Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-08 / 37. szám

SZOMBAT TAVASZUTÓN 1841. Mestjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban fi fr . postán boritékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583 d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk. (Angolmagyar-kereskedés ) Felszólítás az angolmagyar intézet ügyében. Iparegyesület. Művészetegyesület. Adakozások közczélokra. Határnap-változtatás. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Pesti gyűlés (sajnos esemény). Pesti uj tiszti kar. Bács (vegyes ház., ujonczhelyettesitési roppant teher, háziadók, deperdita, iiuntatio). Zólyom (Libay remekműve, magyar nyelven tanítás). Bihar (főispán-helyettesi beiktatás). Torontál (visszatekintés, ilyrismus, Temes levele Kőrös és Zágrábhoz e’ tárgyban). Vidéki levéltárcza: Zilah (nevelési ügyek, vesszőbüntetés iskolában jó sükerrel eltörülve) Jótékonyság sümegi tűzvésznél. Gyöngyöshangverseny népiskola javára Külföldi napló. Angolhon. Legújabb. Egyveleg. Értekező. Iparegyesület (névjegyzéke az aláirás-gyüjtésre megkéretteknek.) Katonai biztosokról. Protestáns iskolákról. Váltótörvényszéki jegyzők és váltójegyzők, Sárosy Gyulától. Néhány szó a pozsonyi kereskedő rendnek Wildner II. értekezésére nyilvánított válaszára. Gabonaár. Pénzkelet, Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Halálozás. Tusnádi Pálffy József, udvari tanácsos és a’ tiszántúli ker. tábla elnöke, i. é.tavaszhó 29-kén Nagy-Váradon, hova a’ főispáni helyettes beiktatására ment vala, tüdőszélhüdés következtében életének 68- dik évében az örök nyugalomra átszenderült. Vezérczilík. Lángos-magyar kereskedés. Térünk szűkíttetik, töredékek lépnek az életbe éjeink fáradalmiból; legyen az olvasmányi érdek hiányáért pótlék a’ tárgyak fontos érdeke, ’s az íratlan sorokért a’ fölébresztett gondolatszikra. Talán hogy lesz ismét borúra derű. — — — Tavai szülőföldemen voltam, a’szép Hegyalján. 8 év óta nem láttam immár, de örök friseségben hordozám keblemben a’ bájképeket, mellyek a’ mint egykor összeolvadtak a’gyermek álmaival, ép’ úgy kisérték munka- és szenvedésviharon keresztül a’ férfiút. Hallottatok valamit ama’ velenczeiről, ki örökre száműzetvén, titkos szövetségbe lépett a' köztársaság ellenségivel, ’s maga feladta magát , csakhogy Rialtót még egyszer láthassa, mert illy bűnért csak Velenczében lehetett ítéltetnie? Én meg tudom fogni e’ velenczeit. Csaknem leborultam, megcsókolni a’ földet, midőn nehéz nyolcz év után először ismét Zemplénbe léptem. De ha örültem a’ viszonyításnak , le nem írhatom, mi fájdalmas érzéssel hatott rám, minden lépésnél látni, mint pusztul, mint szegényedik a’ gerezddús Hegyalja, mi súlyosan fekszik vidékén az isten keze.— A’ borkereskedés naponkint csökken. Lengyelország volt főpiacza ; azt azonban naponkint nagyobb mértékben veszíti, elannyira, hogy például Varsó, melly még csak 1829- ben is évenkint tízezer gönczi hordó hegyaljai bort fogyasztott el, az 1830-as forradalom óta alig fogyaszt el 2500-at évenkint. — És minekünk magyaroknak örökön szerencsétlenségünk volt, hogy ha elvesztettünk egy piaczot, sohasem kerestünk mást helyébe , hanem a’ régi jó idők panaszos emlegetése közt ültünk, mint a’ szénára fektetett eb , vermeink zárkövén , vagy pinezéink