Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-11-20 / 93. szám
November 20 1841. Mekrtelen e’ hiba, minden heten kétszer , szerdán ét szombaton. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, boritékban 0 ft, postán borítékkal 0 ft pengő pénzben. — Előfizet betni helyben Sanderer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1842-ik évi folyamára. A’ „Pesti Hirlap“-nak—mindig több tökélyre törekvés mellett — továbbá is Kossuth Lajos ur szerkesztése alatt úgy alakja, mint előfizetési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben (ha tetszik, házhozhordással) egész évre 10 pengő ft, fél évre 5 p. ft. postán küldve egész évre 12, fél évre 6 pengő ft. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’megrendelés siettetése kéretik, hogy a’ nyomtatás a’kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő postahivatal útján történhetik. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM Megtiszteltetések. Kinevezések. Vezérczikk. (Városi polgárjog.) Nemzeti színház. Iparegyesület. Adakozások. Fővár, Újdons. Megyei dolgok. Szabolcs (19 40, rendőr sz.órák, pénztárnoki biztositás). Ugocsa (tisztválasztás). Kraszna (követ-küldés és nem-küldés, utasítványi javaslatok). Kővárvidéke (követi utasítás részletesen). Rövid közlések 1. Pest (bűnvádi eljárás javítása). 11. Borsod (a’ nemesség kész a’ köztelkekben részesülni) Bács Kir. városok kör. Bártfa (uj gymnasium felavatása). Egyházkerületi dolgok. Szatmárnémeti (népnevelés és unió). Debreczen (tiszántúli egyh. ker. közgyűlés vége.) Kisszántó (bihari egyházvidék, unio, prot. papok nemesedési pere, zsinat iránt, rendelkezések.) Vidéki levél tárcza. Kanizsa (adó végrehajtási adóztatás). Világos (kisdedóvó-intézet). Vasvár (iskola-nyitás, jótékony alapítványok). Hont (kis salomiai evang. tót egyház magyarosodása). Igazítás. Kult. napló. Angol-, Franoz-, Spanyolhon. Értekező. A’ mezővárosokról.— Horváth Ferencz. —Fényes Eleknek banktóli félelmére—Fogarasi.—Igazítás, Hív tudós tusok. II id. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő es. ’s apost. kir. felsége a’ Benczúr nevét viselő magyar gyalog ezrednek első tulajdonosává a’ porosz kir. herczeget, másod tulajdonosává Benczúr Józsefet,—Keszler Jánost a’ m. kir. udv. cancellaria tiszteletbeli fogalmazóját a’ cs. kir. közöns. udv. kamara számfeletti fogalmazójává kinevezni, Kuhn Fridrik pozsonyi evang. iskolai tanítót pedig kisebb arany érdempénzzel, szalagostul megajándékozni, kegy. méltóztatott. A’ am. m. kir. udv. kamara Wein Antalt a’ bánsági bányaigazgatósághoz harmadik irnoki hivatalra, Remenár Mátét a’ körmöczi egyesült erdész-hivatalhoz ülnökké, Kummer Rudolfot soproni só- és harminczad-beszedőségre, Antal Jánost ósztapári ispánságra, Szaidh Jánost Kulán tiszttartói , Fogot Józsefet pedig számtartói irnokságokra alkalmazó. (H-k.) Vezérczikk. (Városi polgárjog.) Haladnók a’hirlapkört, hahogy a’ városi belszerkezet minden ágainak, tisztviselők számának, foglalatosságainak , eljárás formáinak ’stb. száraz részletes tervezéseibe lapjaink vezérczikkeinek szűk hasábjain beereszkednénk. Ezekre nézve különben is nem olly nehéz tisztába jőni, mihelyt az alapelvek iránt tisztába jövünk. Nézeteinkkel tehát csak azokra szorítkozunk, miket a’ lapjaink 90-ik számában felállított alapelvek nyomán, a’ szerkezet főbb vonásaihoz tartozóknak vélünk. A’ vezérnézet, mellyre elmélkedésinkben folyvást ügyelni kívánunk,az, hogy városaink olly szerkezetet nyerjenek,miszerint egy részről honunk sajátságos institutióihoz (a’ megyei rendszerhez) assimiláltassanak; más részről, hogy e’ szerkezet a’ különböző osztályzatok egy testté forrásának színét viselje. Mondok lapjaink felhívott számában, hogy az országgyűlési követválasztás az egész polgárság által történjék, a’ választásban részt venni tehát minden polgárnak joga legyen. Itt mindenek előtt azon kérdés adja magát elő: kit kell a’ ,polgári nevezet alatt érteni? Hogyha felejthetnek, mit nem lehet felejtenünk, mikint nem egy magánytársulat