Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-01-13 / 4. szám

közállomány kötelessége, mert egy jó elrendezés hasznát, a s­rosznak pedig kárát kisebb nagyobb mértékben, minden honpolgár érezi, innen semmi sem igazságosabb, mint hogy az egészet érdeklő belkormányzás terhét az egész nemzet viselje. Véleményem szerint tehát czélirányos volna egy országos választmányt kiküldeni, melly fel­számítva, mennyi szükséges a’ szinte czélirányo­san elrendezendő megyei és városi tisztviselők fi­zetésére, mennyi a’ már éltek egész idejére elvá­lasztott tisztviselők kármentesítésére *) az egész országban munkálatát az országgyűlés elébe ter­jessze, ’s ez az egész sommát igazságosan az egész nemzetre, nemesre, nemetlenre egyaránt kivetve, egy a’ közadóra ügyelő pénztárnoki hi­vatalt nevezne ki, így az adózó népet mindenek felett nyomó házipénztár terhén könnyítene, mert igy bizonyára kevesebbet fizetne a’ per, mint jelenleg fizet, de a’ nemes még is olly csekély­séget, hogy azt meg sem érezné, ’s a’ nemzeti belkormány egyik feleletre hiányos oldalán pedig hatalmasan és czélszerűn javítana, a’ minek hasz­na és jó következményei kétségtelenek **). BESZÉD, mellyel míg­ Almássy Móricz gróf, mint elnök a’ pesti váltótörvényszék üléseit f. h. 12-kén megnyitotta. Tekintetes Váltótörvényszék! Mit más nemze­tek századok óta bírnak, mi által más álladalmak virágzókká, gazdagokká lőnek; annak kedves, hazánk is a’ közelebb lefolyt évben elvégre birto­kába jutott. A’ fejedelmek legkegyesbike atyai szi-­­vének sugallatát követve, örömmel járult a’nem­zet kivonatához, és létesültek hitel-törvényeink! Mi, kiket koronás királyunk határtalan ke-­ gyelme arra választott ki, hogy elsők legyünk, kik a’ nemzet kincseinek e’ részét kezeljük, a’ *) A’ közállománynak kötelessége lévén mindent elkö­vetni a’ belkormányzás czélszerű elrendezésére, ezen valóban csekély áldozattól nem szabad rettegnie. — ’S különben is igen csekély lenne a’ kármentesítési somma ; mert az elrendezés által több új hivatal tá­madva, ezekre, ’s az örökös bíróságra, számos köz­bizodalmat nyert fél fiú lépne, úgy hogy a’ kármen­­tesítendők száma igen csekély maradna, például ve­­­­gyünk a’ 40 városból, mindenhol 12 kármentesíten­­dőt, ’s tegyük általában egynek fizetését 500 po­sztra, az egész somma csak 294.000 p­ortot tenne.­­ S z e r­k. I **) Szívesen köszönjük a’ derék szerzőnek, hogy e’ fontos­­ tárgyban megteve az első szót. Mi a’ bü­ntetőtör- ■ vénykönyv, föld ’s ipar, szabadság és közadó dolga­, mellett, alig ismertünk korszerűbbet, alig fontosabb­­‘ kérdést, mint királyi városaink kérdését Mert kiki erezi, hogy e’ dolog igy, a’mint van továbbra nem­­ maradhat — Ki jeles értekezés által a’ sokoldalú j­­ dolgot minden oldalról kimeritettnek nem vélve, ma-­­­gunk is szándékozunk róla értekezni; ezekért némin, ■ ettünk, ném­elly jegyzeteket, miket különben teendők valánk. S­z­e­r­k . 