Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-15 / 39. szám

Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr . postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583 d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Megtiszteltetés. Kinevezés. Vezérczikk. (Bot for ever.) Nemzeti színház. Fővár, ujdons. Megyei dolgok: Bihar (Beöthy alispán). Bars (újabb felírás a’ hivatalaiktól megfosztott néptisztviselők iránt) Verőcze (visszaélések ujonczállitásnál, vont. betelés, kettős benef.,belszerk. javít., tbirák választ). Békés (ujonczozás, vegyes házas , kettős benes , szatmári 13 pont gyorsírók ’stb.) Zala (vegy. házas., sümeghi tűz, levéltárnoki fizetés nem. pénztárból). Kraszna (igazolása a’ tisztválasztásról lapjainkban közlötteknek). Mosony (viszonczáfolat egy hirnöki czáfolatra). Pécsről ( nyilatkozása Ózd iránt). Kisvárosok köréből. Beszterczebányai tisztválasztás. Vidéki levéltárcza. Sz.— (rablók, orgazdák, ’s patrimon. vérhatalom). Rosnyó (olv. társaság). Kakaslomnicz (magyarosodás). Külföldi napló. Franczhon. Törökország. Legújabb. Értekező. Visszaemlékezés 1741 -re. — Gyermekgyilkolás, és lelenczházak. Dr. Czichert Róbert. —Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Megtiszteltetés. Öcs. ’s apost. kir. felsége Palásthy Victort több megyék táblabiráját, kir. kamarássá méltóztatott kegy. kinevezni. (H .k.) A’ cseh határfelvigyázóság főbiztosává gróf Segur Gyula sopronyisó-és harminczad-ellenőr alkalmaztatott. H—k.) Vezérczikk. CBot for ever.) Emlékeznek tisztelt olvasóink amaz ismeretes bohózatra a’ falusi borbélyról, ki a’ világon minden bajt, lázt, hagymázt, körömmérget, tyúkszemet sodorral ’s érvágással gyógyított? Ez a’ bohózat több mint tréfamű. — Igazán, vannak orvosok, kik csaknem minden orvoslást hánytatóval kezdenek; a’ népnek minden betegség ellen első gyógyszere borsos pálinka; Chinában pedig és még valahol a’ statusélet minden bajait bottal gyógyítják, csakhogy Chinában Orléans Fülöp egykori neve teljes mértékben divatozván, a’legtisztességesebb mandarint is megbotozzák, bárha körme olly szép hosszú legyen is, mint egy sólyomé, amott valahol ellenben még az útonálló mandarin is ment a’ bottól, mellyet deresen osztogatnak); de a’ ki nem mandarin, megbotoztatik, ha mindjárt tolcsvai biró volna is; már az aztán akár lopott, akár ölt, akár az adót be nem hajtotta, akár verebet nem ölt, akár erővel ellene szegült a’ törvényhatóság fegyveres erejének, akár hajtóvadászaton a’ nyulat kiszalasztotta, akár hét óra helyett nyolczkor jelent meg az ütlegvirtuóz parancsnokánál, akár pedig vonakodott magára vallani a’ bűnt, mellyet el nem követett. Ez mind egyre megy. Sodor és érvágás! mond borbély uram. — Ütleg neki! szól Chinában a’ mandarin, Ukrajniában a’ kozák ataman, keleten az utolsó effendi, Angliában a’ husvétot ben a’ templomban kilencz farkú macskával ünneplő lord Cardigan, valahol pedig csaknem mindenki. — Előttünk fekszik Somogy vármegye törvényszékének a mesztegnyőiek ellen hozott ítélete. Ez a’ mesztegnyői eset — mint tudjuk — igen-igen szomorú esemény volt. Mondhatnék, egy egész község boldogsága esik áldozatul a’ legvastagabb tudatlanságnak ; mert valóban a’ baromi oktalansággal határos butaság lehetett csak képes