Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-09-15 / 74. szám
Szerda Pesti Hírlap a’hirlan minden héten kétszer , szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet-S helyben l a Td e r e . Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények felvetetnek, ’h egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. September 15 1841. TARTALOM. Erdélyben peirc. Nemz.. Kinevezések. Vezérczikk. (Polgár - erény.) országgyűlés. Adakozás, Gyűjtések Kliegl gészinház. Fővár, ujdons. Pesti,vásári árjegyzék. Schodelné és Liszt. Megyei dolgok. Bars (törvényszéki birák választása, vegyes házasság ‘stb.) Bács (eczetügy, 1imitatio ’stb.) .Sáros (adókivetés kérdése, tisztválasztási szavazatra meghívás, körlevelek). Vass (felírás a’ főispán végett, tisztválasztás kéretik, törvényszéki bírák, honoratiorok szavazata, kisgyülések eltöröltetnek.) Külföldi napló. Angol, Franczhon, F. r t e k e z ó.[Balogh János a’ tisztnyitószékek reformjáról I. czikk. Néhány szó Fogarasi ellenészrevételeire a magyar bank terve körül Trefort Ágoston. — Hív. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö cs. ’s apost. kir. felsége b. Eötvös Ignáczot saját kérelmére tárnokmesteri ’s főispán hivatalától fölmenteni. — Sombory Imre kir. táblai ülnököt udvari tanácsos czímmel a’ tiszántúli ker. tábla elnökévé, b. Vay Miklós kir. táblai bárót pedig és Dókus László nádori itélőmestert a’ hétszemélyü tábla ülnökeivé kinevezni kegy. méltóztatott. —(H.k.) Ő felsége a’ császárné ’s királyné Szapáry Mária született Stürgkh grófnőt palotahölgyévé méltóztatott kegy. kinevezni. (H.k.) A’ rm. m. kir. udv. kamara Batta Mihályt munkácsi só-mázsamesterré, Prunner Antalt pedig pesti só-mázsálói hivatalra alkalmazd. Vezérczikk. (Polgár erény.) Bármi magasztos látvány legyen is egyes nagy ember, mikint képviseli tettben , áldozatban nemünknek isteni eredetét, mi mégsem tartjuk ezt a’ látványok legszebbikének. Mig a’ csudálat nemes adójával hódolunk egyes embernagyságnak, vágyaink a’ nemzethez sóvárognak föl; itt szeretnők látni a’ polgárerény ama’ typusát, melly egy nemzet jövendőjének biztos záloga, mint egyes tett, vagy egyes áldozat, legyen bár ollyan, minőt csak félisten tehet, áldozhat. Es eme’ typus a’ törvényesség. És a’ látványok legfölségesbje egy szabad nemzet, mellynek önálló meggyőződésben az élet ’s érdek ezer ösvényén szerte törekvő minden tagjait egy szent kapocs övedzi körül, és elágazó tehetségeit közös czélokra öszpontosítja. És e’ szent kapocs a' törvényesség, az önzés ösztönét felejtni tudó engedelmesség a’törvény iránt, mellyet mi magunk szabad akarattal hozni segíténk, és nem idegen kény és hatalom rázott nyakunkba mint szolgajármot. És mi, fájdalom! már gyakran valánk kénytelenek aggódó bánat hangján szólani a’ tiszteletlenségről, mellyel a’ törvények iránt viseltetünk, a’ hanyagságról, mellyel azokat végrehajtjuk. Régiátok ez a’ magyar fajon. Évkönyveink telvék a’ legszomorúbb catastrophokkal, és ezek között alig van egy, egészen a’ legsiralmasbig a’ mohácsi gyásznapig, mellyről kézzelfoghatólag ne lehetne megbizonyítni, hogy a’ törvények iránti köztiszteletlenségből eredett. Hoc fonte derivata clades in patriam populumque duxit. — Fájdalmasan összeszorul a’ szív, midőn olvassuk, ipikint