32 svégből gyülénk itt össze ma, hogy azt felséges f Urunktól ’s a’ Nemzettől ü­nnepileg átvéve, a’ fe­letti sáfárkodásunkat a’ Mindenhatónak segélyé­vel elkezdjük. Egy kincs van letéve, Tekintetes Váltótörvény­­szék, kezeinkbe; törvény, melly az enyém és tied között határoz, melly a’ haza minden polgárának megadja ’s biztosítja a’ magáét. Hazánk a’ te­remtő minden javai nemével bőségesen ellátva, sok lelkesek, sok fáradhatatlanok munkássága ’s erőködése mellett sem juthatott a’ termesztés, ipar és műkészitmények felvirágoztatására; mit egyes hazafiak tőnek, csak egyeseknek sorsára hatott jóltevőleg, az egészre kevés, vagy sem­mi sikerrel nem vala. Nem,­­ mert hibázott a nagy és szövevényes gépezetnek egy fő rugója, hibázott a’ közmozdító-erő, sőt az alap, mellyen a’ gépezetnek nyugodnia, mellytől az egészet átható erőnek származnia kelle­n a’ hitel,­­s en­nek egyik sarkoszlopa a’ váltó- ’s kereskedői tör­vények. Őseink a’ folytonos vérengzések közt ha meg nem felejtkeztek is a’ kereskedés és ipar előmozditásáról, nem volt alkalmok, hogy arra különös figyelmet, különös gondot fordíthattak vol­na. A’ vérmezők, mellyek hazánkat századokon át boríták, nem azon hely, hol a’ kereskedés és ipar gazdagon gyümölcsöző fája felvirágoz­­hassék; a’ béke szárnyai alatt tenyészhetnek csak annak áldáshozó gallyai; őseink önfentar­­tásukért, a’ haza fenmaradásáért küzdeni kény­telenek, törvényeik által az ország napi szüksé­geivel bajlódtak csak, a’ harczi tárogatók riadá­­sai a’ kardok zöreje közt nem juthatott eszökbe azon módokról is gondoskodni, mellyek közvet­lenül egyes polgárok érdekeinek látszanak kizá­rólag­ kedvezni, jóllehet közvetve az egészre árasz­tanak boldogságot. Korunknak tartatott fel a’ dicsőség, az egye­sek közvetlen érdekeinek figyelembevétele által közvetve az egész ország felvirágoztatására ható üdves hitel-törvényeket létesíteni. A’ harczok után kipihent, a’ vészszel fenyegető viszályok meg­szűnte után enyhült keblű nemzet érezé, mi által futhatand versenyt a’ világ egyéb polgárosított nemzeteivel! Koronás Fejedelme, a’ népei bol­dogságának szívből örvendő atya, meleg kebel­­lel°fogadta a’ fényes királyi székig ható kivona­­tot, ’s szentesítette a’ törvényt, melly hajnali tsillagként sugárzik ki a’ magy­ar törvényhozás év­könyveiből. Már tudja a’ szeretett haza minden rendü polgára, mi úton keresse szerencséjét ipar s kereskedés által; tudja a’ hitelező, hogy tőkéje saját­ja, ’s kamatai övéi. De midőn illy kecsegtető színben terjesztem e­­lő a’ nemzet szebb jövőjét az anyagi érdekek j­­’ világában, nem akarok két dolgot említetlen a­lül hagyni. Az elsőt, hogy a’ termesztmény, ipar­­­s kereskedésnek kedvező törvényektől ne várjuk­­ azok tuszinti felvirágozását; a’ legjobb magnak irtó kell, míg dús kalaszsza érhetik, s azza is ,csak úgy érendik, hajó földbe vettetett 's gon­dos gazdája szorgosan tisztítja környékét gyo­­­­mokfoly dud­vak­tól. Ali hosszú századok során el­­hanyagolva volt, csak évek szorgalma által fog­­ tenyészhetni. Szokatlan a’ nemzet nagy részének az ösvény, mellyel hiteltörvényeink nyilának, 's mig a’ töretlen ösvény kéjelbesen járhatóvá lesz, sok nyomnak kell azt tapodni; ’s a' kez­dők botlása, a’ rögös útoni megállapodás többek­nél elkedvetlenedést szű­lend — mig végre a’ pá­lya teljes kiességében fog a’ sokaság előtt fel­tárulni, ’s rajta közöltve járhatand mindenki. — A’ föld, melly­be a’ jeles mag vettetett, dicső, szeretett hazánk szép földe; melly, ha talán nem volna is ugyan teljesen elkészítve annak elfo­gadására, mégis tapasztalatból ismervén termé­szetes termékenységét, bizodalommal nézhetünk a’jövőbe, hogy a’ m­ég létező hantokat ügyes kezek lesimítandják; egyébiránt tudjuk azt is, hogy a’ jó mag szinte képes az egészen el nem készített — de különben