Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-11-17 / 92. szám

kivonatokból a’ főorvosnak gr.Forgách és gr. Teleki Sámuel főispánok által közvetlen kineveztetése és ebbeli kinevezési jognak Lónyay János főispáni­­ helytartó általi folytatása tűnik ki, gr. Zichy Ferencz alatt történt választás továbbá rendes választásnak nem vétethetik; végre hogy egyéb választási eset a’ RR. által fel nem hozathatik, ugyanazon jegy­zőkönyvi kivonatokból napfénynél világosabban hiszik a’ rendek kimutathatónak, hogy valamint gr. Forgách 1747-ben főorvost nem nevezett, úgy ennek jogát sem gr. Teleki 1806-ban, sem pedig Lónyay János 1840-ben nem folytathatta, ellenben valamint a’ gr. Zichy Ferencz alatt történt választás rendes választás és nem kinevezés volt, ugy a’ vá­lasztásról csak kitételben különböző, de a’ dolog érdemét tekintve, azzal egyenlő, sőt még többet jelen­tő fogadást a’ BR. nem egy, de számos esetben gya­koroltak. Gr. Forgách főispán Marcholt orvos iránt az alispánhoz irt levelében ekként fejezi ki magát. ..praesentare velit inclyto cottui medicinae doctorem nomine Franciscum Marcholt, qui in sua arte bene se intelligere videtur, pracesque mihi, quae sola ratio est sufficiens ad eundem suscipiendum pro me­dico ab inclyto cottu.“— Hogy lehessen ezen nem is a’ megye RRhez, hanem csak az alispánhoz intézett levélben foglalt szavakból azt, hogy gr. Forgách Marcholt Ferenczet megye főorvosává nevezte vol­na, kimagyarázni, a’ RR. egyáltalában meg nem foghatják; mert azokban nemhogy a’ kinevezési szót vagy jogot látnák foglaltatva, sőt inkább úgy tapasztalják, hogy a’ főispán ezen követelésének tökéletes mellőztével az orvost több okokból a’ RR- nek az alispán által egyedül ajánltatni kívánja, a’ megyének kérdés alatt sem levő felvételi jogát pedig ezen szavakban „suscipiendum ab inclyto cottu“ nyilván elismeri. Ezen orvosnak a’ megye által tör­tént fölvételéből, sőt a’ tisztujitószék alkalmával a’ megye által történt megerősítéséből nem főispáni, hanem megyei jogot kellvén tehát következtetni, világos az is, hogy midőn gr. Teleki Sámuel 1806- ban mostani egyik orvos Gombos Dánielt kinevezte, ha mindjárt közte és gr. Forgách közt több főispánok, kik alatt orvost kirekesztőig a’ rendek és pedig négyszer fogadtak, nem léteztek volna is, gr. Teleki Samu Gombos Dániel kinevezését a’ gr.Forgách ál­tal nem gyakorlott kinevezésen nem alapíthatta, de nem is alapította, hanem mióta az orvosi hivatal a’ megyében fenáll, ezen egyetlenegy főispáni kineve­zést egyenesen a’ rendeknek két egyedhez kötött fölterjesztése következtében tette, melly fölterjesz­tés által azonban, hogy a’ rendek a’ főispán kineve­zési jogát el nem ismerték, csak onnan is világos, hogy ugyanazon főispán alatt a’ másik orvost, Sán­dorfy Józsefet, a’ főorvosi hivatalra minden főispáni lefolyás nélkül első alispánjok közbenjárása által magok a’ rendek vették föl. Mit kelljen ezek után Lónyay János kérdés alatti kinevezéséről tartani, miután azt a’ rendek nem csak el nem fogadták , és ellenében nem csak ünnepélyes jogfentartó óvással éltek, hanem miután az adózó népre való tekintetből kiadatni rendelt