Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-08-21 / 67. szám
] a 63-ik számában közlött javaslata, mellyben Tetétleninek a’ P. Hírlap 20-ik számában közrebocsátott tervére nézve igen nyomós észrevételeket tesz (miket Tetétleni ur méltán várt feleletében bizonyosan figyelmére méltatand); egyszersmind pedig oda nyilatkozik: mondassák ki törvény által a’ maximumt mellyel ha a’ jobbágy lefizet, az örö megváltást gátolni ne lehessen; a’ maximumon alóli megváltás pedig szabad egyezkedésre hagyassék. (Mire nézve majdan megmondjuk igénytelen véleményünket.) Itt van végre Gindery urnak lapjaink ódik számában közlött indítványa, miszerint akár a földesúr akár a’ jobbágy kívánságára, ugyancsak a’felek által nevezendő becsbirak határozása szerint kellene a’ megváltásnak eszközöltetni. — A tárgy sokkal fontosabb és szövevényesebb, mintsem egykét szóval el lehetne dönteni; ámbár örömest megvalljuk, hogy mindenik javaslatban akadunk olly elvekre , miket a’ viszonyok részletein gondosan keresztültaglalva, figyelemreméltóknak ítélünk. Azonban mi ezúttal mindezen javaslatokból csak két meggyőződést vonunk le. Folyik, hogy a’ jobbágyi tartozások a’ földesúrnak jogszerű tulajdona, abból tehát tökéletes hasonértékű váltságbér nélkül legkisebbet is elvenni jogtalanság; ellenben ezen tartozásoknak a’ status nagy és kitűnő java tekintetéből hasonbecsü értékét meghatározni, ’s a’ jobbágynak engedelmet adni, hogy ezen adóját a’ tőkének letételével egyszerre lerója, lehet a’ nélkül, hogy a’birtok szentsége legtávolabbról is sértetnék. Másik, hogy akár egy vagy más javaslat nyomán kötelező törvény hozatnék, akár pedig még egy ideig csak az engedő törvény mellett kívánna maradni”a’ törvényhozás, minden esetre legelső szükségeink közé tartozik olly intézetnek felállítása, mellynek segítségével a’ magát megváltani akaró, vagy talán megváltani tartozó jobbágy pénzt kaphasson, a’ nélkül hogy magát megrontaná; mert ha igy marad a’ törvény a’ mint most van, az egész engedély pusztán „írott malaszt,a melly még több helyütt csupa elméletben marad, mint az adásvevési engedély maradt. Már pedig a’ föld felszabadításán a’ tulajdon szentségének sérelme nélkül iparkodni, több más fontos érdekeken kívül, csak azon tekintet is sürget, hogy mig hazánk földének egy igen nevezetes részét robotos kezek művelik, más része pedig dézma, kilenczed, ötöd alatt van, addig a’ termesztésben csak annyi előmenetelt sem tehetünk , hogy az élelemszükség olly gyakran elő ne forduljon, mint előfordul,,’s minővel sok vidék ez idén is küzdeni fog. — És ime itt van nézetünk szerint ama’ másik mód , mellyet midőn lapjaink 64-ik számában a’ gyakran mutatkozó élelmi szükség ’s naponkint aggasztóbb fokra emelkedő pauperismus megelőzéséről szólanánk, futólag mint ollyat említettünk , melly mindennél alkalmasabb arra, hogy édes hazánk földjének szunynyadó termékenységét fölébresztve, termékeinket megkettőztesse; — ez a’ mód pedig az úrbéri viszonyoknak örökváltság utjáni kiegyenlítése; és az intézet, mellyre ennek akár engedő, akár kötelező törvény általi kivitele végett mulhatlanul szükségünk van: egy nemzeti bank. — És itt ép’ alkalmas időben jelent meg Fogarasi urnak magyar bankróli röpirata, mellyet szemügyre venni annál inkább sietendünk, mivel tervét egyenesen a’ háziadóra alapítja, mellynek a’ nemesség általi elvállalásában fekszik az irány, mellyet az elől említett nagyérdemű gróf a’ teendők sorában irányul tűz ki. Nyilatkozat. A’ Pesti Hírlap szerkesztője, 66-ik számú lapjának vezérczikkjében , „Kelet népe nyugoton“ czímű röpiratomnak a’ hírlapok körérőli véleményét, kiemelve azt ottani szövetéből, veszi fejtegetés alá, ’s magamat is felhí annak minden oldalróli