Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-11-13 / 91. szám

felsőbb parancsolatoknak mindenkor híven engedel­meskedett. Erre alkapitány úr válaszolt, forró há­láját nyilvánítván az érdem feletti fenséges kegye­lemért, üdvözölve főkapitány ő asgát, a’ tisztikart ’s végül a’kerületeket. Dicsőségének tarjá, segédül len­ni olly nagy férfiúnak (főkapitányunknak), kinek tet­tei a’ jász-kun nemzet szivében eltörűlhetetlen betűk­kel vannak bevésve. Beszédet végezve, nádori biztos ő nagysága által hivatalába beiktattatott. — Szólott ismét nádori főkapitány ur ő nagysága’s tudata a’ rendekkel nyugalomra lépett alkapitányunknak kir. udvarnokká lett k. kineveztetését, felolvastatván egy úttal a’ tiszt, ur oklevelét is. — Szívből fakadt élje­nek előzék ’s követék a’ tisztelve szeretett aggnak — ezen ünnepélyességet kisért őszinte beszédét, melly­­ben 50 éves szolgálatait érdemnek ugyan nem tartja, hanem mint a’ I. kerületek hálás emlékezetének — az ő eszközlésük után díj nélkül — feelséges kirá­lyunktól nyert bizonyságát meleg kebel hálás érzetével fogadja.—És a’ gyülekezet, midőn egy részről bánatos örömmel ’s áldással kíséri nyugal­mára polgári erényü ősz Nestorát (nem véve rész értelemben még azt sem, mikint ő lemondóirata végén igy szólott: „szakadjon bele, ki a’ jász­kun institutiókon valamelly újítást tenni akarna“), úgy más részről feszült figyelemmel ’s aggódó fiúi várakozással néz eb­be új alkapitánya hivatalos pá­lyájának. Emlékezet és remény azon sarkok, mely­­lyek körül a’ kerületek bizalmának többek által megroncsolt ajtaja nyúgoszik. — És visszanéz az emlékezet tükörébe, — tetteket keres és következ­tet, és betekint a’ remény végtelen messzeségé­be, és tetteket vár, tetteket kér attól, ki kebelé­ben született, élt, és emelkedett föl, ki 20 év óta megtanulta, ’s tanúja tartozik lenni, hogy a’ bé­kés jász-kun nemzetnek lelke is van, ’s a’ jó búza­­kenyeren kívül másra is érdemes, másra is vár. En­­gedjen hát nekik néhány férfias szózatot, melly alulról ugyan, de nem mélységből emelkedve, bátor tisztelt alkapitány­áról remélni, hogy a’ kebelnek földi kincs­ért nem cserélhető arany szabadsága érzetével füg­getlen állásban fogja megragadni a’ zászlót, melly a’ békés haladás térmezején vezér kezébe olly igen il­lik, ’s derék erdőde őszinte meggyőződés szülte vég­szavaival nem betűszerinti irányban induland, meg lévén győződve a’ felől, hogy a’ „belészakadás“ átkát buzgó imánk képes leend elriasztani. — Az említett szónoklatok után 1-ső aljegyzőnk a’ kerüle­tek részéről üdvözölte nádori főkapitány ő­ssgát, a’ nyugalomra lépett F. A. és hivatalába beiktatott Eö. J. urakat. — Ezzel az ünnepélynek vége jön. (Vége következik.) Torda, oct. 30. Mai nap érte végét megyénk­nek ez esztendő lefolyása alatt tartott egyetlenegy közgyűlése, mellynek az országgyűlési követek megválasztásán ’s a’ részekre készített utasítvány kidolgozásán kívül olly csekélyek voltak eredmé­nyei, mellyeknél e’, főispánjait mindig különösen tisztelő megye hosszas békés várakozása után töb­bet remélett. A’ megjelent néhány aristocratákon alig vala észrevehető