orvosi fizetés ellenük fegyverül használtatni kivántatott, még ezen fizetést is fel­függesztették , ezen kinevezés tör­vény­ességét ’s jogosságát a’ rendek tovább taglalni szükségtelen­nek tartják, hanem átmennek annak bebizonyítására, hogy a’ gr. Zichy Ferencz alatt történt választásra nézve tett azon ellenvetés, hogy ezen választás nem rendes választás volt, mert nem hármas kijelö­­lés, hanem a’ felkiáltásnak két egyed közti felosz­lásával ezek egyikének főispáni kinevezés által esz­közöltetett, a’ rendek által azon alkalommal valóság­gal gyakorlott választást meg nem gyengítheti, annál inkább le nem ronthatja. Világos ugyanis az erre nézve felhozott jegyzőkönyvi kivonatból, hogy a­ főorvosi hivatal elnyeréséért hét egyed folyamodván, és ennélfogva ezeket m­indnyájokat kijelölteknek tekinteni kellvén, miután e’ tárgy szabad válasz­tásra bocsáttatott, és a’jegyzőkönyv kitétele szerint a’ votumok két egyedbe concentráltattak volna, ehez képest nevezte ki a’ főispán a’ rendek által szava­zatnál fogva elválasztott orvost, miből okszerűs­eg következik, hogy ezen kinevezés nem egyéb volt, mint a’ választás eredményének más választási ese­tekben is nélkülözhetlen kimondása.­­ Végre, hogy a’ rendek más választási esetet fel nem hozhatnak, ez véleményük szerint nem nekik, hanem azon időnek tulajdonítható, mellyben az orvosi hivatalra tudományosan képzett férfiak nem voltak olly bőség­ben , hogy a’ rendek választási jogaikat szabadon gyakorolhatták volna; de elegendőleg ki van ezen hiány pótolva azáltal, hogy a’ rendek a’ fölvételi és fogadási jognak addig, mig választhattak, szüntelen kirekesztő gyakorlatában voltak.­­ Végtére bárha a’ fölterjesztett oklevelek közül a’ 17-ik szám alatt 1­ elhivott, arra tett jegyzés szerint hamisnak bé­lyegeztetett, mégis, a’ nélkül, hogy a’ megye rendei az oklevél hitelességére nézve meghallgattat­­tak volna, mint állítólag hamis, ő felségéhez felkül­detett, miután azonban ezen oklevelet kiadó megyei levéltárnok által annak eredetije a’ rendek előtt be­m­utattatván, az tökéletes hitelességűnek és legki­sebb gyanú alá sem eshetőnek találtatott, mind ezen körülménynél, mind pedig orvosválasztási jogaik ta­­gadhatlan voltánál fogva szükségesnek tartják a’ rendek minden e’ tárgyban közbejött adatoknak újabb fölterjesztése mellett ő felségét hódoló tiszte­lettel megkérni, hogy őket orvosválasztási jogaik­ban otalmazni m­éltóztassék, — ünnepélyesen kije­lentvén a’ rendek, hogy orvos választási jogaikhoz továbbá is szorosan ragaszkodnak, és annak foga­­natbavételétől ez alkalommal csak az ő cs. kir. fel­sége meghagyásából érkezett intézmény iránt tartozó tiszteletből állanak el. — Bige Károly, közgyülésileg tett ígéretéhez képest, a’ törvényszéki birák válasz­tása ügyében indítványt ten. Indítványa főpontjai ezek: törvényszéki biróvá választathassék ollyan is, ki nem táblabiró. Minden évben uj választás legyen, ’s a’ választott 48 bíró közül az első alispán betű­rend szerint jelölje ki törvényszékre az egyedeket, ’s ha találkoznék ollyan, ki ebbeli hivatalt elvállal­va — kötelességének meg nem felelne, az kikülde­téssel többé meg ne tiszteltessék. — A’ törvényszé­ki birák szabad választását olly nagy tekintetű jog­nak hitték őseink, hogy az 1613: 24­­.czikken kí­vül, alkotmányos szabadságainkat biztosító 1681: 10 törvénybe is nyíltan befoglalák. Hogy e’ szép jog megyénk rendei által közvetlenül gyakoroltas­sák, üdvösnek találtatott; de hogy a’kívánt süker annál biztosabb legyen, ’s az intézkedés okszerű kiszámításon alapuljon, választmány neveztetett ki, melly minden körülményekre figyelmezve, a’ köze­lebbi gyűlésre javaslatot adand. E’ választmány ki­nevezése előtt egy érdemes tag előadá, hogy a’ vá­lasztási elv közegyezéssel el van fogadva, ’s a’ ki­küldendők egyedül csak javaslattételre bízatnak meg. Hogy e’ tag jól szólott, igazolá az előadást kisérő helyeslés; de főispáni helyettes ur a’ tábla­­birák kinevezési jogát sajátjának követelé, ’s e’ mi­att a’ kérdéses elvnek elfogadását kétségbe voná; azonban csakhamar kimondotta, hogy az elv elfo­­gadtatik , ’s a’ törvényszéki birák választási joga megyénk rendeit illeti. — E’ tárgy bevégeztével fő­­ispáni­ helyettes ur előadó, hogy ámbár el nem isme­ri a’ rendek jogát, minél fogva az általa kinevezett táblabiráknak el nem fogadásába avatkozhatnának, mindazáltal kötelességének ismeri a’júniusi közgyű­lésben táblabirákul el nem fogadott 3 egyedre nézve tett akkori kinevezését jelen alkalommal visszaven­ni ; mert azon hivatali visszaéléseket, mellyek a’ kérdéses egyedek ketteje ellen fölfedeztetvén, tiszti vizsgálat alá kerültek, nem tudá. A’ 3-ik egyedet il­letőleg pedig nem azért vonja vissza kinevezését, mintha az csődalatti hivatalt nem viselhetne, mert a’ csődület! törvények ellenkezőt bizonyítanak; hanem azon okból, mivel hivataloskodása alatti hanyagsá­ga ’s e’ miatt megyénknek a’.nm. h.tanács általi megrovatása eszébe nem jutott. És álljon elő most a’ rágalom és merje mondani, hogy személy iránti el­lenséges indulatból történt az el nem fogadás!! A’ visszavonó főispánhelyettesi szózat jegyzőkönyvbe iktattatott, nyíltan kimondatván: m­ikép a’ rendek a’ csődület alatti tisztviselőkre nézve alkotott végzé­sükhöz szilárdul ragaszkodnak. — Szőnyegre került még a’ báromorvos és a’ megyei rabok számára ne­vezendő g.n.e. lelkipásztor választása. Főispáni he­lyettes ur e’ jogot is magának tulajdonitá, a’ rendek azonban kétségtelen jusokhoz ragaszkodva, a’fölho­zott hivatalokat felkiáltás utján betöltötték. — Jövő közgyűlésünk dec. 14-kén leend. — Lukács Gy. Jász-Kun kerületi közgyűlés vége. Fel­olvastatott ennekutána fenséges nádorunk k. leirata, mellyben a’ tiszti karnak adóztatását ’s az ujoncz­­állitási költségeknek a’ közfelkelési pénztárból meg­térítését sürgető kis-kun-sz. - miklósi folyamodásra rendelni méltóztatik, hogy mind addig, mig a’re­­gnicolare operatumok rendén kerületeink dolga föl nem vétetik, a’ tiszti kar adófizetéstől ment leend ; kivételnek azonban ezen rendelés jótékonysága alól mind azon szolgálatbeliek , kikre a’tiszti kar mellett harczoló okok nem alkalmazhatók. És ezen kivétel következésében egy küldöttség neveztetett az illetők különválasztására. — A’ tiszti kar mentessége te­hát nincs törvényesítve, ’s örömünkre ki van