Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-01-02 / 1. szám
zetetlen egyetlen egy részvény sem maradott, a’ mivel fájdalom nem sok egyesületünk dicsekhetik. E’ gyűlésben még az igazgató választmány is megszaporittatott „öt taggal“. Választottak: Károlyi György gróf, Kossuth Lajos, Rosty Albert, Széchenyi István gróf és Valero A. uu. (Fővárosi újdonságok.) Irodalmunk mozog : elmeszüleményeink olly sebesen követik egymást, hogy a’ kritika, ezen kerekláncz a’ parnassusi diadalkocsin, alig tudja őket elérni. Néhány nap múlva az egyetemi sajtó alól kikerülnek Kolgyári Császár Ferencz ,versei/ mellyekre a’ közönséget, kinek már igen sokszor alkalma volt, az alapos jogtudóst és lelkes irót becsülni, előre figyelmeztetjük. — Nagy Ignácz szorgalmasan folytatja ,Szinműtársa köteteit. — A’Köztemények és literatúrai lapok első lapjai megjelentek, ’s nemes és tisztult irányuknál fogva a’ t. közönség részvétét megérdemlik. Szerkesztőtársul Stancsics Mihály van említve. — A’ testvérvárosi közlekedésnek szinte tizennégy nap óta nincsenek akadályai, a' kemény hideg következtében, melly múlt hó 28kán csaknem 18 foknyi volt, és Dunánk egészen befagyott, ’s azóta három helyen történik a’ közlekedés: a’ dunasor-alúli Kropfháznál, a hídfőnél, és a’ budai kapuczinusok zárdájánál, melly utóbbinál kocsik is mennek által. Óhajtható, hogy az átmenetre levezető lépcsők, kivált az első két helyen, ne lennének olly nyaktörök, vagy tán nem akarjuk szűkíteni azon ácsorgó naplopók keresetét, kik az érkezőket, mint valamelly contrabandáját, középbe veszik, és szolgálati készségükkel önkénytelen adót csikarnak ki ? E’ napokban Budán egy éji őr az úgynevezett katonai szénatárnál megfagyott, egy másik, okulva társa szerencsétlenségén, már korán reggel derekasan fölpálinkázta magát, ’s illy állapotban feküdt ort egy nyilvános pénztárnál. — Az idő tegnapelettől fogva nagyon lágyul. Az újév sűrű hóval köszönte be. (Külhirek) Az A11 g e m. Zeitung egyik római levelezője után már több honi hírlapjaink jelenték, hogy a’Csanádi püspök ur Rómában szívesen és megkülönböztetőn fogadtatott; ’s mikint remélni lehet,fontos küldetése olly eredményre vezet, mellyel mind a’ papság, mind a’ magyar nemzet megelégedendik. — Meg kell jegyeznünk, hogy az Allgem. Zeitung levelezője nem ismerné a’ magyar hon jus publicumát, ha talán úgy vélekednék, hogy mind az, a’ mi nemzetünk polgári belviszonyaiba vág, törvényszerű állásában máshonnan , mint a’ honi törvényhozó hatalomtól nyerhetne változtatást. Télelő kezdetével a’ fekete és Marmora tengeren borzasztó szélvész dühöngött, nagy számú más hajók közt a’ dunagőzhajózási társaságnak „Séri Per vasi“ (gymis madár) gőzöse is 12 órai küzdés után Arundli mellett Ázsiánál parthoz vettetett. Az utazók, közöttük Széchenyi András gr., százados, és Philippovich, cs. kir. alezredes, a' hajós személyzettel,s’a’hajón volt 550 török katonával együtt, tizet kivéve , megmenekültek. A’ menekülteket Crescent és Lodovico segédül küldött gőzösök Konstantinápolyba visszaszálltták. A’ Seri Pervasz gépezete megmentetett, de derekáról még kétség vagyon. ANGOLHON. Az angol hírlapok már Télelő 13-dika óta ismerik a’ levelezést Napier commodore és Boghos bey (Mehemed-Ali megbízottja) között, és az alkukötést, melly e’ levelezésnek eredménye jön, de annak eldöntő fontosságot nem tulajdonítanak, ’s kivált a’ tory lapok csupán fegyvernyugvási kötésnek tekintik, felakadnak azon is, hogy Napier felhatalmazását nem említi, kormánya utasításairól hallgat, ’s az aláírásban magát egyszerűen „ő britt fölsége Alexandria előtt horgonyzó hajóhada parancsnokának“ nevezi, míg Boghos bey el nem mulasztja, e magasságátóli különös felhatalmazását