Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-12 / 38. szám

SZERDA 38. TAVASZUTÓ 12.1841. Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p. —Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozások. Vezér­­czikk. (A’ szegény vakok.) Értesítés Klrk II. iránt. Gazd. egyes. (igazítás ’s czáfolat). Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Veszprém (nyomozások az ujonczállitási zsarlások iránt, indítványok jövő­re). Fejér (világositás gr. Zichy Edm­undtól). Somogy (közmunkák, mesztegnyőiek elitélve ’stb). S­o­pr­on­y (helyettesítések megürült hivata­lokra, felírás az 1831-iki­ katonákért.) Királyi vá­rosok köréből Szeged (nyilvánosság a’ val polg. tanácskozásiban, lóteny. egyes, felsegélése, koldulás). Kassa (hangverseny Ben zur ezred növendékei javára). Külföldi napló. Éjszakamerica. Angolhon. Spanyolország. Törökhatárszélek Leg­újabb. Egyveleg. Értekező. Erdély. — Egykét szó a’ törvénykezési felebbvitelről, különösen polgárjogi ügyekben. (Szalay László). Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések. A’ nm. m. kir. ud­v. ka­mara a­ lubodinai beszedő-hivatalnál meg­ürült első irnokságra Turánszky Dénest; — a’ hradeki beszedő-hivatalhoz másod irnokságra Lozsiczky Mihályt; — a’ vissoi seborvosi hi­vatalra pedig Zankó Józsefet alkalmazd. Halálozások. Mallosseg Guidó buccari só és harminczad­ ellenőr, és Frass János hi­degkúti útlevél-vizsgáló meghaltak. Vezérczikk. (A’ szegén­yt vako­k.) Hagyjuk egy kissé a’ politicát. Érdekbaráz­­dás komor mezején a’ fontolgató hideg ész la­kik ; nekem most szív kell, áldozatra kész, mellyhez a’nyomor mindenhatón szól. Legyen távol a’ szeretetlenség, melly a’ vélemény - harczot a’ jótékonyság birodalmába is átviszi, ’s még jót sem örömest teszen, ha más is teszi, a’ kit nem számít barátaihoz. — Minő boldogság látni, uraim! A’ szem­világban egész menny lakik, mert a’ természet olly mondhatlan szép. A’ ki boldog, vessen egy ájtatos tekintetet a’ ragyogó csillagoktól a’ fénybogárka kis csillámáig, és boldogsága magasztossá lesz ; a’ ki boldogtalan , keres­sen vigasztalást kán a’szabadban, és ha szét­nézett, és nem érezte, hogy minden erkölcsi rosszak mellett is, mik az emberélet árnyék­részei , isten világa mondhatlanul szép ; ő menjen magát eltemettetni, mert ez az élet nem neki való. És ki a’ polgár férfias lelkét, az áldozatra kész resignatiót, az igazságnak meggyőződését szemben tükrözni soha sem látta, ki a’ szemfénynek nedves sugarában emberi részvétet, barátságot, szerelmet so­ha nem olvasott, azt a’ földnek legszebb lát­ványától fosztá meg az ég, annak nincs a’ mennyről előérzete. De épen mivel a’ látás illy kincs , kőszivnek kell lenni, melly meg nem indul, ha egy vakot lát. Gondoljuk meg csak az örökös éjt, melly őt környezi egész életén, a’veszteségnek, nélkülözésnek min­den nemeit, a’ gyámságra kárhoztatott kis­korúságot ’s tehetetlenség minden bajait, — és érezni fogjuk, mit értett amaz ó-világi bölcs, midőn azt monda, hogy a’ vak feje még az istenek előtt is szent. „Sterben ist nichts—■ doch leben und nichtse­­hen, das ist ein Unglück“ — a’ mint Schiller szól. Bocsássátok meg, uraim, a’ ko­mor férfiúnak egyszer az érzés meleg szóza­tát ! nekem okom van méltánylani