Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-07-17 / 57. szám

Szombat TARTALOM. Vezérczikk. (Egyetemes convent és uni­o). Kisd. óvó int. M. orsz. terj. egy. Pesti nyiv. egyes. Értesítés a’ váczi siket-ném­. vitéz. részéről. Kliegl-könyv delg. társ. Nyilatkozás. Fővár. utd. Bukás­ Lukás felett. — Megyei dol­gok. Borsod (a’ bécsi tűzkárul, társ. ügyvivője elitélve, az 1047: 14 alkalmazásában az ut bevágva. Casino. Közép­szolnoki tisztúj­tás folytatása. Komáromból (gyűlési igazítás). E­gy­h­á­z­k­er­ü­­­­e­t­i dolgok (dunamell. helv.su­­per. gyűlése). S­z­é­k­e­l­y­h­o­n. (Udvarhely- és Csikszékről egy­két jellemző vonások). Rövid közlések. Megyékből: 1. Mar­­maros, 11. Győr. Kir. városokból: Győr, (tisztujitás). Külföldi napló: Angolhon, Schweiz, Svédhon. Értekező: M i s s P a ni o . Magy­ar országról III. Klauzál Gábor. Mi az iparnak első feltétele? Erdős Mózes tüzellenes építése. Hivatalos tudósítások. Ii­rdetések. MADVAI­ORSZAG ÉS ERDJÉLY. Tozerc­ikli. (Egyetemes convent­es unió.) Hitet ’s vallásos es erkölcsi érzelmet kény­szeríteni senkire ser­ lehet; feld állapot az, melly nem csak ki­lkényszeritést nem ismer, de sőt a’ sa­ját akarat hatalomkörén is kívül esik. Senki ne vél­je tehát, hogy midőn Bernét Zsigmond egyete­mes conventre szólítja fel honunk evangel. lakosait, egy újabb csepregi conventről lehetne szó , hason­lóról ahoz, mellyet Nádasdy Ferencz 1591-ben összehívott, h ol­y conventrül, hol egy második S­c u 11 e­­­i Severin a’ c­ocordiae formulák mellett, egy második Beythe István pedig azoknak elle­nére, mintegy választott bajnokok horatius-curiati­­usi harczot vitanak, békés taglalattal kezdetulát és zajos szitkokkal végzendőt, h­arm­adfél szá­zadnak közösen leélt viszontagságai, annyi jó, annyi bal szerencse, mikben testvérileg oszto­zunk, a’ kebleket nyíltakká tevék elfogadni az egybeolvadás intő tanácsát, mellynek a­ közös kút­főből merített közös hit akadálya nem lehet, miután az aprólékos szögletességeket ütközés köveivé kö­szörülő controversiák ingere lehunyt, ’s hit és val­lásunk, nemkülönben mint nemzetiségünk ‘s vele jö­­vendőnk nagy érdekei egybeforrásra szólítanak. Ila kérditek: mikint lehet egygyé lenni,’s mégis meg­tartani nem csak a’ kebelnek titkos rejtekében, ha­nem kü­ljelekben is, a’ mi különbség a’ hitben lehet? Legyetek, uraim! emlékeztetve, hogy egy a’ kútfő, mellyből hitet, reményt, szeretetet a’szabad ész­használat korsójával mentsek, és e’ szabad észhasz­nálat edénye ép úgy kezeitek közt volt, mig két fe­­lekezetet képeztetek, mint kezeitekben lesz, midőn egybeolvadtok; — és legyetek emlékeztetve a’ te­mesvári példára, melly lapjaink 42-ik számából a’ reálitásnak egész hatalmával szól felénk; mert bi­zonyára áll, a’mit többször mondottunk, hogy pél­da vonz inkább, mint okoskodás. És ha meglátjá­tok a' temesvári példában , mikint az úrvacsora en­nek, ki letérdel, ostyában, amannak, ki állva ma­rad, kenyérben szolgáltaik; ’s ha látjátok, mikint nemritkán megesik, hogy sokan e’szabadságnál fogva ép’ellenkező módon járulnak az úr asztalához, mint egyesülés előtt járultanak, ámbár az unió még csak két éves ; és megfontoljátok, hogy ha ez már most is igy lehet, miképen kell majd lennie, ha e’ külön hitben nevelt emberek helyébe egy nemze­dék lép, melly az egyesült tanodákban kapott okta­tást, bizony nem lehet meg nem győződnötök, hogy a’ hitágazat az uniónak nem