Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-11-10 / 90. szám

sát, elég legyen megemlíteni czéljukat: miként t. i. a’ tagok esküt tesznek minden erejükből oda munkálkod­ni, hogy respublicai eszméket terjesszenek mindenfe­lé, és hogy a’ brit uraság Amerika földéről elpusztul­jon; továbbá, hogy az egésznek nagy mestere nem más, mint a’ status külü­gyek bizottmányának elnö­ke; és végre, hogy a’ társulatok kü­lhatalmakkal, nevezetesen Francziaországgal vannak összeköttetés­ben , honnan tetemes pénzt és hadi szereket is kap­nak. Angolországba küldtek egy skótot és egy iz­­landit, megkisérlendő­ket, ha valljon nem lehetne e a’ chartistákkal is szövetkezniük? E’ páholyok álta­lában gyülölséggel viseltetnek az angolok ellen, ’s e’ pontban mindnyájan megegyeztek, noha sok más­ban különbözik kivánataik; az összegyűjtött adako­zásokból szereznek fegyvert és más élelmi­szere­ket, ebből fizetik külföldre küldött embereiket, és mint látszik, ezekből pótoltatnak az angol-izlandi unió felbontására szükséges költségek is. A’ Messager, hiteles kútfőre hivatkozva, azt állítja, hogy az éjszakam­erikai egyesült tartományok egyik legmagasb rangú személye egy onnan megin­dult angol gentlemant , M. Leód ártatlanságának ki­­világosodásáról tette volna bizonyossá, és hogy azon esetben, ha a’ bíróság által elitéltetnék is, a’ praesi­­dens meg fog neki kegyelmezni. — Egyetlenegy pont, mi a’ new-yorki hírlapok utján a’ M. Leód pe­rében közrebocsátott tanúvallomásokból kiviláglik, az, hogy az elégetett gő­zös(Carolina)tengeri rablók hajója volt, és hogy a’ földet, mellyen elégettetek, semmikép sem lehete semlegesnek tekinteni; M. Leódra nézve pedig legkevésbbé sem bizonyodott be, hogy ezen elégetésnél személyesen részt vett volna. (M. Chronicle.) Grogannak az angolok általi elfogatása folyvást nagy ingerültségben tartja az éjszakamerikai egye­sült tartományokat. A’ brit kormánynak szemére vet­tetik , hogy a’ vétkes merényt pártolá; az amerikai kormány pedig félénkséggel vádoltatik, hogy tüszint ki nem jelenté ez elleni nem tetszését. Grogan sza­badon bocsáttatása még nem bizonyos, az amerikai lapok kételkednek e­­felől.­ Tyler (éjszakam­erikai praesidens) új kormánya már tökéletesen alakítva van: Webster Dániel külügyi státustitkár, For­ward pénzügytitkár, Ups­hur tengerészeti minister, Spencer János hadiminister, Légár­e statusfőügy­­véd, Wic­kliffe főpostamester. — .I.—M . ~ . „ 1 m­. IM.I II . I ■■ ■ ■■■■MII SPANYOLHON. Az angol lapok telvék azon kérdés feszegetésé­­vel, valljon a’ spanyol legközelebbi eseményeket nem lehet e a’ franczia király és kormánya befolyá­sának tulajdonítani ? és ha ezek nem is, de válasz­tott hírlapjaik, mint például a’ Journal des Débats, csakugyan vigyázatlan lépéseket követtek el. — A’ spanyol hirlapok is keményen kikelnek Lajos Fülöp ellen. — Bayonnei tudósítások szerint, a’ régi carlista pártnak mintegy 60 tisztje, az öreg Lardizabal tábornok vezérlete alatt, oct. 23-kán fran­czia földre léptek át. — Madridban oct. 18-kán mi­­nistertanács tartatott, mellyben Olozagának egy sür­gönye olvastatott fel, miszerint a’ franczia cabinet a’ legszigorúbb semlegességet ígéri; — Aberdeen gróf­nak egyik sürgönye pedig a’ spanyoloknak tudtára SCHWEIZ. Az aargani kolostorkérdés még mindig foglalatos­­kodtatja, ső­t kétes kimenetelű feszültségben tartja a’ kis köztársaság cantonait, lehet mondani:a’ canto­­nok hivatalnokait és ezekkel szemben a’ hon polgá­rait. Több helyeken a’ nagy tanács a’ nép érzelmé­vel merőben ellenkező utasítást adott országgyűlési követeinek, ’s ez okozá, hogy végre a’ nép saját ér­dekében gyűléseket tarta Zürichben és most legkö­zelebb Genfben, ’s mindenütt a’ kolostorok ellen nyi­latkozik. — A’ wallisi nagy tanács 41 szóval 36 el­len