alakítása áll előttünk, mellynek semmi előzvényei nincsenek , hol tehát tetszés szerint tehetjük le az épületnek legelső kövét, a’ föltett kérdésre igen könnyen felelhetnénk. Mondhatnék t. i. hogy városi polgár legyen minden családatya, vagy atyai hatalom alatt nem élő teljeskörú személy, ki állandóan a’ városban lakik, bizonyos keresetet űz, és attól adót fizet, ha vagy az országban benszületett, vagy bizonyos évek óta állandóan az országban lakott ’s adót fizetett. Tudván azonban, hogy a’ jobba’ jónak ellensége, szőkébb, szoritóbb qualificatiót sem elleneznénk, csak ollyan legyen, hogy a’ korszerű fejlődhetésnek magvát keblében hordozza, ’s csak olly szűk ’s olly szorító ne legyen, hogy a’ mockliberalismus színét viselje. A’ mi kívánságunk természetesen oda megyen, hogy a’ minősítés (qualificatio) fentebb kifejezett óhajtásunk valósításához minél közelebb járuljon. — Tekintvén tehát nemzeti életünk stádiumát, igénytelen véleményünket e’ következőkben fejezzük ki. A’ polgárjog általában véve ne legyen senki kényétől vagy kegyelmétől függő, hami legyen bizonyos állapotnak olly természetes eredménye, miszerint a’ ki a’ törvényben meghatározandó qualificatioval bír, az ez által már tényleg polgárrá legyen, sőt a’ mennyiben a’ polgáriság nem csak jogokkal, hanem kötelességekkel is jó, polgárrá lenni valósággal tartozzék is. — Midőn városaink belszerkezetének elrendezéséről van szó, gyakran történik hivatkozás a’ porosz rendszerre, mllyről talán sokan hallották Raumernek ama’ dicsekvését, hogy egy franczia diplomata azt mondá: „Mi bírjuk a’ szabadság nevét, önök városi szerkezetűknél fogva a’ szabadság lényegét.“—A’ki szavakkal ’s dicsekvésekkel nem éri be, hanem szeret a’ dolgok mélyébe tekinteni, ez iteletet egész terjedelmében nehezen fogná aláirni, sőt arról is meggyőződnék, hogy az a’ mi szükségeinknek, a’mi körülményeinknek meg nem felelne; azonban tagadni nem lehet, hogy egy részről városaink mostani szerkezeténél felszámlálhatlan fokoknál jobb; más részről pedig csakugyan bir olly sark-elvekkel, mellyek általában a’ városi szerkezet természetes alapjainak tekinthetők. Ennélfogva nem teszünk talán kellemetlen avvagy haszontalan dolgot, ha imitt-amott, a’ mint a’ tárgyhasonlat kívánja, tartalmát azokkal, kiknek külországi törvényekbe bíbelődni, idejök, alkalmuk, vagy kedvök nem vala , szögről-végről megismertetjük. Midőn a’ városok eredetéről szólanánk, már említettük az okokat, mellyekből magyarázhatni, miként történhetett, hogy a’ népállapotnak és statusalkotmánynak nagy különbségei daczára, a’ városi szerkezet még hibáiban ’s hiányaiban is Europaszerte több mint hasonlatot, bizonyos egységet mutatna? Legyen szabad Raumer Fridiiknek „Über die preussische Städteordnung“ (Leipzig 1828.)czimü iratából néhány vonást idéznünk.— ,,A’ városi elöljárók — úgy mond — önválasztás által egészítették ki magokat,------’s a’polgárság úgy erre mint az adóra, költségekre ’stb. nézve, csaknem semmi befolyással sem birt, így oszlott a’ város teljességgel egybe nem kötött két egyenetlen részre. Az egészen hátratett, elmellőzött lakosság csak kelletlen kedvetlen engedelmeskedett, ’s elöljáróiban (gyakran jogszerűen) nem látott mást, mint önhaszonleső ellenséget; ezen korlátlan hatalmúaknak látszók pedig hasonlókép nem örvendhettek mindenhatóságuknak------mert a’ kormányoknak legszigorúbb gyámkodása alatt állottak, úgy hogy ezeknek engedelme nélkül még a’ legcsekélyszerűbb dolgokban is alig végezhettek ’s hajthattak végre valamit 44 ’stb.— Valóban azt gondolná az ember, hogy a’ hires historicus, Magyar ’s nem Poroszországról szól.