Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-08 / 37. szám
lett, mellyekben a* diák nyelv első elemeit tanuló gyerkőczék annak minden szabályait diák nyelven kényszerittetnek megmagolni, — tehát azon nyelven, mellyet épen tanulandók, és valljon ők bölcsebben cselekesznek, mikor a’ hazai törvényeket , ’s néhol még egyéb tudományokat is diák nyelven taníttatják azoknak, kik között csak oktatója beszédét is alig érti száz közül tiz? Istenem! alig tud valamennyire olvasni a’ magyar gyermek, már a’ diák nyelv jármába fogatik, ’s — kevés kivétellel — ebben nyög folyvást, mig csak az iskola küszöbén kilépve , a’ világba megy, hálát adván az égnek, hogy itt semmi szükségét vagy hasznát nem látja azon diák nyelvnek, mellyet 12 éven keresztül mindig tanult, de soha meg nem tanult. ’S aztán panaszkodunk, hogy nincs a’magyar ifjakban szellemi indigentia érzete ? Bámulnunk kellene mint csudát, ha volna; okozat nincs ok nélkül, ’s ha amaz rossz, rossz ez is. Ha idegen holt nyelven engedjük folyvást taníttatni a’ tudományokat, örökké idegenek maradandnak ifjaink ezekhez; csákányai nyelv által lévén képes a’ lélek a’ tudományt sajátítni. Midőn ama’ nagy nevű éjszaki bölcs egy belga egyetembe hivatott észtan tanítására, kimondá, hogy ha elmenend, nem diákul — mint azon országban szokás — hanem anyai nyelven fogná az észtant tanítani, különben ez a’ nemzet sajátévá soha sem válhat... Ha találkoznának még homályoskodók, kik kétkednek a’ mondottak felől: szabad legyen őket felszólitnom: menjenek egy protestáns főiskolába, ’s hallgassák meg, vagy kérdezzék ki a’ növendékeket azon tudományból, mellyet saját nyelvükön hallgattak, — nem kétlem, hogy más meggyőződéssel lépenének ki abból, mint mellyel beléptek. Azonban olly világos ’s közönségesen belátott elv már ez a’ tanitásmódban, hogy szükségességének bizonyitgatása helyett czélszerűbb lesz a’ kérdésre felelnünk: mit csináljanak hát a’ magyar iskolák ?... Felelet: 1. Addig is, mig a’nemzet óhajtását mindinkább méltánylani ’s teljesítni szerető felséges fejedelem és kormány, e’ tárgyban kegyelmes resolutióját, mellyet a’ múlt országgyűlés végén az idő rövidsége miatt halasztani kénytelen volt, leküldené, a’ protestáns iskolák tegyék meg azt, a’mit tenniök szabad. Parancsoljanak minden academiai tudományokat honi nyelven taníttatni, ’s ne engedjék, hogy a’ százfejü hydra, a’diák nyelv, tovább is szívja olly szűken termő nedvét lassú felvirulásunknak. 2. A’ gymnasiumi iskolákban ám tanittassék[a’ diák nyelv, de ne úgy mint eddig, azaz ne csupán maga, vagy legalább ne túlsúlylyal, hanem úgy, hogy a’ reál tudományokra összesen legalább annyi idő fordittassék, mint a’diák nyelvre, — ’s ne annyi éveken át, mint eddig ; 4—5 év igen elég lenne. 3. Ezen gymnasiumi iskolákban meg ne engedtessék, hogy akármi reál tudomány idegen, azaz nem magyar nyelven tanittasék. 