Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-01-02 / 1. szám

zetetlen egyetlen egy részvény sem mara­dott, a’ mivel fájdalom nem sok egyesüle­tünk dicsekhetik. E’ gyűlésben még az igaz­gató választmány is megszaporittatott „öt taggal“. Választottak: Károlyi György gróf, Kossuth Lajos, Rosty Albert, Széchenyi Ist­ván gróf és Valero A. uu. (Fővárosi újdonságok.) Irodalmunk mo­zog : elmeszüleményeink olly sebesen kö­vetik egymást, hogy a’ kritika, ezen ke­­rekláncz a’ parnassusi diadalkocsin, alig tudja őket elérni. Néhány nap múlva az egye­temi sajtó alól kikerülnek Kolgyári Császár Ferencz ,versei/ mellyekre a’ közönséget, ki­nek már igen sokszor alkalma volt, az ala­pos jogtudóst és lelkes irót becsülni, előre figy­elmeztetjük. — Nagy Ignácz szorgal­masan folytatja ,Szinm­űtárs­­a köteteit. — A’­­Köztem­é­nyek és literatúrai lapok­ első lapjai megjelentek, ’s nemes és tisztult irá­nyuknál fogva a’ t. közönség részvétét meg­érdemlik. Szerkesztőtársul S­t­a­n­c­s­i­c­s Mi­hály van említve. — A’ testvérvárosi közlekedésnek szinte ti­zennégy nap óta nincsenek akadályai, a' ke­mény hideg következtében, m­elly múlt hó 28kán csaknem 18 foknyi volt, és Dunánk egé­szen befagyott, ’s azóta három helyen törté­nik a’ közlekedés: a’ dunasor-alúli Kropf­­háznál, a­ hídfőnél, és a’ budai kapuczinu­­sok zárdájánál, melly utóbbinál kocsik is mennek által. Óhajtható, hogy az átmenetre levezető lépcsők, kivált az első két helyen, ne lennének olly nyaktörök, vagy tán nem akarjuk szűkíteni azon ácsorgó naplopók ke­resetét, kik az érkezőket, mint valamelly contrabandáját, középbe veszik, és szolgá­lati készségükkel önkénytelen adót csikarnak ki ? E’ napokban Budán egy éji őr az úgy­nevezett katonai szénatárnál megfagyott, egy másik, okulva társa szerencsétlenségén, már korán reggel derekasan fölpálinkázta magát, ’s illy állapotban feküdt ort egy nyilvános pénztárnál. — Az idő tegnapelettől fogva nagyon lágyul. Az újév sűrű hóval köszön­te be. (Külhirek) Az A11 g e m. Z­e­i­t­u­n­g egyik római levelezője után már több honi hírlapjaink jelenték, hogy a’Csanádi püspök ur Rómában szívesen és megkülönböztetőn fogadtatott; ’s mikint remélni lehet,fontos küldetése olly ered­ményre vezet, mellyel mind a’ papság, mind a’ magyar nemzet megelégedendik. — Meg kell jegyeznünk, hogy az Allgem. Zeitung le­velezője nem ismerné a’ magyar hon jus pu­­blicumát, ha talán úgy vélekednék, hogy mind az, a’ mi nemzetünk polgári belviszo­­nyaiba vág, törvényszerű állásában máshon­nan , mint a’ honi törvényhozó hatalomtól nyerhetne változtatást. Télelő kezdetével a’ fekete és Marmora tengeren borzasztó szélvész dühöngött, nagy számú más hajók közt a’ dunagőzhajózási társaságnak „S­éri Per vasi“ (gym­is ma­dár) gőzöse is 12 órai küzdés után Arundli mellett Ázsiánál parthoz vettetett. Az uta­zók, közöttük Széchenyi András gr., száza­dos, és Philippovich, cs. kir. alezredes, a' hajós személyzettel,s’a’hajón volt 550 török katonával együtt, tizet kivéve , megmene­kültek. A’ menekülteket Crescent és Lod­o­­vico segédül küldött gőzösök Konstantiná­­polyba visszaszálltták. A’ Seri Pervasz gé­pezete megmentetett, de derekáról még két­ség vagyon. ANGOLHON. Az angol hírlapok már Télelő 13-dika óta ismerik a’ levelezést Napier commodore és Boghos bey (Mehemed-Ali megbízottja) között, és az alkukötést, melly e’ levelezés­nek eredménye jön, de annak eldöntő fontos­ságot nem tulajdonítanak, ’s kivált a’ tory lapok csupán fegyvernyugvási kötésnek te­kintik, felakadnak azon is, hogy Napier fel­hatalmazását nem említi, kormánya utasí­tásairól hallgat, ’s az aláírásban magát egy­szerűen „ő britt fölsége Alexandria előtt horgonyzó hajóhada parancsnokának“ ne­vezi, míg Boghos bey el nem mulasztja, e m­agasságátóli különös felhatalmazását