Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-16 / 83. szám

ezen humánus és szükségeinkhez mért szándék tisztaságáról tökéletesen meggyőződve, köteles­ségünknek tartjuk, az új városi tanácsot, ha előtte tudva még nem volnának, azon tömérdek ezékbeli visszaélések némellyikére figyelmeztetni, mellyek bizonyítják, minő akadályok és szinte legyőzhetlen nehézségek gördittetnek azok elébe, kik valamelly czék­be fölvétetni kivannak. Vegyük például a’ gomb­­kötő­ czéhet. Ennek egy gombja van ,mellyet egyik mester több évi munka után készített, ’s melly olly összefont és bonyolított, hogy azt a’jelen mesterek közül egyik sem, de maga annak készítője sem tud­ná többé újracsinálni, mert tökéletesen hasonlít azon gordiusi csomóhoz, mellyet dicső emlékezetű Nagy Sándor egy vágással szétbontott. Ezen gombot mutatják tehát a’gombkötő­ candidatusnak , de azt is csak amúgy messziről, mint mikor a’ gyermeknek valamelly üvegalatti cs­ecsét mutatnak, és reápa­rancsolnak , hogy épen illy szövetű gombot készít­sen, ha fölvétetni kíván. I­t természetesen épen olly lehetetlen, mint a’ legénynek a’ ezékbeni fölvétele, ha erején felül nem bír fizetni a’ ládába; mondjuk erején felül, mert szegény sokszor egész életében nem tud kilábolni azon adósságokból, mellyeket mes­terrangra emelése rovására csinált. — így bizonyos S. J. nevezetű mészároslegény már nyolcz év óta mindent elkövet, hogy mester lehessen, de mivel a’ limitatio alatti czéheknél a’ mesterek száma határozott, és azt felsőbb engedelem nélkül sza­porítani nem lehet, mindig csak azt nyeri visz­­szautasitó válaszul, hogy „nincs szükség!“ Hall­juk, uraim! nincs szükség. Budán 39 mészá­ros van, Pesten 47, melly utóbbi számot , te­kintve a’ két város közti népesség-arányt, épen nem lehet fölöslegesnek mondani, és van szék Pesten, hol ha jól vagyunk értesítve hetenkint 70—80, a’ legalacsonyabban 18—24 mázsát mérnek — és mégis: „nincs szükség!“ — Z. K. aszta­loslegény, 15 évig dolgozott mestereknél , há­rom év előtt leesvén az állásról, magát összetörte, ’s a’ kórházba került; kilábadozván folyamodott (mint feleséges gyermekes ember) a’ városi tanács­hoz, engedtessék meg neki , miután a’ mesterség elnyerésére, melly nem csak a’ kiváltság levelében határozott 25 írt taksába, hanem más, többnyire százakra rugó költségekbe kerül, nincs pénze, segítségül egy legényt tartani. A’ nemes tanács, meggyőződvén a’ kérés igazságos voltáról , a’ folyamodót meghallgató, ’s parancsolatban kiad­ta , hogy a’ ezék részéről ne találjon akadályra. Azonban mi történt? a’ folyamodót három évig húzták, halasztatták, a’ legény félfogadása a’ vá­rosi tanács által háromszor engedtetett meg neki, ’s elég az hozzá, a’ czéhebeliek hatalmaskodásai miatt, valósággal és békével még most sem szabad legényt tartania. A’ szegény ember pedig beteg, nem keresheti kenyerét, ’s felesége és gyermekei éheznek ! Megyei dolgok: Zemplén­bő 1. (A B e r e t t­ő , oct. 4.) Mondva volt (P. H. 7si. sz.), mint halasztatott el az „egyedül“ a’ fenyegető éhhalál ’s „különösen“ a’ pálinkaégetés-tilalom miatt hozandó rendszabályok megvitatására hirdetett gyűlés f. h. első ’s következő napjaira, ’s egyszersmind szerény jóslatunk tolda­­lékával: „qui habet tempus , habet vitám.