4. Azon iskolákban, hol sok tót vagy német növendék van, mint Pozsonyban, Eperjesen ’stb. csupán azon körülmény miatt halasztassék a’ honi nyelvnek ezen különben halaszthatlan használata, ha az oktatók magyarul nem értenek kiknek két év a’ nyelv megtanulására engedtethetnék. Az ellenvetés, hogy ,,a’ német ’s tót növendékek magyarul nem tudván , igazságtalan lenne azokat ezen nyelven tanulásra kényszeríti, figyelmet sem érdemel; mert magyarul csak könnyebb tanulniok, mint diákul, így, illy előzmények után, nem csak a’ nemzeti nyelv terjedését, a’nemzetiség erősödését — mellyek már magokban is a’ közjólét dús csirái gyanánt tekinthetők — hanem a’ közértelmességnek alig képzelhető sebességgel növekedését is remélhetjük ’s a’ legbiztosabban várhatjuk; pedig nem a’ nagy telkek, nem a’ roppant bányák, hanem valósag a’ közértelmesség ’s ezzel párosult szorgalom teszik a’ nemzeti gazdagságot, így igenis egygyé olvadna a’ nemzet, ’s kétségtelenül rövid időn igaz leendne az is, mit Diesterweg már való gyanánt hirdet, hogy ír zsidók teljesen emancipáltatnának. Most menynyire vagyunk még e’ czéltól, a’ kassai, eperjesi ’s zsámbéki legközelebb történt szomorú események és egyéb számtalanok és borzasztók elég szembeötlőn bizonyítják. — Z,rül rendelvén, az utóbbiakat egyedül az óvások fölvételével bízzák meg. Azonban mi e’ két elnevezést nézi, lévén egy pont váltótörvényünkben, melly hihetőképen „váltójegyzők“ helyett „váltótörvényszékieket“ említ, veszélybe jövünk azt hinni, hogy a’ törvényszerkezetben hiba történt , vagy azt kell föltennünk, hogy van eset, midőn imezek amazok helyett működhetve, az óvást a’ váltótörvényszéki jegyzők is fölvehetik. A’ XV. t. ez. 1-ső r. 132-ik szakának harmadik pontja ugyanis ekként hangzik : „Illy óvási jegyzőkönyvek fognak tartatni a’ váltótörvényszékeknél, hová a’ váltótörvényszéki jegyző; — a’ rendezett tanácsoknál, hová a’ tanácsbeli jegyző;—és a’ vármegyéknél, hová a’ megyei tisztviselők által kivett óvások szóról szóra beiktatandók.“—Wildner és Fogarasi váltójogi kézikönyveikben a’kérdéses helyen e’ szót„váltótörvényszéki“jegyzők váltójegyzőkre módosítván, Császár pedig ’s a" „Commentár“ jeles fordítója, egész munkájok folytában, amaz váltójegyzőket, emez pedig „váltótörvényszéki jegyzőket“ használván, úgy látszik, a’ törvénynek e’ kétféle kifejezése általok azonosíttatott, de külön czikk- vagy jegyzékben egyik sem adja urát ez azonosításnak. Én részemről meg vagyok arról győződve, hogy törvényhozásunk, melly mindannyi jeles főből állott, midőn váltójogunkat alkotó, nem szőhetett abba egy pontot sem, mellynek bizonyos határozott értelmet nem tulajdonított, nem semmi műszavat, mellyet különfélekép használva, ezáltal fogalomzavart okozni akart volna. Kell tehát O . f .ff lenni okának, merthogy a kérdéses pontban „váltótörvényszéki jegyzők“ kifejezéssel élt, midőn egyebütt a’ „váltójegyzőket“ használta, s melly ok kétségkívül nem más, mint hogy más külföldi váltótörvények példája ’s ezen jogelv szerint: „kinek a’ több szabad, szabad bizonynyal a’ kevesebb is,“a’ váltótörvényszéki jegyzőnek, kit már a’ nm. helytartótanács későbben „tollvivőnek“, a’ Jelenkor pedig, nem szinte helyesen „tollnoknak“ nevezett, az óvás fölvételére szükség esetében hatóságot adott. — E’ körülmény figyelmet érdemel már azért is, mert az óvás fölvehetése nem csak jog, hanem kötelesség is egyszersmind, melly ha nem teljesittetik, vagy az óvást arra föl nem hatalmazott, bár hiteles személy is, veszi föl, valamint az óvató kárát vallhatja, úgy más részről az óvásvételre megkeresettet is azon következmények érhetik, mellyekkel fölvétel esetében a’ hivatalos hamisság, a’ fölvenni vonakodáséban pedig a’ késedelem terheltetik. Azért tisztelettel felhívom hazám jogtudósait, hogy e’ pont iránti okszerű nézeteiket, biztos eligazodhatás végett, nyilvánosság útján közölni szíveskedjenek. — Sárosy Gyula. NÉHÁNY SZÓ a’ pozsonyi polgári kereskedőre adnék Wildner Jr. ur értekezésére: „váljon az uj törvény szerinti könyvvezetés bire valódi nehézségekkel?