Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-02-13 / 13. szám

tulajdonkép), a­­mi tiszta haszonul termett; vagy a’ kilenczednél fel fogja venni, hogy a’ földesúrnak nem mind tiszta haszna, mit a’ jobbágytól elveszen; mert annak huszad­része útközben kihull, azt csés­eltetni, nyom­tattatni kell, annak tisztet töltőházat stb. kell tartani; annálfogva ahoz méri a’ váltságbért, mit a földesúr­ nyer, nem ahoz, mit a­ job­bágy elveszít. Illynemű tekintetek a’ váltság­­dijszabást nagyon megcsonkíthatják. Mi tehát boldognak, háromszor boldognak tartjuk a' földesurat, ki az engedő törvénynek életet adva, addig eszközlé az örökváltság-kötést, mig szabad alkuképen tehette ; mert nem csak hogy hamarabb állitá saját gazdaságát olly lábra, minőre az urbariali-nomádk­us rend­szer mellett soha sem állíthatja, hanem na­gyobb váltságpénzt is kap­, mint a’ ki két­­kedőleg elkésett, és e’ nagyobbat hamarabb kapja. — A’ szentesiek midőn magokat meg akarák váltani, többet ígértek, mint birtokuk­ért. Miért teszitek ezt? kérdé valaki. A’ szabadságért, volt a’ felelet. — Legyen egy­szer kényszerítő törvény, 's a' szabadságért többé fizetni nem fognak; mert azt a’ tör­vény ingyen megadja. De boldog, háromszor boldog a' jobbágy is, a' ki sietett magát meg­váltani ; mert váltsága napjával jólétének najija kezdődik. A’ tulajdonnak kedves ér­zete előbb nem ismert ipart hoz be házá­hoz; és ez olly tőke, mellynek kamatja is kamatozik legelső percztől. Illy bizonyos hasznot jövendőben Isten tudja mikor lehe­tő , de minden esetre bizonytalan ol­­csóbbságnak feláldozni, merő balgaság. A­zért hát,,carpe diem,“ mert,,hóra ruit.“ — Magyar tudós társaság ülései 1841. télhóban. — Télhó 11. D. Sc­he­del Ferencz , magyarországi születésű , m­oszkai egyetemi prof. Venelin Györgynek a’ bolgá­rokról ’s azoknak Oroszországhoz levő viszo­nyairól szóló munkája megismertetését köz­­lötte. Előadván a’ mai Törökországban elszórt és hosszas nyomatás által ugyan végkép el­­sü­lyesztett, de számra minden egyéb ottani népségeket állítólag meghaladó bolgárság je­len viszonyait, kiemelte a’ moszka szerző nézeteit, mellyek szerint neki Atila orosz czár, a’ magyarok eredetileg oroszok, a’ bol­gárok szinte orosz eredetűek, a’ régi bol­gár birodalom romai pedig törvényes örök­sége Moszkaországnak; ’s végül azon pán­szláv irányt érdeklette, melly a’ moszkai történetiskola tanaiban rejtezik. Télhó 18- kán ugyanaz Turnbull hires angol utazónak Ausztria közállapotjairól irt munkáját ismer­tetvén , érdekes kivonatokat adott, ’s külö­nösen az ausztriai kormányalapnak , t. i. az atyaiság elvének, jótékonyságát méltánylotta, melly főleg az ausztriai tartományok folyton gyarapodó jólétében ’s jogi viszonyai foly­vást nagyobb és nagyobb egyensúlyba hoza­­talában jelentkezik. Figyelemmel volt előadó a’ szerzőnek hazánkat illető kitéréseire is, mellyekben őt méltányosnak , ’s nem kevés tévedései mellett is , jól értesítettnek monda. (Nemzeti színház.) Jövő hétfőn, télutó 15-kén , mint előre is hirdetve volt, bérszünettel előadatik: „ Ál - E n d r­e,“ ere­deti dráma 4 szakaszban. Irta Szigligeti. A’ 2-dik és 4-dik felvonási egészen uj dí­szítményeket festette N­e e f­e Hermán ur, nemz. színházi rendes díszítő. Az uj öltöze­teket készítette Podhraczky Ferencz főruhatárnok.­­ Továbbá V­örösmarty Mi­h­ál legújabb szomorujátéka: „Az ál­dozat“, színre tanultatik, ’s a’ jövő hónap elején Fáncsy Lajos jutalom­játékául fog adatni.