Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-11-10 / 90. szám
90. November 10 1841 Szerda ■BFÄ m WtW Dj Pesti Hírlap Megjelelt e’hírlap minden héten kétezer, szerdán és szombaton. Feléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet ketni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1842-ik évi folyamára. A’ „Pesti Hírlap“-nak—mindig több tökélyre törekvés mellett—úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfizetési föltételei lfe 42-ik évre változatlanul maradnak. Helyben fba tetszik, házhozhordással egész évre 10 pengő ft, fél évre 5 p ft; postán küldve egész évre 12, fél évre 6 pengő ft. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siettetése kéretik, hogy a’nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő postahivatal útján történhetik. Landerer Lajos, __________________________________________________________________ a „Pesti Hirlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetés. Vezérczikk. (Városi belszerkezet.) Követválasztások Erdélyben. Meghívás az iparegyesület közgyűlésére Kisfaludy-társaság. Megyei dolgok. Veszprém (katonai élelmezés, Csanád és Borsod levelei, sísperint, panasz a’ pápai polgárság ellen). Fejér megyei ügyekben Mészlényi Rudolf nyilatkozata Hajdúkerület (választmányi munkálatok adó-rovás, tisztviselők felelőssége és szavazatjog iránt; katona, élelmezési orsz. választmány, Bocskay István ajándék-zászlója). Kir. várköréből. Szatmárnémeti (tisztválasztás). Vidéki levéltárcza. Nyíregyháza (praeparandia) Tolcsva (hegyaljai szüret és mádi bálok). Külf napló. Északamerika. Spanyolhon Schweiz. Olaszhon. Legújabbak Értekező. Néhány szó a’ szabad kir. városok képviseltetéséről — Peláthy. —A’ tisztujitószékek reformjáról — Balogh János. — Másodévi jelentés a’ gyermekkórházról — Dr. Schoepf. Hig. tud Hird. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő es. ’s apost. kir. felsége Chranislaw György bácsi n. e. g. püspököt a’ karloviczi megürült érsekség helytartójává, Tauber Ferencz soproni lelkészt lebényi sz. Jakab apátjává, Vindisch Leopold pestvárosi főorvost ’s a’ városi kórház főigazgatóját pedig» kir. tanácsossá kinevezni kegy. méltóztatott. A’ m. magy. kir. udv. kamara Kotzbek Károlyt vindschachti bányászi iktatóvá , Balogh János Ipolysági sómázsálót pedig bajai sómázsáló hivatalra alkalmazá. (H.k.) Frivaldszky Imre orvosdoctor ’s nemz. museumi segédőr, ki már néhány év előtt a’ florenczi academia tagsági diplomájával megtiszteltetett, most újólag kegy. engedelmet nyert a’ regensburgi füvész ’s lipcsei természetvizsgáló társaságok diplomáit elfogadni, ’s magát ezen társaságok tagjának nevezni. Vezérczikk. (Városi belszerkezet.)Vannak és számosan vannak baliteletek, mellyek bámulatos életnyulánkságukkal az igazság nyakába akasztott malomkő szerepét játszák, úgy hogy ez csak türelemfárasztó lassúsággal vánszoroghat e’ teher miatt fel a’ hegytetőn álló templomhoz, hacsak azok, kik sokáig békén lesik, mikint fog elkopni a’ nehéz, de mégis porlékony malomkő, végre türelmet vesztve, el nem metszik a’ kötelet, mellyen a’ haladást gátló súly az igazság nyakán csügg vala; a’ mi azonban igen veszélyes experimentum, mert a’ meredekről legördülő kő tömeg ront, pusztít, roncsol, ’s mint a’ hózuhatag senkit sem kimél, kit utjában lel. Mi iszonyodunk az illy experimentumtól, ’s a’ békeszeretet és vastürelem szelíd indulatával hiszünk ’s remélünk az igazságban; de ép’ e’ békeszeretetnél fogva óhajtjuk, hogy a’ gyinynegedés makacsság ne ingereljen nemi türelmetlent a’kárhozatas kísérletre, ’s ne is kapaszkodjék hátráltatási súlyt nevelőleg a’ malomkőhöz; mert könnyen megtörténhetik, hogy a’kötél magában el zakad, ’s ekkor a’ visszagördülő tömeg ma sokat is talán, de a’kapaszkodókat elózza bizonyosan. — Mi az illy macskaéletnyulánksága baliteletek ellen Széchenyink bölcs tanácsának, az ,,ujra meg uj a szüntelen“-nek, békés fegyverét fogjuk mindenkor használni; e. azonban itt e’ siralom völgyében annyi munkát ad, hogy valóban örvendenünk kell, ha mondhatjuk, hogy van