megvitatására. Óhajtanám, hogy tisztelt barátom, személyemmel, vagy ha ezt nem igényelhetném, tárgyammal is, mellyet gróf Széchenyi könyve szült, éreztette volna azon igazságos szívességet, mellynél fogva, 51-ik számú vezérczikkje szerint , a’ nemes grófnak könyvére csak könyvvel kivan felelni; mi, nem sokára megjelenendő könyve mellett, egy kis függelékben, alkalmasan fogott volna megtörténhetni. Hírlapban kérdezni mintegy a’ közönséget: ínyedve van e, hogy némelly hazai dolgokról előtted hallgassak? annyi, mint bizonyos nyereségre játszani. Én a’ tárgy fontossága tekintetéből, az említett vezérczikk észrevételeire, kétségen kívül rövid időn felelendek, ’s nézeteimet kifejtendem; ezt azonban journalisticai uton, nem csak elvemhezi hűségből tenni nem akarom, hanem kifejtésem tulajdonsága, sőt alkalmasint terjedtsége miatt is, nem is tehetem. Addig csak azt jegyzem meg, hogy Deák idézett szavai nem állnak olly ellentétben megkülönböztetésemmel a’ hírlapi szerepre nézve, mint azt a’ vezérczikk hinni látszik; ’s ezen kissé uj alakú eszme, melly a’ nyilvánosságot korántsem korlátolja, csak rendezi, mondhatom, már eddigelé is, sok általam igen tisztelt férfiaknál a’ hazában viszhangra talált. Azt azonban, miután nem fényleni, hanem hasznaim akarok, tisztelt barátommal szívből óhajtom, hogy minél többen hallassák e’ tárgyban szavakat; csak hogy a’ felszólalandók inkább érett tapintatot, körülményeink józan egybevetését, mint netalán szónoklatos hősködést nyilvánosság mellett, mire itt szükség nincs, vegyenek magok elébe vezérfonalul. — Fáy András: Tisztelve szeretett barátunk ime’ végkivánságát, úgy hiszszük, szerencsések voltunk részünkről megelőzni , mert minden kitelhető gonddal valánk, hogy csekély szózatunkból száműzve legyen minden szónoklatos hősködés. Általában úgy hiszszük, midőn a’ dolgok discussiókra kerülnek, mindinkább és inkább elfogadásra talál közöttünk ezen szíves tanács, melylyet a’mint mi, úgy—meg vagyunk győződve — többi pályatársaink is egyenlő rokonindulattal fogadunk. — De tisztelt barátunk észrevételt tesz az iránt, hogy könyvére is miért nem terjesztők ki azt, mit ,,A’ kelet népé“-re nézve ígértünk. Legyen szabad a’ legszívesebb tisztelettel megjegyeznünk, hogy mi a’ dologban lényeges különbséget véltünk észrevenni. Mi tisztelt barátunk véleményében a’ hírlapkor iránt nem láttunk, ’s most sem látunk ellenünk intézett megtámadást, mire nézve védelmi helyzetbe kellene államunk, a’ mikor aztán természetes kötelességünk volt volna röpirat ellen magunkat röpirattal védeni. Itt olly javaslat forog szőnyegen, melly nem a’ Pesti Hírlapot, hanem a’ magyar polit. időszaki sajtót inthesi általában , — mondhatnám — a’ hírlapkor definitióját illeti. — Lám hiszen ép’ akkor, midőn mi a’ kérdéses javaslatot fejtegettük, legnagyobb közönséggel biró hírlapjaink olly jeles czikkekkel ajándékozanak meg bennünket, mellyek gyakorlatilag bizonyítják, hogy a’ magyar időszaki sajtó egyenesen a’ törvényhozási kérdések fejtegetését tekinti legfőbb hivatásának; nevezetesen gr. Sztáray Alfa ertő méltósága a’ Századunk 66-ik számában, az országgyűlésileg Meendők felől, Szőlősi Balázs ur pedig a’ Tites alkodó 66-ik számában az örökváltságról, igen nyomosan ’s a’ legőszintébb figyelemre méltólag értekeznek. Már csak e’ történetes találkozás is azt mutatja, hogy midőn a’ hirlapkörről szólottunk, nem magunkat, vagy akárki mást védelmezőleg szólottunk, hanem olly tárgyat fejtegeténk , mellynek épen hirlapok utjáni tisztábahozatalát kellene minden másnak elibe tennünk. — Mi hát tisztelt barátunkat újólag megkérjük, méltóztassék e’ kérdésnek,minden oldalróli megvitatását a’ hírlapoktól maga részéről is el nem vonni. Nézetünk szerint