Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-01-30 / 9. szám

azon oknál fogva, mivel Pál urnak a’ kér­déses birtokban ősi joga nincs, ezt épen olly kevéssé tudjuk az ősiségből leszár­maztatni, mint a’ mai havazást abból, hogy sétabotunk tegnap a’szögletben állt. Meg lehet tehát, hogy biráink ma már nem a’ ..piáim ,hanem a’ törvény szerint ítél­nének*, azonban ki tudna erről bizonyost? Előttünk fekszik naplónk az 1832/c­ki országgyűlésről, mellynek a’ polgári tör­­vényjavitásról szóló részét — minthogy a’ dolog országos ülésre nem kerülvén, orszá­gos irományok között nyoma nincs — egy­­kor talán a’ nagy közönségnek átadandjuk. 1834. nyárelő 4-kén került az „Incapa­­c­i­t­a­s“ kérdése kerületi ülésben vitatás alá. N­ó­g­r­á­d megye tön indítványt: Hibáztas­sanak föl birhatási joggal a’ nemetlenek. Ak­kor még csak 16 megye, a’ jász-, kun- ’s hajdúkerületek ’s királyi városok pártolák.­­ A’ 16 megye ezekből áll: Zemplén, Ungh,­ Borsod, Tolna, Bihar,Csongrád, Békés, Csillád, Tem­es, Krassó, Treiscsin, Zala, Somogy, Honth, Baranya, Tolna. — Ki mondja meg, mennyit haladt ezóta a’ köz­vélemény? Talán már akkor is több párto­lást nyert volna Nógrád megye, ám indít­ványát nem mint újítást ’s korszellemi esz­­­mét hozza föl (hat év előtt e’ szavaktól még sokan borzadtak) hanem egy soha el nem törölt, de merő gy­akorlat által erejében meg­fogyatkozott törvénynek (1715: 23) vilá­­gositását indítványozza. (Kisfaludy-Társaság.) A’ Kisfaludy- Társaság közgyűlése folyó évi délutó 6­ dikán,­ szombaton délelőtt 10 órakor fog ad­ni. Aca­j­demia termében tartatni, hová ezennel min-1­ den buzgó ügybarát hivatalos. Tóth L­ő­­rincz, társasági jegyző. (A­ga­rá­sz tár­sasá­g.) Az 1835-ben ala­­­kult agarásztársaság folyó télhó 25-kére kitűzött­ vadászatát Vecsés helység határában, a’ nyúl-­ lógó hó ellenére is, pontosság tekintetéből csak-­ ugyan megtarlá. A’ társaság 120 pengő­ forintos billikomát Scháger Sándor társasági pénztárnok­­ Gyöngyös agara nyerte el. Ugyanez nyerte­­ el a’ Kovács Ágoston által ajánlt billikomot is, mint egyszersmind ezen vadászaton legjobb nő­s­­tény agár. A’ legjobb kan agárnak ajánlt hevesi billikom­ a’ nagy hó miatt jövő' 184'/2 agarász- 1 esztendőre tartatván fen, rá ezúttal futás nem is­­ történt. — Azon t. ez. részvényesek, kik jelen j 184°/1 agarászesztendőre részvényüket még mind-­­ eddig be nem fizették, a’ társaság meghagyásá­ból tisztelettel kéretnek, hogy azt jövő Medárd­­napig Pesten t­ ez. Nagy József urnak a’ Kigyó­­utcza szegletén levő , zöldfa“ czit­íl kereskedé­sében nyugtatvány mellett befizetni szívesked­jenek, hol egyúttal agarászjegyeik ’s könyveiket is átvehetik. Kalas Zsigmond m. k. agarasz­­egyesü­leti jegyző.­­ (Fővárosi uj­d­o­n­s­á­g­o­k.­­ E’ na­­­pokban egyeseinek valánk tanúi, melly főváro­sunkban ugyan már többször, de mellynek olly testületeknél, hol a’ közrend vagy közbátorság ügye, mint igazgatási tárgy, a’ belső statusélet egyes ágazatira kiterjed, ’s a’ polgári jólét és kérelemzőli gondoskodást czélul tűzte ki magának, minél ritkábban, vagy inkább soha sem illik előfordulnia. Ugyanis az aldunaso­­ron egy csapat szarvasmarhát láttunk a’ bel­városban álló muzsik-féle vágószékhez haj­tani : természetesen nem lehetett meg nem ütköznünk, hogy a’ vágószékeknek a’ rend­őrség részéről illy, nem csak alkalmatlan, de mind politiai, mind egészségi és aesthe­­ticai tekintetben fölötte botrányos hely enged­tetik. Fővárosunk olly helyén, hol mindennap ezer és több ember megfordul, hol alig száz lé­pésnyire a’ legélénkebb heti vásár tartatik, egy vá­g­ó s­z­é­k ! ki mutat nekünk ha­sonló rendőrségi anomáliát ? — Tudjuk mi, hogy egyes polgároknak szabad személyes érdekeit az egész társaság érdekeivel