Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-04-28 / 34. szám
művelési irányú nevelésnek a’ népnél gyakorlatinak kell lenni, különben merő haszontalanság. Gyakorlatra pedig egy kis föld, egy kis gazdaság kell. — Ez egyik nézetünk. Másik: az iskolamesterek sorsát javítani kell; mert élelmi gondoktól kinzott állapotban jó tanítót várni képtelenség. Ugyde erre pénz kell, minálunk pedig a’ pénz igen drága, ellenben földet adni igen sok helyütt nem is áldozat, íme tehát mind a’ két nézetnél egy eredményre jöttünk: földre van szükség, hogy a’ népiskolában azt lehessen tanítani, mire a’ népnek szüksége van; és földre van szükség, hogy a’ néptanító élhessen. — Két czélt érhetnénk egy eszköz által. Nincsenek még (de lesznek) bizonyos adataink arról: országunk hányad részében hajtatott ekkorig végre a’ tagosztály ’s elkülönözés ; azonban nem csalatkozunk talán hitünkben, hogy az országnak két harmadrésze még alkalmasint hátra van. Már pedig, nézetünk szerint, alig van helység, hol tagosztály alkalmával 3—6holdat kiszakítani nem lehetne; igen sok van pedig, a’ hol 10 — 12 holdat kiszakítani lehet, a’ nélkül hogy a’ földesuraság avvagy község csak meg is érezné. De tegyük fel, hogy tíz közül öt helyütt nem történhetnék, a’ másik öt helyen bizonyosan megtörténhetik ; hiszen számtalan helység van honunkban , mellynek libapástjából is kitelnék, vagy egy kis fáradsággal a’ békák ’s pióczák birodalmából elszakittathatnék annyi az iskola számára, a’ mennyi kell, hogy mind a’ két czél fedezve legyen. Ezen néhány holdon az értelmes oktató, vidéki helyzet szerint, a’földművelésnek minden alkalmazható nemeire gyakorlatilag oktathatná növendékeit, ’s gyakorlati oktatás közben játszva önthetné elméjökbe az elméleti rokon ismereteket, így honosulna meg a’ népnél az okszerű gazdálkodás , így a’ kertészség, különösen a’ gyümölcstermesztés, mellynek hiánya a’ pesti piaczon olly igen érezhető; igy a’ méhészet, igy a’ selyemtenyésztés is; — és a’ föld, mellyen a’nép gyermekei oktatást nyertek, nemzedékről nemzedékre gyümölcsözendőt, az oktatónak élelmet adott, és lesimítá e’ tisztes osztály homlokán az ínség ’s nyomor ránczait. — „Igen —mondjátok— de ki oktatandja az oktatókat? És e’ kérdésnél egy gondolat ötlik eszünkbe. Néhány nap előtt kimentünk megnézni a’ pesti városerdőcskébeni epreskertet, József prometheusi eszméinek rovamaradványait. Ott áll elhagyottan az „aréna“ háta mögött; de a’ gyökeret vert fák közül vagy 1000 még él és levelezik. És körültekinténk, és szomszédjában senki által nem használt kopár homok legelő tengerét láttuk, ’s nekünk úgy tetszett, hogy a’ nemes város kétségtelenül segédkezet nyújtana, ha valaki a’ nemzeti jólét aratásához e’ téren egy pár magot elvetne. És eszünkbe jutott, hogy magyar gazdasági egyesületünk van, ’s hogy az talán épen itt alakíthatna egy mintaiskolát, hol a’ tanítók megtanulhatnák, mit egykor a’ népgyermekeinek tanítaniok kellene. — A’ selyemtenyésztést bizonynyal addig is, mig a’ szomszéd homoktér eperfa-erdővé válnék, gyakorlatilag nyomban el lehetne József kertjével kezdeni; — de gyakorlatilag, uraim ! mi magunk is el mérnék vállalni a’ gondoskodást, hogy Bergamo tájáról egy alkalmas család kész legyen első meghivásra, az „aréna“ mellett, a’selyemtenyésztési népiskolára arénát nyitni. — Legyen ennyi elég gondolatébresztésül; ki tudja, nem érlelik e meg, kik erősebbek ? — Végezetül mig ezt irnák, eszünkbe jut, mikint a’ szelíd jó Banyán egy fát ültet, valahányszor gyermeke születik; ha perzselt alföldünk árnyéktalan lakói e’ szép szokást követnék, mi máskép néznének ki trágyagarádos falvaink, ha garád mentiben eperfák zöldelnének pedig