Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-01-02 / 1. szám
SZOMBAT 1. TELNO 2. 1841 Pesti Hírlap Megjelen e’ hirlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr, borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5. pengő krajczár számíttatik. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Most, midőn e lapokat megnyitom, örömmel van szerencsém értesíthetni a’ tisztelt közönséget, hogy semmit el nem mulasztottam , mi által a’ lap érdekességét emeljem, és szives szándékomat, a’ közkívánatnak megfelelni, tettleg bizonyítsam. Úgy vélem, e’ szándékomnak fényesb tanúságát nem adhatom, mint az által, hogy a’ szerkesztés vezérlésére Kossuth Lajos urat kértem meg, kit ezennel a’ t. közönségnél, mint e’ lapok szerkesztőjét, bemutatni hazafuji szíves örömemre szolgál. Landerer Lajos. Midőn a’ tulajdonos kiadó üzeme’ nyilatkozása következtében szerkesztéshez fogunk, olly meggyőződésből teszszük azt, hogy a’ napnak tömérdek szükségei között alig van egyegy sürgetőbb, mint olly időszaki lap, melly a’ nemzet életének hű tükre legyen közzé , nemzetivé tegye öröm ’s bánatnak, hűség’s törvényességnek, bajnak’s hiánynak minden érzetét, mellyet a’ nemzet szivében egy hangrezgésre találni köz, magas és szent érdekek jogosítanak, és szabad tért nyisson az észnek, értelemnek, jóakaratnak, hogy szűkkeblüséget , mint elbizakodást egyaránt kerülve, vak előszeretet, vak elögyülölség nélkül, higgadt kebellel ’s ama’ mérséklettel és Hiedelemmel, melly a’ jó szándék és igazság bélyege , megvitassák és előkészítsék a’ napnak nagy kérdéseit, mikben a’ honnak jövendője rejtezik. M mert nem az a’ kérdés közöttünk, haladjunk e, avvagy megálljunk? miként Józsue napjáról írva van; — e’ kérdést eldönté a’ Mindenható, midőn a’ világot megteremtette; és bizony nincs erő, melly a’ világkerék küllőibe vághasson — nem ez hát a' kérdés közöttünk, hanem az, hogy mit és mikint? És itt egy magasabb nézőpontra van szükség. Nem mind javítás, a’ mi egyes érdekeknek hizeleg, és tartós csak az, melly igazságon épült, valódi szükségen segített, ’s a’ nemzet életéből önként fejlett ki. Ismerni kell tehát a’ nemzetnek előbb önmagát, és ismernie kell szükségeit; aztán megvitatni czélt és eszközöket, dolgot és módokat, minden oldalról,’s ha ekkor elkövetkezik a’ törvényhozás ideje, áldásdús leend mindenik törvény, mert egyegy socialis meggyőződést mondott ki. A’ törvény, melly ekkint született, mindenek előtt jogszerű leend,—mert hiú bölcseség az, mellyet a’ jog tekintete nem vezet, de a’jogszerűség határai közt követni fogja a’ józan politica sugallásait, és bizonyosan nem felejtendi, hogy a’ századokon át emelkedett országépület roppant boltjainak árnyékában millió élet, millió érdek nyugoszik, melly az igazság mellett gyöngéd figyelmet ’s kíméletet is követel. — Vezetni egy időszaki lapot, melly illy tükör, illy kalauz, illy raktár legyen , nehéz, fontos feladat , ’s ha mi, kik mélyen érezzük, hogy egyike vagyunk a’ leggyengébbeknek, a’ kiadó úr becses bizodalmú felszólításának, erőtelenségünket feledve, engedénk , olly hiedelemben tettük azt, hogy egy illy nemű szükség érzete sok kebelben él, ’s igy számos polgártársaink és barátaink köréből nem egy kitűnő észre és szivre számolhatunk, kik erősbek mint mi, gyámolitandják gyöngeségünket. — És ha szükségről születtünk, távol volt tőlünk, az időszaki sajtó körébeni pályatársaink érdemeit kellőleg nem méltánylani, csak azt akartuk mondani, hogy egy nemzet életében több szinvegyület és több árnyéklat van, és egymás mellett mindenik megfér. Mi baráti kezet nyújtunk pályatársunknak, ’s végczélunk különböző nem lehetvén, ennek megközelítéséhez egy becsületes versenyre szólítjuk fel, ’s ha versenyzésünk egymásnak viszonosan jótékony ösztönül szolgálandott, minden dicsőséget örömest átengedünk — elégültek, ha szerényen szabad lesz éreznünk , hogy a’ közjó nagy építményéhez egykét kődarabbal mi is járulhatunk. — Helyén lenne most talán az ígéretek és biztatások szokott szóseregét elősorozni , de mi úgy hiszszük , az értelmes közönség illyesminek nem sok becset ád, ’s a’ hol foglalót csakugyan kiván, inkább hajlandó személyességet mint ígéretet annak fogadni. — Lapunk jövendője minkezünktől függ. Hogyha nem vagyunk szükségtelenek, hogyha sem későn sem korán nem jövénk, egy szóval: hogyha megérdemeljük, bizonynyal pártfogást is lelendünk a’ nemzetnél — ha pedig mindez másképen vagyon , le a’ színpadról ügyesbek elől nem érdemtettük meg az életet. Azonban, ha gyöngeségünk érzetében nincsen is bár jogunk, egy derék művészünk példájára, az érdemes közönséget a tridesi reményekkel biztatni, annyit minden esetre nemes önérzettel bátran elmondunk, miképen szennyes érdekek vezetni soha sem fognak, meggyőződésünk nem lesz eladó, és tanulni szeretve is, szükségét is érezve, észnek és oknak ugyan mindig hódolunk, de más semmi, ’s nevezetesen Nagy Pál ,,egykori“ szavaival élve, ,,sem a’ hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaink heve soha el nem tántorít.