Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-01-23 / 7. szám
SZOMBAT TÉLHÓ 23.1841 7. Megjelelt e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, gaimoud betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezés. Halálozás. Vezérczikk : Szelíd tortúra. Komáromi levél, e h ez elméik, Had javitó - rendsz. M. t. társ. — Egyesületek: kolosvári kisd. óvás, budai játék. nőegy. takarékpénztár. Fővárosi ujdons. Lánczhid. Helv. hitv. egyházker. gyűlések. Váltótörvényszéki dolgok. Megyei k. gyűlések: Zolyom. Fejér. Vidéki hírek: Zilah. Eperjes. Külföldi napló. Angolhon. Franczhou: kamrai és algíri ügyek. Spanyolhon. Németalföld. Belgium: kereskedési kötés Austriával. Poroszhon: válótörvény. Német-, Olaszhon. Egyiptus. Tunis. China. Különféle. Igazítás Feuilleton: Figyelmeztetés a’ törvénytud. munkára ’s még valami. Szalaytól Australiai törvényhozás. Hasznos ismeretek terjesztése. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Kinevezések.) Ő cs. k. Felsége Bethlen Gábor grófot, az erdélyi kir. udvari Cancellariánál fogalmazót, cs. kir. aranykulcsossá — Névery Sándor státustanácsi tisztet a’ m. k. udv. cancellaria titoknokává méltóztatott kegyelmesen kinevezni. A cs. k. felsége a’ szombathelyi káptalanban Ebert Mihály eddigi örkanokokot énekessé, Laky Károly, papóczi prépostot őrkanonokká, Krantsits József alsólindvai főesperest papóczi préposttá, Rácz József, kalocsai kanonokot a’ b. szűz kigyótorokról czímzett prépostjává; Kreminger Antal szegedi lelkészt csöppefői czimz. préposttá mélt. kegy. kinevezni. . cs. ap. kir. Felsége Barkóczy Antal bárót a’ tiszántúli kér. Tábla ülnökévé méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ pesti kir. egyetemben történetoktatói székre Reisinger János, ajtatos iskolák rendebeli pap ’s eddig szegedi oktató neveztetett. Váltótörvényszéki írnokok a’ már említett pestieken kivűl: Pozsonyban: Pechata Lajos. Gerhauser Gusztáv; Sopronyban: Hettyey István, Bohár Ferencz; Aradon: Olexa István, Paulovits János; Debreczenben : Gogh Sándor, Beöthy György; Eperjesen: Duschek Ferdinand, Édeskuthy Károly; Károlyvárosban: Kossuth Gábor, Endl Antal. A m. kir. udv. kamra a’ Keszler András halálával megürült tiszaujlaki ellenőrködő kasznári hivatalra Kellyér Ferdinándot, a’ tokai tisztartói és beszedői hivatal írnokát alkalmazd. A’ m. kir. udv. kamra az unghvári kamrai tiszttartóságra Freudhoffer József, ottani kasznárt, ennek helyére pedig Pekker Mihály, eddigi lisztartót gyengélkedő egészsége tekintetéből saját kívánságára, mind kettőt pedig ideiglen alkalmazó A’ m. kir udv kamra Podhajeczky András, bártfai sópajtaőrt, iglói sómázsálóvá, helyébe pedig Visnyei Boldizsár, ófalvai só- és harminczadi gyakornokot nevező ki. (Halálozások.) Eperjesi gör. cath. püspök Tarkovics Gergely, folyó hó fokán reggeli 1 órakor meghalálozott. Antalfy István, a’m. kir. udv. kamra számtanácsnoka és Békés megyei táblabiró, f. h. 20-kán ideglázban meghalálozott. Vez.érCZIKU. (Szelíd tortúra) Biztos kútfőből értjük,hogy a’ büntető rendszer ügyében kiküldött országos választmány a’jövő ősszel fog egybegyűlni; addig a’ roppant fontosságú munkához minden szükséges előzvények, büntetési statisticai adatok ’s a’ t.gyüjtetnek. Úgy tetszik Sieyes mondotta egykoron :„ha nem személyek végett, úgy nem tudom mi végett van a’ társaság“, és még is valljuk meg őszintén, a’ közönséges pár ember „személye“ a’ büntető törvénykezésnél általában, de különösen a’ vallatásoknál, nyomozásoknál még gyakran olly becstelen „dolognak“ tekinteték igen sok helyütt, hogy a kinek néhány éveken át az ügyek gyakorlatába betekinteni engedtetett, lehetetlen volt a’ szánakozásnak azon nemét nem éreznie, melly az embert pirulni készteti, mert ne vallja bár meg önmagának is, homályos sejtésként érzi magát részesnek hibában ’s bűnben, melly a’ nemzeté. —lmegyet a’ sokak közül. A’ kin faggatás (tortúra) az 1791. 