­­ Fővárosi újdonságok. Halljuk, hogy a’ Pest városi tanács nem sokára tár­gyalás alá veendi az utczai koldulás meg­szüntetését , melly ekkorig várt sikerrel még nem szűnt meg. A’ határozatot annak idejében közölni fogjuk, ’s hiszszü­k, hogy a’ nemes tanács, mellynek bölcs intézkedései­­ által már sok jó és czélszerű hozatott létre városunkban, figyelmét ez alkalommal min­denek előtt az itteni népsalaknak azon osz­­­­tályára terjesztendi, melly nálunk „betyár“­­ nevezet alatt ismeretes, a’ város minden zu­gaiban , főkén a’ dunapart hosszában, ’s az­aihoz közel utczákban tartózkodik, nyáron néhány tarka vászonrongygyal, télen pedig a’ legbizarrabb , szánakozásra egyszersmind és kaczajra indító , különféle posztóruhák ma­radékaiból összetoldott öltönydarabokkal födi szennyes és fonnyadt testét. E’nyomoró cso­port már zsengekorától fogva magára hagyat­ván, mintegy kitagadva az emberi társaságból, megfosztva az oktatás és nevelés jótétemé­nyeitől , nemesebb hivatást nem ismer, mint gyomrának pillanatnyi kielégítését, történjék az bár szabad vagy tiltott eszközök által,— ’s csak abban különbözik az olasz lazaroni­­tól, hogy ezt, ha napi szükségei kielégít—­s véki, a’ világért sem lehet többé munkára bírni, midőn a’ fővárosi betyárok nem irtóz­nak ugyan a’ munkától, de csak ollyat vá­lasztanak rendesen, melly őket nevezetes zsákmány reményével édesgeti; mert a’ pesti betyár — értem, ki az utczaseprő krajezár­­ért kunyeráló gaminból már rendes tolvaj­já emelkedett — nem marad mindig a’ hal- és csirkelopás , vagy zsebkendők és tajték­pipák elcsenésénél, hanem nagyszerűbb me­­rényekre érzi magát hivatva lenni! Tudunk a’ belvárosban egy földalatti tévés csapszé­ket, melly ezen legénykéknek gyülhelyül szolgál, és „b­et y á r c a s i n o “-nak nevez­tetik; itt mind a’mellett, hogy a’rendőrség gyakrabban kitisztítja az Augias istállót, mégis főkép télen minden este lakomáznak, ’s alvóhelyül egy bútorzatlan sötét zugot vá­lasztanak, mellyért a’ csaplárosnak minden reg­gel három váltó krajezárt fizetnek fejenkint. Mennyi figyelmet, mennyi gondot követel sorsa e’ nyomorult embercsoportnak, mellynek száma városunkban százakra megy, ’s ezen százak között vajmi kevesek, kik a’tizen­ötödik évet meghaladtak!! mert nem segí­­­­tettünk a’ bajon, ha egy részüket évnegye­­denkint — néha tán az ártalmatlanabbikat — elcsapjuk vagy kiseprűzzü­k , vagy katonának­­ állítjuk !); ez utolsó esetben a’ város­­ ugyan majdnem kiállíthatná a’ 240 embert. I de mit nyer vele a’ status, mit a’ közbátor­ság ? avvagy fenyitőintézetnek tartjuk e a’ s katonaságot, hogy az emberi nem söpredé­kével akarnék betölteni ? és hisszük e, hogy az olly suhanezok, kik eddig semmi rendet, semmi szabályt nem ismertek, kik újabb ál­lásukat csak előbbi életük folytatásának te­kintik , nem fognak e inkább a’ legkeményebb büntetésekkel daczolni, vagy azok áldoza­tivá lenni, mint magokba szállani é s józanabb életre térni, mellyet csak egy közönséges dologház felállításával is elérni gondolnánk? Istenért! kiknek hatalmokban áll ez elha­nyagolt néposztály jövendője, vegyék szi­vükre annak teljes átalakítását; mert van e irigyelhetőbb, de egyszersmind szentebb hi­vatása a’ felsőbbeknek, mint mélyen sűlyedt társaikat magokhoz felkarolni ’s emberi­­teni? — Hir szerint aláírási ívek keringe­nek egy, városunkban felállítandó posztó­gyár és v­i­z­g­ő­z-g­yógyintézet létesí­tésére. Mind a’ két vállalat czélszerűségéről kezeskedik azon meggyőződés, melly az előb­binél ugyan drága pénzünkbe kerül, midőn­­ t. i. irgalmatlan áron vásároljuk vissza a’ külföldtől azon finom posztókat, mellyek kel­méje nálunk alig kerül két vagy három írtba váltóban, de az utóbbinál az illynemű, más helyeken létező gyógyintézeteknek, mint pél­dául Bécsben a’ Zofia- ’s egyéb fürdők hasz­nos voltán ’s főkép idült bajoknál nélkülöz­­hetlen szükségén alapszik. A’ két intézet egyesítve leend , részint mivel egy fűtéssel lehet mind a’ kettőt gőzzel ellátni, részint mivel ez által több haszon reméltetik. — Milinkovics György, Pest városi tiszt, fő­ügyész, az