Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-29 / 43. szám

SZOMBAT 43. TAVASZUTÓ 29. 1841. Pesti Hírlap Meffjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr . postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Névváltoztatás. Vezérczikk. (Ilonért, honfiakhoz!). Adakozások a’ pesti vakok intézetére. Figyelm vi z­isz­ony elleni gyógyszerekre. Fővár, ujdous. Lovak és Stransz. Megyei dolgok: Po­zsony (kettős benef., vegy. házas., ország, ajánl, kivet kulcsa, utak, takar, pénztár). Komárom (tavaszelő­tt)-diki gyűlés vége, kis gyűlések, éji világítás, Vágh hídja, vízbe halás). Győr (ható­sági életrajz­, szellemi fordulat). Te­me­s (Winkler I., Ormos Zsigm­ondnak rabok ügyében). Válasz Ko­rosé Mihály lelkésznek. Rövid közlés Göm­ör­­b­ő­l. kir. vár. köréből. Debreczen (ker. tábl. sta­tisz.,játék., pálinka, pok­ár). Temesvár (magya­rosodás, zsidók buzgósága e’ tekintetben). Győr (magyar szülészeti egyesület). Vidéki levéltárcza. Kolozsvár (ev ref.főegyh. tanács gyűlése). Nyi­latkozás. Külf. napló. Angol-, Spanyol- és Svédhon. Török határsz. Leguj. Egyv. Értekező. Még egyszer Kliegl és gépei, Kunosstól. Válasz Sárosy Gyu­lának, Márton Lajostól. Igazítás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ES RUDELY. Névváltoztatás. Fridrik Miklós ügy­védnek nevét Békefi­ re változtatni ő felsé­ge kegy. megengedni méltóztatott. Vezérczikk. (Honért, honfiakhoz!) Ébredésünk után, haladásainkban egy kissé mohón sietünk, tán ollykor zajlunk is. Nem megsokalva a’ sikert és áldozatainkat, vagy elégetve tetteink nagyszerűségeit, mondom :ezt; mert mit tevénk mi magyarok még, más műveit nemzetekhez képest? mit, mérve nem­zeti öszves erőnkhöz, mérve azon sok nemű hiányok arányához, mikben századok óta hátramaradánk? hanem aggódva említem e’ mohó sietést, e’ zajlást, tartva, nehogy nemes hevünk czéltól félszegen ragad­jon bennünket, ’s a’ cselekvés és való­sítás dicső korában, fel nem dolgozott, e­­mésztetlen eszmékre adjunk testet, testre olly idegen köntöst, melly a’ magyar tagoktól itt eláll, amott szorít, vagy épen ferdít; idő előtt elözgessü­k azt, mi későbbre való, föl­tétlenül tárjunk keblet annak , mi nálunk csak föltételesen lehet idv­árasztó. Hány eszméje nincs a’ szabadelmüségnek , mi kü­lönbféle alkotmányo, helyzetű, véralkatú, körülm­ényü nemzeteknél, különféle alakí­tást kíván; hány, minek minden nemzetnél ideje még egyaránt nem jött el; hány, melly cosmopolitai nyájassággal simul a’ szívhez, de azt a’ honpolgár neki, fontos aggodalom­ból , egészen felnyitni még remeg! hány, melly mielőtt életbe lépne, előbb magának utat nyesetni kíván! hány, mellynek áldásai vagy átkai jövő századokba ágaznak el, ’s miknek kiszámításában a’ legjóakaratosabb elme is olly könnyen megtévedhet! Rohanó buzgalmainkban természetes, hogy mester és kontár, avatott és avatatlan, tiszta akaratú és önhitt hiú, lépjenek föl, a’ némi hirhedés­­sel, büszke önérzettel jutalmazgató reformeri pályán. Kiki siet kitárni a’ keblében régóta ápolgatott, helyes és fonák, kellő szempon­tos és egyoldalú hazafiúi eszméket, javasla­tokat, terveket, vagy aggodalmasan szét­száguldoz utánok, hogy nevet vívhasson ki magának; buzog közgyűléseken vagy egye­sületi körökben indítványozni, vagy aláírási ívekkel életbe léptetni