Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-06-09 / 46. szám
SZERDA 46. NYÁRELŐ 9. 1841 Megjelen e’ hirlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban (5 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Ilorváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. .TARTALOM. Vezérczikk. (Utak). Kisded-gyógyintézet, műegyesület, nemz. szinh. igazgatása iránt, lóverseny. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Nyitra (helyettesítések, népnevei, visszaélések patrim. vérbirósággal). Rövid közlés a’pesti gyűlésről (limitatio, útlevelek). Székelyföld (udvarhelyszéki közgyűlés, érdekteljes ismertetés székely rokonunk polgári beléletéről). Királyi városok köréből. Posony (1809-iki hűség kir. elismerése). Szabadka (Jablanczy válasza a’ visszaélések kir. biztosi vizsgálata tárgyában). Vidéki levéltárcza. Bánsági oláh végezred (függő hengerivhíd Temes vizén).Külföldi napló. Angol-, Francz-, Svédhou. Török határszélek. Értekező. A’ m. orvosok és term. vizsgálók első közgyűlése Pesten, első és második ülés.Dr. Schoepff. — Kliegl nyilatkozata találmányai ügyében. — Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Vezérczikk. (Utak.) Megfáradtunk volt munkánk terhe alatt, ’s kirándulunk Locsodra, tele szivandók egy hosszú lélekzettel a’ balzsamillatos légből tüdőnket, melly körülbelől úgy nézhet ki, mint egy szegény legény e’ ’s ama’ herczeg elleni juris pőrének 30 esztendős boritéka, vagy a’ gyámnoki számadásokat vizsgáló választmány irományai némelly vidéken, vagy homok tengereink aszott tévéin nyaraló juhok gyapja usztatás előtt. — Mondják, ama’ boldog időkben, mikor még minden bokorban egy isten rejlett, ’s Olympus lakói, kik között Homer apánk szerint szünetlen kaczagás uralkodik olly dolgok fölött, mellyek épen nem nevetségesek, néha megunva zavartalan boldogságuk egyformaságát , alászálltak mennyekből a’ jámbor Palemonok vityillóiba ; mondják, hogy illyenkor fellegekbe borítva tették utjokat. — Mi pestiek megannyi istenek vagyunk, quantum ad fellegek, értem: porfellegek. Mi ebben élünk, mozgunk és létezünk, mint az irás szól. Nekünk ugyan kezünk közt egy terv, miszerint Pestnek zahara-környéke virító kertté változhatnék, a’ nélkül hogy a’ nemes városnak csak egy fillérébe is kerüljön, sőt úgy, hogy még egy pár milliócskát be is hozhatna, ’s elő is adjuk annak idején, de tudjuk, semmi sem lesz belőle ; mert némelly urak, midőn két napi koplalás után kenyeret kapnak kezökbe, hogy lenyugtassák az éhség kínait, büszke méltósággal vetik el azt, ha történetesen eszökbe jut, hogy a’ Pesti Hirlap az eledelt éhség ellen alkalmas szernek mondotta; tudunk esetet, hogy egynémellyek megtagadják a’ szivrázó nyomortól irgalomfilléreket, meg a’ legüdvösebb vállalattól részvétöket, mert a’ Pesti Hirlap iránt concessiónak látszhatnék, minthogy szót emelt a’ kesergő nyomor, — szót az üdvösséges vállalat mellett. De ez jól van igy, ennek igy kellett lennie. Mi parányiak vagyunk ; erőnk, tehetségünk a’nemzetében elvész, mint oczeánban a’ csepp ; de ha igaz, hogy cseppekből gyűl az oczeán , ’s darabka kövekből emelkedik e’ nemzet boldogságának nagy épülete: akarjanak ők, a’ mi jó, dicső, ’s mi homokhordó