Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-22 / 41. szám

Még féléve sincs , mióta lapjaink életbe­­ léptek, és e’ maroknyi idő elégvalt, keblünk­ben a’ meggyőződést teremteni, hogy a’ tel­jes nyilvánosság ép’ a’ visszaélések kevesbí­­tésére hathatna legnagyobb foganattal, ’s tán ép’ e’ téren még több jót eszközölhetne, mint a’ nemzet nagy jövendőjét magában rejtő esz­mék előkészítésénél. Ezek immár a’ civilizált világ törekvései által előkészitvék, ’s minden esetre utat törnek magoknak előbb vagy ké­sőbb ; mert világerővel hatnak, pedig nincs hatalom, melly a’ világ forgó kerekét megáll­ni parancsolhassa. De az aprócska kényurak hi­vatalos visszaéléseit, mindazt, a’ mit (hogy cathedraticus kifejezéssel éljünk) per com­­missionem (cselekvéssel) és per omis­­sionem (elmulasztással) vétkeznek, a’ le­hető legkisebb számra szállítani nincs más mód, mint a’ tökéletes nyilvánosság. Ennek hiányát a’ közigazgatás legmesterkéltebb me­­chanismusa sem képes kipótolni. — Érzik ezt, a’ kik szenvednek, ’s mintegy ösztönszerű­­leg keresik a’ gyanított segedelmet. Mond­­hatnók, naponkint özönlenek hozzánk, ’s két­ségtelenül a’ többi hírlapok szerkesztőihez is, illynemű közlemények hazánk minden részei­ből, de sehonnan nagyobb számmal, mint egy bizonyos vidékről, mellyről egy barátunk nem rég azt monda hírlapunkban, hogy Európá­ban legszebb alkotraánynyal bir. És mi óhaj­tottuk volna megmutogatni, hogy ez írott mal­asz­tok ellenében a’ gyakorlati élet nyomorú szolgaságra mutat, olly szolgaság­ra , minőről még csak fogalmunk sem volt. Azonban óhajtásunkat keblünk mélyé­be kell lefojtanunk, bármennyire érezzük is, hogy a’ nyilvános szó üdvöt áraszta­na, mikint semmi más. — „Igen­­- mond­játok — de ha megengedtetnék egy hírlap­írónak, hogy tetszése szerint, ellenőrség nélkül, a’ közvélemény elébe állitson, a’ kit csak akar, senki becsülete sem lenne fedezve méltatlan megtámadásoktól.“— De csalatkoz­tok, tisztelt uraim. Ez repressiv sajtótörvé­nyek mellett egészen máskép áll. A’ hirlap­­szerkesztő pénzbiztositékot tartoznék letenni, és minden méltatlanságért, minden becstele­­nitésért lakolna pénzzel, sőt fogsággal is. Illy kilátások mellett saját érdeke kényszerí­tené, meg nem elégedni a’ hitelesség minden­napi biztosítékaival, és a’ megrovások ritkáb­bakká lennének, mint előzvényes bírálatnál (mutatják ezt az angol és franczia hírlapok); de már a’ gondolat, hogy a’visszaélés hiteles adatok után bizonyosan napfényre jöhet, — e’ gondolat maga száz törvénytelenség közül kilenczvennek elejét venné. — Előleges bí­rálat mellett ez máskép van. A’ kényuracs­­kák azt hiszik, legrosszabb esetben a’ „cen­sor“ majd teszen róla, hogy a’ dolog nap­fényre soha sem jó; és cselekesznek mint ré­­gente; — cselekesznek annyival inkább, mert azon abroncsban, melly a’ népéletet (mint egykor mondók) körülgyík­űzi, akad illyne­mű biztatáska is: ,,Majd megmutatom én, hogy többé rólunk írni nem lesz szabad.