“ e’ hírlap 24-ik számában nyilvánított válaszára. Wildner tr. urnak lévén joga, az ellene intézett pozsonyi válaszra pontonkint kiterjeszkedve felelni, ’s azt, ha lehet, pedig könnyen lehet — mert, legkiméltebben mondva, sophisticus ellenvetésekből áll—kellőleg megczáfolni, az illető ’s el nem is maradható választ megelőzni jogsértés volna, mind e’ mellett, mivel a’ pozsonyi válasz balmagyarázaton fölül törvényelleni tételeket foglal magában, e’ szempontból én is kötelességemnek tartom felszólalni, hogy a’ törvénynek bizalmatlanságot szülő gyanúsítása elhárittassék. — Az állittatik: „Habár Wildner Jr.ar értekezésében megengedi is több első följegyzési könyv tarthatását, mivel maga az értekezés tartalmából világos, hogy csak egyetlenegy első följegyzési könyvet szabad tartani, ’s ezt a’ V. T. N. R. 106. §. is f) alatt tanúsítja: nyilván következik, hogy eredetileg csak egy első följegyzési könyv javasoltatott, ’s a’ törvény is csak egyet parancsol“ Uraim! eredetileg hány első följegyzési könyv javasoltatott ? ezt nem tudom; hanem azt tudom ’s állítani merem, hogy sem a’ felhozott 106. §-ban, sem az egész váltótörvényben nem parancsoltatik csak egy, és nem tiltatik több első följegyzési könyv tartása; de sőt épen az idézett 106 §. b) pontjából magyarázható, hogy több első följegyzési könyvet tartani nem csak lehet, hanem múlhatlanul megkivántatik. Ugyanis a’ N. R. 106 §-ában b) alatt ez áll: „Minden, mi kereskedésök vagy gyártásuk köréhez tartozik ’stb., egy hitelesített első följegyzési könyvbe jegyeztessék fel.“ Mi ezen törvénypontnak valódi értelme? Nem az, hogy minden kereskedő vagy gyártó egy első följegyzési könyvet tartson, hanem az, hogy a’ kereskedő vagy gyártó azt jegyezze vagy jegyeztesse csak egy első följegyzési könyvbe, a’ mi kereskedése vagy gyártása köréhez tartozik. Most már ha egy kereskedő, több nemű kereskedést folytat, p. o. kelmeárúkkal és fűszerekkel, — vagy egynemű kereskedést ugyan, de különböző ágban, p. o. nagyban és kicsinyben; — tovább, ha egy gyártó több nemű gyártást tesz, p. o. kőedény- és posztógyáros, vagy a’ mellett, hogy gyártókereskedést is űz, akár öngyártmányival, akár más árukkal, p. o. egy kőedény- és egyszersmind posztógyártó gyapjukereskedő is, sőt kőedényes posztó gyártmányú részint önmaga nagyban vagy kicsinyben árulja, részint több helyeken raktárokban árultatja illy eseteket, mellyek nem csak törvényszerüek, mert senkinek, ha különben jogos kereskedő vagy gyártó, tiltva nincs, többféle kereskedést, vagy egy neműt több ágban folytathatni, több nemű gyárt állíthatni, gyártmányit árulhatni, áruitathatni, sőt gyártás mellett más árukkal is kereskedést űzhetni; hanem a’ kereskedői világban előfordulhatnak ’s elő is fordulnak, a’ felhozott törvénypontra alkalmazva, valljon az a’ törvény rendelete, hogy egy kelme- ’s fűszerárus ’s igy, tovább egy első följegyzési könyvet tartson ? Épen nem; hiszen azért, hogy egy személy kelme- ’s fűszerárus, a’ kelme - ’s fűszerkereskedés köre egybe nem olvad , hanem az a’ törvény rendelete, hogy a’ kereskedés vagy gyártás körét illetőleg jegyeztessenek föl minden