érezték a’ vész napjaiban ez átok súlyát szegény őseink *), és ha kebelünk örömre tágul a’ jelek fölött, mellyek annyi borús napok után, e’ múltért jövendőért megbünhödött népnek derűt ígérnek: örömünk ma sem lehet zavartalan , mert még ma is ijesztő rém gyanánt áll előttünk a’ törvény iránti tiszteletlenség, még ma sem távozott el fejeinkről a’ régi átok. — Nem akarjuk ismételni a’ sokszor idézett adatokat, csak előbbi ’s mai számunkra utalunk: nemde szívkeseritő dolog látni, hogy az országos ajánlatok másfél év alatt nem mondjuk beszedve, de némelly helyütt még kivetve sincsenek, és még van megye, hol az 1830-ki koronázási honorarium tisztába hozva maiglan sincs? És pedig e’ törvényeket a’ nemzet indítványozó , ez ajánlatokat a’ nemzet önkint magától tévé!! És nekünk a’ szent igazság peng ajkainkon, fölemelt fővel valljuk, hogy a’status terheinek viselésében részesülni akarunk, részesülnünk kell; ’s egy-kétnyomorúságos százezer forintot, a’ mi még csak száztól ötös kamatját sem teszi annak, mit a’ nép évenkint adózik, ámbár az adózó föld a’ nemesinek hatodrészét sem teszi,—egy-két nyomorúságos százezer forintot másfél év alatt magunk között még csak kivetni sem tudunk, ámbár e’ pénzt a’nemzeti nagylelkűség olly intézet megalapítására hozá áldozatul, a’ melly pénzhiány miatt vonaglik, mint egy haldokló. — És mi ne érezzük magunkat fölhíva, ismételve kiáltani, a’ meddig csak szavunk hathat, hogy ime’ törvények iránti tiszteletlenség a’ féreg, melly nemzeti jövendőnk életerén rág ! Azonban mit ér a’ gyáva panasz! kérdezzük inkább, hol fekszik a’ baj, institutiókban e vagy szellemben ? Jól tudjuk mi, hogy a’ megyehatósági szerkezetnek , jól tudjuk, hogy a’ jogegyenlőségnek nemes és nemes között, melly e’ szerkezet alapját teszi, sok ellensége volt és van ma is, és tudjuk, hogy mint mindennek, a’ mi emberi, árnyékoldala ennek is van, és tudjuk azt is, hogy amaz ellenség kárörömmel ragad meg minden alkalmat ama’ franczia doctrinávali hitegetésre, hogy a’ végrehajtásnak nagyobb önállást ’s centralisatiót kell engedni; a’ mi természetesen azoknak jutna osztályrészekül, kik a megyei rendszernek nem barátai. De nyolcz századnak tapasztalása megyei szerkezetünket sokkal inkább nemzeti tételünk életerének bizonyította, hogysem az ajánlgatott gyógyszert, mint minden bajnál, melly van vagy lehet, sokkal rosszabbat, nemzetünk az önfentartás ösztönszerű tapintatával vissza ne lökné; minélfogva bizton merjük jóslani, hogy az ollyannak, melly a’megyei hatóság csonkítására törekednék, e’ honban jövendője csak akkor volna, midőn e’ nemzet önmagát elhagyván, az enyészetet megérdemlené. De különben is a’ törvények iránti tiszteletlenség bűne koránsem a’ megyei hatóságra hárul; mert hiszen az idézett példa szerint 1521-ben is ép’ úgy országgyűlési ajánlat nem-fizetése forgott kérdésben, mint most forog; pedig akkoron az ajánlott adót nem a’ vármegyék hajtották be; és a’ törvények iránti tiszteletlenségnek legszomoritóbb példáit nem is megyei körökből valánk kénytelenek e’ lapokban többször felhozni, hanem hárul e’ bűn azon körülményre , hogy közöttünk a’ közszellem elegendőleg kifejlődve nincs. Azon közszellem, melly az örömteli készségben áll, mellyel magános vagy particularis érdekeinket