— A’ városoknak e’ hibás szerkezetén egy új rendszer behozatalával kívánt a’ porosz kormány segíteni, ’s igy jött létre az 1808-ki nov. 19-kén kiadott „Städteordnung.44 Meg nem állhatjuk, hogy a’királyi edictum bevezető sorait ne idézzük. ..A’ hiány—igy szól a’ király — melly kivált újabb időkben a’ városi közállapotban mind helyes szabályokra, mind a’ városi község képviseltetésére nézve mutatkozott; a’ polgároknak osztályok és ezekek szerint megosztott érdeke és sürgetőleg nyilatkozó kellék (Bedürfniss), hogy a’ polgárságnak a’ városi beligazgatásba hatályosabb befolyása legyen, — meggyőztek minket a’ szükségről, hogy a’ városoknak önállóbb és jobb szerkezetet adni, a’ városi községben egy szilárd egyesületi pontot törvényesen alakítani, nekik a’ közügyek igazgatásába munkás befolyást engedni, ’s ezen befolyás által a’ közlelket (Gemeinsinn) ébreszteni és fentartani szükséges.“ — Egy korlátlan hatalmú uralkodó monda e’ szavakat, és nekünk, úgy látszik, hogy e’ szavak egy alkotmányos ország törvényhozó hatalmából eredeti törvénynek is díszére válnának. Ezen 1808-ki porosz törvény azon sarkalatos kérdést, kik bírjanak polgárjoggal? Imigy fejti meg: ,,A’ ki városi fekvő vagyont bir, vagy városi iparágat űz, polgárrá lenni ’s minden polgári kötelességekben osztozni tartozik. Polgárok között minden különbség eltöröltetik. Állapot (Stand), születés, vallás és személyes viszonyok általában, a’polgárjog megnyerésére nézve különbséget nem tesznek. Megtelepedett ’s erkölcsileg meg nem rovott embertől a’ polgárjogot meg nem tagadhatni , és minden polgár szavazatjoggal bir (a’ városi képviselők választásában), kivévén azokat (uoan- * gesessene Biber), kiknek nagyvárosokban legalább 200, középszerű—kisebbekben pedig 150 tallér jövedelműk nincs. — Nagy városoknak neveztetnek pedig, mellyek a’ katonaság kizárásával legalább 10,000, középszerűeknek , mellyek legalább 3500, ’s kicsinyeknek, mellyek ezen alóli lakosszámmal bírnak.“Ezen törvény azonban miután 17 éven át gyakorlatban volt, újólag vizsgálat alá vétetett, ’s e’ vizsgálatból eredett az 1831-ki átnézett városrendszer (revidirte Städteordnung),mellynek minden pontjáról azt, hogy a’ mit változtatott, a’ bevezető szép szavak iránya tekintetében mind jóra változtatta volna, nem mondhatnék. E’ szerint polgároknak neveztetnek mind azok, kik a’választásnál szavazattal bírnak. És pedig csak ollyan férfinemű személyek szerezhetik meg a' polgárjogot, kik sem atyai hatalom sem gyámság vagy gondnokság alatt nem állanak, a’ város határában laknak, ’s a’ törvényben kinevezett büntetések által polgárjogi képességüket el nem vesztették. A’ kiknél pedig az idézett előzvények föltalálhatók, vagy ollyanok, kik a’ polgárjogra nem csak jgositvák, de kötelezettek is; vagy ollyanok, kik jogositvák ugyan, de nem kötelezettek; vagy pedig ollyanok, kik jogosítva nincsenek, azt mindazáltal megnyerhetik — Jogositvák és kötelezettek , kik (a’ városok különbsége szerint) 300—2000 tallér értékű fekvő vagyonnal bírnak, vagy pedig 200—1200 tallért jövedelmező iparágat űznek. Jogositvák, de nem kötelezettek, kik más kútfőkből 400—1200 tallér tiszta jövedelmet húznak,’s legalább két év óta a’ városban laknak.— Személyes érdemesség, kisebb vagyon mellett is, igényt ad a’ polgárjogra, mellyel ez esetben a’ városi hatóság ruházhat fel. Ezeket két oknál fogva idéztük. Először azért, mivel már midőn a’ múlt országgyűlés alatt a’ városi szerkezet elrendezése megpenditteték, több külföldi hírlapokban azon jóslat volt kifejezve, hogy honunkban alkalmasint a’ porosz rendszer fog követésre találni. Szükségesnek véltük tehát, hogy e’ rendszer főbb vonásaiban ismeretes legyen. Másodszor azért, mivel csakugyan találunk e’ szerkezetben olly elveket, mellyeket sajátlagos körülményeink között’s az assimilatio szempontjából is méltánylást ’s figyelmet érdemlőknek ítélünk. Ezekhez számítjuk különösen egymással összekötve azon két elvet, hogy a’polgárjog senki kényétől ne függjön, hanem a’ törvény által meghatározandó qualificatióknak megtagadhatlanul szükséges és természetes eredménye legyen; ’s hogy e’ tekintetben állapot, születés, vallas és személyes viszonyok semmi különbséget se tegyenek. Ha e’ két elv a’ polgárjogok gyakorlatára nézve alapul vétetik , ’s a’ városi közgyűlés megyei institutióinkhoz azon polgári szabadság érdekében, melly ott kezdődik, hol a’ szabadságok végződnek, annyiban as-