Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-01-09 / 3. szám

pattanva felel, nakint Jóbnál a’ csillagok: „Me voila“ —ime itt vagyok ! A’ mi ebben tan’s rendszer, hagyjuk annyiban, el kell azonban ismernünk, hogy illyesmi az, mit a’ kedélyes Chateaubriand,— ő, kit a me n na is elítélésekor hangosan zokogni tudott, a’ gondolatok ékesszólásának szokott nevezni: „éloquence de pensées, bien superieure a ’ éloquence de mots.“ — És erről ismét eszünkbe jut, mikint már ama’ bölcs, ki még holta után is fáklyavilágot tart a’ hozzá közelitőknek *) Ronald ur tanjához valami hasonlót mondott , midőn állitá: „szóra volt szükség, hogy a’ szó feltaláltassék.“ „La parole est bien necessaire pour inventer la parole.“ És im Ronald és Rousseau! nem kell az ellentétet tovább festenünk. Amaz az isteni jog harcznoka ’s ez a’ társulati szerződéstan mestere egyet tanítanak; csak ez egy példa is türelemre bírhatna mindnyájunkat véleményüikben. Gyakran nem is sejditjük, mikint ketten a’ két olly igenigen különböző „fonal örökös hosszát“ egy guzsalyról orsóztuk. De bocsánat ezen eltérésért,’s vissza a’ nyelvújításra. Ennek ugyan, Istennek hála már szűkiben nem vagyunk. Tiberius császár egykor a’ tanácsban szónokin, ’s beszéde közben „monopólium“ szóval élt, és nyomban bocsánatot kért a’ tanácstól, hogy idegen szót mert kiejteni. — Szegény Tiberius, mi boldog volt volna purismusi korunkban! ’S én mégis, megvallom, nagyon kevéssé vagyok megelégedve azon gépszerű szógyártással, mellyel uj szavaink nagyobb részben készülnek. Egy jó szót készíteni, minő például Szemere „jelleme,“ Fogarasy „észlelése“, nem olly könnyű, mint gondolnék. Nem egészen tréfát mondott ama’ római császár, ki azt hitte, nem élt hiában, ha nemzete nyelvét csak egy szóval is gazdagithatá. Mi megvalljuk, még jelesb íróink között is nagyon keveset tudunk , kivált a’ komolyabb szókban, kinél gyakran nem véltük volna észrevenni, mikint itt egy pár szót németül, imitt latinál, amott meg tán tótul gondolt, ’s gondolatát magyarítandó, nem arra figyelt, hogy az eszmét, a’ fogalmat tudományszabatos épségében, nyelvünk saját lagos szelleméből vett szóval kifejezze, hanem lefordító külföldi gondolatát betűről betűre magyarra, ’s gyártott egy magyaros köntösű szót, de mellynek szelleme minden inkább mint magyar. „Nincs agyveleje“ — mint az álarczról a’ mesébeni róka mondotta, és Saphir kifejezéseket „parasztgombócz betűkkel viseli homlokán a’ tudósítást:“ én fordítás vagyok, pedig olly nemű, minőt a’római dalnok servum pecus-nak nevezett. Erre nézve mi egészen ellenkező kórságban vagyunk mint apáink. Bélyegző példában szeretnek gondolatunkat kifejteni. Őseink hajdan azt a’jámbort nem annyira őrködött, mint barbar orditással álmot zavarót, kit a’ németek Nachtwachternek neveznek, virasztónak mondották , kezest is állíthatok: a’ nagy szorgalmú Bél Mátyást. Beszterczebányáról mondja, mikint ott a’ virasztók inconditociamore e’ szavakat szokták ingeminálni. „Szalaj virasztás!“ Hiában kérdező Bél fűtől fától e’ szembetűnőn romlott szavak értelmét, mig végre Clusius Károlynak (Bel- Jonius Péter munkájához irt) jegyzetiben olvasá, mikint a’ magyaroknál igy szoktak az ősök egymással szétváltani: „Szóljál szóljál, virasztó!“ Innen a’beszterczei „szalaj virasztaj.“ Mert ugyancsak Bé szerint Beszterczén is laktak hajdan magyarok, de kiket, ’s velök a’ német bányászgyarmatokat is, a’ tót nyelv már akkoron annyira elnyelt, hogy a’ mielőbb ama’ gyarmatokról kis Saxoniának nevezteték, már Seavoniának neveztethetnék *). — Tehát a’ Nachtwächter virasztó vala, később jött az idő, mikor a’ németség szele fdítt fölénk, ama’ boldog időkor, mellyben a’ lajbli, stibli, glászli, strimpfli, felcser fonna) szavak döntötték hazánkat, és jön a’ Nachtwächter magyarul „bak tér.“ Végre előtoppanunk mi betűforditók, és nekünk jön a’ Nachtwächter „és őr.