valami árnyéka ama’ buzgó ’s a’ közjónak mindent feláldozni kívánó akaratnak, melly sebes kitörése mellett is az 1833-beli ’s ezt követett több közgyűléseinkben olly kecsegtetőleg mutatkozott; akkor testvéri ragaszkodás lefelé, most kiszámolt korlátkozás a’ feltörő akarat ellen, ’s a’ függetlenebb testület az állásukat féltő hivatalbeliek­hez csatlakozván, a’ BB. akarata ’s a’ tisztelt főis­pán közé nehézkedett. Követválasztásunk megtörtént ugyan, de a’ több hatóságokban megkezdett kortes­­kedés száz’s több kupa borban csakugyan tokányta­­lanul itt is beköszöntött. Jaj e’ rendszerért! mert igy idővel a’szegény, bárminő észszel bírjon, porban ma­rad,’s a’ pénzzel toldott ügyetlenség is a’közjó véget­­len kárával fénypolczra ülend. Általában látható vala e’gyűlésben, hogy nagyaink ama’szerencsétlen esz­mét , miszerint a’ reform csak felülről mint kegyelem adathatik, nagyon is magokévá sajátították; de látha­tó volt az is, hogy a’nagy tömegben a’ jogérzet ’s a' szabadság szeretete fokonkint fejlődvén, egy tisz­tább közvéleménynek csirái dúsan keletkeznek; — azonban biztos remény éltet, hogy helyt foglalván ott, hol illik, a’ bizodalom ’s a’ kölcsönös jóakarat, e’ most zajló , ellenszegülő nézetek és akaratok egyesültéből egy szebb jövendő fog kifejleni me­gyénkre is. — Országgyűlési követségre Ugron Ist­ván 329 és Veress József 318 szavazattal választa­tott.— Virágh Ödön. Rövid közlések. 1. Biharból. November 4-kén közgyűlés volt, ’s az orvosválasztási ügyben a’ főispáni helyettes elnöklete alatt, ’s ugyan csak általa kimondva, egy bizalmatlansági végzés keletkezett. Ugyanis kitűnő többség által előadatván: mikép a’ sept. 23-ikai jegyzőkönyv ta­rtalmából, de egyéb adatokból is a’ megye helyzetének azon szomorú képe tűnik fel a’ RR. előtt, miszerint az orvosválasztási jogaik erő­­szakoltatásán, és azon kívül, hogy m. főispáni he­lyettes úr a’ tanácskozások eredményének kimondá­sát a’ RR. elől eltartóztathatónak vélte, nyilván van is még az is, hogy m. főispáni helytartó ur azon gyű­lést , mellyben tulajdon elismerése szerint is csak a’ vitatások voltak élénkebbek, de mellyben semmi ollyas, mi az illedelemmel és az 1723: 56 és 58 czik­­kek rendeletével ellenkezett volna, nem történt, ön­kényesen eloszlatta, és ez által nem csak a’ rendek tanácskozási jogát tettleges sérelemmel illette, ha­nem egyszersmind a’ köz ’s magános dolgok roppant elmaradására és az adózó nép rendkívüli terhelteté­­sére okot szolgáltatott: már ez magában véve is ele­gendő volna arra, hogy a’ megye RR. mirgos főisp. helyt, ur ellenében az 1536:36 és 1647:76 t.czikkek­­ben utalmat keressenek; de ezekhez hozzájárul még az, mivől mind a’ többször említett jegyzőkönyv tar­talma , mind pedig a’ mostani tanácskozások folya­mata bizonyságot tesz, ’s mit a’ többség ezennel ün­nepélyesen is kijelentett, hogy t. i. mélt. főisp. helyt, ur a’ RR. bizodalmát nem birja. Származtatták pe­dig a’ szólók ezen bizodalomhiányt mélt. főisp. helyt, urnak részint kormányzói széke elfoglalása óta a’ RR. jogai ellenére kimutatott törekvéséből, részint pedig azon fájdalmas szakadások és