Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-04-28 / 34. szám

művelési irányú nevelésnek a’ népnél gya­korlatinak kell lenni, különben merő haszon­­talanság. Gyakorlatra pedig egy kis föld, egy kis gazdaság kell. — Ez egyik nézetünk. Másik: az iskolamesterek sorsát javítani kell; mert élelmi gondoktól kinzott állapotban jó ta­nítót várni képtelenség. Ugyde erre pénz kell, minálunk pedig a’ pénz igen drága, ellenben földet adni igen sok helyütt nem is áldozat, íme­ tehát mind a’ két nézetnél egy ered­ményre jöttünk: földre van szükség, hogy a’ népiskolában azt lehessen tanítani, mire a’ népnek szüksége van; és földre van szükség, hogy a’ néptanító élhessen. — Két czélt ér­hetnénk egy eszköz által. Nincsenek még (de lesznek) bizonyos adataink arról: országunk hányad részében hajtatott ekkorig végre a’ tagosztály ’s elkülönözés ; azonban nem csa­latkozunk talán hitünkben, hogy az ország­nak két harmadrésze még alkalmasint hátra van. Már pedig, nézetünk szerint, alig van helység, hol tagosztály alkalmával 3—6hol­dat kiszakítani nem lehetne; igen sok van pedig, a’ hol 10 — 12 holdat kiszakítani le­het, a’ nélkül hogy a’ földesuraság avvagy község csak meg is érezné. De tegyük fel, hogy tíz közül öt helyütt nem történhetnék, a’ másik öt helyen bizonyosan megtörténhe­tik ; hiszen számtalan helység van honunk­ban , mellynek libapástjából is kitelnék, vagy egy kis fáradsággal a’ békák ’s pióczák bi­rodalmából elszakittathatnék annyi az iskola számára, a’ mennyi kell, hogy mind a’ két czél fedezve legyen. Ezen néhány holdon az értelmes oktató, vidéki helyzet szerint, a’földművelésnek min­den alkalmazható nemeire gyakorlatilag ok­tathatná növendékeit, ’s gyakorlati oktatás közben játszva önthetné elméjökbe az elmé­leti rokon ismereteket, így honosulna meg a’ népnél az okszerű gazdálkodás , így a’ ker­­tészség, különösen a’ gyümölcstermesztés, mellynek hiánya a’ pesti piaczon olly igen érezhető; igy a’ méhészet, igy a’ selyem­tenyésztés is; — és a’ föld, mellyen a’nép gyermekei oktatást nyertek, nemzedékről nemzedékre gyümölcsözendőt, az oktatónak élelmet adott, és lesimítá e’ tisztes osztály homlokán az ínség ’s nyomor ránczait. — „Igen —mondjátok— de ki oktatandja az ok­tatókat? És e’ kérdésnél egy gondolat ötlik eszünkbe. Néhány nap előtt kimentünk meg­nézni a’ pesti városerdőcskébeni epresker­tet, József prometheusi eszméinek rovamarad­­ványait. Ott áll elhagyottan az „aréna“ há­ta mögött; de a’ gyökeret vert fák közül vagy 1000 még él és levelezik. És körültekin­­ténk, és szomszédjában senki által nem hasz­nált kopár homok legelő tengerét láttuk, ’s nekünk úgy tetszett, hogy a’ nemes város kétségtelenül segédkezet nyújtana, ha vala­ki a’ nemzeti jólét aratásához e’ téren egy pár magot elvetne. És eszünkbe jutott, hogy magyar gazdasági egyesületünk van, ’s hogy az talán épen itt alakíthatna egy mintaisko­lát, hol a’ tanítók megtanulhatnák, mit egy­kor a’ népgyermekeinek tanítaniok kellene. — A’ selyemtenyésztést bizonynyal addig is, mig a’ szomszéd homoktér eperfa-erdővé válnék, gyakorlatilag nyomban el lehetne József kert­jével kezdeni; — de gyakorlatilag, uraim ! mi magunk is el mérnék vállalni a’ gondos­kodást, hogy Bergamo tájáról egy alkal­mas család kész legyen első meghivásra, az „aréna“ mellett, a’selyemtenyésztési nép­iskolára arénát nyitni. — Legyen ennyi elég gondolatébresztésül; ki tudja, nem érlelik e meg, kik erősebbek ? — Végezetül mig ezt irnák, eszünkbe jut, m­ikint a’ szelíd jó Ba­nyán egy fát ültet, valahányszor gyermeke születik; ha perzselt alföldünk árnyéktalan lakói e’ szép szokást követnék, mi máskép néznének ki trágyagarádos falvaink, ha ga­­rád mentiben eperfák zöldelnének­ pedig le­gyen