Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-09-08 / 72. szám

TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Indítvány In­dítványokról). M. tud. társaság. Iparegyesület. Ágost, hitvall. kerül. gyű­lés. Orvosok és természetvizsgálók 2-ik nagy­gyűlése. Pesti vásár. Fővár, ujdons. Komárom (értesítés nyertes sorsszámok iránt). Megyei dolgok. Pest (közgyűlés folytatása). B­a­rany­a (a’ már röviden közlött közgyűlés rész­leteiben). A’ tiszai ág. hitv. egyházkerület gyűlésének vége. Kiskér (esperességi gyűlés, magyarosodási törekvés, unió pártolva). Sümegit (adako­s 'a'­ll. napló. Angol-, Francz-Iton­. Értekező. Testté I .a­­szamok. II. Írbér. C. Né­zetek a’ tárgy jövendője iránt l'Erdélyben.' t .. .’ele­ki Do­mokos.— Néhány szó az ügyvédi segélyinntézetről. Than­­ho­ff­er Pál. — Hív. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő es ’s apost. kir. felsége Fazék.­­ ^ Kun kerületi volt nádori alkapítányi lángyát ..k­. ud­­varnokká kinevezni kegy. méltóztatott. (H.k.) Richter Ferencz pecskai számtartóságra. Gandi Antal pedig tölgyesi harminczad-ellenőrségre alkal­maztatott. (H.k.) Szakmáry Sámuel oláhláposbányai bánya- és hutamester bozsabányai bánya- és huza-igazgatóvá és bányatörvényszéki helyettesévé neveztetett. Vezérczikk. (Indítvány indítványok­ról.) Említek, hogy köztiszteletben álló Fáy And­rásunk inditványa az indítványokról Pest vármegye által el nem fogadtatott. El kell mondanunk az oko­kat is, mellyek a’ megye rendeit e’ határozatban ve­­zérlették. Az indítvány lapjaink 43-ik számának ve­­zérczikkéből tudva van, ’s ennyiből áll: „hogy semmi olly indítvány, melly hon és megye dolgaiban bármi reformot, vagy létesitendő uj tervet foglal ma­gában, azon közgyűlésben vitatás és határozat alá ne vétessék, mellyen az bárki által megpendítetik.“­­ Említenünk is felesleges, hogy a’szándék tisztasá­ga , mellyből az indítvány eredeti, az indítványozó érdemteljes hazánkfia iránti legőszintébb tisztelet kifejezéseivel mindenki által méltányoltatott, ’s hogy a’ czél, mellyre irányozva volt, t.i. az érett megfon­tolás, általában szentnek ismertetett; csak az volt a’ kérdés : szükséges e az általában és különösen Pest megyének körülményeiben ? tanácsos volna e, ha ki­vihető volna, nem eszközölné e ép’ ellenkezőjét an­nak, mit eszközölni vélt,’s általában mik lehetnének következései, végre valljon gyakorlatban kivihető e ? A’ mi a’ szükséget illeti: igaz, hogy az indítvá­nyozásnak ezen módja, némelly alkotmányos nem­zetek törvényhozó gyűléseiben divatozik, de vala­mint minden nemzetnek megvan a’ maga sajátsága, úgy minden alkotmánynak is megvan a’ maga indi­vidualitása, miszerint a’ mi egy helyütt jó, az más helyütt nem alkalmazható, tsahogy az angol parlia­ment nyomban tanácskozásba venne valamelly indít­ványt, minthogy a’ követek positiv utasításokhoz kötve nincsenek, a’ nemzet legszentebb jogát sérte­né meg, — azt, hogy a’ közvélemény szabad sajtó ’s népgyűlések útján nyilatkozhassék a’ tárgyról, mi­előtt képviselői felőle törvényt hoznának; különben a’ törvényhozás zsarnok ura volna ’s nem képvise­lője a’ nemzetnek. — úgy, de itt nem országgyűlés­ről , hanem ősnépgyűlésekről van szó; ezek nem meghatározott számú egyedekből állanak, kik hol­nap is tulajdon azok­, kik tegnap voltak, — nem kép­viselők, kiket a’ közvéleményről