a’ megátalkodott zavargást előidézni, a mellyért a’ szerencsétlen mesztegnyőiek most olly igen méltán lakóinak. Vegyük szivünkre, uraim! hogy mi vagyunk, kik magunkat a’ „szegény adózó nép“ atyáskodó gyámjainak szeretjük nevezgetni, ’s kik mégis annak nevelésére századokon át semmit sem tettünk. — A’ szenvedés, mellyet vétkükkel a’ tudatlanok megérdemlettek, egy részben mi ellenünk kiált fel az örök bíróhoz, ki számot kérend sáfárkodásunkról, és követelni fog attól, a’ kinek adatott. — A’ botok száma, mellyet a’ büntetőtörvény reájok mért, 4253- ra megyen. Igaz, sokak közt és sok időre oszlik el, ’s egyszerre 32-nél egy sem kap többet, (pedig mi láttunk már tizezeren túl is kiosztani egy folytában ötven- ’s hatvanos adagokkal) meg kell vallanunk, hogy miután a’ botbüntetés törvényszerű szokássá vált, úgy rémlik előttünk, mintha is Somogy vármegye törvényszéke méltányos tekintetet vetvén a’ nép tudatlanságára, a’ birói szigorúságot emberi irgalommal mérséklené, mi azonban komolyan átgondolt véleményünkhöz híven nem szűnünk ismételni, hogy nézetünk szerint a’ bot embertelen, jogtalan és czélszerűtlen büntetés, melly csak a’ boszú színét viseli; de sem példa tekintetében , sem javítólag nem foganatos. Azonban különös, menynyire rabjai vagyunk mi emberek a’ megrögzött hiedelmeknek. Azt gondoljuk, bot nélkül nem lehet gyermeket nevelni, bot nélkül nem lehet a’ bűnöst büntetni (hacsak nem nemes), bot nélkül nem lehet verebet pusztítani, bot nélkül nem lehet házat tartani, bot nélkül nem lehet országot kormányozni, sőt talán még csak üdvözülni sem. Mármost tehát a’mesztegnyőiek felháborodnak a’ törvény ’s azt végrehajtó megyei hatóság ellen, és büntetésül megbotoztatnak; a’ mármarosi paraszt pedig rossz madarász lévén, nem elég verebet öl, és büntetésül hasonlókép megbotoztatik. Közbevetőleg szólva, meg kell vallanunk, hogy csekély nézetünk szerint is Mármaros vármegyét nem sok nagyobb természeti csapás érhetné, mint ha 155.000 embere rögtön a’ verébölésnek adná magát. Az ausztriai birodalom egyik délszaki, különben igen gyümölcsdús tartományát a’ hernyók több éveken át kegyetlenül elpusztitgatták, mire nézve a’ kártékony csapásnak elhárításáról gondoskodó igazgatás azon meggyőződésre jött, hogy a’ hernyók töraérdekségét a’ verebeknek ’s apróbb madárfajnak néhány év óta nagyon elhatalmazott gyilkolása okozta. Tudjuk ugyan, hogy Mármarosnak nem sok gyümölcse terem, de terem tölgymakkja ’s főbb kincsét földszinen felül mindenesetre az erdők teszik. — Nyomor-lakta vidék az, mellynek verebe nincs. A’ természet tudja, mit csinál. Ezzel azonban nem akarjuk mondani, hogy a’ Buddha követőit utánozva, magtárakat építsünk az ég madarainak, mint a’ szelíd Barnán; csak azt gondoljuk, hogy illyes dolgokat legjobb az önérdek ösztönére bízni, ’s nem bottal parancsolni.