Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-29 / 43. szám
SZOMBAT 43. TAVASZUTÓ 29. 1841. Pesti Hírlap Meffjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr . postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Névváltoztatás. Vezérczikk. (Ilonért, honfiakhoz!). Adakozások a’ pesti vakok intézetére. Figyelm vi ziszony elleni gyógyszerekre. Fővár, ujdous. Lovak és Stransz. Megyei dolgok: Pozsony (kettős benef., vegy. házas., ország, ajánl, kivet kulcsa, utak, takar, pénztár). Komárom (tavaszelőtt)-diki gyűlés vége, kis gyűlések, éji világítás, Vágh hídja, vízbe halás). Győr (hatósági életrajz, szellemi fordulat). Temes (Winkler I., Ormos Zsigmondnak rabok ügyében). Válasz Korosé Mihály lelkésznek. Rövid közlés Gömörből. kir. vár. köréből. Debreczen (ker. tábl. statisz.,játék., pálinka, pokár). Temesvár (magyarosodás, zsidók buzgósága e’ tekintetben). Győr (magyar szülészeti egyesület). Vidéki levéltárcza. Kolozsvár (ev ref.főegyh. tanács gyűlése). Nyilatkozás. Külf. napló. Angol-, Spanyol- és Svédhon. Török határsz. Leguj. Egyv. Értekező. Még egyszer Kliegl és gépei, Kunosstól. Válasz Sárosy Gyulának, Márton Lajostól. Igazítás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ES RUDELY. Névváltoztatás. Fridrik Miklós ügyvédnek nevét Békefi re változtatni ő felsége kegy. megengedni méltóztatott. Vezérczikk. (Honért, honfiakhoz!) Ébredésünk után, haladásainkban egy kissé mohón sietünk, tán ollykor zajlunk is. Nem megsokalva a’ sikert és áldozatainkat, vagy elégetve tetteink nagyszerűségeit, mondom :ezt; mert mit tevénk mi magyarok még, más műveit nemzetekhez képest? mit, mérve nemzeti öszves erőnkhöz, mérve azon sok nemű hiányok arányához, mikben századok óta hátramaradánk? hanem aggódva említem e’ mohó sietést, e’ zajlást, tartva, nehogy nemes hevünk czéltól félszegen ragadjon bennünket, ’s a’ cselekvés és valósítás dicső korában, fel nem dolgozott, emésztetlen eszmékre adjunk testet, testre olly idegen köntöst, melly a’ magyar tagoktól itt eláll, amott szorít, vagy épen ferdít; idő előtt elözgessük azt, mi későbbre való, föltétlenül tárjunk keblet annak , mi nálunk csak föltételesen lehet idvárasztó. Hány eszméje nincs a’ szabadelmüségnek , mi különbféle alkotmányo, helyzetű, véralkatú, körülményü nemzeteknél, különféle alakítást kíván; hány, minek minden nemzetnél ideje még egyaránt nem jött el; hány, melly cosmopolitai nyájassággal simul a’ szívhez, de azt a’ honpolgár neki, fontos aggodalomból , egészen felnyitni még remeg! hány, melly mielőtt életbe lépne, előbb magának utat nyesetni kíván! hány, mellynek áldásai vagy átkai jövő századokba ágaznak el, ’s miknek kiszámításában a’ legjóakaratosabb elme is olly könnyen megtévedhet! Rohanó buzgalmainkban természetes, hogy mester és kontár, avatott és avatatlan, tiszta akaratú és önhitt hiú, lépjenek föl, a’ némi hirhedéssel, büszke önérzettel jutalmazgató reformeri pályán. Kiki siet kitárni a’ keblében régóta ápolgatott, helyes és fonák, kellő szempontos és egyoldalú hazafiúi eszméket, javaslatokat, terveket, vagy aggodalmasan szétszáguldoz utánok, hogy nevet vívhasson ki magának; buzog közgyűléseken vagy egyesületi körökben indítványozni, vagy aláírási ívekkel életbe léptetni