szo­rosan összekapcsolni, és ha közösen vi­selik az egész társaság terheit, közösen is részesülhetnek annak jótéteményeiben, azonban azt is tudjuk, hogy egyesek ké­relme miatt az egész társaság jogait nem lehet megsérteni. Halljuk, hogy az alduna­­sor lakói ezen visszaélés ellen a’ m­. kir. helytartótanácshoz folyamodtak, honnan a’ kérelemlevél informatio végett leküldetett, azóta szinte egy év múlt el, ’s az óhajtott süker eddig nem következett, sőtt a’ helyett csak neheztelés és ízetlenségek támadtak a’ folyamodókra nézve. Igaz ugyan, hogy a’ vá­rosi hatóság, jövedelmi ágait szaporítani akar­ván, egy közönséges vágószék felállításáról gondolkozott, hol mindenik mészáros egy da­rab marhától 1 fr. 30 kr. pengő p. taxát fi­zetvén , rendőri felvigyázat alatt tartozzék marháit levágni, de a’ mészárosok ezen ta­xát, melly évenkint könnyen 40 — 60 ezer­. forintra felrúghatott, csak azon föltétel alatt akarták lefizetni, ha az nekik a’ huslimita­­tiónál betudatik, minek megtagadásával azon­ban ismét minden a’ réginél maradt. — Nem hallgathatjuk el ez alkalommal azon botrá­nyos, szemetsértő és orrbaható tisztátalan­­ságot, mellyet a’ Duna partjára kihordott sze­mét, ganaj és söpredék feltornyozott halmai okoznak, ’s melly nem egyéb, mint hanyag­ság ’s engedetlenség eredménye. A’ rendőr­­ség, legfelsőbb helyről kapott utasításnál fog­va, czélszerű intézményekről gondoskodott, mellyek ezen botrányt megszüntessék, kü­lönös szekerek rendelvék, mellyek a’ sze­metet jutalmas áron a’ városból kihordják, és hat forint büntetés mellett szigorúan tiltva van, azt a’ dunapartnál lerakni: őrök, po­roszlók, biztosok, sőt maga a­ kapitány is, föl ’s alá járnak a’ partokon, de mind In­ában ... a’ dunaparton lakó tímárok, mészá­rosok, halászok ’stb. igen makacs emberek, ’s a’ rendőrségnek nincsenek árgusszemei, hogy az éj setétségében is lásson, ’s nyit­va maradjon. Az istenért­ uraim, ha már nincs okunk józan törvények ellen panaszkod­ni , legyen akaratunk is azoknak engedel­meskedni. — Azon hires és országszerte currentált tolvajné Epstein Borbála Orosz­várról, ki a’ pestvárosi fogházból némi idő előtt megszökött, é s e’ miatt a’ tömlöcztartó több héti fogságra ítéltetett, i. h. 25-kén az üllői vámnál ismét elfogatott, ’s nem so­kára Bécsbe vitetik. — A’ német színház egy idő óta különféle botrányos jeleneteknek helye. Haszonbérlője nem csak aljas ’s min­den józanabb irányú színpadokról kiküszöbölt látványokkal kínozza publicumát — hanem az erkölcstelenséget és illedelmetlenséget még egészen uj, ’s a’nagy közönségre nézve, fáj­dalom , igen ingerlékeny hatású eszközök által mozdítja elő; minek minapában a’ deszkasátoros Philippe phantasmagoria­ mutatványinál valánk tanúi, mellyeket mintegy tiz perczig tartó egyiptusi sötétség előzött meg, melly vala­mint a’ földszinti publicumot méltó nehezte­lésre , úgy a’ karzat hőseit suburrai csinta­­lanságokra ’s visító hangokkal vegyült tet­­széskurjongásra inditá. — Mi nem mondha­tunk egyebet, minthogy ezen jelenetek a második és harmadik napon ismételtettek nö­vekedő számú publicum előtt, és hogy foly­tatásuk a’ budai színházban következik!! — (Egy szó a’ s­z­i­v­dex ’s az­o­k­h­o­z a kik boldogok.) Törvényhozásunk akarata volt, hogy a’haza külső belső bátorságánál őrei ismét a’nemellenek, még pedig — a’tör­vényben meghatározott kivételeknél fogva — épen csak az adózó, ’s minden országos, megye ’s úri terheket viselő nemetlenekből legye­nek. Ezen többség akaratra szülte törvény a’ kiállításra nézve — tagadni nem lehet — a múltaknál czélszerűbb, emberibb, — fájda­lom — mégis a’gyakorlatban csaknem hihe­tetlen tévedésekre, szomorú zavarokra, ’s a helyettesítés megengedése következtében nyo­masztó terheltetésre, sőt egyes elszegénye­désre is alkalmat szolgáltatott. — Érző gondolkozó emberben illyesek akaratlanul is ok és orvoslat feletti elmélkedésre vezetnek.