legyen ismételve végszavul: vigyázzunk, nehogy a’ gyapjúra nézve valószínűleg elkövetkezendő catastropha ép’ olly készületlen találja nemzetünket, mint a’ Hegyalját találta a’ borkereskedés csökkenése. Azon szép vidéken, készületlensége miatt, kézzelfoghatólag mutatkozik az isten átka. Az 1840-ik évi 3-ik t. czikkben kinevezett országos választmány, melly a’ katonatartás és élelmezési rendszer iránt főtárnokmestere exc. elnöksége alatt tanácskozandik, holnap tartandja első ülését. Pesti szegény gyermekek gyógyintézete. A’ pesti szegény gyermekek gyógyintézetének igazgató választmánya édes kötelességének tartja azon irodalmi és zenészeti estélynek, melly f. h. 4-kén a’ pesti tánczteremben adatott, kedvező eredményéről ezennel nyilvános tudósítást adni. Ugyanis az összes bevétel 1176 frt 16 kr p.p., mellyböl 228 frt 12 kr p. költség levonatván, 948 frt 4 kr. pengő pénzben mint tiszta haszon mutatkozik. És miután elhatározott elve az egyesületnek, illy rendkívüli bevételeket az intézet szilárd alapítása végett tőkésíteni, valamint ez a’ múlt novemberi tánczmulatság behozta 1350 pfrttal is történt, annak következtében a’ fentebbi öszveg is kamatokra kiadatni rendeltetett; e’ mellett egy jótevő választmányi tag 51 párt s 56 krt azon okból hozzá tenni szíveskedett, hogy a’ töke kerek summája 1000 pártot tegyen. — Ez alkalommal kötelesnek érzi magát, a’ választmány, egy részről az érdemes közönségnek olly szives részvétéért, más részről pedig azon főrangú ’s más emberbarátoknak, kik személyes működésük által a’ szép sükert elővarázsolni méltóztattak, legforróbb hálát nyilvánítani; különösen pedig Frankenburg Adolf urnák az egésznek indítványozása és létrehozásáért; — Emmerling Károly urnák, a’ terem ingyeni átengedése ’s többféle szíves fáradozásiért; — Brauer Ferencz urnák a’ zenészet kormányozásáért; — Perlaszka Domokos urnák a hangászkar igazgatása és sok egyéb munkálásáért; — Muszely urnák az ingyen eszközlett gyönyörű virágokkali díszítésért; — végre a’ városi színház hangászkara szinte nagyobb részben dij nélküli működése által legmelegebb köszönetet érdemlett, melly neki a’ szenvedő kisdedek nevében ezennel mondatik. — Nemkülönben méltó magasztalást érdemel kir. tanácsos és országunk főorvosa Stáhly Ignácz ur ő nagysága, ki ez alkalommal is hat jegyet váltván, mindegyikért egy aranyat adni kegyes vala; Kossuth Lajos ur pedig három emberbaráttól gyűjtött 20 pártot adott át az intézetnek). Költ az 1841-ik évi tavaszhó 18-kán tartatott választmányi ülésből. — Ritter Adolf m. k., egyesületi titoknok. Az 1835-ben alakult agarász társaság i. e. közgyűlését nyárelő 7-kén d. e. 11 órakor Pesten a’ váczi-utczában gróf Keglevich-házban fogja tartani, mellyre minden részvényes ezennel meghivatik. — Kalas Zsigmond m. k.jegyző. Az ung-szabolcsi gőzmalom-társaság igazgatósága által folyó hó 18-ik napjára rendelt társasági nagy gyűlés a’ debreczeni országos vásár miatt meg nem tartathatván, — május 21-ik napjának délutáni óráiban NI. Kálidban fog tartatni, mivel a tudósítás mellett a részvénybirtokosok egyszersmind részvényeik második osztalékának f. évi július 10-ik napjától július 25-ik napjáig lefizetésére tisztelettel kéretnek Jármy Imre igazgató által. (5) Fővárosi újdonságok. Múlt héten egy napot ünneplénk, mellynek gyönyöreit és kellemdús érzeteit leírni, nekünk épen olly lehetetlen, mint vaknak a’ színek vegyü *letét dicsérni, vagy a’ pesti „Xéniák“ írójának a’ korszellem és hazafiság józan elvei mellett küzdeni. E’ nap öröméldeletében a’ városi lakosságnak csak azon kis része osztozhaték, melly a’ szerencse kegyenczeihez, a’ kiválasztottak apró seregéhez tartozik, ’s