felvilágosítani, ha­nem a’ közvéleménynek valóságos orgánumai, mely­­lyeknek nyilatkozniok kell. — Már kérdés: történ­hetnek e megyegyüléseken olly végzések , mellyek a’ hon ügyeiben valamelly gyökeres változtatást rög­tön behoznak? Felelet: nem; mert ilyesmi, a’ minek elhamarkodása maradandó hatással lehet a’ közállo­mányra , megyei határozat által rögtön létre nem jö­het ; ilyesminek országgyűlésre kell kerülni; ennek formái pedig már is olly késleltetők, olly nehezitők, miszerint az elhamarkodás ellen igen is biztosítva vagyunk,—adja isten, hogy a’szerfeletti késlelkedés, ’s különben is természetünkben fekvő halogatás el­len volnánk hasonlón biztositva. Ha hát gyökeres változtatási kérdésekről nem áll az aggodalom, mi­ről állhat ? talán a’ statútumokról ? ugyde e’ részben a’ megyék kezei kötvék, hogy a’ törvény korlátain túl nem hághatnak; ha tehát emberi gyarlóságból túlhágnának is, részint az igazgatás felügyelése, ré­szint maga a’ municipalis rendszer száz meg száz utat módot nyújt, az illyes túllépést visszavezérleni azon törvényes korlátok közé, mellyeknek megtartá­sa a’megyei határozatoknak erejét, állandóságát föl­tételezi. Itt sem mutatkozik tehát szükség a’ roha­nás ellen újabb biztosítékok iránt, ’s annyival ke­­vesbbé mutatkozik, mivel egy idő óta kissé tágabban mozoghatván a’ sajtó, alig van tárgy, mellyre, mi­előtt köztanácskozásra kerülne, már a’ közvélemény figyelmessé nem tétetett, ’s eszmesurlódás és meg­fontolás fel nem költetett volna; és innen van, hogy kivévén egy-két megyét, hol személyeskedési párt­érdekek izgalomban tartják a’ szenvedélyeket, melly izgalomnak a’ haladás ügyéhez egyáltalában semmi köze, a’ megyei gyűlések napról napra hig­gadtabb fontolgatás színét viselik , ’s ezt épen most, midőn némellyek meggondolatlan rohanás vádjával illetik e’nemzetet;—’s azért itt, hol különben is annyi forma van, hogy formák között csaknem a’ tartalom elvész , minden ok nélkül újabb meg újabb formák­kal akarnák körülszorongatni az alkotmányos élet­fejlemény gyönge növényét; ’s észre nem veszik, hogy e’ túlságos gondoskodással növését gátolhat­nák , ’s a’ fel nem nőhetett növényt sorvadó törpe­cégre juttathatnák. És miért mind ezt? mivelhogy a’ nemzet között az ébredésnek szelleme leng. Ugyde nem kellene felejteniök, hogy ez a’ nemzetélet fej­lődésének olly stádiuma, mellyen okvetlen által kell esni, mint férfiúnak az ifjú koron­. ’s ha néhány év előtt (Szentkirályi Móricz másod alispán kife­jezésével élve) ostoroztak, flagelláltak, mint egyip­tomiak a’ zsidókat, hogy induljunk már: nem kellene most uj m­eg uj gátat emelniök, uj meg uj sánezot huz­­niok az indulók elibe; ’s ha tán egy vagy kettő sebe­sebben mozogna is, nem kellene újabb meg újabb korlátok közé fű­zniök a’ nemzetet; mert hiszen o­p­i­­nionum commenta debet dies, mig a’gondo­lat törvénynyé válik, a’ mig az ige testté leszen, annyi retortákon űzetik, annyi elpárolgáson megy keresztül a’ vegytani processus, miszerint rohanás­tól , elhamarkodástól tartani nincsen semmi ok. Any­­nyival kevesbbé pedig, mert szemünk előtt tartva, mit tisztelt barátunk Fáy András halhatatlan nevű meséiben a’ gellérthegyi varjakról mond, sajátsá­gainkhoz tartozik, hogy magunkat még most is nem annyira elv, vagy kor embereinek, mint inkább a’ halogatás embereinek