Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-04-24 / 33. szám

lönös átküldése mellett megkérni határozott, még e’ mai számunkban nem adhatjuk ; jövő­ben már adhatni reméljük. A’ főíven ekkorig a’ következő aláírások történtek: 1) Egyszeri alapítások: Almássy Pál 100 frt; b. Eötvös Dénes 50; idősb Zeyk Dániel 40; gr. Batthyány Lajos 500; gr. Forgách Lajos 200; Lukács Mó­ricz 100; Balogh Pál 40 frt, mind pengők. 2) Alapítások, évenkinti ajánlá­­sokkal összekötve: B. Eötvös József alapításul 50 frt, évenkint 6 évre 25 frt; gr. Ráday Gedeon alapításul 40 frt, évenkint 6 évre 10 frt; Kossuth Lajos­­) alapításul 40 frt,évenkint 6 évre 10 frt; Benyovszky Péter alapításul 40 frt,évenkint 6 évre 10 frt; Rosty Albert alapításul 40 frt, évenkint 6 évre 10 frt; Bezerédy István 50 frt,éven­kint 6 évre 5 frt. 3) Évenkinti ajánlások: özvegy b. O­r­­czy Józsefné sz. Pejachevich grófnő, élte fogytáig évenkint 40 frt; Luka Sándor 10; Dercsényi Károly 5;Trefort Ágoston 5 ; gr. S­eré­nyi László 10; Antal Mihály 5; Perlaky Sándor 2; Ujváry Mihály 2; Márton József 2 ; P. Horváth Lázár 2 ; Simon Florent 2 frt, mind pengőben. — Összesen: alapítás 1290 frt; évenkinti ajánlás 155 frt pengőben. — Heckenast Gusztávnál történt aláírásokat jövő alkalommal. A’ nemzeti színházban, jövő hét­főn április 26-kán , bérszünettel, Fá­n­c­s­y Lajos úr rendező és színész javára, elő­ször adatik: „Az áldozat,“ eredeti szo­morújáték 5 felvonásban. Irta Vörösmarty Mihály, zenéjét irta Them Károly karmester.­­­ Asztalos Károly m. k., országos igazgató-választmányi titoknok.­­ Fővárosi újdonságok. A’ Pes­­th­er Tageblatt 92-ik számában ezeket ol­vashatni: „Hallik, hogy a’ város külön ré­szeiben a’ mélyebben fekvő utczák és utak az 1838-iki árvízi magasságra feltöltetnek ’s újra kiköveztetnek; ’s már az országúton ’s aldunasoron e’ munkák sikeresen meg is kez­dettek. Általánfogva, félreismerhetlen újabb időkben a’ városi hatóságnak azon ügyeke­­zete, hogy a’ lakosok méltányos kivánatinak a’ kérelmes együttlétel minden ágaiban meg­feleljen. Ezen meggyőződésnél fogva (halljuk, uraim! a’ Tageblattnak meggyő­ződése van) lehetetlen nem rosszalnunk azon jeremiádot, melly a’ Jelenkor 29-ik számában a’ városi hatóság hanyagságáról, bal intézkedéseiről ’stb. elénekeltetik.“ Itt a’ Ta­­geblattot kissé elhagyja szokott phlegmá­­ja, mellyel különben honi ügyeink iránt vi­seltetik, (vagy tán a’ városi dolgok nem tar­toznak a’ hazai dolgok közé­­) ’s mint védő lép föl a' városi hatóság mellett, ’s azt mond­ja, hogy „illy örökké ismételt panaszok a’ közjónak mit sem használnak, sőt a’ hatósá­gok iránti bizodalmát aláássák, miután nyom­tatott szavak a’ nagyobb tömeg előtt bizonyos auctoritásssal bírnak;“ ’s meg van győződve, hogy ,,a’ hatóság részéről igen sok történik, mi legforróbb hálánkat követelheti; és hogy épen azért, mivel mindenütt légió számmal hem­zsegnek a’ hibák és visszaélések, ezeket nem lehet egy tollrántással eltüntetni.“ (És mégis a’ Tageblatt azokat egy karczolással akarja eltörölni!) „Ez megvan — igy végzi — ’s majd arra is kerül a’ sor.“ — Távol legyen tőlünk a’ Tageblatt ezen meggyőződése ellen szót emelni: az embernek meggyőző­dése sokkal becsesebb ’s a’Tageblattnál sok­kal ritkább kincs, hogysem azt teljes szi­vünkből méltányolni nem tudnók. Mi a’ világ­ért sem akarjuk az egyenetlenség és viszál­kodás almáját a’ Tageblatt és Jelenkor közé dobni; mert különben a’ „Budapesti napló“ íróját, igen tisztelt collegánkat, föl kellene szólítanunk, hogy a’ Tageblattnak ezen tisz­ta meggyőződésből eredt vádjait hatá­rozottan visszautasítva, intse meg, ne hagyja magát lovaitól ennyire elkapatni, hogy el­hagyván