben nem egyebet mint azt kívánja, hogy az eredeti habár hibás bejegyzés mindig láthatón fenmaradjon; ’s igen helyesen­, mert kérdés esetében az egy ’s ugyanazon tételről tett hibás ’s hibátlan látható bejegyzés egybeha­­sonlitása szolgálhat alapul az ítéletnek. A’ „mindaz ál­tal csak egy kérdést, a’mi illeti: uraim! ez kérdéstömeg,nem csak még egy kérdés:’s milly tömeg? sunt mixta quadrata ro­­tundis; zavart,mint Minos tömkelegében elbodult­­nak kihatolhatási eszméi. Lássuk sorra ! 1-ső kérdés: „Ha a’ könyvvezető egyed, vagy egyedek valamelly kereskedő ügyeit oda hagyják és később eskü kívántatik , azonban az ehez szükséges egyed holléte nem tudatik és VÁLTÓTÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐ és váltójegyzők. Váltótörvényeink e’ két hivatalnak egymás­tól lényegesen különböző körét, úgy látszik, tö­kéletesen kijelelek, midőn az elsőt a’ v. tör­vényszék belfoglalkozásai és törvénykezése ered­ményeinek pontos följegyzésére mintegy műsze­ 310

Next