ismételve végszavul: vigyázzunk, ne­hogy a’ gyapjúra nézve valószínűleg elkövet­kezendő catastropha ép’ olly készületlen ta­lálja nemzetünket, mint a’ Hegyalját találta a’ borkereskedés csökkenése. Azon szép vi­déken, készületlensége miatt, kézzelfogható­­lag mutatkozik az isten átka. Az 1840-ik évi 3-ik t. czikkben kineve­zett országos választmány, melly a’ katona­tartás és élelmezési rendszer iránt főtárnok­­mester­e exc. elnöksége alatt tanácskozandik, holnap tartandja első ülését. Pesti szegény gyermekek gyógy­intézete. A’ pesti szegény gyermekek gyógyintézetének igazgató választmánya édes kötelességének tartja azon irodalmi és zené­­szeti estélynek, melly f. h. 4-kén a’ pesti tánczteremben adatott, kedvező eredményéről ezennel nyilvános tudósítást adni. Ugyanis az összes bevétel 1176 frt 16 kr p.p., mellyböl 228 frt 12 kr p. költség levonatván, 948 frt 4 kr. pengő pénzben mint tiszta haszon mu­tatkozik.­­ És miután elhatározott elve az egyesületnek, illy rendkívüli bevételeket az intézet szilárd alapítása végett tőkésíteni, valamint ez a’ múlt novemberi tánczmulatság behozta 1350 pfrttal is történt, annak követ­keztében a’ fentebbi öszveg is kamatokra ki­adatni rendeltetett; e’ mellett egy jótevő vá­lasztmányi tag 51 párt s 56 krt azon okból hozzá tenni szíveskedett, hogy a’ töke kerek summája 1000 pártot tegyen. — Ez alkalom­mal kötelesnek érzi magát, a’ választmány, egy részről az érdemes közönségnek olly szives részvétéért, más részről pedig azon főrangú ’s más emberbarátoknak, kik személyes mű­ködésük által a’ szép sükert elővarázsolni méltóztattak, legforróbb hálát nyilvánítani; különösen pedig Frankenburg Adolf urnák az egésznek indítványozása és létrehozásáért; — Emmerling Károly urnák, a’ terem ingyeni átengedése ’s többféle szíves fáradozásiért; — Brauer Ferencz urnák a’ zenészet kormá­­nyozásáért; — Perlaszka Domokos urnák a hangászkar igazgatása és sok egyéb munká­­lásáért; — Muszely urnák az ingyen eszköz­­lett gyönyörű virágokkali díszítésért; — végre a’ városi színház hangászkara szinte nagyobb részben dij nélküli működése által legmelegebb köszönetet érdemlett, melly ne­ki a’ szenvedő kisdedek nevében ezennel mondatik. — Nemkülönben méltó magaszta­­lást érdemel kir. tanácsos és országunk főor­vosa Stáhly Ignácz ur ő nagysága, ki ez al­kalommal is hat jegyet váltván, mindegyik­ért egy aranyat adni kegyes vala; Kossuth Lajos ur pedig három emberbaráttól gyűjtött 20 pártot adott át az intézetnek­­). Költ az 1841-ik évi tavaszhó 18-kán tartatott vá­lasztmányi ülésből. — Ritter Adolf m. k., egyesületi titoknok. Az 1835-ben alakult agarász tár­sa­ság i. e. közgyűlését nyárelő 7-kén d. e. 11 órakor Pesten a’ váczi-utczában gróf Keglevich-házban fogja tartani, mellyre min­den részvényes ezennel m­eghivatik. — Ka­las Zsigmond m. k.­jegyző. Az ung-szabolcsi gőzmalom-tár­saság igazgatósága által folyó hó 18-ik napjára rendelt társasági nagy gyűlés a’ deb­­reczeni országos vásár miatt meg nem tartat­hatván, — május 21-ik napjának délutáni ó­­ráiban NI. Kálidban fog tartatni, mivel a tudó­sítás mellett a­ részvénybirtokosok egyszer­smind részvényeik második osztalékának f. évi július 10-ik napjától július 25-ik napjáig lefizetésére tisztelettel kéretnek Jármy Im­re igazgató által. (5) Fővárosi újdonságok. Múlt hé­ten egy napot ünneplénk, mellynek gyönyö­reit és kellemdús érzeteit leírni, nekünk épen olly lehetetlen, mint vaknak a’ színek vegyü­ *­­letét dicsérni, vagy a’ pesti „Xéniák“ írójá­nak a’ korszellem és hazafiság józan elvei mellett küzdeni. E’ nap öröméldeletében a’ városi lakosságnak csak azon kis része osz­­tozhaték, melly a’ szerencse kegyenczeihez, a’ kiválasztottak apró seregéhez tartozik, ’s