Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-10-16 / 83. szám
ezen humánus és szükségeinkhez mért szándék tisztaságáról tökéletesen meggyőződve, kötelességünknek tartjuk, az új városi tanácsot, ha előtte tudva még nem volnának, azon tömérdek ezékbeli visszaélések némellyikére figyelmeztetni, mellyek bizonyítják, minő akadályok és szinte legyőzhetlen nehézségek gördittetnek azok elébe, kik valamelly czékbe fölvétetni kivannak. Vegyük például a’ gombkötő czéhet. Ennek egy gombja van ,mellyet egyik mester több évi munka után készített, ’s melly olly összefont és bonyolított, hogy azt a’jelen mesterek közül egyik sem, de maga annak készítője sem tudná többé újracsinálni, mert tökéletesen hasonlít azon gordiusi csomóhoz, mellyet dicső emlékezetű Nagy Sándor egy vágással szétbontott. Ezen gombot mutatják tehát a’gombkötő candidatusnak , de azt is csak amúgy messziről, mint mikor a’ gyermeknek valamelly üvegalatti csecsét mutatnak, és reáparancsolnak , hogy épen illy szövetű gombot készítsen, ha fölvétetni kíván. It természetesen épen olly lehetetlen, mint a’ legénynek a’ ezékbeni fölvétele, ha erején felül nem bír fizetni a’ ládába; mondjuk erején felül, mert szegény sokszor egész életében nem tud kilábolni azon adósságokból, mellyeket mesterrangra emelése rovására csinált. — így bizonyos S. J. nevezetű mészároslegény már nyolcz év óta mindent elkövet, hogy mester lehessen, de mivel a’ limitatio alatti czéheknél a’ mesterek száma határozott, és azt felsőbb engedelem nélkül szaporítani nem lehet, mindig csak azt nyeri viszszautasitó válaszul, hogy „nincs szükség!“ Halljuk, uraim! nincs szükség. Budán 39 mészáros van, Pesten 47, melly utóbbi számot , tekintve a’ két város közti népesség-arányt, épen nem lehet fölöslegesnek mondani, és van szék Pesten, hol ha jól vagyunk értesítve hetenkint 70—80, a’ legalacsonyabban 18—24 mázsát mérnek — és mégis: „nincs szükség!“ — Z. K. asztaloslegény, 15 évig dolgozott mestereknél , három év előtt leesvén az állásról, magát összetörte, ’s a’ kórházba került; kilábadozván folyamodott (mint feleséges gyermekes ember) a’ városi tanácshoz, engedtessék meg neki , miután a’ mesterség elnyerésére, melly nem csak a’ kiváltság levelében határozott 25 írt taksába, hanem más, többnyire százakra rugó költségekbe kerül, nincs pénze, segítségül egy legényt tartani. A’ nemes tanács, meggyőződvén a’ kérés igazságos voltáról , a’ folyamodót meghallgató, ’s parancsolatban kiadta , hogy a’ ezék részéről ne találjon akadályra. Azonban mi történt? a’ folyamodót három évig húzták, halasztatták, a’ legény félfogadása a’ városi tanács által háromszor engedtetett meg neki, ’s elég az hozzá, a’ czéhebeliek hatalmaskodásai miatt, valósággal és békével még most sem szabad legényt tartania. A’ szegény ember pedig beteg, nem keresheti kenyerét, ’s felesége és gyermekei éheznek ! Megyei dolgok: Zemplénbő 1. (A B e r e t tő , oct. 4.) Mondva volt (P. H. 7si. sz.), mint halasztatott el az „egyedül“ a’ fenyegető éhhalál ’s „különösen“ a’ pálinkaégetés-tilalom miatt hozandó rendszabályok megvitatására hirdetett gyűlés f. h. első ’s következő napjaira, ’s egyszersmind szerény jóslatunk toldalékával: „qui habet tempus , habet vitám.