igazság, mellyet a’ dialecticus bizony izgatas szinte sérthetne Illyennek tartjuk mi azt, hogy ha sz. kir. városaink országgyűlési szavazatjoga e rendezéséről van szó, magata varost, nem pedig annak körébeni egy vagy más oligarchicus testületet kell a’ jogszabályos candidatusának érteni. — Ebbe természetesen következik, hogy a’ kir. városok belszerkezetének jog- és alkotmányszervi szabályozása egy kiterülhetlen előzvény. — Ha valamit, ezt közvéleménynek lehet mondani. — Azt tehát a’ bevégzett tények (faiis accomplis) közé sorozván, egyenesen a’ „mi kép“ kérdésére térünk. Engedjék tisztelt olvasóink, hogy emlékezetökbe híjuk, miképen mi (lásd 86. szám.) a’ nemzetiség és alkotmányos fejlődés érdekében szerencsétlenségnek nyilatkoztattuk, hogy a’ városi polgárok néposztályának az alkotmány sánczaiba befoglalása nem assimilatio, hanem olly formák meghonosítása által történt, mellyek a’ magyar institutiók kertjében idegen növény kint állanak. —Ha van, ki ebben egyetért, az bizonyosan egyet fog abban is velünk érteni, hogy a’ históriának intését, melly e’ tényben fekszik, tanulságul kell vént,sink és vezérfonalul a’ czélbavett elrendezésnél, miszerint a’belszerkezet úgy idomittassék, hogy az idegen növénynek a’ nemzeti testhez boldogtalanul el mulasztott assimilatiója a’ tehetségig helyrehozassék. Forraszszunk össze tehát mennyire csak lehet, formát és castat és érdeket, különben félni lehet, még soká és sokan lesznek, kik amaz elhíresztelt szót, mellyel egykor Lyndhurst lord a’ zöld „Erin“-nek sok szenvedéstt fiait idegeneknek bélyegzé, e’ honban a’ városok nagyobb részére alkalmazandóak, ’s így nyessem oszlanék ama’ régi átok; „ne légy én ug soha köztetek.“, mellynek súlyát egy évezreden át annyiszor érzé a’ szegény magyar. — Ezen assimilatiót még két fontos tekintet támogatja, úgymint 1-ször a’ territoriális bírósági elv tekintete; 2-or az a’ tekintet, hogy alkotmányunk, ha békés fejleményét a’ végvonagló feudalismus gondolatlan fanatismusával meg nem zavarja, előbb-utóbb képviseleti rendszerré minden bizonynyal át fog olvadni. A’ mi az elsőt illeti : nem gondoljuk, hogy hoszszas okoskodással kellene bizonyítanunk, miképen olly helyeken a’ rendre ’s közbátorságra ügyelő politia örökké a’ nevetségig rósz lábon fog állani, a’hol személykülönbség szerint többféle törvényhatóság, azaz tulajdonkép senki sem parancsol, ’s lehetnek emberek, kikhez, bármi rendellenes betyárkodást kövessenek is el, a’ helyhatóság tisztviselőinek közelednek óvakodni kell, ha csak magokat ’s a’ törvényhatóságot, mellynek képét viselik, a’ kiváltságok lét alazó gúnyának kitenni nem akarják. — Midőn ezt írjuk, előttünk a’ rendőrségi ügyek lebegnek; emlékezünk azonban, hogy az 1832/6-ki országgyűlésen, midőn az itel székek elrendezése forogna szőnyegen, a’ kir. városok (1834 april 10-kén) azt kívánták, hogy a’ városi biróhatóság hatásköre kiterjesztessék: 1) minden benlakó nemetlenekre, az úgynevezett honoratiorokat, a’ kétséges (nem legitimált) nemeseket ’s a’ nemeseknek nemetlen szolgáit is oda értvén, ügy- és személy különbség nélkül általánosan; 2) a’ nemesekre nézve nem csak a’ városi házak és telkek, hanem a polgári jogok és javadalmak gyakorlása, ottan okozott károk ’s erőszaktételek és ezekkel összekötött bírságok ’s pénzbéli dijak iránti perekre, a’köztörvényes terhekből eredő tartozásokra, házbérre ’s városi értékkel biztosított adósságokra, ’s 3) még a' folytonosan városban lakós polgári foglalatosságot (kinskádét, gyártást, mesterséget) űző, vagy városi szolgálatban levő nemesekre nézve is, csak minden dologügyi (reális) kereset iránt; a’ személyig, barka csak rendőrségi teketetben is, a’ territorialismus követelésit kiterjiszteni meg csak eszékbe sem jutott; ’s mégis legelső kivonatuk (a’ hovoratiorok iránt) ápril 11-ben 25 megye ’s a’ Hajdúkerület voksával, 22 megye ’s minden kir. városok igenlő voksa dienere, és igy tovább a’többi mód is megbukott.Ezen nap az, mellyre a’ kir. városok indulatos kiserítséggel hivatkoznak: midőn kérdezvék, mikor vesztek el országgyűlési