ajtajánál; hagytuk megdohosodni gabonánkat, megeczetesedni borunkat; vártuk, mint Izrael a’ mannát, ki borunkat, búzánkat fél áron elvigye; ’s csak fogyott, csak fogyott, mig végtére sem pénz sem posztó; vagy pedig eladtuk előre aratásunkat, szüretünket; mert különben föld, szőlő parlagon marad. Néhány ember is meggazdagodott, de egész vidék elszegé- J nyedett. — Úgy látszik nekünk, hogy a’ természet által különösen földművelésre utasított nemzeteknél , kivált ha geographiai helyzet ’s históriai események által sok időn át mintegy csigaszerü magábavonulásra voltak kárhoztatva, a’ kereskedés szelleme nehezen ébred; e’ nélkül pedig saját zsírjába fuladó szegény marad örökké a’ legtermékenyebb ország is. E’ szellemhiányból ered az, hogy mi nem keresünk piaczot termesztményeinknek; miből aztán önkint következik, hogy ingert sem érzünk, többet és jobbat termeszteni. Most, miután Smith és Fergusson, Mill és Hume és Mac Culloch és száz „ész után a’ kereskedésnek egyedi és egyetemi jólétre, iparra , tudományra, művészetre, civilisatióra, mindenre, mi embernek kedves, isten előtt jó, hatalmas befolyásáról immár senki sem kételkedik; most, miután alig vagyunk képesek megfogni, miként vehetett erőt egész nemzeteken a’ balgatag gondolat, hogy a’mit egy nemzet a’ kereskedésben nyer, azt’a’ másik elveszti; most, miután mindnyájan tudjuk, hogy a’ szabad kereskedés nem emel egy nemzetet a’ másik fölibe, hanem mindkettőnek jólétét ’s éldeleteit nagyobb mértékben megszaporítja , mint egyelőre gondoltuk volna: most, a’ fogalmaknak illy tisztulása után, alig tudja az ember, szégyenelje e inkább, vagy csudálkozzék, hogy valaha olly törvényt lehetett hozni, mint például az 1504: 28 ez., melly szabad zsákmányra bocsátás büntetése alatt eltilt minden belföldit, eladás végett marhát kihajtani ; de koránsem élelmi vagy tábori szükség tekintetéből, koránsem olly czélból, hogy a’ marhák ki ne hajtassanak, hanem csak a’ végett, hogy belföldiek által ki ne hajtassanak ; mert az 1-ső §. egyenesen rendeli, hogy „ha külföldiek marhát akarnak venni, jőjenek érte, miszerint ők ’s nem az ország lakosai fizessék a’ harminczadot!!“ Mintha bizony a’ vámot egy részben nem az eladó, ki vagyonáért annyival kevesebbet kap, más részt nem a’ vevő, ki annyival drágábban vészén , fizetnék. — De bár mennyire nevetségesnek találjuk is az illyen törvényt, annyi igaz, hogy a’ gyakorlati életben maiglan is ép erővel bir; mert mi ugyan termesztményeinknek piaczot nem keresünk. — Ez pedig nem csak a’ hegyaljai borról áll, hanem áll minden egyébről is. És mi ezúttal kereskedésünk egyéb akadályinak fejtegetését egy másik czikkre halasztván, jelenleg csak azon meggyőződésünket fejezzük ki, hogy minél inkább taglalgatjuk népgazdasági állapotunkat , annál erősebben hiszszük országunk egész termesztő körére általánosan kiterjeszthetni a’ meggyőződést, mellyet bennünk a’ Hegyaljának szemlélete gerjesztett, t.i. hogy legnagyobb szükségeink közé tartozik olly valamelly közvetítő mód, melly termesztményeinket egyenest a’ világpiaczra vigye, ’s a’ termesztőket a’ vevőkkel közvetlen érintésbe hozza. — Most három négy kézen jutnak csak a’ fogyasztó kezébe termesztményeink; ’s ezen körülményt elég említenünk, hogy kitessék, mi kevés jut termesztőink kezébe ,abból, mit termékeinkért a’ vevő fizet. Tudva van a’nemzet előtt, mikint e’szempont isaz, mellyböl Almási Balogh’ál egy angol-magyar intézet létesítésére irányzott törekvésében kiindult. Munkálkodásinak végeredményét lapjaink előbbi számában szerencsénk volt a’ közönségnek előterjeszteni; jelenleg magának Gifford urnak felszólítását bocsátjuk közre, miszerint értesíti a’ nemzetet, hogy a’ magyarországi termékeknek a’ londoni piaczon eladását száztól 5 díj mellett magára vállalván, nagyszerű bizomány intézetét megnyitotta. Tudjuk ugyan, hogy Kirk Henrik urnak hasonló ezélú vállalata némelly részben nem épen alkalmas talán a’ termesztők tömegében egy hasonló irányú másik iránt nevelni a’ bizodalmát, de mi őszintén megvalljuk, hogy ha egyszer illy férfiaknak, mint Gifford ur és társai, pénzforrásaik gazdagságánál , összeköttetéseik fontosságánál ’s a’ kereskedővilágbani tapasztalásaiknál fogva sikerülend, a’ magyar termékeket, mellyek mint magyar termékek ekkorig az angol kikötőkben egészen ismeretlenek voltak, Britanniában megismertetni : a’ két kormány közti viszonyok kedvező conjuncturáinak hozzájárultával olly terjedt kereskedésnek kell a’ két nemzet között kifejlődnie, ’s a’ termékekben már is olly gazdag Magyarország, mihelyt egyszer megnyitva látván a’ világ piaczát, a’biztos haszon érzetével ingert is érezend földének ’s iparának rejtett kincseit kifejleszteni, termesztményekben annyira bővölködhetik, miszerint nem egy, nem kettő, hanem 20 —30 illy nagyszerű bizomány-intézetnek is egymássali becsületes versenyre bő anyagot képes nyújtani;’s azért mi távol a’ hiedelemtől, hogy az előzményeket nem biztatóknak tartanók, inkább szívből örvendünk, hogy már is két ház áll fen, mellynek egymássali becsületes versenye e’ vállalattól az általunk minden tekintetben olly méltán gyűlölt egyedáruság színét már kezdetben eltávoztatja. — Örülünk pedig annyival inkább, mivel mind a’két vállalatnak keletkezését alkalmunk lévén figyelmes szemmel kisérni, Kirk Henrik úrra nézve csupán azt sajnáltuk, hogy Balogh Pál urrali meghasonlása után ez ismeretlen földön szerencsétlensége volt épp azon emberek körmei közé kerülni, kiknek ekkorig a’ termék-eladás csaknem egészen kezeik közt volt; és igy nem lépvén közvetlen érintkezésbe a‘ termesztőkkel, ismét a’ régi kezek közt sikamlott el minden haszon, mellyet utjai ’s módjainak szerencsés választása mellett a’ termesztőknek juttathat,’s ezzel vállalata iránt bizodalmat gerjeszthet vala. Mi tehát Gifford arra nézve, ámbár egy részről ezen előzmények miatt nem örvendhetett olly szíves fogadtatásnak, mint a’ minőre e’ nemzet ismeretes lelkületénél fogva jogszerűn számolható, épen ez előzményeket inkább kedvezőknek tartanók, mert ő neki jutott a’szerencse, más kárán okulhatni, midőn Kirk ur elég szerencsétlen volt csak saját kárán okulni. Azonban reméljük, ő is eljutott immár helyzetének ismeretére; é s igy nincs egyéb hátra, mint szerencsét kívánni min magunknak, hogy Gifford ur föllépésével az angol nemzetteli internationalis közvetlen kereskedés első kapcsai immár megforrasztvák; a’ többit, csak ne hibázzék egyik részről a’ férfias kitűzés, másikról az önérdeket józanul fölfogni tudás, az események hatalma előbb-utóbb kiküzdi minden bizonynyal. Vannak ugyan külkereszt