Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-04-24 / 33. szám
lönös átküldése mellett megkérni határozott, még e’ mai számunkban nem adhatjuk ; jövőben már adhatni reméljük. A’ főíven ekkorig a’ következő aláírások történtek: 1) Egyszeri alapítások: Almássy Pál 100 frt; b. Eötvös Dénes 50; idősb Zeyk Dániel 40; gr. Batthyány Lajos 500; gr. Forgách Lajos 200; Lukács Móricz 100; Balogh Pál 40 frt, mind pengők. 2) Alapítások, évenkinti ajánlásokkal összekötve: B. Eötvös József alapításul 50 frt, évenkint 6 évre 25 frt; gr. Ráday Gedeon alapításul 40 frt, évenkint 6 évre 10 frt; Kossuth Lajos) alapításul 40 frt,évenkint 6 évre 10 frt; Benyovszky Péter alapításul 40 frt,évenkint 6 évre 10 frt; Rosty Albert alapításul 40 frt, évenkint 6 évre 10 frt; Bezerédy István 50 frt,évenkint 6 évre 5 frt. 3) Évenkinti ajánlások: özvegy b. Orczy Józsefné sz. Pejachevich grófnő, élte fogytáig évenkint 40 frt; Luka Sándor 10; Dercsényi Károly 5;Trefort Ágoston 5 ; gr. Serényi László 10; Antal Mihály 5; Perlaky Sándor 2; Ujváry Mihály 2; Márton József 2 ; P. Horváth Lázár 2 ; Simon Florent 2 frt, mind pengőben. — Összesen: alapítás 1290 frt; évenkinti ajánlás 155 frt pengőben. — Heckenast Gusztávnál történt aláírásokat jövő alkalommal. A’ nemzeti színházban, jövő hétfőn április 26-kán , bérszünettel, Fáncsy Lajos úr rendező és színész javára, először adatik: „Az áldozat,“ eredeti szomorújáték 5 felvonásban. Irta Vörösmarty Mihály, zenéjét irta Them Károly karmester. Asztalos Károly m. k., országos igazgató-választmányi titoknok. Fővárosi újdonságok. A’ Pesther Tageblatt 92-ik számában ezeket olvashatni: „Hallik, hogy a’ város külön részeiben a’ mélyebben fekvő utczák és utak az 1838-iki árvízi magasságra feltöltetnek ’s újra kiköveztetnek; ’s már az országúton ’s aldunasoron e’ munkák sikeresen meg is kezdettek. Általánfogva, félreismerhetlen újabb időkben a’ városi hatóságnak azon ügyekezete, hogy a’ lakosok méltányos kivánatinak a’ kérelmes együttlétel minden ágaiban megfeleljen. Ezen meggyőződésnél fogva (halljuk, uraim! a’ Tageblattnak meggyőződése van) lehetetlen nem rosszalnunk azon jeremiádot, melly a’ Jelenkor 29-ik számában a’ városi hatóság hanyagságáról, bal intézkedéseiről ’stb. elénekeltetik.“ Itt a’ Tageblattot kissé elhagyja szokott phlegmája, mellyel különben honi ügyeink iránt viseltetik, (vagy tán a’ városi dolgok nem tartoznak a’ hazai dolgok közé) ’s mint védő lép föl a' városi hatóság mellett, ’s azt mondja, hogy „illy örökké ismételt panaszok a’ közjónak mit sem használnak, sőt a’ hatóságok iránti bizodalmát aláássák, miután nyomtatott szavak a’ nagyobb tömeg előtt bizonyos auctoritásssal bírnak;“ ’s meg van győződve, hogy ,,a’ hatóság részéről igen sok történik, mi legforróbb hálánkat követelheti; és hogy épen azért, mivel mindenütt légió számmal hemzsegnek a’ hibák és visszaélések, ezeket nem lehet egy tollrántással eltüntetni.“ (És mégis a’ Tageblatt azokat egy karczolással akarja eltörölni!) „Ez megvan — igy végzi — ’s majd arra is kerül a’ sor.“ — Távol legyen tőlünk a’ Tageblatt ezen meggyőződése ellen szót emelni: az embernek meggyőződése sokkal becsesebb ’s a’Tageblattnál sokkal ritkább kincs, hogysem azt teljes szivünkből méltányolni nem tudnók. Mi a’ világért sem akarjuk az egyenetlenség és viszálkodás almáját a’ Tageblatt és Jelenkor közé dobni; mert különben a’ „Budapesti napló“ íróját, igen tisztelt collegánkat, föl kellene szólítanunk, hogy a’ Tageblattnak ezen tiszta meggyőződésből eredt vádjait határozottan visszautasítva, intse meg, ne hagyja magát lovaitól ennyire elkapatni, hogy elhagyván