Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-08 / 37. szám

.Fővárosi újdonságok. Alkotmá­nyunk egyik legszebb jogaihoz tartozik a’ szabad tis­zt választás, ’s ámbár ennek is, mint mindennek, a’ mi emberi, megva­­gyon saját árnyékoldala, mégis olly tiszte­letreméltó, olly szív- és lélekemelő, ennek joggyakorlatát szemlélni, hogy ritka ünnep bir annyi érdeket gerjeszteni még az idege­nekben is, mint az, hol egy szabad nem­zet szabadon választja tisztvise­lőit! Valóban, egy illy nemzeti ünnep egyetlen pillanata, habár egy kissé han­gosabb is, mint a’ népéletet sircsendünek szeretőknek tetszenek, fölér némelly — nép egy egész századával. — Pest megye vá­­lasztótestülete számosan sereglett össze tisztujitási ünnepélyére : gyönyörű látvány volt , midőn mintegy harmadfél-ezer em­ber, fővegét zöld gályák és fehér tollak­kal ékesítve, szélesen kibontott lobogókkal ’s nemzeti zene közben indult a’ pesti német színház terétől és Budára, az ottani ország­ház termében történendő választásra. A’ há­­romszinű lobogók csíkjaiban arany betűkkel fénylettek Dubraviczky és Szentkirá­lyi nevei, ’s a’ feljövő nap sugárkoszorúval hímezé körül a’ köztisztelet és közbirodalom által választott neveket. A’menet példás rend­del történt; a’ tárgy méltósága és fontossága lelkesíte mindenkit, személyesítve látók a’ személyes és törvényszerű szabadság azon dicső, magas eszméjét, melly kötelességül teszi megőrizni az elsőt, hogy a’ másikért hatni és — ha kell — mindkettőért halni le­hessen. Épen olly rend és véleménytürelem uralkodók a’választásnál is; a’ legújabb idők borzasztó példái nem hatottak károsan a’ kü­lön színű és rendű pártok hangulatára. Illy roppant tömegben, az illy alkalomnál csak­nem mellözhetlen dínomdánom daczára, má­moros embert alig néhányat, részeget egyet sem láttunk itt; eszébe sem jutott senkinek ellenvéleményű társa ellen más eszközt hasz­nálni, mint víg ’s derült kedvvel vetélkedést azon törekvésben megmutatni, kinek van erő­sebb gégéje, vagy — mint mondják — köszö­­rültebb torka? Megyénk e’ tekintetben is fé­nyesen áll némelly mások mellett, hol anyagi erő önérdek-lázitotta rendbomlásokra és visz­­szaélésekre vesztegettetek; ’s mellyik tisztvi­selőnknek nem válik dísze ’s örömére, illy lel­kületű társaktól választatni? ki nem hajtja meg mélyen fejét a’ közvélemény előtt, melly illy tiszteletreméltó egyedek által személye­­sittetik ? — A’ választásnak már délutáni har­madfél órakor vége volt, ’s igy az egész mintegy öt óráig tartott. Ez alkalommal érin­tenünk kell — és érintetlenül nem hagyhat­juk, már csak azért sem, mivel megyénk mindig és mindenütt a’ nyilvánosság mel­lett buzog, ’s azt főelvűl is tűzte ki minden tanácskozásainál , mikint épen ezen idő­pontban nekünk igenigen visszatetszőnek látszott, hogy egy ur, kinek hivatal­laka az országterem egyik karzatával szom­széd, e’ karzatot is sajátjának tekinté, ’s a’ nyilvánosságot kénye kegye szerint kulcs­osan kezelte. Csekély véleményünk szerint ez sem szabad sem illedelmes nem volt, sőt boszantó volt látni, mikint sok vidéki