emle­getni. A’ Courier szerint Palmerston lord elvégre még azon dilemmába jöhet, hogy Na­pier alexandriai alkudozásait megtagadja, vagy pedig őt néhány sorhajóval a­ Darda­nellákba küldje. Syriában tanúsított „rábe­szélő tehetségét“ a’ makacs divánon is meg­kísérteni, minthogy ez konstantinápolyi hirek szerint Mehemed-Ali késecskés hódolatát el­fogadni vonakszik. — Ez azonban régibb hir, akkor még Palmerston lord ajánló tanács­­lata Konstantinápolyba nem érkezhetett. A’ Brighton Gazette szerint szán­déka az angol kormánynak, hajóhadát a’ kö­zéptengeren 25 sorhajóra szaporítani. Londonból írják, hogy az utánozhatlan humorista B. H. a’ legújabb eseményeket né­hány torzképben adja elő. Egyikén Thiers mint Don Quixote a’ journalismus Rosinan­­téján vágtat egy szélmalom ellen, mellynek szárnyain a’ négy hatalmasság van lerajzolva, ’s mellynek közepét Palmerston lord feje képezi, ki a’ nyomoralakú lovagra csufolódó pillanatokat veteget. Egy barkós alak, melly mint Sancho a’ szamárkán hátul lovagol, ’s el­képedve ura vakmerőségén visszaijed nagyon hasonlít Franczhon egyik notabilitásához. Egy másikon a’kü­lügyek titoknoka John Bullt egy kandiszekrénybe (Guckkasten) nézeti , mellyben az angol hajóhadnak Syriában és Chinábani nagy tettei láthatók, ’s azalatt, mig az a’ kandiszekrénybe néz, O'Connell tolvaj­­arczczal és fogással kiesen zsebéből egy ken­dőt, mellyen „Irland“­ van ábrázolva; e’ mel­lett Melbourne és Normanby egy asszonyság után menni látszatnak, kinek csak háta lát­ható. Egy harmadikon Irland mostani alki­­rálya Fortescue lord mint koldus lép fel, kö­vetve Morpeth lord mint gyerkócztel; igen alázatosan játszik egy ház előtt, az úgyne­vezett unio-sipon, mi alatt O’ Connell az ab­lakon kikiált:,,Jó ember, menjen ked más­hová, nekünk kedre nincsen szükségünk.“ — Ez ezél más a’ nemes lordnak a’ szövetség fel­bomlása elleni nyilatkozatára és O’Connell ki­­vonatára, hogy ezért helyéről elmozdíttassék. A’ Globe szerint Auckland lord, Kelet­­indiának főhelytartója, beadá elbocsáttatása iránti kérelmét a’ társaság igazgatóságának, ’s helyébe ideiglen a’ bengali alkormányzó Ro­bertson J. C. neveztetett ki. (Times.) A’ Cityben hirlelik, hogy az an­gol hadserö Pekingig nyomult, ’s azt elfog­laló ; a’ hir nagy ingerültséget okozván a’ thea-tőzsérek közt, nyomozták annak forrá­sát, ’s úgy találák, hogy egy Liverpoolból ér­kezett kereskedői levelen alapszik, melly egy másik, Szent-Péterváron keresztül jött tudó­sításra hivatkozik. — Bécsben is elterjedt e’ hir, és pedig Kiadhtából jött kereskedői le­velek után; úgy látszik azonban, alaptalan. Az Atlas szerint néhány hét előtt a’ Themse folyamban egy ismeretlen ember holt­testét találák meg. Nem kevésb mint 100 ember ment annak megtekintésére, kik mind­nyájan barátot vagy rokont vesztenek. Mennyire élnek vissza angol nyelvben a’ ,philosophia, szóval, mutatja egy ily föliratú hirdetmény: „A’ boltvilágítás philosophiája“ ’s a’ Chronicle lap „a’ philosophia“ fölirat alatt szintén illyesmit regél: hogy t. i. két úr, kik egy ideig, mint földtani oktatók, az országban szertej­ártanak, 2 ezüst kanál lo­pás miatt épen most fogattak el Gloucesterben. Az angol hírlapok , különösen a’ kor­mánypártiak, igen ócsárolva szólnak Napo­leon hamvainak eltakarítási ünnepélyéről, noha örvendve említik, hogy a’ párisi nép sokkal megfontoltabb mérséklést mutatott,mint felőle föltenni lehetett. A’ C h r o n i­c­­­e csudál­­kozik, hogy az egy millió franknál többe ke­rült temetési menet nem mutatott mást, mint divatfeszes katona-egyenruhákat, ’s az őr­­csapatnak mindennapi kapocsharisnyás diszel­­gését, holott Franczhonban jelenleg a’ közép­korú lett divattá,’s maga Napoleon arról gon­dolkodott, hogy senatorainak nyestes öltö­nyöket készíttet. A’ mostani