csendes és ártalmatlan belletriai körét, ’s egy elszánt zugtatással a’ politica eleven, életerős mezejére szökvén, magát ollyanok védőjének vesse föl, kik hasznos intézkedések foganatosításában, a’ közjó és közbátorság sikeres előmozdításában ’s a’ közvélemény kedvező méltánylásában leghathatósb védszerre találnak. Mi azonban ezen szerény tanácsunkat koránsem mernék kimondani; mert lelkünk mélyéből utálunk minden harczot egyenetlen felek közt, de mégis kiváncsiak vagyunk tudni — ’s ezen kis kandiságot egy ujdonságirónak meg lehet bocsátani — mit fog a’,,napló“ írója a’ Tageblatt meggyőződésére felelni? — Ugyane’ tiszta meggyőződésű lapban „Xéniák “vannak írva politicusaink számára. Tréfán kivül, meg vallanunk, hogy ezen xéniák nem irvák ugyan schiller-goethei szellemben, mégis olly elmések ’s olly korszerű elveket ’s nemzetünk iránt annyi hálás érzelmeket fejtenek ki, hogy nem titkolhatjuk el óhajtásunkat, bár szellemdús ’s magas törekvésű irótok más nyelven ’s más lapban elménetségeinek nagyobb nyilvánosságot szerezne, hogy lássék, mikép méltányolják bizonyos xenia-irók a magyarnak legújabb időkbeni azon törekvését, hogy hazája minden népét egyenlővé tegye ’s minden tehertől, még a’ háladatosság terhétől is fölmentse *). Pest, tavaszhó 10. „Már többé nem tanácsos illyesmit tenni, mert a’ bolond Pesti Hírlap mindent kitrombitál“ — igy tanakodok — mint a’ vezérczikkben e‘ napokban olvasom — a’ pécsi casinóban két tisztviselő uracska, midőn némelly visszaélésekről beszélgetőnek. — Úgy van biz ez, uraim! — szabad legyen nekem is kitrombitálni valamit, a’ mi a’ pesti közönség legszegényebb részét naponkint nagyon érzékenyen terheli. Ma reggeli 7—8 óra között bizonyos ismerősöm, haragos, komor arczczal hozzám ,ő ’s elbeszéli , hogy neki a’ mészáros három font húst 15 lat híjával adott. — „Keserves — úgy mond — nekem, ki az árvízkor mindenemet elvesztettem, minden húsvételkor egy ezüst garast contribuálni; — most adjon az ur nekem tanácsot, mitevő leszek?“— „Miért nem mérte meg az ur rögtön, — nem tudja, hogy arra az átkozott, Sybilla formájú „ibis redibis“ varázserejű fekete táblára fel van irva, hogy „eltávozás után követelésnek hely nem adatik.“ — „Jól tudom uram — mondá — de mi haszna, — ha megmérem, vagy kiüti, vagy nem;z első esetben félő — úgy megtalált volna piszkolni ’s taszigálni a’ sok nép előtt, hogy nem 15 lat húsért, de ezer forintért sem vettem volna fel; s aztán ha másszor oda mennék, azzal vexálna meg, hogy még jobban megcsalna — ’s rosszabb húst is adna; — ha pedig ki nem üti , talál ő mégis abban módot, hogy csakugyan ő lesz a’ nyertes.“ — „No nem tartok én semmitől — úgysem idevaló vagyok — menjünk el most ugyanazon székbe hárman, — majd megmérem én, ’s ha ki nem üti, fogom tudni, mit teszek vele.“ — Úgy is lett. Az ifju, ki velünk volt, vesz 2 font húst, ’s előttünk a’ mérőserpenyűbe teszi. Erre a’ mészároslegény keresztűl-kasul a’ tömérdek népen — a’ különben is igen silány húsra gazdája parancsából egy darab csüllengőt akart vetni. — Én felszólaltam: „Commissarius urak nézzék a’ csalárdságot.“ — Mire gazda, székálló, nyúzólegények a’ mérlegből a’ húst kiragadják, — a' sok nép összecsődül, zúg, morog, lármáz, a’ két commissarius megérkezik ; de nem a’ végett, hogy a’ húst lássa, vagy megmérje,hanem hogy minket csilapitson. — így a‘ hús a’ fekete táblai statútum ellenére méretlen maradt. — Most menjünk rögtön — mondám — a’ főbíróhoz, nehogy a’ mészárosok balul informálják, ’s mi perevesztettek maradjunk. El is mentünk; de panaszunkra válaszúl nyertük, hogy elégtételt nem kaphatunk, mivel főszolgabíró úr „szorosan ahoz kénytelen magát tartani, a’ mi a’ fekete táblára irva van.