ezt elvéhezi hűségének szűz megőrzése mellett teheti, mert hiszen nem fogna törvényhozási tárgyat fejtegetni hírlapban, hanem csak arról szólana, ha törvényhozási tárgyat hírlapban fejtegetni tanácsos e? — Ha tisztelt barátunk netalán úgy vélekednék, hogy véleményének ereje veszít valamit azáltal, mit röpirata szövetébőli kiemelésnek nevez : mi a’ legszívesebb készséggel ajánlkozunk röpiratának mind azon részeit, miket maga kijelölni szíves leend, vagy még örömestebb az egész röpiratot, lapjainkban egyetlen egy szó észrevétel nélkül közleni, ’s e’ részben egyenesen parancsát várjuk. Ő cs. k. főherczegsége, az ország nádora, mint a’ magyar nemzeti Muzeum Pártfogója, a’ fent emlitett intézetnél az igazgatói és a’ régiség, pénz, ’s kincsek gyűjteménye Őrzői eddig üresen állott hivataloknak , mellyekkel alkalmas fizetésen kívül szabad lakás és tűzifa is van egybeköttetve, betöltetésüket kegyelmesen elhatározni méltóztatott. Minélfogva mind azok, kik e’ hivatalok valamellyikét elnyerni óhajtanák, erköltsiségük, tudományos miveltségük és a’ hazában divatozó nyelvekben szilárd járatosságuk felől megkivántató bizonyítványokkal ellátott folyamodásukat jövő 1842. febr. utolsó napjáig fent említett ő cs. királyi főherczegségének benyújthatják. (Jelenkor.) A’ pesti vakok intézetének pénztárába i. e. julius hónapban következő adakozások folytak be: Klobusiczky Péter kalocsai érsek 200 frt, Egressy Lajos kir. ügyvéd 5 frt, Zlubay József kir. ügyvéd 5 frt, Hollósy József kir. ügyvéd 2 frt, Daruváry Ferencz kir. ügyvéd 5 frt, Fluck Eduárd kir. ügyvéd 5 frt, Melczer István kir. ügyvéd 5 frt, Fésűs György kir. ügyvéd 2 frt, Bene Károly kir. ügyvéd 5 frt, Gombos Bertalan k. ügyvéd 5 frt, Eötvös-Kolb Mária asszony 10 frt, Károlyi Szidónia kisasszony 5 frt, Károlyi Lajos, Sándor és Zsiga 1 frt, Helmeczy Teréz 5 frt, Trattner Erzsébet 2 frt, Horváth Ilona 5 frt, Német- Ötvös Mária 10 frt, Nemeshegyi Julia 10 frt, Kaszelik Erzsébet 2 frt, báró Balassáné 2 frt, Majerfy Antonia 2 frtot, mindnyájan pengő pénzben, és Misbach Alajos 10,000 darab égett téglát adományoztak az intézetház építésére; továbbá Káptalan-Vácz város lakosai Birbauer Károly biró ur által 15 frt, Eötvös József kir. tanácsos 10 frt, Legricz Amália 5 frt, Wagner Aloysia 5 frt, Molnár Márton czeglédi főbíró 50 frt, hg Kopácsy József ország prímása 200 frt, a’ győri káptalan 100 frt, Kis János szentkereszti plebanus hagyománya 4 frt, Simovszky Mihály pólyás plebanus hagyománya 2 frt, a’ kassai püspük-megyéből‘28 frtigív kr, Felföldis Péter alesperes hagyománya 20 frt, Horváth Gábor hagyománya 2 frt, Stenglics József barti plebanus hagyománya 3 frt, Schmophagen György kanonok hagyománya 40 frt, és Mikuti Dávid zsírói plebanus hagyománya 5 frttal pengő pénzben járultak az intézet pénztárának gyarapítására. — Láttam Dubraviczky Simon, első alispán. A’ pesti vakok intézete növendékei éventes próbatétel. hó 28-kán, szombaton, reggeli 9—12 órákban Pesten a’ megyeház nagy teremében fog tartatni , mellyre minden emberbarát hivatalos. A’ testgyakorlati vizsgálat ugyanazon napon délutáni 5 órakor leend gróf Beleznay-féle kertben, közel a’ nemzeti színházhoz, a’ Kerepesi úton. A’ nemzeti színházban jövő hétfőn, aug. 23-kán 1841. Eder Luiza kisasszony javára bérszünettel adatni fog: „Beatrice di Tenda“ vagy az ursinói kastély. Nagy opera 2 felv. Irta Romani Felix, fordította Jakab István. Muzsikáját szerzette Bellini. — Urbány kisasszony műkedvelő, a’ jutalmazandó iránti szívességből a’ czímszerepben lesz szerencsés föllépni. — Pest, aug. 18-kan 1841. — Asztalos Károly mk. országos igazgató-választm. titoknok. Megyei dolgok. Ung. august. 