napszámosaik szennyes sorába szegődünk , és örömmel oldjuk meg saraik szíját, hogy a’ dicsőség fénytemplomába tiszta lábakkal beléphessenek, mig mi az utcza porából ho’sánnát kiáltunk dicsőségükre. De a’ hol ezek helyett szűkkeblüséggel, indolentiával, vagy ármány- tanyal találkozunk , meg fogunk emlékezni, hogy az elvek , miknek egyik leggyöngébb tolmácsa vagyunk, e’ nemzetben százezerek szivében élnek ; és megmondjuk nekik , mit már egyszer más alkalomra, máshová vonatkozva mondottunk: „Ám legyen, velők és általuk , ha nekik tetszik, nélkülök, sőt ellenök ha kell.“ Bocsánat, uraim! de humorunkat, mellyel asztalhoz ülénk, irás közben vett egy pár levél kellemetlenül megzavarta. — Tehát felültünk egy porfelleg szárnyaira, ’s neki vágtattunk a’ rákosi áttöltés portengerének. Olly gyönyörűséges szép finom por feküdt utunkban , hogy ha gyermek vagyunk, elszöknénk hazulról, csak hogy illy szép porban játszhassunk ; ’s miért nem? miután írva van, hogy egykor a’ 18-ik brumairi hős által improvizált hollandi király fiacskája, a’ gyermekvilág minden dicsőségei közül, mikkel akkoron még gyermektelen császári nagybátyja körülhalmozá, sírva kivánkozék a’ kertészfiúkhoz ki, a’ porban játszani. —És a’ mint haladánk, kocsink kereke mögött szépen összecsapott a’ kétfelé szelt porözön, mint Byron nagyszerűn a’ tengerről mondja, hogy rajta százezer hajóhad nyomot nem hagyva hempelyeg. Csak ha néha egy-egy vak német ló magasat lépett, vagy egy ármányos veréb száraz fürdőt von, csattant kétfelé a’ portenger, mikor aztán látni lehetett a’ küllöveszélyes kerékvágások tátongásait. És jött egy jámbor, kapával kezében, és a’kétfelé csattant port a’ kerékvágásba ismét szorgalmasan beegyengette; de az ármányos verebeknek egész passiojok volt mindig a’ frisen öszszehuzott porban fürdeni, ’s mit a’jámbor épített, kis szárnyaikkal nyomban elvonták, mire ő kimért utdarabján Sisiphus munkáját újrakezdette. Mi végre húzogatja azt a’ sok port (mert porról van szó, gyönyörűséges porlisztröl, ’s nem porondról) barátom ? — kérdezek. „Mert commissarius úr parancsolta“ — volt a’ felelet.— De hiszen, jó földim, nem ér az semmit — mondánk. „Nem lesz az, uram, egy izgalmas kiáltást.“ Audi gut — gondolok Saphirral, ’s mentünk. Nálunk vagy tatarozzák az utakat, vagy nem. Ha tatarozzák, utunk járhatlan, mert Mák Ádámot gúnyolva, reáfektetnek egy fél— lábnyi magas kőréteget — „glarea facile confundibilis“, mint stylo commissariatico szokták mondani — ’s közte nem ritkán kődarabokat (a’ kinek tetszik, Zemplénben megláthatja), nagyokat mint egy cretinfej. Ezt a’ tatarozott utat, hacsak szerit tehetjük, meszsze kerüljük, természetesen. — Ha pedig nem tatarozzák, no ekkor hát nem tatarozzák , ennek nem kell commentár. Francziaországban volt egykor egy útfelügyelő. Ennek az évszaki rendes tatarozást kellett volna megtétetnie , de történetesen meg nem hordták szokott mennyiségben a’ „facile confundibilis glareát.