csendes és ártalmatlan belletriai kö­rét, ’s egy elszánt zugtatással a’ politica ele­ven, életerős mezejére szökvén, magát ollya­­nok védőjének vesse föl, kik hasznos intéz­kedések foganatosításában, a’ közjó és köz­bátorság sikeres előmozdításában ’s a’ közvé­lemény kedvező méltánylásában leghathatósb védszerre találnak. Mi azonban ezen szerény tanácsunkat koránsem mernék kimondani; mert lelkünk mélyéből utálunk minden harczot egyenetlen felek közt, de mégis kiván­csiak vagyunk tudni — ’s ezen kis kandisá­­got egy ujdonságirónak meg lehet bocsátani — mit fog a’,,napló“ írója a’ Tageblatt meg­győződésére felelni? — Ugyane’ tiszta meggyőződésű lapban „Xéniák “vannak írva politicusaink számára. Tréfán kivü­l, meg vallanunk, hogy ezen xéniák nem irvák ugyan schiller-goethei szellemben, mégis olly el­mések ’s olly korszerű elveket ’s nemze­tünk iránt annyi hálás érzelmeket fejtenek ki, hogy nem titkolhatjuk el óhajtásunkat, bár szellemdús ’s magas törekvésű irótok más nyelven ’s más lapban elménetségeinek na­gyobb nyilvánosságot szerezne, hogy lássék, mikép méltányolják bizonyos xenia-irók a magyarnak legújabb időkbeni azon törekvését, hogy hazája minden népét egyenlővé tegye ’s minden tehertől, még a’ háladatosság terhétől is fölmentse *). Pest, tavaszhó 10. „Már többé nem ta­nácsos illyesmit tenni, mert a’ bolond Pesti Hírlap mindent kitrombitál“ — igy tana­­kodok — mint a’ vezérczikkben e‘ napokban olvasom — a’ pécsi casinóban két tisztviselő uracska, midőn némelly visszaélésekről be­szélgetőnek. — Úgy van biz ez, uraim! — szabad legyen nekem is kitrombitálni valamit, a’ mi a’ pesti közönség legszegényebb részét naponkint nagyon érzékenyen terheli. Ma reggeli 7—8 óra között bizonyos ismerősöm, haragos, komor arczczal hozzám­­ ,ő ’s elbe­széli , hogy neki a’ mészáros három font húst 15 lat híjával adott. — „Keserves — úgy mond — nekem, ki az árvízkor minde­nemet elvesztettem, minden húsvételkor egy ezüst garast contribuálni; — most adjon az ur nekem tanácsot, mitevő leszek?“— „Miért nem mérte meg az ur rögtön, — nem tudja, hogy arra az átkozott, Sybilla formájú „ibis redibis“ varázserejű fekete táblára fel van irva, hogy „eltávozás után követelésnek hely nem adatik.“ — „Jól tudom uram — mondá — de mi haszna, — ha megmérem, vagy ki­üti, vagy nem;­­­z első esetben félő — úgy megtalált volna piszkolni ’s taszigálni a’ sok nép előtt, hogy nem 15 lat húsért, de ezer forintért sem vettem volna fel; s aztán ha másszor oda mennék, azzal vexálna meg, hogy még jobban megcsalna — ’s rosszabb húst is adna; — ha pedig ki nem üti , ta­lál ő mégis abban módot, hogy csakugyan ő lesz a’ nyertes.“ — „No nem tartok én semmitől — úgysem idevaló vagyok — men­jünk el most ugyanazon székbe hárman, — majd megmérem én, ’s ha ki nem üti, fogom tudni, mit teszek vele.“ — Úgy is lett. Az if­ju, ki velünk volt, vesz 2 font húst, ’s előt­tünk a’ mérőserpenyűbe teszi. Erre a’ mészá­roslegény keresztű­l-kasul a’ tömérdek népen — a’ különben is igen silány húsra gazdája parancsából egy darab csüllengőt akart vetni. — Én felszólaltam: „Com­missarius­ urak néz­zék a’ csalárdságot.“ — Mire gazda, székál­ló­, nyúzólegények a’ mérlegből a’ húst kira­gadják, — a' sok nép összecsődül, zúg, morog, lármáz, a’ két com­missarius megér­kezik ; de nem a’ végett, hogy a’ húst lás­sa, vagy megmérje,hanem hogy minket csi­­lapitson. — így a‘ hús a’ fekete táblai statú­tum ellenére méretlen maradt. — Most men­jünk rögtön — mondám — a’ főbíróhoz, ne­hogy a’ mészárosok balul informálják, ’s mi perevesztettek maradjunk. El is mentünk; de panaszunkra válaszúl nyertük, hogy elégté­telt nem kaphatunk, mivel főszolgabíró úr „szorosan ahoz kénytelen magát tartani, a’ mi a’ fekete táblára irva van.