Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-04-21 / 32. szám
tök nevelésére eddig történt, szíveinkben gerjeszt , annyival szomorúbb azon meggyőződés, melly—bármerre forduljunk e’ hazában - elünkbe lép; hogy ennyi haladás között a nép szellemi kifejlődésének elősegélésére még mindeddig olly kevés történt, ’s hogy épen abban, a’ mi minden jobblétnek egyetlen biztos alapja, mindekkorig jobbára csak a’ szóbeszédek ’s jámbor óhajtások körében forgunk. — Törvények hozattak, mellyek által a’ földművelők önkénytől biztosittattak; szabad megváltás engedtetett, hogy ember ne legyen, ki egy hosszú élet fáradságával egy darabka földet nem szerezhetne magának önhazájában; jobb hiteltörvények nevelni fogják honunk kereskedését, ’s annyi vállalat, melly már most is létre jött, vagy legalább tervben készül, jobblétet ’s kérelmeket fognak árasztani e’ hon minden lakóira, csak a’ nevelésért alig történt valami; mindenről gondoskodtunk, csak arról, hogy e’ nép, mellynek jólétet szerezni feladásunk, a’ törvény áldásait élvezni képes legyen, hogy — érezni tanulja emberi méltóságát, — arról nem gondoskodtunk még, ’s mig ezt nem teszszük, minden egyéb, szándékban szép ’s nemes, de következésekben bizonytalan. Kétséget nem szenved, hogy e’ hiányt a’ nemzet nagy egészére nézve tökéletesen csak a’ törvényhozás pótolhatja ki,s hogy népnevelésünk elhanyagolt állapotának gyökeres orvoslását csak onnan várhatni; de valljon mert az egyes erő e’ hiányok tökéletes pótlására elégtelen, egyesek nem tehetnének eppen semmit? nem pótolhatnák e legalább részletesen a' nagy hiányokat? nem segíthetnék a' törvényhozást, még akkor is, ha az majdan felszólalt, magokra véve mindazon kis szükségek ellátását, melylyekre a’ törvény általánossága nem hathat? — Mi úgy hiszszük: igen, ’s midőn Balogh Fáinak a’ Pesti Hírlap 2-ik számában egy hasznos ismereteket terjesztő társaság iránt közlött felszólítása annyi részvétre talált, hogy már kevés nappal e’ czikk megjelenése után, mi alulírtak számosabb honfitársaink által, kik ez indítvány létrehozása végett összegyűltek, egy, viszonyainkhoz alkalmazott tervnek kidolgozása végett kiküldettünk, midőn azóta napról napra növekedni látjuk azoknak számát, kik hazafias vállalatunkban részt venni kívánva, segédkezet ajánlnak, talán nem alreménynyel kecsegtetjük magunkat, midőn hiszszük, hogy e’ hazának sok polgára velünk e’ részben egyetért, ’s hogy a’ terv, mellyet ezennel a’ közönség elébe terjesztünk—bármik legyenek annak hiányai—e’ hon polgárai között azon pártolásra számolhat, melylyet az ügynek szentsége kíván, ’s minden jónak ’s nemesnek elősegítésében olly buzgó honfitársainktól remélhetünk. Hasznos ismereteket terjeszteni az iparűző néposztályokban ; felvilágosítani, hogy egyetlen avvagy legfőbb kincsüket, birtokukat, a’ munkát czélszerűbben használva, jólétöket neveljék; felvilágositani nemzetünk műiparos osztályait, hogy megismerkedve a’ külföld haladásival, ők is haladjanak korukkal, ’s a’ közönség növekedő szükségeit növekedő ügyességgel fedezzék ; nevelni ’s ápolni, leginkább hasznos könyvek terjesztése által, azon tiszta erkölcsi érzetet, melly nélkül minden más művelődés nem egyéb mint puszta hang — ez czélja társaságunknak, ’s mi nem hihetvén, hogy ez hazánkban részvétre nem találna, a’ legszebb remények közt mutatjuk be a’ következőkben az Iparegyesület általános rövid előrajzát. 