Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-11-17 / 92. szám

Szerda Pesti Megjelene’ hírlap minden héten kétezer , szerdán él szombaton. Feléri előfizetni a’ két fűvárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet betni helyben 1, an d e rer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy egy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő kraj ez ár számittatik. 92. November 17 1841 Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1842-ik évi folyamára. A’ „Pesti Hirlapu-nak—mindig több tökélyre törekvés mellett— továbbá is Kossuth Lajos ur szerkesztése alatt úgy alakja, mint előfizetési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben (ha tetszik, házhozhordással) egész évre 10 pengő ft, fél évre 5 p. ft; postán küldve egész évre 12, fél évre 6 pengő ft. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siettetése kéretik, hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő postahivatal utján történhetik. Landerer Lajos, ________________________________________________________________ ________________________a „Pesti Hirlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Nyugalmazd». Kinevezés. Vezérczikk. (Viszonozás 11.) Gr. Dessewfffy Aurél „adj istenére“ „fogadj isten“ Puky Miklóstól. Követválasztások Erdélyben. Népkönyvkiadó egyesület. Pesti vásár. Felelet a’pesti mészárosoktól. Megyei dolgok. Csanád Mimitatio, 1647. 14. legelőelkülönzési törvény). Bihar (a’ közlött végzés keletkezése, orvosválasztási jog, tbirák). Jász-kun kerületek (tiszti kar adómentessége, katonaállitási költségek, békebiróságok, főjegyzőség ’stb). Rövid közlés Pest és Árva megyékből. Kir. zár. köréből. Pécs (rendőrségi hiányok, koldusok, iparműmozgalom). Debreczen (dr. Bacsó a’ pesti gyermekkórházról). Vidéki tevé 1tárcza. Kásnó (a’ lelkészek hivataloskodása.) Kibhirek honunkról. Kült. napló. Angol-, Franicz-, és Spanyolhon. Érte kezű Hűbéri örökváltság és még valami (vége). Hirsch feld.—Magyar gazdasági egyesület. Kertészeti ’s gyümölcstenyésztési szakosztály ülése nov. 10 1841. — Hivat. tud. Hirdetések. MGYARORSZÁG ÉS ERDELY. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Faber Antalt a’ pozsonyi academiában statistica ’s bánya-törvény tanítóját huzamos buzgó szolgálata tekintetéből, eddigi fizetését 300 p.frt évenkinti pótlékkal megtoldva, saját kérelmére kegy. nyugalmazni méltóztatott. (H—k.) A’ rm. magy. kir. udv. kamara Harrer Ferenczet a’ középponti főerdészet felügyelőségnél másod-járulnoki hivatalra alkalmazó. — (H—k.) Rehland Eduard zalathnai bányásztörvényszéki titoknok kir. kincstári fogalmazóvá neveztetett. — Mihánk János aradi mérnök - segéd meghalt. Vezérczikk. (Viszonozás II.) Báró Eötvös József: E’nemzet halad , de nyugodt, s épen mert haladni akar, azért fog nyugalomban maradni. Meglehet, hogy e’ haladás némelly egyes érdekeket sért, nem csudálatos ha azok, kik eddig csak éldeltek, nehezteléssel néznek a’ korra, mellyben tőlök is áldozatok kivántatnak, természetes, hogy azok , kik magokat olly magasaknak vélték, haraggal néznek mindenre, mi másokat hozzájok fölemeli— vannak emberek, kik—mint Cicero, mondja — nummulos curantii 11 utas, horturos, non rem pubficam; "s ezek veszélyeket láthatnak, ezek remegjenek. (1840-ki Főrendi Napló 455 lap.) Gr. Dessewffy Aurél: Óhajtom, hogy a’tisztelt báró ur politicai ellenfeleinél meggyőződésüknek más indító okait is szíveskedjék feltenni, mint azokat , mellyek csupán magános érdekekben gyökereznek. (Ugyanott 476 lap.) Nem mondhatjuk, mennyire sajnáljuk, hogy a’ ns gróf, kinek szavait imént idéztük , illy viszonozásra kényszerít; kedvetlen kénytelenség ez, de kénytelenség, ’s azért------végezzük. Lapjaink utolsó számának vezérczikkét annak említésével fejeztük be, hogy X.Y.Z. (gr. Dessewffy Aurél) a’ Pesti Hírlapot ’s annak pártját és táborát la bourseoula vie hangulatú útonállóknak bélyegezi. Ebből azt vonja ki, „hogy nem csuda, ha azok, kik ellen az indítványok csoportja megsemmisítő fegyver gyanánt van irányozva, mikor Fejérben ugyanazon egyén tüzeskedik főképen a’házi adó átvétele mellett, ki csak imint annak 32.000 forinttali megszaporitását indítványozta, ’s magát minden felforgatási eszmével már régen identificálta; neki azt felelik-----a’ ti ajkaitokon minden illyen indítvány gyanús------ti nemcsak áldozatot nem hoztok általuk, hanem azoknak folytában nevezetes nyerekedést reményietek* *).