“ Hála emberismeretünknek! a’jóslat rém acu tetigit, íme a’ sept. 4. nevetségig gyér közönség helyett a’ BR. ko­szorújában olly férfiakat is vala látni örömünk, kik egyébkor ugyan gyér szerencséül élveztetik becses jelenlétüket. A’ főszolgabirák is megtevék jelenté­süket, ’s ime! kisült — oh kellemes csalatkozás! — mikint a’ hegy aljai járást kivevén, a’ többivel helyén va­gyynk *). De azért a’ hegyaljai fősz.biró kérelme, hogy ez isten-áldotta járások által az ő, évnegyed múlva éh­inséggel küzdő népe legalább a’ katonai élelmezéstől mentessék föl, nyomtalanul zendült el, kivévén, a’miugyan mindegy, hogy az érdemes ur „ta­nácskozásul“ a’ választmányhoz utasittatott. A’ pá­linkafőzés tilalma tehát szóba is alig hozathatott töb­bé. — Majd dörömbölő éber figyelem jóslá árnyrajz­ban az elkövetkezendő dolgokat. Szőnyegre került, egy megyei tiszt ellen feladott vádaknak vizsgála­tával megbízott választmány tudósítása. A’ megyei RR. a’ vádlott urnák többnyire „tisztujitási össze­­kocczanásokból“ merített kifogásait — egytől egyig érvény- és törvényteleneknek vallván, a’választ­mányi elnökséget, az eddigi leköszönvén, „sor“ szerint (isten látja szegény lelkemet! de ezt nem értem) gróf Vandernath Vilmos — öröklé. Ez száraz eredménye a’ reggeli 9-től esti fil/m óráig folytonos „veszekedéseknek“ , miknek a’ bol­­dog emlékű Rákos ’s a’ boldogtalan emlékű Heves óta széles földön kereshetnek párját. — És a’teendők?... nagy halmazban szenderegtek a’ zöld asztalon. — A’gyertyáknál végzett gyűlés végén történt meg valami, — minek eredménye jövő na­púnknak ismét ellopá felét — de mit most elhallga­tok. Erroris agnitio est dimidia emendatio — Másnap a’ jegyzőkönyv fölötti idétlenségekkel töltve a’ drá­ga szép időt, csudáska volt, ném­ellyuk­ emberek aj­kairól bizonyos dolgokat hallani, kiknek kezében, ha egy „jó“ napocska engedné , kancsukává válnék az a’ pöngetett „liberalismus.“—Végre mégis felol­vasva jön a’ cancellariai leirat eltiltott zsidóink ügyé­ben (P. H. 76.) „re interea integre servata“, mig a’ megye alaposb okait nem adja intézkedésének (ettől ugyan ne igen tartsanak szegény felebarátaink). ’S­ime! múltkori „egyetlen“ minoritásom daczára, most alig alig pendült meg egy an­ti zsidó szózat. — Oct. 4- kén uj rendszerünk szerint, csak jegyzőkönyvi hi­telesítés. — Bocsánatot, hogy az árnyfoltok közé egy barock intermezzót soroljak. Midőn a’ viták lé­lekszakadva folyának és „ember ember ellenében“ állt, egy jámbor esküttal, Amerika sokszerű szel­lemi és anyagi egyesületeinek bőséges felmagaszta­­lása után, nem tudom mellyik ócska decretum föl­­élesztését inditványozá, a’ — ki képzelné? —a’ káromkodás ellen, 3 gravis ponderis márkányi büntetésével együtt, ’s ennek érdemlett súlyától megmenekülendő , minden illyszerű esetet a’ megyé­nek előleg­esen is följelenteni lelkismeretétől kényszerítettnek nyilatkozott; ’s ezen túl embersé­­ges szándékát a’ jegyzőkönyvbe iktatni ’s indítvá­nyát az országgyűlési utasításokhoz sorolni kérte. — Valóban­­odaillő episod a’ kétnapos tragicomoediá­­hoz ! — És ez minden, de minden... Ex quo factum est, ut et arx illaesa maneret, et nos (talán most az egyszer még) „incolumes“ reverteremur , azaz Fáy madárországgyülésekint. — Közgyűléseink állandó határnapjai tudatvák. — ’S ezzel vagyok ön­nek — „értelem- és érzelembarátja“, névszerint Kazinczy Gábor. Mosonyból. M. Óvár, oct. 7. Megyénk f. h. 5- ik ’s 6-ik napjain tartott közgyűlésének érde­­kesb eredményei ezek valónak: 1. Pest megyének utilevelek tárgyában érkezett felszólítása, az ország­­gyűlési utasítások tervezetével foglalkozandó vá­lasztmánynak használatul ki fog adatni.­2. Győr me­gyének a’ selyemtenyésztés előmozditása iránti leve­lére küldöttség neveztetett, melly a’ szomszéd me­gyék választmányaival egyetemesen fog ez ügyben közremunkálni. E’ vállalat jótékony sükerének re­ménye itt még, úgy látszik, meggyőződéssé nem ér­lelődött. — 3. Pozsony megyének a’ pozsony-nagy­­szombati vasút ügyében részvétre buzdító levele me­leg pártolásra talált. A’ megyebeli földesuraságok ’s tehetősb községek felszólittatását elnök alispánunk gr. Zichy Henrik buzgón ajánló.1 4. A’ kisdedóvó-in­­tézetek e’ megyébeni felállítása tárgyában munkálko­dó választmány beadván véleményét, ennek nyomán oda utasittatott, hogy egy olly tervezetnek