azokat; ’s ha a’ szó­nok ügyes polemizáló, kivívatik a’ megyei határozat; ha a’ tervező tekintetben áll, félig meddig megtelnek az ívek, ’s uj nemzeti kezdeményünk van, mielőtt annak minden ol­­dalróli meghányására vetésére magunknak időt nyerhetünk vala! uj kezdeményünk gyak­ran, melly idétlenül született, hogy haldo­­koljék, mig él, ’s elhaljon rövid élet után! Gyakran amerikai, francz és angol szabadel­­mű eszmék, theoreticus elvek, mintegy pom­pa-menetet tartanak közgyűléseinkben , kö­reinkben ; ’s e’ menet nem ritkán olly zajos és rohanó, hogy vagy leüti lábáról, vagy eszméletlenül magával ragadja a’ józan két­kedőt a’ felől: ha valljon az indítványozott eszmék létesítve illendenek e magyar alkot­mányunk fő alapjaihoz, fogják e idővel bol­­dogítni a’ nemzetet, vagy netalán másnak kezére játszandják azt az idvet, mit magunk számára óhajtunk kivívni velők? Az ügyes szónok elkészült beszéde ’s meglépéssel hó­dított közönség zaja ellenében nem bírja magát rögtön feltalálni még az alaposabb el­lenző is; másik, ki tán elvben egyetért, de a’ módosításban, a’ fokozatban óhajtana mér­séklést, elnémul gyakran, nehogy — üli­­berálisnak tartassék józansága , ’s együtt úszik a’ sebes ár mentében! Mert a’ szabad­­elműség elveiben sokan, főkép azok, kik életben és hazaiakban tapasztalatlanok , di­vatot veszik annak tömjénezni, ki legtöbbet ajánl , vagy épen szélső fokokon szökdel. Igaz, hogy törvényeink körében a’ szabad­­elmű haladás korunknak ’s hazánknak ki­áltó kivánata , de legyen az józan fontolgató, hosszas elkésésünk miat siető ugyan, de lé­péseit előrelátással ejtegető , ’s ne karjeles sebes vérkeringéshez hasonló , tárgyaiban sor- és mértéktartó, nehogy sokat markolván, keveset szorítsunk, legyen eszközökben ki­számító , ollykor kétkedő , ’s mindenkor szo­rosan és lelkiismeretesen megválasztó , jó­akaratot, nemes hazafiéi szándékot hiv­alko­dástól. "S ki hazánk viszonyait kívül és belül ismeri, olly kristálytisztaságuaknak fogja e mindezeket, miket felhordok, vallani, hogy egy rögtöni indítványozásra egyszerre meg kelljen minden kétkedésnek, aggálynak szűn­nie ? Bizonyosan nem­ tettünk, teszünk nem egyszer — magamat sem kívánom kivenni — indítványt, javaslatot, miről későbben meg kelle vallanunk, hogy a’ bővebb meghányás­­vetés nem fogott volna ártani. Legyünk ki­sebbek uraim, hogy a’ haza legyen na­gy­o­b­b t­íme! én egy javaslattal állok elő, nem rögtön, hanem fontolást váró sorokba öntve, melly eddigi indítványozásaink számát, úgy jöhet, megharmadolja, megötödeli talán, de annál igazabb próbája érczet nyújt a’ hazá­nak, melly Francz-, Angolhonban ’s Német­föld több részeiben avit ugyan , de idves az egész világon, idves most és jövendőben, örök időkre, mig véges marad az emberi el­me , gyarló az emberi redős szív! Nem én teszem e’ javaslatot, hanem maga az ügy kí­nálkozik vele, mondanám maga a’ hon esde­­kel érte, ha olly koptatott fogás nem volna­ hont és önmagunkat fölcserélgetni egymással.