szavazatukat? ezen nap az inas részről, mely a’ megyéknek kétségtelen bizonyságot adott, hogy kiket kir. városok követőinek nevezünk, a’ polgárságot a’ mint valasztatásuknál fogva nem, úgy érdeklet n sem képviselik. — Mert min bukott meg a’ territoriális biróhatalom melletti minden küzdelem? Somsich Miklós, Somogy v. nagyérdemű követe, indítványt tön, hogy a’ birák választásában minden polgár részt vegyen; és ez indítványt, melly a’ polgároknak polgári jogokat adandó vala, a’ polgárok követei közül melegen csak Eperjes, Szeben és Kassa, mintegy kényszerülve csak Újvidék ’s Beszterczebánya pártolók; 44 város ha egyenes ellenzésre nem, legalább elmélezésre szavazott, ’s a’ somogyi indítvány, 25 megye ’s az egyházi rend szavazatával, 24 megye ’s a’ két kerület ellen megbukott. — Igaz ugyan, hogy mi nem találtunk és nem találunk logicát a’ következtetésben, melly innen a’ városok ellen vonatott; mert a’ megyék követeié volt az ország és hatalom, ’s a’ kir. városok nem voltak okai, hogy 25 megye a’ helyett, hogy a’ somogyi indítvány ellen szavazna, nem inkább mellette szavazott, annyit azonban bizonyossággal jósolhatni, hogy valameddig a’ kir. városok belszerkezete minden tekintetben úgy nem szabályoztatile, miszerint az állandóan városban lakó, városi birtokot biró , városi vagyis inkább polgári keresetmódból élő nemesség, úgy a’választásokban, mint a’ közigazgatásban, alkotmányszerít befolyást nyerjen; mindaddig az érdekek ’s velők a’ rendek összeolvadásáról, ’s igy a’ territoriális biróhatóság kiterjesztéséről is, melly nélkül azonban jó rendet, kivált ezer meg ezerekre terjedő néptömeg között, nem is képzelhetni, még csak álmodni sem lehet.—Mi jónak, üdvösnek, kívánatosnak véljük, hogy kellő biztosítékok mellett, a’ territoriális bírói hatalom elve hazánkban mindenütt úgy kifejlődjék, mint a’ Jász-Kun kerületek „írott malasztjai“ közt olvashatni (de nem am gyakorlatban láthatni). Mi jónak, üdvösnek, kívánatosnak véljük, hogy nemes és polgár nemzetiségben, jogban, törvényben, kötelességben ’s ezekkel együtt minden érdekben összeolvadjon; kívánjuk, hogy a’ polgár, kit a’ gondviseléstől megáldott becsületes szorgalom vagyonossá ten, ha munkás élete fáradalmaitól mezei birtok szelíd gyönyöreiben megpihenni vágy, a’ megyei jogok részesévé legyen a’ nélkül, hogy eredetet gyáván megtagadni kénytelen legyen; kívánjuk, hogy a’ munka nemesittessék, hogy nem az ipar és a’ szorgalom, hanem a’ dologtalan hereelet legyen megvetett és utalatos, ’s azért kívánjuk, hogy a’ vagyontalan nemes sem szégyennek ne tartsa, sem a’ városi institutiók irigy kizáró szelleme által ne gatoltassék a’ polgárias műhelyekben keresni fel a’jólétet, melly tiz.barázdas ősi föld szalagján három szovafaja árnyékában reá soha nem várakozik. — Nem akarjuk ez óhajtásoknak ellentétéül rajzolni a’ dolgot, a' mint most van; a’ polgárt, a’ ki mihelyt kereskedésben, gyártásban, kézművességben meggazdagodott, iredetet mintegy megszégyenelve, az isteni gondv serest, melly tmegrlila, mintegy gúnyolva, azonnal nemeslevél után sovárog, és siet elhagyni a‘ rendet, mellyben született, mellyben boldogult; nem akarjuk honczolgatni a*,,civismus“ nemes Önérzetének eme’ hornyát, melyet pirulva száműznénk szikünktől, ha polgári rend tagjavasulettünk volna,’s mellyet felfogni sem volnánk képesek, ha nem tudnék, hogy a’ castak rendszereink sajatságihoz tartozik, illélé sovárgui, lefelé nyomni; nem akarjuk más részről festeni a’ mágnást es nemest (a’ többségről szólunk, mert vannak igen szép kivéteek), nukint veti meg a’ polgárt, ’s am polgári *), viszont a' polgárt, mikint gyűlöli, tan titkolt, de keserű érzéssel gyűlöli a’nemest, ki őt megveté; mellőzzük az életmi képeket, linket e’feszült viszony *) Meg csak épen most történt, hogy egy úri családfő leányát egy pesti igen derék nevelő-intézetbe vala adandó; az intézetnek szerkezete és személyzete minden gáncson felül áll, de leányát mégis visszavette, csak azért, mivel a növendékek közt egy derék gazdag nagykereskedőnek leánya is volt ! 1179