kidolgozá­sát tűzze ki további munkálkodásainak czéljául, melly szerint a’ megyének legalább népesebb községei lát­tassanak el, habár egyszerű, de félreismerhetlen jótékonyságu óvó-intézetekkel. Hédervár lelkes föl­desasszonya V­i­c­z­a­y grófnő által alapított gyermek­­óvó-intézet a’ választmánynak különös figyelmébe ajánltatott.15. A’ megyebeli és árvák főgyáma Sz. J. ur azon törvényszerű kivánatára , hogy az árvákat illető minden kötelezvények betábláztassanak ’s a’ megye levéltárába tétessenek, a’ gyámnokok előad­ván azt, hogy a’ betáblázás által a’ biztosítás gya­korta nem csak el nem éretik, de el is tévesztetik, mert nagyobb birtoku, jó hitelben álló egyedek épen a’ betáblázás ’s hiteleknek ez általi csökkentése mi­att nem veszik föl a’ tőkepénzeket, —hogy továbbá a’ felelőség súlyos terhének ellenében, bár felügye­lőség alatti, de szabad rendelkezési jogot méltán igénylenek, annál is inkább, minthogy a’ törvények a’ biztosítást a’ megyeileg rendelt gyámoknak egye­di mineműségeitől ’s állapotától tételezi föl, — ’s végre, hogy a’ megye levéltára a’ tűzveszély­esen nincs kellőleg biztosítva; — a’ RR. a’ törvényeknek nem annyira betűihez mint lelkéhez ’s okozatihoz ragaszkodva, elhatározták, hogy a’ betáblázás biztosi­tékához csak kivételkép fognak nyúlni, ’s hogy az árvákat illető kötelezvények csak a’ gyámok saját kérelmére fognak a’ megyei levéltárba letétetni. — 6. Egy mosonyi sebész egy borbélyműhelynek M. Óvárott felállithatásáért, ’s egy helybeli sebész a’ megye évei előtt sorsosa ezen kérelmének félreve­­téseért esedezvén,— ez által az egyedáruságnak el­ve ostrom alá jutott. Voltak, kik közvetlen az egyed­­áruság elleneinek nyilatkoztak, de azt közvetve még is pártolók; voltak, kik a’ személyeket az elv mellett feledni nem tudták;—volt, ki az eddigi egyedáruság szülte magányérdekeknek a’ közérdek miatti felál­dozását török igazságnak jellemzé; de—’s itt, uraim! egy szebb jövendő, az egymást megértés jö­vendője rejlik—a’ megye őreinek nagy többsége ’s kitünőleg megyei főjegyző S. F. ’s tb. H. .1. urak, felfogva ’s megértve a’ kornak sürgető szavát, lelke­sen vívtak az egyedáruságnak habár csak részletes eltörlesztése mellett, ’s győztek! mert — egyedáru­ság kérdésében illy szózatok háta mögött már egy nemzetnek közvéleménye áll. Végre 7.) Sajná­lom, hogy közlenem kell, de megtörtént, ’s nem tehe­tek róla, hogy M. Óvár kiváltságos m. városa azért, mert állítólagos vadászati jogán ejtett sérelme végett óvást tett, —megdorgáltatni rendeltetett. Óvástétel­­ért, habár az csak látszólagos jogok végett tétetik is,— bárkit is—még a’ nemetleneket is—úgy hiszem, megdorgálni nem lehet hazánkban, hol — he­lyesen el nem vitatom—még a’ hozott törvény ellen is szoktak tenni óvást.—Megjegyzem még, hogy a’ múlt közgyűlés alkalmával egy adakozási iv a’ „pesti középponti reform, főiskola“ ’s jelenleg egy más ív „Kliegl gépei“ létrehozásának elő­segítése ügyében köröztetett, ’s mint észrevevém, mindkettő meleg részvéttel fogadtatott. Szép jöven­dőt e’ megyének!­ — A’ jövő közgyűlés 1842-ik évi januarius 10-ik napján fog tartatni. Borsodból. § Miskolcz, oct. 2. Évnegye­­des törvényszékünk múlt hó 27-kén záratott be; most is mint máskor, semmi reményével a’ vétkek keve­­sebbitésének, de annyival nagyobb vágyakkal a’kö­zelgő reform után. — Múlt országgyűlésünkön meg­pendítetek az állandó törvényszék eszméje, ’s em­lékezhetünk rá, hogy azt megyénk a’ többiek fölött pártolá. És miért tévé ezt olly hőn? az eszmében magában látott e malasztot rejteni ? vagy azért, mert alkotmányos rendszerünk testébe alkalmasan vélte beilleszthetni? vagy végre csak azért, mert első va­la a’javaslott gyógyszerek közt?mindezekről határo­zottan nem szólhatunk. Ha azonban fenálló rendsze­rünkből ’s a’ mindennapi eredményekből