“ Kérdem már most: minő biztosságot nyújt a’ közönségnek a’ kitett mérlegek theoriája? Ha valaki mérni akar, erőszakkal ragadják ki a’ húst kezéből, s mérte vagy nem mérte, jövendőben minden kigondolható vexára számot tarthat; ha pedig panaszra megy, elégtételt nem nyerhet, mert a’ fekete táblára irva van, hogy eltávozása után elégtételt senki sem kaphat. E’ körülményeket olly jól értik a’ húsárusok, hogy midőn panaszra menetelt említettünk, az egész nép előtt gúnyosan kikaczagtak. E’ szerint a' közönség e’ rendszabály mellett a’ húsvágók álnokságának minden utalom nélkül kitéve marad. — F. A. M. A. Megyei dolgok. Pest apríl. 23. A’mai közgyűlés, Pest megye tisztelve szeretett főispáni helyettesének névnapjára esvén, a’ közszeretet, osztatlan bizodalom ’s hő ragaszkodás érzelmeiből fakadótt szives kivánatokkal nyittatott meg. — Utóbb a’ honoratioroknak adandó szavazat tárgyában kirendelve volt küldöttség tön jelentést. — Folyó hó 20-kán abban állapodtak volt meg a’ megye rendei, hogy a’ május 5-kére tűzött tisztválasztáson szavazatjoggal a’ következők bírjanak: l)A’megyében állandóan lakó, vagy hivatalaiknál fogva itt tartózkodó, vagy másutt lakó, de itt birtokos nemesek 20 éven túl, kivévén az iskolai külön törvények alatt álló tanúlókat; 20 éven alól csak azok, kik vagy házasok, vagy hivatalviselők , vagy osztály által avvagy más módon külön családfőt képeznek. 2) A’ megyebeli káptalanok tagjai egyedenkint. 3) A’ törvényesen bevett négy vallásbeli lelkészek. 4) A’ megyében lakos, vagy másutt lakos, de a’ megyében birtokos nemes özvegyek, törvényes bizonyság előtt hitelesen megbízott hatalmazottaik által. Ezeknek mindazáltal magoknak is választási joggal kell birniok, ’s egy személy két hatalmazásnál többet nem vállalhat. 5) Mindazok , kik születésökre ugyan nemnemesek, de a’ megye kebelében állandóan laknak, külön családfőt képeznek, ’s mind személyi, mind birtokjogi tekintetben kétségtelenül a’ megye hatósága és bírósága alatt vannak. Erre nézve oda utasittaték a’ már e’ tárgyban munkált küldöttség, hogy miután az idő rövidsége újabb összeirást tétetni nem enged, mennyiben az úgynevezett honoratiorok a’ múlt országgyűlésen tett nemesi ajánlatok felosztására használt összeírásban ben foglaltatnak, abból a’ fentebb általánosságban kijelentett elvet követve, határozza meg, az összeírtak közül kik legyenek a’ közelebbi tisztújitás alkalmával szavazatra bocsátandó!«. — A’ küldöttség e’ határozat elveinek alkalmazása iránt tett javaslata értelmében hozott mai végzés szerint tehát, a’ nemnemesek közül szavazattal birandnak: 1) Minden törvényesen bevett vallások lelkészei és káplánjai, kivévén a’ szerzeteseket. 2) A’ kir. ügyigazgató-hivatalhoz tar t!) Ezt maga részéről Ezenkívül még néhány ezer forint értékű kötelezvényeket fog átadni, nem annyira magáért, mint mások hazafiságából kezelésére bízottakat, mihelyt a’ legelső közgyűlés az „ipar-egyesület“ lapjaink 15-ik számában! tervét legalább egy részben elfogadja. *) Nekünk úgy tetszik, hogy az újdonságok írója a’ kannengieszeri witzeket érdemen túl méltatja. Az elménczkedés igen szép istenadománya, a’ hol helyén van, de a’ politicában, az elv- ’s eszmeharczban, hol egy nemzetnek jövendője taglaltatik, az elménczség egy szalmaszálnyit sem nyom, kivált midőn Saplirkint paraszt gombócz betűkkel homlokon viselik az illy elmetermékek, hogy a’ szellemdús fej, mellyben termettek, a’ xeniázott politicusok működései által itt-ott magát igen is találva érezte, ’s azért boszúságát witzekben szereli ki. — Szerk. 268