—Végre pedig ama’ lord *) Ennél csakugyan nehéz, volna fonákabb lojgicát kigondolni. Madarász ma tüzeskedik a házi adó átvétele mellett a’közgyűlésen, ezért tegnap a’küldöttség ellenző véleményt ad. M. L. a’ tisztviselők fizetését szaporitaodónak vélné , természetesen nem rögtön, hanem ha majd törvény hozatnék (melly ily szaporítási véleménynek bizonyosan nem lesz kedvező), ’s azok , kiknek cselekvését X. Y. Z. igazolgatja, azon szaporítási vélemény előtt e hónappal a’ házi adó kérdését haragos ingerültséggel vagyontalanok vagyonosok elleni harczának bélyegzik, ’s most tagadó utasítást adnak az országgyűlésre ;—adnak pedig azért, mert a’ házi adó elvállalásából egynémellyek nyerekedést remélenek. — Jegyezzétek ezt fel Fejérnek adót fizető számos nemesei, ezek Stanley-től, ki egykori zászlóját hűtlenül elhagyó ’s az ellenséghez szegődött, e’szavakat idézvén: „most már Angliában a’ kérdés nem lord Melbourne és lord John Russell közt egy, ’s Wellington hg és Sir Robert Peel közt más részről forog, hanem egy részről ugyan mind ezen urak közt együttvéve, más részről pedig Roebuck és O’ Connor urak közt“ —ennek hasonlatára a’ nemes gróf imigy rekeszti be boszú haragos czikkelyét: „Nem az a’ kérdés; egy részről gróf Teleki József és Lonovics József, vagy másrészről gróf Széchenyi István és Deák Ferencz legyenek e a’ nemzet vezérei —-----hanem egy részről ezen tiszteletes osztály maga minden árnyéklati különbségeivel mint egy egész, más részről egy központi zászló alatt Madarász László, Somogyi Antal, Mezőssy László és Puky Miklós a’ magyar radicalismus commisvoyageursjei (egyébiránt meglehet mind igen erényes emberek) állanak; és a’ kérdés az, valljon ------szabad e ’s illő e , hogy imerek, kik a’ hazát még semmi hálára nem kötelezték------kiket a’nép képviselőinek soha sem vallott, alkotmányt és sajátsági jogot rontó indítványaik létrehozását a’ fenyegetés szemtelen hangján akarják tőlünk kicsikarni ?* *) — és mi azt feleljük: nem, nem és háromszor nem, és azt feleljük, hogy azon nemzet, melly magán illymód engedne paczkáztatni, maga magát eltemetné.“ Eddig a’ ns gróf, — és éljen a’ tactica és hideg megfontolás! — Igenis grófur! azon nemzet, melly magán illymód engedne paczkáztatni, mint a’ ns gróf szeretné, maga magát eltemetné.—És azért nem, nem és nem háromszor, de örökre nem.— De azért, hogy örökre nem, tessék a’ns grófnak vagy háromszor nemező pártja akármelyikének a’ hazára nézve valami jót ’s üdvöst indítványozni; ’s mi nem követendjük ama’ gyermeki daczot, melylyel (’s csak egyedül ezzel) képes ő méltósága a’ ns Fejér megye ügykormányára alkotmány betűje és szelleme által felhatalmazott (!!) mindig csak értelmesség által győzedelmeskedő (!!) urak házi adó kérdésébeni határozatát védeni; nem követendjük azok példáját, kik a’„Daguerréotyp“ írójának szemei előtt lebeghettek, midőn a’ „magyar jellem“ vonásai közé számitá, hogy „csak azért sem, mert más akarja“, hanem egész szivünkből, lelkünkből igent mondandunk minden jó indítványukra , és „hosannát“ kiáltandunk nevöknek, meddig csak elhat gyönge szózatunk. — — Legyen már szabad a’ as gróf idézett boszúszenvedélyes czikkére mindenek előtt megjegyezni: mikint valóban mulatságos látni, mint törekszik a’ feudális oppositiót némi tisztelt nagy nevek háta mögé escamotirozni. Az a’ lord Stanley okos egy ember. Valóban derék egy mesterfogás volna oda vinni a’ dlgot, hogy Sir Robert Peel ministeriumát Melbourne és Russell lordok pártolják. Csakhogy-----Fudge! — mond Moore Tamás. — Fiat applicatio a’feudális oppositióra. Ehez több szóra nincs szükség. A’mi a’ „commis Voyageurs“ czimmel gúnyolt urakat illeti: mindannyian sokkal inkább férfiak , hogysem a’ mennyire pusztán személyek érdekeltetik, más szavára akár szorulnának, akár azt talán el is fogadnák. — Mi csak