akadálya. Pedig csak ez az, mi az akarat körén kivű­l van; minden más akadályt tiszta és erős akarat könnyen elhárít. — Peragit tranquilla voluntas, quod v­i­o­le­n­­ta ne quit. E’ kevés igében fekszik a’ kulcs, melly megmagyarázza, miért lehetséges most, a’mi két század előtt meg nem eshetett. A’,,violenta vo­luntas“ nem mindenható. Azon időkben, mikor Dévai M­á­t­y­á­s­n­a­k D­r­á­g­f­y G­á­s­p­á­r erdődi vá­rába kellett rejteznie, hogy hitsorsosinak fana­­smu­­sától élete bátorságban legyen; midőn Th­ury Pál a’ terebesi gyűlésen Peré­n­y­i G­á­b­o­r­tól büntetéssel fenyegettetek; midőn Berger Péter, bicsei lel­kész, adiophorak felett dühöngött; midőn a’ kölcsö­nös eretnekszaglalás közepette az erőszak véres je­lenetei, hasonlók a’ Servet máglyájához, vagy keleten az orthodoxok és artamisok, Afrikában a'ca­­tholicusok és donatisták közötti dühöngésekhez,—mi­­nalunk csak azért maradtak el, mivel a’ status egyik félt sem gyámolitgata; midőn a’tarczali, gönczi, herczeg-szőlősi synodus a’ szakadást sanctionálta, amott a’ zsolnai és kirchdrauti synodusok a’ concor­­diae formulát vallásuk próbakövévé szentelék : illy időkben, illy tények után, illy ingerültség mellett, a’ „vi­v­­­e­n­ta vo­l­u­n­tas“ egybeolvadást koránsem eszközölhetett; — de ma már ezeknek ellenében a’ „tranquilla voluntas“ mindenható ereje lépett, annál mindenhatóbb, minél nyugottabb , mert annál szilárdabb. —Erről elannyira meg vagyunk győződ­ve, hogy az unióra nézve egy szivet lelket remél­nénk, ha nem tudnék, mikint emberek között a’ föl­di érdekek bekeveredése el nem marad. És itt lesz, uraim! a’ bökkenő. A’ slavismus ábrándszenvedé­lye (ne kételkedjünk) minden követ mozgásba ho­zam­, hogy az uniót meggátolhassa; mert érzi, le­hetetlen nem éreznie, mikint a’magyar nemzetisé­get egy-egy nagyobb szerencse alig érhetné, mint az unió. — Ezen akadályt azonban a’ szilárd erős aka­rat könnyen legyőzi; mert ha e’ rész­ben legalább egyik részről közakaratot bizton várhatunk, másik részről gr. Zay Károly és a’ tavali convent szellem­­iránya megnyugtató kezességet nyújt.— Lesznek ta­lán , kik szemhunyorítva ellenvetik, hogy az unió­nak nemzetiség tekintetébeni nagy fontosságát illy leplezetlenül kimondani rossz tactica: de mi régen kinőttünk a’ gondolatból, hogy e’ nemzet olly gyer­meki még, mellynek az olasz költőként meg kell mé­­zezni a’ pohár szélét, különben a’ gyógyszert nem iszsza meg; kinőttünk a’ gondolatból, hogy e’nemzet olly pisla-szemít,melly az elébe tartott szitán át nem lát. — „Offene 11 ech ti­­­eh keit ist die beste Politik“ — ez a’ mi tanunk. — A’ második­ aka­dály, mellyet földi érdek gördítem­ elő, bizonyos hierarchiai vágyakban áll. E’ részben azonban, ha mai számunkban a’ dunamelléki helv. hitv. egyház­­kerület gyűlését megolvassuk, örömmel veszszük észre a’kiegyenlítő kornak jeleit. — És itt van helye megmondanunk, mit értettünk, midőn lapjaink 22- ik számának vezérczikkében azt mondottuk, hogy az ágostai vallástételírek egyházi beligazgatása szoro­san néphatalom, a’helvét vallásuaké pedig zártkörű főnökhatalom. Mi azt értettük, hogy az ágostai vallás­­tételűeknél községegyházi gyűlésben a’ községnek minden tagja, senioratusiban a’ senioratusnak, egy­házkerületiben a’ superintendentiának bármellyik tagja, egyetemes gyűlésen pedig egész Magyarhon­nak e’ vallású bármelly lakosa szót emelhet. — Ez az, a’ mit röviden egyházi