“ — Ezek után nincs egyéb hátra, mint a’ tisztelt közönséget megkérni, hogy miután a’ kiadó tulajdonos úr lapjaink kiadhatása felöl tisztába csupán a’ lefolyt év legutolsó napjaiban jöhetett, ’s igy a’ szükséges előkészületre, adatgyűjtésre , vidéki levelezés elrendezésére időnk teljességgel nem vala, sőt a’ szerkesztés elvállalása is csak épen most, már a’ hirdetmény közrebocsátása után történt, lapjaink becse ne az első egykét számokból ítéltessék. — ’S most a’ dologra. — (Kinevezések.) Az 1840. XV. t. ez. 2. r. 1. és 3. §§-aiban felállított váltótörvényszékekhez történt kegyeim, kir. kinevezések a’ következők: A’ váltójeltörvényszéknél Pesten: elnök: Végh Ignácz ; ülnökök: Luka Sándor, Császár Ferencz, Vághy Ferencz, Laczkovics János, Lipovniczky Vilmos és Fáy Ferencz; kiadó —, iktató—. Az első birósági váltótörvényszékeknél ’s különösen Pesten: elnök: Almásy Móricz gróf; ülnökök: Rudics Dániel, Derra Miklós, Ordódy Flórián,ákozdy Zsigmond, Gábriely János; jegyzők: Joannovics Demeter, Szabó Imre, Cserneczky József; kiadó: Oeffner János; iktató: Hersich Ignácz. Pozsonyban: elnök: Zichy Ferencz gróf ifj.; ülnökök: Németh János, Gyurikovics György; jegyző: Szinovácz György; kiadó : Beke Albert; iktató : Kunsch Lajos. Sopronyban: elnök : Noszlopy Ignácz; ülnökök: Márton György, Nagy János; jegyző : Szluha Márton; kiadó: Schreiber Gusztáv ; iktató: Csernel Lajos. Aradon: elnök: ülnökök: Tarnay alkalmaztatását megengednek, mindenek előtt szükséges leszen folyóírásainknak amazokkali rokonságát kimutatnunk. E’ rokonság több pontokra nézve igen kétségesnek fog nyilatkozni. Amott, midőn a’ szónok végszava elhangzott, midőn a’ cselekvés színhelyéről lelépett a’ kormányférfiú, hogy kevés perczekre fejét nyugodalomra bocsássa, már azon pillanatban megragadja őt briareusi karjaival a’ sajtó, ’s mikorra másnap házának küszöbén túllép, már minden átmenőnek szemében láthatja, hogy a’ hírlap őt bírói széke elejébe idézte, ’s hogy ítéletet hozott róla az olvasó. A’ dolog így van , azt nem tagadhatni; ha az ezzel szükségkép járó erkölcstelenség kimutatása talán némi nehézségeket szenvedne is, — az adatok valók; de hogy ezen daemoni erő ellenében nem mindennapi szelídséget fejlesztenek ki hírlapjaink, azt talán felesleg volna bebizonyítani , miután tudva van mindnyájunk előtt, hogy a’ nyomtatott szó csak úgy veheti közöttetünk útját az olvasókhoz, ha előbb belépti jegye- JOURNALISTICA, Örvendetes jelenség ’s ollyas, mellynél mi sem tanúsítja inkább szellemi haladásunkat,hogy alig van kérdés a’ társasági, politicai és irodalmi újabb életben, melly, ha ma szó létetik róla Párisban, Londonban, a’ polgárosító eszmék e’ műhelyeiben, rövid idő múlva viszhangra ne találna e’ hazában. Hogy néha talán a’ silányabb előbb érkezik meg hozzánk az értékesebbnél, hogy a’ nagyszerű nem mindig geometriai viszonyban nő útközben, hogy néha salakot is vesz fel a’ vándorlás alatt, néha pedig nagyon is eredeti alakjában — a’ nélkül hogy mint szükséges a’ már köztünk létezett elemekkel elvegyült volna — szólal fel az eszme, — mind ezt talán nem tagadhatni, de azért az élet, a’ haladás jelenségei csakugyan világosan mutatkoznak. Valamint ezelőtt kevés évekkel az, ki egy hírlappal kezében jelent meg a’ közönség előtt, el nem mulasztotta a’ külföldi hírlapok számáról és mennyiségéről szóló statisticai adatokat egyúttal szép csomóban bemutatni a’ közönség-fének. Ritkít azoknak polgárosító hatalmára utalván: úgy alig hallatá magát minapában egy két rhetori szózat a’ külföldön, melly a’ való, a’ szilárd tudományosságra csak kárt jósolt a’ hírlapi czikkecskékből, ’s mindjárt találkoztak közöttünk, kik azt viszonyainkra alkalmazhatni siettek, kik néha nagyon is érezhetőleg jelentkező tudománytalanságunkat ’s a’ szilárd alapon nyugvó műveltség hiányát egyenesen újságainkban ’s különösen ezeknek növekedésében keresték. úgy hiszem, kár volt itt megállapodniok, ’s miután egy újabb szózat a’ Szajnánál nem csak a’ tudományosság végveszélyét, hanem a’ nyil- tvános erköltsiség tönkre jutását is a’ hírlapi hasábokban dühödő szenvedélyekben találó helyén fogott volna lenni egy van breugheli festményben hírlapjainkat nagy bűvöst képében tüntetni fel a’ közönség előtt, mellyben minden, a’ mi nemes, minden, a’ mi tiszteletes, a’ szenvedelem lángjainál összepörzsöltetik.... Mielőtt e’ vádaknak reánk és hírlapjainkra