asz­­szonyságok, sok idegenek kizárva maradtak, mig amaz urnák néhány választottjai a’ pri­vatizált karzaton tágan mozogtak. — Este felé a’ megválasztott főtisztek zenével és tisztelkedő beszédekkel fogadtattak lakásuk előtt, egyik tiszteletnyilvánitásnak a’ borz­­utczában magunk is tanúi voltunk, és szíves örömmel vettünk részt a’ közvigságban, és kiáltottunk a’ többivel harsány „éljent“ a’ de­rék alispán Szentkirályi Móricz urnak, ki vá­lasztóitól magasan fölemeltetve ’s körülhor­­doztatva, rövid, de tartalomdús beszédben köszönte meg azon szíves bizodalmát, mellyet tapasztalnia szerencséje van, ’s melly, mint erősen hiszszük, iránta megszűnni vagy ki­­sebbedni soha nem fog. — Kúthy Lajos mun­kái két első kötete ([Novellák] sajtó alatt van, ’s néhány nap múlva meg fog jelenni. Remél­jük, a’ derék Kúthynak ezen munkái új ör­vendetes epochát fognak teremteni novella­szegény irodalmunkban. E’ napokban jelent meg Stancsics Mihálynak: „Általános világ­­története az ifjúság számára“, mellyet nem sokára „Természethistoria“ és „Latin nyelv­­tudomány“ magyar nyelven fog követni. A’ népnevelés körében fáradhatlan szerzőnek e’ munkák kiadásával nyert újabb érdemeit em­legetni fölösleges volna. Legjobban ítél azok­ról a’ hon és kortársai, kik méltó elismeré­sül a’ szerző munkáit sok népiskolában már rendes tanulmánynyá emelték. — Stancsics azzá jön, mit néha a’ legnagyobb lángelmék sem képesek egész értékben elérni, ’s mire csaknem valamennyi íróink, több vagy keve­sebb sikerrel törekednek: népszerű iró. — Szomorú példáját kellett ismét hallanunk, milly veszedelmes a' lőfegyver ollyanok ke­zében, kik azzal vagy gondatlanul bánnak, vagy annyira gyermekeszűek, hogy a’ ve­szélyt nem ismerik. Folyó hó 4-kén Adamo­­vics Dani, az itteni egyetemben másodévi bölcselkedő, vadászatra ment; töltés közben a’ puska sárkánya lecsattant, ’s az egész töltés a’ szerencsétlen fiúnak ágyékába löve­­dék. Életéhez kevés a’remény. — Lángh kis­asszony ismét Máriát éneklé „Bátory Máriá“­­ban. Ha Lángh kisasszony imádóit is olly rit­kán fogja változtatni, mint szerepeit, úgy a’ leghívebb nő fog maradni. Azonban Lángh kisasszony igen szépen énekel, ’s a’ szépet többször is lehet hallani. Megyei dolgok. Pest vármegyei kis gyűlés ma május 8. Egy szomorú esemény nagy számmal gyűjtötte be a’ rendeket a’mai véletlen ülésre.Első alispán ur illy értelmű előterjesztéssel nyitotta meg a’ gyű­lést: »Egy szomorú esetet vagyok kénytelen a’ t. karok és rendeknek rögtön előterjeszteni, melly ugyan egyes részleteiben m­ég vizsgálattól függ, de eredményében tökéletesen bizonyos. Tegnap este a’ tábori zene alkalmával egy ifju és egy más egyed közt, ki katonatisztnek lenni gyanít­­tatik (miért, miért nem? a’vizsgálat fogja meg­mutatni) versenygés történt, mellynek ered­ménye jön, hogy az állítólagos katonatiszt az ifjút tőrrel megsebesítette, aztán előbb a’ posta­ház előtt álló őr háta mögé vonult, ’s ezt lö­vésre , de sikeretlenül, ösztönözte; onnan pedig Bene tanácsnok ur házába futamlott, ’s a’ kaput magára zárta , mire tömérdek nép csoportozván