Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-12 / 38. szám
SZERDA 38. TAVASZUTÓ 12.1841. Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p. —Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozások. Vezérczikk. (A’ szegény vakok.) Értesítés Klrk II. iránt. Gazd. egyes. (igazítás ’s czáfolat). Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Veszprém (nyomozások az ujonczállitási zsarlások iránt, indítványok jövőre). Fejér (világositás gr. Zichy Edmundtól). Somogy (közmunkák, mesztegnyőiek elitélve ’stb). Soprony (helyettesítések megürült hivatalokra, felírás az 1831-iki katonákért.) Királyi városok köréből Szeged (nyilvánosság a’ val polg. tanácskozásiban, lóteny. egyes, felsegélése, koldulás). Kassa (hangverseny Ben zur ezred növendékei javára). Külföldi napló. Éjszakamerica. Angolhon. Spanyolország. Törökhatárszélek Legújabb. Egyveleg. Értekező. Erdély. — Egykét szó a’ törvénykezési felebbvitelről, különösen polgárjogi ügyekben. (Szalay László). Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezések. A’ nm. m. kir. udv. kamara a lubodinai beszedő-hivatalnál megürült első irnokságra Turánszky Dénest; — a’ hradeki beszedő-hivatalhoz másod irnokságra Lozsiczky Mihályt; — a’ vissoi seborvosi hivatalra pedig Zankó Józsefet alkalmazd. Halálozások. Mallosseg Guidó buccari só és harminczad ellenőr, és Frass János hidegkúti útlevél-vizsgáló meghaltak. Vezérczikk. (A’ szegényt vakok.) Hagyjuk egy kissé a’ politicát. Érdekbarázdás komor mezején a’ fontolgató hideg ész lakik ; nekem most szív kell, áldozatra kész, mellyhez a’nyomor mindenhatón szól. Legyen távol a’ szeretetlenség, melly a’ vélemény - harczot a’ jótékonyság birodalmába is átviszi, ’s még jót sem örömest teszen, ha más is teszi, a’ kit nem számít barátaihoz. — Minő boldogság látni, uraim! A’ szemvilágban egész menny lakik, mert a’ természet olly mondhatlan szép. A’ ki boldog, vessen egy ájtatos tekintetet a’ ragyogó csillagoktól a’ fénybogárka kis csillámáig, és boldogsága magasztossá lesz ; a’ ki boldogtalan , keressen vigasztalást kán a’szabadban, és ha szétnézett, és nem érezte, hogy minden erkölcsi rosszak mellett is, mik az emberélet árnyékrészei , isten világa mondhatlanul szép ; ő menjen magát eltemettetni, mert ez az élet nem neki való. És ki a’ polgár férfias lelkét, az áldozatra kész resignatiót, az igazságnak meggyőződését szemben tükrözni soha sem látta, ki a’ szemfénynek nedves sugarában emberi részvétet, barátságot, szerelmet soha nem olvasott, azt a’ földnek legszebb látványától fosztá meg az ég, annak nincs a’ mennyről előérzete. De épen mivel a’ látás illy kincs , kőszivnek kell lenni, melly meg nem indul, ha egy vakot lát. Gondoljuk meg csak az örökös éjt, melly őt környezi egész életén, a’veszteségnek, nélkülözésnek minden nemeit, a’ gyámságra kárhoztatott kiskorúságot ’s tehetetlenség minden bajait, — és érezni fogjuk, mit értett amaz ó-világi bölcs, midőn azt monda, hogy a’ vak feje még az istenek előtt is szent. „Sterben ist nichts—■ doch leben und nichtsehen, das ist ein Unglück“ — a’ mint Schiller szól. Bocsássátok meg, uraim, a’ komor férfiúnak egyszer az érzés meleg szózatát ! nekem okom