Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-04-21 / 32. szám

tök nevelésére eddig történt, szíveinkben ger­jeszt , annyival szomorúbb azon meggyőződés, melly—bármerre forduljunk e’ hazában - elünkbe lép; hogy ennyi haladás között a­ nép szel­lemi kifejlődésének elősegélésére még mindeddig olly kevés történt, ’s hogy épen ab­ban, a’ mi minden jobblétnek egyetlen biztos alapja, mindekkorig jobbára csak a’ szóbeszé­dek ’s jámbor óhajtások körében forgunk. — Törvények hozattak, mellyek által a’ földmű­velők önkénytől biztosittattak; szabad megvál­tás engedtetett, hogy ember ne legyen, ki egy hosszú élet fáradságával egy darabka földet nem szerezhetne magának önhazájában; jobb hiteltörvények nevelni fogják honunk kereske­dését, ’s annyi vállalat, melly már most is létre jött, vagy legalább tervben készül,­­ jobblétet ’s kérelmeket fognak árasztani e’ hon minden lakóira, csak a’ nevelésért alig történt va­lami; mindenről gondoskodtunk, csak arról, hogy e’ nép, mellynek jólétet szerezni feladásunk, a’ törvény áldásait élvezni képes legyen, hogy — érezni tanulja emberi méltóságát, — arról nem gondoskodtunk még, ’s mig ezt nem teszszü­k, minden egyéb, szándékban szép ’s nemes, de következésekben bizonytalan. Kétséget nem szenved, hogy e’ hiányt a’ nemzet nagy egészére nézve tökéletesen csak a’ törvényhozás pótolhatja ki,­­s hogy népnevelé­sünk elhanyagolt állapotának gyökeres or­voslását csak onnan várhatni; de valljon mert az egyes erő e’ hiányok tökéletes pótlására elég­telen, egyesek nem tehetnének e­ppen semmit? nem pótolhatnák e legalább részletesen a' nagy hiányokat? nem segíthetnék a' törvényhozást, még akkor is, ha az majdan felszólalt, magok­ra véve mindazon kis szükségek ellátását, mely­­lyekre a’ törvény általánossága nem hathat? — Mi úgy hiszszük: igen, ’s midőn Balogh Fái­nak a’ P­e­s­t­i Hírlap 2-ik számában egy hasz­nos ismereteket terjesztő társaság iránt közlött felszólítása annyi részvétre talált, hogy már ke­vés nappal e’ czikk megjelenése után, mi alul­írtak számosabb honfitársaink által, kik ez in­dítvány létrehozása végett összegyűltek, egy, viszonyainkhoz alkalmazott tervnek kidolgozása végett kiküldettünk, midőn azóta napról napra növekedni látjuk azoknak számát, kik hazafias vállalatunkban részt venni kívánva, segédkezet ajánl­nak, talán nem alreménynyel kecsegtetjük magunkat, midőn hiszszük, hogy e’ hazának sok polgára velünk e’ részben egyetért, ’s hogy a’ terv, mellyet ezennel a’ közönség elébe terjesz­tünk—bármik legyenek annak hiányai—e’ hon polgárai között azon pártolásra számolhat, mely­­lyet az ügynek szentsége kíván, ’s minden jó­nak ’s nemesnek elősegítésében olly buzgó honfi­társainktól remélhetünk. Hasznos ismereteket terjeszteni az iparűző néposztályokban ; felvilágosítani, hogy egyetlen avvagy legfőbb kincsüket, birtokukat, a’ mun­kát czélszerű­bben használva, jólétöket nevel­jék; felvilágositani nemzetünk műiparos osztá­lyait, hogy megismerkedve a’ külföld haladási­val, ők is haladjanak korukkal, ’s a’ közönség növekedő szükségeit növekedő ügyességgel fe­dezzék ; nevelni ’s ápolni, leginkább hasznos könyvek terjesztése által, azon tiszta erkölcsi érzetet, melly nélkül minden más művelődés nem egyéb mint puszta hang — ez czélja tár­saságunknak, ’s mi nem hihetvén, hogy ez ha­zánkban részvétre nem találna, a’ legszebb re­mények közt mutatjuk be a’ következőkben az Iparegyesület általános rövid el­őr­aj­zát. 1. Az iparegyesület czélja, hasznos ismere­teket terjeszteni a’ nép minden osztályaiban, mellyeknek nincs módjuk ismeretvágyukat egy­­vagy máskép kielégíteni; különösen czélja pedig a’ műiparos néposztályt hasznos ismeretekben ré­szeltetni. 