azokat; ’s ha a’ szónok ügyes polemizáló, kivívatik a’ megyei határozat; ha a’ tervező tekintetben áll, félig meddig megtelnek az ívek, ’s uj nemzeti kezdeményünk van, mielőtt annak minden oldalróli meghányására vetésére magunknak időt nyerhetünk vala! uj kezdeményünk gyakran, melly idétlenül született, hogy haldokoljék, mig él, ’s elhaljon rövid élet után! Gyakran amerikai, francz és angol szabadelmű eszmék, theoreticus elvek, mintegy pompa-menetet tartanak közgyűléseinkben , köreinkben ; ’s e’ menet nem ritkán olly zajos és rohanó, hogy vagy leüti lábáról, vagy eszméletlenül magával ragadja a’ józan kétkedőt a’ felől: ha valljon az indítványozott eszmék létesítve illendenek e magyar alkotmányunk fő alapjaihoz, fogják e idővel boldogítni a’ nemzetet, vagy netalán másnak kezére játszandják azt az idvet, mit magunk számára óhajtunk kivívni velők? Az ügyes szónok elkészült beszéde ’s meglépéssel hódított közönség zaja ellenében nem bírja magát rögtön feltalálni még az alaposabb ellenző is; másik, ki tán elvben egyetért, de a’ módosításban, a’ fokozatban óhajtana mérséklést, elnémul gyakran, nehogy — üliberálisnak tartassék józansága , ’s együtt úszik a’ sebes ár mentében! Mert a’ szabadelműség elveiben sokan, főkép azok, kik életben és hazaiakban tapasztalatlanok , divatot veszik annak tömjénezni, ki legtöbbet ajánl , vagy épen szélső fokokon szökdel. Igaz, hogy törvényeink körében a’ szabadelmű haladás korunknak ’s hazánknak kiáltó kivánata , de legyen az józan fontolgató, hosszas elkésésünk miat siető ugyan, de lépéseit előrelátással ejtegető , ’s ne karjeles sebes vérkeringéshez hasonló , tárgyaiban sor- és mértéktartó, nehogy sokat markolván, keveset szorítsunk, legyen eszközökben kiszámító , ollykor kétkedő , ’s mindenkor szorosan és lelkiismeretesen megválasztó , jóakaratot, nemes hazafiéi szándékot hivalkodástól. "S ki hazánk viszonyait kívül és belül ismeri, olly kristálytisztaságuaknak fogja e mindezeket, miket felhordok, vallani, hogy egy rögtöni indítványozásra egyszerre meg kelljen minden kétkedésnek, aggálynak szűnnie ? Bizonyosan nem tettünk, teszünk nem egyszer — magamat sem kívánom kivenni — indítványt, javaslatot, miről későbben meg kelle vallanunk, hogy a’ bővebb meghányásvetés nem fogott volna ártani. Legyünk kisebbek uraim, hogy a’ haza legyen nagyobb tíme! én egy javaslattal állok elő, nem rögtön, hanem fontolást váró sorokba öntve, melly eddigi indítványozásaink számát, úgy jöhet, megharmadolja, megötödeli talán, de annál igazabb próbája érczet nyújt a’ hazának, melly Francz-, Angolhonban ’s Németföld több részeiben avit ugyan , de idves az egész világon, idves most és jövendőben, örök időkre, mig véges marad az emberi elme , gyarló az emberi redős szív! Nem én teszem e’ javaslatot, hanem maga az ügy kínálkozik vele, mondanám maga a’ hon esdekel érte, ha olly koptatott fogás nem volna hont és önmagunkat fölcserélgetni egymással. Javaslatom egyszerűen ebből áll: tegyük megyénként alapszabállyá, statútummá, nem venni rögtön semmi olly indítványt, javaslatot, melly hon és megye dolgaiban, bármi reformot, vagy létesítendő uj tervet foglal magában, azon közgyűlésben vitatás és határozat alá, mellyen az, bárki által megpendittetik. E’ szerint az inditványozó a’ közgyűlésben csak egyszerűen köteleztessék nyilatkozni, hogy a’ jövő közgyűlésben szándéka, ezen ’s ezen tárgyról indítványt tenni, ’s ajánlani a’ rendeknek, hogy e’ tárgyban ez ’s ez történjék. Senki ez úttal a’ tárgyhoz ne szólna semmit, hanem tartaná azt figyelemben és emlékezetben, hogy otthon, magában és barátai körében megfontolhassa, minden oldalról megvitathassa, ’s magát annak egyes körülményei felől értesittethesse, így mindenki dologhoz értve, készülten jóne fel a’ jövő közgyűlésre , ’s tán ollyakat is vonna be némelly érdekes indítvány, kik különben nem fogtak volna azon megjelenni. Ezen módot sokkal czélszerűbbnek ismerem, mint küldöttségekre, választmányokra bízni effélékben az eszmék központosítását, mert ezek még nálunk rendszerint zárt körök, állhatnak ugyanazon egy nézetű férfiakból, indítványozó barátiból ’stb., minélfogva én a’ küldöttségi vagy választmányi központosítást akkorra halasztandónak vélem, mikor már az indítvány vagy javaslat lényegben elfogadtatott, ’s csak a létesítés legczélszerűbb módja körül forog a’ kérdés , melly esetben, valamint mindenkor, nyíltnak óhajtanám a’ küldöttséget vagy választmányt, mellyből, ha nem épen határozási, de legalább tanácskozási jog mellett, senki, ki abban részt venni kíván, ki ne zárassák. Illy általam javaslott megyei statútum mellett, nem lepetnének meg a’ megyék, mintegy ostromrohanás által olly határozatokkal , mik a’ közgyűléseknek népetlenebb napjaiban, azon theoretical, de nem practicai elv után, hogy közgyűlésnek egyik napja ollyan mint másik, hozattak indítványba, félig emésztve , fél akarattal fogadtattak el néhány egyénes által a’ megyének, csodájára, gyakran boszujára a’ többi közönségnek. Javaslatom szerint nem fogna lenni senkinek alapos méltó panasza, kifogása új indítványok elfogadása iden; mert megyeileg előre tudatván a’ tanácskozás alá menendő tárgy, kinek kinek tetszésében álla megjelenni azon, ’s hallatni egyező vagy ellenző szavát; az ellenpárt szívesebben megnyugodnék a’ nem erőszakoltatott többség akaratjában, és szívesebben hajtanék az ügy erejének tulajdonító azt, mit különben ármány vagy egyéb átfogások rovására fogna róni. S kérdem: árt e eshető elhirtelenkedés ellenében azon panasz , hogy igy a’ jó ügy egy pár hónapot késik ? Mi egy nemzet életében egy pár hónap ! Vagy hogy az ellenpárt időt nyer elkészülni, erejét összeszedni? Hiszen súrlódás által fejült ki tisztára az igazság, ’s az ellenzés néha pénzen is megvásárlandó! Hála hazánk nevetőjének, ma már úgy állunk, hogy a’ törvényszerű józan haladás korszerű és megérlelt indítványait féltenünk többé nem szükség ; ilyekben a’ fáklyát csak kinyújtanunk kell , hogy azonnal fényt terjeszszen maga körül. De ne süssük azt vakítókig a’ fényhez szokatlan szemekbe; vegyünk egy kis időt magunknak arra, hogy meggyőzhessük ezeket a’ felől, miképen mi nem gyújtogatni kivánunk fáklyánkkal, hanem jótékonyan világitni. ’S hogy ügy mellett lelkeket is nyerhessünk , legyünk türelmesek azok iránt, kikben a’ jóakarat nem hiányzik, de egy kissé régecskén születtek, vagy tán szemeik is gyengék! — Fáy András. Névjegyzéke azon adakozóknak, kik a pesti vakok intézete pénztárába ajándékoz vagy 85