1. Az iparegyesület czélja, hasznos ismereteket terjeszteni a’ nép minden osztályaiban, mellyeknek nincs módjuk ismeretvágyukat egyvagy máskép kielégíteni; különösen czélja pedig a’ műiparos néposztályt hasznos ismeretekben részeltetni. 2. Az egyesület ezen czért könnyen érthető, népszerű nyelven irt, tanulságos és a’ gyakorlati élet szükségeinek lehetőleg megfelelő munkák kiadása , az előadott tárgyak könnyebb felfogását ’s használhatását elősegítő rajzok, ’s az ipar és kézművek haladását és tökéletesítését lehetőleg előmozdító egyéb módok által kívánja elérni. 3. E’ szerint a’ kiadandó munkák tárgyai a’ természet és művészet köréből kölcsönöztetnek. Hittudomány és politica kizárvák. 4. Az egyesület időről időre meghatározza a’ kidolgozandó tárgyat, ’s jutalmat teend ki annak, ki azt legczélirányosabban a’ nép szükségeinek ’s a’ tudomány állásának legmegfelelőbben dolgozza ki. Az egyesület egyébiránt minden jó kidolgozott s az egyesület czélját elősegítő elmeművet elfogadni ’s erejéhez képest jutalmazni kész. 5. Az egyesület, az általa kiadott munkákat a’ lehető legolcsóbb áron adandja, ’s gondoskodni fog a’ legczélirányosabb eszközökről, mellyeknél fogva e’ munkák minél több kezekbe kerüljenek. 6. Az egyesület megalapíttatik 1) rendes, 2) örökös tagok, 3) alapitók 4) adakozók által. — a) Rendes tag, a’ ki 6 évre évenkint 2 pengő forintot kötelez, b) Örökös tag, a’ ki az éves 2 pengő forintnak öttől százzal számított tőkéjét akár készpénzben leteszi, akár kötelezvényben örökíti, c) Alapitók, kik az éves fizetésnek öttől százzal számított tőkéjét meghaladó alapítványokat tesznek, d) Adakozók, kik bármivel és mennyivel segítik előaz egyesület vagyonerejét. 7. Szavazati joggal a) csak rendes tag, b) örökös tag, c) alapító kir. Adakozás szavazati jogot nem tulajdonít. 8. Kik 6 évre legalább az ötszörös részvénydíjt lekötelezik, vagy annak öttől százzal számított tőkéjét örökítik, az egyesület minden munkáit a’ meghatározott árnál egy harmadrészszel olcsóbban kapják, ha azokból több példányt vennének is. 9. Az egyesület munkálatait választmány vezetendi, melly egy elnökből, egy alelnökből, egy titoknokból, egy pénztárnokból, egy ügyészből és 40 tagból álland. E’ választmány vendi az egyesület minden ügyeit, kezeli pénzalapját az egyesület czélja elérésére, meghatározza a’ munkálatok tárgyait, kinevezi a’ bírákat a’ bejött munkák megítélésére, nyomat, árt határoz és mindenről rendelkezik. Választmányi tagnak csak gyámitott ajánlás mellett választathatni. 10. A’ választmány tagjai az egyesület által titkos szavazás útján választatnak. A’jelen nem levők bepecsételve küldhetik be választó-szavazataikat, de csak sajátkezűleg aláirt kisérvények mellett. Szavazattal bir minden alapitó, örökös és rendes tag. 11. A’ tisztviselők, u. m. elnök, alelnök, titoknok, ügyész, évenkint újonnan választatnak. A’ pénztárnok 6 évre, u. m. egész aláírási évkörre választatik. 12. A’ választmány rendesen minden két hétben egyszer ülést tart, szükség esetében meghívás mellett gyakrabban is. A’ választmányt összehívni, rendesen a’választmányi rendes elnök vagy alelnök joga. Élhet azonban e’ joggal a’ titoknak is. 13. A’ választmány végezhet, mihelyt 7 tag együtt van. 14. Az egyesület évenkint egyszer (meghatározandó időben) nagy gyűlést tartana, mellyen minden ügybarát szabadon megjelenhet. Szavazattal azonban csak az alapító, örökös és rendes tagok bírnak. 