2. Az egyesület ezen czért könnyen érthető, népszerű nyelven irt, tanulságos és a’ gyakorla­ti élet szükségeinek lehetőleg megfelelő munkák kiadása , az előadott tárgyak könnyebb felfo­gását ’s használhatását elősegítő rajzok, ’s az ipar és kézművek haladását és tökéletesítését lehetőleg előmozdító egyéb módok által kívánja elérni. 3. E’ szerint a’ kiadandó munkák tárgyai a’ természet és művészet köréből kölcsönöztetnek. Hittudomány és politica kizárvák. 4. Az egyesület időről időre meghatározza a’ kidolgozandó tárgyat, ’s jutalmat teend ki annak, ki azt legczélirányosabban a’ nép szük­ségeinek ’s a’ tudomány állásának legmegfele­lőbben dolgozza ki.­­ Az egyesület egyébiránt minden jó kidolgozott s az egyesület czélját elősegítő elmeművet elfogadni ’s erejéhez ké­pest jutalmazni kész. 5. Az egyesület, az általa kiadott munkákat a’ lehető legolcsóbb áron adandja, ’s gondos­kodni fog a’ legczélirányosabb eszközökről, mellyeknél fogva e’ munkák minél több kezek­be kerüljenek. 6. Az egyesület megalapíttatik 1) rendes, 2) örökös tagok, 3) alapitók 4) adakozók által. — a) Rendes tag, a’ ki 6 évre évenkint 2 pengő fo­rintot kötelez, b) Örökös tag, a’ ki az éves 2 pengő forintnak öttől százzal számított tőkéjét akár kész­pénzben leteszi, akár kötelezvényben örökíti, c) Alapitók, kik az éves fizetésnek öttől százzal számított tőkéjét meghaladó alapítvá­nyokat tesznek, d) Adakozók, kik bármivel és mennyivel segítik elő­­az egyesület vagyon­­erejét. 7. Szavazati joggal a) csak rendes tag, b) örökös tag, c) alapító kir. Adakozás szavazati jogot nem tulajdonít. 8. Kik 6 évre legalább az ötszörös részvény­­díjt lekötelezik, vagy annak öttől százzal számí­tott tőkéjét örökítik, az egyesület minden mun­káit a’ meghatározott árnál egy harmadrészszel olcsóbban kapják, ha azokból több példányt vennének is. 9. Az egyesület munkálatait választmány ve­­zetendi, melly egy elnökből, egy alelnökből, egy titoknokból, egy pénztárnokból, egy ügyészből és 40 tagból álland. E’ választmány v­endi az egyesület minden ügyeit, kezeli pénzalapját az egyesület czélja elérésére, meghatározza a’ mun­kálatok tárgyait, kinevezi a’ bírákat a’ bejött munkák megítélésére, nyomat, árt határoz és mindenről rendelkezik. Választmányi tagnak csak gyámitott ajánlás mellett választathatni. 10. A’ választmány tagjai az egyesület által titkos szavazás útján választatnak. A’jelen nem levők bepecsételve küldhetik be választó-szava­zataikat, de csak sajátkezű­leg aláirt kisérvények mellett. Szavazattal bir minden alapitó, örökös és rendes tag. 11. A’ tisztviselők, u. m. elnök, alelnök, ti­­toknok, ügyész, évenkint újonnan választatnak. A’ pénztárnok 6 évre, u. m. egész aláírási év­körre választatik. 12. A’ választmány rendesen minden két hét­ben egyszer ülést tart, szükség esetében meg­hívás mellett gyakrabban is. A’ választmányt összehívni, rendesen a’választmányi rendes el­nök vagy alelnök joga. Élhet azonban e’ joggal a’ titoknak is. 13. A’ választmány végezhet, mihelyt 7 tag együtt van. 14. Az egyesület évenkint egyszer (megha­tározandó időben) nagy gyűlést tartana, mellyen minden ügybarát szabadon megjelenhet. Szava­zattal azonban csak az alapító, örökös és ren­des tagok bírnak. 