“ Hála emberismeretünknek! a’jóslat rém acu tetigit, íme a’ sept. 4. nevetségig gyér közönség helyett a’ BR. koszorújában olly férfiakat is vala látni örömünk, kik egyébkor ugyan gyér szerencséül élveztetik becses jelenlétüket. A’ főszolgabirák is megtevék jelentésüket, ’s ime! kisült — oh kellemes csalatkozás! — mikint a’ hegy aljai járást kivevén, a’ többivel helyén vagyynk *). De azért a’ hegyaljai fősz.biró kérelme, hogy ez isten-áldotta járások által az ő, évnegyed múlva éhinséggel küzdő népe legalább a’ katonai élelmezéstől mentessék föl, nyomtalanul zendült el, kivévén, a’miugyan mindegy, hogy az érdemes ur „tanácskozásul“ a’ választmányhoz utasittatott. A’ pálinkafőzés tilalma tehát szóba is alig hozathatott többé. — Majd dörömbölő éber figyelem jóslá árnyrajzban az elkövetkezendő dolgokat. Szőnyegre került, egy megyei tiszt ellen feladott vádaknak vizsgálatával megbízott választmány tudósítása. A’ megyei RR. a’ vádlott urnák többnyire „tisztujitási összekocczanásokból“ merített kifogásait — egytől egyig érvény- és törvényteleneknek vallván, a’választmányi elnökséget, az eddigi leköszönvén, „sor“ szerint (isten látja szegény lelkemet! de ezt nem értem) gróf Vandernath Vilmos — öröklé. Ez száraz eredménye a’ reggeli 9-től esti fil/m óráig folytonos „veszekedéseknek“ , miknek a’ boldog emlékű Rákos ’s a’ boldogtalan emlékű Heves óta széles földön kereshetnek párját. — És a’teendők?... nagy halmazban szenderegtek a’ zöld asztalon. — A’gyertyáknál végzett gyűlés végén történt meg valami, — minek eredménye jövő napúnknak ismét ellopá felét — de mit most elhallgatok. Erroris agnitio est dimidia emendatio — Másnap a’ jegyzőkönyv fölötti idétlenségekkel töltve a’ drága szép időt, csudáska volt, némellyuk emberek ajkairól bizonyos dolgokat hallani, kiknek kezében, ha egy „jó“ napocska engedné , kancsukává válnék az a’ pöngetett „liberalismus.“—Végre mégis felolvasva jön a’ cancellariai leirat eltiltott zsidóink ügyében (P. H. 76.) „re interea integre servata“, mig a’ megye alaposb okait nem adja intézkedésének (ettől ugyan ne igen tartsanak szegény felebarátaink). ’Sime! múltkori „egyetlen“ minoritásom daczára, most alig alig pendült meg egy anti zsidó szózat. — Oct. 4- kén uj rendszerünk szerint, csak jegyzőkönyvi hitelesítés. — Bocsánatot, hogy az árnyfoltok közé egy barock intermezzót soroljak. Midőn a’ viták lélekszakadva folyának és „ember ember ellenében“ állt, egy jámbor esküttal, Amerika sokszerű szellemi és anyagi egyesületeinek bőséges felmagasztalása után, nem tudom mellyik ócska decretum fölélesztését inditványozá, a’ — ki képzelné? —a’ káromkodás ellen, 3 gravis ponderis márkányi büntetésével együtt, ’s ennek érdemlett súlyától megmenekülendő , minden illyszerű esetet a’ megyének előlegesen is följelenteni lelkismeretétől kényszerítettnek nyilatkozott; ’s ezen túl emberséges szándékát a’ jegyzőkönyvbe iktatni ’s indítványát az országgyűlési utasításokhoz sorolni kérte. — Valóbanodaillő episod a’ kétnapos tragicomoediához ! — És ez minden, de minden... Ex quo factum est, ut et arx illaesa maneret, et nos (talán most az egyszer még) „incolumes“ reverteremur , azaz Fáy madárországgyülésekint. — Közgyűléseink állandó határnapjai tudatvák. — ’S ezzel vagyok önnek — „értelem- és érzelembarátja“, névszerint Kazinczy Gábor. Mosonyból. M. Óvár, oct. 7. Megyénk f. h. 5- ik ’s 6-ik napjain tartott közgyűlésének érdekesb eredményei ezek valónak: 1. Pest megyének utilevelek tárgyában érkezett felszólítása, az országgyűlési utasítások tervezetével foglalkozandó választmánynak használatul ki fog adatni.2. Győr megyének a’ selyemtenyésztés előmozditása iránti levelére küldöttség neveztetett, melly a’ szomszéd megyék választmányaival egyetemesen fog ez ügyben közremunkálni. E’ vállalat jótékony sükerének reménye itt még, úgy látszik, meggyőződéssé nem érlelődött. — 3. Pozsony megyének a’ pozsony-nagyszombati vasút ügyében részvétre buzdító levele meleg pártolásra talált. A’ megyebeli földesuraságok ’s tehetősb községek felszólittatását elnök alispánunk gr. Zichy Henrik buzgón ajánló.1 4. A’ kisdedóvó-intézetek e’ megyébeni felállítása tárgyában munkálkodó választmány beadván véleményét, ennek nyomán oda utasittatott, hogy egy olly tervezetnek