“ Ekkint meglehet, épp olly közle­mény marad örökre sötétségben, melly leg­több könyet törölhető, legtöbb szenvedést or­vosolhatni más pedig világra jó, melly ta­lán elmaradt volna, hahogy a’ hirlapszerkesz­­tő felelősségét a’ censura által kevesebbült­nek nem érezné. — Azonban a’ megyék is sok bajokon segíthetnének, miről majd másszor. A’ kisdedóvó intézeteket Ma­gyar­országban terjesztő egye­sület f. é. nyári közgyűlése, alapszabályai­nak 8-ik pontja szerint, junius 4-kén délután 5 órakor fog tartatni, mellyre az illető t. ez. tagok és részvevő ügybarátok szíves megje­lenése ezennel is kéretik. Pest, tavaszutó 20-kán 1841. Kacs­ko­vics La­j­os, egye­sületi titoknok. A’m. gazdasági e­gye­sül­e­t által múlt évben kihirdetett feladásra küldendő pá­lyamunkák benyújtásának zárnapja (i. é. j június 8-ika) immár közeledvén, erre pályáz­ni kívánók olly hozzátéttel figyelmeztetnek, hogy azontúl az érintett feladásra semmi ürügy és szín alatt sem fogadtathatnak el többé pá­lyairatok. Költ Pesten, május 20-kán 1841. Kacskovics Lajos, egyesületi titoknok. Néhai mélt. Péchy Imre hétszemélynök ur emlékezetére a’ pesti reform, egyházban tartandó gyásztisztelet határnapja a’ jelentő czédulákban hibásan tétetvén junius 15-kére, ezennel tudomásul adatik, hogy az jun. 13-kán vasárnap d. e. 10 órakor fog tartatni. Nyílt levél. T. Szerkesztőség! A­ Pesti Hirlap 37-ik számában 303-ik lapon a’ Pest megyei tisztválasztás közlésével azon megjegyzés létetik, hogy „egy ur, kinek hivatallaka az országházi terem egyik karza­tával szomszéd, e’ karzatot is sajátjának te­­kinté, ’s a’ nyilvánosságot (mellyért a tisz­telt megye mindig és mindenütt buzog, és azt főelvül is tűzte ki) kénye kegye szerint kulcs­csal kezelte­ ’stb. — Mielőtt a’ hírlapi fel­szólalásnak czáfolatába bocsátkoznám, óhaj­tanám tudni, kit ért a' tisztelt szerkesztőség ezen, a’ többes számba tett felszólalás alatt, önmagát­­, avvagy a’ nemes megyét? Ha az elsőbbet, úgy én sem látom, sem szabadnak, sem illedelmesnek, sőt inkább boszantónak találom, magának mintegy törvényhatósági tekintetet tulajdonitólag hírlapban olly dolgot megróvni akarni, melly annak körébe egyál­talában nem tartozik; — ha pedig az utóbbit, úgy még fonákabb a’ felszólalás, mert egy törvényhatóság nevében mint képviselő fel­szólalni, úgy hiszem, a’ tisztelt szerkesztő­ségre bizva nincs. — De most már a’ dolog­ra. — Azt, mikint kelljen az Hiedelmet szem előtt tartani, minden látszó követelései mel­lett is , a’ tisztelt szerkesztőségtől tanulni nem fogom, ’s hogy azt valóban tettem is, azzal bizonyitom, hogy a’ kérdéses karzatra, melly az ezen ünnepélyre magokat eleve jelentett úri asszonyságok ’s ide­genek elfogadására tartatott fel, ’s a’ melly tiszti lakomhoz tartozva, azzal foly­tonos összeköttetésben is áll, mindaddig, m­ig a’ lehetőségig, és nem — a’ mint a’ felszó­lalásban hibásan mondatik — a’ tágasb mo­­zoghatásig, befértek, a’ később jelent­kezők is befogadtattak; sőt a’tisztelt szerkesztőség megnyugtatására bizton állít­hatom, hogy a’ követelt tágasb mozoghatás daczára olly szorulás mutatkozott, a’ mint ezt a’ jelenvoltak általánosan igazolhatják, hogy azt illy tisztes körben még inkább nevel­ni, valódi illedelmetlenség