következ­tetni szabad, hajlandó vagyok hinni, hogy megyénket ez utolsó tekintet vezérlé; mert valóban alig lehet e’ honnak csak egy megyéje is, mellyet inkább megér­lelt volna a’ szükség e’ téren a’ reformnak leggyön­gébb árnyéklatát is epedő karokkal fogadni. Tömlö­­czeink fuladásig tömvék. ’S ennek büntetőrendsze­rünk ferdeségein kívül nem kis részben oka azon te­­ketóriás szellem is, melly megyei beligazgatásunk minden erein elömlött, ’s melly különösen törvény­székünk munkálkodásait terheli számtalan békáival. Itt a’ külső ’s gyakran semmi jelentőséggel sem bí­ró formalitások labyrinthjaiban kell naponta evez­nünk; ’s hacsak kívülről nem jó segítség , kell még eveznünk sokáig; mert az érintett szellem némelly egyedeinknek fájdalmas sérülése nélkül alig érint­hető. E’ szellem bármilly erős akarat ’s munkásság mellett is késedelmezést idéz elő, melly az igazság­kiszolgáltatás legsúlyosb átka ’s a’ tisztviselői ha­nyagságnak éltető eleme. — Halljunk egy példát, eléggé szomorút! Jelen törvényszékünk alatt egy szerencsétlennek esdő szózata hatott föl tanácskozá­si teremünkbe, ki négy ló tolvajlása gyanújáért be­fogatva, harmadfél éve már, mióta nyomorteljes fog­ságunkban sinlődik, ’s most e’ tenger-idő után a’ rimánkodás szívetrázó hangján kérte ügyének elitél­tetését. Mondanom sem szükség, hogy az eset köz­botrányt szült. A’ tiszti főügyész azonban teljesen kimenté magát azon szabályos határozatunkkal, melly a’ beküldött rabot a’ nyomozatok beérkeztéig kezes­ség mellett kibocsáttatni tiltja; ’s itt ez az eset. — E’ szerint a’ számadás egész terhével az illető kerü­leti szolgabiróra neh­ézkedék, ki feleletét írásban nem nyújtá ugyan még be, de szóval védelmét meg­­kisérté; nevezetesen pedig, hogy a’megkezdett nyo­­mozatokat huzamos időig nem keríthette ki hivatalos elődjétől, ’s hogy ő maga ez ügyben még csak két scontrócskát kapott. Ki gondolná, hogy e’ szép vé­delem nyom nélkül elhangzott, ’s csak írásbeli tu­dósítása fog majdan tárgyalás alá vétetni.­­ Azon­ban hogy az illy botrányos eredmények jövőre meg­szüntessenek, határozattá téteték, hogy a’nyomo­zatok nélkül beküldött vagy beküldendő rabok név­jegyzéke a’ tiszti ügyészi hivatal által minden tör­vényszék előtt 8 nappal adassák be törvényszéki el­nök másodalispánunknak, ki az illető szolgabirákat a’ hátralevő nyomozatoknak szintén 8 nap alatti be­adására fogja felszólítani; ’s ha ekkint találkozni fog közöttük, ki a’nyomozatokkal késedelmeznék, vagy késedelmezésének ugyancsak 8 nap alatt tör­vényszékünk előtt helyes okát nem adandja: az ál­tala beküldött rabnak e’ 8 nap utáni szenvedése, tar­tása és mulasztott munkabére fejében megítélendő pénzmennyiséget erszénye fogja viselni. Ennyit most a’ nyomozatok körüli hanyagságról, egy példácskát már most az activitásról is. Rabjaink törvényszé­künk előtt a’ szolgabiró által kivett vallásukat több­nyire visszavonják, ’s illyenkor szájok tele panasz­szó — bár sokszor alaptalanul — a’ benevolum tor­túrái ellen. E’ törvényszékünkön egy, a’ szokottnál kissé különösb nemét is hallók e’ tortúráknak pa­­naszoltatni egyik csendbiztosunk ellen, ki bizonyos lótolvajság gyanúja alá vont egyedből a­ rendes sze­reknek hathatós használata után sem tudván az elis­merő szócskát kiizzasztani, előbb haját égeté le, majd a’ bádgyadtság miatt viz után esdeklőnek sóval tömé­teli torkát. E’ panaszra vonatkozólag igyeke­­zett ugyan egyik érdemes szolgabiránk mutogatni, hogy nekik a’ legkeményebb vallatószerekre van szükségük, ’s hogy ezek nélkül „tyúkültetők“-nek tartatnak; törvényszékünk azonban más színben rá- *­­rsuisod termek állapota. Palóczy hivatalos levele szerint, az ISlfi és 27-iki ínséget felülmúlja. Sárosban középszerű. Több megyétől vagy alispántól választ sem kapunk.— K.G. 698

Next