mond­va, hogy ennek eltörlése országgyűlési tárgyalásra várakozik. És mi még most is a’ tószinti fizetés el­ve mellett lévén, tanácsosabbnak gondolnék annak önkénytes elvállalását, miről néhány évvel ezelőtt a­ főkapitányunk m maga úgy nyilatkozott, hogy annak múlhatatlanul be kell következni, mit ő fensége sür­getésére ugyanakkor a’ tiszti kar is aláirás által nem csak elvállalt, de egyik jeles tisztünk e’ helyet­ti kármentesitésről tervet is készített; tanácsosabb­nak vélnők — mondánk— az önkénytes elvállalást, mint majd az elébb-utóbb csakugyan bekövetkezen­dő országgyűlési kényszerítés által a’ különben olly derék tiszti kar részéről olly hitre és meggyőződésre okot szolgáltatni, hogy törvénytelen előjog megszün­tetésére elég hatalmas csak országos kényszerítés lehetett. Az ujonczállitási költségekre nézve pedig a’ községek általi fizetés rendeltetik; és helyesen , csak azt szeretnők tudni: valljon a’ nemes lakosok­ra ki fog e ez vettetni? vagy — minthogy már több helyeken kivettetett— meg fog e vétetni rajtok ? Ez megérdemelte volna a’közgyűlési tárgyalást, mert nemeseinknek ettől a mentessége több törvényeken alapszik i­s) , ’s ha jól emlékezünk, egy bizonyos „jelenkori“ czikkben V. I. említi a’ nemeseknek e’ tárgybani folyamodását; mi azonban már két közgyű­lés múltával sem került tanácskozás alá, hacsak „praesidialiter, non conferentialiter“ nem orvosolta­tok. E’ napi gyűlés után következett a’ délutáni, 180 személyre terített fényes lakoma. — Elhallgatjuk a’ nagyrészben minden jelentés nélküli pohárköszönté­seket, csak azt mondjuk, hogy a’ költség, melly e’ lakomára fordittatott, ’s melly most legfelebb néhány pillanati örömérzeményt okozott, czélsze­­rün használva könyeket száríthatott, vagy üdvös czélokat segíthetett volna. Itt azonban szavunk nem lehet, nem kételkedvén, hogy a’ költség magány­erszényből került ki (#). — November 5-kén ná­dori főkapitányunk ő alga névnapja lévén, a’gyű­lést megelőzött kerületenkinti tisztelkedések után, ben a’ teremben alkapitány ur a’ kerületek nevében a’ kivi arany sugárokkal ragyogó fényes napéval egyesité örömeit ’s jókivánatait, megemlítve ő naga­­­zon érdemeit, mellyeket a’ pákái gazdálkodás, rab-dolgoztató,ház ’s az 1840-ki országgyűlésen kivívott két törvényczikkely által szerzett. Hármas hélyen­ követé a’ szónoklatot, ’s a’gyűlés kezdődött. Fölkerültek a’ 3 kerületbeni sokszor üdvös, de többnyire elmaradható békebiróságok számtalan tu­dósításai. Kevés hiján nagy igazságot mondott a’ másnapi gyűlésen a’ békebiróságokra nézve M. vá­rosa követe, midőn kijelenté , hogy ezek által csak a’ sok bajt viszszük haza. — Nekünk nem szándé­kunk a’ közlés nyomán bőven kiereszkedni az effé­le munkálatok bonczolgatására, nem, annyival in­kább, mivel tudunk némellyeket, kik a’békebiró­ságok mostani kezelése körüli hibákat (ha világot láthatnának) rendszeresen tárgyalni, ’s kijavítása fö­lött értekezni fognak; ’s csak annyit mondunk, hogy mi, kik mindennapi tanúi vagyunk a’ nép bajainak, kik ismerjük a’nép lelkületét’s óhastatit, az illy pal­liativ ügyorvoslatokat soha nem helyeselhetjük, nem­ mivel a’ nálunki egy-két ügyvéd per