“ Mit ten? Seprőt, vastag nyirseprőt ad a’kapa mellé minden útkaparónak kezébe, és a’port lakáskákra oldalt seperteti. Mi lett belőle ? útja sokkal jobbá jön a’ tatarozási félmennyiséggel , mint volt máskoron kétannyival. És azóta Francziaországban az utakat mindig söpregetik , és az utak kétszerte jobbak, mint előbb voltak, és félannyiba kerülnek. És midőn ezt újság gyanánt megirá valaki, Bajorbon felszólalt, hogy ezt ő már jó régen teszi , és teszik mások is ; és igen okosan teszik ; mert por miatt áll meg különben jól épített úton az esővíz; és ebből lesz a’szép sárhabarék és a’gyönyörű sok szép pocsolya, és ez az, a’ mi az utat rontja. Ez ellen nincs könnyebb , nincs olcsóbb ovószer, mint elseperni a’ port, és ha valahol az esővíz megáll, ezt is azonnal szétseperni, ’s az illyen homorú helyecskéket poronddal behuzogatni. Menynyi tömérdek erőbe kerül például is Heves megyének, gondos szorgalommal készített utait fentartani, midőn a’ tiszai vonalhoz minden szekér kő avvagy porond egy egész, sőt jövést-menést számítva, két napi szekeres közmunkába kerül. A’ keskenyen hosszú Zemplénnek utain néha tiz mérföldnyiről jó a’ nép dolgozni; és Zemplén megye rendes útkaparókat is tart; mibe kerülne a’ kis kísérlet, mindeniknek egy seprőt adni kezébe olly parancscsal, hogy seperje föl a’port, és sepregesse szét a’ pocsolyát, ’s az illyen helyet poronddal töltse be? „Ki győzné a’ sepregetést“ mondjátok. Elgyőzik biz azt uraim, a’ mint másutt, nálunk is; mert ez igen háladatos munka, minél többet teszünk egykét éven át, annál könnyebb lesz, annál kevesebbre lesz szükség. — Hát az utazók kérelme , a’ porfellegektőli mentség nem érdemel semmi tekintetet? Előttünk fekszik nemes Somogy megye küldöttségének a’ közmunkák szabályozása iránti javaslata, melly már megyei határozattá vált. Miután eddig Somogyban közmunkák tekintetében a’ „quantum satis“ elv uralkodott, melly habár a’nemes megyének gondossága ’s egyes tisztviselők humanitása által gyakorlatban legtöbbnyire mérsékeltetett, magában véve mindazáltal ott, hol a’közszükség meghatározásához az azt egyedül fedező néposztályoknak szólójuk nincs, m olly elv, minőt csak rabszolgák irányában követel a’ kényur, ki akaratján kívül törvényt nem ösmer: lehetlen meleg hálával nem adózni a’ lelkes választmánynak, melly ezernyi erkölcsi és anyagi akadályok daczára buzgón közremunkált, hogy az adózó nép közterheinek határa, mértéke legyen ; és lehetlen meleg hálával nem adózni a’ nemes megyének, melly az üdvös javaslatot határozattá emelé, és kétségtelenül gonddal leszen, hogy a’ mit végzett, papirosáldás írott mulasztja ne maradjon. Azonban alkotmányos hon szabad polgárait megilletvén a’ szabad vélemény nyílt szózata, lapjaink legközelebbi számában megmondjuk e’ tárgyról véleményünket, annyival inkább , mert a’ lelkes választmány munkálatából gyakran látszik szólani valami, mintha mondaná, hogy a’ baj hatalmasabb , mintsem törvényhatóságikig gyökeresen orvosolni lehetne ; ’s azért javaslatát a’ választmány maga is csak ideiglenesnek tekinti, ’s ideiglenes gyanánt is csak ollyannak, melly a’ „quantum satis“ ellenében időt ’s körülményt fontolóra véve , arra figyelmezett: „quantum licet.“ A’ pesti kisdedgyógyintézetiegyesület részéről f. hó 8-ára kitűzve volt közgyűlés, az ugyanazon napra bejelentett új megye közgyűlése okáért f. hó 13-ára reggeli 10 órára halasztatik ; mi is szíves ahhozi alkalmaztatás végett, közhírré tétetik. Pesten, 91