össze, mintegy 20 — 30 főből álló őrcsapat a’ hely szin­én termett, fölszegzett szuronynyal a’ né­pet megrohanta, ’s több békés polgárokat megse­besített. Schmähling tábornok ur a’ hely­színén megjelenvén,a’ parancsnok tudta nélkül ott termett őrcsapatot azonnal visszaparancs­olta, a’ kellő törvényes elégtételt becsületszavának lekötésé­vel ígérte, ’s ennek ’s az én ’s némelly me­gyebeli más tisztviselők és tagok közbevetésé­nek sikerült a’ méltán ingerült sokaságot lecsil­lapítani ’s a’ törvényes elégtétel bizalmával szét­oszlatni.“ Elnök-alispán úr még két körülményt emelt ki, u. m. Schmähling tábornok úrnak köz­­köszönetet érdemlő szelíd, igazságos eljárását; másik a’ jelenvolt ’s olly méltatlanul megtámadt sokaságnak ’s különösen az ifjúságnak szilárd, feddhetetlen, férfias magaviseletét, a’ miért a’ rendek színe előtt nyilvános elismerését kimon­dani kötelességének ismerte; tudatván egyszers­mind a’ rendekkel, hogy a’ liszt, ki a’ népet szuronyokkal megrohantatta , ’s a’ másik , ki a’ gyilokszurásról gyanús, immár fogva van. A’ rendek e’ következőket határozák: 1. Hogy a’ polgári hatóság felszólítása nélkül a’ békés pol­gárok megrohanására ’s a’ közrend felháboritá­­sára fordított katonai erőre nézve a’ nm. helytartó - tanácshoz általános orvoslást kérő nyomos felírás rögtön fölterjesztessék. 2. A’ gyakran előforduló illynemű visszaélések végsső képein elenyésztetése országgyűlésre följegyez­tessék. 3. A’ két alispán nyomban ő cs. kir. fő­­herczegségéhez az ország nádorához ’s a’ kato­nai főparancsnok ő excellentiájához kikülde­tett , annak eszközlésére , hogy a’ katonai ható­ság részéről a' vizsgáló biztosság tagjai haladék­talanul kineveztetvén, a’ megye részéről még e’ gyűlésből szinte kinevezendő tagokkal vegyes biztosságkint egybeülvén, a’ nyomozást minden haladék nélkül rögtön megtegyék. A’ megye rendei együttü­lve maradtak, kiküldött alispán­jaik jelentését gyülésteremekben bevárandók. Mikről egyetértés végett a’ középponti főszolga­bíró által a’ városi hatóság is értesíttetett. 12 órakor a’ két alispán jelentést tön, ’s örömmel tön jelentést, hogy a­ RR. megbízásá­ban kívánt sikerrel járhatott el. A J cs. kir. felig­­sége köszönetét nyilvánító a' RRnek, hogy min­den formalitások mellőzésével, bizodalmasan hozzá járultak, ’s legszivesebben ígérte, min­dent elkövetni, hogy törvényes ’s kitűnő elégté­tel szolgáltassék, h a" minthogy azon tiszt, ki a’ katonaerőt polgári hatóság közbejötte ’s kí­vánsága nélkül kirendelte, immár fogva van, ’s hadi törvény előtt áll. Egyszersmind ő cs. kir. főhűsége, titoknokát alispán urakkal hadi fő­kormányzó báró Lederer ő excellentiájához el­­küldötte; ki is megilletődéssel fejezte ki mély sajnálkozását az eset fölött, ’s minden kitelhe­tő készségét önként ajánlotta, hogy a’ vegyes biztosság általi nyomozás rögtön megtörtén­vén, a’ legszigorúbb elégtétel kiszolgáltassék, a minek jeléül a’ fent érintett tisztre nézve, a’ már ő cs. kir. főhűsége által is mondottakat ismételve, kijelentette, hogy Schmähling tá­bornok urat s kinek a’nyomozó