kidolgozását tűzze ki további munkálkodásainak czéljául, melly szerint a’ megyének legalább népesebb községei láttassanak el, habár egyszerű, de félreismerhetlen jótékonyságu óvó-intézetekkel. Hédervár lelkes földesasszonya Viczay grófnő által alapított gyermekóvó-intézet a’ választmánynak különös figyelmébe ajánltatott.15. A’ megyebeli és árvák főgyáma Sz. J. ur azon törvényszerű kivánatára , hogy az árvákat illető minden kötelezvények betábláztassanak ’s a’ megye levéltárába tétessenek, a’ gyámnokok előadván azt, hogy a’ betáblázás által a’ biztosítás gyakorta nem csak el nem éretik, de el is tévesztetik, mert nagyobb birtoku, jó hitelben álló egyedek épen a’ betáblázás ’s hiteleknek ez általi csökkentése miatt nem veszik föl a’ tőkepénzeket, —hogy továbbá a’ felelőség súlyos terhének ellenében, bár felügyelőség alatti, de szabad rendelkezési jogot méltán igénylenek, annál is inkább, minthogy a’ törvények a’ biztosítást a’ megyeileg rendelt gyámoknak egyedi mineműségeitől ’s állapotától tételezi föl, — ’s végre, hogy a’ megye levéltára a’ tűzveszélyesen nincs kellőleg biztosítva; — a’ RR. a’ törvényeknek nem annyira betűihez mint lelkéhez ’s okozatihoz ragaszkodva, elhatározták, hogy a’ betáblázás biztositékához csak kivételkép fognak nyúlni, ’s hogy az árvákat illető kötelezvények csak a’ gyámok saját kérelmére fognak a’ megyei levéltárba letétetni. — 6. Egy mosonyi sebész egy borbélyműhelynek M. Óvárott felállithatásáért, ’s egy helybeli sebész a’ megye évei előtt sorsosa ezen kérelmének félrevetéseért esedezvén,— ez által az egyedáruságnak elve ostrom alá jutott. Voltak, kik közvetlen az egyedáruság elleneinek nyilatkoztak, de azt közvetve még is pártolók; voltak, kik a’ személyeket az elv mellett feledni nem tudták;—volt, ki az eddigi egyedáruság szülte magányérdekeknek a’ közérdek miatti feláldozását török igazságnak jellemzé; de—’s itt, uraim! egy szebb jövendő, az egymást megértés jövendője rejlik—a’ megye őreinek nagy többsége ’s kitünőleg megyei főjegyző S. F. ’s tb. H. .1. urak, felfogva ’s megértve a’ kornak sürgető szavát, lelkesen vívtak az egyedáruságnak habár csak részletes eltörlesztése mellett, ’s győztek! mert — egyedáruság kérdésében illy szózatok háta mögött már egy nemzetnek közvéleménye áll. Végre 7.) Sajnálom, hogy közlenem kell, de megtörtént, ’s nem tehetek róla, hogy M. Óvár kiváltságos m. városa azért, mert állítólagos vadászati jogán ejtett sérelme végett óvást tett, —megdorgáltatni rendeltetett. Óvástételért, habár az csak látszólagos jogok végett tétetik is,— bárkit is—még a’ nemetleneket is—úgy hiszem, megdorgálni nem lehet hazánkban, hol — helyesen el nem vitatom—még a’ hozott törvény ellen is szoktak tenni óvást.—Megjegyzem még, hogy a’ múlt közgyűlés alkalmával egy adakozási iv a’ „pesti középponti reform, főiskola“ ’s jelenleg egy más ív „Kliegl gépei“ létrehozásának elősegítése ügyében köröztetett, ’s mint észrevevém, mindkettő meleg részvéttel fogadtatott. Szép jövendőt e’ megyének! — A’ jövő közgyűlés 1842-ik évi januarius 10-ik napján fog tartatni. Borsodból. § Miskolcz, oct. 2. Évnegyedes törvényszékünk múlt hó 27-kén záratott be; most is mint máskor, semmi reményével a’ vétkek kevesebbitésének, de annyival nagyobb vágyakkal a’közelgő reform után. — Múlt országgyűlésünkön megpendítetek az állandó törvényszék eszméje, ’s emlékezhetünk rá, hogy azt megyénk a’ többiek fölött pártolá. És miért tévé ezt olly hőn? az eszmében magában látott e malasztot rejteni ? vagy azért, mert alkotmányos rendszerünk testébe alkalmasan vélte beilleszthetni? vagy végre csak azért, mert első vala a’javaslott gyógyszerek közt?mindezekről határozottan nem szólhatunk. Ha azonban fenálló rendszerünkből ’s a’ mindennapi