néphatalom­nak nevezénk, és talán helyesen nevezénk; mert bár a’gyakorlati élet e’ jogállapot eredményeit nagyon mérsékli, nem­ abban áll az erő, hogy mindenki részt vegyen, ha­nem abban , hogy mindenki részt vehet. A’ helvét vallásunknál ellenben ez máskép van. A’dunamellé­ki superint. gyűlésen még most is panasz fordult elő, hogy az egyházvidéki tanácskozások zárt körökben tartatnak; és ámbár e’ részben a’ legü­dvösebb hatá­rozat hozaték, az egyházkerületi gyűlésre nézve a’ nyilvánosságot gátló 1835-ki 4bb-ik statútum végzési­­leg eltörölve még csakugyan nincs; a’ közkonvent­­ben pedig alkalmasint néha még „curiatum vo­­tum“-ok is igényeltetnek.— Ezeknek kiegyenlítése azonban nehéz nem lehet; annyival kevesbbé ped mert nem nagy jóslói tehetség kell előrelátni, hogy ha egyesült zsinat tanácskozására kerül a’ sor, egy részről ugyan minden suprematialis irány a’ kellő fokra szá­­­litta­tik, ale más részről a’népválasztotta lelkipásztor a’ változó kedély üldözéseitől sorsának biztosításával megóva leszen. — Mind megannyi te­kintet tehá­t vállat vállhoz vetve megkísérteni az aka­ratot, midőn minden körülmény olly kedvezőn hí, az idő miedig komolyan int. Ezeknek előrebocsátása után tisztelt hazánkfia Bernát Zsigmond ur javaslatában szivvel lélekkel egyetértve , szükségesnek tartanók, i) hogy a’ két felekezet részéről különben is ugyanegy időben tar­tatni szokott egyetemes gyűlések még ez idén meg­kezdjék az egybeolvadás nagy munkáját; ’s azért az egyházvidékek (tractusok és senioratusok) a’ supe­­rintendentialis gyűlésekre, ezek pedig az egyetemes zsinatra küldendő követeket e’ fontos ügyben, nem mondjuk a’részletes kivitelre nézve, mert ezt köl­csönös tanácskozások előzendnék meg, hanem az akarat, készség és óhajtás iránt határozott utasítá­sokkal ellássák, hogy a’ nép szavából tudva legyen az isten szava. — Szükségesnek tartanók 2), hogy egyházi községek, vidékek és kerületek úgy, vala­mint egyes személyek, kiknek neves hitsorsosaik előtt kisebb nagyobb körben tekintélylyel bir­fiak , a’ nyilvánosság orgánumai által egyesülésre hajlandó­ságukat kinyila­kozhassák. — Szükségesnek tarta­nák 3­,hogy egyházi hirlap keletkezzék, melly mun­kásságát egyenesen az egyesülés eszközlésének szentelje, ’s minden jóakarata gondolatcserére té­t nyisson, alkalmat adjon. Lehetlen nem remélnünk, hogy illy vállalkozás a’ felsőbbség helybehagyását megnyerni szerencsés leenni. És miután illy lap ki­adására nézve, több mint egy oknál fogva, a’főváros legalkalmasb helynek látszanék: e’vállalat nog­­kisértésére különösen Székács J­ó­z­s­e­f ágostai és Török Pál helvét vallású pesti hitszónok má­kat bátorkodunk felszólitani. — Illyetén közremun­­kálásuk az óhajtott czélnak igen kedvezőn megfelel­ne, ’s hozzájok nagyon illenék, kik — mint hall­juk — abban egyeztek meg, hogy néha-néha a'szó­noklatban egymást felváltsák. Még csak egy-két szót. Tisztelt barátunk Ber­­nát Zsigmond például hozza fel többek között a’gö­rög vallású oroszok egyesülését. Igen jól tudják ol­vasóink, miképen a’ kereszténységnek keleti és nyugati egyházra szakadása tulajdonkép az ephesusi úgynevezett gyilkos zsinaton (44b) legelőször igény­­lett „oecumenicus patriarcha“ czím­mel kezdődött, a’hol és a’ mennyire az egyesülés megtörtént, a’ ró­mai szék primátusának elismerésével végződött. — Irtózatos, de érdekes lapok a’ históriában e’ dolog­nak történetei, a’hires