a’közérdeknek alárendeljük; azon közszellem, melly a' közjólétnek életelve, biztosítéka ’s dajkája; sőt szülője a’polgárerénynek, mellynek hiányát sem a’ vak engedelmesség mechanismusa, sem az erőszak ijedelmei, sem közigazgatási institutiók mesterkélt formái ki nem pótolják. E’ közszellemnek hatalmas előmozdítója ugyan a’ nyilvánosság és a’ szabadság szóban. Írásban, azonban mégis ama’tudomány, mellyet Cicero „lux veritatis“ czímmel ékesített, azt tanúsítja, hogy a’ közszellem hervatag növény, hol a’ szabadságok útjában állnak a’ szabadságnak. Vessünk bár egy pillanatot Amerikára, mellyről Fábián „Tocqueville“ hires művéhez írott előszavában mondja, hogy politicai alkotmánya olly elemek által tartatik fen, mellyek nálunk nem fentartó, hanem felforgató elemeknek tekintetnek: mi lepi meg leginkább a’ figyelmezőt? a’ tisztelet, mellyel mindenki a’ törvény iránt viseltetik. E’ tünemény okát megfejteni épen nem nehéz; hiszen még Machiavelli is, midőn kebléből akaratja ellen a’jobb embernek szózata kitör , nyíltan megvallja, hogy szabad statusokban a’ törvényhozás nem egyeseknek különös hasznát, hanem a’ közjót vevén czélzatul, az illy törvények iránti tisztelet igen sokaknak érdekében áll.—Azonban mig elkövetkeznék a’ jobb kor , melly felé gróf Széchenyivel e’ honban milliók óhajtása fordul, kettő van, a’ mi minmagunktól függ, mire nézve sem az óhajtás epedéseire nem vagyunk szorítva, sem mások kénykedvétől nem függünk. Egyik az : fogjuk fel a’ nyilvánosságot érdeme szerint, dajkáljuk ennek karjain a’ polgárerény szent érzelmeit,’s készítsük elő a’ közszellemet, mellytől e’ honnak jövendője függ. Más az: emlékezzünk, hogy mindannyian, kiket az alkotmány közügyekbeni közvetlen részvétre hivott, megannyi őrrei tartozunk lenni a’ törvénynek, ’s önérzetünket kell sértettnek éreznünk , valahányszor saját hanyagságunk miatt füstbe megy *) Sok példa közül idézzük az 1521-ki budai országgyűlés 23-ik czikkelyét (Kovachich Vestig. Com.), melly így szól „Praesens etiam constitutio in fumum convertetur , in nihitunt redigetur (quod Deus avertat), executionem non habebit.“ — Adóról vala szó , melly megmentheté a’ hazát a’ közelgő végveszedelemtől .Aa mégis igy szólottak őseink, a’ közvélemény akaratja, melly a’ törvényben kifejezve van , valahányszor gyakorlati életünk ürügyet keres meghiúsitani a’ végrehajtásban azt, a’ mit akarni büszkeségünk volt, midőn akaratunkat törvénybe iktatni buzgólkodánk. — Mi, a’ mint mondók, municipalis szerkezetünk jövendőjét épen nem féltjük. Ez élni fog, a’ mig magyar él. — Azonban meg kell még is vallanunk, hogy ha van, a’ mi e’ szerkezetet veszélylyel fenyegetheti , a’ hanyagság az, mellyel magános vagy particularis érdekeinknek nem hízelgő törvényeinket végrehajtjuk. Tulhágni a’ törvényszabta határokon soha sem szabad, ’s mindig kárt szül inkább, hogysem használna; mert, a’mint már többször mondottuk, nagyobbra becsüljük a’ tant, melly a’ polgárnak engedelmességet parancsol olly törvény iránt is, mellyet a’ bölcselkedő méltán kárhoztat, mint a’ legfelségesebb társulati elméletet, melly a’ törvényt, mielőtt megváltoztatnék, megszegni tanítana , azonban mégis meg kell vallanunk, hogy ha tán egy vagy más megye a’ socialis nagy igazságoknak meleg érzetében