hiánya miatt el nem élhet, hanem mivel egy részről az egyeztetés minden keresetbeni alkalmaztatása által jog és igaz­ság veszt; másrészről a’20—30 és nem sokkal több­re menő keresetekben a’ békebiróságok fuvarozása ’s élelmezése a’ községeknek sokba fáj; de még az egyeztetés, inquisitio, relatio , közgyűlésem tár­gyalás , leküldés ’s a’ lassú végrehajtás által időben nem csak nem gazdálkodunk, de bátran el merjük mondani, hogy summarius pörrel a’ rendes utón ha­marább czélhoz juthatnánk. Addig is azonban, mig e’ tárgyban czélszerű intézkedés tétetnék, a’ béke­­biróságokat csak ott kívánnék használtatni, „ubi dubius est litis eventus.“ Jobb volna inkább a’ ka­pitányi székek állandósítása, hol pör nem-léte miatt alig akad valami munka ■****). Ezen békebirósági je­lentések fogják el közgyűléseinket. Vallyon nem jobb volna e közgyűlésünk első napjain, mig a’ figyelem ki nem fáradt, m­ig képviselőink haza nem szöktek, a’ közdolgokat érdeklő tárgyakat — mellyek a’ há­rom kerületet egyiránt érdeklik (p.o. a’ pákai gazdál­kodás, rabdolgoz­atok ház, közpénztáraink ügyét ’stb.) velünk és általunk vizsgálgatni? Megyékbeli viszonya­inkról sincs semmi szó, pedig midőn szabadalmaink, országgyűlés adta jogaink országszerte sértetnek, lakosaink hidakon, réveken , vámokon ’s vásárokon helypénzfizetésre erőszakoltatnak, akkor a’ me­gyékkeli békés viszony zavartatvan, tekintet- ’s más egyéb vesztés rendesen részünkön marad. Úgy halljuk, az útlevelek kijavíttattak, és nálunk nél­kül, pedig legalább informative erre nézve jó taná­csot adhatánk. — Hallottuk a’ gyűlés folytában K— városa tanácsának kihallgatás nélkül törvényszék (?) elébe állítását, ’s hasonlón kihallgatlanul szigorú megrovását. Ez nem a’ maga rendin van. Rendre te­hát uraim ! az istenért rendre! mert fáj szivünknek, legyen szabad egy kis ellentétül emlékezetbe hoznom, a’mi az országgyűlésen 1834 febr. 8-kán a’Jász-Kun kerületek nevében mondva volt: „A’ nemesek panaszkodnak ugyan , hogy a’ jász-kun lakosokkal privilégiumaik lelke szerint minden közterheket egyenlőn tartoznak viselni; . .— de a’ kerületek kebelében lakó nemesek felkelés alkalmával a’ jász-kun lakosokkal nem insurgálnak, ’s hacsak az önkényt vállalkozó kerületi felkelő sereg rendeibe hazafi titztől buz­­dittatva, magok jószántából be nem állanak, midőn a’ jász-kun seregek a'megyék nemeseivel szükség esetében a’ csatamezőn vérzőnek , a’ kerületi nemesek ősi földjeiket csendességben szántogathatják, ’s a’személyes felkelésre nem kényszerittetnek.“ — Így szólott a’ új kerületek kö­vete. •— S­z­e r­k. **) Erről mi sem kételkedünk. Honnan is került volna különben? csak nem a’ közös pénztárból , mellybe mások adóznak, mint kik az ebédhez ültek ? — S­z­e r­k. ***) Kérjük a’ tudósítókat, szíveskedjenek a’ P. H ir­l­ap olv­asó közönségét e’ békebiróság eljárási formáival —a’mint azok gyakorlatban élnek — megismertetni; ekkor mi magunk is megmondjuk iránta véleményünket; most visszaemlékezve az 1833- és 1834-ki országos tanácskozásokra, csak azon sejtelmet jelentjük ki , hogy itt is alkalmasint egy írott áldás gyakorlat által b­aj­j­á változott.— Szerk. 774

Next