nevezhetnők. — Ennélfogva általában is szükségtelennek mutatkozik a’ megyei tanácskozásokra nézve újabb nehezítő formákról gondoskodni; de szükségtelennek különösen Pest vármegyében, hol az elnök helyettes főispán fér­fias-nyíltan elismeré, miképen soha sem tapasz­taló, hogy valaki indítványával szándékosan a’ kevesbbé népes utolsó napokra várt volna, av­­vagy valakitől, ki úgy kívánta, inditványa taglalásá­nak elhalasztása megtagadtatnék. Végre pedig Pest megyének minden nevezetes tárgyosztály iránt — mondhatni — állandó küldöttségei vannak, igy az or­szággyűlési tárgyakban, igy a’ megye belszerkeze­­tét, adórendszert ’stb. illetékben, és alig tudunk ese­tet, hogy valamelly fontos indítvány előlegesen e’ küldöttségekhez ne volt volna utasítva, sőt még gyakran (mint most legközelebb Nyáry Pál fő­jegyzőnek büntetőjogügyi indítványával is történt) sajtó útján közre is bocsátva , minélfogva Pest me­gyében legalább a’ meglepési tactica — mondhatnók — hallatlan dolog.— Nem szükséges tehát a’ tanács­kozásnak indítványozott újabb nehezítése. De föltéve, hogy szükség van ilyesmire, kérdés: tanácsos vol­na e, ’s nem eszközölné e ép’ellenkezőjét annak, mit eszközölni óhajt az ajánlott mód, ’s mik lehetné­nek következményei általában? Emlékezzünk csak minden különös alkalmazás nélkül ország-é s megye­­gyűlési történeteinkre, nem állanak e kiáltó példák előttünk, hogy az elhalasztási tactica a’ megbukta­tásnak csaknem legveszélyesb fegyvere; annyival veszélyesebb, minthogy nem nyílt ellenség gyanánt lép föl, sőt barátság színét is képes magára ölteni, miszerint nemcsak buktat,, de még ámításával a’ kö­zönséget is mystificálja. Ám fogadtassék el akárhol ez indítvány, ’s ha mindjárt a’ legelső alkalmazás­nál (a’ mi nagyon hihető) meg nem buknék, mikint fog gyakorlatban kifejleni ? Úgy a’ mint Verbőczy­­ben az örök vallásokról írva van, t. i. hogy néha érvényesek , néha pedig nem­ érvényesek. Ez pedig veszélyes, mint a’ tilalom, mert önkénynek nyit utat, ’s egyenes becsületesség helyébe az ármány tacticá­­ját helyezi. De hiszen pártokat szeretnek emlegetni. Nézzünk hát szemébe e’ szörnyetegnek. Ha véle­ménykülönbség értetik a’ „párt“­­ szó alatt, úgy an­nak gyűlöletes értelme nincs, mert ez az emberi természet ’s társasági viszonyok ’s egyedi nézetek okszerű következménye, melly okkal harczol, okkal győzetik;ha pedig a’„párt“ szó alatt amag rát feleke­­zetesség értetik, melly minden ügyet saját felekezete szűkkeblű érdekének szempontjából tekintve, nem véleményének okokkal többséget szerezni, hanem közérdekek ellenében uralkodni törekszik , úgy kér­deni bátorkodunk: valljon a’ kérdéses indítványt el­fogadni nem annyit tenne e, mint e’ gyűlöletes érte­lemben vett pártosság gonosz szellemét készakarva előidézni, és az ármányt hareztérre híni, előre fel­izgatott szenvedélyt és a’ rémlátó fanatismust, a’ szolgalelkű vak viszhangozást ’s károgó szajkók rivalgásait okokkal­ küzdés helyére tenni? nem any­­nyi volna­,mint szándékosan felhíni a’ pártok dühét, hogy a’ tömegerő nyers táborát el ne felejtse felállí­tani , valahányszor egy gyűlölt személy, vagy nem tetsző ügy ellenében minden áron győzelmet óhajt? Szenvedély játéka foglalná el az indítvány bejelen­tése ’s annak fölvétele közti időt, é s nem a’ fon­tolgató értelmiség; és a’ mit jelenleg pártérdek-küz­­dési