biztossághoz ne­­veztetését a’ KK. és RR., tegnap örömmel ’s hálával tapasztalt igazságszereteténél fogva, kü­lönösen kikérték) immár erre meg is bízta, még pedig úgy, hogy ő maga válaszszon magá­hoz az illető ezredből két kapitányt; tollvivőnek pedig a’ budai szabalis auditor már kinevezte­tett, ’s ő excellentiája az egész intézkedést olly karba tette, minél fogva az (holnap vasár­nap lévén) legfölebb holnapután munkálkodását már megkezdheti. A’ KK. és RR. e’ jelentést örömmel fogadván, a’ nyomozó biztossághoz ma­gok részéről másod alispán Szentkirályi Móricz- Fáy András, Patay József, Kovács József, Kos­suth Lajos, Egressy tiszti főügyész, Zlinszky fő­­szbiró eskütt társával; tollvivőnek pedig Nyáry főjegyző urakat nevezték ki. — Zlinszky főszbi­­ró ur jelenté, hogy a’ új városi tanács is tett immár felírást, ’s a’ nemes megye közlése kö­vetkeztében, a’ vegyes biztossághoz maga ré­széről Száz Mátyás tanácsnok urat, a’ város kapitányát ’s főügyészét nevezte ki. — Nyom­ban mind ezeknek királyi személynök ő excel­­lentiájával­ közlésére (minthogy a’ királyi tábla hatósága alá tartozó egyedek is érdekeltetnek) másod alispán ur kiküldetett; az időközben Nagy István főjegyző ur által föltett nyomos felírás pedig azonnal hitelesíttetett.­­ Végre még mind­azok, kik a’ dologról tanúságot tehetnek (a’ mint első alispán és gr. Ráday Gedeon urak magokat illyeneknek nyíltan kijelentették­ neveiknek kö­zépponti főszolgabíró urnak­ bejelentésére a’ tisz­ti főügyész által bizodalmasan felszólittattak. — Végezetül másod alispán ur jelenté, hogy kir. személynek ő excellentiája, a’ megye hivatalos felszólítására, a’ kir. táblávali értekezés után biztossági tagokul Ocskay Ignácz és Justh Fe­­rencz kir. táblabiró urakat nevezte ki. Pest vármegye utonválasztott tisztviselőkarának névjegyzéke. Alispánok: 1. Dubraviczky Simon, 2. Szentkirályi Móricz. Főjegyzők: Nagy István, Nyáry Pál; aljegyzők: 1. Paj­or Titus, 2. Balla Endre; tiszteletbeli al­jegyzők: Rákóczy János, Orczy Béla báró, Simoncsics Alajos, Kovács Illés. Kecske­méti járás: Főszolgabíró Bicskey Lajos; alszolgabírák: Nyáry Miklós, Szily Barnabás; eskü­ttek: Viczián Lajos, Batta József, Zsigray Márton. Váczi járás: Főszolga­­b­i­r­ó : Fáy György ; alszb.: Párniczky Edu­­árd, Majthényi Ignácz; esküszek: Podluzsá­­nyi Károly, Veres Zsigm­ond, Fáy Béla. Pes­ti j­ár­ás: Föszb.: Sárközy Károly; alszb.: Szilassy István , Szeles József; esk.: Ha­lász Gerzon, Lévay Ferencz, Bőd Dániel. Solti járás: Föszb.: Madarassy László ; alszb.: Mészáros Károly tisztb. főszb.: Föld­ V Gábor ; esk.: Nagy Károly, Hegedűs Sa..: Madarassy Károly. Pilisi járás: Főszb.: Eckstein Rudolf; alszb.: Végh Ignácz, Urbanovszky Justin; esk.: Hegedűs Antal, Sötét Tivadar, Iicskey Vincze. Középpont: Főszk.: Zlinszky János ; esk.: Bellágh An­tal; tisztbl. esk.: Simonyi József. Főügyé­szek: Rákóczy Endre, Egressy Sámuel; alügyészek: 1.Bereczky Antal, 2.Halász Gusztáv; tisztbl. alügyészek: Körmö­­czy János, Beniczky Ágoston, Ruttkay József, Ujváry László, Földváry András. Levél­73* 303

Next