elhatároza a’ kolostorok pártolását, ’s ezért a’ statustanács leköszönt hivataláról; erős mozgalmak mutatkoznak mindenfelé. A’ schweizi nép egész jö­vendőbeli kifejlődésének alapját látja a’ kolostorok eltörlésében, ’s azért fájdalmas érzéssel veszi a’ külhatalmaknak beavatkozását. A’ történetek búvára előtt nem lehet ismeretlen, hogy midőn Aargau, bir­tokaiban a’ kolostorokat fölfüggeszté, nem tett egye­bet, mint ezelőtt félszázaddal Ausztria császára. Ausztria akkor még inkább magára voná a’ kolostor­­pártolók haragját, mint most Aargau. E’ canton föl­­függeszte néhány kolostort, noha a’ pápa követe en­nek ellene mondott. II. József császár is ugyanezt tévé a’ római szék minden ellenmondásának ellenére. Aargau fölfüggeszté a’ kolostorokat, mint a’ statusra nézve nem csak nem hasznosokat, sőt veszedelmese­ket; a’ német császár ugyan ezt tévé ugyanazon ok­ból.— Aargau a’kolostorok javait a’r.cath. egyházak és iskolák javítására kívánja fordítani. Ausztria ha­sonló czélra tű­zé ki azokat. Aargau nem tartja az alapítók jogát elég erősnek arra, hogy kimondott határozatától visszalépjen. Ausztria sem kérdezős­­ködik akkor a’ fölfüggesztett kolostorok alapítóinak jogai után. Mint Ausztria azon időben, úgy most Aar­gau nem kívánja a’r.cath. vallást ezen rendelete által háborgatni. És ha most Aargaut e’ lépésre a’ kény­szerítő szükség — t.i. a’ szerzetesek magok viselete — vezérlé, nem lehet őt azért kárhoztatni, mert csak józan statustani elvekből indult ki, midőn az örökös lázitások és nyugtalanságok tűzhelyét akará elfojta­ni. — A’ tessini kormány parancsára a’ Sz.-Gothárd hegyi barátok elhagyák szállásukat. — Alsó-Wal­is­­ban nagy a’ forrongás, a’ népet igen fölingerté a’ nagy tanácstól a’ kolostorok pártolására kiadott uta­­sítás. — A’ nép személyesen megtámadta a’ nagy­tanácsnak egyik tagját, ki szintén erre szavazott.—­t Marsignyból 3 ágyú küldetett már a’ nép ellen. OLASZHON. Firenzében az O aszfald tudósai ez idén gyűlést tartottak. Azon érdekes kérdések közt, mellye­k vita­tás alá kerültek, Mittermaier, Ronchivechi és He­lit­ti a’ fenyitőrendszert tárgyazó eme’ 9 kérdést terjesz­tek elő: 1) A’ szabadható fris levegőtől való szaka­datlan megfosztatás, mikint ez a’ teljes kü­lönrégesí­­tési rendszernél történik, nem szülhet ett’ bezárt egyedekben gyógyit­atlan élelműszeres ba­ntalmun­­kat, mik a’ foglyok közt a’ halálozási esetek számát növelik? 2) A’ moz­oghatás hiánya, habár ollykor némi csekély járkálás megengedtetik is, nem szül e hasonló hatást a’ foglyokban? 3) Nem séít e a’ hosszrí ideig tartó általános magányrendszer az í’a­­fertő­ztetésre hajlandóságot? 4) Nem szil i e ezen körülmény — nem tekintve az ebből származandó testi eltörődést — észrevehető szaporodását az, el­mebetegeknek, különösen összefüggésben a' kedély­nek a’ hosszas magányelzárás által előállított inge­rültségével? 5) Az illy módon előálló elmebetegsé­gek könnyen gyógyíthatók e? 6) Az általános ma­gányrendszer nem fog e könnyebben szülni testi és lelki betegségekhez nagyobb hajlamot a’ déli tarto­mányok népében, kiknek kedélye ingerlékenyebb és testi lelki alkotásuk különbözik az éjszakameri­­kaiakétől. 7) Az amerikai rendszer által rendelt ke­­vesbbé izgató élelem elegendő leend­ő a’ kijelölt ba­jok gátlására? A’ minden szeszes italoktóli vissza­­tartóztatás olly népnél, melly borhoz szokott, nem fogja e nagyon növelni a’ gyengeséget? 8) Mellyik a’ legrövidebb idő, meddig az általános magányrend­­szert ártalmatlanul használni lehet ? Ha illy időt ve­szünk , nem fog e ezen magányrendszer megszokás által ártalmatlanná tétetni, ha netalán még hosszabb időre használtatnék is? 9) A’ fogolynak egyes kama­­rácskájábani fárasztó munkája elegendőleg kipótolja e az udvartéren való járkálást?