tételek egy első följegyzési könyvbe, és igy egy kelme - ’s fűszerárus két, egy nagyban ’s kicsinyben egy nemű árukkal kereskedő két,—egy kőedény - ’s posztógyáros két, ha mellette más czikkel kereskedést is űz, három, —ha mindkét nemű gyártmányit önmaga árulja, öt,—ha raktárokban is föltéve 7 helyen árultatja, tizenkét első följegyzési könyvet nem csak tarthat, hanem tartania kell; különben a’ kereskedés vagy gyártás köre összezavartatnék, ’s egy első «• följegyzési könyvbe, mit a’ törvény tilalmaz, az vezettetnék, mi a’ kereskedés vagy gyártás köréhez nem tartozik. Azon kérdésre: „valljon az első följegyzési könyvnek, például kiskereskedésben a’ strazzának, szüksége tisztának , igazitásmentnek és hibátlannak lenni ?“ — minden észtevés nélkül igen könnyű felelni, hogy: nem csak az első, hanem a’ számviteli könyvnek is nem mulhatlanul szükség tisztának, igazitásmentnek és hibátlannak lenni. — Üssük fel csak a’ váltótörvényt, ’s olvassuk a’ II. R. 106 §-át: ebben g) alatt ez áll: „Egyes levelek kivágása vagy beragasztása, minden kivakarás, egyes tételek, lényeges szavak későbbi beiktatása és szokatlan hézag hagyása a’ könyvek hitelességét elenyészteti.“ Uraim! hol van itt vagy az egész váltótörvényben, hogy az első följegyzési, de a’ számviteli könyvnek is szükség tisztának, igazitásmentnek és hibátlannak lenni? — Ne képzeljék kegyetek, hogy a’ törvény csalhatlanságot követel, ’s hibázhatlanságot hárít a’ kereskedői karra; — távol legyen! hiszen az idézett törvénypontnak az épen szülőoka, hogy a’ kereskedő könyvvitelében nem csak szántszádékosan, hanem öntudatlan is hibázhat, — különben nem lett volna szükség törvényre; ’s minthogy hibázhat, azért van törvény ’s ebben meghatározva, hogy az ejtett hibát mi módon nem szabad kiigazítani, p. o. nem szabad egyes levelek kivágásával vagy beragasztásával, kivakarással, egyes tételek vagy lényeges szavak későbbi beiktatásával, mert illy kiigazítási mód a’ könyvek hitelességét elenyészted; szabad azonban egyébkint, p. o. uj bejegyzéssel, mert ezt a’ törvény nem tiltja, következőleg a’ könyvek hitelességét sem enyészteti el. Ha tehát a’ kereskedő mint ember följegyzésében hibát ejt, nem kell elhajítani az egész könyvet, hisz a’ hiba a’ könyv hitelességét nem enyészteti el, hanem a’ hibát úgy kell, mert igy szabad kiigazítani, a’ mint a’ törvény nem tiltja. — A’ törvény e’ részben nem egyebet mint azt kívánja, hogy az eredeti habár hibás bejegyzés mindig láthatón fenmaradjon; ’s igen helyesen, mert kérdés esetében az egy ’s ugyanazon tételről tett hibás ’s hibátlan látható bejegyzés egybehasonlitása szolgálhat alapul az ítéletnek. A’ „mindaz által csak egy kérdést, a’mi illeti: uraim! ez kérdéstömeg,nem csak még egy kérdés:’s milly tömeg? sunt mixta quadrata rotundis; zavart,mint Minos tömkelegében elbodultnak kihatolhatási eszméi. Lássuk sorra ! 1-ső kérdés: „Ha a’ könyvvezető egyed, vagy egyedek valamelly kereskedő ügyeit oda hagyják és később eskü kívántatik , azonban az ehez szükséges egyed holléte nem tudatik és VÁLTÓTÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐ és váltójegyzők. Váltótörvényeink e’ két hivatalnak egymástól lényegesen különböző körét, úgy látszik, tökéletesen kijelelek, midőn az elsőt a’ v. törvényszék belfoglalkozásai és törvénykezése eredményeinek pontos följegyzésére mintegy műsze 310