14. Mint a’ nagyon tisztelt közönség előtt már tudva van, f. hó 6-kán megyénkben közgyűlés tartatott, mellyben azonkívül, hogy a’ tisztujitást szabályozó ismeretes kir. leirat felolvastatott, a’ szolgabiráknak közönségesités végett kiadatott, ’s a’ szolgabirák a’ minapi gyűlés alkalmával lett megbízatásuk következtében készített választási joggal bírók járásonkinti összeírását benyújtották , egyéb közérdekű tárgy nem fordult elő. 18-kán d. u. az első alispánságra nézve tökéletesen egyetértő, de a’ másodikra egy rész Pongrácz Ferenczben, másik pedig Szathmári K. Pálban vélvén leginkább föltalálhatóknak e’ hivatal szükséges kellékeit, különvéleményű nemesi rend díszes nemzeti köntösbe öltözött vezérek után különszinű zászlók alatt megoszolva tartotta bejövetelét megyénk fővárosába, mellynek utczáin szerteharsogtak a’ felek jeldalai ’s örömriadásai. Bekövetkezett elvégre a’ kitűzött határidő, ’s alig hogy a’ természet, melly az ünnepélyre különösen kedvezőnek mutatkozott, meggyujtáfáklyáját a’ nappalnak, mindenik rész hangoztatva kedvencze nevét, ment a’ megyeház elébe ’s majd annak udvarába. Nem lehet itt örömemet ki nem jelentenem azon véleménytürelem fölött, melly az összevegyült tömeget jellemzé, midőn bármelly egyed nyilvánithatá véleményét, a’ nélkül hogy legkisebbé is akadályoztatnék vagy háborittatnék más ellenvéleményű által. Főispán ő mga mintegy 9 óra tájban elfoglalván a’ megyeház fekvő folyosóját, megnyitá az ünnepélyt, és— miután a’ főjegyző hivataltársai nevében is (kik közül kir. tanácsos ’s volt első alispán Palóczi Horváth Simon végképen leköszönt) hivatalát szokás szerint a’ rendek kezeibe letette — az első alispáni hivatalra kijelölteket nevezte meg. Alig hangzott le azok közt Pribék Antal neve: az e’ részben —■ mint fentebb látók — rokonérzelem is véleménytől lelkesült tömeg szakadatlanul kiáltozta ’s éljenezte azt. Felültetvén ekkép a’ közbizalomnak főispánunk által megerősített szavait az első alispáni székbe, a’ másod-alispánságra jelöltek nevei számláltattak el. Szomorún lepte meg az egybegyült rendek egy részét, midőn Szathmáry Pált a’ kijelöltek közt emlittetni nem hallá; még egy ideig hangoztató az elmellőzött nevet, majd nagy részint Kende Lászlóhoz, a’ kijelöltek egyikéhez hajolt, mig némellyek id. Palóczi Horváth Gábort is emlegették. Megoszolván ezek szerint a’ jelöltek, különösen Pongrácz Ferencz és Kende László közt a’ vélemények, az utóbbit pártolok szavazást sürgettek, ’s azt követelő zajuktól csak akkor szűntek meg, midőn a’ másod alispánt Pongrácz Ferenczet, és főjegyzőt Tabody Pált (mindketten nagy szeretet ’s tiszteletben álló férfiak) személyeikben elválasztottaknak lenni tapasztaláig, ’s már a’ főadószedői hivatalra jelöltek neveztettek meg. Remélem, megbocsátnak a’ nagyon tiszt. olvasók, ha az ünnepély részleteit következő napon tartott közgyűlés leírásából kívánva fölfogatni, itt csak szárazon számlálom el az uj tisztek névsorát. Első és másod alispán és főjegyző tehát már tudva lévén, főadó szedők: fadi: Csicseri Orosz András; házi: Kölesei Kende László (*); aljegyzők: 1-ső Balogh Vincze, 2-ik Csicseri Péter; aladószedők: Mokcsai Haraszthy István, Tahvári Tally Ferdinand, Riczkó Pál; számvevő: ifj. Botfalusi Both Miklós. Ungvári járásban főszolgabíró: Palóczi id. Horváth Gábor; alszbiró: Villés Pribék Miklós; esküttek: Gall-llomoky Lajos, Kürthy Albert. Szobráncziban főszbiró: Iváni Fekete Lőrincz; alszbiró: Bernátfalvi Bernát Simon; esküttek: Lelovics József,Klinovszky László. *) K. L. mulléven főhadi adószedő, 's igy ezen tisztség terveibe beszokott lévén , f. hó 12-kén folytatva tartott közgyűlésben a’ rendeknek megegyezésével , O. A. vele hivatalát felcserélte, ’s erre a’ főispáni inga megegyezése kikéreték. — K. K. 562