— Egy könnyitő, enyhítő módot javaslok uraim, melly bárha minden bajt meg nem szüntetne, de bizonyosan üdvös hatással bírna milliók­ból álló szegény népünkre, melly — hála isten! —uraira mostanában már remélő te­kintetet is vet. Javaslatom ez volna : minden helységben rang­­külömbség nélkül — módjához aránylag ki­ki atlakozzék annyit, hogy az illy módon gyűlt somma ne csak az azon helységre illetőleg eső szám kiállítását hadfogadás utján meggyőzze, hanem abból ezen­ az ország minden lakosai helyett 10 esztendeig katonáskodó önkénte­­seknek jutalmul, megszabadulásuk idejére két száz pengő forintyi tőke is biztosittathassék. — Hazámfiai! az áldozat nem nagy, ’s követ­kezése kiszámíthatlan, ’s illő, hogy egy nem­zet, melly a’józan haladás útjára lépett — melly maga már kivon javítási törvényeket, szük­ség esetében törvény parancsa nélkül is kész legyen olly áldozatra, mellyet a’zsidók ország szerte felszólítás, összebeszélés nélkül ön em­beri érzésök sugalásából megtettek, ’s ideje, hogy egy nemzet, mellyet országos, megyei gyűlésein — nagy részben — a’szegény adó­zó nép java foglalatoskodtat, mellynek e’ rész­ben hozott újabb törvényeit azon többször em­lített szegény néppeli kibékülés szándéka jele­li ’s mellyröl tulajdon irói már máskép emlí­tést sem tesznek, mint minden jónak, nagy­nak és lelkesnek pártolóiról, tettel is megmu­tassa, hogy mind ezek nemi hazugságok. A’ ki az aránylag reá esendő sommát sokal­­ná, kérem, egy pillanatra szálljon magába, ’s ha egy kedves nő ’s ártatlan gyermekek köré­ben az élet legnagyobb örömeit , a’csendes há­zi boldogságot élvezte, vagy most is élvezi; gondolja meg, miért válnék meg azoktól 10 esztendőre! vagy ha szegénysége a’ maga megváltását lehetetlenítené, midőn kilépne kü­szöbén azon házikónak, mellyben mindenét, mások nyugalmáért, kényszerítve, talán örök­re — hátrahagyta, ’s a’ poharak legkeserűbb­­jét kiürítette , meglátna egy módos paraszt­­gazdát, százakba kerülő haszontalan lakoda­lommal foglalkozni, vagy egy nemes urat, a’ ki őt egy estveli mulatság nélkülözésével háza népének maga megeretetése nélkül vis­szaadhatná, vagy egy hatalmas tisztujitási agi­tátort — a’ki ha más irányt adott volna bőke­zűségének egész helység könyeit leszárilhat­­ná, ha szív ’s lélek van benne, ’s ha azon szív ezeknek tudására meg nem repedne, ’s azon lélek meg nem zavarodnék, le tudná e ír­ni, vagy megtudná e mondani, mit érezne ? megmernék esküdni, hogy nem; mert ez azon érzés a’ mit kimondhatlanna­k nevezünk; de megmernék arra is esküdni, hogy épen azt értené, a­mit ha javaslatom egy erkölcsi­leg megfagyott szivű nemzetre talált — ezen tavaszszal százak vagy ezrek fognak érez­­­­ni, kiknek minden boldogtalanságuk az, hogy szép apjuk törököt nem ölt, vagy ollyan em­bertársuk szolgálatába nem állhatták, ki neve elébe N. betűt ir. — b — dy. Uram beküldő ur ! ha valaha találkozunk ez életben , nyújtsa jobbját nekünk egy fér­fias meleg kézszorításra. Ti nők és anyák! nem rezdülnek meg el felszólításra kebletek­ben az érzelemnek szelíd húrjai? — És ha rezdülnek, engeditek e elhangzani, mint egy dalzene báj a­ cordjait ?------A’beküldő urnák ’s minden jóknak örömére megjegyezzük, mi­­képen tudtunkra imittamott e’ gondolat már valósággal teljesedett is. — Hallottuk azt Ver­eb helységéről, hol a’ földesúr (fel­­törvényszéki elnök V­é­g­hi Ignácz) tete­mes adakozása mellett a’ dolog valóban igy történt meg ’s a’ legkedvezőbb sikerrel. Hevesből. ©Gyöngyös, télhó 22. Osztatlan vágygyal szokván elébenézni egyik postanaptól a’másikig a’Pesti Hírlapnak, 5­­ 66

Next