15. Az aláírási évkör minden aláiróra nézve az aláirás évétől számittatik. 16. Az alap- és igazgatói szabályok még kidolgozandók, és elfogadás végett az összehívandó egyesületi közgyűlés elé terjesztendők. — Almássy Pál. Antal Mihály. Balogh Pál. Benyovszky Péter. Császár Ferencz. B. Eötvös József. B. Eötvös Dénes, Kossuth Lajos. Luka Sándor. Lukács Móricz. Gr. Ráday Gedeon. Schedel Ferencz. Simon Florenz. Trefort Ágoston. Zsivora György. Vzajda Péter. 264 HAZÁNK FIAIHOZ ÉS LEÁNYAIHOZ! Mit kellene tennünk? Fölötte sok érdekest vett már is a’ haza ezen — alig néhány napos— lapokban; azonban engemet egyik szám sem érdekle annyira, mint a’ 2-ik, mellyben Almási Balogh Pál úr egy, hasznos ismereteket terjesztő társaság alakítását indítványozó , és a’ 15-ik, mellyben ezen tervre nézve észrevételek ’s tekintve módosítások terjesztettek elő, mind a’tisztelt szerkesztőség részéről , mind pedig az által, kiről ugyan a’ most érdeklettem vezérczikkben szintolly szépen mint igazán mondatik , hogy: „épen olly halhatatlan izó, mint meleg emberbarát ’s buzgó hazafi, kinek honunk már sokkal tartozik“ — Fáy András ur által. — Az első indítvány következtében már eddig elé is alakult választmány javaslata szerint a’ tervezett egyesület czélja abban lenne kitűzendő, hogy: 1) népszerű munkácskák által terjesztessenek a’ hasznos ismeretek azon nemei, mellyek minden embernek szükségesek; 2) ha az egyesület pénzereje engedi, azon munkálkodás hatása jelesen a’mai páros osztályra is irányoztassék. — A’szerkesztői módositvány szerint „a‘ kézműves osztálynak nevelése ’s kiképzésének elősegítése a’ legsürgetőbb szükségek közé tartozik; a’ másik észrevétel szerint pedig a’legalsóbb néposztály nevelése az, melly mint legsürgetőbb szükség mutatkozik *). — Idvezlem én is hazám es nemes fiait, kik egy czélra, u. m. az emberiségnek (humanitás) terjesztésére törekednek ; csakhogy nemes hevükben vetélkedve, ’s egyik egy, másik más módot kívánván előlegesen, mintegy örömében, megragadni. ’S idvezlem ezen indítványt annál inkább, mert szívbeli örömemre szolgál, hogy egy óhajtásomnak, mit még 1835-ben irt kis munkámban®*) kifejeztem, teljesedésbe menését, ez által megérhettem. Sőt az indítványozott nemes társaság részvényes (fizető) tagjául, valamint már ajánlkoztam, úgy — azon esetre, ha azon tisztelt társaság czélirányosnak véli — 1838-ban irt, és a’ m. tudós társaság által most kiadott „Népszerű Erkölcstudománymomból kész vagyok 100 példányt szerezni, és a’ társaság szabad rendelkezése alá bocsátni. — Azonban legyen szabad, épen ezért — mint azon egy czélra törekvő közremunkás-társnak — nekem is, ki a’ népnevelés nagy tárgya fölötti elmélkedést magamnak egyik legkedveltebb stúdiumul választám, ’s kit épen erre is befolyással levő hivatalos köröm is némi gyakorlati ismeretekre juttatott, — a’ dolognak theoretico-practicai felfogásából merített némelly észrevételeimet ’s (ha elbizottságnak nem vétetnék) ez érdembeni, úgyszólván uj indítványomat egész tisztelettel előterjeszteni. ’S ezt nem azért, mintha tán én is (mint érdekeltetett) ,fontossá akarnám magamat tenni; mert jól tudom , hogy illy parányiság még fontosságot nem ad senkinek, ’s mert jól érdekli azt ugyane’ hírlap aradi levelezője, ama’ fölötte érdekes (15) számban, hogy: „Inában az egyesitő, ha egyesülő nincsen, hiában a’ magvető, ha a’ föld terméketlen.