42. t. czikkelyben eltöröltetett, ’s némi nemes önérzettel szabad emlegetnünk, hogy az emberi nemmez ördögbélyegét hamarabb tűrné el a’ magyar, mint némelly nemzetek, mellyek magokat a’ civilisátio kengyelfutóinak tekintgetik; sőt némi nemes önérzettel szabad említenünk, hogy a’ kínvallatás e’ honban világos törvény által sanctionálva soha sem is volt.5*) Nemzetünk, a’ mióta lételéről tanúságot tesznek a’ történetek, mindenkoron szabad alkotmnnyal bíró nemzet volt. Szabad nemzetnek pedig a’ nyilvános vádpör mindenhol és minden időben jelleméhez tartozott. Göröghon, Roma ’s a’ hajdankori germánok mást nem ismertek. Angolhon, Éjszakamerika, Franczhon a’ revolutio óta, Németalföld, Svéd ’s Norvég ország mást nem ismernek. Nyilvános vádpör mellett pedig kínvallatásról szó sem lehete. A’ tortúra csak azután csúszott be, miután a’ faggatópör (processus inquisitorius) ellentétben a’ vádpörrel (processus accusatorius) legelőbb is az egyházi jog ’s bíróság útján embertelen czélok embertelen eszköze gyanánt életbe jött, utóbb az ököltörvényes középkor feudális zsarnoksága által századokon át megőríztetett Nálunk is nagy szerepet játszott e’ változás a’ gyakorlati életben; de a' régi jog és szabadság emlékezete megóvott a’ szenytöl legalább, hogy törvényeink ez átalakulásra felütnék a’ törvényszentség bélyegét. Ezért nem sanctionálták soha törvényeink a’ kínvallatást, mert soha sem sanctionálták a’ vallatópört. Azonban fájdalom, mi a’ szokás rabjai vagyunk. Szokás hozta be mind a’ kettőt törvényen kivűl,szokás tartja fel az elsőt törvény tilalom ellen, mert szokás tartja fel a’ másodikat törvényen kül mai napiglan, de csak a’ nemetlenekre nézve, mert a’ nemesség sokkal jobban átlátta a’ faggatópör baloldalait, mintsem hogy attóli mentségét felnem tartaná. Nagy szó a’ mit mondunk uraim, de való ’s igaz. A’ kínvallatásról igy szól a’ törvény: szűnjék meg mindenütt, egyátalában; mert nem alkalmas eszköz valóságot kipuhatolni, ’s büntetés inkább, hogy sem nyomozás. És még is mondani merjük, ’s óhajtva de nem remélve czáfolatot, merjük mondani: a’ tortúra él, és uralkodik csaknem mindenütt az egész honban. Nem akarjuk mondani, hogy mindenütt, kivétel nélkül; de ha van megye, a’ melly tisztviselőiről le az utolsó csendbiztosság, ki azon tekintetnél fogva, mellyet a’ tiszteletbeli esküdtség nyújt, a’ zsiványüzésben neki hevűlt csendbiztosi keblet ülteti esküdti minőségben a’ vallató asztalhoz; ha van megye, melly minden tisztviselőiről, még ezekről is jót mer állani, hogy vallatásra kínt nem használnak, ha van illy megye, övé a’ dicsőség, hogy életet bírt adni a’ gondolatnak, mellyet igazság ’s emberiség érzete ötven év előtt már törvénybe jön. — Vagy rágalom talán a’ mit mondottunk ; mert hiszen a’ kínkamarák eltűntek szemeink elől, nem látjuk Procrustes nyoszoláit, a’ vas csizmákat lábszár feszítő ékeivel, az idegszaggató horgokat, ’s tagnyujtósztatás kincsavarjait. — Ezek igen is eltűntek. De hát a’ bot ’s korbács, melly olly lármás szerepet játszik a’ vallatásoknál, mellynek már csak jelenléte is a’ vallatott háta mögött egy olly individuum kezeiben, minőket egy külföldi „ütlegvirtuózoknak“ nevez, elég tortúra; kivált miután minden tagadó szónál, mellyben az„inquisitoir” (legyen nagy vagy kicsin) makacs hazugságot vél észre venni, egyetlen szemhunyoritásra a’ vallatottnak válla közé repül, vagy épen kűn a’ deresen űzi hatalmát a’ „számlálatai“ tizenkettőig; néha egy napon ötször hatszor is; hát az a’ kötél, mellyel karjait hátra szorítják a’ vallatottnak, ’s minden tagadó szónál szorosabban, mig kidüllyednek kíntól szemei, ’s arczán kékülnek a’ duzzadt erek; hát a’ „bakba húzás guzsba kötés“ ismeretes jelenetei; és imittt amott (bárha gyérebben, de még is tudnánk példát mondani) az a’ csavaros kis aezérgyűrű, mellybe a’ két syivelykutat szokták szorítani, ’s ha nemmet mond a’ vallatott, egy kis szelíd csavargással pokolbeli kínt űznek tagjaiba; mindez uraim, nem kínfaggatás ? És van e’ valaki a’ megyéknek városi ’s vérhatalmat (szó földesúri hatóságoknak gyakorlati életét ismerő, a’ ki mondhatná, hogy e’ szörnyű rajzban csak egy vonás is nagyítottat áll? vallé a’ tapasztaltabbak között valaki, a’ ki egykét borzasztó eseményre ne emlékeznék, mellyet illynemű kínzástalan vallatások okoztak ? oh mi magunk is tudnánk iszonyatos dolgokat beszéltem olly bűnök felül, mellyek nem történtek; gyilkosságokról, mellyeknél a’ meggyilkolt messzetávol volt; rablásokról, miket mások követtek el, mit azonban mind magokra vallottak az ártatlan szenvedők, mert korbács, kötél, és a’ gúzs, hatalmas igazságpuhatoló eszközök. De vannak talán, kik azt felelik : „Ez nem tortúra, ez olly szükséges eszköz, melly nélkül a’ vétkest vallomásra bírni tiz eset közül nyolczszor nem lehet. “Értjük uraim: van igen is különbség e’ között és a’tortúra között. A’tor “ Verbőczy III. r. 20. czimjét jól ismerjük, ott csak egyes esetről, és arról is tilalmazólag van szó.