meghasonlások emlékezetével összekötött állásából, mellyben mos­tani hivatalára lett kineveztetése előtt volt, ’s melly állása jelen hivatalára lett emeltetése után a’ rendek e’ részben táplált reményének meghiúsításával leg­­kevesbbé sem változott. A’ megyének ezen aggodal­mas helyzete tehát, melly szerint a’ kormányzó és kormányzottak között szükséges bizodalom nem lé­tezése miatt a’ megyei dolgok előmenetelt, a’ köz­­tanácskozások ezért nem érhetnek, és igy amazok­nak veszteglése, ezeknek pedig örökös ingerültség és súrlódások között szinte minden eredmény nélkü­li folytatása miatt a’ közjó sikeres előmozdításához csak nem minden remény elenyészik; — ezen kinos helyzet megszüntetése okáért javaslatba hozatott, és a’ m. főispáni helyettes által többség szerinti vég­zésül is kimondatott: „ő cs. kir. felségét alázatos felírás által a’ felidézett törvényczikkelyek nyomán alattvalói mély tisztelettel megkérni, hogy a’ mostani főisp. helytartó helyébe más megyei főkormányzót kinevezni méltóztassék.“ — közli Lukács György, aljegyző. Ágost, hitv. iskolai társulatok. 1) Po­zsonyi magyar társaság. Pozsonyban az ág. h. evang. főiskolában nemzeti nyelvünk ’s ifjaink mindeddig hő pártolókra ’s vezetőkre nem találtak. Legyen szabad ezt adattal bebizonyítanom: a’ pozso­nyi magy. társaság, egy ülését a’ szokott napon nem tarthatván, jónak találta ezt valamelly más időben ki­pótolni, ’s az órát mindszent napra határozta. Az el­nök figyelmezteté a’ tagokat, hogy a’ helybeli con­vent által tiltva van ünnepnapokon összegyűlni (?) ; azonban válaszúl adatott neki, hogy ez által a’ con­vent törvénye megsértve épen nem lesz, mivel ez ne­künk csak annyiban ünnepünk, hogy catholicus test­véreinknek lármás foglalkodásunk által botrányt ne okozzunk. ’S az elnök erre elhallgatott. Az órát a’ tagok a’ fenforgó napon megtarták, noha elnökük jelenléte nélkül. — A’ következő ülésben azonban ő ez ellen, t. i. hogy az ifjak e’ napot is munka nélkül elröppenni nem hagyák, olly hevesen kikelt, hogy azt holmi „csoportozatnak“ nevezni ’s a’ tagokat pénzzel büntetni kívánta. Risum non tenebant amici. Ezen váratlan megtámadás által meglepetve a’ tagok, védeni akarák magokat, ’s midőn épen a’ „nervus probandi“-ra jött a’ dolog, szenvedélyes hangon a’ szólót hallgatni parancsolja, ’s azon fenyegetéssel, hogy a’ dolgot felebb adja, az ülést eloszoltnak nyil­­vánitá, és maga gyorsan eltávozott. Ezen tette né­­mellyeket elkeserített, némellyeket feltüzelt, holott a’ dolgot józan észszel csendesen el lehetett volna igazítani. A’ lyceumnál fenálló illyr társaság min­dig vasárnap tartja gyűléseit, ’s pedig elnök nélkül, és senkinek eszébe nem jut ez ellen felszólalni *). A’ minap meglátogató a’ pozsonyi szláv ifjakat a’ hí­res K. —, ’s ők — szinte elnök nélkül— az illyr if­jakkal egyetemben, vasárnap gyűltek egybe, vendé­güket felköszöntendők, és ezt csoportozatnak senki sem nevezé. — A’ rókának megvan a’ maga bar­langja, ’s az égi madárnak az ő fészke; de úgy lát­szik, hogy a’pozsonyi magy. ifjaknak nincs hajlékuk, hová fejeket lehajtanák. — Szontagh Gusztáv azt mondja