­­ Javaslatom egyszerűen ebből áll: tegyük megyénként alapszabállyá, statútummá, nem venni rögtön semmi olly indítványt, j­avaslatot, melly hon és megye dol­gaiban, bármi reformot, vagy lé­tesítendő uj tervet foglal magában, azon közgyűlésben vitatás és hatá­rozat alá, mellyen az, bárki által megpendittetik. E’ szerint az inditványo­­­­zó a’ közgyűlésben csak egyszerűen kötelez­tessék nyilatkozni, hogy a’ jövő közgyűlés­ben szándéka, ezen ’s ezen tárgyról indít­ványt tenni, ’s ajánlani a’ rendeknek, hogy e’ tárgyban ez ’s ez történjék. Senki ez úttal a’ tárgyhoz ne szólna semmit, hanem tartaná azt figyelemben és emlékezetben, hogy otthon, magában és barátai körében megfontolhassa, minden oldalról megvitathassa, ’s magát annak egyes körülményei felől értesittethesse, így mindenki dologhoz értve, készülten jóne fel a’ jövő közgyűlésre , ’s tán ollyakat is vonna be némelly érdekes indítvány, kik különben nem fogtak volna azon megjelenni. Ezen mó­dot sokkal czélszerűbbnek ismerem, mint kül­döttségekre, választmányokra bízni effélékben az eszmék központosítását, mert ezek még nálunk rendszerint zárt körök, állhatnak u­­gyanazon egy nézetű férfiakból, indítványozó barátiból ’stb., minélfogva én a’ küldöttségi vagy választmányi központosítást akkorra ha­­lasztandónak vélem, mikor már az indítvány vagy javaslat lényegben elfogadtatott, ’s csak a­ létesítés legczélszerűbb módja körül forog a’ kérdés , melly esetben, valamint mindenkor, nyíltnak óhajtanám a’ küldöttséget vagy vá­lasztmányt, mellyből, ha nem épen határo­­zási, de legalább tanácskozási jog mellett, senki, ki abban részt venni kíván, ki ne zá­rassák. Illy általam javaslott megyei sta­tútum mellett, nem lepetnének meg a’ me­gyék, mintegy ostromrohanás által olly hatá­rozatokkal , mik a’ közgyűléseknek népetle­­nebb napjaiban, azon theoretical, de nem prac­­ticai elv után, hogy közgyűlésnek egyik nap­ja olly­an mint másik, hozattak indítványba, félig emésztve , fél akarattal fogadtattak el néhány egyénes által a’ megyének, csodájára, gyakran boszujára a’ többi közönségnek. Ja­vaslatom szerint nem fogna lenni senkinek alapos méltó panasza, kifogása új indítvá­nyok elfogadása id­­en; mert megyeileg előre tudatván a’ tanácskozás alá menendő tárgy, kinek kinek tetszésében álla megjelenni azon, ’s hallatni egyező vagy ellenző szavát; az ellenpárt szívesebben megnyugodnék a’ nem erőszakoltatott többség akaratjában, és szí­vesebben hajtanék az ügy erejének tulajdo­nító azt, mit különben ármány vagy egyéb átfogások rovására fogna róni. S kérdem: árt e eshető elhirtelenkedés ellenében azon panasz , hogy igy a’ jó ügy egy pár hónapot késik ? Mi egy nemzet életében egy pár hó­nap ! Vagy hogy az ellenpárt időt nyer elké­szülni, erejét összeszedni? Hiszen súrló­dás által fejült ki tisztára az igazság, ’s az ellenzés néha pénzen is megvásárlandó! Hála hazánk nevetőjének, ma már úgy állunk, hogy a’ törvényszerű józan haladás korszerű és megérlelt indítványait féltenünk többé nem szükség ; ilyekben a’ fáklyát csak kinyújta­nunk kell , hogy azonnal fényt terjeszszen maga körül. De ne süssük azt vakítókig a’ fényhez szokatlan szemekbe; vegyünk egy kis időt magunknak arra, hogy meggyőzhes­sük ezeket a’ felől, miképen mi nem gyújto­gatni kivánunk fáklyánkkal, hanem jótéko­nyan világitni. ’S hogy ügy mellett lelkeket is nyerhessünk , legyünk türelmesek azok iránt, kikben a’ jóakarat nem hiányzik, de egy kissé régecskén születtek, vagy tán sze­meik is gyengék! — Fáy András. Névjegyzéke azon adakozóknak, kik a­ pesti vakok intézete pénztárába ajándékoz vagy 85

Next