—E’ kérdések az­ ola­z­­föld, Genf és Corfu több tudós férfiai által a’ toscani nagyherczeg és ministerei jelenlétében vitaltatván meg,— különös, hogy egy szó sem emelkedők a’ tel­jes elzárás mellett, és minden szónok elismerő, hogy eme’ rendszer a’ foglyok közt az elmebetegek ’s a’ halálozási esetek számát növelendi. E’ fontos tárgy­nak még kimerítőbben leendő megvitatása végett bi­zottmány rendeltetett, melly a’jövő évben Haduában tartandó gyűlésre körülményes tudósítást tegyen. LEGÚJABBAK. M. Leód perében a’ jury törvényszék kimondd a' „nem vétkes“ ítéletet.— Canadából is hason­ló tudósítás érkezők: ,,Grogan ezredes szabadságba helyeztetett, ’s egy rendőrtisztre bízatott, őt a’ha­tárig elkísérni. — Brüsselben uj orangista­ összees­­küvést fedeztek föl. — A’ török haditanácsban Kon­­stantinápolynak védvárfalakkal leendő megerősítése terveztetik. NÉHÁNY SZÓ a’ szabad kir. városok képviseltetéséről. Ilonunkban is elérkezett egy rég óhajtott idő ! iro­dalmi vitatkozásaink szabadabban forognak, az emberi­ség üdveit előmozdító eszmék nyíltabban fejlen­ek ki, a’ szűkkeblűségnek két hatalmas ellenére támadt: a' köz­vélemény ’s nyilvánosság, — eszmék, mellyek tiz év előtt még kopár ’s puszta földre hintve he­vertek ’s vesztek el gyümölcstelenül, ’s alig csí­ráztak itt-ott, most felkapva a’ nemzet nagyobb rész ápoló kezei által, gazdagon virágzanak; üdvözölve tehát azon eszméket, mellyek sem csupán fellob­banó szenvedély sem túlságos képzemény növényeiként hanem mint az értelem szigorú országán átszivárgást ér­ző kebel eredményei valónak kitéve a’ súrlódások tág mezején, mint p. o. az örökváltság, bank, szavazatjog, ’stb.,— bátorkodom az olvasó közönséget, egy, irodal­munk láthatárán már ollykor-ollykor előtűnt tárgyra fi­gyelmeztetni: a’ szabad kir. városok képviseltetésére; egyszersmind csekély véleményem szerint kijelenteni azon okot, melly csaknem főalapja annak, hogy a’ szabad kir. városok szavazatjoga az országgyűlésen mindeddig korlátozva van. Ezen ok, mellynek eltörlése előtt a’ sz. kir. városok­nak szavazatjogát az országgyűlésen szaporítni képte­lenség volna, sőt józan haladási elvekkel egyenesen ellenkeznék, ezen főokoknak egyike, sőt első alapja az, hogy a’ sz. kir. városok polgárainak tulajdon körűkben­ szavazási joga nem az egész polgárságánál gyakoroltat­ik, hanem egy zárt testület, egy tömegecske — nem tudom, ügyesebb vagy ügyetlenebb — kezébe van letéve. Tekintsük hazánk törvényeit, ’s mondjuk elő azokat sorra; van e ott csak egy is, melly a’ városok képvisel­­tetési tárgyában századost, hatvanost, harminezast, vagy B UTI­­BI 13 m O. nem bánom huszonötöst csak említene?­­ — Zsigmond királytól fogva — kinek II. Decret. előszavában legelső nyomait találjuk a’ kir. városok országgyűlésiés meghi­­vatásának — mindig csak az egész tömegről, a’ városok polgári egyeteméről van szó, olvassuk bár az 1608: 1. k. u., 1715: 108 ’stb. t. czikkeket. Midőn királyaink ’s törvényhozóink a’ kir. városok egyetemét alkotmányos személylyé nevezve, tanácskozásuk köreibe elfogadók, eszméjükben sem volt, néhány nem-nemest kiszemelve, azokat nemesi és képviselői jogokkal felruházni; az al­kotmányos személy által ők az egész város polgársága egyetemét értették.­­ A’ polgárok közti jogkülönbség tehát nem törvényen alapul, hanem csak egyes különcz­­ködő zárt testületek statútumain, mellyeket akkor, midőn uj törvényhozási rendszerről van szó, a’ haza érdeke­ el­len mérlegbe vetni vakmerőség.