jó földet — termékeny­­nyé tenni, ’s hiteltörvényeink jó mag gyanánt vetve, a’ jó, de talán egészen el nem készített földben gondos ápolás közt majd felvirágozand­­nak, ’s ez a’ második, miről szólni akarok. Gon­dos ápolás közt, mondám, Tekintetes Törvény­szék, ’s úgy hiszem, ezen ápolást tőlünk várja a’ mag, a’ plánta. Mi, kiket felséges urunk ’s királyunk határtalan kegye ide helyezett, hogy legyünk első sáfárai a’ trón és nemzet e’ közös kincsének, mi vagyunk a’ gazda, kik a’ mag te­­nyészése körűl őrködni tartozunk. Vessünk tehát vállat ’s iparkodjunk a’ jeles magot eredeti ép­ségében fentartani; ha gyomot és dudvát lát­nánk közötte eredni, irtsuk azt, hogy a’ szép drága ifjú növényt el ne nyomja. Egy nagy re­ményű nemzet kétes pillanata nyugszik rajtunk, egy nemzeté, melly szép reménnyel tekint a’ jövőbe, melly, talán némi aggodalommal, tő­lünk várja az általa elvetett magnak virágra fej­­tését! Iparkodjunk, érdemes liszttársaim, hogy koronás urunk, fejedelmünk, kinek felszentelt fe­jére a’ Mindenható áldással teljes jótéteményeit határtalanul áraszsza, — hogy a’ nemzet, melly­­hez tartozni büszkén dicsekedhetünk, várakozá­sukban, a’ mennyire annak teljesítése csekély erőnktől is függ — meg ne csalatkozzanak, ha­nem lássák, milly hű érzettel, milly tiszta szűz kezekkel ápoljuk veteményöket, mi lelkiismere­tesen sáfárkodunk szent kincseik egyike felett. — így járva el birói magas hivatásunkban, örven­deni fog koronás fejedelmünk, hogy szeretett alattvalói sorsát jó kezekre bízta, ’s örvendve ál­dani bennünket a’ nemzet, hogy kezünkre bízott kincse felett jól őrködénk. Adjon tehát a’ jó ég erőt, hogy állhatatos akaratunkat — e’ kincsesei jól sáfárkodni — mind 's vérfial teljesíthessük. Hirdetések. Épen most jelent meg Hecken­ast, Gusztávnál ’s általa minden magyarhoni könyvárusnál megszerezhető MAGTAR imTOMMÁNS kérdések­ és feleletekben a’ nagyobb tanulók számára (Hangmértékkel) Prosodia. Irta Stancsics Mihály. Pesten kiadta Heckenast Gusztáv. 1840. Ára a’ 7 ívnyi igen gazdaságosan nyomatott n. 8. rétű munkának 30 kr. ezüstben. Ugyanannál ’s általa egyéb könyvárusoknál kapható,­­ kérdések­ és feleletekben kisebb tanulók számára. Irta Stancsics Mihály. Budán a m­­. egyetem betűivel. 1840. Ára 20 kr. ezüstben. Mint a’két munka tanító- ’s nevelő-intézetek és iskolák számára van különösen szánva. Ez utolsó belső becséről már a’ hírlapok szóltak, a’ másikat is érdeme szerint méltányolandják. (1) (3, 3) A* magyar gazdasági egyesület szabályainak 11-dik pontja szerint folyó hónap 25-dikén délelőtti 10 órakor a’ n. casinoban nagy gyűlést fog tartani, mellyre min­den t. ez. rendes tag szíves megje­lenése kéretik. Pesten, Télhó 5-kén 1841. Kacskovics Lajos s. k. egyesületi titoknok Festi könyváros és kiadó lleckenast Gusztáv sajátja: Báró *" ABAFI. 2 kötet, 2 dik kiadás, 2 fordít­asi&­sananéna Regényei. 15 kötet, csinos 18-rótű kiadás, Velinen, fűzve­ Minden kötet csak 1 for. pengő. Kaphatók minden hiteles könyvárosnál Magyarország es Erdélyben. Kiadja Landerer Lajos, szerkeszti Kossuth Lajos. A’ Pesti Hírlap“ eddig megjelent számaival folyvást szolgálhatunk. ZÓLYOMI. 2dik kiadás, 1 forint. A’ KÖNNYELMŰEK. 2 kötet, 2dik kiadás, 2 for. AZ UTOLSÓ BÁTORI. 3 kötet, 2dik kiadás, 3 for. A’ CSEHEK M­AG­Y­A­RORSZÁGBAN. 4 kötet, 4 for. ÉLET és TÜNDÉRHON. 3 kötet, 3 sor.

Next