annyit tudunk, hogy ha netalán (a’ mint már valami hasonló kezünk közt is van) a’ „commis voyageurs“czímet—természetesen nem a’ magyar radicalismus, hanem valami más is más értelmében — visszatarlanák, ’s a’nem tudjuk mellyik salonból kerülhetett ,szenitelen£ szót közülök valaki parlagi módon kamattal visszafizetné, mondhatlanul kellene sajnálanunk, hogy az időszaki sajtó eszmesurlódásait a’ as gróf illy mezőre kényszeritette. Valahogy azonban (mit a’ grófról föltenni még most sem tudunk) már is és itt teljesedétt volna be, mi a’ „Kelet népérel feleletben jósolva van, hogy t. i. alkalmasint akadand bizonyos cotteria, melly a’ gyanusitgatások’s mocskolódások özönével a’ nemzetet letériteni próbálandja a’ discussio stádiumáról, mellyen mindinkább közeleg némi kérdések megoldása, mi egynémi hazafiaknak nincs ínyökre; melly cotteriácska azon törekedendik, hogy inkább csak veszekedjünk örökké, mintsem ama’ nem tetsző kérdéseket discutialjuk; ha—mondok— netalán e’jóslat itt teljesült, ugy bizonyossá tehetjük a’as grófot, hogy ha nem vagyunk is nagy tacticusok, de veszekedések kedvéért mégsem engedjük magunkat letérittetni a’ discussio stádiumáról. — Egyébiránt azon „commis voyageurs“-ség individuális részére nézve még csak azt jegyezzük meg, hogy csudálnunk kell, milly kevéssé ismeri a’asgróf megyéink beléletének napi történeteit; mert ha csak legkevésbbé ismerné is, nem idézett volna neveket, mellyekre gúnyolódása még egy sületlen bon mot gyanánt sem illenék.— De mi olvastuk valahol (nem tudjuk igaz e ? mert reánk a’ humor istene nem mosolygott), hogy a’ ki egy szót gondolt, mellyet elménezségnek hiszen, azt ki kell tálalnia, bár mibe kerüljön is. — Innen az egész baj. — „God damn peu de chose!“ — mond Nagy Károly. — Azonban van e’„commis voyageurs“-i elménezkedésnek egy oldala, melly szorosan minket is érdekel. A’P. Hirlap, és pártja és tábora emlittetik, és középponti zászló és utazó bizományosok emlittetnek. — Ez összecsoportitásból egy tactica és egy gyanúsítás tűnik elő. A’ tactica ennyiből áll: Vagy ugyanazonitja magát a’ P. Hirlap azokkal , kikkel egy csoportba állíttatott, vagy magát tőlök elkülönzi. Első esetben ha tán egyik vagy másik valami gyarlóságot követne el, a’ P. Hírlap itt kezünk ügyében van,s mi felelőssé teszszük minden szavakért és szavaiknak minden betűjéért. Másik esetben szakadást hoztunk be a’ táborba, ’s a’ ki oszt, az győz, ez rég tudva van.— Nem akarjuk jellemezni e’ tacticát; de nekünk úgy tetszik, hogy a’ hol közügyről van szó, egy szeretett hon gyermekei közt, a’ sokat hányatott, sok résztől körített szegény Magyarhon gyermekei közt, vetélytársaknak igen, de ellenségeknek lenni nem kellene; amazokat pedig csak nemes versenyzés, küzdés csak ezeket illetheti; azonban bármikint legyen is ez , hadicseleknek az a’ sajátságuk van, hogy erejük csak az ellenfél vakságán épül. Cselt látni annyi, mint cselt rontani. Köztünk’s lapjaink barátai közt nincs semmi tervezett szövetkezés , nekünk a’subventiók nem kenyerünk. Kapcsunk szellemi; és ez a’kapocs, elvrokonság, ’s ez elvrokonság mellett a’ hit és bizodalom, hogy csak a’ nemzetiség és alkotmányos élet kifejtését, és e’ kifejtést csak békés után, csak törvényes eszközökkel akarjuk. E’ szellemi kapcsolat egyes részleteknél a’ vélemény individuális szabadságát sem ki nem zárja, sem megszorítását nem kívánja. Hanc veniam petimusque damusque vicissim. Ezért hát a’ kétélű tacticának — esküvel mondjuk — nem lesz sikere. — De mondok, hogy a’ tactica mellett gyanúsítás is tűnik elő. A’ nemes gróf indulata hevében tért ’s időt felejt; felejté, hogy nem azon téren van, hol másfél év előtt szemközt állott a’ nemzeti lelkesedés ama’ gyönyörű manifestatiójával, mellyről gróf Széchenyi „Kelet népé“-ben írva van, hogy ha illyennel vl meg mind 183 a’ jó urak azért nem akarnak terheltekben részt venni, mert a’ nemfizetésből nyereséget nem csak remélenek , de húznak is. — Szerk. *) Tehát a’ házi adóbani részesülés (mert csak ennek apológiája forog itt szóban) alkotmányt és sajátsági jogot rontó indítvány,—melyben azonban a’ gróf egyetért. — Szerk.