francz monarchia pedig sokkal polgáriabb, hogysem , minden jó szándéka mellett is, színi hatást adhas­son. A’ londoni lapok magáról Napóleonról is keményen ítélnek, a’ Sunt kivéve, melly tetteit magasztalja ; ’s nem csudálkozik, hogy a’ párisiak majdnem isteniték császárjokat; de egyszersmind örvend mostani viseletűknek, mellyben bizonyságát adják, hogy hadvezérök imádásában valamennyire meghűltek. E’ nél­kül Napoleon hamvainak visszahozatala dü­hössé fogta volna őket tehetni; ’s a’ hámi fogságban ülő ifjú Napoleon előttök uj bál­­ványnyá válandott, könyek omlanak a’ csak­ talán verejtékért, a’ veszte csak messze, a’ czélnál, a’ csüggedetlen tüzel- mozgalom, melly nagyobb az arsznyi csermely­mért, az ingatlanságért. E’ pálya jövendőnk. Amaz­nél, mint a’ végtelen tóban, amaz kövecset hord időszak jelenünk. . magával, ezen ingatlan nyugszik a’ falevél. Hazánk t­em kelet, mellynek romjait megosz­ 1830 és 1840 közt tíz év forga le. Tíz év tani vagy támogatni szeresse, és nem nyűgöt, mi egy ezer éves nemzet életében? abban melly­­mellynek mozgalmait önsorsának változatival pá- de ha visszanéz, tán félszázadon át alig lel­pon­­tosúsa a’ világ. A’ romokat felkeresi a’ világ ; Itét, mellyen édesen andalogna a’ nemzeti emlék, s ábrándos érzeménynek engedi át magát, fel- alig tettet, mellyen felmelegítlne az érzelem? De gyűl, vagy elmélyed, hévül, vagy könyez, ez évtized nem hasonlít őseihez, — úgy fogja Rólunk feledkezik — felejti hazánk síkjait, ezt tekinteni a’ nemzet, mint ki boldog házélte hol csaták döntettek el mellyek a’ kérész­ köréből visszanéz az időszakra, mellyben először ténységnek, a’ civilisakionak nyújtók a’ diadalt, ívért nyugtalan a’ szív a’ tárgyért,mellynek most ’s felejti, hogy e’ diadal majdnem vesztét ha­­mar birtokában van. Ez évtized a’ nemzet új éle­­tünknak, majdnem enyészetét a’ nemzetnek tét­el is határozó, meg is kezdette, kívánta áldozatúl. Elmegy megnézni az új éle- E’ ponton állunk mi most, kiálmodozva egy­­et, hogy a’jövendő édes reményeibe ringassa át részt az édes álmokat, eloszlatva­­a’ fellegeket, magát; de itt a’ Kárpátok lábainál, itt a’ Duna mellyekben sokat sokszorozva látónk jövendőnk és Tisza síkjain tanútlanúl fejlődik az új élet­ felől — más részt csillapított indulat, csökken­ Az európai nagy népcsaládban minden nemzet­ tett szám ellenében édes örömei közt a’ kis­nek kiosztatott szerepe , kiszámíttatott ereje. Né­ diadalnak. Mert 1840 Május 12-e és 1834 Ne­­künk is adtak szerepet; de hibásan, az ébre­­vember 10-e közt nagy a’ különbség. Itt a’ fáj-t] reményekért, a’dista-i­­dőre nem illik az alvóé többé; számolatba vevék tt­­időért; ’s az öröm ereinket de hiányosan; a’ tespedés nem erő , az a’ halom a’ vesztett ügy felett, az elszántság emész­tő lángokban, férfias bú érzetben ’s merész nyi­latkozásban ömledez. Amott két kéz érinti egy­mást és felriad örömében a’ hon, ’s a’ nemzet - szerelem kiharsogja magát két kis teremben, de elviszi érzelmeit a’ végtelen síkokra, el a’ magas béretek közé, ’s a’ viszhangoktul meg­rendül a’ szép haza. Minden fok felfelé egy lépést, minden araszt előre egy tettet kivált. Megmérni a’ sért, mellyen keresztülhaladnunk kell, nem lehetlen, de min­den lépés küzdést, áldozatot, újas akadályel­mozdítást von maga után ; ki tudná számát ezek­nek megmondani ? Itt a’ tetteknek végtelen meny­­nyisége áll előttünk ; de választanunk kell kö­zölök, azt, melly legsü­rgetősb, melly nem pa­zarlását erőnknek, nem sükeretlen harczokat kí­ván meg, de ollyat, melly szilárddá tegye az állást, tágassá a’ tért, nagygyá az erőt, mellyel halad­hassunk. Most még ingatlan meggyőződéssel, még lángoló kebellel kell a’ nemzetnek kijelölni az eszközöket tisztán ’s határozottan. Nem úgy, hogy nap és­­idő hozzon eseményeket és táj-

Next