emlegetni. A’ Courier szerint Palmerston lord elvégre még azon dilemmába jöhet, hogy Napier alexandriai alkudozásait megtagadja, vagy pedig őt néhány sorhajóval a Dardanellákba küldje. Syriában tanúsított „rábeszélő tehetségét“ a’ makacs divánon is megkísérteni, minthogy ez konstantinápolyi hirek szerint Mehemed-Ali késecskés hódolatát elfogadni vonakszik. — Ez azonban régibb hir, akkor még Palmerston lord ajánló tanácslata Konstantinápolyba nem érkezhetett. A’ Brighton Gazette szerint szándéka az angol kormánynak, hajóhadát a’ középtengeren 25 sorhajóra szaporítani. Londonból írják, hogy az utánozhatlan humorista B. H. a’ legújabb eseményeket néhány torzképben adja elő. Egyikén Thiers mint Don Quixote a’ journalismus Rosinantéján vágtat egy szélmalom ellen, mellynek szárnyain a’ négy hatalmasság van lerajzolva, ’s mellynek közepét Palmerston lord feje képezi, ki a’ nyomoralakú lovagra csufolódó pillanatokat veteget. Egy barkós alak, melly mint Sancho a’ szamárkán hátul lovagol, ’s elképedve ura vakmerőségén visszaijed nagyon hasonlít Franczhon egyik notabilitásához. Egy másikon a’külügyek titoknoka John Bullt egy kandiszekrénybe (Guckkasten) nézeti , mellyben az angol hajóhadnak Syriában és Chinábani nagy tettei láthatók, ’s azalatt, mig az a’ kandiszekrénybe néz, O'Connell tolvajarczczal és fogással kiesen zsebéből egy kendőt, mellyen „Irland“ van ábrázolva; e’ mellett Melbourne és Normanby egy asszonyság után menni látszatnak, kinek csak háta látható. Egy harmadikon Irland mostani alkirálya Fortescue lord mint koldus lép fel, követve Morpeth lord mint gyerkócztel; igen alázatosan játszik egy ház előtt, az úgynevezett unio-sipon, mi alatt O’ Connell az ablakon kikiált:,,Jó ember, menjen ked máshová, nekünk kedre nincsen szükségünk.“ — Ez ezél más a’ nemes lordnak a’ szövetség felbomlása elleni nyilatkozatára és O’Connell kivonatára, hogy ezért helyéről elmozdíttassék. A’ Globe szerint Auckland lord, Keletindiának főhelytartója, beadá elbocsáttatása iránti kérelmét a’ társaság igazgatóságának, ’s helyébe ideiglen a’ bengali alkormányzó Robertson J. C. neveztetett ki. (Times.) A’ Cityben hirlelik, hogy az angol hadserö Pekingig nyomult, ’s azt elfoglaló ; a’ hir nagy ingerültséget okozván a’ thea-tőzsérek közt, nyomozták annak forrását, ’s úgy találák, hogy egy Liverpoolból érkezett kereskedői levelen alapszik, melly egy másik, Szent-Péterváron keresztül jött tudósításra hivatkozik. — Bécsben is elterjedt e’ hir, és pedig Kiadhtából jött kereskedői levelek után; úgy látszik azonban, alaptalan. Az Atlas szerint néhány hét előtt a’ Themse folyamban egy ismeretlen ember holttestét találák meg. Nem kevésb mint 100 ember ment annak megtekintésére, kik mindnyájan barátot vagy rokont vesztenek. Mennyire élnek vissza angol nyelvben a’ ,philosophia, szóval, mutatja egy ily föliratú hirdetmény: „A’ boltvilágítás philosophiája“ ’s a’ Chronicle lap „a’ philosophia“ fölirat alatt szintén illyesmit regél: hogy t. i. két úr, kik egy ideig, mint földtani oktatók, az országban szertejártanak, 2 ezüst kanál lopás miatt épen most fogattak el Gloucesterben. Az angol hírlapok , különösen a’ kormánypártiak, igen ócsárolva szólnak Napoleon hamvainak eltakarítási ünnepélyéről, noha örvendve említik, hogy a’ párisi nép sokkal megfontoltabb mérséklést mutatott,mint felőle föltenni lehetett. A’ C h r o n ice csudálkozik, hogy az egy millió franknál többe került temetési menet nem mutatott mást, mint divatfeszes katona-egyenruhákat, ’s az őrcsapatnak mindennapi kapocsharisnyás diszelgését, holott Franczhonban jelenleg a’ középkorú lett divattá,’s maga Napoleon arról gondolkodott, hogy senatorainak nyestes öltönyöket készíttet. A’ mostani francz