némelly vonaloknak határozatlansága miatt autonómiájában egy vagy más kérdésnél talán hatalma körén túllépne: sajnáljanók bár, mert csak olly előlépést helyeselhetünk, melly a’ törvénynek és alkotmánynak értelmében van , de annyira maradandón káros következésűnek korán sem tartanak, mint az autonómia körén kívül eső törvény-végrehajtás körüli hanyagságot vagy épen ellenszegülést. Amaz legrosszabb esetben tulcsapongás lehet, mellyet az igazgatásnak folyammederbe visszavezérleni ezer módja van; de itt az ellenszegülés a’ szabad institutiók tekintetét sűlyeszti, a’ nemzet erkölcsi jellemét mérgezi meg ; a’ hanyagság mozdulatlanságán pedig minden jobb igyekezet megtörik. Legújabb törvényeink között leginkább kettő van, melly a’ végrehajtásban igen szomoritó jelenetekkel találkozott. Egyik az országos ajánlatokról, másik a’ zsidókról szól. — A’ nemzeti színházra tett ajánlatnak másfél év alatt még negyedrésze sincs behajtva! — Pirító, szégyenitő állapot! Egyrészt azonban annak következése , hogy a’ közterhek kivetésének fontos kérdése határozatlanabbal a’ Világon tán sehol sincs , mint mi nálunk, kik azt gondoljuk, szőröstül bőröstül elnyeletünk,hahogy a’boldogtalan titkolózás mystificatiójából kilépünk; de legyen csak szabad megismerkednünk birtok- ’s adóbeli viszonyaink statisticájával, merjünk csak egyetlen bátor lépéskét a’ homályködből ki a’ napfényre , ’s alig leszünk megfogni képesek, miérthogy azt már régen nem tevénk. — Közbevetőleg szólva, holmi tisztválasztási tekintetecskék imitt-amott olly káros itatást gyakorolnak a’ nemesek által viselni tartozott közadó ’s országos ajánlatok behajtására, hogy mi csekély nézetünk szerint igen jónak tartanók a’ szabadon választott adószedőket holtig meghagyni hivatalukban, ’s csak halál vagy hivatalos visszaélés esetében restaurálni. A’ mi pedig a’ zsidókról a törvényczikkelyt illeti: igen gyakran volt alkalmunk adatokat idézni, miként hiúsítja meg a’ gyakorlat mind azon szépen hangzó elveket, mik a’ törvényhozásakor humanitásunk dicsőségét Europaszerte hangozák. — Eddig azonban az ellenszegülés legtöbbnyire csak a’ városok körében maradt, mellyeknek némellyike olly energiát fejtett ki a’ törvény ellen, mint más ellen, a’ mi nem törvény, kifejtve nálok soha sem lettunk. Most már megyében is van illy példa. Nemes Zemplén vármegye legközelebb, az 1729: 12 törvényre támaszkodva a’ zsidókat az aszúszőlővételtől ’s aszúborexinálástól eltiltotta. Nem akarjuk ezúttal a’ véleménynek, mellyre e’ határozat épült, statusgazdasági oldalát taglalgatni, sem a’ hegyaljai borkereskedés hanyatlásának különben is igen világos okait fejtegetni; azt sem akarjuk mutogatni, hogy ha e’ határozat a’ borhamisítás megelőzése végett hozatott, nem csak a’ kitűzött czélt nem éri el, de még a’ más köpönyegéveli takarózás erkölcstelenségét is felidézi; pedig ha egy részt a’kereskedést illy határozatokkal szabályozni akarásra ollyasmit lehetne felelni, mint ama’ londoni kereskedő Jakab király fenyegetéseire felelt, midőn egész alázattal kérdezé: valljon a’ Themsét Londontól elásatja e? más részt tagadni nem lehet, hogy azon szabály mindenek közt a’ legboldogtalanabb, a’ melly erkölcstelenséget idéz elő,— mind ezt mellőzve, miután mindennél legelőbb a’ tör-147