“ Kérdem már most: minő biztosságot nyújt a’ közönségnek a’ kitett mérlegek theoriája? Ha valaki mér­ni akar, erőszakkal ragadják ki a’ húst ke­zéből, s mérte vagy nem mérte, jövendőben minden kigondolható vexára számot tarthat; ha pedig panaszra megy, elégtételt nem nyer­het, mert a’ fekete táblára irva van, hogy eltávozása után elégtételt senki sem kaphat. E’ körülményeket olly jól értik a’ húsárusok, hogy midőn panaszra­ menetelt említettünk, az egész nép előtt gúnyosan kikaczagtak. E’ szerint a' közönség e’ rendszabály mellett a’ húsvágók álnokságának minden utalom nél­kül kitéve marad. — F. A. M. A. Megyei dolgok. Pest apríl. 23. A’mai közgyűlés, Pest megye tisztelve szeretett főispáni­ helyette­­sének névnapjára esvén, a’ közszeretet, osz­tatlan bizodalom ’s hő ragaszkodás érzelmei­ből fakadótt szives kivánatokkal nyittatott meg. — Utóbb a’ honoratioroknak adandó sza­vazat tárgyában kirendelve volt küldöttség tön jelentést. — Folyó hó 20-kán abban álla­podtak volt meg a’ megye rendei, hogy a’ május 5-kére tűzött tisztválasztáson szavazat­joggal a’ következők bírjanak: l)A’megyében állandóan lakó, vagy hivatalaiknál fogva itt tartózkodó, vagy másutt lakó, de itt birtokos nemesek 20 éven túl, kivévén az iskolai külön törvények alatt álló tanúlókat; 20 éven alól csak azok, kik vagy házasok, vagy hivatalviselők , vagy osztály által avvagy más módon külön családfőt képeznek. 2) A’ megyebeli káptalanok tagjai egyedenkint. 3) A’ törvényesen bevett négy vallásbeli lelkészek. 4) A’ megyében lakos, vagy másutt lakos, de a’ megyében birtokos ne­mes özvegyek, törvényes bizonyság előtt hitelesen megbízott hatalmazottaik által. Ezeknek m­indazáltal magoknak is választá­si joggal kell birniok, ’s egy személy két hatalmazásnál többet nem vállalhat. 5) Mindazok , kik születésökre ugyan nem­nemesek, de a’ megye kebelében állandóan laknak, külön családfőt képeznek, ’s mind személyi, mind birtokjogi tekintet­ben kétségtelenül a’ megye ható­sága és bírósága alatt vannak. Erre nézve oda utasittaték a’ már e’ tárgyban munkált küldöttség, hogy miután az idő rö­vidsége újabb összeirást tétetni nem enged, mennyiben az úgynevezett honoratiorok a’ múlt országgyűlésen tett nemesi ajánlatok felosztására használt összeírásban ben fog­­laltatnak, abból a’ fentebb általánosságban kijelentett elvet követve, határozza meg, az összeírtak közül kik legyenek a’ közelebbi tisztújitás alkalmával szavazatra bocsátandó!«. — A’ küldöttség e’ határozat elveinek alkal­mazása iránt tett javaslata értelmében hozott mai végzés szerint tehát, a’ nem­nemesek közül szavazattal birandnak: 1) Minden törvényesen bevett vallások lelké­szei és káplánjai, kivévén a’ szerzetese­ket. 2) A’ kir. ügyigazgató-hivatalhoz tar­­ t!) Ezt maga részéről Ezenkívül még néhány ezer forint értékű kötelezvényeket fog átadni, nem annyira magáért, mint mások hazafiságából ke­zelésére bízottakat, mihelyt a’ legelső közgyű­lés az „ipar-egyesület“ lapjaink 15-ik számában! tervét legalább egy részben elfo­gadja. *) Nekünk úgy tetszik, hogy az újdonságok írója a’ kannengieszeri witzeket érdemen túl méltatja. Az elménczkedés igen szép isten­adománya, a’ hol helyén van, de a’ politicában, az elv- ’s eszmeharczban, hol egy nemzetnek jövendője taglaltatik, az elménczség egy szal­maszálnyit sem nyom, kivált midőn Sapl­ir­­kint paraszt gombócz betűkkel homlokon vi­selik az illy elmetermékek, hogy a’ szellemdús fej, mellyben termettek, a’ xeniázott poli­­ticusok működései által itt-ott magát igen is találva érezte, ’s azért boszúságát witzekben szereli ki. — Szerk. 268

Next