valahol, hogy ki hibásabb: a’ tanuló­k, a’ ki bukdácsol, vagy a’ vezetők, kik nem mindig képesek az ifjúságot vezérelni? — Uraim! ezen ifjak ez évben számra 68-an vannak (mi Pozsonyban eddig nem volt), ’s látogassátok meg őket, és ha összevetitek munká­ikat éveikkel, valóban alig találtok ollyat,mi a’ rend. *) De biz igen! kérünk egy kis részrehajlatlan bizonyos tudósí­tást, micsoda ,,­illy a társaság“ ez? mert mi emléke­zünk az ágost. hitv. egyetemes egyházi gyűlésnek azon végzésére, melly a’ magyar hon és törvény ótalma alatt vi­rágzó magyarhoni iskolákban divatba jött, ’s a’ magyar törvény és magyar felelőségótalmát semmi esetre nem igé­nyelhető szláv egyesületeket eltörlé, és emlékezünk a’ san­­ctióra is, melly a’ tilalomhoz ragasztatott. ■— Mi nagyon szeretnék tudni, ezen illyú társaság nem a’ felsőbbségi ren­delettel egyenesen daczolni merő törvénytelen, vagy pedig ártatlan felszín alatt a’ törvényt kijátszani czélzó mystifi­­cans egyesület­e? — Erről „sine ira et studio“ igen óhajtunk értesittetni. —­ S z e r k. illendőség és fontolgatás korlátin túl csapongva, áb­rándos eszméket nevelne. — Tudják azt a’ pozsonyi magyar ifjak, hogy nálok történt egy kis visszaélés ; de a' békésebb és méltányosabb kor nem fogja az utódokat mások hibájáért úgy büntetni, hogy őket lé­­lek- és értelembeni elmaradásra kárhoztassa. P. T. S­elme ez, o­c­t. 23. A’P­es­ti Hírlap egyik szá­mában hazafiúi figyelemmel kisértük a’ szláv egyesüle­tek eltörlesztéséről irt sorokat, ’s azok valóságában épen nem kételkedhettünk; sőt erősen hittük’s remél­tük üdvös hatásukat. De — fájdalom ! — reményünk nem teljesült; most selmeczi kolosunkban már mint­egy másfél hónap óta a’ szláv egyesület „szláv isko­la“ nevezet alatt hetenkint kétszer tartja üléseit Mar­tinek tanító úr elnöksége alatt. A’ „szláv társaság“ nevezetnek „szláv iskola“­ira változtatása által egyesületeket eléggé biztosíthatni gondolák; azon­ban mit használ e’ csere, ha a’ munkálatok, t. i. a’ szavalási, munkahozási ’s más effélék koránsem száműzték körükből. Gyűléseiket jelenleg hétfőn és csütörtökön estvéli 7 órakor tartják (állításuk sze­rint elnökük máskor el lévén foglalva); a’ titokno­­ki, könyvtárnoki ’s más hivatalok most, mint azelőtt, szintúgy gyakorlatba hozatvák; tagjainak száma a’ negyvenet meghaladja *). Vasból. Szey L. ur a’P. Hírlap 71-ik szá­mában Szombathelyről közlött czikke végén a’ köz­népnek „garabonczás diák“ iránti vakhitéről szól­ván, a’ papsághoz illy váddal fordul: „uraim, tisz­telendő urak! illy vakság­ban még sem kel­­lene ám hagyni a’népet, kivált ha köte­les­ségünkbeni hív eljárásunkból eredő békés öntudatunkat többre becsüljük az önérdeknél.