15. Az aláírási évkör minden aláiróra nézve az aláirás évétől számittatik. 16. Az alap- és igazgatói szabályok még ki­­dolgozandók, és elfogadás végett az összehívan­dó egyesületi közgyűlés elé terjesztendők. — Almássy Pál. Antal Mihály. Balogh Pál. Be­­nyovszky Péter. Császár Ferencz. B. Eötvös Jó­zsef. B. Eötvös Dénes, Kossuth Lajos. Luka Sándor. Lukács Móricz. Gr. Ráday Gedeon. Schedel Ferencz. Simon Florenz. Trefort Ágos­ton. Zsivora György. Vzajda Péter. 264 HAZÁNK FIAIHOZ ÉS LEÁNYAIHOZ! Mit kellene tennünk? Fölötte sok érdekest vett már is a’ haza ezen — alig néhány napos— lapokban; azonban en­­gemet egyik szám sem érdekle annyira, mint a’ 2-ik, mellyben Almási Balogh Pál úr egy, hasz­nos ismereteket terjesztő társaság alakítását in­dítványozó , és a’ 15-ik, mellyben ezen tervre nézve észrevételek ’s tekintve módosítások ter­jesztettek elő, mind a’tisztelt szerkesztőség ré­széről , mind pedig az által, kiről ugyan a’ most érdeklettem vezérczikkben szintolly szépen mint igazán mondatik , hogy: „épen olly halhatatlan izó, mint meleg emberbarát ’s buzgó hazafi, ki­nek honunk már sokkal tartozik“ — Fáy András ur által. — Az első indítvány következtében már eddig elé is alakult választmány javaslata szerint a’ tervezett egyesület czélja abban lenne kitű­zendő, hogy: 1) népszerű munkácskák által terjesztessenek a’ hasznos ismeretek azon nemei, mellyek min­den embernek szükségesek; 2) ha az egyesület pénzereje engedi, azon munkál­kodás hatása jelesen a’mai páros osztályra is irányoztassék. — A’szerkesztői módosit­­vány szerint „a‘ kézműves osztálynak nevelé­se ’s kiképzésének elősegítése a’ legsürgetőbb szükségek közé tartozik; a’ másik észrevétel szerint pedig a’legalsóbb néposztály ne­velése az, melly mint legsürgetőbb szükség mutatkozik *). — Idvezlem én is hazám es nemes fiait, kik egy czélra, u. m. az embe­riségnek (humanitás) terjesztésére töreked­nek ; csakhogy nemes hevükben vetélkedve, ’s egyik egy, másik más módot kívánván előlege­­sen, mintegy örömében, megragadni. ’S idvez­lem ezen indítványt annál inkább, mert szívbeli örömemre szolgál, hogy egy óhajtásomnak, mit még 1835-ben irt kis munkámban®*) kifejeztem, teljesedésbe menését, ez által megérhettem. Sőt az indítványozott nemes társaság részvényes (­fizető) tagjául, valamint már ajánlkoztam, úgy — azon esetre, ha azon tisztelt társaság czélirá­­nyosnak véli — 1838-ban irt, és a’ m. tudós tár­saság által most kiadott „Népszerű Erkölcs­­tudománymomból kész vagyok 100 példányt szerezni, és a’ társaság szabad rendelkezése alá bocsátni. — Azonban legyen szabad, épen ez­ért — mint azon egy czélra törekvő közremun­­kás-társnak — nekem is, ki a’ népnevelés nagy tárgya fölötti elmélkedést magamnak egyik leg­kedveltebb stúdiumul választám, ’s kit épen erre is befolyással levő hivatalos köröm is némi gyakorlati ismeretekre juttatott, — a’ dolognak theoretico-practicai felfogásából merített némelly észrevételeimet ’s (ha elbizottságnak nem vé­tetnék) ez érdembeni, úgy­szólván uj indítvá­nyomat egész tisztelettel előterjeszteni. ’S ezt nem azért, mintha tán én is (mint érdekeltetett) ,fontossá akarnám magamat tenni­; mert jól tu­dom , hogy illy parányiság még fontosságot nem ad senkinek, ’s mert jól érdekli azt ugyane’ hír­lap aradi levelezője, ama’ fölötte érdekes (15) számban, hogy: „Inában az egyesitő, ha egyesü­lő nincsen, hiában a’ magvető, ha a’ föld ter­méketlen.