lett volna. — U­­gyanezen eljárás nemes Pest vármegye tere­mének az asszonyságok és idegenek részére elzárt kisebb karzatán is köztapasztalás sze­rint gyakoroltatik. — Ennyit a’ kérdéses fel­szólalásnak világositására azon további meg­jegyzéssel találtam szükségesnek megemlíte­ni , hogy a’ tisztelt szerkesztőség nem csak a’ köz-, de többször a’magányélet, viszo­nyok és körülményekből kikapott éles felszó­lalásait, mellyekkel magány véleményét nem ritkán a’ közönségre erővel tolni akarja, biz­tos ’s gyanúsításokat nem szülő adatokra épí­teni szíveskedjék. — P. S. Mi e’ levelet úgy adjuk át a’ közönségnek, a’ mint vettük, ámbár a’nem válogatott hangú, logi­ótlan szövedéket visszautasítani kétségtelen­ül jogunk volt volna.—Ebből látni fogja a’ tisztelt közönség, mennyire igazunk volt, midőn azt mondók, hogy a’ kiknek a’ szokatlan nyilvános­ság fáj, feljajdulnak ellene, és görnyednek és hajlonganak a’ nevetségig ezerfélekép Az „új­donságok“ írója kérdéses czikkében P. S. urat nem nevezte meg, midőn elmondá a’ tényt, mellyet velejében igaznak lenni P. S. ur mintegy akaratlanul maga is elismer, de róla mi magunk is szemmellátás, kézzelfogás után bizonyságot tehetünk; ’s mi azt gondoljuk, legtanácsosabb volt volna P. S. urnak szépen hallgatni; de mivel szólan­a tetszett, ám lássa: Tu l’a voulu.—Leg­elsőben is jónak látja P. S. benevola fassio vé­gett kérdést terjeszteni elünkbe: valljon, mivel­­ többes számban szólunk, magunk nevében szó­lunk e, vagy a’ nemes megye nevében? Minap egyszer — a’ mint említők — egy jámbor em­ber azzal toppant be improvizált hírlapunk föld­szint improvizált szerkesztőhivatalába: „Van e suhogány éj, ura­m?“ Most meg azt kérdik: „kinek nevében beszélünk?“ — Egy hirlapszer­­kesztőnek sok béketűrésre van szüksége, ’s az­ért a’ mint egész szelídséggel mondók ama’jám­bornak: nincs suhogó nyél, barátom, ép’ úgy megmondjuk most, mit kitalálni különben sem nagy mesterség, hogy mi sem is Pest me­gyének , sem senki másnak nevében nem szólunk, hanem csak pusztán és egyedül P. S. uz alazatos Szegény szolgainak,a’Pesti Hirlap szerkesz­­tőségének nevében, mellynek tagjai jelenleg e’ következők: 1) Kossuth Lajos, 38 eszt. templi­nyi születés, agost. evang. vallasd ’stb.’stb. kérjük ezeket elengedni. 2) Stuller Ferencz. 3) Molnár Sándor. 4)Frankenburg Adolf.5) Lán­gh Ignácz. 6) Vörös Antal. 7) Schultz Auguszt. — Ezek­hez járul még a’ lapnak kiadója is. És igy nyolcz emberből álló intézet nevében szólván, talán csak helyén van többes számban szólani. Hogy ez igy van, ’s hogy egy hirlap törvényhatósági tekintetet magának nem tulajdonít, nem is tu­lajdoníthat, hogy megye nevében nem beszél, nem is beszélhet, ezt — úgy véljük — benevo­­lum nélkül is könnyű volt volna kitalálni. De már azt, hogy a’ kérdéses tény, miszerint P. S. ur Pest megye tiszt választásán a’ közgyűlési terem egyik karzatai­ a’ nyilvánosságot kénye szerint kulcsosan kezelte, hogy e’ tény a’ hírlapok kö­rébe egyáltalában nem tartoznék, kereken és ismét kereken tagadják, ’s valóban szeretnék tudni, mi tartozhatik a’hírlapi megrovás