eredményekből következtetni szabad, hajlandó vagyok hinni, hogy megyénket ez utolsó tekintet vezérlé; mert valóban alig lehet e’ honnak csak egy megyéje is, mellyet inkább megérlelt volna a’ szükség e’ téren a’ reformnak leggyöngébb árnyéklatát is epedő karokkal fogadni. Tömlöczeink fuladásig tömvék. ’S ennek büntetőrendszerünk ferdeségein kívül nem kis részben oka azon teketóriás szellem is, melly megyei beligazgatásunk minden erein elömlött, ’s melly különösen törvényszékünk munkálkodásait terheli számtalan békáival. Itt a’ külső ’s gyakran semmi jelentőséggel sem bíró formalitások labyrinthjaiban kell naponta eveznünk; ’s hacsak kívülről nem jó segítség , kell még eveznünk sokáig; mert az érintett szellem némelly egyedeinknek fájdalmas sérülése nélkül alig érinthető. E’ szellem bármilly erős akarat ’s munkásság mellett is késedelmezést idéz elő, melly az igazságkiszolgáltatás legsúlyosb átka ’s a’ tisztviselői hanyagságnak éltető eleme. — Halljunk egy példát, eléggé szomorút! Jelen törvényszékünk alatt egy szerencsétlennek esdő szózata hatott föl tanácskozási teremünkbe, ki négy ló tolvajlása gyanújáért befogatva, harmadfél éve már, mióta nyomorteljes fogságunkban sinlődik, ’s most e’ tenger-idő után a’ rimánkodás szívetrázó hangján kérte ügyének elitéltetését. Mondanom sem szükség, hogy az eset közbotrányt szült. A’ tiszti főügyész azonban teljesen kimenté magát azon szabályos határozatunkkal, melly a’ beküldött rabot a’ nyomozatok beérkeztéig kezesség mellett kibocsáttatni tiltja; ’s itt ez az eset. — E’ szerint a’ számadás egész terhével az illető kerületi szolgabiróra nehézkedék, ki feleletét írásban nem nyújtá ugyan még be, de szóval védelmét megkisérté; nevezetesen pedig, hogy a’megkezdett nyomozatokat huzamos időig nem keríthette ki hivatalos elődjétől, ’s hogy ő maga ez ügyben még csak két scontrócskát kapott. Ki gondolná, hogy e’ szép védelem nyom nélkül elhangzott, ’s csak írásbeli tudósítása fog majdan tárgyalás alá vétetni. Azonban hogy az illy botrányos eredmények jövőre megszüntessenek, határozattá téteték, hogy a’nyomozatok nélkül beküldött vagy beküldendő rabok névjegyzéke a’ tiszti ügyészi hivatal által minden törvényszék előtt 8 nappal adassák be törvényszéki elnök másodalispánunknak, ki az illető szolgabirákat a’ hátralevő nyomozatoknak szintén 8 nap alatti beadására fogja felszólítani; ’s ha ekkint találkozni fog közöttük, ki a’nyomozatokkal késedelmeznék, vagy késedelmezésének ugyancsak 8 nap alatt törvényszékünk előtt helyes okát nem adandja: az általa beküldött rabnak e’ 8 nap utáni szenvedése, tartása és mulasztott munkabére fejében megítélendő pénzmennyiséget erszénye fogja viselni. Ennyit most a’ nyomozatok körüli hanyagságról, egy példácskát már most az activitásról is. Rabjaink törvényszékünk előtt a’ szolgabiró által kivett vallásukat többnyire visszavonják, ’s illyenkor szájok tele panaszszó — bár sokszor alaptalanul — a’ benevolum tortúrái ellen. E’ törvényszékünkön egy, a’ szokottnál kissé különösb nemét is hallók e’ tortúráknak panaszoltatni egyik csendbiztosunk ellen, ki bizonyos lótolvajság gyanúja alá vont egyedből a rendes szereknek hathatós használata után sem tudván az elismerő szócskát kiizzasztani, előbb haját égeté le, majd a’ bádgyadtság miatt viz után esdeklőnek sóval tömételi torkát. E’ panaszra vonatkozólag igyekezett ugyan egyik érdemes szolgabiránk mutogatni, hogy nekik a’ legkeményebb vallatószerekre van szükségük, ’s hogy ezek nélkül „tyúkültetők“-nek tartatnak; törvényszékünk azonban más színben rá- *rsuisod termek állapota. Palóczy hivatalos levele szerint, az ISlfi és 27-iki ínséget felülmúlja. Sárosban középszerű. Több megyétől vagy alispántól választ sem kapunk.— K.G. 698