van méltánylani az élet kincseit, ’s mivel van, kettős erővel hat reám a’ szerencsétlenség szemlélete; hármas erővel , ha eszembe jut, hogy egy kitűnő hazafi, kinek barátsága az én büszkeségem, szinte vakulással küzd. Engedjétek a’ messze távolban őt üdvözlenem nevetőkben is, engedjétek , hadd legyen ime’ lap, a’ közönséges részvét hirnöke. Mindig irigyeltük a’ mennyei eldeletet, mellyet egy szemorvos érezhet, valahányszor egy vaknak szeme világát visszaadja. De soknak , igen soknak vissza nem adhatni. A’ statistikai lajstromok oda mutatnak, hogy Magyarhonban mintegy 500 emberre egy vak esik, tehát mindössze 24.000. Arról van hát szó, hogy a’ kiknek szemök világát viszsza nem adhatjuk, gyújtsuk meg legalább kebelekben a’ szellem fáklyavilágát, melly földerítse örököjöket. — Ötvenhat éve, mióta a’ halhatatlan emlékezetű Haüy a’ vak Lesueurt, kit a’ st.germaini templomajtóból fogott fel, a’ philanthrop-egyesületnek bemutatta, ’s módot nyert vaknevelő intézetét fölállítani. Ő a’vakoknak azzá jön, a’ mi de l’ Epéé a’siketnémáknak. Mindketten az emberszeretet szeliden nagy bajnokai. Haüg megoldá az évezredes problémát; a’ vakok nevelésének tehetségét gyakorlatilag megmutatta; emberszerető gondolata viszhangra talált; immár tudtunkra mintegy 30 helyen nyitott a’ szegény vakoknak nevelőházat az emberszeretet; ’s közöttük — nemzetünk becsületére tegyen mondva — a’ magyarhoni kitűnő helyt foglal, ha segédkezet nyújtunk újra támadnia romjaiból,mellyekbe az 1838-ki árviz döntötte. És mi nem fogunk reménységünkben megcsalatkozni; mert igaz, a’mit többször mondottunk, hogy az irgalom érzete nem hiányzik e’ nemzetben. 1825-ben történt, hogy a’ bécsi vaknevelőintézetnek érdemteljes igazgatója Klein tanácsnok Beiti Rafaelt rábízta, menne Pozsonyba az országgyűlésre, egy hasonnemű intézet felállítását megkisértendő. A’ főherczeg-nádor által kitűnő pártfogásra méltatva intézetét magánvadakozásokból nem sokára megnyithatá; melly is 1826-ban Pestre tétetett át, ’s kivált 1833-tól fogva, mióta t. i. Dolezsálek ur által igazgattatik, naponkint több és több részvétre talált; mert naponkint szebb és szebb eredménynyel dicserhetik, elannyira, hogy mi kételkedünk, ha van e vaknevelő intézet a’ föld kerekségén, melly úgy erkölcsi képzés, mint testi és szellemi nevelés tekintetében, hasonló erővel, aránylag több eredményt mutathatna; van pedig olly része a’ magyarhoni intézetnek, mire nézve kétségtelenül csaknem minden más intézetet felülhalad ; és ez a’ testi nevelés. Dusay még 1837-ben csudálkozva említé, hogy a’ vaknevelő-intézetek a’ szegény vakok számára sajátlagos gymnasticáról nem gondoskodtak ; de panaszos csodálkozását nem terjesztette volna ki általánosra, hahogy a’pesti intézetet ismeri, mert ennek már 1834 óta gymnasticája van. Ki a’ testgyakorlati egyesületnek Pesten a’ Beleznay- féle kertben Clair ur igazgatása alatt levő gymnasticai iskoláját látta, ha később a’ vakok intézetét meglátogatja, egy bizonyos nemével a’szent bámulatnak fogja szemlélni, minő szabatos bizonyossággal mozognak a’ vak gyermekek sok nemében a’ testgyakorlatnak, mihez hogy erő ’s ügyesség kell, már amott a’ látóknál is gyönyörrel