körébe, ha az nem, a’mi nehány ezer ember láttára’s a’ mindnyájunk jogához tartozó nyilvánosság rovásá­ra történik? Mondja továbbá P. S. ur,hogy Hiedel­met tőlünk tanulni nem fog. Megvalljuk őszintén, nem igen vágyunk illy tanítványra; azonban higye el nekünk P. S. úr, hogy tanulni soha sem szégy­en (ezt már Socrates is megmondta), és nincs ember, kitől valamicskét tanulni nem lehetne. És különösen a’ mi az Hiedelmet illeti: ha sza­bad e’ nyílt levél után ítélni — — — azonban hagyjuk ezt. Magára a’ dologra nézve pedig ezeket jegyezzük meg: az országház egyik fo­lyosójának egyik szöglete rácscsal el van kü­lö­­nözve, ’s ezen elkülönzött pitvarból nyílik balra P. S. ur tiszti laka, jobbra a’ gyülésterem kar­zata. A’ miből, néze­tink szerint, koránsem kö­vetkezik, hogy a’ közgy­üléstereim karzat (kü­lönben egyre másra használtassák bár­ közgyű­lés alatt is P. S. ur tiszti lakához tartozzék. Mi azt gondoljuk, hogy ezen privatizálást, farsang alatt, midőn az ország teremében tánczvigalmak adattak, nehezen jutott P. S. urnak eszébe av­­vagy csak követelni is: ezt azonban csak gon­doljuk ; de már azt, hogy gyűlés alatt e’ priva­­tizalás nem szabad, erősen hisszük. No már e’ karzatról P. S. ur azt mondja, hogy ő azt a ma­gokat eleve jelentett asszonyságok ’s idegenek elfogadására tartotta fel, ’s h­o­g­y a’ k­é­s­ő­b­b jelentkezőket is befo­gadta; de ép’ e’szavaival igazolja, hogy a’ megsértett nyilvánosság részéről szigorúbb meg­rovásra szolgáltatott okot ’s alkalmat, mint a’ minő neheztelt czikkecskén­kben foglaltatik; — mert határozottan mondjuk: a’ közgyűlési terem karzata nem játékszín, hol a’ zártszékekre ma­gát előre jelenteni, a’ helyet egy vagy inás szá­mára feltartani, ’s egyet befogadni, másnak orra előtt az ajtót bezárni lehet. És különösen ne­künk szerencsénk van Pest vármegye tisztviselő­­karát ismerni, de karzati praenumeratio registra­­turajáról, vagy olly személyről, kinek jogaihoz tartoznék, valakit a’gyűlési karzatra befogadni, vagy be nem fogadni, semmit sem tudunk. Hogy a' hölgyek számára egy karzatrész különösen ki­­seb­b­ik, nagyon helyén van ; de hogy oda prae­­numeralgatni lehessen, ’s hogy egy vagy más hamarabb jött vidéki asszonyságnak orra előtt be lehessen a’ karzatajtót zárni, mivel etty má­sik asszonyság, ki még a’ toilette-nál késik, ma­gát P. S. urnál, kinek Pest megye rendőrségé­hez semmi köze, eleve jelentette, ezt kereken tagadjuk. Valamint azt is tagadjuk, hogy Pest megye teremének khtkb köre...­réf. hasonló bot­rány gyakoroltatnék. Az nyitva áll; ott praenu­­m­eratio nincs, a’ ki időben első, jogban erő­sebb; és m­egyen, a’ ki fér, és a’ míg fér, a’ ki nem fér, az kűn marad; de ki nem záratik, nem­ zárathatik; mert a’ nyilvánosság mindnyájunk jo­ga. A’ tágasb mozoghatás iránt nincs mit szólaltunk. Ez igen viszonylagos fogalom. Nekünk a’ terem­ből felpillantóknak tágnak látszott, de nem itt van a’ dolog veleje, hanem ott, hogy valaki a’ nyilvánosságra előjelemkezéseket ’s befogadá­sokat és beneinforradásokat mer rendezgetni, mintha bizony a’gy­űlésteremi karzat magáuylak- 338

Next