itteni rácziskolák igazgatójává neveztetett. — Épen most’halljuk, hogy a’ szegényápoló intézetekre ügyelő biztosság, az utczai koldulás ellen támadt újabb panaszok orvoslása iránt érkezet­t felsőbb parancsolat következtében, az eddigi koldusbirói felügye­let hivatalától elmozditá, ’s ennek helyébe , miután Wittich Mátyás, a’ városi poroszlók hadnagya, e’hivatalt több, igen gyöngén támasztott okok miatt elfogadni vonakodék , Keresztes Károlyt, városi másodhadnagyot, nevezte ki. A’ városi tanács ez ügyet igen szivére látszik venni, dolog- és javitóhá­­zakról van szó ; s mi pillanatig sem két­kedünk, hogy az akaratot gyors tett fogja követni. Értésünkre esett az is, hogy a’ városkapitányi hivatalos jelentés következ­tében Fektor András, kerületi biztos, több bebizonyodott hivataláva­li visszaélések miatt elbocsáttatott, ’s tisztét Ringenbach Márton foglalá el. — Az ujonczi sorshúzás mai napra van hirdetve; a’ város ez ide­ig 50 foglalatosság nélkül lévő suhanezot fogatott össze és adott át az illető kato­nai hatóságnak, melly 38-at igen szí­vesen elfogadott, kik többnyire már Intőket le is tették. Voltak a’ nevezett 38 közül ollyanok is, kik a’ katonaságtól menekedni akarván , lábaikat szándékosan megsebzették, vagy mesterséges módon m­egfekélyesiték , csalárdságuk azonban a’ vizsgálatnál kisül­vén, kórházba küldettek, honnan kiszaba­dulva , képzeletileg mostoha sorsukat el nem­ kerülendik. — A’ ferenczvárosi soroksári­­utcza külsőbb részén új gyógyszertár fel­állítása inditványoztatott, és az engedelem nyerése végett felsőbb helyre előterjesztés létetett. — Városi tanácsunk az ü­gerelése alá bizott bécsi házak sorsjegy­eiből eddig begyült sorm­aát már felküldé Bécsbe, ’s az ottani polgármestertől levélben felhatalm­az­­tatott, hogy az érintett sorsjegyeket ezentúl 20 pettel olcsóbban adhassa. Megyei n­a­p I­ó eredeti level­e­­k/. é­s b­ő I. g Veszprém, télutó 5. Folyó hó I- ső napján kezdett gyűlésünk eddigi neve­zetes!) végzései ezek: 1) Ijonczállitás ügyé­ben: a’ helyettesítés elve mindenütt, hol a' fogadás elszegényedést nem szül, elfogadta­­tik; de a’ fogadottak jó móddal oda utasí­­tandók, hogy a’ kapott dijt kamatozó tőké­vé fordítsák, így az elszökés ellen is némi biztosság van szerezve, 's a katonának h­a­­zajöttével­ jövendője is biztosítva. — A’ melly apának több fia van katonaságra al­kalmatos, mindenik sorsot húz; de ha egy közülük elsőbb számot húzott, csakugyan alkalmasnak találtatik, a’ többi ez úttal ment marad. —A'törvénynek királyi megerősítése óta közbe jött házasságok tekintetbe nem jő­­nek, az előbbiek sorshúzás alól mentesít­nek.#) — A’ községek minden legénytől 4 pengő forintot fizetnek, tehát (158-tól 0580 (!) váltóforintot, ’s ebből 3 pforint a’ sors által katonának esett legényé, a’ ne*­ #) Ezt most különbér! is a’ törvény tiltja. Szer­k. 98 Higanyos adataink vannak az országi különbö­­z­­ő részeiből arról, m­iképen a’ nép közt na­gyon elterjedt volt a’ hiedelem , hogy a’ há­zasság katonáskodástól mentesíteni fog. Ennek következtében múlt őszszel végetlen sok volt a’ mondhatni gyermekházasság. Illynemű vég­zések, mint ez 's a' Fejér megyei, miszerint a' több éves házasság mentesít, jövendőre azt okozhatnák, hogy nagyon megszaporodnék a’ mentes rendők száma,’s,,az egész“ hon vé­delmének roppant terhe még kevesebb vál­lakra nehezednék, mint jelenleg; mert a’ nép önérdekében jó számitó. Nem felejti el, mikint az egyik capitulatio múltával más újonczállitás következett, ’s hinni fogja, hogy ennek mu­ltá­­val ismét it következhetik ; ’s gonddal lesz, hogy a’ mikorra ez elkövetkezik, ő már házas, ha lehet, régi házas legyen. — Azonban ré­szünkről ezen aggodalmat megszünteti a’ hie­delem, hogy ha jövendőben a’ status tekintete

Next