—Nézetünk szerint a’ büntetőjog körében alig van egy-egy károsabb eredményű dolog, mint az egy tekintet alá teljességgel nem jöhető törvényszegések eszméinek összekeverése. Ebből olly boszorkánypép kerekedik, a’ minő csak a’ Macbeth-féle katlanból kerülhetne. Érezték is ezt minden törvényhozók, ’s azért alig van büntetőtörvénykönyv, melly a’ kellő különböztetésről ne gondoskodnék, így a’ „Code Pénal“ még az 1832. april 28-kán hozott átvizsgáló törvény után is mindjárt legelső czikkjében e’ különböztetést határozza meg, „contravention“-nak nevezvén azon törvényszegést, mellyre rendőri büntetés (peines de police) van szabva; a’ mi javító büntetéssel (peines correctionesles)fenyittetik, az „désit “; a’ mire végre a’ törvény atfikctiv vagy becstelenitő büntetést szab, az „crime“,— így az ausztriai régibb törvényben Criminal- és politische Verbrechen; az újabban Verbrechen és schwere Polizeiübertretungen; a’ bajor codexben Verbrechen, Vergehen és Polizeiübertretungen osztályozatok jelennek meg. Vannak ugyan példák, hogy az illy különböztetés elmellőztetett, igy Badenben az épen most újólag tanácskozásra kerülő uj törvénykönyvnél, hol azonban a’ vétségek helyett a’ büntetések osztályoztatak (peinliche Strafen, bürgerliche Strafen). És ez tulajdonképen egyre megyen; sőt ha meggondoljuk, minő nehéz volna a’ törvényszegéseket belső jellemek szerint szétosztályozni, ez utóbbi mód talán még biztosabban czélhoz vezet. Akadnak ugyan büntetések, mellyek fokozatos alkalmazási különbség szerint mindenik osztályba tartozhatnak (például fogság) ; ez azonban csak olly büntetéseknél történhetik, mellyeknek általában véve nincs becstelenitő bélyegök’s becstelenitőkké csak alkalmazási különbség által válhatnak ; de hogy olly büntetések, mellyek a’ legszelídebb alkalmazásban is minden esetre becstelenitők, válogatás nélkül a’ legnagyobb vétségre úgy, valamint a’ legcsekélyebb kihágásra, sőt némelly esetben még óságos statusgazdasági csudálatos tanaink végrehajtására is alkalmaztassanak, ez csakugyan a’ legfonákabb s eredményeiben igen boldogtalan egy gondolat. Pedig ha van büntetés, mellynek a’ becstelenség már fogalmában benfoglaltatik: illyen kétségtelenül az, mellyről lapjaink 26-ik számában mondok, hogy az embert oktalan állat fokára sűlyeszti, ’s minden megbotozott emberben az egész emberi nem méltóságát sérti, a’ mit tenni nem szabad; mert embert barommá alacsonyítani joga senkinek nincs. — És mégis minálunk az emberöléstől a’ veréb-nem-ölésig mindenért bottal büntetnek! A’ miből aztán természetesen következik , hogy a’ deresre fektetett ember keblében nem a’ sértett emberi méltóság érzete, hanem csak a’ testi szenvedés félelme él. Ő e’ szót gyalázat nem ismeri;pedig a’ ki ezt nem ismeri, az e’ szót becslet sem ismeri, ’s hol a’ tömegből e’ szónak még csak sejtelme is számkivetve van, az lehet csorda, ’s néha igen is felbőszült csorda, de nem lehet nép; mert e’ szóban NÉP magasztos gondolat rejlik. — Bár a’ néppel hivatalos állásuknál fogva közelebb érintésben levők figyelmökre méltatnák, hogy az emberiebb bánásmód a’ nép jellemére ki sem mondható hatással van, ’s bár ne tekintenék a’ botot minden valódi és képzelt bajoknál olly panaceának, mint a’ borbély az érvágást! Azon emberek közt, kik — az országnak némelly részeit (nevezetesen egy-két királyi várost) és minden részein némelly nemesebbkeblűeket kivéve—legtöbbet üttetnek, botoztatnak és pofoztatnak, csaknem első helyen áll a’ cselédosztály. Mi olly hosszú lajstrom- 77 *) Lengyelhonban a’ hatalmas sztaroszlák udvaraiban szolgált nemesek nem voltak botmentesek, de mégis annyi kiváltságuk volt, hogy matraczon fekve kapták a’ 30 botot. — Szerk.