“ A’vád nem csekély; mert szerin­te a’ papság tisztéhez hirtelen ’s olly lelketlen, hogy többre becsüli önérdekét, mint azon békés öntuda­tot, mellyel őt kötelességének teljesítése jutalmaz­ná. Ennélfogva bátor vagyok Szey L. urat teljes tisztelettel megkérni: tessék néha a’ szentegyházba betekinteni, ’s ha lehet, olly időben, mikor az egy­házi oktatások tartatni szoktak, többször szem- és fültanuja leend igy azon buzgóságnak, mellyel a’ papság minden babona ’s vakhit ellen harczol: de a’ s­z­ő­­­ő­s­­­e­k azért a’ garabonczás diákot mégis hi­énáik ám! Mivel századok hosszú sora szennyezd be az emberiség elméjét és szivét, azt letisztítni nem olly könnyű, mint pipafödélről a’ hamut lefúni. Az emberben megöröködnek a’ hibák, ’s a’ szívnek gyökeréhez erődve, második természetté válnak, úgy hogy sokszor a’ legbuzgóbb törekvések sem ké­pesek azokat kiirtani. Illy természetű hiba kivált a’ babona, a’ vakhit. Egy éltes vakhitü embernek beszélhet papja, bármit akar; de arra egykönnyen nem fogja venni, hogy boszorkányokat, tüzes em­bereket ’stb. ne higyen. Felszólítom a’ közlő urat, ha kedve van állításom igazságáról meggyőződni, próbálja meg, ’s tapasztalandja, hogy nem a’ tün­dérek tartományiból irám ezeket, hanem az élet könyvéből, hasztalan elpotyogott verítékeim közül. Csak a’ nevelés — kivált ha a’ sok declamatio he­lyett minél előbb országosan munkához fogunk — igenis, csak a’ nevelés menthet meg bennünket e’ bajtól; de még ez sem egészen; mert a’ nap alatt va­lamint konkoly, úgy babona is kisebb nagyobb mér­tékben itt és ott mindig fog tenyészni. Még a’ maga­sabb ’s műveltebb körök sem mentek egészen a’ vak hittől: ismerek férfiakat, pedig ollyanokat, kik a’ nép babonás hite ellen alkalmas ’s alkalmatlan idő­ben egyre pattognak, ’s mégis sáppadnak, ha lát­ják , hogy tizenhárman ülnek az asztalnál.—­ Kit vá­dolna ezért Szey L. ur ? De, uraim! legyünk egy­máshoz igazságosak, ’s ne véljük, hogy hazánknak jó szolgálatot teszünk az általha a’ közönség előtt ennek is amannak is nyakába mázsás hibákat agga­tunk. —k— **) Köbölkúton, Esztergom megye helységében, ezelőtt mintegy 30 évvel csupán németek laktak; de Palkovics Károly helybeli volt lelkész, ki e’ f. é. má­jusban jobb életre szenderült, sok évi fáradalmai után lassan kint híveit a’ magyar polgárság zászlója alá vezeté; szelídségével ’s jó bánásmódjával , ju­talmak ígérete mellett, a’ német férfiakat szomszéd helységek magyar leányaival házasitá össze, ’s igy viszont ezeket magyar férjekkel párositá , magyar tanoda felállítását kieszközlé , hol több órákig fog­lalatoskodott a’ gyermekeknek hit- ’s magyar nyelv­ *) Ailjuk, a’ mint vettük, hitelesnek látszó kútfőből; jelenleg csak azért minden commentár nélkül, mert meg vagyunk győződve, hogy a’ kiknek kötelességükben iíll a’ gener. con­vent végzéseit végrehajtani, azok az egyszerű tudósításban elég ingert fognak találni, a’ dolognak hitelesen végére járni,’s ha valótlan hirlelés, a’ mi e’ levélben foglaltatik, a’ közönséget megnyugtatni,— ha pedig való, végrehajtani, mit az egyetemes convent határozott, ’s határozni legszen­tebb kötelességgel tartozott..— Nagyon csalatkoznak, a’kik azt vélik, hogy büntetlenül jaystificálhatják a’ felsőbbsé­­get. •— S­z­e­r­k. **) E’ levél végén még hibául van kitéve, hogy a’ garabonczás diák augustus elejéni látogatása összefüggésbe hozatik a’ júliusban történt jégesővel. — Ez szedési hiba volt, és szer­kesztési tévedés , melly az Írónak nem tulajdonittathatván, úgy vétjük, e’ vallomással helyre van hozva. — s­z­erk. 704

Next