az élet kin­cseit, ’s mivel van, kettős erővel hat reám a’ szerencsétlenség szemlélete; hármas erő­vel , ha eszembe jut, hogy egy kitűnő haza­fi, kinek barátsága az én büszkeségem, szin­te vakulással küzd. Engedjétek a’ messze távolban őt üdvözlenem nevetőkben is, enged­jétek , hadd legyen ime’ lap, a’ közönséges részvét hirnöke. Mindig irigyeltük a’ mennyei eldeletet, mellyet egy szemorvos érezhet, valahányszor egy vaknak szeme világát visszaadja. De sok­nak , igen soknak vissza nem adhatni. A’ sta­­tistikai lajstromok oda mutatnak, hogy Ma­gyarhonban mintegy 500 emberre egy vak esik, tehát mindössze 24.000. Arról van hát szó, hogy a’ kiknek szemök világát viszsza nem adhatjuk, gyújtsuk meg legalább kebe­­lekben a’ szellem fáklyavilágát, melly földe­rítse örök­öjöket. — Ötvenhat éve, mióta a’ halhatatlan emlé­kezetű Haüy a’ vak Lesueurt, kit a’ st.­­germaini templomajtóból fogott fel, a’ phi­­lanthrop-egyesületnek bemutatta, ’s módot nyert vaknevelő intézetét fölállítani. Ő a’va­koknak azzá jön, a’ mi de l’ Epéé a’siket­némáknak. Mindketten az emberszeretet sze­­liden­ nagy bajnokai. Haüg megoldá az év­ezredes problémát; a’ vakok nevelésének te­hetségét gyakorlatilag megmutatta; ember­szerető gondolata viszhangra talált; immár tudtunkra mintegy 30 helyen nyitott a’ sze­gény vakoknak nevelőházat az emberszeretet; ’s közöttük — nemzetünk becsületére tegyen mondva — a’ magyarhoni kitűnő helyt foglal, ha segédkezet nyújtunk újra támadnia romjai­ból,mellyekbe az 1838-ki árviz döntötte. És mi nem fogunk reménységünkben megcsalatkozni; mert igaz, a’mit többször mondottunk, hogy az irgalom érzete nem hiányzik e’ nemzetben. 1825-ben történt, hogy a’ bécsi vaknevelő­­intézetnek érdemteljes igazgatója Klein ta­nácsnok Bei­ti Rafaelt rábízta, menne Po­zsonyba az országgyűlésre, egy hasonnemű intézet felállítását megkisértendő. A’ főher­­czeg-nádor által kitűnő pártfogásra méltatva intézetét magánvadakozásokból nem sokára megnyithatá; melly is 1826-ban Pestre téte­tett át, ’s kivált 1833-tól fogva, mióta t. i. Dolezsálek ur által igazgattatik, napon­kint több és több részvétre talált; mert na­ponkint szebb és szebb eredménynyel dicser­­hetik, elannyira, hogy mi kételkedünk, ha van e vaknevelő intézet a’ föld kerekségén, melly úgy erkölcsi képzés, mint testi és szel­lemi nevelés tekintetében, hasonló erővel, aránylag több eredményt mutathatna; van pe­dig olly része a’ magyarhoni intézetnek, mire nézve kétségtelenül csaknem minden más in­tézetet felülhalad ; és ez a’ testi nevelés. D­u­­say még 1837-ben csudálkozva említé, hogy a’ vaknevelő-intézetek a’ szegény vakok szá­mára sajátlagos gymnasticáról nem gondos­kodtak ; de panaszos csodálkozását nem ter­jesztette volna ki általánosra, hahogy a’pes­­ti intézetet ismeri, mert ennek már 1834 óta gymnasticája van. Ki a’ testgyakorlati egye­sületnek Pesten a’ Beleznay- féle kertben Clair ur igazgatása alatt levő gymnasticai iskoláját látta, ha később a’ vakok intézetét meglátogatja, egy bizonyos nemével a’szent bámulatnak fogja szemlélni, minő szabatos bi­zonyossággal mozognak a’ vak gyermekek sok nemében a’ testgyakorlatnak, mihez hogy erő ’s ügyesség kell, már amott a’ látóknál is gyönyörrel