Böjtölő Jánostól (Joannes Jejunator), keresztül a’ tudományban ép’ úgy mint vétekben nagy Photiuson, Cerularius M­i­­hályig , ki a’szakadást bevégezte, valamint vi­szont az egyesülési kísérletek is, m­ellyeknek rugó­ja ismét a’ római császári czúnvadászat volt—Collí­nen­u­s Al­e­x­i­u­s­t­ó­l ’s a’ lovagias 31 a­n­u e­t­t­ő­l kezdve egész Palaelogus Mihályig, ki X. Gergely pápával a’lyoni második zsinaton 1274. j­ul. 6-kán az egyesülést megkötötte; de tudjuk azt is, miképen közel hatszáz év múlt már ezóta el,’s a’ keleti és nyugati egyház közötti nagy szakad­ás nem csak kiegyenlítve nincs, de sőt az egybeolvadástól távolabb van, mint valaha, ’s 3 Magyarországban is a’ görög nem egyesült vallásúak száma sokkal na­­gyobb, mint az egyesülteké, mind a’mellett, hogy már ötszáz év előtt a’ Károly és Lajos királyainktól nagyon pártfogolt Koriatovics Tódor libhaui h­erczeg által az egyesült hitűek ügye hatalmasan előmozdittatott; és igy maiglan is az egyesül­t, né­­melly hitágazatokon kivű­l, csak a’ pápa primátusá­nak elismerésében áll; különben pedig a’ várt egy­beolvadás teljességgel meg nem történt; am­in­t már csak az is elegendően bizonyít, hogy a’ hol az egye­sült óhitüek r.catholicusokkal együtt laknak, egy pa­­rochiába össze teljességgel nem olvadnak, ha­­em külön egyházban, külön lelkészek szolgálata mel­lett, külön istentiszteletet tartanak. — Ezen egyesü­lésnek példája tehát koránsem követés végett­­ in­té­zetünk szerint felhozva, hanem inkább annak­ bi­zonyságául, hogy ha itt, hol annyi hatalmas világi indulatok keveredtek mindig a'játékba, az un’o­ha csak ennyire is sikerült, minél inkább kell az evan­­gelicusoknál sikerülnie, hol semminemű primatialis kérdések akadályt nem képeznek. A’ k­i­s­d­e­d­o­v­ó­i. M. t­e­r­j. egyesület közép­ponti vá­l­as­z­t­o­t­ts­ág­a örömmel hirdeti kitűzött ezélai közelgését, miszerint hazánkban naponkint több-több helyen támadnak uj kisdedovó-intézetek; jelesen keletkezésben van egy Szohnik-Abonyba­n, egy Losonczon, Balassa-Gyam­aton , E­lekúj­váron, ’s készen áll Erdélyben egyik Zsibón, hova az­ egye­­sü­let tolnai képző-intézetéből fognak alkalmaztatni kisdedovók, ürömmel nyilvánítja továbbá a’ válas­z­­tottság, mikép a' pesti józsefvárosi intézet az egye­sület által, mint ennek a’ szerencse kedvezte­vei jö­vendőbeli középp. példányintézete, bekebleztetett, hova szinte az érintett képző-intézetből fog alkal­maztatni kisdedovó. E’ kecsegtető eredmények kö­vetkeztében a’ tolnai képző-intézetben több segély­­díjas növendéki hely ürű­lend meg, mellyek el­nyer­­hetéseül ezennel csőd hirdettetik. — Az egyesület igazgatási szabályainak I. c­­ikke szerint kis ledovó­­képző-intézeti segélydíjas növendékké, vallás és pol­gári állás különbsége nélkül, mindenki fölvétethetik , ki magyarul tud, ’s németül valamennyire ért, ha az az egyesület valamellyik tagja, vagy gyakorló tani- Julius 17 1811. 57. Pesti Hirlap »■ ■ ■ — n r.. r-.r.z-r...---2-.r SL ....*,■■■■ , ■ ■ - - -—"--r­rcTV...---: -r-s.. .■ : jtríV. ■‘rr?.*rizr.tt&saz­-'imm­u Melden­e’ hirlap uiimlen botén kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fűviírosban ba­zhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal ti ft pengő pénzben. — Előfizet­­hető helyben Landerer L­a­j­o­s kiadó tulajdonostul­, h­atvani-utczai 1­­orvath­luszban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár szám­ittatik.

Next