­­ De tekintsük kissé a­ tárgy politicai oldalát is. Jól tudom , hogy nem csak ez egy felhozott ok az, melly polgárhonfitársaink szavazat­jogát korlátozza; jól tudom, hogy ők függenek, ’s azt is kitől, azonban szelid ’s józan haladásunkkal lépést tartó kormányunktól bizalommal remélhetünk e­ részben orvos­lást. Itt tehát csak a’ dolog főalapját érintem, és nyiltan kimondom: mig a’ kir. városokban nem közezellem , ha­nem kiváltságok uralkodnak, azaz: mig a’ közügyekbeni befolyás monopólium marad, ’s nem terjesztetik ki az egész polgárságra, mig nepotismus ’s aristocratiai majmolás bitorolja a’ polgárság jogait, addig szavazat - jogszaporitásról szó sem lehet; még úgy sem, ha a’ kincstár, megelőzve törvényhozóinkat, gyámnokságáról Önkényt lemondana. — Valóban szép haladás volna a’ lél-ik században, egy tömegecskét kiszedni a’ városi la­kókból, ’s azt a­ többiek kirekesztése és sérelme mellett uj kiváltságokkal felruházva, egy sógor-’s komaaristo­­cratiát felállitni az országban! — Pedig illye követelé­­seket tesznek sokan azok közül, kik nem a’ pórnéphez számitvák, hanem városoknak, a’ civilizatio ’s haladás gyapontjainak tagjai. — Hogy követeléseik valóban ily­­lyesek, például szolgálhat a’ legközelebb múlt ország­­gyűlés, hol a’ vármegyéknek szántoki részvétlenségét szemrehányó városi követek felszólittatják: akarnak e kö­rükben is uj választási rendszert behozni, vagy sem? — ’s mi sikere len? alia: nyert pártolást néhány városi követtől. Nincs az országban talán község, mellyet az infnle­­rantismus annyira bélyegezne, mint a’ sz. kir. városokat mostani helyzetükben; ’s itt távol legyen, hogy az egész választott testületet érinteném, mert köztük is találtaik nemeskeblű, ellenben szavaimat kiterjesztve értem mind azon városi lakosokra, kiknek tetteit nem közérdek, ha­nem kivétel nélkül haszonlesés ösztönzi; kik a’ nemes­séget nem mint rokon honfitársaikat, hanem inkább mint ellenségüket tekintve, kik a’szegény elhagyott jobbágy kevéssé javított sorsát már is irigyel­ve, szabadés mű­egün­ket, a’ hol csak lehet, kigúnyolják,­ kik a’ zsidókat (kik természetesen nem mind apró szentek), emberi méltósá­­gukról megfelejtkezve, alacsony kifejezésekkel gyaláz­­zák. Mig ez igy tart, m­ig a’honfiak közt egyenetlenségek uralkodnak, mig minden osztály külön-külön­ érdekeket hajházva fut el idegenkedve egymástól, addig távol ha­zánktól a’ közmegelégedés, a’ boldogság. Érdekeinket kell tehát egyesítni ’s egy testté olvadnunk. Az első lépés ezen egybeolvasztásra a’ városok ’s nemesek közt: a’ sz. kir. városokban a’ polgári jogok egyformasága. Valljon mi joga van most a’ polgárnak — mint polgárnak? ha kiveszem a’ bormérési ’s meg né­hány csekély jogokat (mellyek azonban polgári jog nél­kül is igen könnyen megvásárolhatók). A’ tiszt- és kö­­vetválasztásban teljességgel semmi szava, a’ gazdasági ’s egyéb közügyeket illető tárgyakban semmi részt sem 180 757 adja, mikint az angol kormány semmi esetben meg nem egyez, hogy idegen hatalom avatkozzék a’ spanyol ügyekbe. — A’ gibraltari angol kormányzó is arról értesíti a’ spanyolokat, hogy leginkább kor­mánya parancsából fogadé olly ünnepélyesen Victoria herczegnő­t. Ugyanez nap érkezek Rodil Burgosba, ’s még az nap bünf­eledési nyilatkozványt bocsátott ki azok számára, kik 12 nap alatt a’ kormány jelűlte helyen magokat jelentvén, kötelességüket híven tel­­jesitendik; azokra pedig, kik ez időn túl fegyveres kézzel fognak találtatni, úgyszintén a’zendülés főnö­keire is, halált mond. — Midőn a’ régens elhagyá a’ fővárost, nem csekély jutalmat osztatott ki az oct. 7-kén megsebesített nemzeti katonaság között. — Madridban és a’ tartományi városokban a’ csend tel­jesen helyreállott; legközelebb ismét több lázadók fogattak el. — Quirogay Frias brigades tábornok és Requena halálra ítéltettek. — A’ barcellonai vár­bástyákat múlt hó 26-ika reggelén a’ helyhatósági tisztek jelenlétében kezdték lerontani. — Hire van, hogy Espartero a’ Krisztina királynőnek eddig adott 3 millió realnyi évdij fizetését megszüntetni szándé­kozik.

Next