“ ’S igaz, hogy „gróf Széchenyi reformátorává lön e’ hazának; de ne fejezze csak ki milliók szivérzelmeit, elhangzók vala az ő szava is a’ pusztában.“ — Azért adom hát csak elő csekély nézeteimet, mert illy nagy tárgynak több — ha úgy tetszik rossz — oldalról is meghányatása szükséges, ’s mert szívem legyőzhetlen érzelme: a’ népnevelés nagyügyében minden jót megkísérteni. Vajha tehetnék is ! De midőn olly fejeket, kiket előbb tisztelettel emliték, óvakodva látok közelítni a’ feladáshoz , ’s mintegy tartani attól, hogy a’czél szentségét, a’ hibáztatásnak még csak árnyékával is, kétségbe vonni ne láttassanak, ’s gondosan őrizkedni , nehogy az életölő szétágazás itt is egy eszmecskát már fakadásakor elsorvaszszon, ’s e’ nemes gyermek halálának épen a’ sok dajka, e’ szép csemete elsorvadásának a’ sok kertész legyenek okai, mikép lépjek én föl, hogy a’sokak előtt olly gyűlöletes „tervező, theorizáló, nalitványozó, kitűnni vágyó“ ’s isten tudja , miféle más szép nevekre, nem csak okot, de még alkalmat se szolgáltassak? De szólok, mert érzem, hogy szándékom tiszta, ’s mert hiszem, hogy ha indítványomat a’ tisztelt közönség félretenni bár, de félreérteni nem fogja. És még van más okom is, mi hasonlóul bátorít. Azt. i., hogy jóllehet azon indítvány és módosításaik, azon egy eszményt — az emberiségnek oktatás általi terjesztését — tűzék ki czélul, ’s mint nap körül minden égi testek, ez egy központ körül forognak: mindazáltal tagadni nem lehet, hogy — ezen tervek világos tartalma szerint — kitűzött czéljok csakugyan az élemedettekre (hasznos és olcsó könyvek ’s más módok általi) hatás. És igy azon egy — legalább egy helyen központosítandó — egyesület a’ maga kitűzött czélja felé ’s a’ választott pályán akadályozatlan, sőt segítve haladhat akkor is, ha más megyénkint önállólag is felállható egyesületek meg azt vennék figyelembe, hogy: mikép emberré elébb születik valaki mint kézművessé — vagy mondhatnák paraszttá is, ’s mikép a’gyermekkor megelőzi az idültebbet, úgy ha nem sürgetőbb, de bizonyosan olly sürgető Mondhatlanul szerencsétlen tollunknak kell lenni, ha lapjaink 15-ik számában olly homályosan szólottunk , hogy okot adnánk a’véleményre, mintha mi s tisztelt barátunk Fáy András értekezésének ellenében azt akartuk volna vitatgatni, mellyik néposztály nevelésében mutatkozik legnagyobb szükség; — erről vitatkozni eszünk ágában sem volt, hanem csak azt mondottuk , hogy a’ tervezett egyesület oltván ’s az általa használható eszközök olly természetűek , miszerint sokkal több sikerre számolhat, ha a’ mai páros néposztály körére intézi munkálódása specialis irányát. — Szerk. **J „Ha az állattenyésztési, lófuttatási’s más több honi derék társaságok a’ kitűzött czélra sikerrel munkálkodhatnak, tűzne ki magának egy nemesen gondolkozó hazafiak lelkes társasága , buzgó tülekedései dicső czéljául, mindezeknél magasabbat, u. m. a’nemzeti nevelés elő mozdítását; ’s vajha a’magyarok istene ennek is adna egy olly lelkes megindítót nemcsak, hanem virágoztatót is, mint a’ mi ilyet a’ most nevezett egyesületek nyerni szerencsések valának!“ Nevelésünk Hiányai. Irta Zsoldos Ignácz. Hildán 1830. 85 l. , Ez legyen a’ mi ,Quirites , Carthaginem defendam esse censeo‘‘-nk , ezzel végződjék minden kívánság, minden beszéd: „Nevelés a’fő szükség.“ Ugyanott itt.