melly tele szív helyett tele erszénynyel vontatja magát az élet széles országutján, ’s egész kérelemmel nézi, mikint mások lihegve gyalogolnak mellette a’ nap tikkasztó melegében , vagy fulasztó porfellegek kíséretében. Ezen nap közelgését a’ tömött zálogházak, elmúltát az üres szekrények jelentik. — Milly lárma, milly szünetlen mozgás pezsgés ez ma az utczákon ! az ember alig győz kitérni a’ sok szekeres és targonczás elől, fővárosaink még egyszer olly népeseknek látszanak: mennyi bútor, mennyi poggyász, hátú , málha, katulya és kosárhalom, mellyek után majd egy szeretetreméltó hölgyecske, majd egy komor tekintetű házi zsarnok, majd ismét egy könnyen öltözött szobalány és egy magyarurasági inas harisnyával és térdig érő nadrágban, lejt, lép, tipeg vagy ugrál. Nézzük csak, mi nekünk leginkább feltűnt. Amott egy katulyákkal, bölcső- és ágyneműkkel terhelt targoncza után sebes léptekkel látunk haladni egy asszonyságot és szobalányát: ez egy aluvó csecsemőt, amaz két mopszlikutyát visz ölében. — Az anya szégyenes tulajdon gyermekével karján az utczán végig menni, és nem restel két ölebet czipelni , mellyek bizonyosan nyomnak annyit, mint egy jóformán megnőtt mészároskutya ! Itt ismét egy uracsot látunk legújabb divatú öltözetben, utána inas, előtte targonczás, az inas kezében pár rongyos ing ’s két pár fényesen mázolt czipő, a’ targonczán egy esernyő, két pisztoly, egy vadászkés és selyemkendőbe takart szennyes holmik ; és igy tovább, a’ karavánok végetleneknek látszanak, mindenütt tarka vegyület és ellenűség, mindenütt mozgalom, munka és kereset! — Olvasóink bizonyosan eltalálták már, hogy Sz. György napja van; azon nap, melly a’ legmogorvább házi urat könnyű mosolyra bírja, ’s a’ legkönnyelműbb lakosnak homlokát ránczokba szedi; azon nap, hol a’ legzsugoribb Harpagon kincsei egyik részétől megvál, ’s a’ legliberalisabb házbirtokos fölemelendő házbérről gondolkozik; azon nap végre, hol legtöbb panasz létetik a’ rossz idők ellen, és legkevesebb sült az asztalra. És ezen panaszok nem oknélküliek; mert hitelesen állíthatjuk, hogy a’ város házlakóinak csaknem két harmadrésze most kétannyit fizet, mint ezelőtt 5 évvel fizetett, ’s milly ürügy alatt történik ez? — az árvíz, házadó’s a’ kétkamatú kölcsön visszafizetése terhének ürügye alatt. A’ kétkamatú kölcsön által épített házaknak legalább húsz percentet kell jövedelmezniök, különben a’ tőke visszafizetése a’ kiszabott rövid határidő után igen sok nehézséggel volna összekötve, igy tehát a’ házlakosok tartoznak a’ háztulajdonosok kérelme végett szenvedni! Mi ugyan sem a’ visszafizetési rövid határidő sem a’ fölemelt házbér ellen nem panaszolkodhatunk, mert először nincs házunk, de még kunyhónk sincs, mellyet a’ kétkamatú kölcsön által kétemeletű házzá építhettünk volna; ’s másodszor: háziurunk városi tisztviselő lévén, ’s mint illyen a’ hírlappali közlekedés gyanújától tartván, velünk a’ legkisebb érintkezést is kikerülendő, alkalmasint a’ házbér fizetését is el fogja engedni. — A’ györgynapi szállásváltozásról szólva, szívesen fogadandják, derék művészünk számos barátai ’s tisztelői, ha értesítjük, hogy Barabás Miklós is megváltoztatá szállását, ’s most a’ földunasoron Bélautcza szögletén Wieser-ház 2-ik emeletében balkézre lakik. Kérelem. Naponkint egész nyalábokban érkeznek leveleink. Köszönjük ’s kérjük továbbra is e’ buzgó részvétet; de a’ minő szíves köszönettel fogadjuk, épen olly kínos za *) Egyike ez emberbarátoknak névtelen kívánt maradni, ’s adott 5 pfrtot; másika Kendelényi Károly ur 10 pfrtot, harmadika Mocsy János ur Somogy megyéből 5 pfrtot. Több pénz még ekkorig e’ czélra kezünkhöz nem érkezett. Szerk. 278