jelenlétekből egy-két megyében szomorún szem­lélhetünk , elhatalmaznék az , egész hazában , mint a’ tűz, a’ melly emésztve nő. Ármány pedig ármányt, tactica tacticát idézne elő, minden ember azon töre­kednék, hogy az alkalom kedvező perczeit üstökön fogja; indítványaival nem akkor lépne föl, midőn a’ tanácskozás természetes fejleményének rendje ösz­tönözné , hanem midőn a’ terem statisticája diadalt igér; ’s ekkor a’ többség, mellyre előre számolhat­ni vélt, vagy megtörné gyakorlati alkalmazásban az általánosságnak ezer kivételt elfogadható theoriáját, vagy elnöki kényt állitna a’ többség akaratának elle­nébe;’s az első esetben játékká válnék a’ határozás, a’ másodikban korlátolt municipiumokká törülhet­nénk. — Szomorít alternatíva, de valószinű. — Nem szükséges tehát az ajánlott újítás, nem is tanácsos, de végezetül még nem is kivihető. Senki sincs, ki a’ kérdéses javaslatnak általában minden indítványra kiterjesztését csak kívánná is, avvagy lehetséges­nek vélné : demarcationális vonalt kellene tehát húz­ni, szabályosan meghatározót, minő indiványokat lehet mindjárt tanácskozásba venni, minőket kell más gyűlésig elhalasztani. Ugyhe illy választó vonalt, melly semmi kétségnek, semmi hátulsó ajtócská­nak, semmi kénynek, sőt még csak a’ pillanat kény­­telenitő hatalmának is helyt ne hagyjon, kigondolni egyáltalában lehetetlen. Mondatik például a’ javas­latban , hogy a’ mi reformot foglal magában az rög­tön tanácskozásba ne vétessék. Ugy de gyökeres re­formok csak országgyűlésen történhetnek; ország­­gyűlési tárgyaknál pedig sokszor nem csak más gyű­lésre halasztás lehetetlen, de gyakran egy-két nap, sőt néhány óra is késővé teszi az utasítást, és így épp azon tárgyaknál kivihetlen az indítványozott új szabály, mellyek miatt főképen javasoltatok, mint­hogy csak ’s egyedül csak e’ mezőn fordulhat elő, gyökeres újítás ’s változtatás. E’ körülmény ugyan a’ két országgyűlés közti időszak folytában tör­vényhozásra följegyeztetni szokott dolgokra nézve fen nem forog; de itt az uj intézkedés szükségtelen­sége fordul elő, egy részt azért, mivel vagy süker nélkül hangzanak el a’ diaetán, vagy ha tanácsko­zás alá kerülnek, úgy országgyűlés alatt ismét újólag szőnyegre lőnek, ’s ekkor csakugyan rögtön kell fe­lettük határozni; más részt, mivel minden illy tárgy most is küldöttségileg szokott előkészíttetni; de még azért is , mert a’ demarcationalis vonalt még illy tár­gyakra nézve sem lehetne olly határozottan kiszab­ni , hogy a’ ki indítványt tesz, ’s többséggel bir, ezen többség okot vagy ürügyet ne találjon, minél­fogva indítványát a’ vonalon kívülre esőnek ne vé­gezhetné; illyenek például, hogy tulajdonkép nem újítás, hanem egy korábbi végzésnek természetes következése, vagy inkább némi visszaélés eltörlése, törvényszegésnek vagy sérelemnek orvoslása, ’s több efféle. — Hasonlón van a’ dolog a’ megyei sta­tútumokkal is; nincs olly kigondolható demarcatio, mellynek a’ többség vagy szintúgy a’ most említett okokat, vagy ollyasmit ne vethessen ellene, hogy 143 September 8 1841 Szerda Megjeleli e’hirlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­­etni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvanv­ utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébi­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik.

Next