“ ’S igaz, hogy „gróf Széchenyi re­formátorává lön e’ hazának; de ne fejezze csak ki milliók szivérzelmeit, elhangzók vala az ő szava is a’ pusztában.“ — Azért adom hát csak elő csekély nézeteimet, mert illy nagy tárgynak több — ha úgy tetszik rossz — oldalról is meg­­hányatása szükséges, ’s mert szívem legyőz­­hetlen érzelme: a’ népnevelés nagyügyében min­den jót megkísérteni. Vajha tehetnék is ! De midőn olly fejeket, kiket előbb tisztelet­tel emliték, óvakodva látok közelítni a’ feladás­hoz , ’s mintegy tartani attól, hogy a’czél szent­ségét, a’ hibáztatásnak még csak árnyékával is, kétségbe vonni ne láttassanak, ’s gondosan őriz­kedni , nehogy az életölő szétágazás itt is egy eszmecsk­át már fakadásakor elsorvaszszon, ’s e’ nemes gyermek halálának épen a’ sok dajka, e’ szép csemete elsorvadásának a’ sok kertész legyenek okai, mikép lépjek én föl, hogy a’so­kak előtt olly gyűlöletes „tervező, theorizáló, n­alitványozó, kitűnni vágyó“ ’s isten tudja , mi­féle más szép nevekre, nem csak okot, de még alkalmat se szolgáltassak? De szólok, mert ér­zem, hogy szándékom tiszta, ’s mert hiszem, hogy ha indítványomat a’ tisztelt közönség félretenni bár, de félreérteni nem fogja. És még van más okom is, mi hasonlóul bátorít. Azt. i., hogy jól­lehet azon indítvány és módosításaik, azon egy eszményt — az emberiségnek oktatás általi terjesztését — tűzék ki czélul, ’s mint nap kö­rül minden égi testek, ez egy központ körül fo­rognak: mindazáltal tagadni nem lehet, hogy — ezen tervek világos tartalma szerint — kitű­zött czéljok csakugyan az élemedettekre (hasznos és olcsó könyvek ’s más módok ál­tali) hatás. És igy azon egy — legalább egy helyen központosítandó — egyesület a’ maga ki­tűzött czélja felé ’s a’ választott pályán akadá­­lyozatlan, sőt segítve haladhat akkor is, ha más megyénkint önállólag is felállható egyesüle­tek meg azt vennék figyelembe, hogy: mikép emberré elébb születik valaki mint kéz­művessé — vagy mondhatnák paraszttá is, ’s mikép a’gyermekkor megelőzi az idültebbet, úgy ha nem sürgetőbb, de bizonyosan olly sürgető Mondhatlanul szerencsétlen tollunknak kell lenni, ha lap­jaink 15-ik számában olly homályosan szólottunk , hogy okot adnánk a’véleményre, mintha mi s tisztelt bará­tunk Fáy András értekezésének ellenében azt akartuk vol­na vitatgatni, mellyik néposztály nevelésében mutatkozik legnagyobb szükség; — erről vitatkozni eszünk ágában sem volt, hanem csak azt mondottuk , hogy a’ tervezett egyesület oltván ’s az általa használható eszközök olly természetűek , miszerint sokkal több sikerre számolhat, ha a’ mai páros néposztály körére intézi munkálódása spe­cial­is irányát. —­­ Szerk. **J „Ha az állattenyésztési, lófuttatási’s más több honi de­rék társaságok a’ kitűzött czélra sikerrel munkálkodhat­nak, tűzne ki magának egy­ nemesen gondolkozó haza­fiak lelkes társasága , buzgó tülekedései dicső czéljául, mindezeknél magasabbat, u. m. a’nemzeti nevelés elő mozdítás­át; ’s vajha a’magyarok istene ennek is adna egy olly lelkes megindítót nemcsak, ha­nem virágoztatót is, mint a’ mi ilyet a’ most nevezett egye­sületek nyerni szerencsések valának!“ Nevelésünk Hiá­nyai. Irta Zsoldos Ignácz. Hildán 1830. 85 l. , Ez legyen a’ mi ,Quirites , Carthaginem defendam esse censeo‘‘-nk , ezzel végződjék minden kívánság, min­den beszéd: „Nevelés a’fő szükség.“ Ugyanott itt­­.

Next