szemlélhetek. Csaknem kételkedik az ember, ha valósággal vakok e ez ifjoncz gymnasták, ’s midőn kétsége, fájdalom igen is bizonyosan eloszlik, erővel eszébe jut az embernek ama’ hatodik érzék, melylyet a’görögök jcpenestesisnek neveznek, ’s mellyről az állati magnetismus párthívei állítják , hogy annál erősebben fejtik ki, minél inkább csonkul a’ specialis értékek egy vagy másika. De hiszen ép’ azon alapszik Haüy emberszerető rendszere, hogy a’ természetnek minden hiányt fedezni, minden csorbát pótolni törekvése szerint, a’ legnemesebb érzék hiányát is, a’ többi érzékeknek, különösen a’ hallásnak és tapintásnak nagyobb fokra kifejleszthetése pótolhatja ; ’s igy tesz a’ szegény vak olly oktatásnak elfogadására képessé, melly őt (hacsak egyszersmind nem buta is) az irgalom kolduskenyerére kárhoztatott nyomorultak közül az önerejükre támaszkodó hasznos polgárok sorába emelheti. Az érzékek e’ kifejtésének minden nyomon meglepő példáit láthatni ez intézetben, különösen a’ tapintat érzékére nézve a’ közműhelyben , hol a’ legcsinosabb, legszabályszerűbb asztalos- és esztergályosmunkákat készítik , a’ hallás tekintetében pedig egy valódi csudafit mutathat ez intézet egyik 9 — 10 éves növendékében, ki előtt zongorán bárminemű accordot vagy discordot vegyünk , annak egyes hangabetűit a’ legszabatosabb művésztudományi analysissel azonnal megmondja; általában az egész oktatást, tegyen az tudományos, hangászati, avvagy kézműtani, és az egész nevelést, tegyen testi, tegyen erkölcsi, tehetetlen amaz édes-bús melancholia bánatos öröme nélkül szemlélni, melly midőn szemünk pilláit a’részvét könyvivel nedvesíti meg, egyszersmind élénken késztet, hogy az emberszeretet e’ szép műhelyének virágzását , jótékonyságának minél többekre terjesztését adakozásunkkal segítsük. — És valóban az irgalmas érzet nem hiányzik e’ nemzetben. Tizenöt év sincs még ez intézet parányi kezdetétől, ’s tőkéje már 90 ezer forintot halad, ’s jelenleg 12 növendéket saját értékéből, 13 fizetőt’s 14 alapitványost számlálhatna , hahogy mostani ideiglenes szűk ’s évenkint mégis 2000 váltósítba kerülő szállásán (Budán messze kün a’ Horváth-kertházban) avvagy csak ezt is mind befogadni képes volna ; holott Pesten az 1838-ki árviz által romba dőlt saját házában 80 —100 növendékre volt helye. És e’ körülmény maga mutatja, miképen a’ pesti lak ujdon építésének siettetése e’ jótékony intézetre nézve csaknem a’ „lenni vagy nem lenni“ kérdéssel azonos. — Egyegy alapítványra 2400 pengő ft tőke szükséges; nem is kételkedünk, hogy az eddigi alapítványok számát úgy magánosok, püspökségek, káptalanok, mint törvényhatóságok is (a’ mint Békés vmegye és sz. kir. Kassa városa már szép példát mutattak) szaporítandják, ’s már ekkorig is szaporították volna, de meg kell vallani, miképen erre koránsem biztató körülmény tudni, hogy az intézet a’ már alapított helyek betöltését sem képes mostani szállásán mind elfogadni. így van az egyesek adakozásával is. Ez intézetet látni, csak látni kell, uraim, ’s e’ látvány a’ szívhez hatósabban szól, mint egy Demosthen ékesszólása; a’ mint hatósabban szól az utcza szögletén némán ülő vak hallgatagsága, mint a’ nyomorát hangosan 75