melly tele szív helyett tele erszénynyel von­tatja magát az élet széles országutján, ’s egész kérelemmel nézi, mikint mások liheg­ve gyalogolnak mellette a’ nap tikkasztó me­legében , vagy fulasztó porfellegek kíséreté­ben. Ezen nap közelgését a’ tömött záloghá­zak, elmúltát az üres szekrények jelentik. — Milly lárma, milly szünetlen mozgás pezsgés ez ma az utczákon ! az ember alig győz ki­térni a’ sok szekeres és targonczás elől, fő­városaink még egyszer olly népeseknek lát­szanak: mennyi bútor, mennyi poggyász, há­tú , málha, katulya­ és kosárhalom, mellyek után majd egy szeretetreméltó hölgyecske, majd egy komor tekintetű házi zsarnok, majd ismét egy könnyen öltözött szobalány és egy magyarurasági inas harisnyával és térdig érő nadrágban, lejt, lép, tipeg vagy ugrál. Nézzük csak, mi nekünk leginkább feltűnt. Amott egy katulyákkal, bölcső- és ágyne­műkkel terhelt targoncza után sebes léptek­­­­kel látunk haladni egy asszonyságot és szo­balányát: ez egy aluvó csecsemőt, amaz két mopszlikutyát visz ölében. — Az anya szé­gyenes tulajdon gyermekével karján az ut­­czán végig menni, és nem restel két ölebet czipelni , mellyek bizonyosan nyomnak annyit, mint egy jóformán megnőtt mészá­roskutya ! Itt ismét egy uracsot látunk leg­újabb divatú öltözetben, utána inas, előtte tar­gonczás, az inas kezében pár rongyos ing ’s két pár fényesen mázolt czipő, a’ targon­­czán egy esernyő, két pisztoly, egy vadász­kés és selyemkendőbe takart szennyes hol­mik ; és igy tovább, a’ karavánok végetle­­neknek látszanak, mindenütt tarka vegyület és ellenű­ség, mindenütt mozgalom, munka és kereset! — Olvasóink bizonyosan eltalálták már, hogy Sz. György napja van; azon nap, melly a’ legmogorvább házi urat könnyű mosolyra bírja, ’s a’ legkönnyelműbb lakosnak homlokát ránczokba szedi; azon nap, hol a’ legzsugoribb Harpagon kincsei egyik részé­től megvál, ’s a’ legliberalisabb házbirtokos fölemelendő házbérről gondolkozik; azon nap végre, hol legtöbb panasz létetik a’ rossz idők ellen, és legkevesebb sült az asztalra. És ezen panaszok nem oknélküliek; mert hitele­sen állíthatjuk, hogy a’ város házlakóinak csaknem két harmadrésze most kétannyit fi­zet, mint ezelőtt 5 évvel fizetett, ’s milly ürügy alatt történik ez? — az árvíz, házadó’s a’ kétkamatú kölcsön visszafizetése terhének ürügye alatt. A’ kétkamatú kölcsön által épített házaknak legalább húsz percentet kell jövedelmezniök, különben a’ tőke visszafize­tése a’ kiszabott rövid határidő után igen sok nehézséggel volna összekötve, igy tehát a’ házlakosok tartoznak a’ háztulajdonosok ké­relme végett szenvedni! Mi ugyan sem a’ visszafizetési rövid határidő sem a’ fölemelt házbér ellen nem panaszolkodhatunk, mert először nincs házunk, de még kunyhónk sincs, mellyet a’ kétkamatú kölcsön által kétemele­­tű házzá építhettünk volna; ’s másodszor: há­ziurunk városi tisztviselő lévén, ’s mint illyen a’ hírlap­pali közlekedés gyanújától tartván, velünk a’ legkisebb érintkezést is kikerülen­dő, alkalmasint a’ házbér fizetését is el fogja engedni. — A’ györgynapi szállásváltozásról szólva, szívesen fogadandják, derék művé­szünk számos barátai ’s tisztelői, ha értesít­jük, hogy Barabás Miklós is megváltoz­­tatá szállását, ’s most a’ földunasoron Béla­­utcza szögletén Wieser-ház 2-ik emeletében balkézre lakik. Kérelem. Naponkint egész nyalábokban érkeznek leveleink. Köszönjük ’s kérjük to­vábbra is e’ buzgó részvétet; de a’ minő szí­ves köszönettel fogadjuk, épen olly kínos za­ *) Egyike ez emberbarátoknak névtelen kívánt maradni, ’s adott 5 pfrtot; másika Kendelényi Károly ur 10 pfrtot, harmadika Mocsy János ur Somogy megyéből 5 pfrtot. Több pénz még ek­korig e’ czélra kezünkhöz nem érkezett. Szerk. 278

Next