« Majd kificzamlik az ember nyelve, ha jól ki akarja a’ j betűt egy hosszú é, ’s egy hosszú ő közt mondani. — Hasonló ehez vontató, sorspont, előfogat, meg száz más egyéb. Illy szolgailag készült szó például a’ németben mint magyarban egyaránt borzasztó Thatsache tettdolog, — a’ mi magában is képtelenség, mert a’ mi That, az nem lehet Sache, a' mi tett, az soha sem dolog (mi ténynek kezdtük nevezni a’ factumot). Ilyen az alany, sufajectum, mellynek puszta szenvedőlegességére mutató betűi a’ subjectivitas eszméjével merőben ellenkeznek (mi inkább önegyönleges, önegíteni mondanák) ; illyen a’ határozat; definitio; miért, nem inkább értelmezés? ’stb. — Talán helyesen ’s rendeltetése szerint cselekednék a’ m. tud. társaság, ha philologiai osztálya által az irodalmunkban feltünedező uj szókat rovatba vétetné, ’s a’Tudománytárban időnkint megbirálgatná. Ez nem volna legroszabb eszköz, több mások mellett, a’ magunkhoz hasonló alsóbb rendű kontár frócskákon is sokat segíteni, ’s a’ közönséget is oda juttatni, hogy elvégre megállapított műnyelvet bírjon. Íme, uraim, egy kis kísérlet! mennyire korunk emberei vagyunk, midőn illy bátran látnak bennünket itélgetni dologról, mellyhez annyit értünk, mint hajdú a’ harangöntéshez; a’ nyelvtanról t. i. I)e hiszen encyclopaedicus századunkban, mióta Conversations-Lexiconaink segedelmével a’ tudományok szentegyházában sánta bénaben lakik, már minden ember mindent tud, ’s gondolkozásra szüksége sem lévén, hozzá is szólhat mindenhez: miért lennénk hát mi is roszabbak a’ deákné vásznánál? — *) Ez közönséges tapasztalat minden vidékről, hűt tóttal hajdan magyar és német vegyesen lakott. ’S boldog Isten s az illy ex-magyar, ex-német tótok, ittott mennyire nem buzognak tót nemzetiségükért; még Luther vallását is tótá szeretnék csigázni. *) Olvastam valahol, hogy Rousseau sírjához, fáklyavilágnál szeret vezetni a’ kalauz, ’s fáklyáját a’ sirt fedő szobor markába helyzi. Nem tudom, ha úgy van e ! Pesti könyváros és kiadó Ueckenast Gusztáv sajátja: A RÁFI. Kóró 2 kötet, 2dik kiadás, 2 for. ZÓLYOMI. 2dik kiadás, 1 forint. A’ KÖNNYELMŰEK. 2 kötet, 2dik kiadás, 2 for. Regényei: 15 kötet, csinos 18-rétű kiadás, Velinen, fűzve-Minden kötet csak 1 for. pengő. AZ UTOLSÓ BÁTORI-3 kötet, 2dik kiadás, 3 for. A’ CSEHEK MAGYARORSZÁGBAN. 4 kötet, 4 for. ÉLET és TÜNDÉRHON. 3 kötet, 3 for. Kaphatók minden hiteles könyvárosnál Magyarország és Erdélyben. Szintett előfizetés útján jelenik meg: iNTÉZTÖRVÉNYEK, mellyek az 1840-diki országgyűlésen a’ váltó, kereskedés, gyár, társaság, fuvar, betáblázás és csődület ügyében hozattak, elméletileg és gyakorlatilag fejtegetve Maithsteini Wildner Ignácz, törvénytanár, a’ bécsi jogászkar tagja , udvari ’s törvényszéki ’s a’ bécsi cs. kir. egyetemnél a’ kereskedési ’a váltójog, úgy a’ törvénykezés volt helyettes professora, fordítva Jászay Pál által. E’ fontos munka kiadását alulirt vállalta magára, ’s megjelenését a’ lehetőségig siettetni törekszik. Hogy a’ czél annál inkább elérethessék, a’ füzetenkinti kiadás útját választottam. Wildner úrnak szivessége képessé teend, a’ magyar kiadás füzeteit mindjárt egykét nappal a’ német eredeti dolgozat megjelente után kiadnom. Az előfizetési ár 30 percenttel kevesebb a’ német eredeti kiadás előfizetési áránál. Az első füzet már megjelent, ára 1 ft. peng. p. Előfizetés két pengő fttal tétetik le az utolsó 25 ívre, ’s az előbbi füzetek ára ezen előfizetési árhoz aránylag azoknak átvételekor fizettetik meg. A’ munka typographiai csinosságára nézve a’ kiadó semmit sem mulasztott el Az egésznek megjelente után ára negyedrészével okvetlenül felebb emeltetik. Ueckenast Gusztáv: könyvárus és kiadó. VILÁGpolitikai és ISMERTETŐ gazdasági kettős lapokra haviliteraturával együtt az előfizetések még folyvást elfogadtatnak. Félévi ár postán 4 fr. 38 kr., helyben 4 forint pengő. Épen most jelent meg Heckenast Gusztávnál ’s általa minden magyarhoni könyvárusnál megszerezhető .) (’2, 3) A’ magyar gazdasági kérdések és feleletekben a’ nagyobb tanulók számára(Hangmértékkel)Prosodia. Irta Stancsics Mihály. Pesten kiadta Heckenast Gusztáv. 1840. Ára a’ 7 ívnyi igen gazdaságosan nyomatott is. 8. rétű munkának 30 kr. ezüstben. Ugyanannál ’s általa egyéb könyvárusoknál kapható. ^ egyesület szabályainak 11-dik pontja szerint folyó hónap 25-dikén délelőtti 10 órakor a’ n. casinoban nagy gyűlést fog tartani, mellyre minden t. ez. rendes tag szíves megjelenése kéretik. kérdések és feleletekben kisebb tanulók számára. Irta Stancsics Mihály. Budán a’ m. k. egyetem betűivel. 1840. Ára 20 kr. ezüstben. Mint a’két munka tanitó- ’s nevelő-intézetek és iskolák számára van különösen szánva. Ez utolsó belső becséről már a' hírlapok szóltak, a’ másikat is érdeme szerint méltányolandják. Pesten, Télhy 5kén 1841. Kacskovics Lajos s. k. egyesületi titoknok. Kiadja Lauderer Lajos, szerkeszti Kossuth Lajos.