szemlélhetek. Csaknem kétel­kedik az ember, ha valósággal vakok e ez ifjoncz gymnasták, ’s midőn kétsége, fájda­lom­­ igen is bizonyosan eloszlik, erővel eszé­be jut az embernek ama’ hatodik érzék, mely­­lyet a’görögök jcpenestesis­nek neveznek, ’s mellyről az állati magnetismus párthívei állít­ják , hogy annál erősebben fejtik ki, minél inkább csonkul a’ specialis értékek egy vagy másika. De hiszen ép’ azon alapszik Haüy emberszerető rendszere, hogy a’ természet­nek minden hiányt fedezni, minden csorbát pótolni törekvése szerint, a’ legnemesebb ér­zék hiányát is, a’ többi érzékeknek, külö­nösen a’ hallásnak és tapintásnak nagyobb fokra kifejleszthetése pótolhatja ; ’s igy tesz a’ szegény vak olly oktatásnak elfogadására képessé, melly őt (hacsak egyszersmind nem buta is) az irgalom kolduskenyerére kárhoz­tatott nyomorultak közül az önerejükre tá­maszkodó hasznos polgárok sorába emelheti. Az érzékek e’ kifejtésének minden nyomon meglepő példáit láthatni ez intézetben, külö­nösen a’ tapintat érzékére nézve a’ közmű­helyben , hol a’ legcsinosabb, legszabálysze­­rűbb asztalos- és esztergályosmunkákat ké­szítik , a’ hallás tekintetében pedig egy va­lódi csudafit mutathat ez intézet egyik 9 — 10 éves növendékében, ki előtt zongorán bármi­nemű accordot vagy discordot vegyünk , an­nak egyes hangabetűit a’ legszabatosabb mű­­vésztudományi analysissel azonnal megmond­ja; általában az egész oktatást, tegyen az tudományos, hangászati, avvagy kézműtani, és az egész nevelést, tegyen testi, tegyen erkölcsi, tehetetlen amaz édes-bús melancho­lia bánatos öröme nélkül szemlélni, melly mi­dőn szemünk pilláit a’részvét könyvivel ned­vesíti meg, egyszersmind élénken késztet, hogy az emberszeretet e’ szép műhelyének vi­rágzását , jótékonyságának minél többekre terjesztését adakozásunkkal segítsük. — És valóban az irgalmas érzet nem hiányzik e’ nemzetben. Tizenöt év sincs még ez intézet parányi kezdetétől, ’s tőkéje már 90 ezer fo­rintot halad, ’s jelenleg 12 növendéket saját értékéből, 13 fizetőt’s 14 alapitványost szám­lálhatna , hahogy mostani ideiglenes szűk ’s évenkint mégis 2000 váltósítba kerülő szál­lásán (Budán messze kün a’ Horváth-kert­­házban) avvagy csak ezt is mind befogadni képes volna ; holott Pesten az 1838-ki ár­viz által romba dőlt saját házában 80 —100 növendékre volt helye. És e’ körülmény maga mutatja, miképen a’ pesti lak ujdon épí­tésének siettetése e’ jótékony intézetre nézve csaknem a’ „lenni vagy nem lenni“ kér­déssel azonos. — Egyegy alapítványra 2400 pengő ft tőke szükséges; nem is kételkedünk, hogy az eddigi alapítványok számát úgy ma­gánosok, püspökségek, káptalanok, mint törvényhatóságok is (a’ mint Békés vmegye és sz. kir. Kassa városa már szép példát mu­tattak) szaporítandják, ’s már ekkorig is sza­porították volna, de meg kell vallani, miké­pen erre koránsem biztató körülmény tudni, hogy az intézet a’ már alapított helyek betöl­tését sem képes mostani szállásán mind elfo­gadni. így van az egyesek adakozásával is. Ez intézetet látni, csak látni kell, uraim, ’s e’ látvány a’ szívhez hatósabban szól, mint egy Demosthen ékesszólása; a’ mint ható­sabban szól az utcza szögletén némán ülő vak hallgatagsága, mint a’ nyomorát hangosan 75

Next