monarchia pedig sokkal polgáriabb, hogysem , minden jó szándéka mellett is, színi hatást adhasson. A’ londoni lapok magáról Napóleonról is keményen ítélnek, a’ Sunt kivéve, melly tetteit magasztalja ; ’s nem csudálkozik, hogy a’ párisiak majdnem isteniték császárjokat; de egyszersmind örvend mostani viseletűknek, mellyben bizonyságát adják, hogy hadvezérök imádásában valamennyire meghűltek. E’ nélkül Napoleon hamvainak visszahozatala dühössé fogta volna őket tehetni; ’s a’ hámi fogságban ülő ifjú Napoleon előttök uj bálványnyá válandott, könyek omlanak a’ csak talán verejtékért, a’ veszte csak messze, a’ czélnál, a’ csüggedetlen tüzel- mozgalom, melly nagyobb az arsznyi csermelymért, az ingatlanságért. E’ pálya jövendőnk. Amaznél, mint a’ végtelen tóban, amaz kövecset hord időszak jelenünk. . magával, ezen ingatlan nyugszik a’ falevél. Hazánk tem kelet, mellynek romjait megosz 1830 és 1840 közt tíz év forga le. Tíz év tani vagy támogatni szeresse, és nem nyűgöt, mi egy ezer éves nemzet életében? abban mellymellynek mozgalmait önsorsának változatival pá- de ha visszanéz, tán félszázadon át alig lelpontosúsa a’ világ. A’ romokat felkeresi a’ világ ; Itét, mellyen édesen andalogna a’ nemzeti emlék, s ábrándos érzeménynek engedi át magát, fel- alig tettet, mellyen felmelegítlne az érzelem? De gyűl, vagy elmélyed, hévül, vagy könyez, ez évtized nem hasonlít őseihez, — úgy fogja Rólunk feledkezik — felejti hazánk síkjait, ezt tekinteni a’ nemzet, mint ki boldog házélte hol csaták döntettek el mellyek a’ kérész köréből visszanéz az időszakra, mellyben először ténységnek, a’ civilisakionak nyújtók a’ diadalt, ívért nyugtalan a’ szív a’ tárgyért,mellynek most ’s felejti, hogy e’ diadal majdnem vesztét hamar birtokában van. Ez évtized a’ nemzet új életünknak, majdnem enyészetét a’ nemzetnek tétel is határozó, meg is kezdette, kívánta áldozatúl. Elmegy megnézni az új éle- E’ ponton állunk mi most, kiálmodozva egyet, hogy a’jövendő édes reményeibe ringassa át részt az édes álmokat, eloszlatvaa’ fellegeket, magát; de itt a’ Kárpátok lábainál, itt a’ Duna mellyekben sokat sokszorozva látónk jövendőnk és Tisza síkjain tanútlanúl fejlődik az új élet felől — más részt csillapított indulat, csökken Az európai nagy népcsaládban minden nemzet tett szám ellenében édes örömei közt a’ kisnek kiosztatott szerepe , kiszámíttatott ereje. Né diadalnak. Mert 1840 Május 12-e és 1834 Nekünk is adtak szerepet; de hibásan, az ébrevember 10-e közt nagy a’ különbség. Itt a’ fáj-t] reményekért, a’dista-időre nem illik az alvóé többé; számolatba vevék ttidőért; ’s az öröm ereinket de hiányosan; a’ tespedés nem erő , az a’ halom a’ vesztett ügy felett, az elszántság emésztő lángokban, férfias bú érzetben ’s merész nyilatkozásban ömledez. Amott két kéz érinti egymást és felriad örömében a’ hon, ’s a’ nemzet - szerelem kiharsogja magát két kis teremben, de elviszi érzelmeit a’ végtelen síkokra, el a’ magas béretek közé, ’s a’ viszhangoktul megrendül a’ szép haza. Minden fok felfelé egy lépést, minden araszt előre egy tettet kivált. Megmérni a’ sért, mellyen keresztülhaladnunk kell, nem lehetlen, de minden lépés küzdést, áldozatot, újas akadályelmozdítást von maga után ; ki tudná számát ezeknek megmondani ? Itt a’ tetteknek végtelen menynyisége áll előttünk ; de választanunk kell közölök, azt, melly legsürgetősb, melly nem pazarlását erőnknek, nem sükeretlen harczokat kíván meg, de ollyat, melly szilárddá tegye az állást, tágassá a’ tért, nagygyá az erőt, mellyel haladhassunk. Most még ingatlan meggyőződéssel, még lángoló kebellel kell a’ nemzetnek kijelölni az eszközöket tisztán ’s határozottan. Nem úgy, hogy nap ésidő hozzon eseményeket és táj-